4.rész
A végzet bal és jobb keze
Reggel Sebbel pont ráhangolódtunk a dolgokra, mikor meghallottuk Hanna lépteit. Hamar kipattantam az ágyból, összeszedtem a ruháim és a szekrénybe bújtam. Ezt eddig csak egyszer sikerült eljátszani, remélem most is össze fog jönni…- Jó reggelt, szerelmem- hallottam meg a hangját, amint kinyílt a szobaajtó
- Szia- mondta kedvesen, de kicsit aggódóan Seb
- Van valami baj?- kérdezte Hanna egyből és leült Seb ágyának a szélére
A szekrény, amelybe elbújtam az ággyal szemben volt, és gyönyörű faragásokkal volt díszítve. Több apró virág szirma úgy volt megcsinálva, hogy a fa ott át volt vágva. Azokon a lyukakon tudtam látni, mi is folyik a szobában.
- Nem, csak most nem vagyok éhes- mutatott a szatyorra Seb, amit Hanna a kezében tartott
- Ezt most magamnak vettem- nevetett fel a lány- mit csinálunk ma?- levette a cipőjét és odabújt Seb mellé
- Ma sokat kell edzenem- húzta el a száját Seb, és amennyire őszinte volt, igaz is. Nem tudott jól hazudni, nekem meg végképp nem…
- És hol is van a kis edződ? Mert a szobájában nincs- jegyezte meg hadarva
- Te miért mész az ő szobájába?
- Csak akartam tőle kérdezni valamit… de nincs ott. És ez a lényeg
- Gondolom nemsokára ideér
- Nem volt jó ötlet, hogy megkérted, hogy lakjon veled- kezdte el birizgálni Seb fedetlen mellkasát.
- Az edzőm. Az a legjobb, ha mindig velem van. És vele már nyertem bajnokságot, szóval biztos, hogy jól végzi a munkáját
- Főleg, ha itt is lenne- a gúnyos megjegyzései miatt már a földbe kéne lennie…
- Tegnap este bulizni ment. Biztos a barátnőjénél van
- Vagy találkozott valakivel és most épp vele hentereg- nem hentereg, mert te megjöttél- jegyeztem meg. El sem hiszem, hogy a testvérem… ez biztos, hogy csak egy ostoba vicc- na de apa arra kért, hogy menjünk el hozzá délután
- Mi?... mert… mi lenne, ha ezt lent beszélnénk meg?- jött zavarba Seb, és hadarni, meg kapkodni kezdett. Valamit eltitkol!! Utálom, mikor hazudik nekem!
- Most elmondom, így kényelmesebb- mosolygott Hanna- ma éjjel, vagyis hajnalban jön egy újabb adag. De most gyógyszereket hoznak, meg lesz egy „különleges csomag”- mutatott macskakörmöt Hanna- az is a tiéd lesz, az a legfontosabb. Annak kell megérkezni, mindenképp. Négyen lesztek, te mész elöl, és egy teljesen más útvonalat kapsz, hogy ne fogjanak gyanút. A szöszinek meg majd beadunk valami mesét, hogy átjössz, és nálam alszol, vagy ilyen- Ma meg leszek kínozva edzésen- nyögött föl Seb, és kiszállt az ágból, legurítva magáról Hannát
- Szívem, te miért vagy meztelen?- kérdezte gyanakvó hanglejtéssel Hanna
- Meleg van…
- Engem vártál?- ugrott fel a lány és Seb mögé lépett. Amint megláttam, hogy hol vannak a kezei, elkaptam a tekintetem és szorosra zártam szemhéjaim
A végén Sebnek sikerült lebeszélnie Hannát az előttem lezajló előjáték folytatásáról, így amíg ők lementek, én nyugodtan vissza tudtam menni a szobámba. Amint átöltöztem, meg megmosakodtam, álmos fejet vágva lecsoszogtam a lépcsőn
- Jó reggelt- köszöntem, és a hűtőhöz léptem
- Hát te?- rémült meg Hanna
- Most keltem ki az ágyból…
- Aha…
- Seb- fordultam a szőke felé- ma 27 kilométert fogsz futni, és 3 órás lesz a kardió edzés. Aztán még gyakorlunk laza 1-2 órát a reflexekre. Oké?
