19. rész

19. rész

Az első hónapunk

Reggel 8-kor ébredtem. Már vagy 2 hónapja nem keltem ilyen korán, vagy ha mégis, Seb mellettem volt, hogy fel tudja kelni. De nem baj, holnap már ő segít.

              Az idő elég hidegnek bizonyult így semmi kedvem nem volt menni, de hát én tanulni jöttem, nem Sebihez. Bár szívesebben lennék itthon egész nap és kísérgetném őt a futamokra… bár ezt is meg lehet unni.

              Belebújtam egy jó meleg összeállításba és szaladva bár, de elértem a buszt és időben beértem az egyetemre. Jó volt látni Fannit és mikor volt egy 45 perces szünetem, átmentem Lauráékhoz is, akikre mindössze 10 percet kellett várnom.

              Minden órán percenként pillantottam az órára és rossz volt látni, hogy milyen lassan kattog a mutató. A másfél órányi bemutatkozás és némi tananyag után felüdülés volt a 15, vagy 45 perces szünet. Persze a hosszúból csak kettő volt…

              Az egyik óra közepén megérkezett Sebastian SMS-e, hogy most érkezett haza és ne felejtsem el azt a „bizonyos dolgot”. Rögtön tudtam, hogy mire gondol és kicsit letörtem. Fanni persze ezt észre is vette és kérdezgetett. Próbáltam neki másról beszélni, terelni egy kicsit a témát, de a végén kicsúszott és erre a Fanni arcán egy hatalmas vigyor terült el

-          Ez most komoly? Ez remek!

-          Hát még nem biztos… - mondtam lelketlenül, mire ő is visszavett egy kicsit és megértette, hogy Lauéknak miért nem kéne elmondani.

Hálát adtam az égen, mikor az utolsó óráról is kijöhettem. Kezdett sötét lenni és hideg, de reménykedtem benne, hogy hazáig még fenn lesz a Nap. Kicsit szégyenlősen és félénken mentem be a patikába kérni egy terhességi tesztet, de az eladónő nagyon kedves volt, még csak meg sem szólt, hogy még fiatal vagyok, hanem inkább tanácsokkal látott el.

-          Megjöttem- kiabáltam Sebnek mikor beértem a házba és a komódra tettem a kulcsokat. Beleszippantottam a levegőbe, amelyet egy isteni vacsora illata lengett be és becsuktam a szemem. Ebből Sebastian szoros ölelésére eszméltem föl, de mikor kinyitottam a szemem nevetni kezdtem.

-          Mi a baj?- kérdezte értetlenül, de én csak adtam a szájára egy csókot. Eszméletlen aranyos volt egy köténnyel a derekán és egy kuktával a fején.

-          Te csinálod a vacsorát?- kérdeztem tőle, miközben lesegítette rólam a kabátot és a nappaliba vezetett

-          Igen és remélem, hogy ízelni fog- mosolygott

-          Amit te csinálsz, az mindig finom- mosolyodtam el és leültem az étkezőasztalhoz, ahol pont ráláttam az én kis szöszkémre. Hihetetlenül jó, hogy újra láthatom. Soha nem hittem volna, hogy valaki valaha is ennyire fog majd nekem hiányozni. És tessék, itt van. A sok vita, és bizonytalankodás ellenére nagyon szeretem.

-          Na, milyen volt?- kérdezte csillogó szemekkel, kicsit félénken

-          Hát…- húztam az agyát, mire láttam rajta, hogy kezd elszomorodni- annyira finom volt, hogy nincsenek is rá szavak. Tegnap egész nap vezettél, erre ma meg egy ilyen vacsorával vársz. Nagyon fáradt lehetsz. Most vagy nagyon szeretsz, vagy titkolsz valamit, vagy kérni szeretnél valamit- nevettem el magam, de mikor komoly lett az arca és is elkomorodtam- mi az Seb? Akarsz valamit?

-          Az a helyzet, hogy ugye hónapforduló…

-          Nyögd már ki Sebastian!- emeltem meg a hangom, mert nem tudtam, hogy mit fog mondani és mára elég a meglepetésekből

-          Nem lehetne, hogy a terhességi tetsztet a hónapfordulónkon csináljuk meg?- nézett fel az asztalról félénken és rám szegezte tekintetét

-          Nem, most szeretném. Akkor már félném elvetetni…- ez a mondat csak úgy kicsúszott és igazából nem is gondoltam komolyan, de fáradt voltam, kimerített a mai nap és ez úgy ért, mint derült égből villámcsapás- sajn…- kezdtem volna menteni, ami még menthető, de csendre intett.

-          Szóval tényleg nem szeretnéd- nézte továbbra is az asztalt és nagyon szomorú volt az arca- Csak mert valójában ma van a hónapfordulónk. Gondoltam te majd jobban fogsz rá figyelni, mint én… de most tényleg… velem van a baj?- nézett bele a szemeimbe és mintha a tekintete belém hatolt volna. Mindet látott. Amit akkor gondoltam és éreztem. Ekkor az arcán legördült egy könnycsepp- csak mert azt hittem, hogy legalább már most megtaláltam az igazit… hogy másodszorra nem lövök mellé… de tévedtem- állt fel az asztaltól, de én gyorsabb voltam és szembe kerültem vele. El akart állítani az útból, de nem sikerült neki. Ilyenkor elég erőszakos tudok lenni.

-          Nézd, Sebastian. Ez csak kicsúszott, igazából nem gondoltam komolyan. Ha terhes vagyok, persze, hogy megtartom, nincs jogom rendelkezni egy ember életével. Én nem vagyok gyilkos. És a mai nap nekem nagyon új volt. Új suli, új hely, új nyelv. Tudod, hogy lassan szokom hozzá a dolgokhoz, de ígérem, hogy megpróbálom, de most, hogy végre együtt lehetünk, ne haragudj rám, nagyon kérlek. Nekem nagyon fontos vagy… bárminél fontosabb. Kellesz nekem- suttogtam az utolsó szavakat lábujjhegyen állva az ajkaihoz közel, de mikor meg akartam csókolni, csak megfogta a vállam és eltolt magától.

-          Felmegyek, lefekszem aludni. Ma aludj az egyik vendégszobában, holnap megbeszéljük… azt hiszem- mondta teljesen egyhangúan és a könnyeim fátylában még láttam, ahogy felmegy a lépcső és eltűnik a szobájában.

Hajnali 3 felé sikerült elaludnom, de addig is vagy 300-szor gondoltam arra, hogy át kéne menni hozzá és megbeszélni a dolgokat. Nem hiszem, hogy ő tudott aludni…

              Reggel 9-kor kisírt szemmel ébredtem és amint eszembe jutottak a tegnap történtek felpattantam az ágyból és elindultam kifelé.

            Végigmentem a folyosón, majd Sebastian szobája előtt megálltam egy pillanatra, de erőt vettem magamon és lenyomtam a kilincset. Benyitottam és elérzékenyültem, mikor megláttam az ágyon édesen aludni. Lábujjhegyen elmentem az ágyig, betakartam és én is lefeküdtem mellé az ágyra. Akkor, abban a pillanatban nem vágytam semmi másra, csak hogy érezhessem, hogy mellettem van. Féloldalasan feküdtem le mellé és simogatni kezdtem a hátát. Már majdnem elaludtam, mikor megszólalt

-          Nem fáradt még el a kezed?- kérdezte és szembefordult velem. Megszorította a kézfejem és megpuszilta, de nem nézett a szemembe

-          Egész végig fenn voltál?- kérdeztem rá elmosolyodva, de még mindig nem nézett rám- tudom, hogy most nehéz a szemembe nézned, de valahol szeretném, ha megértenél. Sajnálom, hogy tegnap azt mondtam, amit, de tudod, hogy nem szeretem, ha az utolsó pillanatokban variálnak. És az, hogy elfelejtettem a hónapfordulónkat. Nagyon sajnálom. 5000 dolog cikázott a fejemben és már 3 napja nem tudok aludni amiatt, hogy nem tudom, hogy terhes vagyok-e, vagy sem. Megígértem, szóval betartom, amit mondok.

