41. rész
A legrosszabbak tudják az igazat
Mikor
leült az asztalhoz, próbáltam úgy tenni, mintha emlékeznék arra, hogy én
idehívtam és beszélnem kell vele valamiről. Biztos meggyőző lehettem, hisz itt
van…
- - Christian,
Dan- fordultam a szintén meglepett fiúk felé- arra szeretnélek kérni titeket,
hogy most menjetek haza, és ha látjátok Dávidot, mondjátok neki, hogy ne most
jöjjön. Ígérem, nemsokára mindent elmondok majd
- - Ki
az a Dávid?- kérdezte kérdően Dan, de erre Christian már indult is kifelé, és
egy gyors köszönés után mindketten elhagyták a lakást
- - Egyszerre
4 férfi? Ez teljesítmény- mondta gúnyosan- a fiamnak nem kell egy cafka
- Kér
valamit inni?- kérdeztem műmosollyal, mintha az előbbit meg sem hallottam volna
-
A
végén még megmérgeznél- húzta végig az ujját az asztalon, hogy az tiszta-e
-
Délelőtt
törölgettem- jegyeztem meg, míg töltöttem magamnak egy kis fekete ribizli levet
és leültem Heikke-vel szembe
-
Miért
vagyok itt?
-
Szeretnék
beszélni veled…- hezitáltam kicsit a mondandómmal, hisz fogalmam sem volt, hogy
milyen ösztönzésre jött ide
-
Nem
bántam ám meg- jelentette ki 2 perc hallgatás után
-
Mit
is?- kérdeztem vissza
-
Ne
játszd itt nekem a hülyét! Azért hívtál fel, hogy a fejemhez vágd, hogy én
írtam a levelet. Eddig tagadtam, de gondoltam majd személyesen jobb lenne
közölni, hogy én, azaz mi írtuk- mosolygott sátánian, mire csak kikerekedtek a
szemeim, és a fél korty innivaló is megállt a torkomban
-
Hogy
mit csinált?
-
Csináltunk!-
javította ki magát- remélem nem gondoltad komolyan, hogy Melanival hagyni
fogjuk, hogy Seb a tiéd legyen? Ennyire buta még te sem lehetsz!- nevetett fel,
de nekem kedvem lett volna ráborítani az asztalt
-
De…
mégis mire volt jó ez az egész?- kérdeztem már majdnem sírva, de erős akartam
lenni előtte, így az összes könnyem visszanyeltem
-
Úgy
látom, nem igazán bánt…
-
Csak
azok érdemlik meg, hogy előttük sírjak, akiket tartok is valamire
-
De
nagy szava egy kislánytól
-
Milyen
alattomos tettek egy szertő anyától
-
Na
idefigyelj, kislány. Nem akarlak meglátni a fiam közelében. Ne mutatkozz vele
sehol, Seb még csak a nevedet se említse, és még csak eszedbe se jusson hogy
írj, vagy telefonálj neki. Számodra ő legyen a múlt
-
Sebastian
a barátom volt, akármennyire is nem akarja és a kapcsolatunk igen… virágzó-
használtam egy kétértelmű szót, hisz Heikket akármennyire is nem kedvelem,
Hanna szimpatikus és Sebet sem szeretném bajba keverni
-
Hogy
érted, hogy virágzó?- ijedt meg, hisz gondolom a valóságra gondolt
-
Egyre
többet beszélgetünk.
-
Az
ágyban?- kérdezte gúnyosan
-
A
fiának menyasszonya van, és gyereke. Nem vagyok az olcsó ribanc típus
-
Pedig
annak tűnsz
-
Igen…
nem olcsó ribanc vagyok, hanem pénzes- kortyoltam egyet, mire elfelejtett
levegőt venni- ne aggódjon. Sebastian biztosan kíváncsi lesz erre az
információra. Szaladjon és gyorsan mondja el neki- gúnyolódtam
-
Tudod.
