3. rész

Sziasztok!

Itt van a folytatás, remélem örültök. :) Holnap szintén vizsgázok, és már az alap szóbelik is közelednek, így lehet, hogy egy héten csak egyszer tudok majd részt hozni, de mindenképpen sietek :)
Remélem, hogy sokatoknak tetszett a Bűvkör befejező része, habár túl sok visszajelzést nem kaptam, de a komit és a pipát nagyon köszönöm! :)
Jó olvasást, és jó szurkolást ma este! Sajnos elég hátulról indul Seb, de már egyszer láttuk, mire volt képes a boxutcából... ;) Jó pálya, jó előzések, hajrá Seb! 
Puszi Nektek, Drága Olvasóim
*Chrisee


3. rész
Kapcsolatok

~Anna

Mindig azt mondják, hogy az új kezdet nehéz. Így volt ez velem is. A „Mondjuk el Sebastiannak, hogy terhes vagyok és majd akkor visszafogad” tervem több helyen is hibádzott. Az egyik az volt, hogy a terhességem hallatára nem kapta vissza varázsütésre az emlékeit, de a legfőbb, hogy visszahívta magához azt a… azt… Sophiát.
A tavaszról is mondják, hogy az ismét mindennek a kezdete. Véget ért a zord tél, én pedig végre láthattam virágot. Vagyis, láthattam volna, ha nem maradok Svájcban Kimivel és halasztok fél évet a suliból. Nehéz döntés volt, de meghoztam. Próbáltam mérlegelni, hogy az e a fontosabb, hogy a gyerekem úgy nőjön fel, hogy az anyja főiskolát végzett, vagy úgy, hogy van egy apja. Vagyis, az anyja mindent megtett azért, hogy legyen egy apja. Értelem szerűen az utolsó mellett döntöttem. Viszont így minden otthoni dolognak lőttek. Nem lehettem Dorinával, bár tény és való, hogy Kimivel sem volt olyan rossz. Sőt! Nagyon is jól kijöttünk. Már persze, mikor otthon volt. És mikor nem nekem kellett elküldeni azokat a csajokat, akik nem akarták békén hagyni.
Eddig egyszer voltam orvosnál, aki szerint a baba nagyon szépen növekszik. Az a nap mondjuk elég kettős érzéseket váltott ki belőlem, ugyanis Sebastian nem akart eljönni velem, így Kimi kísért el. Akinek a közelsége meglepően jól esett. És, még a négy sütit és két fagyit is állta, amit a vizsgálat utáni cukrászdában faltam fel. Sőt, még a fodrászhoz is elvitt, hogy legyen végre egy kis változás a külsőmön. Viszonylag sok időbe tellett neki, hogy megszokja a szőke hajam...
Március elején már nagyban készült a csapat a versenyekre, Kimi viszont egyre többet morgott, hogy távol kell lennie.
- Miért vagy ilyen morcos?- kérdeztem a koffeinmentes teával a kezemben, a konyhapulton ülve egyik reggel
- Mert már megint el kell mennem. Utálok utazni! Már elegem van az egészből- itta a kávéját, amelyet legszívesebben kivettem volna a kezéből, és elszaladtam volna vele
- Eddig semmi bajod nem volt az utazással
- Igen, de eddig nem is volt egy terhes lakótársam, akire vigyáznom kell, és akiért állandóan aggódok- morogta és egyre jobban lehajtotta a fejét
- Csak nem féltesz!- kérdeztem szarkasztikusan, majd leugrottam a pultról és odaléptem hozzá
Szorosan megöleltem, és addig el sem engedtem, amíg nem viszonozta az ölelést. Délután elmentünk sétálni a közeli erődben. Jó volt kimozdulni, vele pedig kiváltképpen szerettem sétálgatni, mert sosem unatkoztam. Jó társaságnak bizonyultunk egymás számára. Az egymásba vetetett bizalom és törődés kölcsönös volt, és jó volt végre hasonlót érezni, mint valamikor Sebastiannal.
- És, hogy áll a Sophia terv?- kérdezte, mikor már egy film előtt üldögéltünk a kanapén
- Nem lesz semmilyen Sophia terv- ráztam meg a fejem- túlzottan idegesít az a lány, valahányszor rá gondolok, és nem akarok stressznek kitenni a babát
- Lemondasz Sebastianról?- kérdezte félve azt, amit nem mertem magamnak elismerni
- Próbálok erős maradni, de most nem megy. Arra akarok fókuszálni, hogy a babának semmi baja ne legyen. Azt mondta az orvos, hogy még nem léptem át azon a korszakon, amikor bekövetkezhet a spontán vetélés. Ezt csak stressz mentes és egészséges életvitellel tudom megakadályozni
- És a szüleid? Nem akarod valamikor meglátogatni őket?
- Nem is tudom- sóhajtottam- azután, hogy anyu felelőtlennek nevezett a gyerekvállalás terén, én már nem tudom, mit kéne gondolnom…
- Három nap múlva utazok. Addig van időd eldönteni, hogy mi legyen, csak nem szeretném, ha egyedül lennél itthon és bajod esne
- Őszintén, én a repkedéstől jobban tartok- fancsalodott el a képem
- Jó, te döntesz- sóhajtott nagyot a Jégember és megölet
A délután aztán egészen szépen alakult, este még vacsorázni is elmentünk.

