43. rész
A hétvége
Kapálóztam
össze- vissza, de szorítása nagyon erős volt, és már egyre jobban fogyott az
erőm. Hamar a hálószobában találtam magamat, az ágyon feküdve, és ő rajtam ült.
Próbáltam sikítani, de kezét még mindig szorosan számhoz tapasztotta. Próbáltam
még néha egy-egy határozott mozdulatot tenni és kiszabadulni, de az összes erőm
elhagyott. Kicsit furcsa volt, hisz egyből a hálóba vitt, mintha ismerné az
utat. Mikor már ő is érezte, hogy erőm elhagyott és nem fészkalódok és még csak
sikítani sem próbálok közel hajolt hozzám, de a kezeit még mindig ajkaimon
tartotta, de már valamivel puhábban. Egyre jobban éreztem leheletét arcomon,
majd egészen közel hajolt a fülemhez és belesuttogott
-
Hagyunk
valakit egy férfi mosdóban felizgult állapotban?- egy jó darabig megtorpantan
feküdtem, de amint fel tudtam fogni, hogy mi is történik, azonnal lelöktem
magamról, hisz már „felfedte magát” és nem tartott erősen
-
Te
normális vagy?- ordítottam rá, majd kikeltem az ágyból, és hamar felkapcsoltam
a villanyt. Amint a lámpa fényt adott megláttam Seb elégedett arcát, amint
rémületbe megy át, mivel meglátta kisírt szemeim és félelemmel teli arcom
-
Ennyire
megijedtél?- lepődött meg és odajött hozzám. Át akart ölelni, de én eltoltam és
még mindig csak ordítani tudtam
-
Mégis
hogy a francba ne ijedtem volna meg??? Az éjszaka kellős közepén a lakásomba
érve valaki a sötétben megragad hátulról és a hálószobám felé visz!!
-
De…
én…- habogta és már nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen magyarázatot ad erre az
ostoba viselkedésére
-
Hallgatlak-
kezdtem el türelmetlenül dobolni lábaimmal
-
Az
ajtón hagytam egy cetlit, „nem leszel egyedül” felirattal
-
Milyen
cetli?
-
Kiragasztottam
az ajtóra, pont szemmagasságba…
-
Hát
én nem láttam
-
Azt
hittem… örülni fogsz nekem
-
Hogyne.
Repesek az örömtől, hogy valaki a saját lakásomban akar megerőszakolni!!
-
Visszavehetsz
kicsit a hangerőből
-
Seb,
húzz innen, vagy egy lila folttal fogsz Austinba menni
-
Ezt
a feszültségedet majd Christianon akarod levezetni a hétvégén?- kérdezte
cinikusan és csak most esett le, hogy ihatott
-
Ez
most mire volt jó? Láttál egy olyan emberrel csókolózni, aki nem te vagy, és
erre rögtön úgy kell reagálni, hogy bepiálsz??
-
Nem
te fogod megmondani, hogy milyen helyzetbe mit kell csinálnom!- emelte meg ő is
a hangját
-
Sebastian,
velem ne beszélj így!- fenyegettem meg ujjammal, de ahogy láttam, hidegen
hagyta
-
És??
Jobb volt vele ma este, mint velem. Ő hogy szereti??- kezdett provokálni, de én
megint sírni akartam volna, mert ugyanazt a játékot játsszuk, mint a
kapcsolatunk elején
-
Nem
volt köztünk semmi. De azért azt közölhetted volna, hogy ismered…- erre persze
meglepődött és nem bírt válaszolni- nem fogod azt hallani, hogy lefeküdtem
vele, csak azért, hogy kitombolhasd magad. Erre ne számíts. És ha az előző kérdésemre
nem tudsz választ adni, mehetsz is haza
-
Nem
akarom, hogy megint elvegyen tőlem egy olyan embert, akit szeretek- hajtotta le
a fejét már kicsit nyugodtabban
-
Melaniet
nem vette el tőled
-
Mikor
elköltözött, akkor szükségem lett volna rá
-
De
Mel most boldogabb, mint volt
-
Persze,
mert végre nem kell látnia annak a Szemétnek a képét
-
Hát…
inkább kérdezd meg azt a „Szemetet”- mutattam ujjaimmal macskakörmöt-, hogy
mennyi mindent megtett volna a nővéredért, hogyha miss díszpicsa nem küldi el…
-
Ne
nevezd így a nővérem
-
Örülök,
hogy a vitánkban mellé állsz. Miután engem lekurvázott, és egyéb kedves
szavakkal illetett, és rávette a volt barátnődet arra, hogy tartsa meg azt a
gyereket, amelyiket nem is akar, csak azért, hogy minket szétválasszon.
