13. rész

13.rész

Új ismeretség, újabb kísértés 

Az idő egy igen különleges dolog. Nem tudunk vele játszani, nem rendelkezhetünk vele. Nem lassíthatjuk, vagy épp gyorsíthatjuk, kedvünk szerint. A maga tempójában halad. Ha épp jó valami, gyorsan megy, ha nehézkesen vagyunk meg, kicsit lassabbnak érezzük. Pedig ez mind csak az emberi agy szüleménye. Az idő mindig ugyanazt a tempót jártja, ahogy az óra mutatója is. Tik- tak. Tik- tak.
Csak erre a hangra tudtam figyelni Sebastian családjánál is. Sok idő telt el azóta, hogy elhatároztuk, együtt leszünk. Szinte minden rendben volt, és kevés veszekedéssel telt el ez a pár hónap. Karácsonykor, mivel Sebastiannak van családja, nem volt nehéz kitalálnunk, hol is töltsük az ünnepet. Mégis kínos volt, hisz a család most lát először, a gyerekkori szerelem, Hanna után. Nem hiszem, hogy meg tudtam győzni őket…
Az asztalnál síri csend uralkodott. A konyhából kiszólt a karácsonyi zene, amelyet a rádió játszott, és a kések csikorogtak a tányéron. Mindenki evett és a tányérjába meredt. Sebastian édesanyja, az apukája, a két nővére, és az öccse. Még ő se nézett rám. Nem tudom, hogy náluk mindig ilyen- e egy karácsonyi vacsora, de én kínosan éreztem magam. A család nagyobbik fele nem mutatott irántam érdeklődést. Vagyis… valójában senki.
A vacsora még mindig a megszokott menetben zajlott, mikor Norbert felnézett a tányérjából és tekintetét rám szegezte
- Tehát gyerekkönyveket írsz?- kérdezte
- Nem- nyeltem le a falatot- egy újságban vezetek egy rovatot. Ezek nem mindig feltétlenül gyermektörténetek. Sokszor el kell vonatkoztatni, hogy megértsék őket
- És ezzel mennyit keresel?
- A saját életem fenntartására pont elég- válaszoltam egy apró mosollyal, mert reméltem, hogy nem akar belemenni az anyagi részletekbe
- Mindig is érdekelt, hogy az írók honnan kapják az ihletet- nézett rám kérdően most a fiatalabb Vettel nővér
- Nem tudom- nevettem- igazából bármilyen behatás ér, azt megpróbálom megfogalmazni. Ha Sebbel vagyok, akkor romantikusabb történeteket írok, de ha nincs velem, gyakran a magány a témám. És évente háromszor a halál is megjelenik nálam

