19. rész

Sziasztok!

Nos, tudom, hogy késő, de itt kívánok Nektek nagyon boldog és sikerekben gazdag Új Évet! 

Sajnos a sok késés a hajtós suli miatt van, és a gépem is tönkre ment a szünetre, szóval esélytelen 

volt, hogy írjak, de azt hiszem, hogy most sikerült egy viszonylag hosszú és izgalmast részt 

hoznom. Sietni fogok a folytatással, amennyire csak tudok,és nektek is nagyon sok sikert kívánok a vizsgákhoz, dolikhoz, érettségihez, felvételihez! Köszönöm az előző részhez a 

kommentet és a visszajelzéseket, és köszönöm Nektek, hogy adtok egy hobbit, amit szenvedéllyel művelhetek. 

   Ezer meg ezer csók Nektek!

*Chrisee

*****

19.          rész

A konyhában megettem egy sütit, aztán a fürdőbe mentem. Megmostam a fogam, az arcom, aztán kifésültem a hajam. A szobámba felvettem az egyik kedvenc fehér ruhám, majd visszamentem a konyhába, hogy megtöltsem a termoszom kávéval, és induljak.
- Akkor most mit akarsz csinálni? Segítesz? – kérdezte Tessa kétségbe esetten
- Persze, hogy segítek- dobáltam be pár sütit egy zacskóba- a legjobb, ha kialszod magad, és ha hazaértem a munkából, mindent megbeszélünk. Addig én is összekészítek pár dolgot az irodában
- Oké, köszönöm. Akkor… jó munkát- mosolygott rám halovány mosollyal
- Köszi. Te pedig pihend ki magad rendesen. Szia!
- Szia
Az előszobában rendesen felöltöztem, aztán magamhoz vettem a táskám, a sütit, a kávét meg a kocsi kulcsot, és elindultam a munkába. Kivételesen kocsival mentem, mert délutánra meg volt beszélve egy találkozóm a város másik végében, és semmi kedvem nem volt vonatozni.
Beérve Patricia fogadott kedves mosolyával.
- Jó reggelt!- köszönt előre- megbeszélhetjük valamikor a mai programod?
- Persze, gyere be most!
Kinyitottam az irodám ajtaját, majd betipegtem az asztalig, és letettem rá markom tartalmát, aztán a fogasra akasztottam a fehér kabátom.
- Foglalj helyet- mutattam a kanapékra
- Köszönöm- mondta Patricia- nagyon csinos vagy ma
- Köszönöm. Van egy találkozóm délután, és nem akartam már előtte hazamenni
- Persze, megértem. Szóval, akkor fél óra múlva érkezik Mr. Fishman…
- Hogy ki?- vágtam a szavába
- Mr. Fishman- kezdte el habogni- kért mára egy időpontot, mert a felesége megint nem talált jónak valamit a szerződésben
- Menne a francba az a hülye nő- csattantam fel- már fél éve próbálom elintézni azt a hülye válást- masszírozni kezdtem a homlokom- ki van még?
- Fél 12-re érkezik Mrs. Miller, 1-re egy új ügyfél jelentkezett be, a neve Mr. Jules, majd fél 3-kor érkezik Mrs. Everett, akinek a gyermekelhelyezéssel kapcsolatban akadtak gondjai. És 4 órára van még beírva Mrs. Burke, akinek még mindig azt gondolja, hogy a ház mellé neki jár a nyaraló is…
- Hívd fel kérlek Mrs. Burke-öt, és kérd meg, hogy érkezzen egy fél órával korábban, vagy már csak hétfőre tudom bezsúfolni valahova. Van még valami?
- Nem, ennyi. A postában nem volt semmi érdekes, a kiadásokat már utaltam a céges számláról.
- Rendben, nagyon szépen köszönöm. Még annyit, hogy rendelnél nekem két fűszeres lazacfilét salátával, és egy sprite-al?
- Persze, mindjárt hívom is őket. A szokásos helyről?
- Pontosan. És e-mailben elküldenéd a mai menetrendet?
- Már a fiókodban van- mosolygott elégedetten- tehetek érted még valamit?
