15. rész

Sziasztok!

Új résszel jelentkezem, hogy a maradék 3 hetet könnyebben kibírjátok ;). 

Nagyon köszönöm, hogy még mindig olvastok, és nagyon köszönöm a kommenteket!!

Jó szórakozást Nektek!

Sok puszi

*Chrisee

15.         rész

Reggel mocorgásra ébredtem, és enyhe fejfájásra. Kinyújtózkodtam, majd szokásomhoz híven lerugdostam magamról a takarót. Még pár másodpercig csukva volt a szemem, mire lesett, hogy hol is vagyok, kivel és hogyan. Gyorsan melleim elé kaptam kezeim, de akkorra már mindegy volt. Fejemet balra fordítva egy kajánul vigyorgó finnt találtam.
- Hülye- morogtam
- Már értem, miről áradozott Seb. Tényleg gyönyörű vagy
- Kösz. De azért lehetett volna benned annyi, hogy elfordulsz
- Hűséget még nem fogadtam, vakságot meg pláne nem- vágta rá vigyorogva- de ha gondolod, megpróbálok elfordulni, amíg kimész a fürdőbe, hogy felvegyél valamit
- Nagyon ajánlom, hogy ne csak megpróbáld
- Pedig szívesen nézném a formás kis feneked. Az is biztos olyan feszes, mint a két…
- Jó, most fejezd be- szakítottam félbe és mosoly kúszott az arcomra- várd ki a bikini-szezont- szúrtam oda, majd kikeltem az ágyból és a szobához tartozó fürdőbe mentem.
Letusoltam, majd magam köré tekertem a törcsit, és kimentem a gőzből. A hajam rémesen kusza volt, de a kis finn már rég húzta a lóbőrt, mire kész lettem. Halkan kinyitottam a szobaajtót, aztán elmentem pár cuccomért.
Egy mintás cicanadrágot húztam a fehér tangára, a hozzá illő melltartóra meg egy egyszerű, bőre szabott pólót. Kikészítettem a csizmám, egy sálat, meg a fekete táskám, aztán becipzáraztam az utazóbőröndöm. Szerencsére Seb már nem volt a szobában, ez viszont azt jelentette, hogy útközben találkozok majd vele.
Arra gondoltam, hogy rögtön viszem magammal a cuccom, hogy induljak, de aztán meggondoltam magam. Felkaptam Sebastian laptopját, és a földszintre mentem. Letettem a konyhaasztalra, és amíg bekapcsolt a masina, csináltam magamnak egy kis kávét, meg egy tálba tettem müzlit, és leöntöttem tejjel, és kevertem bele pár csepp mézet.
A számítógépén kerestem repülőt, de sokat vacilláltam azon, hogy megvegyem-e. Leginkább az zavart, hogy tudom, hogy fent van, de még mindig nem láttam. Ajakrágcsálás közben próbáltam magam kényszeríteni a „lefoglal” gomb megnyomására, de egyszerűen nem bírtam. Lecsaptam az apró gép fedelét, és Sebastian keresésére indultam.
Először az alagsorba mentem. Megnéztem a borospincét, a szaunát, az edzőtermét, de egyikben sem volt. Az ajakrágcsálás most is reflexszerűen működött, szóval jó párszor rendesen ki is haraptam belülről a szám. Csak a szúró fájdalmakkor eszméltem rá, mit is csinálok.
Utolsó esélyem az úszómedence volt. Habár tudtam, hogy Sebnek nem a kedvenc sportja az úszás, most mégis jó volt, hogy bementem. Először csak a víz csapkodását láttam, aztán Sebastian feje is előkerült, majd egész teste. Háta minden mozdulatnál megfeszült, erős és izmos nyaka hangsúlyossá vált, formás lábai súlyos tempót diktáltak. Sosem láttam még ilyennek. Úgy úszott, mint egy megszállott, és tudtam, hogy ez csakis miattam van. Bűntudatot éreztem, amiért tegnap olyan csúnyán bántam vele, és mikor az emelten várakozó csomagomra gondoltam, meg a majdnem lefoglalt jegyre, elfacsarodott a szívem, és kevés hiányzott, hogy elsírjam magam.
Már vagy a negyedik hosszt úszta, mire már nem bírtam nézni, hogy kínozza magát. Éreztem rajta, hogy teljesen kimerült, mégsem hagyja abba, és ugyanazt a tempót diktálja, mint az elején. A medence oldalához sétáltam, és levettem a fölsőmet, és a nadrágomat. Először bal lábfejem dugtam bele a vízbe, hogy megnézzem, milyen a hőmérséklete. Elég hideg volt… Nagy levegőt vettem, majd kifújtam. Leültem a medence szélére, és óvatosan beleengedtem magam a számomra jéghideg vízbe. Éreztem, ahogy lelógó hajam vizes lesz, és még száraz hátamhoz ér.
Sebastian a medence másik oldalához ért, aztán megfordult. Felém kezdett úszni, és úgy a medence közepénél egészen megváltozott a mozgása. Gyorsabb lett, és még feszültebb. Biztosan észrevett, de nem hagyta abba az úszást.

Mikor már előttem volt úgy fél méterre, akkor bukkant fel a feje a víz alól, és rikító kék írisze a kimerültségét és a kétségbeesettségét tükrözték. Szemei szinte vörösen izzottak, ahogyan a klór kimarta. Arcán vízcseppek gyöngyöztek. Mivel a medence azon felén sekély volt a víz, felém lépett egyet majd megtorpant. Csak a szeméből annyi kimondatlan dolgot olvastam ki, hogy ismét kedvem lett volna sírva fakadni
- Tudom, hogy elcsesztem, de annyira sajnálom- szólalt meg halkan- én… én tudom, hogy nem próbálhatom meg újra, de szükségem van rád- mondta még halkabban, és akkor láttam, meg, hogy a szeme a sírás miatt vörös, és az arcán lévő cseppek egy része nem víz, hanem könny
- Ó, Sebastiant- suttogtam, majd közel lépve hozzá azonnal magamhoz szorítottam
Ez is miattam van. Miattam sír, miattam került ilyen állapotba. Én kényszerítettem sírásra, én nem vagyok képes felfogni, milyen nagyon szükségünk van egymásra.
- Nem megyek el- suttogtam továbbra is, és még szorosabban öleltem- annyira sajnálom, hogy ezt teszem veled
Seb lassan elengedett és eltolt magától. Szemei még mindig nem tükrözték a nyugodtságot, továbbra sem volt biztos abban, amit mondtam.
- Azt hittem, mostanra már nem leszel itt- szólalt meg szomorúan
- Én is- vallottam be- de egyszerűen képtelen lettem volna elmenni köszönés nélkül
- Tehát ez most egy köszönés, és már mész is?
- Most mondtam, hogy nem megyek sehova- mosolyodtam el, és kisimítottam egy arcába lógó szőke tincset
- Miért nem mentél el?
- Láttam, hogy hogyan úszol, és tudtam, hogy ez mind miattam van…
- Nem kell a sajnálatod, Brook- vágta oda lemondóan- ha az edzőm jobbnak bizonyult, mint én, akkor tényleg nem értem, hogy minek vagy még itt
- Te ezt most komolyan mondod?- kérdeztem hitetlenkedve
- Szóval most azt akarod mondani, hogy nem feküdtetek le?
- Nem, nem feküdtünk le. Mi a francból gondolod?
- Bocs, hogy nem tudtam, hogy a barátaiddal is meztelenül szoktál aludni egy ágyban
- Te bejöttél a szobába?
- Az összesbe bementem, hogy megtaláljalak, de tudod, elég lehangoló volt rájönni a dolgokra. Lehet, hogy hülye vagyok, de azért nem kéne ennyire nyilvánvalóan dugnotok
- Nem fogok elkezdeni magyarázkodni. Nem történt meg, és kész. De azért jó lenne, ha a félreérthető helyzet megbeszélését azután helyeznénk, hogy megcsaltál, amiért egy hülye ribanc a kibaszott tinikori ábrándozásaidat valóra váltotta- kiabáltam
Sebastian nem szólt, csak hátrébb lépett. A mellkasom gyorsan emelkedett és süllyedt, és arra gondoltam, mennyivel könnyebb lett volna megnyomni azt a kis ikont a gépen. Megráztam a fejem, aztán feltoltam magam a medence partjára. Épp lehajoltam a nadrágomért, mikor Sebastian kezét éreztem meg a vállamon. Felhúzott, aztán magával szembe fordított
- Igazad van. Sajnálom.
- Gondolod, hogy ez így menni fog?- kérdeztem savanyúan- hogy minden hibádra azzal felelsz, hogy felhozod az én egyik hibám?
- Nem tudom. Vagyis nem, persze, hogy nem. De még olyan új ez nekünk
- Nem takarózhatunk ezzel örökre
- Még egy jó darabig lesznek olyan dolgok, amiket csak idővel tudunk majd meg egymásról. Erről szól az újrakezdés. Lehet, hogy mindent tudtunk egymásról gyerekekként, de már nem vagyunk azok. Nagyon sok minden történt azóta, hogy nem láttuk egymást. Komolyabb dolgok, hiszen felnőttünk
- De nem akarok több ilyet. Nem érdekel, hogy hány lánnyal feküdtél le előttem, vagy hogy kivel csaltad meg Hannát. Engem az érdekel, hogy engem kivel csaltál meg
- Ne is gondolj ilyenre. Te vagy nekem az egyetlen. Komolyan- simogatta meg az arcom- és ahogy te fogalmaztad, Tessa csak egy hülye ribanc, aki a kibaszott tinikori ábrándozásaimat valóra váltotta- mosolyodott el- de ő csak egyszer tette ezt. Te viszont minden nap valóra váltod, mikor velem vagy, és tudom, hogy rám gondolsz
- Ugye tudod, hogy ez a szöveg még nem elég?- kérdeztem félig szipogva
- Tudom. De arra elég, hogy itt maradj, és ne lökj el, mikor meg akarlak csókolni
Bal kezét arcomhoz emelte, majd a hajam a fülem mögé tűrte, és hosszú ujjaival beletúrt a kócos rengetege, és tarkómnál fogva magához húzott egy édes csókra, amelybe keveredett egy kevés sós íz a lecsorgó könnyeim miatt.
- És ha még egyszer rágcsálni mered az ajkaid, komolyan mondom, hogy elfenekellek- dorgált meg, mikor már elindultunk a medencétől és jobb karját átvetette vállamon
- Bocs, hogy aggódom érted- morogtam
- Aggódj dudorászva. Mit érdekel. De a szexi kis szád csak az enyém- nyomott egy puszit a számra, majd az ajtónál megtorpant- és a szexi kis tested is az enyém, szóval ezt tekerd szépen magad köré- nyújtott át egy törölközőt, amivel aztán azt tettem, amit mondott- jó kislány- vigyorgott és egy puszit nyomott a homlokomra
A konyhába mentünk, ahol aztán három szőke fogadott minket. Heikki, Kimi, meg Alexander. Mikor ránk néztek, láttam, hogy mindegyik mondani akarna valamit, de aztán inkább meg sem szólaltak, csak belevigyorogtak a kávéjukba. Elég kínos volt, mivel egyik sem mert SEMMIT sem mondani. Sebastian leült a pulthoz, ahol a fiúk ültek, én meg felraktam egy újabb adag kávét.
- Ne nézzetek már így- forgattam meg a szemem- a légzésetekből érzem, hogy mit gondoltok, és nem, nem az történt. Perverz egy banda vagytok- nevettem fel
- Nem vagyunk hozzászokva, hogy egy félmeztelen vizes Sebastian, meg egy törölközős, valószínűleg meztelen és vizes Brook lejt be elénk, egy veszekedés után- mondta Heikki egyszerűen
- Békülős szex- vigyorgott Kimi
- Nem vagyok meztelen, bocs, srácok- sóhajtottam, aztán mosolyogva leültem a bögre kávémmal a pulthoz. Sebre néztem, aki Hekkit bámulta- nem, Sebastian, Heikki sem tudja, hogy nézek ki meztelenül- forgattam meg a szemeim
- Hogy mi?- kérdezte egyszerre Alex meg Kimi, mire Heikki vigyorogni kezdett
- Brook meglátogatott tegnap este- incselkedett Heikki nevetve
- Haljátok, ti csak a szexre tudtok gondolni?- kérdeztem lemondóan, mire egy szinkronban lévő bólintást, majd egy csoportos „igen” –t válaszoltak- mi van Brittával?- tereltem a témát Kimi felé fordulva
- Megvolt- vigyorgott
- És ezen kívül?- néztem rá szúrósan
- Este sokat beszélgettünk, és arra jutottunk, hogy megpróbáljuk ezt a dolgot. De elsősorban titokban tartjuk, nehogy azt higgyék, hogy nekem akar „kémkedni”- fintorodott el, aztán belekortyolt a kávéjába
- Na, sok boldogságot- vigyorogtam- Alex?
- Gina
- Utálom az egy szavas válaszaid
- Egy szavasat kérdeztél
- Mi volt Ginával?
- Lefeküdtünk- rántotta meg a vállát- tudtad, hogy Tessa modellkedik?
- Ja, van róla sejtésem- sandítottam Sebastianra, mire fülét-farkát behúzva meredt maga elé
- Na, szóval mesélt pár dolgot, aztán nem tudott nekem ellenállni- vigyorgott, mire homlokomra csaptam, aztán nevetésben törtünk ki
- Mi öreg rókák ezt már nem is érthetjük- mondta Kimi, aztán összenézett Heikkivel
- Na, akkor köztetek minden rendben?- kérdezte Heikki
- Ja, amíg el nem rontunk még valamit- sóhajtottam
- Lefeküdtél vele?- kérdezte Sebastian teljesen átszellemülten
- Nem- felelte egyszerűen a finn- de jól megnéztem magamnak… a fenekén még van mit formálni- vigyorgott
- Megígérted, hogy nem nézel- vicsorogtam rá
- Emlékezz, hogy nem vagyok vak, és pasiból vagyok- nevetett fel- na, de a lényeg, hogy pár hónapnyi kemény munkával szép, formás, kerek, és feszes popsid lehet. Mit szólsz?
- Nekem jó úgy a feneke, meg mindene, ahogy van- tette a vállaimra Seb a kezét, és megpuszilta a fejem búbját- megyek, megnézem mikor van Németországba járat. Holnap utazok anyuékhoz, és Britta elfelejtett jegyet venni
- Lefoglaltam- villogott Kimi, mire felnevettünk az egoista kijelentésén
Beszélgetni kezdtünk, mire Seb termett előttünk sápadt arccal
- Azt mondtad, nem mész el- mondta halkan
- Nem megyek el- válaszoltam egyszerűen, mert ezt már megbeszéltük
- Akkor mi a francért vettél jegyet Austinba?- kérdezte hangosan- visszamész a kis Adamadhez?
- Dehogy megyek! Már rég együtt van valaki mással. Nem is vettem repülőjegyet
- Akkor ki vett az én kártyámmal egy jegyet az első osztályra, Austinba?- kérdezte mérgesen
- Mikori gépre?
- 13:40
- És most mennyi az idő?
- 12:10
- Nem gondolod, hogy az egy órányira lévő repülőtérre már rég elindultam volna?
- Akkor ki tudja a hitelkártyaszámom?
- Én írtam be, csak elfelejtettem kitörölni, gondolom…
- És miért az enyémmel vetted volna?
- Gondoltam ha már te üldöztél el, te is fizesd
- Tök mindegy- forgatta meg a szemét- akkor ki vette?
- A lányok merre vannak?
- Britta az emeleten- mondta Kimi
- Gina az ágyban- vigyorgott Alex
- Hogy hívják azt a kis kék szemű szőkét?- kérdezte Heikki
- Tessa?- meredtem rá
- Ja. Reggel bejött hozzám, elszórakoztatott, aztán lelépett- rántotta meg a vállát
- Hát te hülye vagy- torkolltam le
A telefonom SMS jelző hangjára lettem figyelmes. Felálltam, majd a kanapén heverő készülékért nyúltam. Megnyitottam az üzenetet, de nem akartam hinni a szememnek. Az első mondta után tudtam, hogy Tessa írta, nem is olvastam tovább. Gondoltam felolvasom Heikkinek is, hadd élvezze a dolgot
- Na, ki az?- kérdezte Kimi
- Heikki, ez igazából neked szól- fordultam a finn felé- „A kis szőke, akivel aludtál, az is megvolt. Ja, és  terhes vagyok Alextől, vagy Sebtől. Gondolom tudod, mind szándékos. Csak azért mondom, hogy ne felejtsd, mindig árnyékként követlek, és az fog szenvedni, akit szeretsz. Tűnj el, kislány. xoxo T”- remegett a lábam, mire a végére értem
- Ez nem nekem szólt…- mondta Heikki
Sebre néztem, aki a székben továbbra is a laptopot bámulta, és nem mert felnézni rám. Alexra néztem, aki szintén csak a kávéjába meredt.
- Tudtátok. Mind tudtátok, hogy terhes, és mégsem szóltatok
Lemondóan megráztam a fejem, mikor már vagy 1 perce nem kaptam semmi választ, és felrohantam az emeletre.