21. rész

Sziasztok! Mint láthatjátok, kicsit új külsőt kapott a blog. Gondoltam, jó dolog a változatosság. Itt egy újabb rész, meg kell, hogy mondja, büszke vagyok magamra, hogy ilyen hamar tudok jelentkezni! :D 

Remélem, hogy veletek minden rendben! Ma barangoltam egy keveset a blogon, és akkor láttam, hogy Bloglovinon már 35 követőm van!! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki olvas! Remélem, tetszenek a történetek, illetve a részek, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy izgalmas és kellemes olvasmány legyen, pár percnyi kikapcsolódás a zűrös hétköznapok közepette :)

Remélem, hogy a véleményezésetektől a részek végén ezután sem fogok elesni, és őszintén, pár komminak is nagyon örülnék, csak, hogy tudjam, nem gyártotok rólam vudu babát és szurkáljátok tűvel, mert ilyen ritkán hozok részeket :D Vagy ilyesmi... Szóval, egyszerűen csak örülnék pár visszajelzésnek :)

Nagyon köszönöm Nektek, hogy olvastok és kitartotok mellettem. Ígérem, mindent megteszek, hogy többet ne legyen több hónapos kihagyás a történetben, és hogy viszonylag állandóan jöhessenek a részek :) 

Bocsi, a hosszas bevezetőért. Aki ezt végigolvasta, az igazi harcos! Szóval, az ezernyi előbb begépelt szóból a lényeg: Jó olvasást, Drága Olvasóim! Millió csók Nektek!!

