14. rész

14. rész

/Gemella szemszög/

Gemella

Ahogy beértem a lakásba hangos párbeszédet hallottam, így elindultam a hang forrása felé. A férfi hangja ismerős volt, viszont seniora Fernandez igen idegesnek hallatszott. Amint a nappali fordulójába értem, megláttam a fegyvereseket és a testőröket. Fidel a teljesen eszméletlen volt, a kisasszony pedig rendkívül feldúlt. Mivel a hátsó bejáraton jöttem be, ahogy szoktam a hátuk mögé tudtam kerülni, és kihallgatni a beszélgetésüket. Nem tudtam, hogy mit kéne tennem, így csak a fal mellé lapultam és megpróbáltam mindent megjegyezni, hátha a rendőrök majd rákérdeznek valamire. Bár lehet, hogy inkább azt a szőke férfit kéne felhívnom, aki a távozásom előtt még a házban tartózkodott. Lehet, sőt biztos, hogy ő többet tud, mint én. Rég óta ismerem már a főnököm, de még soha nem kerültem vele közeli kapcsolatba és még férfit sem láttam a közelében. Mindig hidegnek és törhetetlennek tűnt, és a testőrével járkált. De amint bejött az európai és a gyerek, sokkal másabb lett… lehet, hogy a férfi gyereke Maribell és nem valami kis kaland szüleménye? Meg miért bújik mindig testőrök mögé a kisasszony?

/Norma szemszög/

-          Mégis mi a jó eget akarsz már megint, Pablo?- kiabálok

-          A cégem, mint mindig.

-          Az már rég nem a tiéd és most már esélyed sincs vissza kapni

-          A 45 %-a még az enyém- morogja

-          A gazdádé, nem? Csak ő kereskedhet és rendelkezhet vele, igaz?

-          Nem a gazdám- csattan fel és meglóbálja a fegyverét, de még idegesebb lesz, mikor ez engem teljesen hidegen hagy

-          De te nem tehetsz a részeddel semmit- vonom meg vállam

-          Odaadta valami ficsúrnak

-          A ficsúr meg nekem- vigyorgok elégedetten és remek érzéssel tölt el látni arcán a döbbenetet

-          Hogy mi?

-          Ma délután írtuk alá a szerződést, melyben az ő tulajdonában álló részek átadásáról volt szó. A cég 100%-ban az enyém, nincs több befektető, vagy részvényes.

-          És ez miért jó neked?

-          Mert esetleg… megint börtönbe juttathatlak vele… akár- rántom meg vállam és még mindig elégedetten mosolygok

-          Nem megyek oda vissza. De ha mégis oda kéne mennem… te hamarabb jössz velem a pokolba- idegeskedik

-          Nyugodj meg. Nem tesz jót az idegeknek

-          Akkor a drogból kérem a részem

-          Te hallod magad?!- nevetek hangosan- mit képzelsz, ki vagy te??? Egy utolsó senki az én szememben, nem, hogy még parancsolgass

-          Ha jól tudom, a lányod itthon van

-          Nem védtétek valami jól- rántom meg vállam- de ugye tudod, hogyha neki bármi baja esik, vagy bármelyik barátomat bántani mered, olyan halálod lesz, amilyet még egy tömeggyilkosnak is sajnálnék

-          Ugyan, mit tudnál tenni?- röhög fel

-          Nem tudod, hogy mire vagyok képes- szűröm fogaim között a levegőt

-          Bianka, hozd le a kölyköt

-          Hozzá ne merj érni!- ugrok fel, de hirtelen a két verőember visszaránt a kanapéra és erős fájdalmat érzek a hátamban. Megmozdulni sem bírok

-          Nyugi, kicsikém- nevet Pablo

-          Szánalmas, hogy egy nőtől nem tudod megvédeni magad!