- Nem, ez minden. Nagyon köszönöm
Felálltam, és az asztalomhoz sétáltam. Leültem a székembe, és bekapcsoltam a gépem. Akkor láttam meg, hogy Patricia még mindig ott áll
- Szeretnél még valamit?
- Ő… igen…- habogta- csak annyit, hogy… ma elmehetnék esetleg másfél órával korábban?- kérdezte teljesen belepirult arccal
- Nagyon fontos dolgod van?
- Ö… eléggé. Akkor nem mehetek el?
- Másfél óra… oké, legyen. De legyél bekapcsolva, mert lehet, hogy szükségem lesz a segítségedre
- Jó, rendben. Köszi szépen- mosolygott
- Szívesen. És akkor majd küld be kérlek Mr. Fishmant
Végre dolgozni kezdtem. Kaptam pár visszajelzést korábbi ügyekről, üzeneteket újabb felkérésekről, és segítséget kérő leveleket pár kezdő ismerősömtől. Mindig szívesen segítek nekik, hisz én is segítséggel jutottam el idáig. Pont dolgozni kezdtem volna a Tessás ügyön, mikor kopogtak az ajtómon és Patricia nyitott be.
- Itt van Mr. Fishman
- Renden, küld be
Asszisztensem tágra nyitotta az ajtót, majd egy szürke öltönybe öltözött Adonisz lépett be rajta. Barna haja kócosan helyezkedett el a feje tetején, öltönye tökéletesen passzolt rajta, nyakkendője pedig ment méregdrága öltözékéhez, és ezek fölött még tökéletes, zöld szemeit is kiemelte, nem is beszélve borostájáról, mely szexis száját hangsúlyozta. Mikor megláttam, még nyelni is elfelejtettem. Pásztázó szemei tekintetemet keresték, és mikor egymásra találtak, szinte belém mélyedt.
- Ms. Wintersee. Maga gyönyörű, mint mindig- mondta kedvesen, tökéletes és ragyogó mosolyával, majd kezet nyújtott
- Ön is rendkívül jól néz ki, Mr. Fishman- viszonoztam kéznyújtását
Mikor utoljára volt itt, nagyjából november közepén, azt hittem, hogy kifolyik a fotelből, amibe beleült. Haja hosszú volt, a mosolya egészen más volt, és az öltözéke… mint egy 17 éves, személyiségét kereső tinédzseré.
- Nos, mit tehetek önért?- ültem le vele szembe
- Először is, szeretném megköszönni, hogy már eddig is ennyi mindent tett értem. És azért jöttem, hogy elhívjam Önt egy vacsorára. Köszönés képen
- Patricia azt mondta, hogy a felesége megint nem volt elégedett a válási papírokkal- vettem kezembe az Ipad-am, és megkerestem, amit Patricia írt a név melletti "panasz/kérés" rublikába
- Igen. De gondolom, ha azt íratom be a kedves asszisztensével, hogy vacsorameghívás, nem is fogad
- Nagyon kedves, de…

Brook ruhája

- Ugyan, kérem- vágott az elutasításomba- tudom, hogy rendkívül elfoglalt, de hétfő este csak van két szabad órácskája. Tudok egy remek olasz éttermet. Már foglaltam is asztalt- nézett rám kérlelően
- Nem is…
- Kérem- mondta ismét
- Jó, legyen- egyeztem bele
- Fél 8-kor a lakása előtt?
- Tökéletes
- Megadja a címét?
- Hogyne- bólintottam
Az asztalhoz sétáltam, és felírtam egy jegyzetlapra a címem, és átnyújtottam neki.
- Akkor, ennyi is volt? Vagy van még valami?
- Nem, ennyi volt. Nagyon szépen köszönöm, hogy szakított rám időt
- Semmiség. Én köszönöm a meghívást. Akkor hétfőn találkozunk. Viszlát- nyújtottam felé a kezem
- Viszont látásra- viszonozta, majd kisétált az ajtón
Ez volt az első, hogy valaki „köszönő vacsorára” akart vinni, bár tőle tényleg megérdemlem, mert a volt felesége valami hárpia, és hónapokon keresztül ment a huzavona, mire sikerült megállapodni, hogy kié legyen a Los Angeles-i ház, és kié a New York-i. A többi „kisebb” házról nem is beszélve.