-          Tényleg nem tudtál aludni pont emiatt?- nézett végre a szemembe

-          Nem- ráztam meg a fejemet és sírni kezdtem, mire csak átölelt

-          Egész éjjel forgolódtam és gondolkoztam, hogy mi legyen. Kicsit reménykedtem benne, hogy átjössz…

-          Át is akartam, de azt hittem, hogy majd azt mondod, hogy most inkább menjek ki, vagy haza- hajtottam fejem a mellkasára és mindössze 5 percig nem tudott szólni semmit, de nekem az is elég volt, hogy a kicsit heves szívverésére elaludjak.

-          Édesem, kelj fel- cirógatta az arcom Sebi

-          Hány óra?- kérdeztem álmos hangon és megfordultam, de a kezemmel majdnem adtam neki egy pofont- bocsi- tört ki belőlem a nevetés

-          Pofozkodunk?- kezdett vigyorogni, majd maga alá gyűrt és elkezdett csikizni

-          Seeb- sikítottam- fejezd be, mert bepisilek

-          Kérj bocsánatot- mondta még mindig ugyanakkora mosollyal, majd egy pillanat alatt abbahagyta. Szinte megállt az idő, mikor mélyen a szemeimbe nézett. Ekkor szenvedélyesen megcsókolt. Ilyen jól még soha nem esett egyetlen érintése sem és ezt persze éreztettem is vele. Kicsit elkezdtem mozgolódni alatta, hogy érezze a felhívást, mire egy kicsit felhúzta a pólóm és a melleim kezdte kényeztetni. Lassan került le rólam a fölső és a bugyi is, majd először a belső combomat kezdete el simogatni, és haladt befelé. Nagyon lassú volt, hogy kínozhasson, mire én minden erőmet összeszedve magam alá fordítottam. Ez egy kicsit meglepte, de láttam rajta, hogy élvezte és fölé térdeltem, majd először a homlokára, aztán az orrára, a szájra adtam puszit és így haladtam apránként lefelé. Már az utolsó kockáknál jártam és állam kicsit mindig súrolta merev férfiasságát, amit ő csak apró sóhajokkal jutalmazott. Már éppen a kezemben volt legérzékenyebb pontja, de ránéztem, még mielőtt bármit is teszek. A feje le volt hajtva a párnára és be volt csukva a szeme. Kicsit vártam, hogy észrevegye, hogy abbahagytam. Mikor kinyitotta a szemét visszamásztam még hozzá egy utolsó csókért, majd a számhoz vettem a férfiasságát, de mielőtt még a szám egyetlen pontja is hozzáérhetett volna, megszólalt a telefonom

-          Ki a franc ez?- kérdezte elég mérgesen Seb és a telefonomért nyúlt, de én csak nevetni tudtam- ne nevess, csak vedd föl, rázd le és folytasd- lett a végén kaján vigyor a fején és elégedetten dőlt vissza, hogy egy totál meztelen csaj éppen rajta ül és örömökben szeretné kényeztetni

-          Igen?- vettem fel még mindig mosolyogva a telefont

-          Te vagy az, Gréta?- kérdezte egy fiatal női hang a telefonba

-          Igen, és ott ki beszél?- kérdeztem, de Seb megunta a várakozást, kicsit felült és ujjaival kezdte kényeztetni legérzékenyebb pontomat

-          Fanni vagyok, te csacsi. Miért nem vagy itt? Tudod, hogy a tanár utálja a késést és a párom nélkül be sem enged az órára

-          Mi?- kérdeztem vissza, mert nem is figyeltem arra, amit Fanni mond, csak Sebre tudtam figyelni, meg hogy merre járnak az ujjai. Apró sóhajok hagyták el a szám, mire Fanni valószínűleg elmosolyodott

-          Most szállj le róla Gréta!! 15 perced van, hogy itt legyél a suliban

-          Hogy mi?- kaptam a fejemhez és azonnal lemásztam Sebastianról, amit egyáltalán nem értett, sőt, egyértelműen ellenzett- ott leszek- mondtam a telefonba, miközben épp a ruháim szedtem össze a földről.

-          És Gréta. Legközelebb ezt este csináljátok- nevetett fel Fanni és letette a telefont.

Én már nem voltam ennyire boldog, mivel rohanhattam haza átöltözni, fürdeni meg összeszedni a tancuccom. Mire végeztem Sebi is „megnyugodott” és elvitt az egyetemre. Csak 10 percet késtem és nagyon büszke voltam emiatt magamra. Sebnek még az utolsó csók közben megígértem, hogy este befejezzük, amit elkezdtünk, de még mindig morcos volt. Megmondtam neki, hogy amíg én suliba vagyok, ő vásároljon be. Szerintem 2 óra alatt megvan és nekem ma úgyis csak ez az egy órám van, szóval találkozunk ugyan itt. Berohantam az épületbe, megkerestem a kémia labor előtt Fannit és 15 perc késéssel beestem az órára barátnőmmel együtt. A tanár szúrósan nézett, de én csak visszamosolyogtam rá, mire szerintem megsértődött. Fannival mind a ketten hangosan felnevettünk, de aztán próbáltuk felvenni az óra ütemét.

-          De miért délután csináljátok?- kérdezte Fanni az óra felénél, mert már halálra untuk magunkat

-          Nem hittem, hogy már 2 óra. Este veszekedtünk és reggel olyan 9 körül átmentem hozzá, hogy kibéküljünk, de még tettette, hogy alszik, ezért simogatni kezdtem a hátát. Erre kiderült, hogy fenn van. Kibékültünk, de én elaludtam, aztán felkeltett és egyszer csak befordított maga alá és nem volt megállás. Már pont el akartam kezdeni neki valamit, mikor hívtál…- pirultam el

-          Oké, semmi gond. Hidd el, hogy rosszabb, mikor a férjed barátai web kamerán keresztül nézik, ahogy kielégíted a pasid, mert voltál olyan hülye, hogy nem kapcsoltad ki a kamerát…- mosolyodott el, de én először elképedtem, majd elkezdtem nevetni.

-          Volt ilyen?

-          Igen- hajtotta le a fejét, ami olyan volt, mint egy paradicsom- kb. 1 hónapja…

-          Hát akkor inkább telefon, mint kamera- mosolyogtam rá Fannira, aki még mindig piros volt.

Az óra további része gyorsan telt, már amennyire tudott és örömmel szaladtam a suli előtt Sebastian karjaiba. Váltottunk egy hosszú csókot. Mivel most A hét van, ezért holnap, azaz szerdán nem lesz egyetlen órám sem, szóval az egész napot Sebbel tudom tölteni, aki holnap éjjel utazik el. Alig voltunk együtt…

              Még mielőtt átmentem volna Sebastianhoz megkértem, hogy vigyen haza. Nagyon kérdezősködött, hogy minek, de a végén azt mondtam neki, hogy a lakásban van a terhességi teszt. Ezt szerencsére elhitte, így míg ő hazament én gondolkozhattam a ma esti békülős szexen…

  Gyorsan leborotváltam mindenem és az egyik fehérneműt, amit még a múltkor vettem, betettem a táskámba. Seb tuti örülni fog neki. Bedobtam még mellé a tesztet is, hogy azt véletlenül se hagyjam itthon, majd átmentem.

              Beérve nem várt finom illat, viszont az első fordulónál egy tetőtől talpig vizes szőke pilótát pillantottam meg, aki éppen keresett valamit. Csöndben mögé lopóztam, és lerántottam róla a törölközőt, mire teljesen megijedt. Mikor látta, hogy csak én vagyok és a törölközőt a magasba tartom kaján vigyor húzódott meg az arcán és közeledni kezdett. Elért hozzám, és a nyakam erőteljesen megszorította majd magához húzott. Ajkaink forrón perzselték egymást és nyelvünk vad táncba kezdett. Belemarkolt a fenekembe és felhúzott a derekára, majd a pultra ültetett. A csókok csak záporoztak, a keze már a fölsőm alatt járt, a melltartóm is kikapcsolta. Már kezdte volna lehámozni rólam a felsőt is, mikor megálljt parancsoltam

-          Ezt majd este- nevettem el magam az arckifejezésén és lemásztam a pultról, mire csak elégedetlenül hátat fordított nekem és magára kötötte a törölközőt. – félek- szólaltam meg, mire csak megfordult. A kezemben ott volt a teszt

-          Itt vagyok melletted, ne félj- jött oda és megsimította az arcom, majd megpuszilta

-          Megyünk?- néztem rá félénken és a kezem rettenetesen elkezdett remegni. A fürdőbe érve Seb kint maradt, addig én gyorsan megcsináltam az előkészületeket és aztán a tesztet