- Honnan tudtad, hogy ma meg fog szívatni?- kérdezte Hanna Sebre meredve
- Szerda van- makogta Seb, sírásra álló fejet vágva
A reggelit mindenki megette, vagyis én csak megittam a turmixom. A gyomrom görcsben állt, mert nem tudtam, hogy közöljem Sebbel a véleményem anélkül, hogy kirúgna. Mikor Hanna végre elment, „könnyes búcsút” vettünk tőle, és végre ketten maradtunk.
Az első dolgom, az ajtó becsukása után az volt, hogy bokán rúgtam Sebastiant. Erre feljajdult
- Mégis mi a jó égért hazudsz nekem????!
- Sajnálom, egyszerűen csak nem akartam, hogy megtudd. Tudom, hogy kiborít
- Engem az borít ki, hogy a karriereddel játszol. Ezer más ember lehetne a helyeden, de nekik te kellesz. Egy hazug köcsög…
- Köcsög nem vagyok- mormogta
- De, most pont az vagy! Menj föl, és öltözz át. 10 percet kapsz
- De csak másfél órája ettem- nyüszögött
- 28 kilométer. És ha 5 másodpercen belül nem leszel a lépcső legfelső fokán, 30 kilométer lesz
- Bocs- meresztett rám nagy szemeket, sértődötten
- 29- kiabáltam
Az edzés végére teljesen kimerült, és boldog voltam. Igazán jó munkát végeztem. Ezentúl meg fogja tanulni, hogy ha hazudik nekem, az ilyen edzésekkel jár.
- Nem jössz?- kérdezte kaján vigyorral Seb a fürdő előtt
- Nem, most kihagyom. Nem izzadtam meg
- Nem is arra gondoltam- húzogatta a szemöldökét
- A ma reggeli hazugságod után, ne is várj rám
Lehajtott fejjel ment be, majd amíg ő fürdött, én helyzetjelentést tettem a húgomnál. Otthon minden rendben van, anya is egész normális. Co megint suliba jár, szerencsére nem zökkent ki túlságosan. Anya a lelkemre kötötte, hogy az „üzleti ügyekbe” ne üssem bele az orrom. Persze, hogy én is hozzá fogok szólni! Byronnal nem beszéltem, mivel szokás szerint nem volt otthon. Remélem nem csinál semmi ostobaságot.
A laptopomat babráltam, mikor csengetést hallottam. Seb kiabált a fürdőből, hogy megy, szóval eszembe se jutott felállni.
- Lilian- hallottam meg Seb hangját a földszintről. Idegesnek tűnt
- Mi a baj?- kérdeztem már az ajtóban és gyorsan leszaladtam az emeletről. Mikor leértem, hatalmas meglepetés fogadott. Nem tudom, mit gondolhat Seb, de elnyomtam magamban egy kuncogást- Byron, mit keresel itt?- kérdeztem végül
- Segíteni jöttem, csak a kutyusod nem enged be- forgatta meg a szemeit
- Igazából ő a főnököm…- vetettem bocsánatkérő pillantást Sebre, aki egy szál törölközőben volt.
Rövid haja vizes volt, így kicsit hosszabbnak látszott. A tarkóján és az arcán lefolyó vízcseppek kiemelték domborulatait. Nem is beszélve az aprócska törölközőről, amely éppen csak takarta derekát. Nagyon kívánatos volt, és legszívesebben rávetettem volna magam
- Szóval kurva vagy- jegyezte meg Byron- mindig is tudtam, hogy sose leszel edző
- Lilian, ki ez?- szűrte fogai között a levegőt. Bántja, amit Byron mond? Bántja, hogy kurvának nevezett?... ezt sose gondoltam volna. Mindig azt hittem, hogy Seb valamilyen szinten annak tart, vagy legalább is ha ezt mondják, nem véd meg…
- A bátyám- bukott ki belőlem
- Ez?- kérdezte gúnyosan Seb, és kelletlenül bár, de tágra nyitotta az ajtót Byron előtt- és miben akar segíteni?
- A vetkőzésben- mondta gúnyosan Byron. Nem csípik egymást, ezt már láttam. Teljesen feszült köztük a levegő, főleg, mikor egy-egy csípős megjegyzést ejtett valamelyik fiú, és gyilkos pillantást váltottak. Byron féltett, Seb meg a csajának tartott… remek
- Mennyi időre akarsz maradni?- törtem meg a kellemetlen légkört
- Amíg elintézzük a tesód. Aztán itt sem vagyok. New York-ba költözök
- Komolyan?- mosolyodtam el- Hogy hogy?
