4. rész

Sziasztok!

Itt a következő részt, mindenkinek jó olvasást kívánok hozzá! 

Annyit szeretnék mindössze hozzáfűzni, hogy nagyon köszönöm a kommenteket, és a pipácskákat! Remélem a rész hossza a tartlama mutatja, hogy mennyire köszönöm.!:)

Mindenkinek szép napot

Cuppanos ;) :*

4.rész

Loren

Ha az ember szegény, nincs sok választása. Tanulnia, dolgoznia kell, vagy elveszik, és a süllyesztőbe kerül.
Anyám mindig azt mondogatta, minden jobb lesz, ha szorgalmas vagyok. Én mindent megtettetem, de sajnos nem vagyok olyan okos, mint egyesek, így nem kaphatok ösztöndíjat, illetve a pénzt, amelyet anyu kemény spórolással takarított meg nekem az egyetemre apa elvette és belőtte magát. Még egyszer, utoljára. A tandíjamat teljes egészben elvitte, majd 3 napra rá, kirabolva, túladagolva találtak rá egy londoni sikátorban…
A rémstory, amely az életem, itt kezdődik, de még nincs vége. Van egy öcsém, Kenneth, és egy húgom, Lilith. A gyámügyesek egyre gyakrabban jönnek ellenőrizni őket, mivel anya nincs a toppon, és nekem sincs munkám.
Anya nagyjából egy hónappal ezelőtt agyvérzést kapott. Amíg ő kórházban volt, nekem kellett gondoskodnom a testvéreimről. Kenneth 15 éves, míg Lilith 11. Szörnyű traumát éltek át, mikor apánk meghalt, és ha most még az anyjukat is el kéne veszítni… Nekem is szörnyű gyerekkorom volt, de az anyutól kapott szeretet mindig kárpótolt. Én is remélem, hogy erős tudok maradni, és sok szeretet adok a kisebbeknek.
Hétfőn fél 4 felé értünk haza. Anya még a kórházban van 3 napig megfigyelés alatt tartják. Nem tudom, hogy fogom rendezni a kórházi számlát, de sok dolog miatt fájhat még a fejem… Amint beértünk a lakásba, a kicsik ledobták a táskákat és helyet foglaltak a kanapén. Általában az a műsor, hogy én elmegyek értük a suliba, majd mikor hazaérnek, kiszolgálom őket. Ez most sincs máshogy. Ha gazdagok nem lehetnek, legalább egy kis kiszolgálás járjon nekik. Egyáltalán nincsenek elkényeztetve, de nem is lehetnének. Hacsak a napi háromszori étkezés luxusnak nem számít…
Megették az ebédet, majd elvonultak tanulni. Nagyon jó, hogy legalább e miatt nem kell velük veszekednem.
Végeztem a pakolással, és pont nyitottam volna ki kedvenc könyvem, mikor megcsörrent a telefonom. Előhalásztam a farzsebemből és egyből benyomtam a zöld gombot
- Haló?- szóltam bele
- Jó napot kívánok! Ginger Wear vagyok- csilingelt egy női hang- a beadott életrajza felkeltette az érdeklődését a csapatnak, és szívesen látnánk egy interjún
- Valóban?- ugrottam fel, és nem sok kellett, hogy sikításban törjek ki- mikor menjek?
- Holnap délután fél 2. Megfelel önnek?
- Természetesen. Vigyek még valami papírt, vagy van esetleg valami különleges elvárás, amit teljesíteni kell?
- Kisasszony, ez nem egy hostes munka- nevetett fel- mi a teljesítmény alapján vesszük fel az embereket, nem a külső megjelenés alapján. Nyugodtan jöjjön hétköznapi ruhában
- Rendben, köszönöm- sóhajtottam nagyot. Nincs semmi elegáns cuccom…- akkor holnap, fél 2.
- Örömmel várjuk. Viszont hallásra- köszönt el kedvesen
- Visszhall- tettem le a telefont- Kenneth, Lilith- kiabáltam, mire mindketten kidugták fejüket a szobából- holnap állásinterjúra megyek. Ha minden jól megy, holnaptól van állásom- ujjongtam
Mindkettejük arcára mosoly és megkönnyebbültség ült ki. Az, hogy van munkám már nekem is, sokat fog javítani a színvonalunkon.
Délután fél 6-kor indultunk el a kórházba, mikor már készen voltak a srácok a házival. Anya örömmel fogadott minket, és már sokkal jobb színben volt, mint tegnap. Minden nap itt vagyunk nála, legalább egy órát.
Mikor elmondtam neki, hogy lehet, lesz állásom, majdnem sírni kezdett. Ha valóban sikerül minden, és azt a fizetést kapom, amely a pályázatban ki volt írva, minden rendben lesz. Fizetni tudjuk a számlákat, visszafizethetjük az adósságot, és nem jár a nyakunkra a gyámügy, és anya kórházi számlája is ki lesz egyenlítve, illetve a kicsiknek sokkal kevesebbet kell majd nélkülözni.