-          Na?- kérdezte Seb, mikor kiléptem az ajtón

-          Nyugi, ez nem F1-es autó. Ennek kell 5-10 perc, hogy megmutassa az eredményt- hajtottam le a fejem, mert elég vicces volt, mire Seb csak felnevetett

-          Már viccelődsz. Jó jel- simogatta meg a hátam mikor leültünk a kanapéra

-          Mi van, ha igen?- néztem rá, mire kezem eszméletlenül remegni kezdett és Sebastian kivette a kezemből a tesztet

-          Most nem mondom rögtön, hogy megtartjuk. Kíváncsi vagyok a véleményedre- mosolyodott el és felém fordulva adott egy puszit a számra- mennyi idő kell még neki?- szólalt meg kis idő után

-          Már letelt 10 perc…

-          Akkor? Nagy levegő és- fordította meg Seb a csíkot

-          Hogy mi?- kerekedtek ki a szemeim és csak Sebastian vállára dőltem és zokogni kezdtem. A kicsi német még mindig nem mozdult, csak mikor már erőteljesebben kezdtem volna el sírni, megsimogatta a vállam és nyugodt hangon beszélt

-          Negatív- érződött a hangján a csalódottság

-          Sajnálom- sírtam még mindig és a pólójának az ujja már tiszta könny és szemfesték volt

-          Ugyan már- simogatott meg és elmosolyodott- lehet még egy tucat

-          Azt hittem jobban fog bántani- kezdtem megnyugodni és ránéztem

-          Így is fáj, de azzal, ha kesergek, neked nem lesz jobb.

-          Nem vagy 25 éves és a barátom sem – gördült le egy könnycsepp

-          Hogy mi?- nézett rám értetlenül

-          Te egy felnőtt férfi vagy, aki nálam jobbat érdemel

-          Dehogy is! Miket beszélsz? Ugyan, Kicsim. Nekem Te vagy a tökéletes társ, senki más

-          Tényleg?- szipogtam

-          Igen. És most menjünk, mert éhes vagyok, és úgy tudom, hogy este be kell pótolnunk egy két dolgot- kacsintott, majd felállt a kanapéról és felhúzott engem is.

A vacsora jókedvűen zajlott és még a készítése közben megbeszéltük, hogy nem lesz semmi baj, még sokáig leszünk együtt. Egy egyszerű spagettit dobtunk össze, de annyit bohóckodtunk közbe, hogy ennyi idő alatt egy egész malac is megsült volna.

              Vacsi után mindent otthagytunk az asztalon, mert én már a kaja felénél elkezdtem Sebastian „hangolását” a ma estére, amit persze néha mérges pillantással díjazott. A hálószobáig vitt, aztán az ágyra tett és elkezdte levenni rólam a ruhákat. Megint.

-          Várj- nyögtem ki két csók között, mire megtorpant

-          Már megint mi van?- kérdezte csalódottan és leszállta rólam, majd az ágyra leült

-          5 perc- vigyorogtam rá és leszaladtam az emeletről a táskámért. Kivettem belőle a fehérneműt, majd a fürdőben átvettem.

-          Jövök már- szóltam Sebastiannak a legszexisebb hangomon, mire csak egy mordulást hallottam. Belöktem az ajtót, de nem mentem be

-          Márt azt hittem, sosem jössz- ült fel, Seb, de meglepődhetett, mikor meglátta, hogy nem is vagyok a szobába- Gréta, hol vagy?

-          Itt- válaszoltam neki, majd először a bal lábam mutattam meg neki, aztán beléptem. Az arc, amit vágott elég röhejes volt, és nekem is sok önuralom kellett, hogy visszatartsam a nevetést. A szemében lehetett látni, hogy mennyire kíván, így csak odaléptem hozzá és rábíztam magam.

Ezt a kis fehérneműt sajnos többször már nem fogom tudni felvenni neki, ugyanis amint hozzámért letépte rólam, és apró darabokban estek a földre. Az első együttlétünk elég intenzívre egy hevesre sikeredett, de mindketten élveztük. Az este folyamán még 2-szer voltunk együtt és mind a kétszer fantasztikus volt. Én akartam volna még egy menetet, de Seb már kifáradt és azonnal bealudt. Még sokáig fogom szerintem azt hallgatni, hogy mennyire kielégíthetetlen vagyok… De ami az első alkalmat illeti: a békülős szex tényleg eszméletlen, és olyan volt, mint az első együttlétünk, csak már valamivel tapasztaltabban.

Sziasztok! Köszönöm a 2 komit, remélem ehhez a részhez esetleg több is lesz..:$ Az oldalmegjelenítésekből és  a rendszeres olvasóim számából is látszik, hogy milyen sokan vagytok! :) Köszönöm.:)

Ma sajnos nincs időmérő, de jövőhéten Sebastiané lesz a pálya!:P

Örülök, hogy mindenki túlélt még egy hetet, pár nap és október! :D ( aminek a vége nálunk őszi szünet<3)

Remélem tetszett a rész^^
 (Elnézést a néha túl "konkrét" részekért :$)

Puszii. 

18. rész

Sziasztok! Hoztam az új részt, de az az igazság, hogy nagyon kevés komit kapok, és én arra következtetek, hogy már nem nagyon olvassátok a történetet, vagy nem is tetszik... Az ihlet mostanában nem nagyon jön, pedig mindig szeretnék frisset hozni, de ehhez éreznem kell, hogy ti is szeretnétek... örülnék, ha kapnék majd pár hozzászólást, vagy értékelést...:$

Jó olvasást!

Puszii.

18. rész

1 hét történései

            A délben való kelés nem igazán sikerült, mivel fél 2-kor kászálódtam ki az ágyból a csengőre. Totál álmos fejjel és pizsiben lecsoszogtam, majd mikor megláttam, hogy ki vár az ajtóban a kezében egy üveg pezsgővel, azonnal hatalmas vigyor lett a fejemen és Dávid nyakába ugrottam

-          Te meg mégis mit keresel itt?- kérdeztem rá már a nappaliban 5 perces szorítás után

-          Ha kapok levegőt- lihegte- gondoltam iszunk egyet rád és Sebastianra. Az előbb meg- mutatott maga mögé- majdnem megfojtottál

-          Bocsi, bocsii- kezdtem el mentegetőzni és miután adtam egy puszit az arcára felmentem és felöltöztem egy kényelmes szettbe, mert arra gondoltam, hogy majd kicsit később kicsalom sétálni.

Egy sima farmert húztam magamra és egy ujjatlan fölsőt vettem fel, és arra egy kék kis kardigánt. Gyorsan felvettem pár kiegészítőt, majd a táskámmal együtt a földszintre siettem.

Dávid már igazán kényelembe helyezte magát és a pezsgős poharak is előtte voltak.

-          Itt vagy- mondtam vigyorogva, mikor kicsit elcsodálkozott- mi az? Kócos vagyok még mindig?

-          Nem, csak… csak nagyon szép vagy- mondta bevallva és előre fordult. Jól esett ez a mondata.

Odaléptem mellé, kitöltötte a pezsgőt és koccintottunk rám és Sebire. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a volt barátommal fogok inni az új kapcsolatomra.

-          És emiatt utaztál kb. 10 órát? Hogy ihassunk az új kapcsolatomra?- kérdeztem tőle kicsit furcsa hangon, mert maga a helyzet is elég furcsa volt. Erre ő csak elmosolyodott.

-          Mindig átláttál a szitán. Csak látni akartalak, meg jó volt beszélni a múltkor. És mielőtt még belekezdesz, mert látom a szemeden, hogy mit szeretnél mondani, nem leszek Christian, tényleg barátként jöttem

-          Rendben- nyugodtam meg és egy kicsit megütöttem a vállát- de hívhattál volna…- dőltem el a kanapén és a fejem a két combja közé tettem.

-          Ma még nem ettél semmit, igaz?- nézett rám majdnem röhögve, de mikor meglátta a komoly tekintetem, csak megfogta a fejem- csináljak neked valamit enni?

-          Az jó lenne… kicsit szédülök.

-          Rendben- nevetett fel hangosan, de mikor a fenekére csaptam, meglepődötten megfordult

-          A hátadra akartam- húztam a fejemre a párnát, mert irtó ciki volt, de erre csak oda jött mellém és elkezdett csikizni. Utálom, mikor ezt csinálják és ő főleg tudja… Régen is mindig ezzel kínzott.