*Chrisee

21. rész

Hétfő reggel álmosan keltem. Az idő rossz volt, a munkához nem volt kedvem, és a kedvem is a béka feneke alatt volt. Sebastian elment, miután nem tudtunk közös nevezőre jutni az ügyben. Nem tagadott tovább, de nem tudtam őszintén a szemébe nézni és megbocsájtani. Így mindketten azt véltük a legjobbnak, ha külön töltünk egy kis időt.
Belebújtam a gönceimbe, megcsináltam a hajam, a konyhában ettem egy kis műzlit, aztán a termoszomba kávét öntöttem. Tessa lépett be a konyhába.
- Aszta, nagyon csini vagy! Csak nem Sebastiannal találkozol?- kérdezte vidáman, de mikor meglátta az arckifejezésem, kicsit visszavett- csak nem megint összekaptatok?
- Azt hiszem, ez most nem összekapás…- jegyeztem meg szomorúan
- Azt… azt akarod mondani, hogy végleg szétmentek?
- Nem tudom, hogy mit akarok, épp ez a baj. Mindig agyalok, de sosem jutok semmire
- Na, hátha tudok segíteni- mondta és felugrott az egyik bárszéke
- Ne haragudj, de késésben vagyok…- próbáltam kihúzni maga a dolog alól
- Ugyan! Saját céged van, te vagy a főnök. Senkit nem érdekel, ha elkésel. És addig nyaggatlak, amíg ki nem nyögöd
- Jó. Elég furcsa estém volt szombaton. Aztán, mikor hazaértem, szóba került az escort cég, és kiderült, hogy Sebastian 17 lánnyal volt összesen
- De akkor még nem voltatok együtt- vágta rá Tessa
- Akkor már barátnője volt. Elég rég óta. És 17 lány, Tessa? Az rengeteg! Még el is nézném, ha random csajok lennének valami buliból, de ez?! Hogy… kurvákkal… még mindig nem tudom felfogni- ráztam meg a fejem- és, ha Hannával megtette, velem miért ne tenné?
- Lehet, hogy pont azért nem random bulikon szedett lányokat, hogy ne legyen botrány. Elég befolyásos személy, ezt el kell ismerned. És, ha ilyesmi kiderül róla, az beleszólhat az életébe, ami pedig a teljesítményébe a versenypályán. És a szponzorok hozzáállását is befolyásolhatja. És mindenki tudja, hogy ezerszer jobban szeret, mint Hannát
- Ha most nem lenne az ügyféllistán tizenhétszer a neve, már rég megoldottam volna az ügyedet. De, persze azt is figyelembe kell venni, hogy ez ne derüljön ki. Mellesleg, miért is véded annyira?- szegeztem a szőke lánynak mérgemben a kérdést
- Én csak próbálok beszélgetni. Milyen féltestvér lennék, ha csak helyeselnék, és nem mutatnám meg neked a másik oldalt? Hogy, mondjuk, mire nem gondolsz?
- Ebből azt tudom levenni, hogy te is sokat foglalkozol ezzel… és miért is?
- Az én életem is éppúgy függ ettől, mint Sebastiané. Ha a lista kiderül, a lányok neve is kiderül. Aztán, ha munkát akarnék, és ott lenne a nevem egy ilyen listán, szerinted ki alkalmazna?
- Jó, jogos, de…- csörögni kezdett a telefonom
A kijelzőre néztem és Patricia neve villogott rajta.
- Bocs, ezt fel kell vennem. Fél perc- mondtam- Igen, Patricia, mit szeretnél?
- Bocsánat, hogy zavarom- kezdte a lány- csak még nincs bent, de…
- Igyekszem, ahogy tudom- szakítottam félbe a habogó lányt, hogy gyorsítsak a tempón
- … de Mr. Fishman fél 10-re bejelentkezett önhöz. Azonnali megbeszélnivalója akadt Önnel
- Jó, sietek. Ha ő hamarabb lenne ott, kérj elnézést a nevemben, sietek, ahogy tudok- tettem le- Na, mennem kell már- mondtam- de még azért egy kérdés- fordultam Tessa felé- hol a nyakék?
- Mi?- kérdezett vissza egyből
- Tegnap volt szerencsém összefutni Patrikkel- sandítottam rá Tessára- még így is semmi?
- Patrik… a városban van?- kérdezte ijedtem
- Igen. De ezt majd megvitatjuk, ha hazaértem. Addig gondolkozz el azon, hogy mit akarsz mondani. És ne felejtsd, hogy ügyvéd vagyok. Tudom, mikor hazudsz
Felkaptam a kabátom, a táskám és a kulcsaim.
- Majd jövök- kiabáltam vissza az előszobából.
Majd’ egy óra volt, mire beértem a munkahelyemre. Felsiettem az irodába, Harry már ott várt rám. Patriciát látva a huncut szemeit és a káprázatos mosolyát sem hagyta otthon.
- Elnézést a késésért- szólaltam meg, mire Patricia összerezzent, Harry pedig rám nézett
- Önért bármennyit várnék, Miss Brook- mondta édesen a férfi- mehetünk?
Kinyitotta az ajtót, én beléptem, majd ő is követett. Az asztalomra tettem a holmim, majd felakasztottam a kabátom a fogasra. Lesimítottam a ruhám gyűrődéseit, majd leültem az asztalhoz.
- Nos, mit tehetek érted? Persze, csak ha a tegnapi tegezés még áll…
- Igen, mindenkép- mosolygott rám, és leült velem szembe- csak nem tudtam milyen viszonyban vagy a titkárnőddel, így inkább nem akartam, hogy kérdezősködjön
- Ahogy láttam, nagyon jól elvoltatok- kapcsoltam be a gépem és megengedtem egy apró mosolyt. Csak úgy kicsúszott
- Csak nem zavar?- vette fel a fonalat Harry