Gratulálok Sebastian Vettel. Valóban sportolóhoz méltó a felfogásod és az agyi
kapacitásod
-
De
miért tette?
-
Mert
az anyád neki sem engedte meg, hogy elvetesse a gye…- kaptam hirtelen kezem a
szám elé
-
Hogy
mi??- kerekedtek ki Seb szemei
-
Ezt
már elszóltam, sajnálom… Viszont a nővérednek van egy fia… aki már, ha jól
számolom, kb. 5-6 éves lehet…
-
És
erről miért nem szólt nekem?- rogyott le az ágyra
-
Nem
tudom- ültem le mellé és tenyerem hátára helyeztem- szerintem itt lenne az
ideje, hogy beszélj vele. Véletlenül elmondtam neked, bár engem ennél jobban
nem utálhat már
-
Biztos
kedvel téged- nézett rám bíztatóan Seb
-
Ha
te mondod- mosolyodtam el és fejem vállára hajtottam
-
Sajnálom-
suttogta- eszem ágában sem volt megijeszteni, de tudod, milyen vagyok…
-
Tudom,
hogy mindig féltékeny vagy- mosolyodtam el, mivel most először vallja be
ennyire őszintén
-
Nagyon
megijedtél?- nézett rám kétségbe esetten és belecsókolt a tenyerembe
-
Hát
nem mondanám, hogy élveztem… elég rémisztő volt, de vegyük be annak, hogy
féltékenyen és részegen hülye vagy- kuncogtam
-
Köszönöm-
adott ez csókot számra- nem… maradhatok itt?- kérdezte félénken
-
Nem
mernélek ilyen állapotban hazaengedni- mosolyodtam el- de hívd fel Hannat, hogy
ma nálam maradsz
-
Igen
is- állt fel, majd engem is felsegített. Amíg ő telefonált én gyorsan
lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba. Megvártam, amíg ő is végez és az
ölelésében pillanatok alatt elaludtam, bár tény, hogy a fáradtság is igencsak
közre játszott Álomföldre való jutásomban.
Péntek
reggel erőtől kicsattantan ébredtem, mikor fel kellett volna emelni Seb fejét a
hasamról, feladtam a küzdelmet és inkább visszaaludtam. Reggel Seb simogatására
keltem
-
Jó
reggelt- mosolygott, mikor kinyitottam a szemem és egy csókot lehelt ajkaimra.
Kicsit nyúzottnak tűnt…
-
Aspirin
a 2. fiókban a konyhában- mondtam egy nagy nyújtózkodás keretében
-
Istennő
vagy- adott egy gyors puszit, majd kisietett egy szál alsógatyában a
gyógyszerért. Én persze jót kuncogtam ezen… Viszont mikor megláttam az órát,
lefagyott a mosoly az arcomról és kisebb szélvészként szántottam fel a lakást.
Seb csak nagyokat nézett, mert szegény nagyon rosszul érezte magát.