Te aztán nem vagy semmi. Azt hittem… az, hogy írok egy levelet, elég lesz
ahhoz, hogy leszállj a fiamról. Nem tetted. Erre felrakattam a házát az
internetre hirdetni. Erre sem hátráltál meg. Beszerveztem Christian Hornernek
egy régi baklövése miatt egy nőt, akit el kell vennie, így ösztönözve téged,
hogy menj Horner után, ne az én fiamat akard. Te erre sem reagáltál. Mégis mit
kéne tennem ahhoz, hogy leszállj a fiamról??
-
Takarodjon
a lakásomról- mondtam, szinte suttogva
-
Ennyivel
nem úszod meg- nevetgélt ördögien, mire épp tenni akartam, valami nem éppen
kedveset, de csöngettek. Megálltam a nő fölött, de inkább úgy döntöttem, hogy
kinyitom az ajtót. Elfordítottam a zárban a kulcsot, lenyomtam a kilincset, és
aki előttem állt, teljesen meglepett. Először átölelt, adott a fejem tetejére
egy puszit, majd a konyha felé fordult
-
Mégis
hogy képzelted azt, hogy ezt nem fog kiderülni?- kérte számon anyját szinte
ordítva, de ezt nem tudtam hallgatni, így csak megfogtam a kezét és a hátát
kezdtem el simogatni. Jól tudom, hogy ettől mindig megnyugszik
-
Te
ennek a kis cafkának adsz igazat?- háborodott fel Heikke és felállt a székről
-
Ne
beszélj így Grétáról, anya! Azonnal hagyd el ezt a lakást
-
Ezt
nem teheted- volt még mindig elégedett- nem is a te lakásod. Addig vagyok itt,
ameddig akarod
-
Ebben
tévedsz. Ez az én lakásom, kb. 1 hónappal ezelőtt vettem meg
-
Ennek
a kis… kis hazug terhes ribancnak?- hangzott a válasz, de engem ez úgy ért,
mint derült égből villámcsapás.
-
Terhes
vagy?- fordult felém megenyhülten Seb és egy félmosoly volt az arcán
-
Nem
tudok róla- ráztam a fejem, mire Seb kicsit elszomorodott és ismét az anyja
felé fordult
-
Mégis
honnan veszed a bátorságod, hogy ilyeneket hordj össze róla?- lett megint
hangosabb Seb hangja a szokásosnál, és ahogy ment fel benne a pumpa, egyre
jobban szorította a kezem
-
Még
le is tagadja- hitt tovább a saját igazában. Mindig a kórházakban mászkál!
-
Ezt
honnan tudja?- képedtem el csöndesen
-
Tényleg
terhes vagy?- fordult felém megint Seb és úgy éreztem, kezdte elveszíteni a
bizalmam
-
Nem-
mondtam szinte suttogva és megint megráztam a fejem- ha terhes lennék tudnád,
hisz Te lennél…
-
Ő
lenne az apja?- sikította szinte Heikke és az arcára döbbenet ült ki
-
Igen,
anya, én lennék az apja, mivel akármivel is próbálkozol, szeretem Grétát és
habár Hanna is az én gyerekem várja, nem hiszem, hogy el fogom venni
-
Ezt
mégis hogy képzeled??- hökkent meg ismét- de legyen…- nyugodott meg egy kicsit
és lábával dobolni kezdett- de akkor hogy lehet- kezdte megint az áskálódást-
hogy egy héten legalább 2 nap kórházba jár??
-
Kicsim?-
fordult felém Seb ismét
-
Kicsim??-
döbbent le megint Heikke, de Seb most nem foglalkozott vele, végig az én
tekintetem fürkészte
-
Mikor
azon a kedden bevittél a kórházba… megállapították, hogy agydaganatom van.
