36. rész
Kínos
-
Mi
történt?- fogta meg állam Christian és szemébe kellett, hogy nézzek
-
Jó
látni- próbáltam terelni a témát és egy mosoly kíséretében ismét a sötétkék
pólójába fúrtam arcom
-
Mi
van már itt?- hallottam meg egy nyávogó és hisztérikus női hangot
-
Én
megmondtam- jött Seb cinikus megjegyzése
-
Leszállsz
a vőlegényemről, vagy kérsz még valamit?- nyávogott és szerintem a kérdést
hozzám intézte, így hamar felnéztem Chris mellkasáról
-
A
vőlegényed?- hökkentem meg és a könnyek valahogy elapadtak
-
Mackó,
ki ez a kurva?- mutatott rám és Chrisre nézett
-
Ha
nem szeretnél olyan frizurát, mint az otthoni palotapincsidnek van, szerintem
most befogod - próbáltam kedves lenni
-
Ha,
ha. Milyen vicces kislány. Hány éves vagy?- kérdezte gúnyosan
-
Hát…
biztos kevesebb, mint amennyi botox kezelésen te már részt vettél…
-
Mackó,
menjünk- kezdett el visítani
-
Szerintem
a farmra vidd- néztem fel Christianra és azonnal elengedtem. Most először
nagyot csalódtam benne
-
Mi
van?- értetlenkedett még mindig
-
Csak
próbálom kitalálni, hogy ezt a hangot honnan örökölted.
-
Értenem
kéne?- nézett rám az üres tekintetével
-
Nem-
ráztam meg a fejem és a választ szinte csak tátogtam- indultok?- törtöltem le
az utolsó könnycseppet arcomról. Christian még mindig nem tudott megszólalni,
Sebastiannak viszont nagyon kevés kellett, hogy kitörjön belőle a nevetés
-
Jó
Maci, menjünk- jött oda Chrishez és belekarolt- pá, édes- intett felém
-
Soha
újra- válaszoltam neki vigyorogva, de ezt már csak Seb láthatta, mivel a
lánynak háttal álltam, de a Bajnokkal szemben
-
Gréta,
majd még beszélünk- hallottam meg Christian rekedt hangját- Sebastian, indulás
-
Mackó,
nem beszélsz többet ezzel a lánnyal
-
Igen,
Mackó- fordultam vissza Christianhoz, mert a csaj már totál kiakasztott- a
legközelebbi telefonszámlát, amiben elmondod nekem, hogy van egy menyasszonyod,
nyugodtan beválthatod még egy ráncfeltöltésre, bár ahogy elnézem- mértem végig
a csajt, amitől totál kiakadt- a legközelebbit költsd zsírleszívásra-
mosolyogtam
-
Ahj-
jött ki egy olyan hang a lányból, amit még életemben nem hallottam, de minden
halott megfordult a sírjában
-
Gréta,
ezt ne most beszéljük meg
-
Igazad
van… nem kell róla beszélni
-
Ne
menekülj előle
-
Pedig
azt hittem azon a hétvégén… komolyan hittem- néztem Chris szemébe, és láttam
rajta, hogy a barátnőjét nem ő választotta, mert neki is pont annyira elege van
már belőle, mint nekem
-
Mit
hittél?- kezdett rá megint
-
Azt,
hogy az olyanok, mint te, már a jégkorszak idején kihaltak- mondtam flegmán,
mire kérdően nézett- tudod… mikor jég, meg hideg van mindenütt…
-
Ja,
persze! Már tudom- nézegette a Gucci cipője orrát
-
Ne
bánj így vele- kérte halkan Chris
-
Nem
lehet máshogy- vontam vállat
-
Megyünk-
jelentette ki Chris, és egyszerre mindenki megmozdult
-
Köszi-
suttogta a fülembe Seb, mikor elment mellettem
-
Ezzel
még nincs vége semminek- mutogattam rá ujjammal
-
Tudom-
szaladt vissza hozzám és egy puszit lehelt az arcomra
-
Tőlem
nem köszönsz el?- kérdezte féltékenyen Chris, mert neki is eszébe jutott a régi
hármasunk
-
Szia-
intettem felé, de nem volt jó válasz. Odaszaladt hozzám, és úgy, mint mikor
betoppant és megöleltem, ugyanazzal a szorítással köszönt el tőlem- nincs
megoldva és ne kérd, hogy bocsássak meg egyhamar. Nem fog menni
-
Remélem,
sikerülni fog. Sajnálom- adott ő is egy olyan puszit mint Seb, és visszament az
ajtóban tátott szájjal álló barátnőjéhez
-
Berepül
a bogár- intettem oda a csajnak, mire magához tért, de Sebastian már a hasát
fogta a nevetéstől, mikor kilépett az ajtón.