-
Héj,
kicsi Bika!- szóltam oda az éppen ásító, de szerencsére már felöltözött
szőkének, aki egy mérges pillantással fordult felém- add a kocsi
kulcsot- húztam fel 2 pár cipőm- az egyetemig én vezetek- mosolyogtam
-
Még mit nem!- kérte ki magának
-
Ilyen állapotban be nem ülök melléd- nevettem
fel és elindultam fel
-
Nem adom- vigyorgott és a magasba emelte a
kulcsokat, mire én „női bájaimat” bevetve kb. 2 másodperc alatt elvettem tőle-
szem szeretem, mikor ilyen vagy- vágta be a durcát már a liftben
-
Milyen?- vigyorogtam
-
Kis szexi- fogta meg a fenekem és hirtelen a
lift falának nyomott. Eléggé kiszámítható
-
És most mit szeretne tenni a nagy Sebastian
Vettel?- cukkoltam
-
Nem vagyok „nagy”…
-
Kicsi sem- néztem férfiasságára, mire még jobban
a falnak nyomott- kiszorítod belőlem a szuszt is – kapkodtam a levegőt
-
Nem kaptam semmit tegnap este- biggyesztette le
ajkait
-
A tegnap esti után 2 hétig ne számíts rám-
tettem karba a kezem, mivel már elengedett. A földszint vészesen közeledett és
nem szeretnénk érdekesen ránk meredő szemárok kereszttüzében az autóig eljutni…
-
2 hét?- nyíltak tágra szemei
-
Egy másik csaj mellett szerintem nem sok idő-
nyomtam egy gyors puszit szájára és már nyílt is a lift ajtaja. Kiszaladtunk a
kocsihoz, majd gyorsan befuvaroztam magam az egyetemre. Kicsit messzebb álltam
meg az egyetemtől, ahol nagyon senki sem járt, így el tudtam búcsúzni Sebtől
-
Vigyázz magadra- simított ki egy tincset az
arcomból
-
Mindig vigyázok- fényeztem magam- meg amúgy is
ott lesz Chris- mosolyogtam
-
Nem örülök ennek…
-
Ha te 2 nővel csinálhatod, én miért csak egy
pasival?
-
Az más…
-
Ugyanaz- nevettem fel, majd egy hosszas csók
után besétáltam az egyetemre, kezemben egy forró kávéval. Kivételesen a tanár
is késett, szóval nem lettem megszólva. Csak Fanni által…
Az órák szinte perceknek tűntek, amin csodálkoztam is, mivel
már nagyon vártam az utat és ilyenkor az idő 1 óra alatt halad 1 percet… Az
megtartott másfél óra után gyors búcsút vettem barátnőmtől, majd haza indultam.
A gépem 3-kor indul, úgyhogy még van 2 órám. Otthon gyorsan összedobáltam ár
cuccom egy kisebb kézipoggyászba és már indultam is. Hamar kinn voltam a
reptéren és a felszállás is simán ment. Kicsit tanulgattam a következő Zh-ra és
már csak azt vettem észre, hogy az öveket kell becsatolni a leszállás miatt.
Mikor
leszálltam kicsit fájt a fejem, de rögtön elfelejtettem, mikor megláttam
Christiant az ajtóban ácsorogni
-
Szia- léptem oda hozzá
-
Szia- ölelt át szorosan, majd egy puszit adott
az arcomra. Jó volt újra látni- mehetünk?- vett egy nagy levegőt, mire
bólintottam és átvéve a táskám kimentünk az autójához és kb. 10 perc alatt a
lakásához értünk
-
Rég voltam már itt- jegyeztem meg mosolyogva
-
Semmi nem változott- nyitotta az ajtót és
felmerengtek bennem az emlékek- fáradt vagy? Vagy kérsz valamit?
-
Nem- ráztam az fejem, de akkor hirtelen szédülni
kezdtem- bár egy aszpirin jól esne- mosolyogtam bíztatóan, Chris persze azonnal
ugrott és a hatása szinte pillanatok alatt érkezett
-
Mi történt?
-
A gépen tanultam eléggé megfájdult a fejem, meg
szédültem.
-
Semmi más, ugye?- nézett rám kérdőem, szinte már
gyanakvóan és a derekamra tette kezét
-
Nem vagyok terhes- mosolyodtam el- de te lennél
az első, aki tudna róla
-
Vagy a második- fintorodott el egy kicsit
-
Nem is tudom…- gondolkoztam el és egy gyors
puszit nyomtam szájára
-
Egész hétvégén ezt fogod csinálni?- kérdezte
csukott szemmel
-
Ha kinyitod a szemed, szerintem te is jobban
élvezed majd- nevettem fel és ölelésébe bújtam. Jó volt újra érezni illatát,
hallani hangját és érezni magam mellett
-
Mit akarsz ma csinálni?- kérdezte mosolyogva, de
nem azzal a csibész vigyorral, mint Seb
-
Hát…- néztem ki az ablakon- elég rossz idő van,
pedig arra gondoltam, hogy elmehetnénk Londonba. Még sosem voltam a nevezetes
dolgoknál és az óráskerékre szívesen felülnék…
-
Ez célzás akart lenni?- vigyorgott már ő is
-
Hát…- gomboltam ki ingjén pár gombot- annak
veszed, aminek akarod
-
Mit szólnál, ha ma elmennénk valahova
vacsorázni?