Kedd reggel szinte kirobbantam az ágyból. Felkeltve a testvéreimet reggelit csináltam nekik, majd én is rendbe szedtem magam. Elkísértem őket a suliba, majd hazajöttem egy gyors bevásárlás után. Megvettem a legfontosabb dolgokat, mint tej, kenyér, felvágott, és pár zöldség, majd indultam is a szekrényem elé. Kiválasztottam, mit veszek fel, majd megmostam a haja. Megszárítottam, és egyszerűen csak kifésültem. Angliában az eső a legnagyobb baj, nem pedig, hogy hideg van… Június vége felé igazán „jó” idő szokott lenni, így csak egy sima ujjatlant, és egy hosszúnadrágot kaptam magamra, és betettem táskámba egy kardigánt, hátha mégis hidegre fordulna az idő. Tettem fel egy nagyon kevéske sminket, és belebújtam kedvenc cipellőmbe. Pár kiegészítőt még előkerestem, majd egy esernyő és az iratok bepakolása után már indultam is.
Busszal mentem egy darabig, majd gyalog nagyjából 10. A Milton Kaynes-i gyár elég közel volt Londonhoz, így nagyon jól jött az ajánlat.
Mikor beléptem, egy hatalmas tér fogadott. Egy vitrin tele volt kupákkal, és a fal képekkel, meg rajzokkal. Amint befejeztem a bámészkodást, a recepcióhoz léptem. Kedvesen fogadtak, és eligazítást adtak, hogy merre kell mennem.
Fellifteztem a 4. emeletre, majd jobbra mentem a folyosón, és a 4. ajtón bekopogtam. Egy erélyes „szabad” volt a válasz. Nagy levegőt vettem, majd benyitottam. Egy középkorú férfi ült velem szemben, neki háttal pedig egy szőke. Az ő arcát nem láttam, mert nem fordult hátra… Beléptem, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Kicsit zavaró volt, hogy a kezem nincs tele semmivel, így játszadozni kezdtem ujjaimmal. A velem szemben ülő férfi, és a nekem háttal lévő is felálltak
- Christian Horner- ráztam kezet a barna hajú fickóval. Igazán kedvesnek tűnt, végig mosolygott
- Loren Gould- mutatkoztam be én is
- Sebastian Vettel- nyújtatta kezét a szőke is, majd kezem tenyerébe tettem
- Loren Gould- válaszoltam elvarázsoltan, hiszen a kékszemű, szőke srác teljesen elvarázsolt
- Nos, foglaljon helyet- mutatott Christian az egyik székre, amely az íróasztallak szemben volt. Sebastian szintén leült- akkor az állásinterjúra jött, ugyebár- kezdett bele
- Igen, nagyon szeretném ezt az állást, és szeretném, hogy semmi kétségük ne legyen velem kapcsolatban, mert nagyon lelkiismeretes, és becsületes dolgozó vagyok
- Ez nagyszerű- szólalt meg Sebastian- nekem szimpatikus- meredt még mindig egy helyre. Kicsit furcsa volt, így méregetni kezdtem
- Jaj, nem ellened van!- nevetett fel hangosan Christisan, mire kicsit megijedtem- Seb elaludta a nyakát tegnap este és azért ilyen furcsa a fejtartása
- Ó, értem- bólintottam mosolyogva- azt hittem, velem van a probléma. Segítsek, esetleg?- álltam fel, és a szőke mögé léptem
- Értesz ehhez?- kérdezte félve- csak mert eléggé fáj…
- Egy hónapot jártam egy masszázsképzésre, és az első hónap csak a nyakról és annak izmairól szólt…
- Akkor, tiéd a pálya- helyezkedett úgy a fotelban, hogy kézre legyen. Nyomtam párat a nyakán, meg a vállán a megfelelő helyeken, majd visszaültem
- Jobb már? Most sajnos csak ennyit tudtam tenni, mert gondolom nincs izomlazítód…
- Arany keze van Chris- fordult felém- felvesszük- mosolygott rám kisfiúsan és én fülig pirultam. Nagyon édes srác…
- Oké, Seb, téged meggyőzött. Akkor én jövök… Miért akar itt dolgozni?
- Nem igazán ismerem a sportágat, de szeretem az új dolgokat. Közel van a lakóhelyemhez és az elvárások sem olyan vészesek, mint máshol, és az újságban kiírt fizetés nekem több lenne, mint tökéletes
- Egyedül él?
- Nem. Van két kisebb testvérem, és az édesanyámmal élünk. Sajnos ő most kórházban van, így nekem kell ellátnom a háztartást, és ez pénz nélkül, vagyis spórolt pénzből elég nehéz… Nagyon nagy segítség és remény lenne ez az állás
- És mi van az apáddal?- kérdezett bele Seb
- Ő… túladagolta magát, és meghalt. Nagyjából 4 hónapja
- Ó, nagyon sajnálom!- mentegetőzött rögtön
- Semmi baj- mosolyogtam rá- igazából így könnyebb. Csak elvitte a pénzt otthonról… De ez teljesen a magánéletem, gondolom erre nem kíváncsiak. Tehát, ezért kell nekem nagyon az állás
- Mi, itt a Red Bull-nál egy család vagyunk. Nekünk bármit el lehet mondani, és mindenre kíváncsiak vagyunk- mosolygott Christian- és egyébként nem lenne baj, hogy mindig velünk kéne utaznod?
- Nem. Anyut már holnap kiengedik a kórházból, így ő már gondját tudja viselni a húgomnak és a bátyámnak
- Akkor, azt hiszem Seb jól mondta. Fel vagy véve. És már holnap kezdhetsz is. Most hétvégén lesz az Angol nagydíj, arra már szeretném, ha úgy jönnél, mint Seb asszisztense. Annyi lesz a dolgod, hogy csináld meg, amit kér, és tegyél rendet a pihenőjében, és segíts a sajtósa munkájában
- Rendben, ez így tökéletes
- És a fizetés pedig úgy lesz, ahogy az újságban olvastad
- Nagyon szépen köszönöm- álltam fel, és kezet ráztam a két férfival- akkor, minden jót, és holnap reggel…
- Reggel kilenc.
- Rendben- bólintottam és mosolyogva kiléptem az irodából
Bementem a mosdóba, majd kiujjongtam magam és fel is frissültem egy kicsit. Pisiltem, majd elindultam a buszmegálló felé
- Hello, asszisztens- hallottam egy hangot a hátam mögül