10 perc bohóckodás után csinált pár szendvicset és közösen megettük őket. Evés után még megittuk az üveg tartalmát, majd délután 6 körül elcibáltam sétálni. Belebújtam az egyik csizmámba, mivel a lában elég fázós és elindultunk. Abba az irányba mentünk, mint mikor Sebbel kirándultunk. Este talán még szebb is, mint reggel. Sokáig sétáltunk és egy idő után elkezdtem fázni és Dávid rám adta a kabátját. Egy fekete bőrdzseki volt rajta. Furcsa volt, hogy egy régi ruháját sem láttam rajta, de hát hogyan is… Kb. 10 mérettel kisebb, mint régen. Sokat sétáltunk, bohóckodtunk, nosztalgiáztunk és jó volt hallani pár magyar szót. Félúton hazafelé a kezem már nagyon fázott, és ezt Dávid is észrevette. Egyszer csak arra eszméltem fel, hogy az ujjaink összefonódnak, és így megyünk az utcán. Jól esett és éreztem Dávidon, hogy nem akar semmit, legalábbis amíg nekem Seb van, addig semmiképpen sem. Örülök, hogy ő megértette, nem úgy mint Chris… Este fél 10 körül kacagva mentünk be a kapun és be a házba. Beérve jó meleg fogadott minket és levetettük magunkat a kanapéra. Már volt vagy 10 óra, mikor az éhségünkre és a nevetéstől kialakult hasfájásra eszméltünk föl. Kimentünk a konyhába és összedobtuk egy kisebb vacsit. Megtanult főzni, amit én örömmel láttam, de a kaja amit csináltunk, vagyis csinált, mert én inkább csak néztem őt és a borom iszogattam eszméletlen finom lett.

              Leültünk vacsorázni és közben elfogyott egy újabb üveg bor, majd a kanapén még egy és még egy.

-          Mennem kéne- szólalt meg éppen egy komoly pillanatunkban, de én visszahúztam

-          Ha nem muszáj még ma hazamenned, itt aludhatsz. Van még pár háló

-          Igazán nem kell. Van lefoglalt szállodai szobám és…- nem tudta folytatni, mert belefojtottam a szót

-          És nálam kényelmesebb és a személyzet is jobb, meg- álltam föl és megpördültem- csinosabb- vigyorogtam, de a sok forgástól teljesen elszédültem és a karjaiban eszméltem föl.

-          Még mindig szeleburdi vagy- mosolygott rám az arcomtól 10 centire. Ez a komoly mosolya volt

-          Tudom. Ezen a téren nem változom- mosolyogtam én is, de egyikünk sem arra gondolt, amit éppen kiejtett a száján. Láttam, hogy mit akar és abban az állapotban én is akartam. A tegnapi üzenet Sebtől jó volt, de nagyon hiányzott már egy gyengéd érintés.

-          Nem akarom tönkretenni, ami nehezen épült föl- mondta komolyan és talpra állított

-          Mindig is diszkrét voltál- simítottam meg az arcát, mire megszorította a kezem

-          Ha vége lenne, szólj- suttogta és el akart menni, de visszahúztam

-          Maradj itt. Ez a kérésem nem változott

-          Rendben, de te fenn, én lenn

-          Jó- kezdtem el nevetni, hogy mint az oviban, lépéseket kell tartani egymástól.

Nem is kellett több, mind a ketten fáradtak voltunk és fürdés után az ágyba dőltünk. Hamar elaludtam és örülök, hogy nem hoztam rossz döntést és Sebet választottam. Néha nehéz még elhinnem, de a szó, hogy „szeretlek”, úgy hagyja el a szám Seb irányába, hogy komolyan gondolom, és tényleg ezt érzem.

              Délelőtt 11-kor Dávid kopogtatására ébredtem. Egy lenge kis felső volt rajtam és egy fekete bugyi. Oldalra fordultam és először csak az egyik lábam tettem ki a takaró fölött, majd 2 perc után a fejemről is lehúztam a takarót. Mikor megláttam Dávidot, úgy állt az ajtóban, mint egy szobor. Erre hangosan nevetni kezdtem. Egy furcsa nézéssel jutalmazta a jó hangulatom.

-          Úgy állsz ott, mint egy szobor- vigyorogtam- nem jössz be, vagy mozdulsz meg?- és felültem az ágyon- mint aki még nem látott női feneket

-          Ilyet még nem- mosolyodott bele a mondatba és elpirult. Én egy apró mosollyal köszöntem meg a bókot. – Csak azért jöttem, mert Seb már vagy 20-szor keresett… Én keltem fel rá- tette hozzá morogva

-          Morcos mormota- nevettem ki és az ágyból kipattanva kikaptam a kezéből a telefont és a földszintre futottam. Lent a konyhában tárcsáztam Sebi számát és mialatt megcsináltam a reggelit, beszélgettünk. Kivételesen nem azt mondta, hogy miért nem vettem fel a telefont, biztos valaki mással vagyok, hanem bocsánatot kért, hogy felkeltett. Megbocsájtok… habár a bocsánatnak felé is kéne mennie Dávid miatt… de ha most elmondom, hogy itt van, tuti, hogy kiakad… majd személyesen… ezt is.

Hamar csináltam egy finom reggelit és lehívtam Dávidot is. Együtt reggeliztünk, csak ő már felöltözve jött le. Hamar befejeztük az evést és ki tudtam belőle csikarni, hogy mialatt én átöltözöm, ő mosogasson el. Pár percnyi könyörgés után belement.

            Pont fenn öltöztem, mikor valaki csengetett. Na, ez meg ki lehet? Gyorsan belebújtam egy hosszú farmerbe és egy pólóba és leszaladtam, hogy ajtót nyissak, de Dávid gyorsabb volt. Mikor leértem boldogan ugrottam Katy nyakába. Ahogy láttam eléggé bejött neki Dávid… bár nem csodálom, tényleg jó pasi lett.

            Már túl voltak a bemutatkozáson, így már csak az „ismerjék meg egymást jobban” rész kellett. Ezzel sem volt gond, mivel a kanapén üldögélve ők jót beszélgettek, mialatt én pár teendőmet, pl. mosás, teregetés, vasalás elvégeztem. Délután már én is csatlakoztam hozzájuk

-          Úgy látom, nem is hiányzom- mentem oda hozzájuk mosolyogva

-          Dehogynem!- vágták rá mind a ketten egyszerre és hangosan nevetni kezdtek. Egy hullámhosszon voltak.

-          Ma csinálni kéne valamit… Mit szóltok egy esti bulira?- néztem először Dávidra majd Katy-re, de mind a ketten csak lehajtották a fejüket és nem szólaltak meg- Miről maradtam le?- kérdeztem kíváncsian, mire Katy lassan megszólalt

-          Dávid…az előbb… az előbb elhívott egy

-          Egy randira- tette hozzá a végét magabiztosan Dávid

-          Azt hittem miattam jöttél, Katy, de ha így alakult, hagyj csak el- vágtam be a durcát, de mind a ketten tudták, hogy nem gondolom komolyan.

-          Köszii- vigyorgott rám mind a kettő és összenéztem

-          De, vagy egy feltételem- álltam fel és úgy néztem rájuk, mint anya a gyereke párjára

-          Igen, anyuci- nézett rám kutyus szemekkel Katy

-          Az első randin nincs szex

-          Hogy mi??- döbbent meg Dávid, de Katy csak nevetett újdonsült partnere reakcióján

-          Nem lesz- kacsintott Dávidra, akinek egyből kaján vigyor ült ki az arcán

-          Jól van, bár igaz is… fiatalság, bolondság mondtam mindkettőjüknek komoly ábrázattal

-          Mi?- nevetett hangosan Dávid- pont te mondod? Hány éves is vagy? 70?

-          Mellettetek néha annyinak érzem magam- tört ki belőlem is a nevetés

-          De ha nem bánod, mi indulnánk is, mert holnap délben már megy a repülőm Barcelónába.

-          Persze, mennyetek csak- mosolyogtam és először Katy-től köszöntem el, majd jó erősen magamhoz szorítottam Dávidot és megígértettem vele, hogy minden második nap beszélünk telefonon, vagy legalább egy üzenetet küld nekem. Megint üzleti útra ment, nem haza… Jellemző, sosincs otthon.