Mikor Claudiához mentünk, és Friedrich megállított minket, akkor te a kezelésre
azt mondtad, hogy igen, habár azt sem tudtad, hogy mi az. Én egy új orvossal
kezdtem el konzultálni és ő a műtétet javasolta, vagy a gyógyszeres kezelést. Én
a gyógyszereket választottam, mert nem lenne elég pénzem a műtétre, és tőled
már rengeteget kaptam. Mikor egyszer itt voltál és túl sokat aludtam, az a
gyógyszerek mellékhatása volt… Sajnálom, hogy most, és így kellett megtudnod,
de azt gondoltam, hogy nem szólok senkinek és egyedül győzöm majd le a
betegséget és senkinek az életét nem teszem tönkre azzal, hogy értem kell
aggódni
-
Olyan
buta vagy- suttogta Seb és szorosan magához ölelt és ölelésében a könnyek már
utat törtek maguknak, habár tudtam, hogy Heikke még mindig a szobában
tartózkodik
-
Sajnálom-
zokogtam arcom kockás ingébe fúrva
-
De
miért nem mondtad el?- tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni
-
Már
mondtam… nem akartam, hogy aggódjanak értem…
-
Gréta,
tudom, mikor hazudsz- tűrt el hideg kezével egy tincset a arcomból
-
Nem
akartam elmondani nektek, hisz lehet, hogy hatással lenne Hannara és
elveszíthetné a babát, és te sem lennél soha vele, hanem inkább engem
sajnálnál, vagy ha nem is, de akkor is itt lennél és nem a menyasszonyoddal. És ő ettől is elvetélhetne.
-
De…
de legalább a műtétet hadd álljam
-
Nem-
ráztam a fejem- ideje lenne a magam lábán állni. Amióta Svájcban élek, mindig a
te segítségeddel vagyok. Nem akarok rajtad élősködni
-
Ez
nem az
-
De
akkor sem szeretném
-
Szülinapi
ajándék?- mosolyodott el, mire arcom ismét ingébe fúrtam, de már viszonylag
mosolyogva
-
Sajnálom,
hogy ennyire mindent a fejedhez vágtam- szólalt meg végül suttogva Heikke- de
nagyon féltem és szeretem a fiam. És Hannat… Seb már nagyon rég ismeri és…-
akarta volna folytatni, de Seb belé fojtotta a szót- végig, mondom, fiam-
folytatta Heikke- Melanie döntésére írtam, és tettem azokat a dolgokat, amiket
és nekem már ezek akkor sem tetszettek, de ő mindig meggyőzött, hogy ezekkel
Seb érdekeit képviselem. Már tudom, hogy nem így volt, és ezzel nem azt akarom
elismerni, hogy én nem hibáztam. De Mel nagyon akarja, hogy Seb Hannaval
legyen, mivel Hanna egyszer segített Melaninak egy fiúval kapcsolatban és most
Mel is szeretné viszonozni azt a segítséget. Sebastian- fordult a fia felé,
mert eddig végig a szemembe nézett, vagy a földet kémlelte- Te vagy Hanna
mindene, és látnod kellett volna az arcát, hogy mekkora örömmel fogadta a baba
hírét, és milyen erővel döntött amellett, hogy elveteti…
-
Hanna
el akarta vetetni a picti?- döbbent le Seb
-
Igen,
de aztán az unszolásunkra mégsem tette meg. De akármikor találkozok vele, látom
rajta, hogy bánja, hogy hallgatott ránk. Akkor… nem hittem volna, hogy tényleg
szereted Grétát. De most már be kell látnom- hajtotta le a fejét
-
Már
késő- szólaltam meg végre én- köszönöm, hogy ezt most elmondta nekem, de
jelenleg nem áll szándékomban megbocsátani és nem tudom, hogy a jövőben képes
leszek-e rá. Remélem megért… És most- bontakoztam ki Seb öleléséből és az
ajtóhoz léptem, majd kinyitottam- kérem, távozzon a lakásomból. - Heikke vetett
még egy utolsó pillantást a fiára, majd az ajtóhoz lépett és mielőtt még kiment
volna, felém fordult
-
Igazán,
sajnálom- suttogta- de ha egyszer sikerülne megbocsájtani nekem, újra
kezdhetnénk, tiszta lappal és Sebbel eljöhetnél hozzánk
-
A
múltat ne akarja kitörölni, ugyanis azt is maga tette, az is maga volt, és az
is az életét képzi, és formálja. Viszlát- mondtam, majd átlépte a küszöböt, én
pedig rácsaptam az ajtót.