Hamar
elmentek, mintha nem is lettek volna. A dolgok viszont megtörténtek és nem
lehet őket visszacsinálni. Egészen elképesztő, sőt még most sem tudom elhinni,
hogy tényleg egy ilyen lánnyal állt össze. Azt hiszem tényleg szükség lesz arra
a megbeszélésre Christiannal. Ha legközelebb beszélünk, felajánlom neki az
egyik hétvégém, mert ez biztos, hogy nem egy kávé téma, vagy megoldható
probléma 1 nap alatt. Elegem van már, hogy minden problémát, vitát és akadályt
kikerülök. Most már elviszem az utamból az akadályt, nem csak megkerülöm. Ha ez
fordulópontnak minősül, legyen, de a régi életem már elég volt. Újra kezdek
mindent, új helyen, új emberekkel, de a régieket nem hátrahagyva, vagy
elhanyagolva.
Nem értettem, hogy mit csinál fenn
ennyi ideig Claudia. A kicsik már rég nem sírtak, és azért mi is vagy 20 percen
keresztül voltunk a nappaliban. Felszaladtam megkeresni Claut, ami viszont
nehéz dolognak bizonyult, mert a ház hatalmas volt. Az utolsó szobába benyitva
találtam meg az ikreket a kiságyban aludni, Claudia pedig a szoptatós kiságyon
szenderedett el. Megmosolyogtam az egész helyzetet, majd húgom homlokára adtam
egy puszit és lementem az emeltről. Gyorsan kerítettem egy papírt és egy
ceruzát, majd elköszönve kiléptem az ajtón és hazafelé vettem az irányt.
A buszon, félúton éreztem meg, hogy
rezeg a telefonom. A szám megint ismeretlen volt, de valahogy sejtettem, hogy
ki hív…
-
Haló?-
szóltam bele vidáman
-
Szia.
A kávét egy, vagy két cukorral szereted?
-
Hmm.
2 cukor, sok tej, és nehogy diétás, vagy koffeinmentes legyen- fenyegetőztem,
de a végén elnevettem magam
-
Hát
még ilyet sem hallottam- nevetett fel Dan a vonal másik végén - de vettem az
adást. Kell a koffein és a cukor
-
Mikor
láthatlak?- kérdeztem a helyemről felállva és az ajtóhoz sétáltam és jeleztem
-
Most
-
Micsoda?-
néztem körbe, de mikor beállt a megállóba a busz, az ajtón kívül megláttam 2
kávét szorongatva a kezében- honnan tudtad?- nyílt ki az ajtó és én azonnal
ölelésébe rohantam
-
Meglepetés-
mosolygott
-
Az
ilyeneket szeretem- viszonoztam a mosolyt és a kávémat elvéve kortyoltam egyet-
ez olyan, mint amilyet szeretek… de honnan tudtad?
-
Én
is mindig így iszom- indultunk el a lakásom felé
-
Ez
jó. Legalább majd nem mindig nekem kell hoznom- nyújtottam ki a nyelvem
-
Ez
azt jelenti…- kezdte sejtelmesen és mellém lépett, majd félve megfogta a kezem
- hogy legközelebb is szívesen látsz?
-
Egy
ingyen kávéra? Bármikor- nevettem - de amúgy igen… szívesen találkoznék még
veled
-
És
mit szólnál, ha ma este elmennénk vacsorázni?
-
Jól
hangzik, de mi lenne, ha inkább nálam főznénk? Még nem avattam fel a konyhám-
néztem kutyus szemekkel
-
Első
randi nálad?
-
Hát…
lehetne a második is
-
Komolyan?
Mire gondolsz?- lett kíváncsi
-
Most
elmehetnénk a parkba…
-
De
akkor már egész végig veled maradnék…
-
Hát,
akkor az első randi második fele lesz nálam - nevettem fel, majd kicsit
közelebb bújtam hozzá, mert eléggé fáztam. Így sétáltunk el egészen a parkig,
majd beszélgettünk és néztük a tavat. Mikor vele vagyok, eszembe sem jut
Sebastian, vagy Christian, vagy bárki más. Akkor csak mi vagyunk és ez
fantasztikus érzés. Bár az tény, hogy jobban érzem magam amiatt, hogy láthattam
Sebet és a húgom mellett ő maga erősítette meg azt, hogy nem ő írta a levelet.