Brook ruhája

- Cseppet sem- ráztam meg a fejem és kérdően néztem rá- akkor?
- Csak tudni akartam, hogy jól vagy, és minden rendben azután, ami a vacsorakor… vagyis azután történt
- Igen, teljesen rendben vagyok. És köszönöm, hogy voltál olyan kedves, és nem verted meg a… a…- nem tudtam befejezni a mondatot- … hogy nem verted meg Sebastiant
- Szóval nincs minden rendben
- Nincs, de majd lesz. De már annyi embernek kellett erről beszélnem, hogy kösz, de nincs szükségem több lelki órára
- Rendben, nem is ez érdekelt
- Akkor, még valami?
- Próbálom felmérni, miért vagy ilyen ellenséges velem
- Rossz napom van, ennyi az egész
- Szerintem ebbe több minden is közrejátszik
- Mi van az öcséddel? Mit csináltál vele?
- Elvittem a lakásomba, és ott őriztetem pár emberrel. Mellesleg, azért is jöttem, hogy ezt az ügyet lezárjuk. Vagyis megoldjuk, aztán lezárjuk
- Szóval mégsem az érdekelt, hogy hogy vagyok
- Tudod, hogy az is, csak…- nem tudta befejezni a mondatot, mert megcsörrent a telefon az asztalomon
- Igen, Patricia?
- Elnézést, hogy tárgyalás közben zavarom, de Miss Tessa van itt. Hozott Önnek valamit
- Rendben, engedje be
Letettem, majd szinte azonnal Tessa nyitott be az irodába. Csinos ruhába volt öltözve, egészen meglepett, hogy nem a szokott kurvás stílusát öltötte ma magára.
- Ezt otthon hagytad- lebegtette meg az Iphone-om a levegőben- még jó, hogy a fejed a nyakadhoz van rögzítve
- Kösz, ez kedves tőled. Hogy értél ide ilyen hamar?
- Tömegközlekedés. Néha ki kéne próbálnod. Csúcsidőben zsúfolt, de viszonylag gyors…
- Tessa?- szólalt meg meglepetten Harry- te itt vagy?
- Én… - Tessa habogni kezdett, és le sem tudta venni a szemét a férfiról
- Szóval ismeritek egymást… Miért is nem gondoltam erre?!- kérdeztem magamtól hangosan- de most, hogy így összejöttünk, megbeszélhetnénk a dolgot. Harry is azért érkezett, hogy ezt tisztázzuk
- Hol van Gina, Tessa?- kérdezte Harry, és láttam, ahogy az állkapcsa megfeszül
- Nem tudom- habogta Tessa, és elcsuklott a hangja- de ne haragudj rám!
- Elárultál… nem értem, miért kéne megbocsájtanom
- A magánélet várhat- szóltam bele- Gina Patrikkel. Ennyit tudtam meg az öcsédtől…
- Vele nem találkoztam a motelban
- Mindketten engem keresnek- mondta Tessa
- És te mégis ilyen lazán flangálsz a városban?- förmedt rá Harry
- Tessának szabad akarata van. Oda megy, ahova akar. A kérdés, hogy ő miért nem tart a szabadon mászkálástól
- Nem tudtam, hogy a városban vannak… de aztán, mikor ma reggel mondtad… én már csak meg akarok szabadulni ettől a tehertől! Le akarom zárni végre, és normális életet akarok!
- Erre akkor kellett volna gondolnod, mikor egyáltalán belementél Gina piszkos kis játékaiba- morgott a férfi
- Meg kell értsd, hogy…- kezdte a szőke lány
- Nem érdekel- szakította félbe Harry- foglalkozzunk az üggyel- igazította meg a zakóját- mid van eddig?- nézett rám
- Nem sok minden – kezdtem- Persze, ha nem lennének fontos nevek a listán, már végeztünk volna. Annyi dolgunk van, hogy össze kell írni a kliensek neveit, és megnézni, hogy ki az, aki túlontúl befolyásos ember
- Ezt megoldom- mondta Harry- feltöretem Patrik számítógépét, és arról minden adatot le tudok kérni
- Az jó. Ha ez megvan, meg kell keresni a nyakláncot, ami- fordultam Tessa felé- a te feladatod, mivel nálad kell, hogy legyen
- Ne aggódj, tudom, hogy hol van. Ezt a pontot is kipipálhatod
