11. rész

Sziasztok!

Tudom, hogy ritkán jelentkezem, de ez most így alakul. Remélem, ha már jön a jó idő, új ihleteket kapok, és több időm lesz. Úgy látom, hogy a blog eléggé kihalt, és tudom, hogy miattam. Ezért bocsánat! Nemsokára valószínűleg jelentkezni fogok egy közleménnyel, vagy, ha nem azzal, egy friss résszel. Azt megígérem, hogy mindkét történetnek lesz befejezése! :) 

Ennyit akartam, jó olvasást, remélem tetszeni fog, és szép délutánt!

Puszi

*Chrisee

11.  rész

A hétvége szinte pillanatok alatt elsuhant. Észre sem vettem, hogy megy az idő. De hisz aki jól érzi magát, azzal repül az idő. És így voltam Sebastiannal. Nem jól, istenien éreztem magam mellette, és úgy éreztem, közel kerültem hozzá. Közelebb, mint valaha voltam, és közelebb, mint azt valaha gondoltam volna.
Vasárnap reggeli tevékenységeit jól kinevettem, de bejött neki. Világbajnok lett. A színtiszta öröm az arcán egyszerűen mindenkit lázba hozott, bulizni akartunk, egész éjszakán keresztül kiengedni a gőzt. Főleg a szerelők, és a háttéremberek, akik a legtöbbet dolgoztak. És ezt becsültem Sebastianban: mindig tudta, hogy kié a munka oroszlán része, és nem csak magának sajátította ki a dicsőséget.
Ahogy kiszállt az autóból, szemei csillogtak. Nem csak a boldogságtól, az örömkönnyektől is. De amikor megnéztem a képernyőn keresztül a tekintetét, többet láttam, mint akárki más. Az, hogy Sebastiannal közelebb kerültünk egymáshoz, számomra egyenlő volt azzal, hogy ismét fellángolt bennem a tűz, ismét beleszerettem. És mikor ránéztem az arcára, egy csöppnyi hiányt láttam. Pedig ahogy látszott, mindene megvolt. Az újabb trófea a vitrinbe, a rivaldafény, a rajongótábor… és valami hiányzott.
Egy lendületes kar felemelt a magasba, és ezzel megszakította a gondolatmenetemet. Mire észbe kaptam, lábaim Sebastian dereka köré voltak tekeredve, és úgy öleltem magamhoz, hogy szerencsétlen majdnem megfulladt. Öleltem, beszívtam az illatát, mélyen, oly annyira, hogy esélyem se legyen elfelejteni. Az illata a memóriámba égett. Sebastian már nem az a kiskölyök volt, akit sok évvel ezelőtt elhagytam. Az, akit most öleltem egy férfi volt, és még senkire nem vágytam nála jobban.
- Na, mit szólsz, milyen voltam?- kérdezte vigyorogva, mikor végre elengedtem
- Hát. Láttam már jobbat is- vontam vállat komolyan, de kipukkadt belőlem a nevetés
Szemei elkerekedtek, majd szája huncut mosolyra húzódott
- Tudod, Borsó…- közeledett hozzám, és tekintete szinte vad volt
Éreztem a benne tomboló adrenalint, amely valószínűleg az éjszaka megmaradó részében át fogja járni egész testét
- …már rég óta gondolkozom azon, hogy az ilyen kis szarkasztikus megjegyzéseidért megbüntesselek- közelebb lépett, a köztünk lévő távolságot milliméteresre csökkentette
- Ó, komolyan?- vontam fel a szemöldököm, de tovább vigyorogtam
Seb jellemét még sosem éreztem ennyire vadnak, és kívánatosnak. Legszívesebben a hajába markoltam volna, és minden erőmmel a számra tapasztottam volna a száját. De ehelyett tovább feszítettem a húrt
- Mit akarsz csinálni? Elfenekelsz?- kérdeztem kislányosan, majd alsó ajkamba haraptam
