Sziasztok! Meghoztam nektek az új részt!:) Jó olvasást, remélem tetszik.:D
8. rész
Ismerkedés a többiekkel
Mikor reggel felkeltem hihetetlenül boldog voltam és
kielégült. Ezt Seb is látta és mikor felkelt, rögtön egy puszit nyomott a
számra, majd visszabújt a takaró alá. Lustálkodtunk még vagy fél órát, aztán
kimentem pisilni és nem tudtam visszaaludni.
Még mielőtt visszamentem volna Sebhez megfésülködtem és
megmostam a fogam. (Seb tanácsára tegnap vettem magamnak egy fogkefét, hogy
amikor átjövök, tudjak fogat mosni. Nem mintha nem 1 percre laknánk
egymástól..)
A fürdőből kiérve láttam, hogy a kis szöszi még nagyon
fáradt, így hagytam aludni. El is hiszem, hogy az, mivel még csak most lesz 8
óra.
Lementem és kisé körbekémleltem a lakást. Megtaláltam a
lenti fürdőt, meg a további 3 szobát, ami szinte üres volt. Csak egy ágy, meg
egy szekrény volt bennük. A pincében volt egy elég nagy edzőterem, ami nagyon
megtetszett. Tudom már, hogy ma mire veszem rá a német pilótámat.
Persze a mosókonyhát is megtaláltam, ami tele volt Seb
szennyesével. Beraktam egy mosást, majd kiteregettem. Még mindig aludt.
Kezdtem éhes lenni, így visszamentem a konyhába és csináltam
tojásrántottát, meg egy bögre kakaót. Felmentem Sebhez, hogy szóljak neki, de
már nem volt az ágyban. Biztos a fürdőben. Kiabáltam neki, hogy jöjjön, és 5
perc múlva a konyhában is volt
-
Bocsi,
csak kimentem fésülködni- mosolygott, majd egy puszit nyomott az arcomra- az a
kakaó az enyém?- kérdezte csillogó szemekkel és felém fordult
-
Persze,
hogy a tiéd- mosolyogtam és kaptam egy hatalmas csókot
-
Mit
terveztél mára?- kérdeztem, miközben elpakoltam magunk után és Seb a kakaóját
iszogatta
-
Semmit-
jelentette ki határozottan- ma egész nap lustálkodni fogok.
-
Tényleg?-
néztem rá boci szemekkel és lefelé hajlott a szám
-
Miért?
Mit akarsz csinálni?- kérdezte kedvetlenül, mert gondolom rájött, hogy mozogni
akarok
-
Ma
reggel, mikor te még aludtál, én körbenéztem a lakásban. És a pincében
megtaláltam a konditermet.. Neked nem kéne egyébként is edzened?
-
Ezt
most komolyan gondoltad?- kerekedtek ki a szemei- ma kondizni akarsz?
-
Igen-
bólogattam hevesen, majd odasétáltam mellé - de ha gondolod, utána mást is
csinálhatunk- kacsintottam rá és a nadrágjára mutattam
-
Ó..-
kezdett el gondolkozni- ez így már egészen máshogy hangzik. Megyek és
átöltözöm, jó? Te is vegyél fel valami… valami rövidet- kacsintott rám és mikor
felállt rácsapott a fenekemre és kajánul vigyorgott.
Még jó, hogy sportcuccot is vetettem vele, most nem lenne
mibe futni, meg erősíteni.
A pulcsit az elején még felvettem, de miután már kb. 20
perce futottunk és a pincében elég meleg volt, levettem. Sebbel egész jól
tudtam tartani a tempót, csak az erősítős feladatokból csinált kétszer annyit,
mint én. Mikor fekvőzött egyszer ráültem a hátára, de úgy is ki tudta nyomni.
Nagyon büszke volt magára.
Mivel ma az volt, amit én akartam, megbeszéltük, hogy holnap
az lesz, amit ő szeretne. Mikor ezt kitalálta, el sem kellett mondania, hogy
mit szeretne majd. Már tudtam. Egész nap az ágyban fogunk dögleni, és 2-3
óránként boldogítjuk egymást testi örömökkel. Habár csak most találkoztunk,
kinézem belőle, hogy ezt fogja csinálni…
Edzés után még kimentünk a medencéhez és úsztunk pár hosszt.
Seb kitalálta, hogy versenyezzünk és én rábólintottam. Ha ő
nyer, megyek vele holnap után Milton Kays-be, ha én nyerek, akkor kényeztetve
leszek 1 hétig… Ő nyert, így kezdhettem gondolkozni, hogy miket vigyek.