- Felkértek modellnek, és alaptőkének szerintem jó. Aztán indítok egy vállalkozást. Egy ruhaiparit. Ezek a tervek
- Sok sikert- öleltem át. Végre tudja, mit kezdjen az életével- egyébként Byron, ő itt Sebastian Vettel. Seb, ő itt Byron Groß, a bátyám
- Hmm- morgott egyet Seb, majd odanyújtotta a kezét
- Én sem kevésbé- rázta meg Byron
- Oké, ezt nem akarom- jelentettem ki- Seb, mikor jön Hanna?
- Nem tudom- rázta meg vizes fejét, amiből én is kaptam- ne haragudj- törölt le egy vízcseppet az arcomról, majd rám mosolygott
- Ti dugtok- vigyorgott Byron, mire mindketten szúrósan néztünk- így még rosszabb lesz annak a ribinek
- Neked mindenki kurva?- kérdezte Seb Byrontól, komoly tekintettel
- Akik a te csajaid, azok igen
- Öcsi…- kezdett bele Seb, de leállítottam
- Menj, és öltözz fel. Ha jön Hanna, beadjuk, hogy Byron a pasim…
- Miért nem lehet a bátyád?- kérdezte féltékenyen Seb
- Mert ha Hanna tud bármit is, akkor rájöhet. És mit akarna tőlem? a testvérem…
- Azért nem vérszerinti- kezdte megint Byron, hogy idegesítse Sebet. Ajka huncut mosolyra húzódott és szemeiben csillogott a vágy, hogy féltékennyé tegye Sebet- meg aztán az az éjszaka sem volt semmi
- Milyen éjszaka?- kérdezte megemelt hanggal Seb
- Nem volt semmi! Csak megcsókolt, mert azt hitte, hogy az egyik barátnője vagyok. Részeg volt, és be volt lőve. Felejtsük el
- De akkor még nem is tudta, hogy nem vagytok vérrokonok- hitetlenkedett Seb
- Az már a múlt, ez meg a jelen, ahová bármikor betoppanhat Hanna, és keresztbe tehet
- Elmondod, mit kell majd csinálnom?
- Persze, de most tényleg menj
- Oké- indult meg Seb, de aztán visszafordult, és egy puszit nyomott a számra
Byron idegesítően méregetett egész idő alatt. A tervre így nem is tudtam figyelni. Mire végre megmagyaráztam, hogy Sebbel nincs köztünk semmi komoly, elkezdtük a tervet. Pont kész lett, mire Seb leért. Gyorsan beavattuk, de a részleteken nem tudtunk csiszolni, mert betoppant Hanna. Fogadta Seb, aztán amíg én „elmondtam neki, hogy mit ehet a vacsoránál” addig Byron lefoglalta a szőkét
- Ha korábban szólsz, most minden teljesen klappolna- dorgáltam meg
- Bocsi. De akkor azt kell tennem, amit mondtál?
- Igen, végig csináld azt
- És hogy ér majd véget
- Remélem úgy, ahogy elterveztük
- Meghalhatok?
- Mi? Dehogy!!- átöleltem, mert olyan kis esetlennek tűnt- te vagy a legfontosabb
- De te is vigyázz magadra
- Ígérem, hogy sokszor fogsz még megizzadni az edzéseimen- nevettem fel halkan
- Szeretlek- suttogta Seb, amitől teljesen lefagytam- nem kell semmit mondanod- mosolyodott el- de úgy éreztem, ezt tudnod kell. Amióta megismertelek, azóta szakítani akartam Hannával, de ugye az üzlet miatt nem tehettem. Kérlek, csinálj valamit, hogy veled lehessek- simogatta meg arcomat
- Ígérem, együtt leszünk- nyomtam egy csókot arcára, majd engedtem, hogy elengedje a kezem, és kisétáljon a konyhából
Mikor már végre elmentek, Byronnal mindent egyeztettünk. Nem válhatunk ketté, hiszen egyesével kevesek voltunk ehhez. Először a Prater házhoz mentünk. Seb mondta, hogy a sofőrök 9:30-kor gyülekeznek, és még csak 8:30 volt.