A kliensek között keresgéltem pár infót az olyan ügyekkel kapcsolatban, mint Tessáé, majd felhívtam egy régi ügyvéd ismerősöm, hogy segítsen nekem ebben, és ha lehet, képviseljen a bíróságon. Szerencsére belement, hogy találkozzunk.
Már Mrs. Burke-öt, és az elméletét, miszerint „azért nem akarom, hogy a férje kapja meg a nyaralót, mert kapcsolatban állok vele testileg” ügyeket letudtam, még mindig nem tudtam elszakadni a géptől, mert minél több anyagot akartam gyűjteni a Tessával kapcsolatos ügyhöz. Épp az escort cég honlapját böngésztem, mikor megláttam, hogy ki a tulaj
- Ezt nem hiszem el- mondtam félhangosan, és a telefonomért nyúltam- Patricia- szóltam bele, mikor felvette a lány- ne haragudj, hogy zavarlak, de meg tudnád adni nekem Mr. Fishman telefonszámát? Vagy hol találom?
- A kinti gépemben minden benne van. Csak be kell kapcsolni, és a kapcsolatok mappában az összes szám megvan
- Nagyon köszönöm! Ne haragudj, hogy zavartalak! Szia!
- Semmi baj, örülök, hogy tudtam segíteni. Visz hall
Lecsaptam az Ipohne-om az asztalra, és kiszaladtam a géphez. Bekapcsoltam, aztán kapcsolat mappa, és meg is volt a szám. Gyorsan felfirkantottam egy cetlire, majd beszaladtam a táskámért és a kulcsokért az irodába, felöltöztem, és már indultam is, mert totális késében voltam.
Bepattantam az autóba, és amíg a chichagoi dugóban araszoltam, tárcsáztam Mr. Fishman számát
- Halló, tessék?- szólt bele egy mély férfihang
- Jó napot, Mr. Fishman, Brook Wintersee vagyok. Elnézést, hogy zavarom
- Jó napot, Ms. Wintersee. Dehogy zavar, sőt, örülök, hogy hívott! Mit tehetek önért?
- Tudom, hogy hétfőre van asztalfoglalása, de úgy néz ki, hogy nem érek rá aznap este. Nem tehetnénk át esetleg holnapra, ugyanarra az időpontra?
- De, lehet róla szó- mondta jókedvűen- hirtelen már azt hittem, lemondja… De nem baj, ha másik étterembe megyünk?
- Nem, dehogy is! És elnézést, hogy kellemetlenséget okoztam
- Ms. Wintersee, sokkal több kell Önnek ahhoz, hogy nekem kellemetlenséget okozzon
- Ezt örömmel hallom. Nos, akkor holnap este fél 8-kor a lakásom előtt?
- Pontosan. Már alig várom. Viszlát
- Viszlát
Kinyomtam a telefont, és az újabb pirosnál a fejem a kormányra támasztottam. Csak tudjon adni valami értelmes magyarázatot, és Seb meg ne tudja! Nem hiszek a telepátiában, de Seb valahogy mindig megcáfol ebben. A telefonom csörögni kezdett, és az ő neve villogott a kijelzőn.
- Szia!- szóltam bele- ne haragudj, hogy ennyit kések, csak teljesen belemerültem a munkára. 10 perc, és ott vagyok, csak hatalmas a forgalom
- Szia, neked is. Jó, semmi gond. Tudod már, hogy mit ennél?
-       Nem, de te ugye taxival mentél az étterembe?
- Igen, miért?
- Mert akkor rendelj nekem egy Martinit, és te vezetsz hazafelé
- Jó, rendben- nevetett fel- szerintem én halat eszek. Neked is jó?
- Nem, azt ettem ebédre. Ha odaértem, majd választok. 10 perc. Szia!
Letettem, és végül 15 perc alatt sikerült eljutni az étteremig. Mielőtt kiszálltam, megfésültem a hajam és tettem fel egy kevés rúzst. A parkolóból sietve sétáltam be a patinás épületbe, mivel kint rettenetesen fújt a szél. A hajam persze tiszta kóc lett, de már csak az érdekelt, hogy végre lássam Sebastiant. A kabátom a alkalmazottnak adtam, aki az ajtóban állt, majd Sebastiant meglátva azonnal hozzá szaladtam.