-
Nincs semmi ruhám
-
Akkor veszünk. És tudom, hogy nem szereted a
puccos helyeket, de a kedvemért azért talán…- nézett édes kisfiú tekintettel
-
Miért nem tudok én nektek ellenállni?- néztem az
égre és ráztam kezem színpadiasan
-
Mert mi mindent elérünk- suttogta és ebbe egy
kicsit beleborzongtam
-
Remélem meglesz a 3. világbajnoki cím
-
Én is. A csapat szerintem már Austinban összejön
és Sebnek is lehet, hogy sikerülni fog… bár inkább Brazíliára számolunk
-
Ezen a hétvégén ugye nem kell dolgoznod?
-
Csak néha egy- egy dolgot elintézek, de együtt
leszünk- pusziltam meg fejem búbját, mert még mindig összekapaszkodva álltunk-
mikor menjünk vásárolni?
-
Úgy érzem, te jobban akarsz nekem ruhát venni,
mint én magamnak- nevettem fel
-
Van egy ötletem- kezdete el bizonytalanul
-
Halljam- böktem mellkasba- annyira nem lehet
rémes
-
Nekem van pár elintézni valóm Milton Kaysbe és
arra gondoltam, hogy ameddig én a gyárban dolgozom, te elmehetnél vásárolni
Sandrával. Tommi ma még itt van, mert Sebnek állít össze programot, és holnap
utazik csak vissza
-
Ez egy jó ötlet- helyeseltem- de nem kérnéd meg Tommit,
hogy inkább vasárnap menjen Sebhez? Mert akkor mehetnék vele, és nem unatkoznék
megint végig 2 órát
-
Azt mondtad, hogy tanultál…
-
Nem így értettem- csaptam mellkasba, mire
felszisszent
-
Már tudom, hogy mit értett Seb „edzés” alatt…
-
Seb mesél rólam?- kerekedtek ki a szemeim
-
Persze. Ha nincs mellette Hanna, csak te vagy a
téma. Éjjel, nappal, még a szimulátorban is rólad beszél. Tommi már nem győzi
feladatokkal ellátni, csak hogy ne rajtad járjon az esze…
-
Akkor majd én beszélek vele- mondtam nagyfőnök
módjára, majd a táskámból kiszórtam pár ruhát az ágyra, hogy ne legyen annyira
tele, és már indultunk is.
Chris elég vajszívű, így 2 perc alatt sikerült rávennem, hogy
hadd vezessek én. Az út sima volt, és röpke 20 perc. Bementünk a gyárba,
először Chris irodájába, majd megkerestük Sant és Tommit. Amit megleltem őket a
büfében, elköszöntem újdonsült vendéglátómtól és csatlakoztam a szerelmes
párocskához
-
Sziasztok- köszöntöttem őket egy nagy vigyorral,
mire San hirtelen felugrott és azonnal megölelgetett
-
Sziaaa- szorított még mindig is már levegőt alig
kaptam
-
Segíts- lehelltem utolsó szavaim Tomminak, aki
persze jót nevetett rajtam
-
Szívem, engedd el, mert megfolytod- mondta még
mindig kacagva
-
Oké- biggyesztette le száját egy kicsit San,
majd adott egy puszit
-
Kezdhettél volna ezzel is- jegyeztem meg
mosolyogva
-
Majd legközelebb- nézett rám sunyin- és mi
járatban erre?
-
Chrishez jöttem egy hétvégére… és neki el kell
intézni valamit, nekem meg kell vennem ez ruhát estére…
-
Segítek- csillantak fel szemei- mekkora a keret-
öltötte ki rám a nyelvét
-
A Red Bull csapat hitelkártyája- nevettem fel
-
Elég lesz- kacsintott- mikor indulunk?- pattant
fel
-
Reménykedtem még egy energiaitalban- hajtottam
fejem az asztalra- tudom, hogy ki fogsz készíteni…
-
Jól van- szaladt a pulthoz és fél perc alatt
visszaért hozzám egy fél literes Red Bullal
-
Köszi- mértem végig a jókora üveget- Tommi-
nyitottam ki az üveget- holnap akarsz elmenni Sebhez?