A medencében még bepótoltuk a „csalit”, mi szerint Sebastian
ma velem edzett. Érdemes volt ebbe belevinni.
Hihetetlenül jól telt a nap további része. Filmeztünk,
beszélgettünk, csókolóztunk. Nem is kellett nekem már semmi más. Este még
megfürödtünk, majd egy kis TV nézés után mindketten álomra hajtottuk a
fejünket.
-
Jó
reggelt, édesem- ébredtem Seb lágy hangjára és simogatására
-
10
perc -húztam a fejemre a takarót és majdnem visszaaludtam
-
De
fel kell kelned, nemsokára indulunk- kelt fel mellőlem az ágyról és átjött az
én oldalamra. Egy könnyed mozdulattal lerántotta rólam a takarót
-
Mi?-
kezdtem nyitogatni a szemeim- te ma menni akarsz valahova?
-
Miért?-
mosolygott - mit hittél?
-
Őszintén?-
keltem ki és belebújtam a papucsomba- hogy egész nap feküdni fogunk, lustulni
és szeretni egymást
-
Hát
ezt rosszul gondoltad- nyomott egy puszit a számra és a fürdőbe terelt- gyorsan
öltözz, reggelizünk és utána indulás
-
Jó-
mondtam egyhangúan, mert még nem fogtam fel, hogy tényleg megyünk valahova.
Lehet, hogy félreismertem.
Mikor leértem, láttam, hogy egy tál gőzölgő amerikai
palacsinta és egy bögre friss kávé vár. Nagyon meglepődtem. Nem tudtam, hogy
Seb tud főzni, azt meg végképp nem, hogy még kávét is csinál. Főleg, hogy
nagyon nem szereti. Leültem mellé a pulthoz, megreggeliztünk, majd jól
felöltöztetett Seb és az ajtóhoz mentünk.
Nem
tudtam, hogy mi várhat rám, mivel gyalog indultunk el és Sebnél volt egy
hatalmas kirándulótáska. Kb. 10 percet mentünk, mikor a kis szőke végre megállt
és én lihegve utolértem.
-
Köszi,
hogy megvártál- lihegtem neki és mérgesen néztem rá
-
Jól
van, bocsi- nevette el magát- csak ne nézz így.. félek
-
Jó-
enyhültem meg és én is megengedtem egy mosolyt. – Most mire várunk?- néztem rá
kérdően, mert egy mező szélén álltunk és egy hegy lábánál.
-
Arra-
mutatott Sebastian a levegőbe és nagyban integetni kezdett
Én csak bámultam tátott szájjal, mint aki még sosem látott
repülőt. Ott álltam és néztem, ahogy leszáll, majd mikor Seb kicsit
megrángatott visszatértem és elindultunk a repülő felé.
-
Szia
haver- köszönt a szőke férfi, majd megölelte Sebet és lesegítette a barátnőjét
a gépről
-
Sziasztok-
köszönt Seb és felém mutatott. – Tommi, Sandra, ő itt Gréta a barátnőm. Gréta,
ő itt Tommi, a személyi edzőm és a barátnője, Sandra
-
Sziasztok-
integettem magamon kívül egy műmosollyal a fejem. Kicsit meglepett, hogy
Sebastian az utolsó napját nem csak velem tölti
-
Jött
kínozni- mutatott nevetve a finn felé és a kezemet megragadva beszaladtunk a
hegy lábánál lévő erdőbe.
A gép - amint leszálltak
újdonsült vendégeink- ment is tovább. Ha jól láttam, a RedBull magángépe volt
az, amivel jöttek. Már egy kicsit előrébb tartottunk, mikor Seb megszólalt
-
Látom, hogy bánt az, hogy nem csak veled
foglakozom. Ígérem, hogy valamikor bepótoljuk, de már nagyon rég láttam Tommit
és Sandrát és csak most volt esély arra, hogy találkozzunk. Így, négyen. És
Tommi nekem mondhatni a legjobb barátom Kimi után. Mindent tud rólam, rosszat
és jót. Velem van, mikor kell. És nagyon fontosnak találtam, hogy bemutassalak
neki, minél előbb. Mert a legfontosabb dolgokat az életemben ő ismeri. És nekem
te is az vagy- mosolyodott el, majd hátra fordult, mert beért minket a másik
pár.
-
Szia- nyújtottam a kezem mosolyogva Sandra, majd
Tommi felé. – Bocsi, hogy ez elmaradt az előbb, de ez az őrült itt mellettem
futásra kényszerített- böktem Sebastian felé és egy őszinte mosoly jelent meg
az arcomon
-
Jó kondiban vagy- mért végig Tommi, mire a
barátnője megütötte a tarkóját
-
Ezt megérdemelted- mondtuk egyszerre Sandrával,
majd hangosan nevetni kezdtünk. Erre Tommi előre sétált Sebhez és beszélni
kezdtek. Elindultunk a hegynek föl.
Elöl a 2 fiú ment, mögöttük pedig
mi, Sandrával. Nagyon jól beszélgettünk. Sok érdekességet mesélt magáról és még
az is kiderült, hogy a dédnagyapja magyar származású volt. Elmondta még, hogy
már majdnem 2 éve együtt vannak Tommival és már örülne, ha megkérné a kezét.
Gyerekeket is szeretne. Jelenleg még főiskolán tanul, de a mostani év lesz neki
az utolsó és ügyvédnek áll.
-
Jól elvagytok?- kérdezte Seb mosolyogva, csípőre
tett kézzel a hegy tetején
-
Igen- vágtuk rá mindketten és az utolsó
métereket még kisajtoltuk magunkból. Én jól bírtam, mert hozzá vagyok szokva a
sok edzéshez, de Sandrát azért támogatni kellett egy kicsit.
-
Nézz oda, kicsim- húzott föl Sebastian egy magas
szikla tetejére és megfogta a kezem. – Ott van a házunk- mosolygott és a
nyakamba csókolt
-
A házunk?- néztem meglepetten Sebre, mire kicsit
meghátrált és próbálta menteni a helyzetet. Ezt a beszélgetést Tommi és Sandra
szerencsére nem hallották, mivel kerestek egy nagyobb követ, amire San le tudott ülni.
Szegény tényleg elfáradt
-
Nem úgy értettem- hajtotta le a fejét Seb és
leugrott a szikláról
-
De, Sebastian, úgy értetted- néztem rá és utána
mentem
-
Nem tudom, hogy mi ütött belém- kezdett mentegetőzni
mikor megfogtam a kezét és visszarántottam. Ezt már Tomék is észrevették.
-
Nem azzal van a bajom, hogy azt mondtad, amit-
néztem mélyen a szemébe - hanem azzal, hogy meg akarod magyarázni. Kimondtad.
Kész, ennyi, vége. Nem akarom meg nem történté tenni ezt az egészet, mert jól
esett, hogy így tekintesz rám. Hogy van jövőnk. Csak nekem ez még gyors. -
hajtottam le a fejem.
-
Tudod, hogy várok- mondta megkönnyebbülten és
szenvedélyesen megcsókolt
-
Mi miért nem csináljuk ezt?- hallottam Tommi
hangját, de nem tudta befejezni a mondatot, mert San gyorsan megcsókolta.
Még ott voltunk pár órát,
beszélgettünk, ettünk, kártyáztunk. Már 4 óra körül járhatott, mikor
elindultunk visszafelé. Nagy szerencsénk volt, mert egyszer sem borult be az
idő, és végig elég volt egy hosszabb nadrág és egy ujjatlan fölső. Sandra
ruhája nagyon tetszett és ezt persze vele is megosztottam.
-
És gondolod, hogy megkéri a kezed?- kérdeztem
meg San-t, mikor a fiúk már megint előrébb voltak.
-
Nem tudom - szontyolodott el- holnap leszünk 2
évesek és nagyon szeretném
-
Akkor biztos meglesz- próbáltam vigasztalni, de
nem segítettem. Remek! Megint elrontottam…- gyakran hordasz gyűrűt?
-
Igen. Mindig van rajtam.
-
Mindig?- lepődtem meg és már tudtam, hogy miért
nem kéri meg a kezét Tommi. Az a srác hihetetlenül bele van esve ebbe a szőke
szépségbe itt mellettem. - Szerintem nem meri megkérdezni, mert mindig látja,
hogy az ujjadon van valami. Lehet, hogy azt gondolja, még nem állsz készen „a
gyűrűre”- mondtam a végét nevetve
-
Lehet, hogy igazad van- helyeselt nekem és
sokkal vidámabb lett.
Mikor már beértük a fiúkat, a ház
előtt toporogtak. Sebnek pisilnie kellett. Én még játszottam egy kicsit a lassú
csigát, de mikor rájött, hogy eszem ágában sincs bemenni a lakásba, rám zárta a
kaput. Végül San engedett be. Mikor beértünk, jót nevettünk Seb megkönnyebbült
fején és az én házba jutásomon.
Már
sötétedett, mikor San és Tom elindultak egy közeli szállodába. Nem tudom, hogy
miért nem maradtak itt, de ezt nem akartam felhozni addig, amíg itt vannak.
Sebbel kikísértük őket a ház elé, majd jött értük a taxi. Ma még itt vannak,
majd holnap ők is jönnek Milton Kays-be. Mármint azt nem tudom, hogy San is
jön-e, de mindenesetre örülnék neki.
Sebbel
visszamentünk a lakásba és én ledobtam magam a kanapén. Nagyon elfáradtam.
Mikor meglátta, hogy kivagyok, leült a lábamhoz és masszírozni kezdte
-
Ez nagyon jó, Seb- élvezkedtem csukott szemmel.
– Csak ne hagyd abba.
-
Nem tervezem - vigyorgott, majd váltott a másik
lábamra
-
Egyébként miért nem maradtak?- néztem fel Sebre
-
Tommi…meg akarja kérni Sandra kezét, mert holnap
lesznek 2 évesek. Eddig nem merte, azt mondta fél, hogy San nemet mond, meg
hogy mindig van valami az ujján és az ő gyűrűje biztos nem hiányzik neki
-
De meggyőzted, hogy kérje meg, ugye?- kerekedtek
ki a szemeim és felpattantam a helyemről
-
Persze- mosolygott Sebastian – ti is erről
beszéltetek?
-
Igen- nevettem el magam és beültem Seb ölébe
-
Mi lenne- kezdte el csókolgatni a nyakamat- ha
most a nap végéig azt csinálnánk, amit szerinted mára terveztem?
-
Nagyon örülnék neki Seb- mentem hozzá nagyon
közel és éreztem, hogy kezd ébredezni- de most muszáj hazamennem, kimosnom és
bepakolnom, mivel rávettél, hogy utazzak veled
-
Ne már- kezdett el hisztizni, de nem engedtem
-
Nekem is van mosógépem- pattan ki a fejéből-
nagyjából 3 napra megyünk, szóval nem kell sok ruha, amiket vettél, azok úgy is
itt vannak és végső soron meg átrohanhatsz a bőröndödért
-
Te sosem engedsz el?- kérdeztem tőle, de csak
egy csókkal válaszolt.
Végül persze az lett, amit ő
akart. Gyorsan beraktam egy mosást és átrohantam a bőröndömért. Mikor átértem,
akkor láttam, hogy tele van a postaláda. Kiürítettem, majd a lakásban egy 20
perces rendrakás után visszasiettem Sebhez, aki már aggódott értem.. Mi lesz
vele, ha én elkezdem az egyetemet?!... nem is akarom tudni.
Érdekes
érzés volt megint nálam lenni. Sok minden felmerengett bennem. Seb időzítése,
Christian csókjai… most először gondolok rá azóta, hogy elment. De holnap
megint látom, és valószínűleg sokat leszek vele. Nem tudom, hogy hogyan fogom
kibírni. Az a kapocs, ami köztem és Seb között van sosem lesz meg Chris és
köztem. De egy olyasmi kialakulhat és az a baj, hogy még nem vagyok tisztában
az érzéseimmel. Egyik fiú iránt sem.
-
Még a padlást is kitakarítottad?- kérdezte
vigyorogva, de aggódva Seb, mikor visszaértem
-
Ha- ha nagyon vicces- mutattam egy műmosolyt, de
aztán csak igazi lett belőle
Gyorsan lementem a mosókonyhába,
kiszedtem a ruhákat és ki is teregettem őket. Ez alatt az idő alatt Seb
összedobott egy vacsit, amit nagyon jó ízűen ettünk meg, de utána rám is és rá
is várt még a pakolás. Megegyeztem vele, hogyha ő elpakol a konyhában, én
bepakolok helyette. Rábólintott. A mosógépből még kipakoltam és kiteregettem és
vasalni kezdtem. Seb nagyon aranyos volt, látta, hogy teljesen el vagyok
havazva, így bepakolt magának. Persze engesztelést és kárpótlást kért érte.
Gondolom, hogy mi lehet az, mivel mikor mondta egy hatalmas, kaján vigyor volt
a képén.
Mikor befejeztem a vasalást egy
közös zuhanyra még volt energiám, de Seb a végén így is azzal cukkolt, hogy
most olyan volt velem, mintha egy vasalódeszkával lett volna. Na, köszi Sebi.
De nem volt energiám vitatkozni vele, így csak befeküdtem az ágyba és egy jó
éjt puszi után álomra hajtottam a fejem hajnali fél 2-kor. Az a tudat, hogy maximum
8 órát aludhatok, eléggé elkeserített, de reggel mégis fitten és frissen
ébredtem, kis izomlázzal a vádlimban, a tegnapi túra után.
Sebet
még hagytam aludni egy kicsit, de 10:30-kor már tényleg fel kellett kelnie,
mert nélkülünk megy el a gép. A forgalmat sem ismertem, így nem tudtam, hogy
mennyi idő alatt érnénk ki a reptérre, és gondolom, Seb nem úgy vezet itt, mint
a versenypályán.
Mindent
bepakoltam és már majdnem készen álltam az indulásra, de nem tudtam eldönteni,
hogy melyik cipőm vegyem föl…
-
A jobb oldalit vedd föl- mosolygott Sebastian és
levitte a bőröndöket. Mikor leértem, a magas sarkú volt rajtam. – én a másikra
gondoltam- mért végig Seb és lehajtotta a fejét.
-
Gondolod, hogy hallgatok rád, miután megint a
kék cipődet vetted föl?- nyújtottam ki rá a nyelvem és megcsókoltam.
Még utoljára visszanéztünk a
lakásba, a csomagok már az autóban voltak. Sajnos Londonban is ugyanolyan időt
jósoltak, mint itthonra, csak ott még esik is. Remélem, Seb rakott be egy
esernyőt.
A
repülőtéren biztonsági emberek kísértek a magángépig, ami ránk várt. Mikor
felszálltunk csak Tommi és San voltak fenn. Hihetetlenül boldogak voltak. Tom
tényleg megkérte San kezét, aki egyenesen ragyogott. Egész repülőút alatt arról
áradozott, hogy mennyire boldog és végre beteljesült minden kívánsága. Ő is
nagyjából úgy öltözött fel, mint én, csak valamivel már rutinosabbnak számított
és esernyőt is hozott magával.
Mikor leszálltunk a gépről,
azonnal autóba ültünk és a gyárba mentünk. Volt némi idő eltolódás és a gyárban
még csak pár szerelő volt benn, mivel még elég korán volt… Chris szerencsére
még nem volt jelen. Seb látta rajtam, hogy egy kicsit feszengek, de végül nem
kérdezett rá, csak megfogta a kezem és bevezetett a gyárba.
Mikor
beértünk Tommi és San elmentek a büfébe, hogy elhíreszteljék az eljegyzést.
Engem addig Seb körbevezetett és bemutatott a főmérnöknek és a
csoportvezetőnek, akik (mindössze ők ketten) már nagyban dolgoztak. Sebbel még
beszéltek pár szót, majd mi is a büfébe mentünk. Az idő múlását csak az a tény
éreztette, hogy egyre hangosabban kell beszélni, mert nagy a zsibaj. Egyre
többen érkeztek, míg végül az egész büfé tele lett szerelőkkel, mérnökökkel,
kollégákkal. Mark Webber is betoppant, de Christiant még mindig nem látta
senki. Ezen persze mindenki csodálkozott.
Seb
bemutatott a „fontosabb” embereknek, de a többi szerelővel is találkoztam, bár
csak futólag.
-
Kérsz valamit inni?- kérdezte Seb, mikor
leültünk az egyik asztalhoz Sandrával és Tommival
-
Igen- mosolyogtam rá- hoznál nekem egy RedBullt?-
nem válaszolt, csak bólintott és máris elindult. Pont elkezdtünk egy érdekes
beszélgetést, mikor hirtelen minden elsötétült
-
Na, ki vagyok?- kérdezte egy torz férfi hang,
kezét a szemem előtt tartva, hogy ne lássak
-
Christian?- törtem ki nagy örömömben és azonnal
hátra fordultam, de csak egy meglepődött németet láttam.
Christian ezt az egész jelenetet
a háttérből figyelte és már csak akkor lépett közbe, mikor kínossá vált a
helyzet köztem és Seb között.
U.i.: Most is várom a véleményeiteket! :)
U.i.2: Mit szóltok az új fejléchez?:$ Csak őszintén! (azok, akik eddig még nincsenek a szereplők között, de a fejlécen szerepelnek, nemsokára felkerülnek!)