- Szia- mosolyogtam, majd amikor felállt, hosszasan átöleltem, és adtam egy puszit a szájára
- Szia, Brook- ölelt át szorosan
- Ne haragudj, hogy késtem- ültem le - csak rengeteg dolgom volt
- Semmi baj. Akkor, mit ennél?
- Máris nézem- az étlapot lapozgattam, közben az italom szürcsöltem - pulykát kérnék rizzsel, és salátával. És még egy martinit
Sebastian is leadta a rendelését, és 20 perc múlva már ettük is a finomságokat
- Hogyhogy nem kértél előételt?- kérdezte Seb
- Hamar haza akarok érni. Szörnyen fáradt vagy- sóhajtottam
- De még olyan korán van…
- Csak nem terveztél már még valamit?- kérdeztem a szemöldököm húzogatva
- Nem, csak ha már most fáradt vagy, az azt jelenti, hogy keveset alszol. Pedig fontos, hogy kialudt legyél
- Ja, értem… És, milyen volt az utad?
Mesélésbe kezdett, aztán az este csak folyt tovább. Megettük a vacsorát, kifizettük a számlát, és hazamentünk. Tessa kivételesen otthon volt
- Sziasztok- köszönt- kértek vacsit?
- Nem, köszi. Most jövünk az étteremből- mondtam, és ledobtam a kabátom, meg a táskám az előszobában. Elszaladok fürdeni
Ahogy a fürdő felé haladtam, még hallottam, ahogy Tessa meg Sebastian köszönnek, és beszélgetésbe elegyednek. Felkötöttem a hajam egy kontyba, lemostam a sminkem, és beálltam a zuhanykabinba. Vagy 20 percen keresztül folyattam magamra a vizet, és egyenesen felfrissültem a hosszú, és fárasztó nap után. A szobámban felkaptam egy bugyit, egy cicanadrágot, meg egy kötött pulcsit, és kimentem a konyhába
- Minden oké?- kérdeztem Sebet, és egy csókot adtam a szájára
- Persze- mosolygott- nagyon jó illatod van- fogta meg a csípőm, és ezzel megakadályozta, hogy bármerre is menjek- mit terveztél ma estére?- kérdezte suttogva, és a nyakam kezdte csókolgatni
- Arra gondoltam, hogy most főzök egy teát, aztán…- megakadt a szó a torkomon, mikor a fenekem kezdte markolászni
- Aztán?- kérdezte két csók között, amiket a nyakamra adott továbbra is, majd a kulcscsontomra
- Aztán befekszünk az ágyba, és megnézünk egy filmet
- Tetszik az ötlet- hagyta abba a kényeztetést, és az arcomra nyomott egy puszit- csinálj teát, meg egy tál popcornt, én addig lefürdök
- Oké, de ne legyél el sokáig- adtam neki egy „búcsúcsókot” és a fenekére csaptam
A konyhában nekiálltam a tea és a nasi elkészítésének, mikor Tessát láttam meg a hálószobája ajtajának támaszkodni
- Na, mi volt ma veled? Kialudtad magad?
- Igen, nagyon jó volt- mosolygott- és jó látni, hogy ilyen jól megvagytok. Jó látni titeket
- Köszi. Örülök, hogy végre egymásra találtuk… Annyi minden van mögöttünk, hogy néha már nem is merek arra gondolni, hogy mi van előttünk, mert bármikor megtörténhet a baj
- Nyugi, minden rendben lesz- jött oda és átölelt- lelépek itthonról, ha szeretnéd- kacsintott rám
- Azt mondod, hogy ma nem akartál menni sehova? Beteg vagy?! – nevettem
- Gondoltam itthon maradunk, filmezünk, vagy ilyenek. El is felejtettem, hogy Seb ma jön haza
- Ja, értem. Hát, ha gondolod, megnézhetünk együtt egy filmet
- Ugyan, Brook, ne legyél nevetséges. Tudom, hogy ketten akartok lenni, szóval én elmegyek pár haverommal egy bárba, és 2-ig tiétek a lakás
- Szupi, kedves tőled, hogy megteszed. De szerintem 9-kor már kidőlök, mert így is alig állok a lábamon
- Ahogy gondolod. De érezzétek jó magatokat! Én megyek készülődni
- Csini legyél!