-          A gyereked éppen Bianka kezében csücsül. Milyen érzés?- hajol közel hozzám, mire szembe köpöm. Nem volt nőies, tudom, de az abban a pillanatban érzett utálatom tökéletesen kifejezte- ezt nem kellett volna- törli le az arcát, majd felállít az embereivel és egy hatalmas pofont ad, amitől sajog az arcom- és most? Most hogy tetszik?- kiabál

-          Megint meg fogom tenni, ha ide hajolsz. Nem hatnak meg az ostoba, ócska és gyenge trükkjeid- válaszolom, mire kapok még egyet és még egyet

-          Be fogod a szád!- ordít, és amint meglátom a gyerekem Bianka karjaiban, rögtön kapálózni kezdek és ki akarok szabadulni, hogy megöljem őket

-          Nyugi, szépségem- veszi át Pablo a gyereket- nemsokára a gyámod leszek- mosolyog a kislányra

-          Nem olyan könnyű megölni engem

-          De az apját igen

-          Még él az apja!

-          Tényleg- sóhajt egyet és az eszméletlenül heverő Fiedel felé emeli a fegyvert, majd meghúzza a ravaszt- már nem- nevet fel és az embereit leszállítja rólam. Én azonnal testőrömhöz rohanok és könnyeim fátylában nem is látom az arcát. Megpróbálom újraéleszteni, de a lövés túl pontos volt

-          Ezt még megkeserülöd- nézek Pablora, de ekkor két erős kar megragad és bejárati ajtó felé tuszkol. Egy fekete limuzinba gyömöszölnek be, ahol már vár rám egy férfi   - magam meg kicsoda?- szállok be az autóba, ami azonnal elhajt a helyszínről

-          -  Sajnos még nem volt szerencsénk bemutatkozni…- az édesapád vagyok- nyújtja a kezét, mire én csak egy pofont tudok adni neki

****

Sziasztok!

Tudom, hogy sokat késtem, és ez sem lett valami hosszú fejezet, de azért a lényeg benne volt.. sajnos sem ihletem, sem időm nincsen, így nem tudom, hogy mikor fogok legközelebb részt hozni, bár nagyon remélem, hogy holnap! A novella pedig... még nem tudom, hogy kik legyenek a szereplők, de ígérem, nemsokára azt is meghozom!

Jó hétvégét, és köszönöm, hogy olvastok és hogy véleményeztek!!!

Pusziiii*.*

13. rész

13. rész

Reggel kicsit szomorúan ébredtem, hisz Sebi már nincs mellettem. Nem hiszem, hogy kellemes érzés lesz majd a barátnője mellett látnom, de ő se lesz boldog, mikor bejelentjük a dolgot Zanennel…

-          Szia- nyitok ajtót, és meglepődöm, hogy ki áll velem szemben

-          Beszélhetnénk?- lép be tétován Dani és a kanapéra csüccsen

-          Persze. Kérsz valamit?

-          Nem, köszi. Csak ülj le

-          Rendben…

-          Tegnap átjött hozzám az apám- kezdi- és azt mondta, hogy te vetted el a céget tőle. Ez igaz?- néz rám kétségbe esetten

-          Tudom, hogy nem fogod meghallgatni az indokom, de igen, én tettem- veszek nagy levegőt

-          Ez… most komoly?- néz rám hatalmas szemekkel- az apámat hazugnak neveztem, miattad!- kiabál

-          Kérlek, maradj csöndes, mert felkelted a lány. És szerintem teljesen igazad volt, mikor annak nevezted, mivel én nem tőle vettem el a céget

-          Mi? Most még hazudsz is?

-          A céget egy Pablo Suarez nevű férfitól vettem el, és fogalmam sem volt arról, hogy az apádnak köze van a céghez

-          És az igaz, hogy nem akarod visszaadni?- szegezi nekem a kérdést

-          Amíg tudom, hogy nem lesz jó kezekben, nem osztozkodom

-          És az én kezem milyen? Megfelelő

-          Az apád… még túl jól tud befolyásolni. Nézd meg. Most is rögtön nekem estél, az apád szavaira. Hittél neki, Daniel.