-
Igen, el kell kezdenünk az edzést
-
Nem mennél vasárnap? Akkor veled tartanék én is-
mosolyogtam angyalian
-
Nem is tudom… el kéne már kezdenie az edzést
Austinra
-
Hidd el, én megmozgatom- kacsintottam rá, mire
San szinte felsikított
-
Ti még mindig együtt vagytok??
-
Nem… hivatalosan… egyáltalán…
-
De szerinted ezt Hanna jó néven veszi??
-
Tudom, hogy most rossz neki, de nem tudok
ellenállni Sebnek- mondtam lehajtott fejjel és kicsit elpirultam
-
Hát pedig bírd ki!!
-
Ez a terhessége miatt van?- néztem kérdően
Tommira, aki csak félve bólintott egy aprót- ki hordj a nadrágot… ismét?-
nevettem el, és megmarkolva az üveget, meg Chris autójának a kulcsait, a
kijárat felé indultam- San, nem jössz?- néztem rá vissza
-
Mérges vagyok rád- fenyegetett meg, de aztán
rájött, hogy nem az ő dolga megmondani, hogy kivel alszom együtt…- csak még
elmegyek a mosdóba, meg elintézek pár dolgot
-
Oké, én addig mondom Chrisnek, hogy indulunk és
majd az aulában találkozunk… 15 perc múlva?
-
Tökéletes- vigyorgott és párját felhúzva a
székről, elviharzott. Én miért nem voltam ennyire életerős terhesen?? Belső
monológom végén mosolyogva megráztam a fejem és sarkon fordulva Chrishez
mentem. Az ajtaja előtt nem is kopogtam, csak berontottam. Szegény a papírjai
fölött görnyedt
-
Pár elintézni való?- kérdeztem gyanakvón
-
Az este a tiéd vagyok- kapta fel a fejét- de ezt
még el kell intéznem
-
Segítsek?- csuktam be magam mögött az ajtót és
mellé léptem
-
Nem hiszem, hogy tudsz- sóhajtott nagyot
-
Miről van szó?
-
Az egyik brazil gyógyszeripari nagyvállalat meg
akarja szűntetni velünk a szerződését és eladni a részvényeit.
-
Csak nem az, amelyiknek Dávid az igazgatója?-
fordultam Chris felé
-
De, igen… ezért is vagyok annyira ideges
-
Ezért ne legyél- húztam hátra székestül és bele
ültem az ölébe- majd én elrendezem vele- mosolyogtam és adtam a szájára egy
puszit
-
Ezt biztos be akarod fejezni?- kérdezte csukott
szemmel, szinte alig hallhatóan
-
Mostanában kiélvezed minden csókom- mosolyogtam suttogás
közben
-
Rég nem voltál már velem és akkor még nem
tudtam, hogy milyen könnyen elveszíthetlek- tartotta még mindig csukva a szemét
és hangja sem erősödött
-
Bármikor kellek, melletted vagyok- közeledtem
ajkaihoz és lágyan csókoltam meg. Nem gyorsítottam, azt akartam, hogy ő vegye
át az irányítást. Ez persze hamar meg is történt, ugyanis értette célzásom és
felkelt a székből, de én még mindig az ölében voltam
-
Erősek a combjaid- mosolygott két levegővétel
között
-
Gyakoroltam- mondtam huncut mosollyal és Chris
az asztal másik oldalára vitt.
Jobb kezét egy
pillanatra levette fenekemről, amíg mindent lesöpört a földre és végre rátett.
Ajkaink csak egy- egy pillanatra váltak el, majd az asztalon egy hevesebb
csatába kezdtünk. Nyelveink táncoltak és Chris keze is felfedező utakra indult.
Egyik kezével belső combomat simogatta, másikkal pedig melltartómat próbálta
kikapcsolni. Nem is néztem az idő múlását, de egy jó darabig lehettünk az
asztalon, mivel San csöppet idegesen rontott be, de amint meglátott minket,
hogy az én lábaim Chris dereka körül, ő már póló nélkül, rajtam meg már rég
nincs melltartó kicsit meghőkölt és kiment
-
Azt hiszem, ez a végszavunk volt- mosolyogtam és
lemásztam az asztalról. Visszavettem a melltartóm, majd egy édes csók után
kilétem az ajtón. San ott járkált fel és alá, és elég ideges volt…
-
Te normális vagy???
