9. rész

Sziasztok!

El sem tudom mondani, mennyire sajnálom, hogy ilyen sok kihagyás után csak most írok először! Elkezdődött az egyetem, és egy annyira új rendszerbe kerültem, hogy talán most sikerült helyre rázódnom. Egy nyáron szerzett ismeretség csúnya lezárásán is túl vagyok, szóval remélem, most már rendszerezni tudom az életem, és belevinni a blogot, hogy legalább hetente jelentkezhessem! 

Remélem, hogy Veletek is minden rendben, hogy minden zökkenőmentesen zajlik, hogy sikerült visszarázódnotok az iskola és a munka mindennapos, és néha sajnos monoton ütemébe. De én csak azt tudom mondani, hogy addig jó, amíg diák az ember, hogy minden nap lehetőségünk van valami újat tanulni, és ezt az élet során sosem szabad elfelejteni!

Jó olvasást kívánok Nektek, Drága Olvasóim, kérlek Benneteket, tartsatok ki mellettem, ahogy eddig is tettétek. Sok örömöt szereztek nekem azzal, ha írtok és véleményeztek, remélem, ezt ennél a résznél is megteszitek, de azt még jobban remélem, hogy tetszeni fog Nektek, és majd várjátok a folytatást, amivel ígérem, sietni fogok!

Ezer csók Drága Olvasóim!

*Chrisee

9. rész

Fenyegetés

~ Anna
Az idő egy megszűnt fogalommá vált. Felérve a lépcsőn a finn pilóta a hálóba vitt, majd óvatosan letett az ágyra. Megállt előttem, s egy darabig csak egymás szemébe néztünk. Az én arcomról a könnyek már felszáradtak, s szemeim, habár egy kicsit még vörösek lehettek a zokogástól, tágra nyíltak a kíváncsiságtól, hogy mi fog következni.
De nem történt semmi. Kimi csak állt felettem, meredt rám, de láttam, hogy gondolatban egészen messze jár. Elszégyelltem magam. Pár perce még egy teljesen más férfi karjaiban voltam, most pedig itt vagyok Kimi ágyán, felizgultan, és arra várok, hogy nekem essen. Szóra nyitottam a szám, mikor megelőzött
- Sajnálom- hadarta gyorsan és tekintetét elkapta az enyém elől
Értetlenül ültem az ágyon. Szívem összefacsarodott, ujjimmal a puha és friss ágyneműt gyűrögettem. Olyanok voltunk, mint két kamasz, akik nem képesek megbeszélni egy kínos problémát. Így hát felülkerekedtem önmagamon, és lehúztam magam mellé Kimit az ágyra. Törzsből felé fordultam és kezeimet az övéivel összekulcsolva az ölében pihentettem.
- Mégis mit sajnálsz?- tettem fel végre hangosan a kérdést, ami eddig is foglalkoztatott
- Az én hibám. Ha… hanem vagyok olyan ostoba és gyerekes. Meg féltékeny. Hogy azt mondjam, hogy megtiltom, hogy lásd. És olyan dolgokat mondtam neked… már akkor megbántam- nézett a szemembe- ha együtt átmentünk volna, akkor nem történt volna ez veled. Nem sírva és meggyötörten jöttél volna haza. És rémes barát vagyok. És ezek szerint még rémesebb szerető!
- Kimi!- csattantam fel, hogy végre megállítsam a szűnni nem akaró szózuhatagot, amely kivételesen belőle áradt, és nem belőlem- eszedbe se jusson ilyen butaság! Az én hibám az egész. Hallgatnom kellett volna rád, és nem odamennem. És én is sajnálom. Sajnálom, hogy kétségeket ébresztek benned. De meg kell, hogy értsd, bennem is megvannak ezek. Ez a finnországi pár nap csodálatos volt, de most, hogy visszakerültünk ide, a valóságba… most, hogy Sebastian megint csak pár utcányira van, nem pedig országokra… Idő kell ahhoz, hogy úgy lépjek túl rajta, hogy ne essek vissza újra és újra a karjaiba
Kimi nézett rám, de rezzenéstelen volt az arca. Most, először a kapcsoltunk során nem tudtam, hogy mire gondol, és mit érez. De fáradt is voltam ilyesmihez. Fáradt ahhoz, hogy más érzelmeivel foglalkozzam, még, ha azok Kimihez tartoznak is. Lefárasztott a saját bűntudatom, ostobaságom és saját magam iránt táplált megvetésem. A szempilláim elnehezültek, és nem voltam képes tovább a finn pilótára koncentrálni. Egyszerűen hátra feküdtem az ágyon és behunytam a szemem. De még ott is csak a saját magammal találkoztak. Azzal, akit a legszívesebben elkerülnék, és örökre száműznék a Földről. Ha tehetném.


