22. rész

Sziasztok!

Ahogy ígértem, itt a folytatás! 

Remélem, minden rendben van Veletek és azt is remélem, hogy örültök az új résznek. Ha esetleg néztétek, felvettem az általam olvasott blogok közé még egyet. Címe:Felhőbe alkonyult . Ha van kedvetek és még nem ismeritek, érdemes betérni, mert a történetek szuperek (és engem, személy szerint legjobban az írás ragadott meg)! :)

Köszönöm a komit az előző részhez, örülök, hogy kaptam visszajelzést! :) És örülök, hogy páran már észrevettétek a közvélemény- kutatást! Minél több választ kapok, annál könnyebben tudok majd dönteni! (És abból még viszonylag tudom is, hányan olvasnak komolyabban)

Köszönöm, hogy vagytok nekem, hogy türelmesen vártok és bizalmat szavaztatok nekem azzal, hogy több hónapnyi kihagyás után még mindig olvastok!

Örökre hálás leszek Nektek, remélem tudjátok! Mindig is a visszahúzódóbb fajtához tartoztam, de amióta Nektek hozhatom a történeteket és sok szépet kapok tőletek, már egészen feloldódtam! :)

Sietek a folytatással, addig is legyetek jók, és vigyázattok magatokra!

Jó olvasást, és kellemes időtöltést, Drága Olvasóim!

Ezer meg ezer csók!