Késő délután, olyan 7 körül mentek el, és miután kiléptek az ajtón, újra csöndes lett a ház. Nem tudtam már másra gondolni, csak arra, hogy mennyire hiányzik Sebi… Nem gondolkoztam, csak felhívtam és szerencsére ő már végzett mára a munkával és a szállodai szobájában volt. Beszéltünk vagy 3-4 órát, mire rájöttünk, hogy irtó sok lesz a számla és neki holnap dolgozni kell. Nevetve tettük le a telefont és egy fél órás fürdés után boldogan és szerelmesen hajtottam álomra a fejem.

Innentől csütörtökig gyorsan teltek a napok. Dávid mindig hívott, vagy írt, Katy, Laura és Steph gyakran átjöttek és mentünk vásárolni, ebédelni, beszélgetni, bulizni. Katy és David távkapcsolatot folytatnak, bár nem hinném, hogy két ilyen ember, mármint mind a kettő vonzó és egyik sem tud nemet mondani nagy eséllyel maradnak sokig együtt. De azért aranyos Katyt így látni, és Dávid hangja is kiegyensúlyozottabb a vonal másik végén. Laura még mindig szingli, a nyár alatt csak futó kapcsolatai voltak. Stephan pedig… Stee talált magának valami fekete srácot, de azt mondta, hogy sokat veszekednek és nem igazán illenek össze. Erre persze mondtam neki, hogy mi hogy jöttünk össze Sebbel és ezzel egy kis fényt talált az alagút végén.

              Holnap lesz a szabadedzés, és én nagyon aggódom Seb miatt. Eddig mindig úgy volt, hogy néztem, ahogy az autóban ülnek és biztonságosnak látszott. Már amennyire egy 300-al száguldó autó biztonságos lehet. De most, hogy a szerelmem ül az egyikben, félve nézek a képernyőre, de természetesen drukkolok neki, hogy nyerje vissza a régi formáját és ismét legyen világbajnok.

              Az aggodalmaimat barátaimmal is megosztottam, akik pedig csak nevettek és megígérték, hogy a verseny alatt mellettem lesznek és végig fogják majd a kezem.

              A suli pedig hétfőn már kezdődni fog és izgulok, hogy mennyire lesz nehéz ez az egész. Seb mellett jó volt gyakorolni még a német nyelvet, de nem tudom, hogy az egyetemen is menni fog-e… És az állampolgárság megszerzése is elég necces volt, szóval kíváncsi leszek… de legalább ott lesz Fanni. Ez az egyetlen vigaszom, és ha hiányzik a magyar nyelv, csak átugrok hozzá egy kávéra és máris olyan, mintha otthon lennék… Na jó, azért nem teljesen…

              Csütörtök este még beszéltem anyával, Sebbel, Dáviddal és még Fannit is felhívtam. Mindenkinek volt valami újságom, így a minimum beszélgetési idő 30 perc volt.

-          Nem lesz sok a számlád?- kérdezte Seb, akit a „híváslista” végére hagytam

-          Neked úgyis nagy a vagyonod, majd kifizeted- mondtam nevetve a telefonba- és ha most itt lennél, kinyújtanám rád a nyelvem- fűztem hozzá, mire nevetni kezdett

-          Azért annyi nincs, hogy 3 kontinensen élőkkel legyél napi kapcsolatba

-          Héj!- kértem ki magamnak- csak kettő- és megint elnevettem magam. Miután kicsit megnyugodtunk, komolyan szólaltam meg- Holnap és az egész hétvégén nagyon vigyázz magadra. Fontos vagy nekem… Nagyon fontos- és elsírtam magam

-          Nyugodj meg Édesem- próbált megnyugtatgatni, de valahogy nem tudtam abbahagyni a sírást. – Miden rendben lesz, nem lesz semmi bajom. Megnyerem a versenyt és hamar ott leszek melletted és mire észbe kapsz, már a mellkasomon alszol el

-          De édes vagy- mondtam mosolyogva, de közben könnyeztem

-          Szeretlek- suttogta Seb a vonal túlsó végéről

-          Én is szeretlek- erősítettem meg a kijelentését szipogva és pár perc búcsúzkodás után letettem a telefont.

Elmentem aludni és azzal a tudattal hajtottam álomra a fejem, hogy ezen a hétvégén Sebnek nem lesz semmi baja, és közelebb kerülhet Alonsohoz a pontversenyben. Már nagyon hiányzik, jó lesz végre újra látni őt, és ahogy ő mondta: ” hamar ott leszek melletted és mire észbe kapsz, már a mellkasomon alszol el”.

            Pénteken kicsit kisírt szemmel, de kipihenten ébredtem fel. Elvégeztem a reggeli teendőimet és örömmel láttam, hogy még csak 10 óra. Gyorsan megreggeliztem, majd kimentem a teraszra, hogy megnézzem, milyen az idő. Kicsit hűvös volt, de a Nap szerencsére sütött, és jó meleget adott. Vagyis: elég egy lenge öltözet, de kell pulcsi! Felmentem és beálltam a szekrény elé csípőre tett kézzel, de a választás nagyon hamar megtörtént. Csodálkoztam is magamon, de mikor felvettem a kiválasztott darabokat, örömmel nyugtáztam, hogy még össze is illenek.

A pulcsi + pólóból végül egy meleg hosszú ujjú lett, de nem bántam meg a döntésem és azt sem, hogy a hosszú koptatott farmerhoz égy magas szárú fekete csizmát választottam. Készítettem még magamnak egy sima barna sminket, kicsit csillogósan, a hajamat felkötöttem egy copfba és indulásra készen álltam. A táskámba még bedobáltam pár dolgot és irány a szupermarket! Muszáj volt nagybevásárlást tartanom, mivel a vendégeim felélték a készleteimet. Sajnos nem vehettem meg mindent, amit akartam, mert nem volt elég pénzem, mivel a havi összeg, amit anyuéktól meg az ösztöndíj miatt kapok, csak hónap közepe, 10-e felé érkezik meg…remek. Kéne valami munkát keresnem, csak hát húzós lesz, hogy tanulnom kell majd, munkába járni és még Sebbel is lenni.

            Hazafelé a buszon pont ezen gondolkoztam és arra jutottam, hogy átmegyek hozzá egy kicsit, hogy megpróbáljam enyhíteni a hiányát… nem mintha sikerülne. A buszról leszállva egyenesen Seb lakására indultam, és mivel nálam voltak a kulcsai, meg a riasztónak a kódja, hamar bejutottam. Beérve megcsapott az illat, és emlékek tömkelege jött velem szembe. Felmentem a hálóba és elővettem Seb egyik pólóját majd, bekapcsoltam a TV-t. A ruhaneműt magamhoz ölelte, és az ágyra dőltem. Nem kellett sok, és azonnal álomra tudtam hajtani a fejem. Tudtam, hogy Seb éppen az autójában ül és rója a köröket. Azért kapcsoltam be a TV-t is, hogy hátha látom majd valahol. A telefonom csörgésére ébredtem föl és először nagyon megijedtem, mert nem tudtam, hogy hol vagyok. Mikor összeszedtem magam a kijelzőre néztem és az Seb nevét mutatta. Azonnal felvettem.

-          Szia- köszöntem neki mosolyogva

-          Szia Kedvesem. Milyen álmos a hangod- mosolyodott el

-          Hát igen… szóval… az van, hogy nagyon hiányoztál és átjöttem hozzád és az egyik pólódat szorongatva az ágyra dőltem és elaludtam- pirultam el és a TV-re pillantottam. Meglepett, amit láttam, mert éppen Sebet mutatták, ahogy velem telefonál

-          Ez aranyos- mondta mosolyogva

-          Tudom, hogy nevetsz. Látlak- suttogtam a végét és nevetni kezdtem

-          Ezt hogy érted?- lepődött meg

-          Pont téged mutat a kamera

-          Tényleg?- nevetett fel

-          Igen, még mindig… balról vesz… küldesz nekem egy puszit?

-          Persze- mosolyodott el és a kamera felé fordulva megpuszilta az ujjainak a hegyét és elfújta. Nem gondoltam volna, hogy megteszi…- megfelel?