- Az utolsó dolog, hogy Ginára és Patrikre kell bizonyítani a lopást. Már beszéltem egy kollegámmal, aki elküldte azokat az információkat, amik a legfontosabbak egy bűnösség bebizonyításához. Ha nincs alibijük, már jók vagyunk. Ha mégis, akkor mást kell keresnünk. De ami biztos, hogy rács mögé kell juttatni őket.
- Mennyit kaphatnak érte?
- Nem tudom, a bírótól függ, leginkább. De, mivel nagy értékű lopásról van szó, és gyakorlatilag az államtól loptak, olyan hét év a minimum
- Az kevés- szólalt meg Tessa
- Az első, hogy bizonyítsunk mindent. A többit majd akkor elintézzük. Az utolsó, hogy valahogy el kell tusolni a listát
- Gondolom, a bíróságon nem elég egy lista, amire Gina firkantott fel neveket- mondta Harry
- Nem, ahhoz számlakimutatások kellenek. Vagy azok a lányok, akik az ügyfelekkel voltak, és képesek lennének tanúskodni
- A lányokat meg tudom venni – mondta Harry- és a kis barátod pedig kiveszem a kimutatásokból, és el van intézve. Olyan, mintha soha nem lett volna ott
- És ne felejtsétek Alexet sem… és Zanet- mondta Tessa
- Basszus!- csattantam fel- ők is a listán vannak- ráztam meg a fejem
- És ez nem ilyen egyszerű…- folytatta Tessa- lesz olyan, akit nem tudsz lefizetni
- Ha Gina fizetett a lányoknak én biztos, hogy többet tudok fizetni. Ez nem akadály- mondta Harry
- De Ginát nem tudod lefizetni- suttogta Tessa és lehajtotta a fejét
- Gina… Gina volt Sebastiannal?- kérdeztem elcsukló hangon
Tessa csak bólintott.
- Csak hazudik. Mikor Gina még a cégnél dolgozott, mi már akkor is együtt voltunk. És akkor még nem volt szó ilyen szolgáltatásokról- mondta Harry rácáfolva a szőkeségre
- De, már akkor is csinálta- vágott vissza Tessa- akkor tudta a lányokat a legjobban befolyásolni, mikor ők is úgy érezték, hogy Gina egy közülük. Tudott rájuk úgy hatni, hogy azt érezzék, Gina tudja, min mennek át. De ekkor már veled volt
- És ezt te honnan tudod?- lett megint ingerült Harry
- Gina mondta… hogy azért van veled, hogy megszerezze a neveket a gépedből
Hosszas csend következett. Azután, hogy Tessa mindenről kitálalt, a hangulat rémisztő lett. Én még a Sebastian dolgon töprengtem, Harry pedig valószínűleg azon, hogy az egész eddigi élete egy hazugság volt. Abban a percben Gina volt az az ember, akit a világon a legjobban utáltam.
Harryre pillantottam, aki az ölében lévő kezeit tördelte. Mindig összerezzentem a roppanásokra. Hallottam még Tessa szaggatott légzését, valószínűleg szipogott. Ott ültem a székemben, a tökéletes, hatalmas és gyönyörű irodámban, és csak bámultam a kezemet az ölemben. A tökéletesnek hitt életem tökéletlen dolgain rágódtam. Próbáltam nem sírni. Próbáltam visszatartani minden jelet arra vonatkozóan, hogy valami bánt.
- Szóval, hogyan tovább?- szólaltam meg végül, mintha minden rendben lenne
- El kell kezdenünk, amit megbeszéltünk- válaszolta Tessa- és remélem, tudjátok, hogy ezt csak azért mondtam el, hogy semmi ne maradjon elhallgatva
- És hogy reagált Brook arra, mikor elmondtad neki, hogy szerelmes vagy Sebastianba?- kérdezte Harry
A hangok visszhangzottak a fülemben. Tessára néztem, aki hatalmas szemekkel meredt rám, úgy mint akiből ki akar törni a „sajnálom” szó és sírva akarna fakadni fájdalmában. Ekkor értettem meg. A ma reggeli védőbeszéd, a viszonyuk Sebbel, és a segítsége, ebben az ügyben.