Sebastian egy pillanatra fancsali képet vágott, majd vágy izzott fel szemébe, és jobb keze kíméletlenül lecsapott bal farpofámra. Az ütés váratlanul ért, és eléggé csípett a bőrnadrágon keresztül. Erejétől, és a meglepetéstől mellkasának feszültem. Édes érzés kerített hatalmába, de nem akartam ezt megmutatni Sebastiannak. Épp képen akartam törölni, mikor Ecleston úr lépett a szobába. Kezet rázott Sebbel, megölelt, és üdvözölt engem, majd a mögötte álló Christianhoz fordult
- Te kérted- suttogta a német, és bele csípett a fenekembe
- Ezt még visszakapod- artikuláltam hang nélkül, majd a „főnökök” felé fordultunk
Beszélgettünk még egy keveset a csapattal is. Sebastian, akinek tudta, megköszönte a kitartó munkáját, majd visszamentünk a szállodába. Tettünk-vettünk egy keveset, majd jobbnak láttam nem egy légtérben maradni vele, mert nagyon elemében volt…
- Na, szerinted akkor a kék legyen, vagy a világos szürke?- kiabálta a nappaliból a fürdőbe, ahol a sminkemet csináltam
- Mondtam már, hogy a sötét szürkét vedd fel- kiabáltam vissza, és rátettem a kupakot a szempillaspirálra.
Méregettem magam egy keveset a tükörben, és elismertem sminktudásom. Szépen vittem fel az alapozót, mindenféle folt, és egyéb nélkül, majd a szemhéjam belső felét világos barnára, a legkülső csücskét pedig sötétbarnára festettem, végül húztam el lehelet vékony tus vonalat az egészre, és szépen megcsináltam a szempilláim. Sosem szerettem volna műszempillát, de most szinte olyan hatása volt a szememnek, és igazán tetszett.
Mivel a sminkemen kívül még csak a hajam volt kiegyenesítve, sietnem kellett volna egy kicsit, ugyanis már a hallban kellett volna lennünk.
- Akkor jó, ha így megyek?
Sebastian szavaira 180 fokos fordulatot vettem, és végigmértem. Egy lezser farmer volt rajta, a csípője fölött egy kevéssel a nadrág dereka. Fehér tornacipője tisztán virított, szőke haja pedig rendezetten terült el a feje tetején
- Sebastian- forgattam meg a szemeim- elhiszem, hogy szeretsz nudizni, de szerintem ez a buli nem annak az ideje
- Ez nem nudi, csak félmeztelen vagyok- vágott vissza
- Teljes mértékben hiszek neked, de vedd fel a sötétszürke pólód!
- Hát, legyen- sóhajtott- te mit veszel fel?- kúszott egy vigyor a fejére
- Még nem tudom- ráztam meg a fejem- de segíthetsz kiválasztani- vontam vállat
- Jó
Kiment a nappaliba, magára kaptam (végre) a sötétszürke fölső részt, és visszajött a szobába, ahol én már nagyban túrtam a ruhásszekrényt
- Nincs egy göncöm se- jegyeztem meg a tízedik elhajított póló után
- Persze, hogy nincs, mert mindet a sarokba hajítod- fintorodott el Seb- de amúgy jobb lenne, ha igyekeznél, Houvinen szinte már megőrül, hogy hol vagyunk…
- Gondolom rám fogtad, és azt nem említetted meg, hogy mindenem összekented a csokis fagyival, és aztán még magadat is leetted…
- Persze, hogy azt mondtam, hogy te nem vagy kész- nevetett- na, válassz- jött oda- ez tetszik- nyúlt be a szekrénybe és elővett egy fehér csipkés fölsőt, ami eléggé átlátszó volt
- Ez nem jó- fintorogtam
- Miért nem?
- Mert ez túl alkalmi
- Jó, akkor ez- vett elő egy sima fehér toppot
- Ez túl sportos- tiltakoztam
- Legyen ez- most egy világos rózsaszín, flitteres, pánt nélküli fölsőt vett elő
- Ez meg kényelmetlen- ráztam a fejem
- Akkor mi a francnak vetted meg?

