33. rész
Váratlan
bosszúság
Miután megnyugodtam felálltam és egyszerűen kisétáltam az
ajtón. Nem volt erőm a mai nap összepakolni mindent, sőt, még arra sem, hogy
meglátogassam Claudiát. Pedig ma van az utolsó napja a kórházban, holnap már
mehet is haza. Gyorsan levágtattam a lépcsőn, kellett egy kis mozgás. Egyenesen
a kijárathoz szaladtam, mikor megpillantottam egy csodálatos infinitit, ami a kedvenc színemben pompázott és szélvédőjére egy hatalmas cetli volt tűzve,
Gréta felirattal.
Azonnal odarohantam a felirathoz és letéptem, hogy ne legyen még
inkább feltűnő. Amint leszedtem, egy aprócska cetlit pillantottam meg az
ablaktörlő és az ablaküveg között. Sebastian… Az üzenetet azonnal olvasni
kezdtem, de a végére érve csak összegyűrtem a cetlit, bevágódtam a kocsiba, és
hogy kicsit meghajtsam, azonnal Sebastian felé vettem az irányt. Az üzenete
rettenetesen felhúzott.
A lábam szinte végig a gázon volt, csak akkor lassítottam,
mikor a lámpa piros jelzése miatt muszáj volt megállnom. A ház elé érve
leállítottam a motort és hangosan bevágtam magam mögött az ajtót, tudatva, hogy
megérkeztem. Seb persze azonnal fel is tűnt az ajtóban és a hátul kíváncsiskodó
Hannat visszatessékelte a házba
-
Ezt
mégis hogy képzelted?- üvöltöttem vele a papírral a kezemben hadonászva, a
sírás határán
-
Azt
hittem… örülni fogsz- kezdett el mentegetőzni és végre szemtől szemben voltunk
egymással
-
Mégis…
hogy veszed a bátorságod, hogy ilyeneket írj? Nem elég az, hogy a terhes
barátnőd mellett még megdöntöttél párszor, majd közölted, hogy ő a
menyasszonyod és az elkötelezettségi problémáid miatt vettél nekem egy lakást,
most még ezzel az üzenettel és autóval tetézed a dolgot???
-
De…
de…- kezdett volna el valamit habogva, de én belé fojtottam a szót, mert úgy
éreztem, hogy ami bennem van az teljesen igaz és most muszáj kijönnie, mert ha
nem most, soha máskor mondok ilyeneket
-
Oké,
tény, hogy nem voltam mindig a megfelelő társ, és tény, hogy mikor lefeküdtem
Christiannal azt élveztem, pedig tudtam, hogy együtt vagyunk. Még soha nem
mondtam a szemedbe azt, hogy szeretlek anélkül, hogy nem gondolnám komolyan.
Végig tartottad bennem a lelket, mikor tanulnom kellett és élmény volt azokon a
napokon hazajönni hozzád, mikor már vagy egy hete nem láthattalak és már előre
hallottam csengő hangod a fülemben, ahogy meséled, hogy miért volt rossza a verseny,
de mégis jó, mert tapasztalatot szereztetek. Mindig őszinte voltam hozzád
azokban a helyzetekben, mikor muszáj volt. Eltitkoltam előled pár dolgot, mert
úgy éreztem, hogy azzal fájdalmat okoznék neked, és ez egyáltalán nem állt
szándékomban. De most… az őszinteség nálam mindig is a legfontosabb volt, így
hát tudd, Sebastian Vettel- néztem mélyen a félelmet tükröző szemeibe, mely még
mindig azt mutatta, hogy az az ember, aki ott legbelül van, nem érti, hogy
miért vagyok ilyen és fél attól, amit most hallani fog- utállak. A szívem
legmélyéről gyűlöllek, és ezt sosem fogod tudni majd megváltoztatni.
A szeméből egy könnycsepp tört utat magának és mikor
végigfutott álla vonalán, elpirult. Én azonban teljesen erős maradtam, és a
kocsi kulcsot meg a levelet elővéve teljes erőmből a lábai elé hajítottam és
még egy utolsó pillantás után hátat fordítottam neki és elsiettem. Nem éreztem,
hogy jönne mögöttem, így lelassítottam és a buszmegállóban üldögéltem vagy fél
órát, mire jött egy busz, ami bevitt a város szívébe és eljuthattam Katy
lakására, ahol egy forró fürdő után álomra hajthattam a fejem.
/Sebastian szemszög/
Még mindig nem tudom
elhinni, azt, amit mondott. Azzal, hogy adtam neki egy autót, csak meg akartam
köszönni, hogy mellettem állt és bocsánatot kérni, hogy elszúrtam a közös
életünket, még csak esélyt sem adva annak. Ezer meg ezer érzés kavargott
bennem, de a fejemben csak egy szó motoszkált: „gyűlöllek”. Az, hogy ezt
Grétától kellett hallanom, teljesen megtört és könnyeimnek megint nem tudtam
parancsolni. Nem akarok egy kis nyámnyila lenni, de előtte egyszerűen nem tudom
elrejteni az érzéseim.