- Ezért akarod, hogy visszakerüljön a nyaklánc a helyére? És Gina meg börtönbe menjen?- kérdeztem halkan
- Gina már olyan rég óta zsarolja Sebastiant- zokogta Tessa- én csak azt akarom, hogy végre boldog élete legyen. Én kevertem bele, én tettem tönkre, én is akarom kihúzni belőle… De nem kell aggódnod. Amint vége lesz ennek az ügynek, eltűnök. Mindkettőtök életéből
- Mióta vagy szerelmes belé?- kérdeztem higgadtan
- Nem tudom… talán, úgy másfél éve. De lehet, hogy több. Akkor történt, mikor először találkoztam vele. Olyan kedves volt, és…
Feltettem a kezem, hogy félbeszakítsam Tessa ecsetelését Sebastianról.
- Én is tudom, hogy mik a megnyerő tulajdonságai- mondtam keserűen- de, ugye, ilyen az élet- fújtam egyet- minden megoldódik egyszer, és aztán folytatódik onnan, ahonnan mi akarjuk
- Akkor én megyek, és elkezdem a munkát- mondta Harry- örülök, hogy jól vagy, Brook- állt fel- Tessa… légy jó- bökte ki, és kisétált az ajtón
Ott maradtam a még mindig szipogó Tessával. Már nem éreztem semmit. Vagy, már csak nem tudtam többet érezni. Nehéz volt a mellkasom. Légszomjam volt, és csak ki akartam törni. Nem csak az irodából, vagy az épületből, a saját testemből és életemből akartam kitörni.
- Tudom, hogy erre nem számítottál… - rebegte Tessa
- Erre nem- erőltettem magamra egy mosolyt- megtennéd, hogy most magamra hagysz?
- Én… persze- bólintott végül- ha kell valami, csak szólj
- Hozd el ma estére a lakásba a nyakéket
- Szóval, még lakhatok nálad?
- Nem foglak kidobni azért, mert hasonlóan érzel Sebastian iránt. Annyira nem vagyok szar alak. De azt se várd, hogy ha majd hazaérek, olyan jó puszipajtások legyünk. Bár, eddig sem voltunk azok
- Tudom, és sajnálom. Remélem, hogy egyszer majd minden rendbe jön
- Én is- halovány mosolyt engedtem meg az ajtóban álló szőke lánynak
- Szia- suttogta, mire bólintottam és amint kilépett, a fejem az íróasztalomra hajtottam, és szorosan összezártam a szemhéjam.
Vagy fél órán keresztül ilyen pózban voltam. Nem tudtam sem gondolkozni, sem koncentrálni. Megnyitottam a gmail fiókom, hogy megnézem, milyen napirendet küldött Patricia. Nem volt zsúfolt, de nem is minősült egy laza napnak. A fülemhez emeltem az asztali telefon kagylóját, nyomtam rajta pár számot, és pár pillanat múlva Patricia szólt bele.
- Mit tehetek önért, Miss Brook?
- Kérlek, mondd le az összes mai találkozómat. Nem érzem jól magam. Rakj át mindent holnapra. Kérj sűrűn elnézést, de ez van. Ha valakinek mégis nagyon sürgős lenne, add meg a mobilszámom, ha nem tudná, és azon bármikor elérhet
- Rendben. Még valamit?
- Nem, ez minden. Köszönöm
- Nincs mit
Letettem a kagylót, majd kikapcsoltam a gépem. Felvettem a kabátom, a táskám és elköszönve Patriciától lementem a kocsimhoz. Hazavezettem, és amint felértem a lakásba ledobáltam a cuccaim és befeküdtem a forró vízzel teleengedett kádba. Jó sokáig áztattam magam, de aztán kikeltem és felvettem pár laza göncöt. Épp rendelni készültem valamit, mikor kopogtak az ajtón. Nem tudtam, hogy kinyissam-e, vagy sem, de végül odacsoszogtam, és lenyomtam a kilincset. Az ajtó kitárult, és egy szőkeség állt ott, egy csokor virággal, meg borral a kezében.
- Jó végre újra látni, idegen- vigyorgott és borostul, csokrostul átölelt
- Istenem, Alex!- öleltem szorosan- annyira hiányoztál. Hatalmas szükségem van rád- suttogtam a fülébe és eleredtek a könnyeim.