Byronnal besétáltunk a hatalmas birtokra, és szerencsére Seb meg Hanna nem oda mentek. Bementünk a házba, majd megkerestük Timot. Mikor meglátott, teljesen elállt a szava. Byront felismerte, de engem csak egy kis múltidézés után. Azonban nem lepte meg, hogy ott vagyok nála
- Apád sosem volt az az igazmondó típus. Tudtam, hogy egyszer mindent el fog neked mondani. Már 3 éve rád várok- töltött magának egy italt az irodájában
- Nem az apám mondta el, hanem az ügyvéd- lépdeltem közelebb pár lépést- mivel az apám halott
- Ezt sajnálattal hallom- csóválta a fejét- jó barátom volt
- Mégis hazugnak nevezte- szólt közbe Byron
- Mintha csak az apád állna előttem. Benned, kicsi lány, pedig az én vérem pezseg. De miért vagytok itt?
- Én akarok irányítani. Elveszem Hannától azt, ami engem illet
- Igen… rossz lányt adtunk oda- sóhajtott és egy gúnyos vigyor jelent meg az arcán- de amit már megírtam, azt megírtam. Nem lehet változtatni. Hannáé az üzlet, amíg meg nem hal
- Akkor nem kell az üzlet, de kérem az egyik sofőröd. Sebastiant
- A kis hivatásost szeretnéd? Ő sose lesz a tiéd
- Apámmal is ezt tetted. Mindig mondtad neki, hogy az lesz az utolsó… de sose lesz utolsó, amíg meg nem hal
- Na látod, ezt sokan nem tudják- mondta okoskodóan Timo- neked meghalt a nevelőapád, Hannának meg az anyja. Nem lehetünk kvittek?
- Inkább te haltál volna meg, mint az apám!- vetettem oda, de persze meg sem hatottam- Engem nem zavarnak a fenyegetések. De ha meritek bántani Hannát, nagyon megbánjátok
- Nem kell fenyegetőzni- nyugtattam le a kedélyeit- ha Hannát bántjuk, biztos lehetsz benne, hogy melléd fektetjük
- Menjetek, mielőtt még olyat tennék, amit nem akarok
- Máris- fogtam meg Byron csuklóját és kimentünk a hatalmas házból. Beültünk a kocsiba, és elhajtottam
- Most mi lesz?- kérdezte Byron
- Nem tudom- doboltam ujjaimmal a kormányon, a piros lámpánál állva
- Van egy ötletem- kiáltott fel Byron, és a telefonom után kapott. Pötyögött benne valamit, aztán a füléhez emelte a telefont- szia… ne legyél hülye… hol vagytok?... mindenki ott van?... hogy néz ki az az egy?... Hanna ismeri?.... merről megy?... oké, köszi…. van egy tervünk, ne rezelj be- erre letette- állj meg itt-szólított fel, mire félrehúzódtam.
Helyet cseréltünk. Amint becsuktam az ajtót, beletaposott a gázba. Figyeltem, ahogy vezetett és elég jól ment neki
- Hova megyünk?
- Megmentem a barátocskád életét
- Hol tanultál meg így vezetni?
- Mikor azt hittétek, hogy bulizni járok, igazából autóversenyekre jártam el. Kaptam mindig kocsit, aztán nyertem. És a győzelmek után mentünk bulizni… csak aztán beláttam, hogy már tényleg túl sok, és leálltam
- Ezt miért nem mondtad el?
- Nem tudom- rántotta meg a vállát
- Apa biztos büszke rád. Ő is sofőr volt
- Akkor én lépek a helyére
Hirtelen kipattant, majd egy, a házából kisiető pasas felé rohant. Visszalökte a házba, majd leütötte. Visszaszaladt hozzám
- Én leszek a sofőr
- De Hanna már látott
- De a nevem nem tudja, meg azt sem, hogy ki ez a pasas. Még sose láttam. Kövess, de messziről. Menni fog?
- Igen- bólintottam, majd átmásztam a vezető oldalra, és követni kezdtem a piros Ford Mustangot.
Egy hatalmas, elhagyatott repülőtérre értünk ki. Én a bejáratnál álltam meg, majd a fák mögé lopództam és onnan figyeltem az eseményeket. Nem hallottam, hogy miket beszéltek, ezért majd’ megölt a kíváncsiság...
*Byron szemszög*
A motort leállítottam a belépőm után, amely elég látványosan sikeredett. Amint kiszálltam, levettem a napszemüvegem és Hannához sétáltam. Nem akartam meghátrálni, ha ez most nem sikerül, minden veszve van. Ha Hanna rájön, hogy ki is vagyok, semmi esélyünk ellene, meg a rendszer megbuktatásának.