*Chrisee

22. rész

Lassan sikerült csak elaraszolni a kanapéig, mivel le sem szálltam Alexanderről. Jó volt végre látni, és úgy éreztem, hogy megértésre találhatok.
Egy fekete farmer volt rajta, egy szürke póló és egy fekete bőrkabát. Finom tusfürdőjétől illatozott, melyet én már olyan rég éreztem. Végigszántottam ujjaim puha, szőke hajában, aztán rávettem magam, hogy elengedjem.
- Olyan rég láttalak- mosolygott és letette az üveget meg a csokrot az asztalra- már nem is emlékszem. Ezer éve talán- vigyorgott
- Hát, rajtad semmit nem látszik az az ezer év- törölgettem az arcom- kérsz valamit?
- Arra gondoltam, felbonthatnánk- kapta fel az üveget, amit az előbb az asztalra tett- a nyitó a szokásos helyen?- kérdezte és elindult a konyhába
- Igen- mondtam és ledobtam magam a kanapéra
- Nem tudom elhinni…- jött vissza két pohárral meg a nyitott borral a kezében- … hogy annyira örülsz nekem, hogy sírsz. Szóval, mi a baj?- huppant le mellém, és az asztalra helyezett poharakba kezdte tölteni a vörös nedűt
- Tudod, hogy mindig bonyodalmak vannak körülöttem- sóhajtottam lemondóan
- Ugyan, ehhez már hozzászoktál. Nem is te lennél, ha nem így történne
Átadta az egyik poharat, majd a magasba emelte
- Szóval, mire igyunk?- kérdezte
- Arra, hogy megint itt vagy
- Ugyan, az olyan snassz! Igyunk arra, hogy mindketten megtaláltuk a párunk!- vigyorgott, de látva az arcom nagyot sóhajtott- jó, gondolhattam volna- csóválta a fejét- akkor arra, hogy egyszer minden rendbe jön- mondta
- Arra, hogy egyszer minden rendbe jön- ismételtem és koccintás után mindketten belekortyoltunk a borba- hmm, ez finom
- Franciaországból van
- Miért is voltál te ott?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel
- Megkeresett egy francia cég, és azt kérték, terveztessek nekik egy épületet. És kivitelezőnek is felkértek. Így, muszáj voltam odautazni. Már jó pár hete kint voltam… El sem hiszem, hogy azóta nem beszéltünk!
- Én sem- csóváltam a fejem- és mi ez a közös boldogság duma?
- Megismerkedtem a megbízó lányával, aki iszonyatosan gyönyörű. De ezt leszámítva kedves, bájos, vicces… egyszerűen annyira összepasszolunk, hogy el sem tudok képzelni mást magam mellé
- Na, ez nagyon jó hír! Végre… Gratulálok!- mondtam mosolyogva és átöltetem a szőkeséget
- Tehát, veled mi ez a nem boldogság dolog?- vigyorgott
- Az elmúlt napokban minden felgyorsult. Letudtam egy válást két fél között. Itt kezdődött. A pasas aztán meghívott egy vacsorára, hogy megköszönje azt, amit érte tettem
- Ugye nem csaltad meg Sebastiant?- szakított félbe a kérdésével
- Nem, dehogy! De megtudtam, hogy Gina volt a felesége… az a Gina
- Az escort céges? Sebastian buliján?
- Aha. És tudom, hogy ismered, mert rajta van a neved a listán…
- Igen, rajta van, de… nekem nem a lányok azon szolgáltatásai kellettek, amiket Tessa is nyújtott. Mikor még pályakezdő voltam, rendeztem egy partit a befektetőknek, hogy jó benyomást tegyek.  Szó sem volt másról. Apám unszolt bele a dologba
- Akkor, Tessa miért mondta, hogy te is rajta vagy?
- Mert rajta vagyok. Csak nem Gináén, hanem Harryén
- Te ismered?
- Persze. Egész jó haverok lettünk, miután bementem hozzá tárgyalni. Több lányra volt szükségem, mint amennyit adni tudott volna, szóval személyes megbeszélést akartunk mindketten. Akkor derült ki, hogy egészen jó fej
- Oké… De, minden esetre Sebastian is a listán van, mint tudjuk. De nem egyszer, hanem tizenhétszer…
- Hogy mi?- kérdezett rögtön Alexander
- Tudom… na de itt még nincs vége. Gina és Patrik ellopták Diana hercegnő nyakékét. Patrik el akarta adni, mire Gina ellopta tőle és Tessának adta, hogy rejtse el. Erre Gina megtudta, hogy milyen sokat adnának érte és visszakérte Tessától, de ő meg nem adta oda neki
- Miért nem?
- Mert Gina zsarolja, hogy vállaljon klienseket, mert, hogy belőle sok pénz folyik be. De Tessának meg elege lett, ezért nem adja vissza Ginának a nyakéket addig, amíg a lány bele nem megy, hogy elengedi Tessát. De, mivel Gina ebbe nem ment bele, Tessának szánt szándéka Ginát és Patriket rács mögé juttatni
Befejezve monológom nagyot húztam a borból, majd az egyre nagyobb mosolyú Alexanderre néztem
- Mi az?- kérdeztem
- Legközelebb szólj, hogy kéthetente beszéljünk, különben a végén még úgy találkozunk egy hónap után, hogy már űrlény vagy- vigyorgott
- Te meg férj- jegyeztem meg nevetve
- És, akkor van már terv, hogy hogyan vessetek véget a dolognak?
- Igen. Ma mindent elintéztem, kiadtam a feladatokat, most várnunk kell
- A főnökasszony intézkedik- mondta Alex viccesesen és újabb pohár bort töltött- de mi van Sebbel? Min kaptatok össze?
- Mondjuk a 17 lányon…- néztem rá szúrósan, hogy nem is figyel- meg, hogy hazudik
- De nem veled volt, mikor… hát tudod. Azokkal a lányokkal volt
- Jó, de ha Hannát megcsalta, engem miért ne csalna? Ez nem olyan, hogy hű, ő most a szerelmem, ezért ezt befejezem. A pasik nem tudják leállítani a farkuk…
- Hé, ez nem volt szép- kacagott Alex- de azért van benne valami
- Tudom, hogy mindig igazam van- vigyorogtam- és, neked hogyan tovább?
- Már úgy érezem, hogy benne vagyok a korban. Vagyis, tudom, még a húszas éveimben járok, satöbbi, satöbbi, de akkor is úgy érzem, hogy itt az ideje a komoly döntéseknek- nagyot sóhajtott- meg akarom kérni Lucien kezét- mosolygott töretlenül és láttam rajta, hogy szemei csillognak a boldogságtól