-          Nem… mert…

-          Nincs mert! Tudom, hogy miket tett, és miket tesz. És sajnos arról is van sejtésem, hogy mire készül, így nem tudom, hogy bízhatok-e benned. Régen is szörnyű ember volt, de most… mindent túlszárnyal

-          Tehát azt mondod, hogy most meg már ismered?

-          Csak pár hónapja tudom, hogy valójában az övé volt

-          És miért nem akarsz osztozkodni?

-          Tudod, hogy szeretek egyedül irányítani… és egy társ bármikor elárulhat

-          Úgy gondolod, hogy még én is?

-          Az egyetlen, akiben feltétel nélkül bízom, az a testőröm. Vele bármiben megosztozom, de senki mással. Ha neked nem kell a cég, megveszem tőled a részed, de az irányítást biztos, hogy nem fogom átadni. Sajnálom

-          És ha azt mondom, hogy én veszem meg a te részed?

-          Tudod, hogy nem vagyok hülye- nevetek fel- sok pénzem, erőm és munkám van abban a cégben

-          És mi az, ami miatt még nem adod nekem? Mit csinálsz a vállalaton belül, Dezideráta?

-          Szerintem az apád nagyon jól tudja

-          De én a te szádból akarom hallani

-          Mert az apádnak megint hittél?

-          Nem mondott nekem semmit, ezzel kapcsolatban.

-          Nézd, Dani… tudod, hogy nekem nagyon nehéz életem volt, az anyám nélkül, majd nem sokkal később az apám nélkül is. És úgy érzem, hogy… az apádnak köze van a halálukhoz, és engem is el akar tenni láb alól

-          Mi? De mégis miért? És honnan veszed ezt?

-          A legtöbb szál hozzá vezet… és meg akarja kaparintani azt, amit én és az apám építettünk ki.

-          Mit építettetek ki?

-          Nem hiszem, hogy jó, ha tudsz róla…

-          Dez. Tudod, hogy mi mindent megosztunk egymással…

-          Az régen volt, mikor még kicsik voltunk

-          Mi válto…- akar kérdezni valamit, mikor fegyverlövést hallok az emeletről

-          Mari- sikítok fel és azonnal felrohanok, Danival a nyomomban. Mikor benyitok lányom szobájába, látom, hogy Fiedel őt nyugtatgatja és Rodrigot méregetni, aki a földön fekszik- mi… mi történt?- habogom és átveszem a kis csöppséget, aki már kezd megnyugodni

-          Nem tudom… egyszer csak lövést hallottam és berohantam. Mari az ágyában volt, Rodrigo pedig a földön

-          Ki lő ilyen pontosan?- kérdezi Dani

-          Nem tudom- adom vissza Marit Fiedelnek, mikor meglátok a földön egy téglát

-          Mi van rajta?- kíváncsiskodnak a fiúk

-          A fiamat hagyd ki ebből, mert bajod lesz- olvasom hangosan

-          Most… rám célzott?- kérdezi riadtan Daniel

-          Igen, szerintem rád… és ilyen jelek vesznek körül a minden napokban… nem hazudnék neked soha, Dani… de ez az igazság. Az apád engem akar megölni, hogy átvegye a helyemet

-          De mégis hol?- kérdezi könnybe lábadt szemekkel

-          Az alvilágban…

-          Ez… mégis mit takar?

-          A drogkereskedelmet…

-          Hogyan? Te… te vagy az alvilág királynője??

-          Igen, én vagyok. Sajnálom, hogy eddig nem mondtam, de veszélyben voltál… és most is abban vagy…

-          Ezért rejtegeted Mairt is?

-          Igen, ezért próbáltam elrejteni. De mint látod, nem sikerül...

-          Csak tudod, hogy mit nem értek, Lúcia?- kérdezi Fiedel- mit keresett itt Rodrigo?

-          Nem tudom- rázom a fejem- lehet, hogy meghallotta a sírást? Vagy a téglát, ahogy berepül az ablakon?