~Sophia
Reggelente gyűlöltem arra ébredni, hogy Sebastian fekszik mellettem, de nem tehettem mást. Egyrészt el kellett vele hitetnem, hogy amire emlékszik az igaz, és továbbra is tömnöm a fejét azzal, hogy minden barátja és családtagja hazudik neki, mert nem szeretnek.
A május azt jelentette, hogy az idő kezd majd jobbra fordulni Európa legtöbb országában. Ki kellett eszelnem egy tervet, amivel idővel megléphetek Sebastian mellől. New York egészen jól bejött, nem is értem, miért voltam olyan naiv, hogy azt hittem, nem bukom le, ha elmegyek Austinba. De már nem is ez számít. 2020-ig börtönben kellett volna csücsülnöm, de így 2013-ra már jó kiszabadulni. És egyébként is, megviselt bent eléggé az a pár hónap. De az biztos, hogy ha egyszer találkozok azzal, aki elütötte ezt a szerencsétlent, annak kezet csókolok.
- Szia- morogta álmos hangján Seb és rám mosolygott
- Szia- viszonoztam mosolyát, de legszívesebben elfutottam volna előle- miért vagy fent ilyen korán? Aludj még
- Jó, de akkor te is- húzott volna vissza, de inkább kikeltem az ágyból- sok dolgom van, és… el kell intéznem ezt-azt. Még, mielőtt felkelsz
- Jó, de akkor csinálj reggelit
- Mindenképp- mosolyogtam tündérien, majd miután becsuktam magam után a fürdőszobaajtót megforgattam a szemeim
A tükör előtt megcsináltam a hajam, megmostam az arcom és a fogam és konstatáltam, milyen remekül is nézek ki. Forogtam még párat, majd köntösben visszamentem a szobába és elvettem pár göncöt. Sebastian már aludt, de nem is bántam. Kezdtem kifogyni a kifogásokból, miért nem akartam lefeküdni vele, mikor meg mellette feküdni is hányingerkeltő volt.
Lementem a földszintre, majd ettem pár szendvicset és ittam egy kis tejet. Evés közben a tv-t néztem, pont a hírek ment. Bemondták, hogy már hónapok óta nem találják a szökött rabokat, de ez csak azért lehet, mert az egyik kisebb hajó, amivel feltehetőleg Mexikóba próbáltak szökni, elsüllyedt. A rendőrség feladta a keresést, az elkövetőket halottá nyilvánítatták.
- A nagy szart- morogtam hangosan és a tányéromba dobtam a megmaradt kenyeret
Elment az étvágyam, akármikor Travisre gondoltam. Minden nap rettegésben vagyok, hogy rám talál, én hülye meg még el is újságoltam neki, hogy Sebastian kihoz. Eddig nem gondoltam volna, hogy nagy veszélyben lehetek, hiszen először meg kell bújnia, majd új személyazonosságot szerezni is komoly meló. De hallva a híradót, hogy gyakorlatilag úgy tekintenek rá, hogy meghalt, elég nagy az esélye, hogy itt fog keresni először.
Persze, ha ő még nem lenne elég, itt van Sebastian anyja, aki már három napja nem volt hajlandó hazamenni. Teljes kikészít az öreglány, mert Sebbel nem hagy minket kettesben. Nem mintha bánnám, csak már idegesít. Mindenbe beleszól és úgy néz rám, mint aki kívülálló. Persze, ebben teljesen igaza van. Még egy gond, amit meg kell oldanom.
És akkor még nem is beszéltünk Sebastian születendő gyerekéről. Ez az idióta egész nap arról a kölyökről papol nekem, és be nem áll a szája. Már totálisan elegem van. Az öccsét is alig bírom elviselni, nem még egy csecsemőt, amelyik egész nap bőg. Ha bárkikor is ide meri hozni az az Anna a gyerekét…
De, mindegy is! Próbáltam magam nyugtatgatni. Fél év sok idő, addigra remélhetőleg már messze járok innen. Valami meleg, trópusi helyen, ahol senki nem ismer, senki nem zaklat és ahol új életet kezdhetek, új emberekkel. Persze, addig megint a procedúra, hogy le kell nyúlnom Sebastian pénzét. Már kezdem sajnálni szerencsétlent, hogy állandóan átverem, de ha ilyen hülye, hogy visszafogad, hát az már nem az én bajom.
- Látom, nem tudsz aludni- hallottam meg Heike hangját- csak nem a lelkiismereted?- kérdezte gúnyosan, mikor elsétált mögöttem
- Nagyon vicces- vágtam fancsali képet, amit nem láthatott- te hogy aludtál?- kérdeztem kedves mosollyal és felé sétáltam, hogy bevigyem a tányérom a konyhába
- Nem kell a műmosoly kedves. Átlátok rajtad
Próbáltam ennek ellenére sem feladni az álcám, mikor megláttam az ajtóban a bőröndjét
- Csak nem elutazol?- kérdeztem a tőlem telhető leg elkeseredettebb hangon
- De, hazamegyek. Remélem beszélsz Sebastiannal, hogy vigyen ki a repülőtérre
- Tudod, ő most elég fáradt… az este miatt- mondta és szégyenlőséget tettettem- inkább hívok Neked egy taxit. Nehogy lekésd a géped! Ki tudja, hogy az én kis Drágám mennyi szunyókál még. Nem lehet fáradt a versenyre, ezt te is tudod. Holnap után már utazik is
- Akkor is azt akarom, hogy a fiam vigyen ki- dobbantott egyet a lábával, majd elindult az emelet felé
- Szerintem az nem jó ötlet… tudod, kitakarózva szeret aludni. És teljesen meztelen
Heike lassabbra váltott, lépett még egyet a lépcsőn, de aztán megállt és hátrafordult. Nem akarta magára haragítani a fiát, aki már így sem szívlelete túlzottan. Persze, köszönhetően nekem. Kevés hiányzott, hogy a nő arcába nevessek.
- Akkor hívhatom a taxit?- kérdeztem bájosan és felemeltem a csomagját
- Megoldom- morogta és kikapta a kezemből a táskát, majd kiment az ajtón
Nem igazán érdekelt, mit is csinál, örültem, hogy legalább a házból elment. Úgy húsz perc után hallottam végiggurulni egy autót a bejárónkon, majd tovább is hajtott, két ajtócsapódás után.
Az anyós elintézve- gondoltam magamban és nagy vigyor terült el az arcomon. Felmentem az emeletre, hogy átvegyem a ruhát, amiben edzeni szoktam, majd a pincében futottam pár kilométert a futópadon és erősítettem egy keveset.