-          Tökéletes- mondtam halál szerelmes hangon- megjött- ugrottam fel visítva, mint az őrült

-          Mi? Mi jött meg? Gréta? Miért nem szóltál? Azt hitted, hogy terhes vagy??- értetlenkedett Seb, de a fejét sajnos már csak a lelki szemeim előtt láthattam, mert a kamerák már Alonsót mutatták

-          Micsoda, Seb?- kezdtem el nevetni elég hangosa- nagyon édes vagy, de én a puszira gondoltam. Az jött meg- mosolyogtam, de egyszer csak lefagyott az arcomról a mosoly- igazad van- kezdtem reszkető hangon

-          Miben? Gréta, legyél már világos- lett egy kicsit ideges a német

-          Késik. Tuti… Már vagy 3 napja. Még jó, hogy szóltál. Az állandó elfoglaltság alatt fel sem merült bennem, hogy baj lehet… Mindig 30-a körül szokott megjönni. Seb, a francba. Mi van, ha…- kezdtem reszkető hangon

-          Megtartjuk- vágta rá Seb, amin nagyon meghatódtam

-          Szeretnél tőlem kisbabát?- kérdeztem rá sírva

-          Ha már összejött- válaszolta és hallottam a hangján, hogy elérzékenyedett és mosolyog.

-          Holnap veszek tesztet, meglátjuk, hogy mi van

-          Nem várnál meg vele? Kedden már otthon leszek, sőt, már hétfő délután is, ha akarod

-          Nem, ha nyersz, ünnepeljetek nyugodtan. És ha nagyon szeretnéd, igen megvárlak- mosolyodtam. Már nem sírtam, értettem, hogy miért választottam mégis őt. Bár mondjuk most örülök annak leginkább, hogy nem feküdtem le sem Chrissel, sem Dáviddal. Most aggódhatnék azon, hogy ki az apjuk. Soha! Ez nem fordulhat elő

-          Gréta??- hallottam Seb hangját a vonal másik végéről

-          Igen?- szóltam bele visszatérve a valóságba

-          Mind gondolkoztál el?

-          Csak azon, hogy még jó, hogy nem volt köztem semmi Chris, vagy Dávid között- mosolyodtam el- most aggódhatnék azon, hogy ki az apa

-          Dávid?- lepődött meg Seb- nem mondasz el valamit?

-          Csak annyi, hogy tegnap előtt átjött hozzám Dávid és ittunk egy üveg pezsgőt abból az alkalomból, hogy egy párt alkotunk. Aztán vacsiztunk és csak fogytak a borok literszámra. Én megbotlottam, de Dávid elkapott, és elmondta nekem, hogy nem akar Christian lenni, szóval nem fog történni semmi, amíg együtt vagyunk… és amúgy meg Katyvel jött össze – mosolyodtam bele a mondatom végébe

-          Ühümm- hallottam Seb morcos reakcióját, de nem igazán tetszett

-          Nem tettem semmit, akadj le a témáról, ha van gyerek, a tiéd. Pont

-          Ezt most miért mondod így?  Gyerek? Akarod te őt egyáltalán?

-          Ha van, megtartom, mert kijelentetted… ha nincs, örülök neki

-          Hogy mi? Te nem akarsz tőlem… gyereket?

-          De, dehogynem- mondtam rögtön, és kicsit meg is bántam amit az előbb mondtam- csak tudod 18 éves fejjel, meg az egyetem első éve előtt 3 nappal, nem nagyon szeretnék azon gondolkozni, hogy van-e itthon pelus…

-          Értem- mosolyodott el egy kicsit Seb. - De szeretnél, nem? Majd… majd később?- bizonytalan volt a hangja

-          Nyugodt lehetsz, szeretnék… Legalább egy tucatot- törtem ki nevetésbe, mire ő is nevetni kezdett- és amúgy mi volt ma a szabadedzésen? Tőled kell hallanom, mert pont abban az időben beszélünk, mikor megy az összefoglaló… bár egy pilótától érdekesebb hallani, nemdebár?- tettem oldalra a nyelvem, de sajnos ezt nem láthatta

-          Ha elég neked 10 perc, hogy elhadarja, máris nekikezdek, csak nincs több időm, mert mennem kell sajtótájékoztatóra.

-          Akkor ne hadarj- mosolyogtam- hívj fel, ha már ráérsz. Addigra én is otthon leszek

-          Rendben, Kicsim. Szeretlek, és várj meg, kérlek

-          Megvárlak, örökké várlak. - ebbe belemosolyodtam. - Én is szeretlek. Jó interjúzást

-          Köszi, de mikor jó az?- tette fel az utolsó kérdést és mosolyogva tette le a telefont. Én is boldog voltam. Felálltam az ágyról és megfogtam a hasam. Terhes?... kicsi Vettel- és mosolygás közben eleredtek a könnyeim.

Visszamentem a saját házamba Sebi pólójával, amit egészen idáig szorongattam, majd gondolkozni kezdtem azon, hogy kinek kéne elmondani, azt, hogy lehet, hogy terhes vagyok…amíg nem biztos ez dolog, inkább nem szólok senkinek… vagy Katynek elmondjam? Tuti nem, mert akkor ő meg átadja Dávidnak és így tovább… Nem tettem semmit, csak leültem az étkezőasztalhoz a vacsorámmal és pont megettem, mire Sebi hívott. Rögtön a telefonomhoz kaptam.

-          Mondhatod- vettem fel mosolyogva

-          Végeztem mára- fújta ki a levegőt boldogan- szóval a mai nap… az eleje nem volt valami fényes… szinte egész végig esett az eső, és mikor megörültünk, hogy elállt, újra rákezdett. Voltam kinn a pályán, de mért kört csak a végén futottam. A 9. helyen zártam az első szabadedzést, Michael a 10. lett, Kimi viszont csak a 21. Kobayashi nyerte ezt az edzést. A második szabadedzésre várva reménykedtünk abban, hogy eláll az eső, és viszonylag Napos lesz az idő, de inkább abban, hogy száraz pályán tudunk majd menni. De persze ez nem jött össze. A második szabadedzés első fele még rosszabb volt, mint az első, mert nem csak az eső esett, hanem még a szél is fújt. Az idő nagyon hideg volt, szinte már vacogni lehetett… A vége sem lett jobb az edzésnek, a 15. helyen zártam, bár nem voltam a pályán igazán. Az első Pic lett a Marussiával. Kimi a 20. lett

-          Szegénykéim- szomorodtam el egy kicsit, mert hallottam a hangján, hogy nem boldog- de ha holnap jó idő lesz, akkor talán van esély

-          Igen, talán… de a fejlesztéseket, amiket ide hoztunk, nem tudtuk kipróbálni és ha holnap meg a versenyen száraz idő lesz, tulajdonképpen fölösleges volt a pénteki nap… Bár már csak a holnapi edzésben reménykedünk…

-          Nem baj, majd legközelebb jobb lesz- mondtam neki bíztatásként, de nem jött össze- már várom, hogy itthon legyél- tereltem a témát, hogy ne legyen ennyire letört

-          Én is- mosolyodott el- már nagyon hiányzol… főleg, hogy nem is kellett vezetnem, csak ülnöm a boxban…

-          De nem tudom, hogy mi lesz… félek egy kicsit

-          Tudom, de nem kell… ugye tudod, hogyha… esetleg…babát vársz, akkor én leszek a világ legboldogabb embere?

-          Tudom- mosolyodtam el és végiggördült egy könnycsepp az arcomon- Most jó lenne, ha itt lennél. De még hétfőn is csak este találkozhatunk, mert nekem suli van…

-          Ha végeztél, jöhetnél egyből hozzám. Most lehetnénk nálam. Olyan magányos az a lakás- erre nevetni kezdtem- bár ma délután volt neki társasága szerény személyedben

-          Látod- látod? Ennyire hiányzol nekem

-          Ti…- itt megakadt- te is nekem

-          Nagyon szeretnéd, igaz?

-          Igen- vallotta be- tudom, hogy még fiatal vagyok, csak 25, de azért egy kisbaba… 100 bajnoki címnél is többet érne nekem

-          Nekem is, de megmondtam, hogy nem egy lesz, hanem egy tucat- nevettem fel, mire ő is nevetni kezdett

-          Jó, azért szerintem egy focicsapatnyi is elég lenne

-          Jó, annyi lesz, amennyit akarunk… és egyébként mi jót csináltál tegnap?