-          Lehetetlen… én közelebb voltam a szobához, és akkor sem hallottam meg. Az ő szobája pedig 3-al arrébb van…

-          Lehet, hogy látta az ablakból a fegyvereseket…

-          Biztos vagyok benne, hogy ezt nem a földről lőtték… a gyereket akarták eltalálni, az pedig az ablak alatt van. Biztos, hogy egy emeletről történt a lövés leadása…

-          A tető, esetleg?- kérdezi Dani

-          Fiedel, menj!- utasítom testőröm, aki azonnal ugrik. A tető feljárójához megyünk, majd nem sokkal később Fiedel szól, hogy menjek fel- mit találtál?

-          Nem fogsz neki örülni- sóhajt nagyot

-          Mi az?- kérdezem megemelt hangom

-          Daniel, átvennéd a babát?- kérdezi Fiedel, majd  fiú kiveszi kezemből a lányom

-          Mi ilyen durva???

-          Sebastiant… elvitték

-          Hogy mi?

-          A lányom, aztán a szerelmem?

-          Itt hagytak egy üzenetet

-          Olvasd

-          A lányod visszakaptad, cserében elveszed a fiam. Nem játszol szépen, lány. Az apád nem erre tanított és az anyád sem. Bár neki még ideje sem volt rád. Ha visszakapom a fiam, a vállalattal együtt, a tenyérbe mászó kis barátod is visszakapod. Bántódás nélkül. Utó irat: Nem kell mindig a cégesekre bukni… Ez mit jelent?- kérdezi értetlenül

-          Nem Sebet vitték el- mosolyodom el halványan- biztos látták, ahogy a partin Zannel beszélek… szerintem ő van náluk

-          Hát tényleg az apám volt?- értetlenkedik Daniel

-          A családját senki nem választja… de tudom, hogy együttes erővel sikerülne lebuktatni és csapdába csalni. Benne vagy?

-          Nem- adja át a gyerekem- minden részem odaadom neked, és az apám egyedül fogom elintézni

-          Biztos vagy ebben?- habogom

-          Teljesen

-          Akkor hívom az ügyvédet- megyek a nappaliba és tárcsázom a számot

Az ügyvéd pillanatok alatt kiét, és meg is született a döntés, mi szerinte az I-ron teljes mértékű tulajdonosa vagyok. A cég az enyém, ez remek… de Zane cégét akkor is meg kell szerezem, és nem tudom, hogy ezt hogyan tegyem. Mivel elkapták, nincs vezetése a cégnek, tehát…

-          Megvan- kiáltok fel, mire Fiedel furcsán néz

-          Parancsolsz?

-          Tudom, hogyan legyen az enyém Zane cége

-          Most komolyan ezen gondolkozol?

-          Az I-ron fel fogja vásárolni- mosolygok

-          És gondolod, hogy menni fog?

-          Egy vezető nélküli vég hamar csődbe megy… és mindig örülnek egy gyakorlott vezetőnek. De mivel Zane-t elrabolták, még csak nem is börtönben van, nem fogom tudni meggyőzni, hogy az én nevemen legyen a cég, vagy jogállás szerintem az enyémnek tudhassam… De azt meg nem akarom, hogy halottnak nyilvánítsák szegényt- sóhajtok

-          Hangosan gondolkozol- morog Fiedel

-          Zavar?

-          Nem, csak…

-          Sebet minél messzebb kell tartani ettől a helytől, mert Zane szerintem csak egy beijesztés volt. Biztos tudnak a németről…

-          És mit gondolsz, mit csinálnak majd vele?

-          Nem tudom- rántom meg a vállam, mikor valaki csönget- kinyitnád?- nézek testőrömre

-          Persze- bólint és már az ajtónál is van. Kicsit fusztrál, hogy már egy jó ideje nem jön vissza, így kimegyek a bejárati ajtóhoz. Még az ütő is megáll bennem, mikor meglátom Pablot, ahogy Fiedel fejéhez szegezni a fegyvert, és testőröm össze- vissza van verve, és lefogja pár ember

-          Nem lesz semmi akció, kicsikém- mondja nekem Pablo és leültet minket a kanapéra

***

Sziasztok!