- A boltban jól nézett ki- vontam vállat- már tudom!- kiáltottam fel
A másik szekrényhez szaladtam, és elővettem egy virágos mini ruhát, amit még a minap vásároltam az egyik butikban. Megmutattam Sebnek is
- Jó, ez remek lesz! Kapd magadra, és menjünk
Kiment, amíg én felöltöztem, majd átfésültem a hajam, és felhúztam az extra magas, kávészínű magas sarkú cipőm. Így talán pár centivel még magasabb is voltam Sebastiannál. Mikor meglátott, kicsit lefagyott.
- Ezeket a lábakat be kéne tiltani- nyelt egyet, majd rám mosolygott
- Milyen kedves bók- nevettem
Felkaptam a piros laptáskám, beledobtam a mobilom, pénzt és pár iratot, befújtam magam kedvenc Chanel parfümömmel, és már indultunk is.
A liftben a telefonommal matattam, mert volt pár nem fogadott hívásom. A liftben kivételesen csak mi ketten voltunk, és habár én végig a képernyőt bámultam, magamon éreztem a német tekintetét.
A hallban egy kisebb dühös csoporttal találkoztunk
- Hol voltatok ilyen sokáig?- förmedt ránk Britta
- Kicsit tovább tartott a készülődést, mint gondoltam- vontam vállat, és hanglejtésem őszinte volt, nem tükrözte, hogy Sebastian miatt volt lehetetlenség elindulni
- Nem kell védened- legyintett Britta, majd felnevetett- tetszik a rucid- mutatott végig rajtam
- Igen, osztjuk a véleményed- szólt közben vigyorogva Kimi- na de indulhatunk végre?
A szórakozóhely, ahova megérkeztünk, hatalmas volt. Összesen 4 emelet, és mind a 4 emeleten más-más zenei stílus. Meg kell mondjam, rendkívül tetszett ez a megoldás. És nem az Amerikában ismert zenei csoportosítás alapján voltak a szintek. A legfelsőn volt techno, alatta a „party szint”, a 2-on a latin-amerikai stílus, a Dirty Dancing féle, az elsőn jazz szólt, a fölszinten pedig egy egyszerű iszogatós terem volt, biliárddal.
Vagy 15-en érkeztünk meg, de végül csak 6-an mentünk fel a 3-ra. Kimi, Heikki, Britta, Seb, Louie, azt egyik szerelő, és én. Amint felértünk a lépcsőn, szétszóródtunk. A két finn a pultnál kereste az alkoholt és a csajokat, talán Britta is velük tartott. Louie egyből egy lány után indult, Seb meg én pedig leültünk egy üres asztalhoz.
Az asztal bőrfotelekkel volt körbevéve, félkörívben. Az asztalról hosszú, fluoreszkáló terítő lógott le, ami igazán mókás volt. Nagyon is tetszett. Én bemásztam legbelülre, és végül Sebastian is követett. Közvetlenül mellettem ült.
- Innék valamit- szólaltam meg végül
- Ha Kimi és Heikki meg tudják állni, hogy ne az első lányt döntsék meg, akkor, ha minden igaz nemsokára jön a pezsgő
- Ó. Ez remek- mosolyogtam- gratulálok még egyszer
- Köszi Borsó- viszonozta mosolyom, de szemeiben volt valami kimondatlan dolog, amit mindenáron meg akartam tudni
Sebastiannak végül igaza lett, pár perccel később érkezett a két finn, két üveg pezsgővel, és öt pohárral. Britta is hozzánk csapódott, és koccintottunk a csapat sikerére. Jó volt látni, hogy Kimi is velünk örült.
Ittam két pohár pezsgőt, majd egy sex on the beach koktélt. A buborékok a fejembe szálltak, és kezdtem egyre könnyedebben érezni magam. Már nem zavart, hogy egyáltalán nem tudok táncolni, és hogy még ritmusérzékem sincs. Azon kaptam magam, hogy Sebet a táncparkettre cibáltam, majd a ritmus ütemére táncolunk. Amíg kiment a mosdóba, addig Kimit szórakoztattam
- Gyere, mutatok valamit
A finn megragadta a karom, és áttörtünk a tömegen. Kilökte a vészkijárat ajtaját, és felfelé indultunk. Izzadtam, a hajam a szemembe lógott, és már több pia volt bennem, mint mikor először a táncparkettre merészkedtem. Egyszer- kétszer elbotlottam, de Kimi erősen tartott, így esélyem sem volt elesni.
Kinyitotta az előttünk tornyosuló ajtót, majd megláttam a Holdat. Az ég telve volt csillagokkal. Tökéletes volt. A háztető pereméhez sétáltunk, majd lenéztem. A látvány csodás volt, elém tárult az egész város. Kimi a párkányra tett egy üveg vodkát, majd a zsebéből előhúzott egy doboz cigarettát. Fürge ujjaival kivett egy szálat, majd meggyújtotta. Miközben kifújta a füstöt, engem kémlelt
- Mit keresünk itt?- kérdeztem, mikor már túl csöndes volt minden. Csak a város zaja szűrődött fel, az is csak részben
- Jól nézel ma ki- jegyezte meg
- Te meg bunkó vagy