- Seb!- fordultam hátra megrémülve- megijesztettél- tűrtem hajam fülem mögé. Nem bírtam állni tekintetét. Annyira fürkésző és kíváncsi volt. egyszerűen… még sosem láttam olyat, amely ennyire megbabonázott volna
- Nem volt szándékos- vigyorgott- kocsival vagy?
- Nem- forgattam a fejem
- Akkor a remek nyakmasszázs fizetsége képen, hazaviszlek. Mit szólsz?- mosolygott töretlenül
- Azt hiszem, elfogadom
Egész útón végig bohóckodtunk. Nagyon kedves, és figyelmes. Nagyjából 20 perc alatt otthon is voltam, és szerencsére Seb nem akart feljönni, így nem kellett látni, hogyan is élek
- Nagyon köszönöm- mondtam végül a kocsiban
- Nincs mit, szívesen tettem. Akkor holnap találkozunk
- Igen… és még valamit- fordultam vissza felé- milyen ruhában kell járnom?
- Csapatpólót biztos, hogy fogsz kapni, szóval csak a gyárba jövet kell valami fölső. Alulra pedig azt veszel fel, amit szeretnél. Nadrág, szoknya, bármi jöhet
- Oké, megjegyzem. Szia- szálltam ki a kocsiból, majd bementem a lakásba
Összedobtam egy kis ebédet, majd a szokásos időben elmentem Kenneth-ért és Lilith-ért. Még hazafelé elújságoltam nekik a hírt, így azt javasolták, hogy először anyuhoz menjünk, csak aztán haza. Erőszakosságuk révén hamarabb megejtettük a vizitet, és nagy meglepetésemre még anya is haza jöhetett velünk. Már minden rendben volt vele, nem látták okát az orvosok, miért maradjon bent.
Otthon egy nagy vacsorát csaptunk, majd amíg a kicsik írták a házikat, én elmeséltem anyunak mindent. Meg persze Sebet is…
Este, mikor lecsuktam a szemem, az ő szempára és mosolya lebegett előttem. Mi ez? Szerelem? Nem hiszem… William után ilyet soha nem tapasztalhatok többé.