~ Dorina
A házibuli óta sok minden történt. Anna kint maradt a babával és Kimivel Svájcban, én pedig maradtam a lakásban.
- Jó reggelt- duruzsolta egy mély férfi hang fülembe, majd puha ajkakat éreztem meg a halántékomon
- Hmm- nyüszögtem, mert rekedt voltam a tegnap elszívott fél doboz cigitől
- Akarsz enni valamit?- kérdezte, majd éreztem, ahogy kikelt az ágyból
A hümmögés igenlő fajtáját választottam
- Aszpirint is kérsz?
Ismét egy igenlő hümmögés
- Fél óra és kész. Kijössz majd?
Ismét igenlő hümmögés. Még kaptam egy csókot meztelen hátamra, majd hallottam, ahogy becsukódik a szoba ajtaja.
Lassan feltornáztam magam az ágyon, és megdörzsölgettem a szemeim. A fürdőbe mentem, de a tükörben szinte megijedtem a saját látványomtól. Lemostam a lefolyt és a fejemre száradt sminket, majd vettem egy langyos zuhanyt, hogy felébredjek. Megtörölköztem és magamra húztam el köntöst.
Kimentem a konyhába, ahol már finom illatok terjengtek
- Mi lesz ez?- kérdeztem egy álmos mosollyal és a főzőcskéző férfi mellé álltam
- Gombás tojás- adott puszit a homlokomra- ülj le, már kész is van
Leültem a megterített asztalhoz, majd végigmértem
- Talán nem tetszik valami?- kérdezte vidáman
- Túl sok rajtad a ruha- sóhajtottam
- Fél óra és indulnom kell a tárgyalásra
- Ne már- mondtam, és el is szomorodtam- azt hittem, hogy ma itt leszel velem egész nap
- Délután fél 4 felé végzek, ha szeretnéd, feljövök- mosolygott
- Az jó lenne- mosolyogtam én is, bár kicsit erőtlenül, mert még mindig hasogatott a fejem
- Itt a gyógyszer- nyomott a kezembe egy fehér tablettát
- Kösz- gyorsan bevettem és leöblítettem két deci vízzel- de nem megyünk sehova- jelentettem ki
- Most is csak te lőttél túl a célon- kacagott fel- de azért moziba mentem volna…
- Inkább letöltök egy filmet. Az nem jó?
- De, legyen, amit akarsz
- Legközelebb azt csináljuk, amit te akarsz, oké?
- Lesz legközelebb?- vigyorgott kajánul
- A reggeli után is volt legközelebb, nem?- kérdeztem, és vigyor kúszott az arcomra
- Azt is kierőszakoltad- jegyezte meg
- És nézd, mi lett belőle
- Abból is szex lett- vigyorgott Máté
- Hát, te vettél fel a kocsiddal és mentél bele- vontam vállat
- Ott áltál abban a kis fekete ruhában meg egy szál kabátban… megsajnáltalak
- És jutalom szex lett a vége!- mondtam, mire csak mosolyogva bólintott- pasi logika- csóváltam meg a fejem vigyorogva és elkezdtem falatozni az isteni tojásrántottát