- Parancsolsz?
- Meg sem kínálsz?
- Esetleg kérnél?
- Igen.
Átnyújtotta a dobozt. Kivettem én is egy szálat, majd rágyújtottam. Elég erősnek bizonyult, de próbáltam köhögés nélkül szívni. Hamar megszoktam a torkomban a kaparó érzést. Hogy egy kicsit enyhítsem a torkomban érződő fájdalmat, az üveg után nyúltam. Meghúztam párszor. Az alkohol rossz ízű volt, sosem szerettem úgy istenigazából a vodkát, de ha ezt akar inni, hát legyen. Ha iszom is, inkább valamivel keverve.
- Még mindig nem tudom, mit keresünk itt…
- Tudod, hogy mennyire gyönyörű vagy?
- Igen, az előbb már kifejtetted
- Sebastiannak teljesen elment az esze, mióta először találkoztatok.  Kezdek aggódni a kölyökért
- És ezt miért mondod nekem? Én nem tehetek semmit- vontam vállat
- Hidd el, többet tehetsz, mint azt gondolod
- Tudod, így éjjel fél 1 tájékán, eléggé ittas állapotban nincs kedvem a találós kérdéseidhez. Bökd ki, hogy mit akarsz, vagy menjünk vissza, mert kezdek fázni- elnyomtam a cigit, jelezve, én végeztem
- Sebastian már nincs együtt Hannával. Tudtad?
- Nem- válaszoltam közömbösen
- Most, hogy vége van a szezonnak, egy hatalmas svájci háza lesz, és senki nem lesz benne, rajta kívül
- Majd szerez társaságot
- Sosem kérte még, hogy költözz vele oda?
- Nem. És azért nem, mert tudja, hogy úgyis nemet mondanék
- Miért mondanál neki nemet, Brook?
- Mert az én életem Amerikában van. Sokáig tartott, mire elfogadtam, de így van. Nem Németország az otthonom többé, nem Svájc. Chicago
- Ez esetben sajnálom- sóhajtott egyet- menjünk be, meg ne fázz
- Ez mi a faszra volt most jó?- kérdeztem ordítva, mikor hátat fordított nekem, és elindult az ajtóhoz
- Nem tudom- vont vállat és az irritálóan nyugodt stílusával beszélt hozzám- Talán gondoltam valamire. De ha úgy gondolkozol, ahogy mondtad, akkor nem érdekes
- Mi a franc bajod van?
- Azért kerültél, mert az hitted, veled akarok lenni, igaz?
- Elég nyilvánvalóan kelletted magam nekem- válaszoltam, mire felnevetett
- Sosem bántanám meg az egyetlen normális embert a mezőnyből. Meg akartalak ismerni, hogy tudjam, tényleg olyan különleges vagy-e, mint ahogy azt Sebastian mondta
- És?
- Nem ismertelek meg, ugyanis nem hagytad. De azt jó tudni, hogy Sebastiant senkire sem cseréled le
- Semmi közöd ehhez. Seb és én már évekkel ezelőtt végeztünk egymással. Ő Hannával van, én pedig Adammel
- Most mondtam, hogy már nincsenek együtt- emlékeztetett
- Akkor majd újra együtt lesznek- sóhajtottam és beléptem az ajtón, ami visszavitt a klubba.
A gyéren kivilágított lépcsőn lassan haladtam lefelé, nem akartam elesni. Habár Kimi lihegését végig a nyakamban éreztem, hogy siessünk már. Hülye bunkó! Amint leértünk, kivágtam az ajtót, és visszamentem az asztalhoz. Seb már ott ült, és a tömeget kémlelte