Szerdán reggel érkezésemkor, mint kiderült, Seb elfelejtett szólni, hogy korábbra kellett volna jönnöm egy megbeszélés miatt. Beérve egyből Britta fogadott, hogy csak ilyen alkalmakkor fogom hasznát venni a korábban érkezésnek. Meg persze bemutatkozott, majd felhívott az irodájába. A kezembe nyomott egy rakat papírt, majd elmondta, hogy hova vigyem őket.
Lementem a 2-ra, majd jobbra, aztán balra, és végig a folyosón. Nem Seb szobájához értem, és kicsit izgultam is. Mikor kitártam egy hatalmas ajtót, egy asztal, meg egy titkárnő fogadott. Amint meglátott, letette a telefont, amit eddig szorosan a fülén tartott
- Jó reggelt. Sebastian Vettelnek hoztam az iratokat…- kezdtem félve, mire a nő csak bólintott, és már fel is állt.
Odament az ajtóhoz, ami szinte az asztala mellett helyezkedett el, majd kinyitotta nekem. Belépve legalább 10 férfi tekintete szegeződött rám. Próbáltam elrejteni, hogy kínosan érzem magam, és egy halk „Jó reggelt”-et leheltem, majd gyorsan körbepásztáztam a termet, hogy megtalálja Sebet. A terem másik végén ült, így gyorsan odatipegtem hozzá. Odanyújtottam neki a mappát.
- Köszi- suttogta- és bocsi, hogy nem szóltam- erre csak megráztam a fejem- ülj le- húzott ki egy mellette üresen lévő széket, majd én gyorsan, gondolkodás nélkül belehuppantam.
Ha a főnök kéri, hogy tegyek így… Nagyjából a leülésemtől számított 3 percben rájöttem, hogy Seb miért kérte, hogy maradjak. Akármin is voltam, eszméletlenül unalmas, és monoton volt. A pasas, aki beszélt… Jesszus! Ugyanaz a hanglejtés, ugyanazok a szavak újra és újra. Néha már azt hittem, magát próbálja meggyőzni a mondandójáról, annyiszor ismételt és nyomatékosított
„Ezt még visszakapod”- firkantottam egy cetlire a szöveget, amelyet odacsúsztattam Sebnek. Mikor elolvasta, komor, és unott arcán egy mosoly futott végig.
„Hát rájöttél… egyedül csak nem csinálhatom”- jött vissza a papír ezzel a válasszal. Kicsit nekem is jobb kedvem lett, és már nem is unatkoztam annyira. Rá pillantottam, és arcán egy huncut mosoly ült ki. Ha rám nézett, pont hátat kellett fordítania annak, aki az előadást tartotta… szóval semmi esélyem…
„Ezért engesztelést kérek”- folytattam tovább az unaloműzést, és végül is az ismerkedést
„Fizetésemelésre gondoltál?”- küldte vissza. Nem is hangzik rosszul… -gondoltam
„Annyival több fontot kérek, amennyi percet még itt kell tölteni”
„Szerintem akkor milliomos leszel”- válaszolt, és mikor megkaptam, kevés kellett, hogy hangosan felnevessek.
Ez volt az utolsó üzenet, amit Sebbel váltottam, mivel a telefonom rezgett egyet. Gyorsan előkaptam, és láttam, hogy Britta neve villog a kijelzőn. Megnyitottam: „Hol vagy????????? Még sok dolgunk van!” Leírtam neki, hogy Seb „befogott", és nem tudok szabadulni.
Fél órával az utolsó Brittának küldött magyarázat után véget ért a megbeszélés. Mikor kiléphettem az ajtón, nagyot lélegeztem
- Egész jól bírtad- nevetett a hátam mögött Seb
- Olyan… szemét vagy!- fenyegettem meg ujjammal, mikor hátra fordultam
- De egy főnöknek mindent meg kell csinálnod
- Igen… remélem ezzel nem élsz vissza. Bár nem olyannak ismerlek…
- Nem kell félned- suttogta fülembe, amitől még a hideg is kirázott.
Brittával a nap hátramaradt részében dolgoztunk és dolgoztunk. Rengeteg megjelenése, meg interjúja van Sebnek. Már értem, miért kellek én is…
Nagyjából 20 perces ebédszünetet ejtettünk meg, mialatt újdonsült kolléganőm bemutatott Seb fizioterapeutájának, Heikki-nek. Elég borsos volt köztük a hangulat, szóval a szőke finn nem sokáig maradt…