Nos, ma ez a rész született meg benne, de a novella valószínűleg hétvégén fog megérkezni... (még nem tudom, hogy kik legyenek a szereplők :$)

Köszönöm szépen az előző komikat, és mindenkinek sok energiát, meg kitartást, és jókedvet! 

Puszi....:*

12. rész

12. rész

Amint hazaértünk, azonnal kihívtam az orvost kislányomhoz. Nem is mertem elhinni, hogy valóban velem van. Ameddig az orvos vizsgálta Marit, Fiedel csinált vacsorát. Szerencsére semmi baja nem esett csemetémnek, így lefektethettem aludni. Bár egyáltalán nem mertem kiengedni óvó karjaim közül.

-          Elaludt- mosolygok Fiedelre a konyhában

-          Remélem, érzi, hogy már otthon van

-          Biztos vagyok benne. De most már elmesélhetnéd, hogy hogyan sikerült visszaszerezned

-          Mondtad, hogy menjek, nézzek körül a háza között. Emlékeztem, hogy hol lakik Bianka és ott néztem meg először. Bementem a lépcsőházba és az egyik ajtó előtt gyereksírást hallottam. Bekopogtam és valami férfi nyitotta ki nekem az ajtót. Kitaláltam, hogy én vagyok a gyámügyes és valaki gondatlanságot jelentett nálunk. Lassacskán bár, de beengedett és jól hallottam a kislány sírását, Mari volt ott. Közöltem velük, hogy elviszem, de aztán nem engedték, így… nem jutottak jó sorra

-          Megölted őket?

-          Igen

-          Akkor már csak azokon a sor, akik elrabolták- szűrtem fogaim közt a levegőt

-          És már tudom is, hogy mit csinálj

-          Mit?- teszem le az utolsó tányért, végezve a terítéssel

-          Adj kimenőt ma estére

-          Ez csak természetes- mosolygok- mikor mész?

-          2 perc múlva

-          Mi?...de…- értetlenkedem- akkor minek terítettem két személyre?

-          Nem velem eszel- vigyorog mindent tudóan

-          Áthívtad Sebet?- kérdezem, de nem bírom elrejteni örömöm

-          Felcsillant a szemed, láttam- mutat rám és felnevet- igen, őt hívtam, csak még nem ért ide...- néz kicsit mérgesen órájára

-          És mikor…- szakítja meg kérdésem egy kopogás- szervezted meg?

-          Csak mikor meg lett Mari

-          De…- indulok az ajtóhoz, hogy beengedjem Sebet- mit keres itt ilyen hamar?

-          Gondolod, hogy elment?- nevet fel- végig itt volt. A szomszédban

-          Ez komoly?- nézek rá, de aztán kinyitom az ajtót és a szőkém nyakába ugrok

-          Nagyon hiányoztál- visz be az ajtón

-          Te is nekem- szorítom még mindig

-          Kaphatok levegőt?- lihegi

-          Egy darabig még nem- csüngök rajta tovább

-          Akkor én megyek is- szól közbe Fiedel

-          Nagyon hálás vagyok neked- pillantok rá könnyes szemekkel- mindenért

-          Ez a munkám. Te pedig vigyázz rá- fenyegeti meg ujjával Sebet, majd kilép az ajtón

-          Szeretlek- fordít magával szembe Seb és arcán huncut mosoly jelenik meg

-          Én is téged. Nagyon- tapasztom ajkaim ajkaira és el sem akarom engedni. Már nagyon rég óta vágyom rájuk, de még mindig nem tudom, hogy mi legyen Zannel…- megyünk enni?