- Te meg mit keresel itt?- akadt ki, mikor elé értem. Persze felismert… már Seb házában is majdnem levette a ruháim
- Gondoltam kell a segítség
- Te vagy Mek? Nem Byron?
- Művésznév- rántottam meg a vállam- mi a dolgom?
- Nem tűröm a késést!- dobbantott lábával
- De a jó sofőröket igen- kacsintottam rá, majd Sebastianra néztem.
Csak közönyt láttam. Egyáltalán nem érdekelte Hanna, mikor a húgommal voltam, sokkal inkább volt féltékeny, mint most. Tényleg érez iránta valamit…
Hanna ezek után nem kérdezett többet, kiadta az útvonalat. Elég hülyén volt megcsinálva, még egy óvodás is jobb utakon vitte volna a szállítmányt. A gép még nem ért ide, így volt időnk. Odamentem Sebastianhoz. Nem igazán bírom, de egyszer majd csak megkedvelem. Meg ha a húgom szereti…
- Mi a terved?- kérdezte elvétve
- A szállítmányt vinni fogod azon az úton, amit a GPS mond. Hanna teljesen hosszú és bonyolult útvonalon vonultat keresztül minket, és az a szerencsétlen a te útvonalad is berakta a mi gépünkbe. Szóval tudom, hol kell letérnem, hogy elérjelek. Amint meglátod a kocsim, kövess engem. Tudod, mit fogsz vinni?
- Nem- rázta a fejét- csak hogy nagyon fontos, és meg kell érkeznie
- Hol van a végcélod
- A házuknál. Nektek nem?
- Nem- ráztam a fejem- Nekünk egy csomagoló üzembe kell mennünk… valami sántít. Szerintem nem drogot viszel
- Miből gondolod?
- Megérzés- rántottam meg a vállam, és elhúzódtam Seb mellől, mert már néztek a többiek és a gép is a látótérbe került
Amíg le nem szállt, Hanna meg Seb végig egymást nyalták. Szegény srácnak nagy tűréshatára van, de azért csak nem lehet olyan rossz… Minden esetre elég esetlenül és kelletlenül csókolta meg. Amint viszont a bokrok felé nézett, kitágultak pupillái. Ezt szerencsére csak én vettem észre, de amint becsukta szemeit, már élvezte a csókot.
Hirtelen hátra fordultam, és akkor láttam meg Liliant. Egyáltalán nem ez volt a tervünk, de már nem tudtam mit tenni. A gép leszállt.
Felvettük a csomagokat, de én még próbáltam húzni az időt, hogy hugi visszaérjen a kocsijához. Seb is megkapta a csomagot, de azt senki sem látta. Még ő maga sem. A GPS-em gyorsan megbabráltam, hogy ne működjön a nyomkövető, de Sebével nem tudtam mit kezdeni. Amint mind kész voltunk, elindultunk a kijelölt útvonalon.
Szinte végig a városban, meg autópályán mentünk. Az út háromnegyed része volt kicsit porosabb, az földúton ment. Elérkezett az idő, hogy Seb leváljon tőlünk. Hanna az első kocsiban ült, én pedig a sor legvégén mentem, lemaradva. Ahogy egy kanyarban esélyem volt arra, hogy nem látnak, lefordultam, és Sebhez siettem. Bevágtam elé, majd ahogy megbeszéltük, követett.
Eléggé kiismertem azt a helyet, mivel már egy jó ideje a városban voltak, csak Lilian erről semmit nem tudott. A közeli fafeldolgozóhoz értünk, ahol megkönnyebbülten pillantottam meg Lilian kocsiját. Leállítottam a motort, majd Sebastian is. Kiszálltam és hátramentem a pilótához. A csomagtartót nyitottam ki először, és egy hatalmas zsák volt benne, több lyukkal. Azonnal kicsomóztam a száját, és egy eszméletlen lányt találtam benne. Seb segítségével gyorsan kiszedtük, majd bevittük.
Elláttuk, amint magához tért, adtunk neki egy kis vizet, meg enni valamit. Nem kezdtük el faggatni, mert tudtam, hogy nincs sok időnk. Azonnal elindultunk, de már a saját kocsimmal.
*Lilian szemszög*
Mikor Seb és Byron behozták a lányt, nagyon megijedtem. Először azt hittem, hogy halott, de aztán szerencsére magához tért. Amint egy fokkal jobban nézett ki, kocsiba pattantunk, és elhajtottunk a helyszínről. Byron lakásához mentünk.