-
Most mi a baj?- indultam a kijárat felé, és
hallottam, ahogy San trappol utánam
-
A Red Bull Racing csapatfőnökével kavarsz??
-
Nem szeretném, hogy az egész gyár hallja-
fordultam hátra és egy mérges pillantást vetettem a szőkére- és egyébként meg
miért nem?- rántottam meg a vállam mosolyogva
-
Nem is tudom…- kezdett el színpadiasan
gondolkozni- talán mert Sebbel vagy együtt??
-
Nem vagyok együtt Sebbel- nyitottam ki az autó
ajtaját és beszálltam. Pár másodperc múlva San is bevágódott mellém
-
Akkor Chrissel vagy együtt?
-
Nem, vele sem- fordítottam el a kulcsot, de csak
annyira, hogy a rádió bekapcsoljon
-
Döntsd már el!
-
Nézd, San!- kezdtem emelt hangon, de aztán
rájöttem, hogy nem lenne semmi értelme kiabálni vele, így nyugodtan folytatta-
volt egy barátom, akit nagyon megszerettem és szerettem volna vele hosszú távra
tervezni. Ez még sem jöhetett össze, ugyanis teherbe ejtette az excsaját és az
anyja miatt nem maradt velem. A másik férfi, akit szintúgy szeretek, mint
Sebet, az Chris. Őt viszont, szintén Sebastian anyja és a nővére egy olyan
csajjal hozták össze, aki teljesen infantilis és nem hozzá illő. De mégis
elvette tőlem… szóval érted már, hogy miért vagyok velük és mégsem?? Tudom,
hogy milyen mindkettőjükkel és azt is, hogy milyen mindkettőjük nélkül. És én
nem bírom ki azt még egyszer, hogy egyikükkel se legyek napi kapcsolatban
-
Nézd… én sajnálom, hogy ez történt, de Hanna
akkor is Seb menyasszonya és ezt tiszteletben kéne tartanod. Chris meg sokkal
sokkal idősebb, mint te
-
Tudom… de Sebbel próbáltunk barátok maradni…
nagyon nem ment. Chris meg… ő meg csak valahogy… kell és kész
-
Dönthetnél…
-
Segítenél?
-
Persze- mosolygott rám bíztatóan és megfogta a
kezem- de nem fogok helyetted dönteni
-
Nem is szeretném- mosolyogtam és az előbb még csak
várakozó könnycseppet letöröltem arcomról
-
Na, akkor vásároljuk ki magunkat a bánatból
-
Oké- egyeztem bele és már én is mosolyogtam-
nézhetnénk koszorúslány ruhát is…
-
Ez jó ötlet- nevetett és már indultunk is
Sandra adta az ötletet, hogy melyik plázába, illetve milyen
boltokba mennyünk. Átjártunk vagy 100 üzletet, és mindegyikből egy- egy darabot
hoztunk csak el. Már lehetett vagy 6 óra, mikor beültünk az egyik kávézóba
-
Nem bírom- fújta ki a levegőt San
-
Én meg egész jól- vigyorogtam
A vásárlás során minden szóba került és persze az esküvő is.
Legalább 10 butikon keresztül hallgattam az előkészületeket, de jó volt
bolondos barátnőm hangját hallani. Megittunk két cappucinot, meg a kismama
evett 3 sütit és indultunk haza
-
Kieszed Tommit a vagyonából- nevettem fel, mikor
az egyik gyorsétterem mellett haladtunk el és San javasolta, hogy ugorjunk be
-
Így is szeret- vonta meg a vállát és belőle is
hangos nevetés tört ki. Visszavittem a gyárhoz és Christ a kocsiban vártam meg.
Kb. 2 perc múlva már be is vágódott mellém és indultunk haza.
-
Na, jó volt a vásárlás?- kérdezte meg, mikor
kiszálltunk
-
Meg akarod nézni?- kérdeztem egy mosollyal
-
Ez a mosoly nem sejtet túl sok jót- vakarta meg
a fejét és velem együtt a csomagtartóhoz lépett
-
Segítesz behordani?- pillogtam rá, és amint
kinyitottam a csomagtartót, megállt a lélegzete
-
Hogy… vehettél ennyi mindent??
-
Hát… sok jó cucc volt és ritkán járok Londonban-
mosolyogtam egyre jobban
-
Legalább lesz mit felvenned- kapaszkodott bele
mind a 20 szatyorba
-
Azt biztos- helyeseltem és amint elindult
befelé, becsuktam a csomagtartót és utána indultam
-
Többet nem adok neked hitelkártyát- fújta ki a
levegőt a nappaliban, a csomagokat letéve
-
Nem tetszenek?- konyult le a szám
-
Biztos szépek- mosolygott és mellém lépett
-
Édes vagy- pusziltam meg arcát
-
Készülj, mert fél óra és indulunk
-
Máris- kaptam fel a csomagjaim és a szobámba
siettem. Legközelebb már csak akkor létem ki, mikor indultunk
-
Gyönyörű vagy- köszöntött Chris és adott egy
puszit a fejemre
-
Köszönöm- pirultam el egy kicsit és már indultunk
is.
Most persze Chris vezetett, de az út nem volt több 15-20
percnél. Egy gyönyörű épület előtt szálltunk ki, majd Chris leadta a kulcsokat a
srácnak, az elvitte az autót, mi pedig beléptünk az étterembe. Az egész nagyon
gyönyörű volt. A falak szép díszesek voltak, de mégsem csicsásak. Az alapszín
fehér volt, és kb. derékmagasságig barna volt a fal. A plafonon szép díszítések
és egy hatalmas csillár. Azonnal az asztalhoz kísértek minket és a vacsora
jókedvben telt el. Mindenről beszélgettünk, bár a lány, aki Chris volt
barátnője, nem került szóba. Az idő hamar eltelt és már csak azon kaptam magam,
hogy hazafelé autókázunk. A házba lerúgtam a cipőm és levetettem magam a kanapéra.
Chris oda is jött és befeküdtem karjaiba
-
Te is… érzed?- kérdeztem félve és közben
elkezdtem simogatni felkarját
-
Igen. Szeretlek
-
Én is- mosolyodtam el
-
Mint egy barátot- tette hozzá félve és nekem egy
kő esett le a szívemről
-
Én is- mosolyogtam és nem tudom, hogy miért, de
megcsókoltam.
Hosszasan forrtunk össze, és a vége egy édes szeretkezés lett.
Mind a ketten éreztük, hogy ez lesz az utolsó, így mondhatni a maximumot
nyújtottuk. A mellkasára hajtva fejem aludtam el és reggel 9 körül ébredtem
meg.
-
Jó reggelt- köszöntöttem, amint nyitogatni
kezdte szemeit
-
Neked is- simított végig karomon, amibe
beleborzongtam
-
Mennyi az idő?- nyújtózott egy nagyot
-
Szerintem még soha nem aludtál ilyen sokáig-
kuncogtam
-
Nagyon vicces- mosolyogott- szóval?
-
Kilenc múlt 10 perccel- adtam egy puszit arcára
-
Akkor még van időm lustálkodni- húzta magára a takarót-
nem jössz?- bújt ki alóla egy pillanatra és felém nézett
-
Csinálok valami reggelit- vettem fel egy köntöst
-
Nehéz lesz kibírnom
-
Nem leszünk barátok extarákkal
-
Hát jó- konyult le szája, és szerintem
visszaaludt.
Kimentem a konyhába és mivel neki nem kell szigorú diétát betartania,
csináltam amerikai palacsintát… a kedvencem. Nem siettem el, így 1 óra alatt
készültem el mindennel. Mikor bementem, Chris pont öltözött.
-
Kész a reggeli- támaszkodtam neki az
ajtófélfának és mosolyogva néztem ahogy öltözik
-
Lesni nem ér- dobta hozzám egyik fiókból kivett
alsóját, majd egy másik után nyúlt
-
Hányszor hallottam én már ezt?!- sóhajtottam
színpadiasan és a konyhába mentem.
Chris hamar jött és jóízűen elfogyasztottuk a
reggelinket. Ezután persze a beszélgetés következett… A kanapéra befészkeltem
magam és csak ittam Christian szavait. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy egy
fiatal lány (Melanie) hogy lehet ennyire aljas. Nem hiszem el, hogy Seb
testvére!! Azért kellett együtt lennie azzal a kis ribanccal, mert Mel
megzsarolta, hogy elelmondja az újságoknak, hogy miért mentek szét valójában az
exével. De persze csak azt a felét, hogy Chris csalta meg a lányt, pedig a lány
is őt… Szóval a névmemóriám elég gyatra, de az exét Britanienak hívják, a volt
kis kényszerbarátnőjét pedig Sophienak. Ahogy hallom, Christian szerintem még
mindig szereti Britaniet, szóval össze kéne hoznom őket…
-
Nem tudom, hogy mi legyen Sebbel és velem… -
kezdtem halkan
-
Mi van köztetek?
-
Szeretem. Nagyon. És nem akarom elveszíteni
-
Ahogy látom, az elveszítéstől messze vagy…
-
De érzem, ahogy Hanna meg a gyerek egyre jobban
húzza el tőlem
-
De ez így normális…
-
De akkor is! Ő az enyém!
-
Gréta, nem lehet minden a tiéd… Tudom, rossz ezt
hallani, de meg fog születni a gyerekük és te ez ellen nem tehetsz semmit
-
Ő volt az első ember Dávid után, akit igazán
szeretni tudtam és megbíztam benne
-
És én?...
-
Persze, hogy szeretlek és megbízom benned, de
Seb más… vele… vele lehetett volna komoly jövőm… Remélem érted, mire gondolok-
néztem rá félve
-
Persze- bólintott- de akkor is… őt már el kéne
engednek
-
Nem tudom- sírtam el magam
-
Nyugodj meg- simogatta a hátam
-
Nem megy- ráztam a fejem és ekkor rezegni
kezdett Chris telefonja
-
Be kell mennem- mondta csalódottan- de 1 óra,
maximum másfél, és itthon vagyok. Rendben?
-
Persze- erőltettem magamra egy mosolyt és
próbáltam visszatartani a könnyeim legalább addig, ameddig el nem megy.
Amint üres lett a ház,
gondoltam keresek magamnak valami jó kis helyet, ahol tudok gondolkozni.
Fölmentem a tetőre és valami gyönyörű volt a kilátás. Rengeteget gondolkoztam,
hogy mi legyen Sebbel és velem, és az elválás mellett döntöttem. Neki a
menyasszonyával, a gyermeke édesanyjával kell lennie, nem pedig egy
egyetemista, döntésképtelen kislány oldalán… Este megosztottam minden gondolatom
Chrissel és jó volt úgy hallani a tanácsát, hogy azokat nem féltékenységből
mondja. A délután hamar elment, ettünk egy finom ebédet, aztán szinte végig
filmeket néztünk. Jó volt vele együtt tölteni ennyi időt, tisztáztuk az
érzéseinket és ezek szerint Christian kiszáll a képből… de akkor is… maradnak
még hárman… Seb örök kísértés marad számomra és most, hogy Dávid tudja, hogy
nem vagyok együtt senkivel biztos, hogy be fog próbálkozni én pedig nem fogok
neki ellenállni. És ott van Dan is, akit egyre jobban kezdek megkedvelni és
többet érezek iránta, napról napra többet.
Reggel kb.
10 körül már kint voltunk a Red Bull gyárnál és a magángépet készítették nekünk.
Mondtam Christiannak, hogy miattunk nem kell egy külön gépet indítania, de
meggyőzhetetlen volt. Hamarabb értünk haza, ez tény, és Tommi egyből Sebhez
ment, én pedig haza. Otthon ettem valamit ebédre, tanultam és beállva a zuhany
alá, folyattam magamra a vizet. Mikor végeztem, megtörölköztem, és felkaptam
magamra a köntösöm. Reménykedtem abban, hogy Tommi nem mondja el Sebnek azt,
hogy hogyan is döntöttem.
A konyhában
tettem vettem, mikor csöngettek. Az ajtóhoz léptem és kinyitottam. Seb állt
előttem, teljesen zilált volt, és látszott rajta, hogy össze van zavarodva
-
Már nem szeretsz?- kérdezte lehajtott fel és már
biztos voltam benne, hogy egy kortyot sem ivott
-
Az életemnél is jobban szeretlek- öleltem
szorosan magamhoz és azt akartam, hogy soha ne engedjen el.
***
Sziasztok!
Sajnálom, hogy késtem, de a hossza remélem kárpótolt ;)
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok erről a részről, szóval légyszi, írjatok komit:$
Holnap már péntek, kitartást!!
Puszii.