-          Hát… pályabejáráson voltam Tommival, meg Michaellel nagyon jóban vagyok, bár szerintem ezt te is tudod, és most van a 300. versenye. Készítettem neki egy rajzot

-          Nem küldöd át a telefonomra? Szívesen megnézném… persze csak ha lefényképezted

-          Igen… várj, máris küldöm- és abban a pillanatban jött is az üzenet. Megnyitottam és nagyon hangosan felnevettem- min kacagsz ennyire?

-          Ezt te rajzoltad?- kérdeztem meg 2 perc alatt, mert még mindig nem tudtam abbahagyni a nevetést.

-          Igen… miért, nem tetszik?- kérdezte és hallottam a hangján, hogy kicsit elszomorodik

-          De tetszik, csak remélem a gyerekünk nem akar majd rajzművész lenni, mert ennél én sem rajzolok jobban- kacagtam

-          Jó, nem tereljük abba az irányba- nevetett már ő is

-          Na de most menj aludni, nem akarom, hogy azért szúrjon le Tommi, meg Chris, hogy miattam mentél kialvatlanul a 3. edzésre

-          Jó, megyek, azonnal. Csak még kérdezhetek valamit?

-          Persze- de nem sejtettem jót, mert fura volt a hangja

-          Te szoktál beszélni Chrissel?

-          ő…ez milyen kérdés Seb?... Ugye nem vagy megint féltékeny, vagy gondolod azt, hogy megcsallak?

-          Hát egy kicsit fura nekem, hogy azt mondod az egyik pillanatban, hogy nem szeretnéd a babát, a másik pillanatban meg arról beszélsz, hogy nem fog jól rajzolni

-          Ugyan már, Sebastin! Nem akarok veled összeveszni, de ezzel most egy kicsit kiakasztottál. Nincs köztem és Chris között semmi, barátok vagyunk, akik egyébként NEM beszélnek egymással, mert egy bizonyos szőke férfi állandóan féltékeny… és én amúgy sem beszélhetek férfiakkal a jelenléted nélkül

-          Oké bocsi, ez tényleg hülye kérdés volt. Sajnálom. Csak Chris olyan fura…

-          Az előbb még én voltam a fura. Seb, egyikünkből sem fogsz kiszedni semmit, mivel nincs is mit. Örülnék, ha elfogadnád, hogy szeretlek és sosem csalnálak meg.

-          Én is szeretlek édesem.

-          De most ígérd meg, hogy befejezed egy életre az állandó féltékenykedést.

-          Jó, megígérem- fújt egyet

-          Ez nem volt őszinte… és egyébként is én is elkezdhetem mondani, hogy az egyik szőke cicababa éppen végigmért a háttérben. Ez nekem sem esik jól, de nem kötöm az orrodra. És miért? Azért, mert én bízom benned Vettel!- és megint könny szökött a szemembe

-          Én is bízom benned, csak Hanna után nehéz…

-          Én nem vagyok ő. Felfognád végre?- emeltem meg a hangom

-          Igen, megértem, csak kérlek ne sírj és nyugodj meg. Szeretlek, Kedvesem.

-          Én is téged- szipogtam, és sikerült megnyugodnom.

-          Na, de tényleg megyek, mert már 11 óra… holnap reggel 7-kor kelek

-          Majd itthon alszol tovább. Bár… nem hiszem, hogy az első pár napban fogsz tudni tőlem…- mosolyodtam el, mert reméltem, hogy veszi a célzást

-          Ha ez egy célzás volt, benne vagyok- hallottam, ahogy eldől az ágyon- Jó éjt Kedvesem, aludj jól

-          Rendben, és te is és nagyon vigyázz magadra

-          Fogok- mosolygott és egy puszi küldés után letette a telefont.

Én sem hezitáltam sokáig, lefürödtem és még egy utolsó pillantást vetettem a képre, amit festett. Nagyon aranyos volt, de vicces is, így mosolyogva aludtam el.

Szombat reggel 11-kor keltem és már tudtam, hogy Sebék körözgetnek. Nem nagyom volt hangulatom semmihez, féltettem őt. De a végén mégis csak arra az elhatározásra jutottam, hogy ki kell takarítani a lakást… szóval, álljunk neki. Felvettem egy sima melegítő nadrágot, meg egy fölsőt. Felkötöttem a hajam, és mentem is a porszívóért.

              Először az alsó szintet csináltam meg, majd pedig a fölsőt. Letörölgettem, felmostam, locsoltam, lemostam az ablakokat. Délután 5 óra felé arra lettem figyelmes, hogy a reggel megevett pirítós már teljes mértékben távozott a gyomromból és eszméletlen éhes vagyok. Rendeltem egy gyrost, amit kb. 15 percen belül kihoztak és a kanapén megeszegettem, tévézés közben. Egyáltalán nem volt kedvem főzni, a telefonszámot meg még Sebi hűtőjéről csórtam… Mikor néztem a Tv-t, pont az aznapi összefoglaló volt. A szabadedzésen jól szerepelt, de végül még a Q3-ba sem jutott be. Ezen csodálkoztam. Most szívesen megnézném, hogy mit ír az internet, de mivel az otthoni gépem nem cipeltem idáig, teljes nethiány… Végül aztán arra jutottam, hogy majd este felhívom és megkérdezem, hogy mi van vele, és miért nem sikerült ez az időmérő… Bár ahogy az interjúkat adta nem volt csalódott, csak ő maga sem értette a dolgot. Nem tudom, de szerintem azért elrejti az igazi érzelmeit…

              Kidobtam a dobozt, amiből megettem a vacsorám és megvártam, hogy 8 óra legyen. Addig olvasgattam a tankönyveimet, amit már holnap után használatban is fogok venni… remek. De mikor a suli első napjára gondolok, mindig Seb jut eszembe, meg a kisbaba… még mindig késik. Bár sokszor van, hogy zavaros… Az utóbbi kb. fél évben 2 hetente jött meg… Remélem most az állt helyre ezzel… Mert én a múltkorihoz képest kb. 2 hetet számoltam… igazából nagyon reménykedem abban, hogy csak 1 csík fog elszíneződni.

-          Haló?- vettem fel a telefont, mert nem írt ki nevet a kijelző, csak a számot

-          Szia, Gréta- szólalt meg benne egy férfihang és elmosolyodott- Christian vagyok

-          Szia- mondtam először egy kicsit nyögvenyelősen, de aztán feloldódott a feszültség- mi van veled?

-          Semmi… gondolom Seb már beszámolt a rémes eredményünkről a mai időmérőn… szóval… kicsit ideges vagyok. Csak szerettem volna hallani a hangod. Nekem az annyira… megnyugtató…

-          Ő.. hát köszi- mosolyodtam el és elpirultam- de egyébként csak a TV-ben láttam az eredményt, Sebbel még nem beszéltem

-          Nem?- csodálkozott Chris- pedig kb. 1 vagy másfél órával ezelőtt azzal a kifogással lépett meg, hogy téged hív fel. Csak ezért volt szívem elengedni… És csak ezért most hívlak

-          És nem tudod, hogy hova ment?- ilyenkor meg tudnám fojtani. Ha nem tudnám, hogy mennyire szeretné a bábát, még az is megfordul a fejemben, hogy… hogy… még rá gondolni is rossz. Nem csalna meg! Bár egyszer már megtörtént…

-          Nem, sajnálom… Ha tudok róla valamit, szólok. De szerintem képes arra, hogy felmegy és a számod pötyögve bealszik. Ma nagyon nem volt a toppon. Mindenkitől, aki szembe jött vele, azt kérdezte, hogy: „szerinted, ha van, akkor maradjon?... de ha nincs, összetörök”. Még engem is megkérdezett. Ezzel főleg meglepett…Te tudsz erről valamit?