- Mindig az vagyok- nevetett fel, és magára zárta az ajtót
A tea lassan elkészült, a mikróban a popcorn is kész lett, mikor Sebastian jött ki a fürdőből vizes hajjal, derekán egy szál törölközővel. A hajáról lefolyó vízcseppek végigfolytak a tarkóján, onnan pedig a felsőtestére, és a hátára. Olyan szexi volt, hogy nem bírtam ki, hogy ne harapjak az ajkamba és dőljek neki a pult szélének ámuló tekintettel
- Nyugi, nem kell máris felfalni- nevetett- csak itt hagytam a pólóm meg a nadrágom
A táskájából kivett egy pólót meg egy alsót, és bement a hálóba. Én is követtem.
Befeküdtünk az ágyba, és engem rögtön körülölelt a puhaság
- Mi legyen?
- Azt teszel be, amit szeretnél- mondtam a hátamon feküdve, csukott szemekkel
- Akkor azt hiszem, már tudom, mit nézzünk
Sebastian fölém gördült, és kiforgatta a szavaim…
Reggel arra keltem, hogy az ablakon betűz a Nap. Mocorogtam egy keveset, aztán megtaláltam Sebastian felsőtestét. Szorosan hozzábújtam, átvetettem lábam a csípőjén, és fejem a mellkasára tettem. Így aludtam el ismét. Legközelebb az alattam fekvő szőkeség mocorgására keltem. Álmosan nyitottam ki a szemem
- Bocsi- vigyorgott rám- nem akartalak felkelteni, de szinte rám műtötted magad- vigyorgott töretlenül
- Haha, nagyon vicces vagy- mondtam rekedt hangon- hova mész?
- Gondoltam, csinálok egy kis reggelit az én szépségemnek
- Díjazom az ötletet. És narancslevet is kérek- motyogtam, és átfordultam a másik oldalamra
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de megint visszaaludtam, és arra keltem fel, hogy Sebastian behozza nekem a reggelit
- Felkelni, álomszuszék. Már fél 1
- Hogy mennyi?- kerekedtek el a szemeim- jól elaludtam
- Biztosan nagyon fáradt voltál
- De már este is nagyon korán ágyba kerültünk. Mostanában elég furán érzem magam…
- Lehet, hogy bujkál benned valami. Nem kéne elmenned egy orvoshoz?
- Nem is tudom… lehet, ha megeszem a reggelid, és máris jobban leszek
Seb elmosolyodott és adott egy puszit a fejem búbjára. Felültem, és magam elé vettem a tálcát. Amíg reggeliztem, abban a csodálatos látványban lehetett részem, ahogy Sebastian öltözködik, és egy szál alsóban rohangál fel-alá, mert nem talál semmit. Mikor végeztem, kikeltem az ágyból, és megkerestem a földön elszórt pulcsit és nadrágot. Felhúztam magamra őket, a fürdőben pedig megmosakodtam, és megfésültem a loboncom. Kivittem a tálcám a konyhába, mikor láttam, hogy Seben hosszúnadrág, pulóver, sál, sapka, meg cipő van
- Te meg hova készülsz?- kérdeztem meglepetten
- El kell mennem futni, különben Heikki leszedi a fejem. Te is tudod, milyen…
- Persze, menj csak- adtam egy puszit a szájára- mikor jössz?
- Szerintem egy óra. Maximum kettő
- Nem kell magad agyon hajtani. Estére is kell majd a szufla- kacsintottam, mikor beugrott a vacsora … basszus. Még ezt is be kell neki adagolni…
A német becsukta maga mögött az ajtót, és pedig nekiálltam elpakolni a konyhában. Épp végeztem, mikor hallottam, hogy csörög a telefonom. Gyorsan odaszaladtam, és felkaptam
- Brook Wintersee- vettem fel
- Jó napot, Ms. Wintersee, Harry Fishman vagyok- dalolta szexi, mély hangján
- Üdvözlöm! Miben segíthetek?
- Azt szeretném kérdezni, hogy áll-e még a mai vacsora?
- Hát persze! Hisz megbeszéltük. Vagy Önnek nem jó?