Felvittük a lányt, majd ágyba fektettük. Nem akartam faggatni, nehogy azt higgye, bántani akarjuk. Biztos van legalább 2 napunk, mire rájönnek, hol is vagyunk…
 |
| Silvi |
12 körül aludni mentünk, majd reggel 6-kor mászkálásra és csörömpölésre ébredtem. Kimásztam Seb mellől, majd leszaladtam az emeletről.
- Szia- szólaltam meg kedvesen és közelebb léptem a lányhoz- Lilian vagyok
- Silvi- bólintott, majd egy húzásra megivott két deci vizet, és újratöltötte
- Mi történt veled? Elmeséled?
- Ki vagy te? Vagyis… a neveden kívül
- Annak a lánya, aki elrabolt. De hidd el, nem akarok semmi rosszat! Én is az ellen az ember ellen vagyok
- Akkor te vagy az, akit örökbe adtak?
- Te ezt honnan tudod?
- Azért fogtak el, mert kutattam utánuk. Kutató nyomozó vagyok, és azt a feladatot kaptam, hogy leplezzem le ezt a hálózatot. Aztán rájöttek, hogy tudok mindenről, és elraboltak… Aztán ott tértem magamhoz először, majd itt, az ágyban
- Segíts nekem, és olyan hamar mehetsz vissza, hogy csak tudsz
- Miért akarod ezt megszűntetni? A tiéd lehetne
- Nekem nem kell ilyen mocsok. És egyébként is, az ikertestvérem, és már semmit sem lehet változtatni. És egy ember, aki elég közel áll hozzám, benne van ebben az egészben, és nem engedik kiszállni. Pedig a karrierjébe kerülhet
- Akkor, nekem ez elég ok- kacsintott
- Már sokkal jobban nézel ki- sóhajtottam mosolyogva- de azért biztos megviselt
- Túl tudom tenni magam rajta- sóhajtott- de most felöltöznék… adnál valami ruhát?
- Felkeltem a bátyám, és kerítünk valamit- megfogtam a kezét, és rá mosolyogtam.
Ilyenkor az a legfontosabb, hogy az ember érezze, hogy biztonságban van. És velünk tényleg abban van.
Byron kerített nekünk ruhákat, majd gyorsan megreggeliztünk. Amíg ettünk, Silvi mindent elmondott a szervezetről. Elég bonyolult, és jól szervezett. A fő embereket kell először leszedni, majd a szállítót és végül a főembert. Ha őt szedjük le utoljára, nem lesz, aki megvédje.
A nap hátramaradt részében a fegyvereket készítettük elő. Bele sem mertem gondolni, sem az elején, sem most, hogy embert kell majd ölnöm. De szerencsére ezt senki nem gondolja így. „Biztonságosabb”, hangoztatta mindig Byron.
Elindultunk, majd sorba szedtük be az embereket, és vittük be a kapitányságra. Mindenki otthon volt, senki nem tudott semmiről. Úgy jöttünk, mint derült égből villámcsapás, és Silvi segítségével mindent tudtunk.
Hannát már nehezebb volt elkapni. Seb felhívta, hogy beszéljenek, de Hanna nagyon zabos volt.
- Nem akarom, hogy baja essen- próbált meghátrálni Seb, mikor az egyik gyorsétterem előtt az autóban ültünk. Csak mi ketten- Seb, szörnyű dolgokat tett veled, amiket sosem lesz elég ideje visszafizetni neked. És attól meg nem kell félned, hogy meghal. Csak börtönbe kerül
- Én ezt megértem, de az életem legnagyobb részének ő volt a főszereplője
- De már én vagyok!- fordítottam magammal szembe és mélyen szemeibe néztem- én, aki szeretlek
Apró mosoly kúszott végig arcán, majd óvatosan megcsókolt. Kiszállt az utóból és bement az étterembe. Hannával kézen fogva jött ki, majd a furgonhoz vezette. Nem hiszem el, hogy ez a csaj ennyire idióta. Pedig ravasznak tűnt…
Byron és Silvi gyorsan megkötözték, majd berakták a furgonba. Az autóval előre mentem, és elvezettem őket Timo lakásához. Az autóból kiszállva nem, hogy minden erőm elszállt, a legerősebbnek éreztem magam.