Csak
bámultam magam elé egy jó ideig, mikor megéreztem magamon Sebastian kezét,
aztán karjaiba font és belőlem kitört a sírás. Nem tudtam megálljt parancsolni
a könnycseppeknek, így Seb felkapott, bevitt a hálóba és egészen addig
simogatta a hátam, és próbálgatott nyugtatni, mígnem álomba sírta magam. Jó volt
érezni közelségét, hogy tényleg számíthatok rá, de tudom, hogy el kell mondanom
majd neki mindent a kezelésről és az orvossal is beszélni akar majd. Félek a gyógyszerek hatásaitól, de nem akarom, hogy megint Sebastian segítsen. Amióta tudom, hogy már csak pár évem van hátra... úgy érezem elpocsékolom az életem és bele kéne vágnom a közepébe. Már nincs Dávid, nincs Seb, nincs kötöttség, komoly kapcsolat, gyerek... Mostantól azt hiszem... az életem kihasználása lesz a cél.
Reggel egy édes csókra ébredtem, és már tudtam, a hétvégét várnom kell.
***
Sziasztok!
Nos megszületett a rész, remélem pár szálat el tudtam varrni...:D
Végre hétvége, így mindenki pihenje ki magát, és vasárnap lesz a döntő futam!!!
Szurkoljunk együtt Sebnek, remélem, hogy meglesz a 3. címe!!
Köszönöm, hogy olvastok, és köszönöm mindenkinek, aki eddig részt vett a szavazáson!
Puszii.
Szia :)
VálaszTörlésIsmét nagyon jó rész lett, történt egy-két érdekes és izgalmas dolog...
Mi az, hogy Heike irta a levelet Melanie-val együtt?? Hát milyen anya az ilyen?? Engem mindnenél jobban érdekelne a fiam boldogsága és ha azt látom, hogy ezt egy másik nő mellett találta meg, akkor nem állnék közéjük. Tudom, hogy Heike a való életben nem ilyen, de ez most akkor sem volt szép dolog...
Sajnos már késő bánat, elég kemény dolgokat csinált és vágott Gréti fejéhez.
Christian pedig.. benne óriásit csalódtam. bele ment Heike kis játékába, egy olcsó kis nőcskével kezdett el járni, csakhogy Grétában bűnbánatot keltsen.
Marad Seb, aki mindenkinél édesebb és értékesebb. Persze ő is követett el 1-2 hibát, aminek most meg is issza a levét, hiszen nem lehet együtt Grétával, de szereti a lányt, mindig mellette van, most is segíteni szeretne.
nagyon várom már a kövi részt :)
puszi
Reny
Szia:)
VálaszTörlésAzt hittem, hogy még több balhé lesz még..gondolok Chrisre például :D DE nem lett ennek jobban örülök. Elég volt Heikke monológja ..Hát nagyot néztem, hogy a lányával találták ki ezt a dolgot?!! Háát szép volt mit ne mondjak, azért ennyire nem kellett volna elengedniük magukat és egyetértek Grétával abban, hogy még vár a megbocsájtással :)
De legalább most már majdnem minden happy Sebbel :) De biztos lesznek még bonyodalmak úgyhogy várom a frisst, NAGYON :D
Sebnek meg sok-sok szerencsét de leginkább bajnoki címet :)
Neked meg jó hétvégét :)
Puszika