-          Igen- bólogat és az asztalhoz ülve falatozni kezdünk- még hogy nem tudsz főzni- hümmög

-          Fiedel csinálta- kacagok fel, mire még a villa is megáll a kezében- nyugi, nem tett bele mérget, vagy ilyenek. Tudja, hogy szeretlek és neki az én boldogságom a legfontosabb.

-          Remek testőr- eszik tovább

-          A legjobb- mosolygok és innentől csöndben eszünk

Vacsora után még táncoltunk egy kicsit, majd mikor kislányunk felsírt megnéztük őt. Megetettem amíg Seb lefürdött, majd amíg ő az ágyban feküdt én is lefürödtem. Visszamentem hozzá és szorosan hozzábújtam. Perc pillanat alatt elért az álom és csak akkor ébredtem meg, mikor Mari felsírt. Szerencsére mind a 3 alkalommal Seb ment be hozzá, mert volt még a hűtőben anyatej. Reggel azonban már én etettem meg, és amíg altatgattam, lementem keresni valami reggelit. Amint elaludt Mari, visszavittem a kiságyába és felvittem Sebnek egy kis harapni valót. Olyan édesen aludt, hogy én is visszabújtam mellé, és megint elért az álom.

-          A francba!- hallom meg Seb mérgelődő hangját

-          Mi a baj?- riadok fel

-          Ne, haragudj, nem akartalak felkelteni, de…- törölgeti a lábát, mire az ágy szélére mászok, hogy megnézzem, mi történt vele

-          Bele léptél a lekvárba?- kérdezem kacagva

-          Nem vicces- néz rám mérgesen

-          Reggelinek hoztam, csak visszabújtam melléd és elaludtam

-          Finom volt- mosolygott- de megyek Marihoz

-          Rendben, addig lenn csinálok valami valóban emberit- kacsintok

Kiment a szobából és én is lefelé vettem az irányt. Lehozta a kislányt és megmelegítette a tejet és megetette. A reggeli is pont elkészült, mire a csöppség visszaaludt

-          Itt vagyok- húz magához Seb egy csókra

-          Nagyon örülök neked- csókolom meg megint

-          Mi a mai program?- viszi ki a kaját az asztalra

-          Beszélni… szeretnék veled- mondom félénken

-          Jó, rendben- ül le

-          Majd reggeli után

-          Ennyire rossz?

-          Igen- bólintok

-          Hajjaj- harap bele a pirítósba és csöndben falatozunk egymással szemben- na, halljam- tolja el maga elől  tányért, jelezve, hogy végzett

-          Muszáj lesz kitúrnom a cégtől a vezérigazgatót, aki, mint tegnap este kiderült, az egyik régi barátom

-          És?

-          És kéne alapítanom egy céget, és szereznek egy másikat

-          Befektetek neked szívesen, csak mondd meg, hogy melyikbe

-          Ez nem ilyen egyszerű- rázom fejem és próbálok olyan mondatokat alkotni, amelyeken keresztül nem tűnik annyira rémesnek a tervem- nekem egy komplett, már kiépített, nyereséges vállalkozás kell. Van már egy jelöltem, de ennek az a lényege, hogy én összejövök a pasival, befolyásolom, a cégnél sikkasztok, de azt a pénzt félre teszem. Szólok a zsaruknak és rákenem az igazgatóra, majd, mint derült égből villámcsapás betérek a köztudatba, mint jóságos megmentő és visszahozom a céget, a pénzzel. És ezzel enyém egy teljesen jó profitot hozó vállalkozás, alkalmazottakkal, jó névvel.

-          Rosszabb vagy, mint gondoltam- rázza a fejét

-          Nem… nem is kiabálsz, és mondod, hogy milyen vagyok?- lepődök meg

-          A te dolgod, hogy mit, hogyan szerzel meg. Tény, hogy nem esik jól, amit csinálsz, de ha te így látod jónak az erőd fenntartását… nem akadályozlak

-          A srác, akié a cég nagyon rendes és kedves. Könnyű dolgom lesz vele

-          Tehát már tudod, hogy ki az áldozat?