- Ez tudatos?
- Igen…- habogtam. Vajon bele akarnak folyni a részletekbe?
- A mi családunk sosem volt jó az érzelmekről való tanácskozásokban, szóval nem kell elmondanod, ha nem akarod- mosolygott rám kedvesen Seb anyukája és folytatta vacsoráját
- Köszönöm, ez most sokat segít. Főleg ma…
- Ma velünk vagy- fogta meg a kezem mosolyogva Seb
- És boldogabb nem is lehetnék- adtam a szájára egy puszit és folytattuk mind a vacsorát. A végéig a beszélgetés már egész jól ment
A desszert után megpróbáltam segíteni, de elzavartak a konyhából. Felmentem Sebhez, aki már az ágyában hevert és épp letette a telefont
- Tommi volt- sóhajtott és láttam rajta, hogy nem kapott jó hírt
- Baj van vele?
- Nem, csak… kapott egy új munkát. És már nem dolgozik velem.
- Sajnálom- nyögtem ki az első dolgot, ami az eszembe jutott- de biztos találsz mást, és bármikor találkozhattok
- Ja… szerencséje van. Egy csapat lányt edz. A finn hokisokat
Hangosan felnevettem. Még Seb nézésére sem tudtam abbahagyni a nevetést
- Ha szeretnéd- kacagtam még mindig- én elvihetlek az egyik válogatottba. Feltéve, ha szívesen vagy izmos, agresszív, erőszakos, és hiányos fogsorú lányok között
- Nagyon vicces- durcizott be
- Igen, vicces- kacagtam és közelebb mentem hozzá. Mire odaértem, már az ő szája is mosolyra görbült
- Most nevetsz először, mióta itt vagyunk- cirógatta meg az arcom, miután berántott maga mellé
- Nem tudom- sóhajtottam- valahogy… nem kedvelnek- fintorogtam
- Téged? Ki ne kedvelne?
- A családod…- fúrtam bele arcom szürke pólójába
- Biztos vagyok benne, hogy kedvelnek- puszilta meg a fejem búbját
- Ugye tudod, hogy hiszek neked?- néztem fel rá, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Aztán minden folytatódott a zuhany alatt, majd este az ágyban…
Mint már említettem az idő nagy úr. Alig voltunk Seb szüleinél, máris Finnországban vagyunk a repülőtéren, Kimi-re várva. Az igazság az, hogy kicsit izgulok, mivel még sose láttam. Seb szerint kedves srác, remélem így is lesz. Úgy tervezzük, itt töltjük a szilvesztert.
- Mindjárt itt lesz- bosszankodik a szőkeség
- Semmi baj- fogtam meg karját- nem értem, miért vagy ideges
- Mert megint késik!- robban ki- biztos megint másnapos- forgatta meg a szemeit, aztán nevetni kezdett
- Ha megteheti, jó neki, és egészségére. Legyél már egy kicsit lazább!- böktem oldalba- 10 perc állás neked sem árt meg. Mr. sportember
- Nagyon humoros vagy ma reggel- adott egy puszit
- Hajnal van- jelentettem ki és az éppen felkelő Napra mutattam
- Akkor már értem, miért nincs itt
- Bocs a késésért!- hallottam meg egy kicsit álmos, lihegő és érthetetlen angol mondatot
- Na végre!- fordult meg Seb, és mivel karjába kapaszkodtam, vele fordultam én is
- Aszta!- torpant meg a finn és végignézett rajtam
- Az enyém- jelentette ki Seb
- Nem vagyok a tiéd
- Mi?
- Amíg el nem veszel, ilyet ki se ejts a szádon. És utána se, ha kérhetem.
- Miért is?- jött bele a veszekedésbe
- Nem a rabszolgád vagyok, vagy az autód, vagy a fizetésed. A barátnőd vagyok!
- Eddig nem lehetett volna ezt megbeszélni?- szólt közbe egy fáradt hang- fáj a fejem
- Nem kellett volna annyit inni- nézett el Seb
- Szerintem ne szólj bele- szóltam rá páromra, mire nagy szemeket meresztett rám
- Kedvellek- nevetett a finn
- Az első benyomás a legfontosabb- kacsintottam- Kristen vagyok- nyújtottam a kezem
- Én meg egy tahó- nevetett fel- Kimi Raikkönen
- Jó, hogy végre bevallod- nevetett Seb
- Nem kötekedsz, különben a rénszarvassal alszol
- Azt soha! Kell ő mellém- néztem fel Sebre és adtam szájára egy puszit
Miután minden köszönés, és bemutatkozás és egyéb megtörtént, Seb vezetésével és Kimi navigálásával megérkeztünk a Finn lakhelyéhez. Nem a szülei házához mentünk, hanem a sajátjához. Nagy volt, és csodaszép… máshogy ezt le sem lehet írni
Benn jó meleg fogadott és jó volt ledobni a fáradt tagjaim a bőrkanapéra. Amíg én a fenekem meresztettem, a fiúk csináltak egy finom koktélt. Koccintottunk, majd mind aludni tértünk. Kimi a másnaposság miatt, mi pedig a sok repülés miatt.
Nagyjából fél 2-kor ébredtem meg először, de Seb még mindig aludt. Bementem a fürdőbe, s vettem egy hosszas zuhanyt, majd belebújtam egy apró köntösbe. A hajamat még megszárítottam, majd ezek után mentem le a konyhába, mert már kopogott a szemem. Reménykedtem abban, hogy Kimi már fent van, és nem kell bunkó módon kiszolgálni saját magam egy idegen helyen… nem akarom megenni mások kajáját..
- Szia- köszöntem vidáman, mikor a lépcső aljából megláttam Kimit. Épp a konyhában volt
- Helló- köszönt, majd mikor meglátott az ó végét kicsit elnyújtotta
- Ennyire nem jó- nevettem fel- éhes vagyok- mondtam félénken
- Mit szeretnél? Salátát? Vagy valami zabos dolgot? A feleségem azt eszi…
- De mivel én nem vagyok a feleséged, és ezek alapján vagy hülye, vagy a munkája követeli, hogy ilyen szarságokat egyen, én jobban örülnék valami olyannak, amiben van cukor, meg tápanyag
- Akkor szolgáld ki magad- mutatott körbe megilletődötten
- Ne haragudj! Csak… kicsit még álmos vagyok… nincs kávé, vagy energiaital?
- De, persze. Red bull a hűtőben, kávé a polcon
A kávé felé próbáltam nyújtózni, de sajnos nem értem el, és arra is kellett figyelnem, hogy ne nyújtózzak túl magasra, mivel a köntös igen rövid volt, és egy sima kis tanga volt rajtam
- Segítek- állt be mögém és hátulról nekem tapadva levette a dobozt. Amíg ezt a folyamatot végrehajtotta a bal kezével, jobb keze végigsimult testem oldalsó vonalán. Megborzongtam
- Mi volt ez?- toltam el
- Semmi- rántotta meg a vállát és kiment tévézni a nappaliba
Érdekes pár nap előtt állunk…

***
Sziasztok!
Sajnálom a sok kését! Sok minden jött közbe, főleg az osztálykirándulás, ahol még net sem volt... De nagyon nagyon nagyon köszönöm a komikat!!!! Végre tudom, mi legyen a történet bonyodalma! :D Komolyan, nagyon köszönöm Nektek!
Nem beszélek többet, de remélem, hogy még ezen a hétvégén tudok részt hozni legalább az egyik történethez. A novella is alakulóban van, és biztos vagyok benne, hogy Ti is élvezni fogjátok! Remélem most is kapok pár véleményt :$ :))
Nagyon szép péntek éjjelt, és hétvégét!
Ha hétköznap lenne, azt mondanám, legyetek jók, de mivel péntek van, itt az ideje rosszalkodni ;)
Csók :*