- Ez szuper!- ugrottam a nyakába- nem is hozhattál volna ennyi jó hírt jobbkor. Mikor akarod megkérni a kezét?
- Ma este száll le a gépe. Holnap elviszem vacsorázni, és szerintem akkor. Már meg is vettem a gyűrűt
- Itt van? Megnézhetem?
- Nem, még nincs itt- kacagott- még az ékszerésznél hagytam, mert gravíroztattam rá
- Mit?
- „Légy enyém örökké”. Ez lesz belegravírozva
- Ah, ez olyan szép! Legszívesebben visítanék
- Tudom, de ne tedd- mosolygott - na, akkor beszéljünk valami érdekesebbről…
Alexander este fél kilenckor hagyta el a lakásom. Meglehetősen borgőzös és szerelemtől ittas állapotban sattyogtam a szobámba, és ledobtam magam az ágyra. Bekapcsoltam a tv-t, hogy valami értelmeset csináljak, mikor kopogtak a hálószobám ajtaján és Tessa lépett be
- Szia. Csak tudni akartam, hogy minden rendben
- Szia. Persze, minden oké
- Volt itt valaki? Csak… kint van két borospohár
- Igen. Alexander volt itt. Nagyjából fél órája ment el
- És, hogy van?
- Jól. Megnősül. Vagyis, még csak megkéri a barátnője kezét
- Aszta! Hát, ez a nap is eljött. Sosem gondoltam volna, hogy Alex valaha elkötelezi magát. Milyen a lány? Ismerjük?
- Nem. Francia. Luciennek hívják
- Ha a csaj is olyan szép, mint a neve, biztos jól járt
- Olyan csillogó szemekkel és odaadással mesélt róla- sóhajtottam- totál szerelmes a srác- mosolyogtam
- Majd írok neki és gratulálok. Csak ennyit akartam. Itthon vagyok ma este, ha kellene valami. Jó éjt
- Rendben, jó éjt
Tessa kiment, én pedig visszarévedtem a bugyuta filmre. Valami kutyaiskoláról volt szó, amiben a kutyák beszélni tudtak, és végül ők nevelték meg az oktatókat… Komolyan, amerikai film hülyébb már nem is lehet!
Reggel persze időben ébredtem, hiszen munkába kellett mennem. Amúgy is csúszásban volt a tegnap lemondott találkozók miatt. Összeszedtem magam otthon és bementem az irodába. Tárgyalás tárgyalást követett, munkaebéd, újabb tárgyalások. Végül, fél nyolcra vetődtem haza.
- Jó sokáig dolgoztál- jegyezte meg Tessa a konyhából, mikor meglátta, hogy végre hazaértem
- Az ügyfeleim nem ismerik a magánszféra és a magánélet fogalmát- morogtam
Ennyit beszéltem Tessával, azonnal a fürdőbe mentem, ahol egy gyors zuhanyt vettem, majd bedőlve az ágyba úgy aludtam, mint a bunda.
Ismét újabb másnapok következtek, amelyek a szokottnál jobban megterheltek. Nem tudtam eldönteni, hogy az állandó fáradtság és izomfájdalom miatt érzem-e így, vagy, mert már napok óta senkivel nem beszéltem, csak az ostoba ügyfeleimmel. Ha előröl kezdhetnék mindent, biztos, hogy nem ügyvéd lettem volna! Vagy nem a válásra szakosodom…
Végre eljött a péntek. Sebastian hiányzott, ezt nem tudtam sem leplezni, sem magamnak tagadni. Olyan űrt hagyott maga után, amit sosem tudok majd betölteni. Szerintem arra várt, hogy én írja neki, nekem viszont semmi nem jutott az eszembe. Pedig, volt, hogy egyik - másik estén még elalvás előtt az e-mail szövegszerkesztőjében voltam, de csak körmeimmel doboltam a billentyűzeten, mert nem tudtam rájönni, mit akarok mondani, és kicsit féltem attól is, hogy mit fogok hallani. Ilyenkor mérgesen csaptam le a laptopom fedelét, majd duzzogva fészkeltem be magam a puha takaró alá. A péntek este úgy telt el, mintha már hetven éves lennék: megittam egy teát munka után, olvastam egy keveset az egyik magazinból, és beültem a kedvenc fotelomba a szobámban, és csak bámultam kifelé az ablakon. Nem tudtam, mit akarok. Elkalandoztak a gondolataim Sebastian felé. Hogy most hol lehet, mit csinálhat, gondol-e rám. Erre magamban felhorkantam. Persze, hogy gondol rám! Aztán azon kezdtem filozofálni, mit kéne csinálni a nyáron, amely már itt van lassan a nyakunkon. Erősen hajlottam afelé, hogy szabit vegyek ki, és elmenje nyaralni, vagy hazalátogassak Németországba… de persze, ekkor is csak Sebastianig jutottam, és az előző kérdésekhez. És akármit kezdtem el gondolni, mindig a kezdő kérdésekhez jutottam vissza. Ördögi körbe kerültem.
Szombaton már fél kilenckor felkeltem, mivel egész héten csak dolgoztam, és gyakorlatilag senkivel nem kommunikáltam.
Kimentem, hogy csináljak valami ennivalót. Amíg főtt a kávé, rendbe szedtem magam a fürdőben. Felvettem pár kényelmes ruhadarabot és méregetni kezdtem a hűtő tartalmát. Totálisan üres volt. Elmorogtam magamban, hogy mit gondolok Tessáról, és főleg arról, hogy feleszi a hűtőm tartalmát, de azt vissza nem teszi. Még az sem lenne baj, ha elkérné a pénzt a bevásárlásra, csak csinálná meg!
Mérgesen becsaptam a hűtőajtót, felhajtottam a kávém, és újfent átöltöztem, hogy elmenjek a boltba. Kevés sminket is tettem fel és kontyba kötöttem a szőkés loboncom.
A boltban legalább kevesebben voltak, mint amúgy lenni szoktak, délutánonként. Pláne, hogy szombat volt. Ilyenkor minden normális ember alszik még… Listára nem volt szükségem, mivel a hűtőt látva elég nyilvánvaló volt, hogy mindenre szükség van. Szó szerint mindenre.
Két órán keresztül vásároltam és már alig vártam, hogy hazaérjek. Ha van dolog, amit jobban utálok a váló embereknél (mostanában így érzem) az a bevásárlás. És a bevásárlóközpontban lévő emberek.
Fél tizenegyre értem haza. Háromszor kellett fordulnom, hogy mindent vásárolt dolgot fel tudjak hozni