Hannával együtt léptünk be a házba, majd hangos kiabálásba kezdtem. Mialatt Seb, Hanna meg én bent voltunk, Byron és Silvi „lenyugtatták” a biztonságiakat. Teljesen nyugalomban fenyegethettem az apám
- Ki más is lehetett volna- jött le a lépcsőn- van egy ajánlatom- fordult felém- megkapom a lányt, az embereim, és minden cucc a tiéd
- Megkapom a szervezetet, és Hanna a tiéd
- Nekem ez nem elég- kezdett ideges lenni
- Nem jelent neked semmit a lányod? A testvérem?
Hanna fészkalódni kezdett a karjaim között, és amint az arcomat megtalálta, nagy, kérdő szemekkel meredt rám.
- Nem is tudja?- nevettem fel szarkasztikusan
- Nem- mondta Timo- de most engedjétek el, és nem lesz bajotok
- Csak hogy az a baj, hogy mi vagyunk erőfölényben- jött be Byron, kézen fogva Silvivel. Kicsit leesett az állam…
- Ti…- kezdtem habogva
- Már rég óta ismerem Silvit. Vagyis… egyszer meséltem neked egy lányról. Na ő az
- Ez tegnap este kimaradt a beszélgetésből…- sandítottam Byronra
- Mindent tőle tudok. Ő keresett meg, mert én voltam a vérszerinti fia… és összefogtunk, hogy véget vessünk ezeknek a dolgoknak
- De miért érdekel ez téged?
- Stefan az ő drogjaik miatt halt meg. És nem túladagolás miatt. Szar cuccot árultak jó néven…
- Sajnálom- pillantottam rá- akkor most mi lesz
- Nem adhatjuk őket a rendőrségnek- szólalt meg Silvi
- Mert?
- Onnan megszöknek, meg lefizetik a zsarukat
- Mit tegyünk velük?
- Vigyük el őket Mexicóba. Ott biztos jó börtönbe kerülnek. Ahova ők valók
- Seb?- néztem szerelmemre
- Hanna marad, az apja mehet
Mindenki elfogadta a végleges döntést. Hannát beadtuk a kapitányságra, Byron és Silvi elvitték Timot Mexicóba. Nem igazán érdekel a sorsa.
- Jól vagy?- kérdezte egyik este Seb, már az ágyban
- Igen… csak fura ez az egész
- Mire gondolsz?
- Silvi azt mondta, addig nincs vége egy üzletnek, ameddig él egy tagja. Megölte Timot?
- Nem hiszem, hogy ilyet tenne. Hiszen Hannát is itt hagyta
- De Hanna… ha kiszabadul? Vagy ha a többi? És én? Vagy ha Hanna terhes?
- Hogy lenne már terhes? Ne beszélj butaságokat- puszilta meg a homlokom Seb- Aludjunk- oltotta le a kislámpát, ami az ágy melletti asztalon volt
Nagyon rémisztő álmom volt azon az éjjel. Terhes voltam, és egyik este arra riadtam, hogy vérzek. Sebbel gyorsan berohantunk a korházba, és megállapították, hogy veszélyeztetett terhes vagyok. Végül aztán egészségesen megszültem az ikreket, de Timo és Hanna visszatértek, és kényszerítettek arra, hogy adjam örökbe a lányom, és a fiam neveljem fel. És Seb továbbra is sofőr volt, Byron és Silvi meghaltak, Co szintén sofőr lett, ahogy apa is egykoron, és én voltam a szállítás vezetője.
Hirtelen riadtam fel ebből a szörnyűségből, de észrevettem, hogy vérzek. Seb a korházba vitt, és ott kiderült az ultrahang során hogy várandós vagyok, méghozzá ikrekkel. Még aznap éjjel Byron hívott fel, hogy Silvit megölték, és nem tudja, mit tegyen…
VÉGE
***
Sziasztok!
Nos, ezt a részt tettem össze nektek mára, remélem tetszett.
Ha minden igaz, ma már mindenkinek véget ért a suli, szóval élményekben gazdag, szerelmes, boldog, fagyival, úszással, napozással töltött nyarat kívánok!!
A blogról csak annyit, hogy ez a novella véget ért, és a történet még mindenképpen be lesz fejezve, de utána nem tudom, hogyan lesz tovább. Lehet, hogy nem teszek fel már új történetet, vagy csak nagyon ritkán, de lehet, hogy be is zárom a blogot. Habár ennek elég kicsi a valószínűsége.
Nagyon köszönöm, hogy olvastok, sok puszi nektek :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése