8. rész

Sziasztok!

Végre, itt a rész, amire remélem már olyan sokan vártatok! ;) Rég óta nem volt alkalmam írni, és már egy örökké valóságnak tűnt, hogy nincs gépem!! Remélem, mindenkivel minden oké, és habár csak most, de elmondom, hogy engem meglepett, de örülök a Vettel babának :D És hát még rengeteg dolgot rizsáznék, de tudom, hogy olvasni akartok, szóval jó szórakozást, jó készülődést a karácsonyra, nemsokára ismét jelentkezem! Köszönöm a komikat az előző részhez, ezer csók nektek!

*Chrisee


8.          rész

Reggel mocorgásra ébredtem, de aztán visszaaludtam. Mindössze annyit érzékeltem, hogy valaki széthúzta a függönyt, és fény kezdte simogatni az arcom. Egy csókot leheltek csupasz vállamra, majd csapódott az ajtó.
Ismét megébredtem, de ekkor már kialudt voltam. A telefonomra néztem, ami már 11 órát mutatott.
Elaludtam… A nemrég történtekre, azt hittem, hogy csak álom volt, de aztán megfordultam és észrevettem, hogy ahol pár órával ezelőtt még Seb aludt, már egy kisimított takaró és egy szépen elrendezett párna fekszik. A függöny ki volt húzva, és a Nap édesen sütött be rajta. Szomorú voltam, hogy nincs mellettem.
Kimentem a fürdőbe, és hajam egy egyszerű kontyba kötöttem, hogy fürdés közben ne legyen vizes. Ahogy a tükörben néztem magam, elpirultam. Eszembe jutott a vállamra kapott puszi, és az az édes érzés, amely betöltött a gesztus után. Jobban méregetni kezdtem magam. Már nem vagyok tinédzser. 24 éves, hosszú, szőkésbarna hajú, kék szemű, kerek arcú egyedülálló, felnőtt nő vagyok… bármire képes lehetek, bármit elérhetek, amit akarok.
Ahogy beléptem a zuhany alá, a meleg víz hidegnek bizonyult felhevült testemnek. Seb gondolatára minden érzékem beindult, és alig lehetett őket leállítani.
Vagy 20 perce voltam a zuhany alatt, mikor hallottam, hogy kinyílt az ajtó. Arra gondoltam, a takarító lehet.
- Nemsokára végzek, addig kérem menjen ki, és ott takarítson- mondtam kicsit mérgesen, hisz úgy jött be, hogy még csak engedélyt sem kért rá
- Ha így parancsolja, kisasszony- hallottam meg egy férfi hangot, amely nehezen tudta elfojtani az előkívánkozó nevetést
- Seb?- tettem fel a kérdést, majd elzártam a vizet, és a törölközőmért nyúltam. Magam köré tekertem a puha, fehér anyagot, majd elhúztam a függönyt
A szekrénynek támaszkodva állt a fürdőben, és arcán ott volt az a levakarhatatlan, és néha irritáló mosoly. Fehér fogai premier-plánban voltak, szemei csillogtak, haja a szokottnál rendezetlenebbül terült el feje tetején, arca pedig két pontban pirosan virított
- Úgy látom, zavarban van a mi élsportolónk- mosolyogtam, és óvatosan kimásztam a magas falú kádból
- Úgy látom, a drága ügyvédnőnek is élnék a fantáziája- vigyorgott, majd kisegített a kádból. Ekkor néztem a tükörbe és arcom egésze vérvörös volt
- Miért jöttél vissza?
- Legszívesebben azt mondanám, ezért a látványért, de valójában szerintem itt hagytam a telefonom- nézett körül gyorsan
- Ha itt van- keresd meg nyugodtan… egyébként mire véljem a reggeli puszidat?- kérdeztem semlegesen, de aztán szemeim és arcom ismételt vörössége elárulta, mennyire élveztem
- Miféle puszi?- nézett kérdően
- Amit a vállamra adtál, miután széthúztad a függönyt
- Az nem én voltam. Kimi rendezte el a szobát, én végig a fürdőben készülődtem, mert elaludtam. Megpuszilta a vállad?- kérdezte higgadtan, de éreztem hangjában egy csöppnyi haragot, és még több féltékenységet
- Akkor nem fontos- vontam vállat
- De ha akarod…- mosolygott kacéran, majd magához vont és óvatos csókot lehelt még mindig vizes vállamra
Sebastian aztán megtalálta a telefonját, én pedig tovább készülődhettem. Úgy döntöttem, kivasalom a hajam, illetve felvettem egy elegánsabbnak bizonyuló ruhát, hogy ne kosztümben kelljen feszengjem.
Elmentem Sebbel Brittához, aki az össze újságot odaadta, amiben a Seb-Hanna botránycikk megjelent. Amint megkaptam az anyagforrásom, visszamentem a szállodába, hogy kényelmesen dolgozhassak.
A képek mindenhol ugyanazok voltak, de a szövegek… ahogy mélyedtem a sorokba, egyre jobb történetek szövődtek. A kép persze magáért beszélt… és Hanna tényleg jól nézett ki rajtuk. De mivel a jövőben még akar állást, és nem a pornószínészet terén, ezért még komolyabban vettem a munkát.
Nagyjából 5, vagy 6 újságban találtak rá a képekre, szóval még csak nem is kellett sokat olvasnom. A laptopomba begépeltem az észrevételeim, majd megírtam az újságcikkre vonatkozó beszédemet.
Ezzel nagyjából fél 5-re kész voltam, és még rengeteg időm maradt a napból. Kiderített annak a fotósnak a címét, aki a képet csinálta, és elkocsikáztam hozzá.
Egy takaros kis ház előtt szálltam ki, a kertvárosban. Viszonylag nagy volt, a kertje viszont hatalmas és gyönyörűen gondozott. Felmentem a kocsi feljárón, majd a bejárathoz sétáltam. Megigazítottam a ruhám, majd kettőt kopogtam. Hamarosan lábdobogásokat hallottam, majd nyílt az ajtó. Egy barna hajú, egészen jóképű férfi nyitott ajtót
- Segíthetek?
- Dr. Brook Wintersee vagyok, ügyvéd, és ha jól tudom, Ralph Benett itt lakik
- Igen, én a testvére vagyok, Adam- nyújtott kezet
- Nagyon örvendek- viszonoztam a kézfogást, majd beléptem a nagy házba, a kedves férfi invitálására- nagyon szép ház- néztem körbe

- Köszönöm, a feleségem műve
- Ó… mióta házasok?- ültem le a pulthoz, ahol hellyel kínált. Olyan fiatal, és sármos!
- Már nem vagyunk azok, elváltunk
- Ezt… sajnálattal hallom
- Igen. És a gyerekünk felügyeleti joga is az övé lett
- Akkor hogyhogy ő költözött el?
- Visszament a szüleihez. De gondolom nem bánja, ha ezt nem magával vitatom meg- csapott le elém egy pohár vizet
- Megértem, hogy ennyire feszült, és őszintén sajnálom- mosolyogtam rá bíztatóan, mire kicsit megnyugodott- és Ralph a maga öccse?
- Nem – rázta meg a fejét- ő a bátyám. Nem osztott neki jó lapokat az élet
- Ha mások magánjellegű dolgait osztja meg több millió emberrel, akkor azt hiszem, megérdemli- mondtam cinikusan
- Lehet, hogy igaza van- sóhajtott egy nagyot- de még mindig jobb, mint volt. És már nem iszik
- Mindvégig magával lakott?
- Igen, és az elején minden nagyon jó volt, de aztán beütött valami, és elkezdett inni. Martha, a volt feleségem ezt megelégelte, és elköltözött a pici Harlennel. És persze, hogy nem bízzák rá egy olyanra a felügyeleti jogot, akinek van egy piás bátyja…
- Ugye tudja, hogy lehetséges, hogy börtönbe fog kerülni?- kérdeztem óvatosa
- Tudom, és gondolom maga azt a sportolót képviseli
- Így van- bólintottam
- Nézze. Én a testvére vagyok, és tudom, hogy védenem kéne, de maga amúgy sem tűnik valami befolyásolhatónak… nem azért mondtam el ezeket, mert azt akarom, hogy másképp ítélje meg
- Ez nagyon kedves, és tény és való, hogy biztos, hogy nem fogom megváltoztatni a képviseleti felem. És sajnos nem vagyok bíró, hogy ítélhessek, mindössze érvelni tudok az ítéletért
- Ha ilyen csinos, bizonyára jó döntést hoz majd a bíró
- Ez nagyon kedves- mosolyodtam el, és mikor a szemébe néztem, elpirultam
- Megjöttem, Ad!- hallottam meg egy hangos kiáltást, majd a konyha felé trappolt két láb- új nőd van?- kérdezte, mire felé fordultam. Kaján vigyor terült el az arcán
Leszálltam a magas bárszékről, majd az imént érkezett férfi felé sétáltam
- Dr. Brook Wintersee, a felperese védője- nyújtottam a kezem, mire kicsit visszavett az arcából- a kedves bemutatkozása után biztos lehet a börtönben. És tudja mit? Meg is teszem, már csak az öccséért is. Úgy legalább visszakaphatja a fiát, akit maga miatt vesztett el
- Te ilyeneket elmondtál neki?- kérdezte Adamtől felháborodottan
- Kedvesen elbeszélgettünk, amíg meg nem jelentél- forgatta meg a szemeit Adam
- Nos, köszönöm szépen a plusz információkat, nagyon kedves volt öntől, hogy fogadott. A bíróságon találkozunk. Kitalálok- mondtam, mikor Adam le akart szállni a székről
Bepattantam az autóba, majd visszamentem a szállodába. Nem értem, hogy hogy létezhetnek ilyen szörnyű testvérek… Habár a saját példámból kiindulva…
A szobámban levetkőztem, és belebújtam egy kényelmes ruhácskába. Megírtam a teljes beszédet, és mikor kész voltam, felhívtam Dianát, és Zanet.
Nagyjából egy órán keresztül beszélgettünk, pedig csak 1 napja jöttem el! Imádom, hogy ennyire aggódnak értem, és nagyon jó volt látni őket ismét együtt.
Fürdeni készültem, mikor megcsörrent a mobilom. Ismeretlen volt a szám
- Halo, Brook Wintersee
- Szia. Nincs kedved átugrani?- vigyorgott a vonal másik végén Seb
- Nincs, és ha látni akarsz, neked kell jönnöd
- Jó
Lecsapta a telefont, és kb. 20 másodperccel később kopogtak az ajtón. Lassan cammogtam oda, és kinyitottam.
- Szia- ölelt át szorosan Seb, majd beljebb lépett, és becsukta maga mögött az ajtót
- Szia- válaszoltam egyhangún

- Van valami baj?- simogatta meg az arcom
- Nem, csak elfáradtam- sóhajtottam
- Látom, fürdeni készültél. Menj csak, én itt megvárlak
- Oké- sóhajtottam és behúztam magam mögött a fürdő ajtaját
20 perc alatt kész volt, de a pizsamám elfelejtettem bevinni, és a törölköző csak a fél testemet takarta… Nem értem, miért raknak folyton kicsit törölközőt!!
Kikukucskáltam az ajtón, hátha Seb elment valahova, vagy esetleg elaludt, de szó sem volt róla! Ahogy kinyitottam az ajtót, és kidugtam rajta fejem, két kék szempár szegeződött rám
- Nem jössz ki?- kérdezte, mikor már vagy fél perce az ajtó mögött kuksoltam
- Van egy kis… gondom
- Igen? Mi az?- huppant fel, és pár másodperc alatt az ajtó előtt termett
- Kicsi a törölközőm, és nem hoztam be pizsamát
- Gyere ki törölköző nélkül- vont vállat egyszerűen- majd nem nézek oda
- Persze. Te pont az a fajta vagy- jegyeztem meg cinikusan
- Úgysem szeretsz ruhában aludni… akkor meg mi a probléma?
- Te rendszert akarsz csinálni abból, hogy nálam alszol? Minek van saját szobád?
- Nem tudom, Christian vette ki. Én mondtam, hogy nem kell
- Ó, Seb, az Istenért!!- ripakodtam rá- adj valami ruhát a fiókból- böktem fejemmel az egyik szekrény felé
- Oké- sóhajtott, majd odament, és kérdezés nélkül feltépte az első fiókot
- Ne azt!- kiabáltam, de már késő volt
Matatott valamit nekem háttal, majd lassan megfordult, és mutatóujjára felhúzva kedvenc piros csipkés tangám felém sétált.
- Ezt vedd fel- nyújtotta oda
- Jó, ezt fogom, de kell egy póló is!
- Nekem nem
- Sebastian, ne szórakozz!
- Oké- sóhajtott szomorúan, majd lekapta magáról pólóját- tessék
Visszabújtam az ajtó mögé és felvettem a két ruhadarabot. Hajam kiengedtem és bebújtam Sebastian mellé az ágyba
- Jó az illatod- motyogta
- A tiéd se semmi- mosolyogtam, majd magához ölelt és így nyomott el az álom
Reggel a karjaiban ébredtem, és felemelő volt! Különleges érzések kerítettek hatalmukba, de a megszólaló telefon ereje még hatalmasabb volt…
- Szia, Kicsim- vette fel álmosan, de mosolyogva a telefont Seb- jól, köszi, és te? … mindenképpen, már intézkedem…. nagyjából még 2 nap…. szeretnél jönni?.... nem tudom, megkérdezem…. küldök sms-t…. tudod, hogy ma hosszú napom van…. szeretlek én is…. te is nekem….. szia, Édes- letette a kagylót- Brook, fordult felém- ide kell jönnie a tárgyalásra?
- Nem. Maradjon, ahol van- keltem ki morcosan és a fürdőbe rohantam.
Magamra csaptam az ajtót és lezuhanyoztam. Mikor kijöttem a meleg víz alól, megszárítottam a hajam, és kisminkeltem az arcom. Felvettem egy szép kosztümöt, hisz végétre is, ma a bíróságra megyek. Alig várom, hogy ilyen kedvvel meggyőzhessem a bírót!
Míg Sebastian péntek révén szabadedzéseken vett részt, én a bíróságra mentem. Magabiztosnak kellett tűnnöm, habár cseppet sem voltam az. Kérvényt kellett volna ugyan benyújtanom, de mire azt elolvassák, és megérkezik, és stb. már csak az 1 hónap. A főbíró irodája felé tartottam, mikor a liftbe beugrott még egy személy
- Várjon!- kiáltotta, majd gyorsan beugrott az apró fülkébe, amiben egyedül én voltam
Ahogy beszállt, már be is csukódott az ajtó, és megindult a lift felfelé
- Micsoda meglepetés- mosolygott- öröm magát újra látni
- Itt dolgozik?- képedtem el
- Igen. Tudom, tegnap ez nem esett szóba
- Nem tudna esetleg segíteni?
- Maga aztán nem kertel!
- Nem szokásom, és kihasználom a kapcsolataim, Adam- mosolyogtam magabiztosan
- Rendben. A főbíró helyettese vagyok, tehát, ha nekem odaadja a kérvényt, én elolvasom és minden megy a maga útján
- Nos itt az  probléma…- megállt a lift- … most mi történik?- kérdeztem kicsit riadtan
- Sokszor rossz ez a lift. Régi az épület és az áramkörök néha megtréfálják az embert… pár perc és tovább megyünk. Ugye… nem klausztrofóbiás, vagy ilyenek?- kérdezte ijedten
- Tudtommal nem- sóhajtottam egy nagyot- tehát ott tartottam, hogy nem írtam semmiféle kérvényt, mivel nekem nem egy hónapos gyorsítás kell, hanem egy most hétfői tárgyalás
- Váo. Kicsit visszább. Erre még én sem vagyok képes- rázta a fejét nevetve
- Én nem értem, hogy ezen mi olyan vicces
- Nem tudom, hogy a kedves kisasszony honnan is származik, de abban biztos vagyok, hogy tisztában van az… adottságaival- mért végig tetőtől talpig- de ezen még a kerek fenék és kedves arc sem gyorsíthat
- Nagyon köszönöm, hogy a tegnaphoz hasonlóan ma is megosztotta velem a véleményét a testemről, de az ügyfelem kívánsága a gyorsaság, mivel egy elfoglalt sportember, és Európában tölti a legfőbb idejét
- Hát persze, ez mindjárt más!- csattant fel cinikusan- félre az összes pert, mert egy tejfölösszájú kölyök nem bír várni!
- Ne beszéljen így velem!- kiabáltam én is, de aztán rájöttem, hogy ez cseppet sem nőies- ha hamarabb jön el a per, hamarabb elítélhetik a bátyját és segítek visszaszerezni a gyerekét. Elsősorban válási ügyekre specializálódtam. Ha elintézi nekem, hogy hétfőn legyen a tárgyalás, ingyen elvégzem a feladatot, és garantált a siker
- Tudja, mi már elváltunk a feleségemmel… nekem nem válóperes ügyvédre van szükségem, hanem egy olyanra, aki a gyermekelhelyezésekkel foglalkozik
- Nézze meg hétfőn, hogy mire vagyok képes azokért, akik megbíznak, és akiket kedvelek. Ha meggyőzöm, ingyen elvállalom a munkát
- Ezt… komolyan megtenné? Nem csak amolyan ígéret, ami nem lesz betartva?- kérdezte elbizonytalanodva és már a kezemben volt az egész ügy
- Komolyan. Amit megígérek, azt meg is teszem. És tudja mit?- kotortam elő a táskámból egy papírt meg egy tollat, mire megindult a lift- ma jöjjön el velem vacsorázni. Tudok egy jó éttermet, és ott nyugodtan megbeszélhetjük a részleteket is. Én fizetek- nyújtottam át neki a számom és az étterem címét- ha mégsem tudna eljönni, ezen a számon elérhet, és akkor megbeszélünk egy másik időpontot. Ma este 8-kor!- kinyílt a liftajtó, és reméltem, hogy mindent elég gyorsan el tudtam hadarni
- Még meglátom- vont vállat
- Én fizetek!- mondtam gyorsan, mielőtt még becsukódott volna a fülke ajtaja, amely aztán elválasztott bennünket
Kész is voltam a napi kellő teendőmmel, így arra gondoltam, hogy kimegyek a pályára. Szeretem, mikor a dolgok gördülékenyen alakulnak.
Épp az első szabadedzés végére értem oda. Már nem volt akkora a hangzavar és még Brittának is volt 10 szabad perce
- Szia- köszöntem neki, és adtam két puszit
- Szia, jó látni! Hogy haladsz a munkával?
- Ma lesz egy találkozóm, és ha minden igaz, hétfőn lesz a tárgyalás
- Ez komoly?! Ez fantasztikus!- ugrott a nyakamba
- Elhiszem, hogy már haza akarsz menni – nevettem fel
- Ne is mond! Minden nap 20-an keresnek, hogy Sebastian ad-e interjút az esettel kapcsolatban
- Szegénykém- simogattam meg a hátát- de ne aggódj, hétfő délutánra minden oké lesz
- Nagyon köszönöm, még egyszer!
- Szia, Brook!- ölelt meg hátulról Seb, majd megforgatott a levegőben- mi járatban erre?
- Izzadt vagy- toltam el magamtól- és egyébként, ha minden igaz hétfőn lesz a tárgyalás
- Ez remek! Szólok is Christiannak- rohant el azonnal
- Ha nem gond, én is megyek- szólt Britta- meg kell keresnem azt az őrültet, mert temérdek dolga van
- Persze, menj csak. Jó szórakozást- nevettem fel
- Ez az életem- szörnyedt el, de aztán felpattant és egy gyors köszönés után már el is tűnt a garázsból
Megigazítottam a ruhám, majd a szálloda helyett a büfébe mentem. Elég sokan voltak, de semmi kedvem nem volt autókázni, és megint egyedül tölteni a napot
- Csatlakozhatok?- motyogta valaki angolul
- Ha megtanulsz artikulálni, természetesen- húztam ki a mellettem levő széket
- Jó nézel ki- huppant le a finn
- Köszönöm. De nem szeretnék több olyan ébresztőt, mint a mi nap
- Nem tetszett?- vigyorgott- és ha Sebastiannal nem vagy együtt hivatalosan, biztos nem bánja, ha elmókázunk- kacsintott rám
- Nézd, Sebastiannal sehogyan nem vagyunk együtt, és veled akkor mókáznék, ha jó sok pia lenne bennem
- Jó, akkor várlak a vasárnapi bulin
- Persze, majd megyek- forgattam meg a szemim- na szia- álltam fel, és más társaság után néztem
Olyan fél 5 körül érhettem vissza a szállodába, és rájöttem, még azt sem tudom, mit fogok felvenni estére. Mivel ruha téren nem sikerült döntést hozni, megcsináltam a hajam, majd a sminkem. Végül egy kék ruhát vettem fel, melyet fekete csipke borított és a hátulja a fenekéig ki volt vágva. Egy fekete cipőt választottam, illetve egy kék kis laptáskát. Az utolsó simításokat végeztem, mikor kopogtak. A rúzst még gyorsan kikentem a számra, és nyitottam az ajtót. Sebastian állt ott, teljesen meglepetten.
- Te… miért vagy így felöltözve?
- Ma vacsorázni megyek

- Ilyen ruhában?
- Nem leszek egyedül…
- És nem is én leszek veled
- Hát az egyszer biztos
- Most mi bajod van?
- Sebastian, őszintén nem tudom, hogy mi a francot akarsz tőlem, de Hanna a barátnőd! Nem fogok várni évekig, hogy ha majd egyszer megunod, lecseréld rám. Én élem az életem. És annak momentán nem az a célja, hogy minden este veled aludjak
- Szóval akkor ne jöjjek többet?- kérdezte csalódottan
Szomorú arcát nézve nem tudtam, mit mondhatnék. Összeszedtem a holmim, és felkaptam a kocsi kulcsot. Még mindig az ajtóban állt.
- A tárgyaláson találkozunk, Sebastian- simítottam végig vállán, majd bezártam az ajtót és a földszintre mentem
Az étteremhez hajtottam, ahol már le volt foglalva a nevemre egy asztal. Mikor odaértem, Adam még nem volt ott, de szerencsére 10 perc késéssel megjelent
- Sajnálom, hogy késtem, nem szokásom- állt meg az asztalom mellett- leülhetek?
- Hát persze!
- Nos, megbeszéltem a bíróval, és hétfő délelőtt 11-kor lesz a tárgyalás. Ez megfelel önnek?
- Természetes- bólintottam- nagyon köszönöm, Adam- mosolyogtam rá kedvesen- de mielőtt elkezdenénk a vacsorát, szeretném, ha tegeződnénk. Ha már úgyis az ügyfelem lesz, szeretnék közeli viszonyt ápolni
- Igen, köszönöm. Tegeződjünk. Rendeltél már?
- Nem, téged vártatlak
A pincér hozta az étlapokat és választottunk mind ételt, mind pedig italt. Sajnos nem ihattam, így én mindössze narancslevet és tonikot rendeltem, de Adam taxival érkezett, így ő valamivel szabadabb volt.
Annyira jó este volt, hogy igazán megismételtem volna újra, és újra és újra. Nem akartam, hogy véget érjen, de elálmosodtam, ahogy Adam is, és az étel is elfogyott, belém pedig nem fért több tonik.
- Nagyon köszönöm ezt a szép estét- mosolyogtam- de megmondtam, hogy én fizetek
- Ugyan, ez a legkevesebb. És mindig a férfinak kell fizetnie
- Hazavihetlek? Legalább ezt hadd tegyem meg, ha nem hagytál fizetni
- Rendben, elfogadom
Jól tudtam az utat, hogy merre lakik Adam, így még korrigálásokra sem volt szükség. Az utat végig beszélgettük, majd jó 30 perc múlva a házánál álltam meg
- Nos, itt vagyunk- állítottam le a motort
- Igen, köszönöm, hogy hazahoztál
- Igazán nincs mit
- Nos, akkor… nem tudom, hogy mikor látlak legközelebb, de remélem, hogy minél hamarabb- mosolygott, majd egy óvatos csókot lehelt ajkamra- szia, Brook
Kiszállt az autóból, én pedig elhajtottam. Visszamentem a szállodába és leparkoltam a mélygarázsba. Még jó, hogy kértem a csapattól, hogy béreljenek nekem autót a hétre!
Fellifteztem a 16. emeltre, és benyitottam a szobámba. Nagyjából hajnali fél 3 lehetett… Gyorsan letusoltam, majd bedőltem az ágyba és fél 2-kor ébredtem… majdnem lekéstem az edzést! Időm már nem volt kiérni az időmérőre, így a tv-ből néztem.
A hétvége maradéka hamar elszállt. Seb megtette a kellő köröket, ünnepeltek vasárnap, de mindenkiben benne volt a feszültség a hétfői nap miatt
Idő előtt beértünk a bíróságra, de nekem a felkészülési időm azzal ment el, hogy Sebastian nyugtatgattam. A bíró rendkívül kedves volt, és egyértelműen sportrajongó! Tudom, ez nem lehet befolyásoló tényező, de hátha.
A tárgyalás a maga ütemében zajlott, én remekül előadtam a beszédem, és még Adam is ott volt. A helyemen ülve egyszer rá mosolyogtam, mire Sebastian is rá nézett. Arca elkomorodott és szomorú lett. Megpróbáltam nem észrevenni és a saját feladatomra koncentrálni.
3 órányi magyarázás, vita és vádak eredményeként Sebastian végre kérdőre vonhatott a férfiről, akire egyszer rámosolyogtam, illetve a paparazzót 3 hónapnyi börtönre ítélték, mely közmunkával kiváltható. Míg Sebastian Brittával és Christiannal örült, és Adammal elegyedtem szóba
- Meggyőző voltál- mosolygott
- Nos, akkor megkapom a munkát?
- Igen, és nagyon köszönöm, hogy segítesz
- Te is rengeteget segítettél. De hogy érzed magad?- simogattam meg felkarját
- Jól vagyok, köszönöm. Azt hiszem, megérdemli a büntetését
- Nekem vissza kell mennem, de hívj, ha tudunk találkozni, és akkor ismét lejövök
- Képes lennél miattam ingázni 3 államon keresztül?
- Amit megígértem, azt be is tartom- adtam az arcára egy puszit, majd visszamentem az ünneplőkhöz
A bíróságról a szállodába mentünk, ahol végre összepakoltunk. Én már vártam, hogy visszaérhessek Chicagoba, Britta és Christian Angliába vágytak, Seb… na őt nem tudom!
Lassan kész voltam, mikor Seb rontott be a szobába. El is felejtettem, hogy nem zártam be
- Ki volt az a bájgúnár?- ripakodott rám
- Először is, szívesen, hogy megmentettem azt a hülye fejed! Mégis milyen kérdés ez?
- Vele töltötted a péntek estét?
- Igen, vele vacsoráztam, ő az ügyfelem. Mi ezzel a gond?
- Ő az ügyfeled?- vett vissza
- Igen
- Ezt nem tudtam
- De milyen jogon kérsz számon?
- Nem akarlak elveszíteni
- Amit a múltkor mondtam, azt komolyan gondoltam. Sok boldogságot Hannával
Átöleltem, majd kimentem a reptérre és felszálltam a chicagoi járatra. Fél 7-re már otthon is voltam, de aznap már semmi kedvem nem volt költözködni. Elmeséltem pár dolgot Zannek és Diananak, és az összes kimaradt dolgot Nellynek. Érdekes hetet zárhattam le, de mindenestre jól éreztem magam, és sok tapasztalatot szereztem.
A szobámba készültem benyitni, mikor egy alakot láttam meg a folyosón, aki épp Tessa szobájából jött ki
- Szia, Brook- köszönt kicsit szégyenlősen
- Alexander?- képedtem el
- Milyen volt Austin?