- De jó, bevásároltál! Már mondani is akartam, hogy nincs itthon semmi- dörzsölte meg álmos szemeit Tessa háloszobája ajtajában
- Ha még egyszer hagyod, hogy ennyire kiürüljön a hűtő, éjszaka, mikor alszol, beosonok hozzád, levágom a lábad, és azt fogok falatozni- morogtam, de aztán elmosolyodtam- na, mi a helyzet?
- Azt leszámítva hogy egész héten a hátadat, meg az alvó fejedet láttam, ezt inkább nekem kell megkérdeznem- sandított rám- minden oké?
- Persze, vettem is C-vitamint, mert nem érzem magam a toppon- vontam vállat- de hátha ez a sok alvás segített
- Amúgy jól vagyok- kötötte szorosabbra Tessa a köntösét- és mivel ilyen cuki voltál, hogy bevásároltál, főzök neked reggelit
- Ugye az nem merül ki a főtt tojásánál?- kérdeztem félve
- Mi a bajod a főtt tojással?- ripakodott rám, aztán felkacagott- nem azt fogok csinálni, valami egyszerűbbet
- A főtt tojásnál is egyszerűbbet?- néztem rá kérdően és akkor leesett- akkor ma is szendvics a menü
Vigyorogva bólogatott és nekiállt a reggelinek, amíg én elmentem átöltözni. Főként csendben reggeliztünk, csak pár szót váltottunk. Az időjárásról, meg arról, hogy mindketten utálunk vásárolni. Megszólalt a telefonom, SMS-em érkezett.
Megnéztem a készüléket és Alex volt az. Kért, hogy menjünk el moziba és ismerjük meg a menyasszonyát. Aki, mellesleg igent mondott, de azt persze már korábban is említette.
- Van valami programod estére?- kérdeztem Tessát
- Nincs- rázta a fejét- miért?
- Alex meg a barátnője most hívtak, hogy menjünk moziba. Jössz te is?
- Szívesen- mosolygott
A délelőttöt, és a kora délutánt arra áldoztuk Tessával, hogy kicsit rendbe szedjük a lakást. Csodálkoztam, hogy nem rohant ki máris az ajtón a gondolattól, hanem vonakodva bár, de belement. Mosást is raktam be, és az ágyneműm is lecseréltem. A nyaklánc nem jött szóba, d addig nem is akartam megemlíteni, amíg Harry nem hív a részletekkel. Fél négy körül Tessa jött be a szobámba
- Tudod már, hogy mit veszel fel?- kérdezte tanácstalanul
- Nem még nem – ráztam a fejem- de jó lenne végre kiöltözni egy kicsit. Nem kihívóan, csak olyan szexisen
- Igen, én is erre gondoltam. Segítsek?
- Aha, az jó lesz- felpattantam a laptopom elől és a gardróbomba sétáltam a lánnyal együtt
Körülbelül egy óra alatt sikerült kiválasztani azt, hogy én mit viszek fel, fél óra után pedig azt, amit Tessa. Még előtte befoglaltam a fürdőt. Hajat mostam, szőrtelenítettem, minden női dolog belefért, és ha már ott voltam, a sminkem is megcsináltam.
Felvettem a random kiválasztott fehérneműt, majd belebújtam a feszülés sötétkék farmeromba és felvettem hozzá egy barackszínű, mélyen dekoltált, spagetti-pántos fölsőt. Aggattam magamra vagy négy karkötőt és két gyűrűt, és a nyakamba is egy szép aranyláncot. Tessa is nagyon jól nézett ki: rövid, sötétkék szoknyába bújtatta formás lábait, és hozzá egy elég magas sarkú fekete cipőt vett fel. A fölsője egy egyszerű, fekete top volt.