- De, már hogyne volna! Elnézést szeretnék kérni, de csak a sofőröm tud majd Önért menni. Remélem, nem haragszik
- Nem, dehogy is…- habogtam- de igazán nem szükséges, én is oda tudok menni taxival, csak adja meg a címet
- Erre semmi szükség. Én hívtam, én is fuvarozom. Akkor fél 8-kor a ház előtt lesz az autó
- Rendben. Viszlát, addig
Gyorsan kinyomtam, mielőtt még újabb hülye kérdése lenne. Tényleg ennyire nyomul? Vagy, ez csak figyelmesség?
Sebastian fél 3-kor megérkezett, és akkor kezdtem el neki mondani, hogy mi is van. Cseppet sem örült a dolognak, nem így tervezte az estét. Hát elhiheti, hogy én sem, de fontos, hogy minél több dolgot tudjak meg az escort cégről, és minél hamarabb zárjam le az ügyet.
Sebastiannal elszórakoztuk a napot, megnéztünk végre egy filmet, szeretkezünk, fürödtünk, szeretkeztünk, beszélgettünk, szeretkeztünk. Annyira elevennek éreztem magam, mint még soha. Bár kicsit visszafogott a másnapi izomláz elég nagy valószínűsége...
6-kor már készülődni kezdtem. Keresgéltem, hogy mit vegyek fel, hogy mi illik egy valószínűleg, a végletekig puccos és sznobokkal teli helyre. Végül egy vajszínű ruhát választottam, amely szépen kiemelte a dekoltázsom, a hajam pedig besütöttem, csodás göndör fürtöket varázsoltam. Az arcomra feltettem egy kevés alapozót, majd barna szemhéjfestéket, húztam egy vékony fekete vonalat tussal, és használtam egy kis szempillaspirált is. Mikor kész lettem, már fél 8 volt.
- Gyönyörű vagy- ámult Seb- biztos, hogy el akarlak én engedni?
- Igen, biztos- nyomtam egy puszit a szájára- ígérem, hogy gyors leszek, és te szedhetsz ki ebből a ruhából
- Vigyázz, mit mondasz, mert a végén még utánad megyek- puszilta meg az arcom- azért, érezd jól magad, amennyire tudod
- Megpróbálom- mosolyogtam és felöltve magamra a kabátom, lementem a földszintre.
Az utcán már egy fekete autó várt, hogy elvigyem a vacsora helyszínére. A sofőr illedelmesen köszönt, majd kinyitotta nekem az ajtót. Ahogy beültem, melegség öntött el, és kellemes, halk zene szólt.
Nagyjából fél órán át kellett autókázni, mire végre megállt az autó, és a sofőr kinyitotta nekem az ajtót. Egy emeletes ház előtt állt meg.
- Biztos, hogy jó címre jöttünk?- kérdeztem
- Ön érkezik Mr. Fishman-hez, igaz?
- Igen…
- Akkor jó helyen vagyunk- mosolygott, és kinyitotta a bejárati ajtót
A lifthez kísért, és amikor beszálltunk, megnyomta a 7-es számot. A lift már repült is velünk felfelé, pár másodperc alatt megérkeztünk. Ahogy a lift kinyílt, egy férfi állt előttem, fekete öltönyben
- Jó estét! Szabad a kabátját?
- Jó estét! Hogyne
Gombolni kezdtem a kabátom, és közben befelé tekintgettem, de csak egy hatalmas nappalit láttam. Az úr elvette a kabátom, és bekísért a nappaliba
- Mr. Fishman elnézését kéri, azonnal jön, csak fontos hívása akadt
- Persze, semmi gond
- Óhajt addig valamit? Foglaljon helyet nyugodtan, ahol szeretne
- Egy pohár vizet kérnék, ha lehet. Köszönöm
Az őszes hajú férfi elment, én pedig ott maradtam a hatalmas nappaliban. Forgolódni kezdtem, mikor megláttam az erkélyt, az ablakon túl pedig Őt. Tökéletes volt a tökéletes hajával, a zöld szempárral, a száját kiemelő borostával, a rá szabott, méregdrága öltönyben, ahogy az erkélyen hevesen magyaráz a telefonba, és lehelete látszik a hideg levegőben. Biztosan finom mentolos…
- Itt az itala, hölgyem- zökkentett ki a férfi és felém nyújtotta a vizet, egy citromkarikával
- Nagyon köszönöm- hebegtem, mert hirtelen azt sem tudtam, mi ütött belém
Körbenéztem még párszor a nappaliban, aztán leültem a székre. Nemsokára Mr. tökély is megérkezett.