~ Sophia
A szer, amit Travis tömött belém, lassan kezdett kiürülni a szervezetemből. Egyre többször voltam magamnál, de mindig ugyanahhoz az ágyhoz voltam kötözve, ugyanabban a szobában, ugyanolyan kényelmetlenül. Képek villantak be az elmúlt napokból, és hangok. Travis undorral és megvetéssel teli hangja, az üveg vizek, amelyek megváltást jelentettek kiszáradt ajkaimnak, forma1-es autók hangja a tv-ben, egy Sebastiannal készített interjú. Minden ébredés kész kínszenvedés volt, s lábaimban is alig volt erő. Kibotorkáltam a wc-be, ha Travis hajlandó volt elengedni, de annyira kómás voltam minden nap, hogy nem sikerült tervet kiötölnöm a megszökéshez.
- Milyen nap van?- kérdeztem Travist, mikor visszaértem az ágyba, és ismét elkezdett az ágyhoz kötözni
- Szerda. Miért?
- Mi lett a versenyhétvége vége? Sebastian nyert?
- Ha tudnám se mondanám meg- mondta gúnyosan
- Emlékszem, hogy nézted- csattantam fel- egész nap egy kurva ágyhoz vagyok kötözve és alszok, mert kiüt a gyógyszered. Mond már meg, hogy hol végzett!- sziszegtem
- Látom, kezdesz jobban lenni. Lassan jön a fenyegetőző fázis is, igaz?- vigyorgott lenézően- de tényleg nem tudom, csak az időmérő egy részét néztem meg
- Mikor megyünk már valahova? Vagy eldöntenéd, hogy mit akarsz velem csinálni?
- Véletlenül túl sok gyógyszert adtam, azért vagy ilyen rosszul. Elnéztem az adagokat. De, mint látszik, az ördögnek sem kellesz. Itt hagyott nekem. Hogy engem boldogíts. Ami, lehetőleg meg is fog történni. Szóval aludj még párat, aztán tárgyalhatunk
- Gyűlöllek- sziszegtem az arcába
- Nálam nem jobban- válaszolta és betömte a szám egy férfi zsebkendővel


~Loren
Péntek reggel Aaron mellett ébredtem. Nagyot nyújtózkodtam és méregetni kezdtem a szőke fiút. Jó képű volt, gazdag, kedves és előzékeny. Rengeteg jó tulajdonsága volt, és persze azt sem szabad kihagyni, hogy meglehetősen jól tudta a dolgát az ágyban. Néha kicsit rosszul éreztem magam, hogy más lányoktól veszem el egy ilyen pasi birtoklásának az esélyét, de ha találtam egy ilyen hülyét, aki képes volt belém esni, hát Istenem! Nem fordítom magam ellen a szerencsét, ha végre egyszer rám talált.
Kibotorkáltam a lakáshoz tartozó konyhába, és feltettem a kávét, meg sütöttem pirítóst. Amíg ezek készültek, megmostam a fogam és megmosakodtam. Megreggeliztem, aztán felöltöztem és feltettem egy enyhe sminket. Kifésültem barna tincseim, és a termoszom teletöltöttem kávéval. Habár tavasz van, még mindig rettentő hideg, és jól esik az irodában pár korty forró felébredés.
Mielőtt elindultam, visszanéztem a szobába Travishez, de még akkor is aludt. Nem akartam felébreszteni, így a lehető legcsendesebben hagytam el a lakást. Beültem a vadonatúj Infinitimbe, amit Aarontól kaptam a szülinapomra és a gyárhoz hajtottam. Britta ezen a napon is pihenőt vett ki, de egyre inkább kezdtem felvenni a ritmust és belerázódni a munkámba. Már nem idegesített fel az összes sajtós. Csak némelyik.
Az ebédem elfogyasztása után csacsogtam még egy keveset néhány szerelővel, aztán visszamentem az irodába. Christian meglátogatott, leellenőrizte, hogy mindenem megvan-e, és hogy jól dolgozom-e. Szerencsére mindent rendben találtam.
Fél négy is elmúlt már, mikor kopogtattak, s én persze azonnal behívtam az arctalan illetőt. Mikor az utolsó simításokat is elvégeztem az excel táblázaton, akkor néztem csak fel. Először lefagytam, de az arcmimikám gyorsabb, mint maga a felfogásom: azonnal grimaszt vágtam, majd elfogott az undor.
- Téged is jó látni- dalolta gúnyos mosollyal William, és odasétált az asztalomhoz- nem zavarlak, ugye?
- Nem úgy ismerlek, mint akit érdekelne- forgattam meg a szemeim és kicsit hátragurultam a székemmel
William neki támaszkodott az asztal szélének és végigmérte a lábaim. Aznap egy sötétkék miniszoknya volt rajtam fekte harisnyával és bakanccsal.
- Jól nézel ki- jegyezte meg- ahogy látom, és hallom, mostanában elég jó sorod van
- Semmi közöd hozzá- tettem keresztbe a lábaim, hogy egyiken a szoknya még feljebb csússzon- de igen, elég jól megvagyok. Találtam magamnak egy férfit, aki…
William harsány nevetése belém fojtotta a szót, majd arca megint komolyra vált és rám szegezte a tekintetét.
- Jobban átlátni rajtad, mint az ablakon, kedvesem! Semmire nem kell neked az a szerencsétlen Aaron. Csak a kocsik, meg a pénz, meg a biztos háttér. Amit biztosít. De a mi főhősnőnknek persze ez nem elég! Neki Sebastian Vettel kell! Az elérhetetlen forma 1-es pilóta
- Ezt meg mégis honnan a fenéből veszed?- kérdeztem sziszegve
- Ugyan már! Mikor találkozgattunk, nem csupán a szex terén ismertelek ki
- Szóval neked az a két év csak találkozgatás volt?- kérdeztem elfojtott hangom és a szívem is belefacsarodott a kijelentésébe