-
Édesem,
be kéne jönnöd kezd hideg lenni idekinn- hallottam meg Hanna távoli hangját, de
nem volt erőm reagálni- be kellene jönnöd- ért hozzám hangja, s kezét vállamra
tette
-
Hanna-
sóhajtottam fel- most… kérlek menj el
-
Együtt
megoldjuk- próbált erősködni, de nekem nem volt semmi kedvem vele lenni. Vagy
Grétával, vagy egyedül
-
Majd
jövök- suttogtam és irtózatos gyors futásba kezdtem.
Nem volt
sem célom, sem maradásom, egyszerűen csak mozognom kellett és kiszellőztetni a
fejemet. Nem volt jó nekem abban a közegben élni, amely végig Grétire
emlékeztetett. Kb. félórányi loholás után az egyik parkban elfogyott az erőm és
muszáj volt leülnöm. Végig a földet bámultam, mikor megéreztem, hogy a
zsebemben benne vannak az autó kulcsai és azt üzenet, amit Gréta visszahozott.
Nem akarom lezártan, semmisnek venni a kapcsolatunkat, ugyanis nekem nagyon
sokat jelentett az ő jelenléte a mindennapjaimban. Meg akart keresni a választ
a viselkedésére és ez csak úgy megy, ha képes vagyok józanul gondolkozni és nem
elhamarkodottan ítélkezni, vagy beletörődni sorsomba. A lapocskát remegő
kezekkel vettem elő és lassan kezdtem el kibontogatni. Nem érettem a
reakcióját, hisz levelem minden szavára emlékeztem, mert talán ezt tartott a
legtöbb ideig megírni, egész eddigi életemben. Nem jöttek a szavak, vagy mikor
mégis, nem az első gondolatot akartam lefirkantani, hogy gyorsan túl legyek az
egészen, hanem a valódi érzéseim megfogalmazása volt a cél. A levelet
kisimítottam, és amint az első sor végére értem, rögtön tudtam, hogy ezt a
levelet nem én írtam. De ha nem én, akkor kicsoda, és miért? De ami még
fontosabb, hogy hogyan mondom el ezt Grétának, hisz valószínűleg nem fog hinni
nekem, mivel rosszabb állapotomban, ha jól emlékszem ezeket már a fejéhez
vágtam, vagy ő maga gondolt ilyen ostobaságokra. Ki akarja tönkretenni az
életem és a kapcsolatom? Hanna nem tud a viszonyunkról, Gréta barátai sem, csak
Kimi… nem tudom, hogy ki lehet ennyire aljas, de ha megtudom, az életét végleg
tönkreteszem, ahogy ő tette az enyémmel.
Sziasztok!
Először: ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚRISTENVETTELVETTELVETTELVETTELVETTELVETTELVETTELVETTELVETTL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ez tényleg világbajnokhoz méltó teljesítmény!!
Második: Annyira ügyes volt!!!!!!!!!!!!!!!
Harmadik: Remélem, hogy tetszett, köszönöm a kommenteket és az értékeléseket az előző részhez. A következő részben már jön az új szerepelő ;) Köszönöm mindenkinek, aki szavazott!
Jó vasárnapot és kitartást a következő hétre!
Puszii.
Sziasztok!
Először: ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚRISTENVETTELVETTELVETTELVETTELVETTELVETTELVETTELVETTELVETTL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ez tényleg világbajnokhoz méltó teljesítmény!!
Második: Annyira ügyes volt!!!!!!!!!!!!!!!
Harmadik: Remélem, hogy tetszett, köszönöm a kommenteket és az értékeléseket az előző részhez. A következő részben már jön az új szerepelő ;) Köszönöm mindenkinek, aki szavazott!
Jó vasárnapot és kitartást a következő hétre!
Puszii.
Nagyon jó lett, és már tűkön ülök, hogy ki írta azt a levelet. Nagyon várom a következő részt :D
VálaszTörlésSzia:)
VálaszTörlésSajnálom, de se időm, se energiám nincs most hosszú komit írni :(
Kérlek, ne haragudj *-*
Csak annyit szeretnék írni, hogy elolvastam, tetszett, de nagyon kíváncsi vagyok vajon mi lehetett a levélben o.O és nagyon várom a frisst!
Puszi
Köszönöm, hogy írtatok, holnap jön a friss, és dehogy haragszom!! Nagyon örülök, bármikor bármennyit is írsz(írtok)! :) <3
VálaszTörlésMost is köszönöm ^^
Puszii.
Szia :)
VálaszTörlésnagyon röstellem, hogy csak most tudtam jönni komit írni :$
nagyon tetszik ez a rész, a Sebi által ajándékozott autó ismét hozott egy nem várt meglepetést, főleg Gréta ilyesfajta reakciójára nem számítottam, na meg arra sem, hogy majd becsönget Sebihez és mindent így kiad magából...
azt hiszem mostmár késő bánat, az egész kapcsolatuk azon bukott el szerintem, hogy Gréta vonzódott Christian iránt. ha Seb ezt nem érezte volna valamilyen szinten, akkor most nem lenne Hanna a menyasszonya.
máris olvasom az új részt :)
puszi