- Jó estét- villantotta rám mosolyát- nem győzök elnézést kérni. Iderángatom, a saját házamban, és még fogadni sem tudom, ráadásul meg is váratom…
- Ugyan- legyintettem- semmi gond. Igazán szép helyen lakik
- Kegyed pedig igazán gyönyörű- mért végig, mikor felálltam, hogy kezet nyújtsak
- Köszönöm- pirultam el talpig, habár fogalmam sincs, miért- de most, hogy már nem állunk munkakapcsolatban, nem lehetne, hogy esetleg tegeződjünk?
- De, persze. Örömömre szolgálna, Brook
Ó, te jó ég! Kapjon el valaki. Ahogy kimondja a nevem…
- Remélem, nem haragszik, de nem tudok egy egész étlappal szolgálni ma este
- Nem, dehogy is!- nevettem- igazán kedves gesztus, hogy meghívott a saját otthonába
- Mit inna?
- Már van…
- Ugyan!- vágott közbe- bort, esetleg Martinit, vagy valami mást?
- Egy pohár bor jól esne…
- Jerry! Hozz nekünk kérlek egy üveg bort
- Rendben Uram, máris hozom
A vacsora hamar elment, előétel, főétel és desszert, a bor pedig folyt… sajnos. Az asztaltól átmentünk a kanapéhoz, és ott beszélgettünk tovább, a harmadik üveg bor mellett.
- Ne haragudj, de muszáj megkérdeznem- kezdtem- hogy lehet, hogy a feleséged elvált tőled?
- Ha észrevetted, pár hónappal ezelőtt még nem így néztem ki…
- És neki ennyi volt? A külsőd?
- A munkám rengeteg időt felemészt, és sokat kell utaznom. Az egyik cégem székhelye még csak nem is ebben az országban van, így megoldhatatlan egy olyan hét, hogy ne kelljen elutaznom valahova
- Milyen cégeid vannak? Mivel foglalkoznak?
- Több cégem is van…
- Engem az escort érdekel
- Utánam olvastál?- kérdezte egy elégedett mosollyal
- Igazából a céged után kutattam, és akkor találtam rá a nevedre
- A Cassandrát még Svájcban alapítottam, az első cégem. És igazából csak félig vagyok a tulajdonosa. Az öcsémmel osztozunk rajta
- Van testvéred?
- Igen, de nincs igazán jó híre, ezért szeretem, ha inkább csak engem tüntetnek fel. Így nem kell magyarázkodni
- És miért kéne magyarázkodni?
- Elég zűrös élete van. Híres a botrányos nőügyeiről, és hogy állandóan iszik és drogozik
- Értem. És hány lányt foglalkoztat a céged?
- Nagyjából úgy 130-at, de nem tudom pontosan
- Ilyen sokan akarnak kurvák lenni?- kérdeztem hangosan azt, amit csak magamnak tartogattam
- Ácsi. Az én cégem rendezvényeken való escort munkákkal foglalkozik, nem nyújt testi szolgáltatásokat. Ha egy lányt felszolgálás közben felszed valaki, az nem minősül prostitúciónak
- Tudod, ki az a Gina?
- Gina Batler?
- Gina Batler a volt feleséged, nem?
- De. De egyszer ő is az alkalmazottam volt, csak kirúgtam, mert a lányokat már nem csak rendezvényekre vitte. Akkor kezdődött az egész vita a válással
- Bocsáss meg egy pillanatra…
A táskámat felkapva a fürdőszobába rohantam, és hívtam Tessát. Szinte azonnal felvette
- Szia. Na, mi a helyzet?- kérdezte nagyon vidáman, majd felnevetett
- Te meg mit csinálsz?
- Semmit, csak Sebbel épp filmet nézünk. Ja, és azt üzeni, hogy siess haza
- Jó, de figyelj. Mi a tejes neve Ginának?
- Gina Batler. De miért?
- Majd elmondom
Kinyomtam a telefont és visszamentem Harryhez.