Lucien

Felvettük a kabátjaink és a táskáink, és már indultunk is. Fél hétre értünk a mozi elé, kocsival. Mikor kiszálltunk, azonnal megláttuk a vigyorgó Alexet, és a meseszép barátnőjét. A lány tényleg gyönyörű volt, ahogy azt már korábban kedves barátom volt kedves kifejteni, de azért nem gondoltam volna, hogy ennyire. Ízlésesen és elegánsan volt felöltözve, kedves és játékos arca volt, amit már elsőre is nagyon értékeltem. Megtörtént a bemutatkozás, majd végre bementünk a moziba. Az estét egy vacsorával zártuk, de mivel Alex és én is kocsival voltunk, mi ketten nem ittunk, csak Tessa és Lucien.
- Az a csaj valami káprázatos- tört ki Tessa, mikor már hazafelé autókáztunk
- Én sem számítottam rá, hogy ilyen szép. Meg ilyen vicces és kedves
- Alex jól választott- bólintott Tessa mosolyogva- örülök, hogy talált magának valakit
- Én is
- De azért elég fura látni, hogy ennyire elkötelezte magát. Vagyis- tette fel a kezét- nem azt mondom, hogy neki nem való ez az élet és nem komolyodhat meg, csak eddig mindig azt mutogatta, hogy ő mennyire szereti a random csajokat és az egyedüllétet
- Mindenki változik- sóhajtottam és leparkoltam a mélygarázsba
- Köszi, hogy elhívtál magaddal. Nagyon jól éreztem magam
- Én is örülök, hogy jöttél- mondtam Tessának, és még a kocsiban, kiszállás előtt megöleltük egymást
Hát, ilyen sem történt még. És, nem is ittam!
A hétvége szinte csak úgy elrobogott, és megint arra eszméltem fel, hogy hétfő reggel hét óra és kelnem kell. Azonban délután Harry volt kedves meglátogatni, és mindent elintézett nekem. Megmutatta a számlakivonatokat, amelyekkel bizonyítani lehet a bűnösséget. Eljött az ideje a nyakék elkérésének és az alibi keresésének.
- Egyébként jól vagy?- kérdezte Harry
- Persze, minden rendben- mosolyogtam- de hogy intézed el a papírokat, ha a bíró rákérdez, honnan szedted?
- Miután kiszedtem belőle a neveket, nyilvános adatként tüntettem fel. Ha a mi perünk nem jár sikerrel, hát majd azoké, akik beperelik, mert nem tartotta be a titoktartási szerződést
- És hogy történhetett ez a "nyilvánosságra kerülés"?- mutattam macskakörmöt
- Rendszerhiba- vonta meg lezserül a vállát és egy csibész mosoly kúszott ajkaira.
El akartam olvadni.