- Eltűntél- szólalt meg, mikor leültem mellé
Sok ezer gondolat kavargott róla a fejemben. Nem tudtam mit mondani, így az első dolog jött ki a számon, ami eszembe jutott
- Nem mondtad, hogy szakítottál a barátnőddel
Hatalmas kék szemeit rám meresztette és értetlenség csillogott bennük. Nem ivott sokat, és jó érzés volt olyan mellett ülni, akiről tudtam, hogy biztonságban kijuttat, ha én a sárga földig iszom magam. És őszintén, ott tartottam. Megint beleszerettem Sebastianba, és megint el kell veszítenem. Ismét gyötrelmes évek állnak előttem, amelyeket azzal kell töltenem, hogy őt elfelejtsem. Pedig itt az alkalom. Szakított az általam legjobban gyűlölt nővel, aztán együtt töltöttünk jó pár hétvégét. De egyszer már elveszítettem, és tudom, hogy ez legközelebb is meg fog történni. Már nem vagyunk Németországba, nem vagyunk gyerekek, tudjuk, hogy mi vár ránk a nagyvilágban. És ez engem megrémiszt. De az még inkább, hogy most lehetőségem nyílt arra, hogy Sebastiannal küzdjek, de ezt mégis el kell engednem.
- Nem tudom, miért nem mondtam- válaszolt végül- biztos elfelejtettem
- Azt, hogy már nincs senki az életedben majd’ 10 év után?- hangom a kellőnél csípősebb lett
- Sajnálom- hajtotta le a fejét
- De nem értem, hogy mit!- csattantam fel- kell egy kis friss levegő- szólaltam meg végül, és felpattantam a helyemről.
Ismét a lépcsőt választottam, és amennyire cipőm sarkai engedték, lerohantam a legalsó szintre. Kivágódtam az utcára, és akkor hévvel érkeztem, hogy a járdán elsodortam az éppen ott álló járókelőket. Kétségbeesetten kapkodtam a fejem, majd leintettem egy taxit, és a szállodába vitettem magam.
Kifizettem a sofőrt, habár az út kb. 10 perc volt. Keresztülmentem a szálloda hatalmas, és díszes előcsarnokán, majd a beszálltam egy éppen leérkező liftben. A falnak tapadtam, és vártam, hogy az utánam érkező férfi megnyomjon egy gombot
- Hányadik?- kérdezte
- Tizenkettő.
A lift először a hatodikon állt meg, ahol a pasas szállt ki, majd az általam kiválasztott szinten. Kibotorkáltam a fémkalitkából, és benyitottam a szobámba. Feloltottam a villanyt, és akkor vettem észre a németet.
- Hogy kerültél ide ilyen gyorsan?- kérdeztem csodálkozva és ledobtam a cipőt a lábamról
- Nem mondtam, hogy már egyedül vagyok, mert féltem. Féltem attól, hogy mit gondolsz, és hogyan reagálsz.
- Miért, szerinted mit gondolok most?- kérdeztem kissé hisztérikusan
- Hogy most, hogy egyedül vagyok, hozzám kéne költöznöd, mert szabad az út kettőnknek
- Miért, nem így van?- tettem felé a kérdést teljesen őszintén
- Nem. Én mást akarok.