William

- Nekem igen, de neked tudom, hogy igaz szerelem volt- affektált a fájdalmammal játszadozva- de nem a múlt miatt jöttem- váltott hangnemet
- Hanem? Nem hiszem, hogy tudsz mondani bármi olyat, amitől még öt percig képes vagyok elviselni téged- vágtam oda
- Sebastian- mondta és én visszahőköltem. Az ideges ráncaim kisimultak a homlokomról- na látod, tudtam, hogy tudok ilyet mondani!- vigyorgott büszkén
- Nekem nem kell Sebastian- tagadtam le
- Dehogynem!- lökte el magát az asztaltól és elém lépett
Két kezén megtámasztotta magát a székem karfáján, s közel hajolt az arcomhoz. Az orromon éreztem a kifújt levegőjének meleg szelét.
- Azt akarod, hogy a tiéd legyen…- mondta érzéki hangján, s egyik kezét arcomhoz emelte s végigsimított rajta- …azt akarod, hogy csak te kellj neki…- haladt lefelé nyakamon, s át bal mellem domborulatán- …azt akarod, hogy téged kényeztessen és a te neved suttogja…- áthaladt a hasamon, s a csípőmön, végig a combomon, egészen a térdemig, ahol megállt egy pillanatra-…és azt mondja, hogy szeret, miközben…- kezei most elindultak felfelé, jobb lábam könnyedén lesöpörte a balról, becsúsztatta ujjait a szoknyám alá és combom belső felét simogatta, majd hirtelen és erős nyomást gyakorolt a csiklómra- ...miközben a csúcsra juttat
Miközben egy nagy nyögést hallattam, ő hátra lépett, és elégedetten visszatámaszkodott az asztalra. Arcom lángolt, a testem reszketett attól az érzéki vágytól, amelyet egyszerű szavai, mozdulatai és az ígéret tett, hogy Sebastian az enyém lehet.
- Mit akarsz?- kérdeztem, mikor már meg tudtam szólalni
- Azt hiszem van egy közös célunk. Tönkretenni Annát
- Neked mi közöd van hozzá?
- Az ne érdekeljen. Egyszerűen csak el akarom tűntetni
- És miért én kellek?
- Mert Sebastian révén te vagy az egyetlen, aki igazán közel tud kerülni a lányhoz
- Mit kell tennem?- kérdeztem, mire elégedett vigyor ült ki az arcára
Ismét ellökte magát az asztaltól és újból felém indult.
- Azt majd később elmondom- suttogta és közel hajolva érzéki csókot nyomott a számra- és amit elkezdtem… kérd meg a barátod, hogy fejezze be