De ha nem ő, akkor ki?
-
Itt
vagy- legyezte meg kezét arcom előtt Dan hazafelé
-
Igen,
persze- mosolyodtam el- csak elgondolkoztam
-
És
szabad tudnom, hogy min?- vetette be a kisfiús mosolyát
-
Hogy
mit vegyünk vacsira a boltban- tereltem
-
Igen,
ezen már én is gondolkoztam. Mit ennél?
-
Parmezános
csirke?- jött az ötlet
-
Oké,
de te csinálod, mert a végén még nem lesz konyhád, ha engem is beengedsz
-
Jó,
akkor te fogsz… mosogatni- ajánlottam fel- kapsz kis köténykét és te leszel a
mosogatófiú- nevettem hangosan
-
Jó,
talán mégis… felvágom a zöldséget- ajánlotta fel
-
Ebből
már nem jössz ki jól- nevettem tovább- örökre a mosogatófiúm maradsz- nevettem,
de egyszer csak az üzlet falának támasztott
-
Örökre?-
kérdezte szinte suttogva és arca egyre jobban közeledett az enyémhez és mikor
ajkunk már majdnem összeért, elfordítottam a fejem- Sajnálom, nem akarok tolakodó
lenni- kezdett el mentegetőzni
-
Nem,
az én hibám- próbáltam magamra kenni- csak tudod az előző kapcsolatom elég
gyorsan kezdődött és nagyon hamar véget is ért…
-
Értem.
Szóval nem karod elkapkodni
-
Nem
igazán- ráztam meg a fejem és előre engedett az ajtóban
-
Akkor
ma este nem számíthatok szexre- szívta a levegőt fogai között
-
Mi?-
néztem rá kérdően
-
Nyugi,
csak vicc volt- nevetett fel, és a vásárlás meg a hazaérkezés ugyanilyen
jókedvben telt el.
Lehet,
hogy a bolt falánál meg kellett volna engednem, hogy megcsókoljon? Nem tudom,
de ha Sebastian lett volna az ő helyében, addig álltunk volna a falnál, amíg
azt nem mondom, hogy oké. És az, hogy elgondolkozás után hazudtam, Seb egyből
észrevette volna, hisz nem hazudok valami jól. Nem tudom, hogy mi lesz ebből,
de ha komolyan gondolom akármennyire is, abba kell hagynom a Sebastiannal való
összehasonlítgatását. Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz az este és még inkább, hogy
mennyire tudok neki ellenállni, vagy nemet mondani saját magamnak.
***
Sziasztok!
Örülök, hogy összejött, és remélem elég hamar hoztam a frisst! :D
Örülnék most is a véleményeteknek :DD
Köszönöm, hogy olvastok, kitartást a hétre!
Puszii.
***
Sziasztok!
Örülök, hogy összejött, és remélem elég hamar hoztam a frisst! :D
Örülnék most is a véleményeteknek :DD
Köszönöm, hogy olvastok, kitartást a hétre!
Puszii.
Szia! :)
VálaszTörlésAz eleje nekem kicsit zavaros, de már 3-szori elolvasás után értem. :)
Őszintén szólva örülök, hogy Gréta nem engedte, hogy Dan megcsókolja. Még mindig reménykedek benne, hogy Sebbel kibékülnek és megint együtt lesznek.:)
Hozd hamar a folytatást! :)
Szia :)
VálaszTörlésHmm Chrsistianban én is csalódtam... felszedni egy ilyen ribit... Gréta elég szépen kiosztotta, nevettem a beszólásain :D de persze azért nem ilyen nevetséges ez az egész szitu... Gréta hmm hogy is mondjam... két szék közül a földre pottyant. Azt hiszem nem kell szépíteni...
Dant kezdem egyre jobban megkedvelni és kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz az esti randi :)
szerintem Gréta jól tette, hogy még nem engedte, hogy Dan megcsókolja. Ha nem érez iránta szerelmet, akkor ez tök fölösleges lett volna, ő is összezavarodik és Dan is. szerintem előbb jól ki kéne egymást ismerjék.
siess a folytatással
puszi
Reny
Szia:)
VálaszTörlésHát ha Christian ilyen nőt talált magának, akkor legyen boldog vele és hagyja békén Grétát :D
Meg Dan is szálljon le róla :D Még jó, hogy nem engedte, hogy megcsókolja őt :D
Várom a frisst és jó rész lett :D
Puszii