-          Csak a tegnapi partin találkoztam vele. Nem is akarja a céget, szóval lehetséges, hogyha szépen nézek rá, nekem adja…

-          Belemegyek, tégy, amit akarsz, csak vigyázz magadra és ne felejts el

-          Soha nem tudnálak kiverni a fejemből- ülök bele az ölébe és hosszasan megcsókolom. Felkap, majd felvisz az emeltre és hálószobámba betérve hosszasan kényeztetjük egymást.

Megvolt a reggeli utáni torna, majd ismét kislányom sírása választott el minket. Mind a ketten mentünk hozzá, és amíg én megetettem, Seb lement edzeni egy kicsit. Az etetés után én is csatlakoztam hozzá. Futottunk együtt pár kilométert, majd a kanapéra letelepedve egyszerűen élveztük egymás társaságát. Most nem Mari, hanem Fiedel szakított meg minket.

-          Sziasztok- jön be az ajtón nagy vigyorral

-          Szia- köszönünk egyszerre Sebbel

-          Mi ez a jó kedv?- kérdezem- csak nem csaj van a dologban?- kacsintok

-          Nem, tudod… hogy miért nem. Egyszerűen csak jó napom van. Ennyi.

-          Durva egy ilyen pasit így látni- mondja Seb

-          Milyen az az ilyen?

-          Csak… olyan keménynek meg törhetetlennek tűnsz… pont, mint Norma- csókol meg

-          Nem is vagyok törhetetlen- kezdem a veszekedést

-          Nekem nem voltál az- simogatja meg vállam és ad rá egy puszit

-          Felmehetek hozzá én?- kérdezi Fiedel, mikor meghallja Mari sírását

-          Persze, nyugodtan. Úgy is rég látott már, meg hallott spanyolt- nevetek

-          Maradsz vacsorára, Sebastian?- kérdezi, mielőtt még elindulna

-          Nem, sajnos el kell mennem

-          Mi?- fordulok felé kérdően

-          Én akkor megyek, nem zavarok- szalad fel Fiedel az emeletre és nem sokkal később kislányom máris megnyugszik

-          Szóval?- nézek mérgesen Sebre

-          Tudod, hogy van egy életem, amit nem hagyhatok ott. Nekem tesztelésekre kell járni, és otthon… barátnőm van. Ezt ne felejtsd el.

-          Pedig valahogy mindig sikerül…

-          Sajnálom, de ígérem, megoldom…

-          Nem csinálj semmit, így nekem is könnyebb lesz a saját dolgom végezni

-          Redben, de tudd, bármi van, hívj és jövök. És valószínűleg minden hétvégét itt töltök majd, vagy legalább is pár napot biztosan. És mielőtt még megszólalsz- teszi ujjait számra, melyet pont a visszaszólás miatt nyitottam ki- miattad is jövök majd, nem csak Mari miatt

-          Szeretlek- bújok karjai közé

-          Én is téged- ad egy csókot fejemre és így nézünk végig egy teljes részt egy spanyol szappanoperából

A délután aztán hamar elrepült és Sebnek már mennie kellett haza. Fiedel kivitte a repülőtérre, és amint visszaért nekiállt vacsorát készíteni. Úgy látszott azokban a pillanatokban, hogy minden visszaállt a régi kerékvágásba. Pedig ez cseppet sem volt így…

/Daniel szemszög/

A belvárosi lakásomba beérve ledobtam a kulcsokat az asztalra, majd felkapcsoltam a villanyt. Már szinte rutinná vált, hogy egyből az italos pulthoz megyek, így elővéve egy poharat töltöttem magamnak egy kis tequilát és leültem a kanapéra. Gépemet bekapcsolva megnéztem pár információt a cégemmel kapcsolatban, de a csengő félbe szakította ezt a tevékenységem. Az ajtóhoz sétáltam, majd kelletlenül kinyitottam

-          Szebb üdvözlést várnék, fiam- veregeti meg a hátam apám

-          Szia, Papa. Gyere beljebb- tárom ki az ajtót és amint belép, rögtön be is csukom azt- kérsz valami inni?

-          Nem. Vezetek. Beszélgetni jöttem- helyezi kényelembe magát a kanapén

-          Nem halaszthatnánk holnapra? Ma volt az első napom és nagyon fáradt vagyok- vágok fancsali képet

-          Mától kezdve minden nap így fogod érezni magadat. És most jól figyelj- áll fel és közelebb lép hozzám. Az alkalmazottaival szokott így viselkedni, de velem még sosem- az a bizonyos „társtulajdonos”- mutat macskakörmöt- Lúcia Dezideráta Fernandez. Tudod, hogy jól ismered

-          Lúci?- képedek el- ő még a légynek sem tudna ártani- legyintek nevetve

-          Pedig tud. És te minden erőddel azon leszel, hogy a legrosszabb napjait töltse el abban a cégben. Add vissza neki azt, amit ő is adott nekünk!

-          Ugyan, Papa. Lúci nem tett semmit, tudom, hogy sosem kedvelted, de ennyire… nem értem, hogy miért vagy ezen ennyire fennakadva

-          Az a cég téged illet fiam!

-          De nem erőszakkal veszem el. Majd behívom egy tárgyalásra és elosztjuk a részeket

-          Azzal a kis kurvával nem lehet beszélni!- csattan fel, de nem hagyhatom, hogy így beszéljen róla

-          Nem beszélhetsz így róla! Megtiltom!!- üvöltöm szinte- mikor te éppen az aktuális kis cafkáiddal enyelegtél, engem ő vígasztalt. Mindig mellettem volt, és támogatott

-          És most mindent elvesz tőled!- kiabál ő is

-          Amíg a házamban vagy, nem beszélhetsz így sem róla, és az ilyen hangnemet meg végképp kikérem magamnak!

-          Még te kéred ki?- jön oda hozzá, és megfogja öltönyöm és kicsit felemel- Te kis taknyos vagy, és az is maradsz! Az én házamban vagy, és az én cégem vezeted! Legyél már észnél mikor velem beszélsz!

-          Tévedsz, Papa- lököm el magamtól- ez az én házam

-          A te neveden van, de én vettem

-          Nem. Az az eggyel alattunk lévő lakás. Az éppen… üresen áll. Ezt én vettem magamnak, mert már elegem volt, hogy egész életemben tőled kellett, hogy függjek! Lúcia adott pénzt arra, hogy ezt meg tudjam venni, és mindenre ő tanított. Ő adott nekem bátorságot az élethez. Ő bátorított engem! Pedig ez a te feladatod lett volna!

-          Hát nem látod? Szétválaszt minket, Fiam- akarja megfogni vállam, de én kihúzom magam kezei alól- most menj el. Nem akarlak itt látni

-          Nem, amíg nem fogtad fel, amit akarok

-          Ne akarj semmit. És ha így folytatod… a céget is visszaadom

-          Nem teheted- rázza a fejét- de legyen, elmegyek- indul meg az ajtó felé- de most, mondom, hogy én figyelmezettelek. Az a lány, rosszabb, mint a tűz. Még csak játszani sem kell vele ahhoz, hogy megégessen

-          Nem érdekel a véleményed Lúciáról!!- csapom be mögötte az ajtót és beállok egy hideg zuhany alá. Sokáig folyatom magamra a vizet, majd az ágyamba fekszek. Forgolódok, és nem bírok elaludni, így írok egy SMS-t Lúciának, hogy holnap találkozzunk nála. Tudom, hogy nem igaz az, amit apám mondott. Biztos, hogy hazugság! Meg kell győződnöm erről. 

***
Sziasztok!
Ez lett volna mára a rész, és mivel holnap nem megyek suliba, lehet, hogy hozok még egy részt, vagy a novellát. :)
Köszönöm, hogy olvastok, és szép estét, meg kitartást a napokhoz! :)
Csóók :*