-          Igen… hát Chris az a helyzet, hogy lehet, hogy terhes vagyok

-          Jó…- mondta kicsit hezitálva és kicsit szomorúbb lett a hangja

-          Bár igazság szerint én nem szeretném… de ezt Sebnek nem merem mondani, hogy egyáltalán nem szeretném, mert akkor teljesen letörik majd és már nagyon beleélte magát a dologba…

-          Szerintem inkább mond meg neki. De nekem miért mondod el?- kérdezte csodálkozva

-          Mert úgy érzem… úgy érzem, te megértesz- pirultam bele a mondatba

-          Kedves vagy

-          De neked olyan más a hangod… valahogy kiegyensúlyozott és… boldog- tettem az utolsó szóra egy kicsit kérdésre felhívó hangsúlyt

-          Igen. Jól hallod- nevetett fel- együtt vagyok a régi barátnőmmel… azaz a régi menyasszonyommal, aki most a barátnőm…

-          De ő megcsalt, nem? Neked ez nem számít?- kérdeztem rá félve

-          De! Hát hogyne zavarna!- emeltem meg a hangját annyira, hogy elkezdtem sírni- Ne haragudj, Gréta, nem akartam, de Téged egyszerűen 1000 nő sem tudna velem elfelejtetni. Semmi pénz, semmi nő, semmi szeretet. Te olyan vagy nekem, mint a tiltott gyümölcs, meg akarlak szerezni, de tudom, hogy nem lehet. De mégis nagyon nagyon vágyom rád. A te arcképeddel előttem alszom el, veled kelek, még a reggeli kávém habjában is a te arcod látom. Nem tudok így élni… Már nem tudok mit tenni. Ilyen idős fejjel… be kell, hogy valljam, szerelmes vagyok. Szerelmes lettem egy olyan lányba, aki sokkal fiatalabb nálam, kedves, aranyos, okos, és persze foglalt. Tudom, hogy sosem lennél velem, de egyszerűen… nem tudlak elfelejteni. – Ezt én végig csöndben hallgattam. Nem szóltam semmit még akkor sem, mikor befejezte. Megint ő szólalt meg. – Tudom, hogy ez most egy hatalmas zúduló fájdalom volt, de mondj valamit. Nekem egy nem is elég…

-          Igen- nyögtem bele a telefonba, de igazából nem is tudtam, hogy mit beszélek

-          Mi az, hogy igen?

-          Csak… Seb és te annyira mások vagytok, mégis mindkettőtöket megszerettem. Seb egy eszméletlen srác és tényleg szeretem. Téged nem ismerhettelek meg, főleg Seb miatt… de valahogy annyira vonzódom hozzád és érzem, hogy sok közös van bennünk, de valahogy… egy éjszakánál nem több… még?- tettem föl a végén a kérdést hezitálva, de szerintem ezt már nem hallotta, mert letette a telefont.

Mikor felfogtam, hogy letette, remegő kezekkel kikapcsoltam a telefonom és álomba sírtam magam, mert lehet, hogy elveszítettem az egyetlen olyan embert, aki talán tényleg igaz szerelemmel szeret. És itt megvan az igazság… Seb irányából nem érzem a szerelmet… Vagy ennek köze van a Milton Kaysben történtekhez?... Mikor megcsalt?...

              Reggel kisírt szemekkel, de kialudtan ébredtem. A falon kattogó órára pillantottam, amely már 12-t mutatott. Gyorsan bekapcsoltam a telefonom, mert még csak nem is beszéltem tegnap Sebivel, nem tudom, hogy mit érezhet most. De Chris annyira bennem volt még, hogy minden percben uralkodni kellett magamon, nehogy könnyek szökjenek a szemembe.

              A kijelzőn rögtön egy üzenet várt Sebtől

„Tegnap nem tudtalak utolérni, vagy foglalt voltál, vagy ki voltál kapcsolva. Remélem nem történt semmi komoly. Kb. 12:30-ig hívj, ha felébredtél, mert utána már az autóban ülök. Remélem, még tudunk beszélni a futam előtt. Szeretlek.

              Ezt elolvasva azonnal tárcsáztam Sebet

-          Igen?- szólt bele németül mire én csak elmosolyodtam- haló?- ismételt, mert először meg sem tudtam szólalni. Jó volt hallani a hangját…

-          Szia, Gréta vagyok- mondtam egész halkan

-          Szia Kicsim- lett vidámabb a hangja- tegnap ugye nem volt semmi baj?

-          Nem, csak korán lefeküdtem és nem akartam, hogy felkeltsenek…- hazudtam

-          Rendben, de gondolom tudod, hogy a 10. helyről indulok…

-          Igen, de nyugi, ügyes vagy te, menni fog- nevettem- majd előzöl párat és az élen vagy

-          Végül is, jó felfogás- mosolygott és nagyot sóhajtott

-          Ha zavarlak, letehetjük. Nézni foglak, ne aggódj és akkor holnap majd hozzád megyek este. És megvan az órarendem nagyjából… Délelőtt 11-re kell mennem, de délután 6-ig benn vagyok, szóval szerintem fél 7-re érek majd oda…

-          Az későn van, de legyen. Úgy is egész héten az enyém leszel… mármint a 2 napon, míg otthon leszek- nevetett, de elszomorodott a hangja

-          2 nap?- kérdeztem rá meglepetten

-          Igen, mert hétfőn megyek haza, szerda éjjel utazok Milton Kaysbe és utána jön Monza… Most csak 1 hét van a futam között, nem kettő… sajnos. De legközelebb együtt megyünk Olaszországba, csak akkor nyaralunk- nevetett fel

-          Szavadon foglak- dugtam ki a nyelvem a szám sarkán

-          Sajnálom, Kicsim, de mennem kell, autóba kell ülnöm, meg még pár dolgot megbeszélni a többiekkel. Taktikát átvenni, ilyenek.

-          Oké, sok sikert. Add át üdvözletem a csapatnak. Sok sikert kívánok. És… jó volt hallani a hangod

-          A tiéd is- mosolygott- akkor még 1 nap és újra láthatlak

-          Alig várom- vigyorogtam

-          Nekem mondod?- és elképzeltem a kaján vigyort az arcán

-          Vigyázz magadra, szeretlek

-          Én is téged. Vigyázok, ne aggódj és…- itt megakadt, de nem akarta folytatni

-          És?

-          Neked kéne terhességi tetsztet venni, mert kínos lenne, ha felismernének…

-          Oké, elintézem- mondtam mosolyogva, de nem értettem mindek teszem, ugyan is az egész csak mű volt, mert a baba teljesen kiment a fejemből…

-          Na, szia Szívem

-          Szia- és letettem a telefont

Csináltam magamnak egy kis kaját, leültem a TV elé és még utoljára küldtem egy SMS-t Chrisnek, hogy legyenek ügyesek. 2 szóban válaszolt és kezdődött is a futam.

              Megindult a felvezető kör, majd mikor visszaértek a rajtrácsra Kobayashy füstölő fékei miatt nyújtották egy kicsit a rajtot. Erre persze senki nem számított, így Maldonado sem, aki kitört Button mögül. Elindultak a szabálytalansággal, de aztán egy nagyon durva rajtbaleset következett. Nekem egyből megállt a szívem egy pillanatra és tekintetem Alonsóra szegeztem, aki először nem szállt ki a kocsijából. Mikor láttam, hogy a saját lábán megy el az elsősegélyt nyújtó autóig megnyugodtam és örültem, hogy Sebi kicsit beragadt Massa mögé, ezért esélye sem volt részt venni a balesetben. Mivel Grosjean nekiment Hamiltonnak a Mclaren megpördült és Alonso fejétől pár centire ment el az egyik versenyautó. Emiatt még jó páran kiestek, vége elé a szabálytalankodó Maldonado is, de Sebastianék tényleg eszméletlen jó taktikát választottak és az autót is jól összerakták, így az amúgy is az élről rajtoló Button után Sebi lett a második. A harmadik Spa királya, Raikkönen lett és kifejezetten jó érzés volt együtt látni őt és Sebit a dobogón. Örömömben felugrottam, és szerencsémre az egyik tál is az  ölemben volt, ami persze ripityára tört. Azt gyorsan feltakarítottam, elintéztem még pár dolgot, SMS-t írtam Chrisnek és Sebnek, mert tudtam, hogy mind a ketten a sajtóval beszélnek és Katyvel is beszéltem egy kicsit. Este 11-kor kaptam meg Chris válaszát, rá 3 percre pedig Sebiét. Mosolyogva aludtam el, mivel reméltem, hogy Christian már nem haragszik rám a tegnap este történtek miatt.

              A nagyobb para már csak holnap lesz, hogy Seb hogy fogad majd a terhességi teszttel a kezemben és mikor megcsináljuk, hány csík lesz majd… Ha egy, nyugodtan élem tovább az életem Sebbel, de ha kettő, akkor a tanulmányaimnak és az eddigi életemnek egyaránt lőttek.