- Ne haragudj- ültem vissza mellé- mikor tudtad meg, hogy Gina futtatja a lányokat?
- Mikor az öcsém egyszer durván beszívott, elújságolta, hogy már vagy egy hónapja keféli a nejem, és a lányokat a cégnél futtatják, ezért lett kétszer akkora a profit- mondta idegesen és megfeszült az álla
- Ne haragudj!- kezdtem mentegetőzni és a kézfejére tettem a kezemet- nem tudtam, hogy ez ennyire rosszul érint. Sajnálom
- Mindig felhúzom magam, ha erről van szó, ne haragudj rám- kezét elemelte az asztalról, és tenyerébe fordította a kezem- az előbbi hívás is az öcsém miatt volt. Megint teljesen beállt, és elkapták a rendőrök. Meg lopási ügybe is keveredett, szóval…
- Milyen lopás?
- Egy árverésről tűnt el Diana hercegnő egykori nyakéke. A lopás már biztos, de még nem tudják kire bizonyítani. Viszont találtak valamit az öcsémmel szemben, és el is tudom képzelni, hogy ő tette, mivel Gina már rég óta mondogatta nekem, mennyire akarja azt a nyakláncot
- A féltestvérem nálad dolgozott. Vagyis… Ginánál. És most hatalmas bajban van, mert a nyakláncot Gina visszalopta, de nem adhatta oda az öcsédnek, mert Tessa, a mostohatestvérem még mindig veszélyben van
- Szörnyen sajnálom- szorította meg a kézfejem- már annyira elegem van abból, hogy mindig csak takarítani kell utána!
- Nyugodj meg- tettem vállára a kezem- megoldjuk, de szeretném a segítségedet kérni. Mert azt hiszem, ez csak akkor fog menni
- az lesz a legjobb, ha mihamarabb börtönbe kerül mind a kettő
- Igen. De… ezt úgy kéne megoldani, hogy az ügyféllistát senki ne láthassa. Gina azzal fenyeget, hogy odaadja a sajtónak
- És?
- És… azon a listán rajta van a párom és a nevelőapám…
- Hogy mi?- engedte el egyből a kezem és hátrébb húzódott- te komolyan képes vagy együtt lenni valakivel, aki ilyeneket vesz igénybe? Okos lánynak hittelek
- Nézd, ez sokkal bonyolultabb ennél, és…
- Ki az az ember?
- Tessék?
- Hogy hívják? Ha híres, nagy valószínűség szerint ismerem: És gondolom ezért tartasz attól, hogy kiderül a neve
- Sebastian Vettel. De mi köze ennek az egészhez?- kérdeztem egyre ingerültebben
- Te jó ég!- csattant fel- Gina mesélte, hogy ő az, aki a legtöbb lányt hívja. Hogy tudsz ilyennel együtt lenni?!
- Ez nem igaz!- kiabáltam- csak egyszer fordult elő!
- Ja. Meg a további tizenöt alkalommal…
- Tizenöt?- kiáltottam fel, de a végére bennem akadt a levegő- azt… azt hiszem az lesz a legjobb, ha most hazamegyek
- Hívom a sofőrt
- Köszönöm az estét- indultam el a lift felé, és magamra vettem a kabátom. Próbáltam visszatartani a sírást
- Ennek ellenére remélem, hogy még együtt tudunk dolgozni, és segítesz nekem megoldani ezt a dolgot
- Öm… majd… hétfőn felhívlak… vagy valamikor és… beszélünk…
- Jó. De nyugodj meg- simított végig a vállamon
- Nem tudok- suttogtam, és beléptem a megérkező liftbe- Jó éjt- fordultam felé, és megnyomtam a földszintet jelölő gombot.
Az ajtó becsukódott, és a „jó éjt” tátogó szájat egy elmosódott tükörkép váltotta fel, amely én volt. És, habár nem látta magam tisztán, tudtam, hogy zilált vagyok, a szemeim vörösen izzanak a ki nem törő könnyektől és a mellkasom úgy mozog föl és le, mintha egy armada akarna kitörni belőle. Akkor, abban a pillanatban, már sokadszor úgy éreztem, hogy összeomlott a világom, és megint nem tűnt biztosnak a jövőm.