Aaron 

Nagyjából fél 5 körül, mikor már mind a ketten kivoltunk, elegünk lett a munkából, és haza indultunk. A hallban volt egy fickó, aki Sebbel beszélgetett. Mikor a főnököm megpillantott, mutogatott valamit, amiből én semmit, de Britta azt szűrte le, hogy Seb szeretné, ha odamennék mellé. A liftből kijövet elköszöntem Brittától, majd odasétáltam Sebastianhoz
- Aaron Dean Linton- nyújtott kezet az ismeretlen férfi, amint odaértem
- Loren Gould
- Loren- fordult felém Seb- Aaron a mostani futamhétvégén kint lesz a pályán. Szeretném, ha vele foglalkoznál végig
- Oké…
- Majd megbeszélünk mindent. Aaron, öröm volt megismerni- mondta Seb, és megrázta a szőkés hajú srác kezét
- Téged is. És örvendtem, Loren- ejtette édesen a szavakat, majd egy huncut mosoly kíséretében hátat fordított nekünk, és elment

- Az a mosoly inkább volt perverz, mint szexi- mondtam, miközben mindketten a távozó után bámultunk
- Utálom az ilyeneket…- morogta Seb- új részvényes. Mindig fényesre kell nyalni a seggét
- De látom, neked ez megy- ejtettem ki véletlenül a számon, mire szúrósan nézett rám- ne…
- Oké, mindegy- fojtotta belém a szót, de elég feszültnek látszott
- Masszázs?- próbáltam felvidítani
- Nem, kösz. Heikki mindjárt itt lesz
- De tőlem nem olyat kapnál, mint tőle…- mondtam kicsit másabb hanglejtéssel, mint gondoltam
- Menyasszonyom van, mielőtt többet gondolsz- sújtott le szavaival, és teljesen megbántott. Szinte a szívemben forgatott meg egy kést
- Gondoltam kedves leszek, de ha a bunkó főnököm egy ribancnak néz, akit mindenkinek odaadhat, inkább hazamegyek- fordultam meg, és elindultam
Titkon reménykedtem benne, hogy utánam jön, de nem történt meg. Nem egy filmben vagyunk. A kijárathoz érve elmorzsoltam egy könnycseppet.
Felszálltam a legközelebbi buszra, ami jött, és vagy fél 7 is volt, mire hazaértem. Anya kajával várt, de nekem csak egy kellemes kis fürdő kellett. Átöltöztem a pizsimbe, majd bebújtam az ágyba. Nagyjából fél 10 lehetett, mikor csöngettek. Magamra kaptam a köntösöm, és lementem az ajtóba
- Hát igen… a bunkóságot nem lehetne tovább fejleszteni. Fél 10-kor csöngetsz oda, ahol van két iskolás gyerek
- Sajnálom… de nem akartam, hogy haragudj rám. Egyszerűen csak feszült voltam
- Akkor sem kellene így reagálni. Lehet, hogy a főnököm vagy… de akkor is elvárom, hogy emberi érzéseket, és viselkedést tanúsíts irántam
- Cuki a papucsod- vigyorgott a tigrist bámulva
- Ne terelj!
- De a köntösöd…
- Na szia, Sebastian - forgattam meg a szemeim bosszúsan
- Oké, tudom- rázta meg a fejét, majd mély levegőt vett, és csak azután nyitotta ki a szemét- arra gondoltam, hogy elmehetnénk most valahova, hogy kiengeszteljelek
- Nekem ez a bocsánatkérés is elég volt. De ha nagyon akarod, holnap ehetünk együtt. Ebédet, vagy korai vacsorát. Ha már elszakadtam az ügyfelemtől…
- Nem szeretném, hogy a… a… ribanca- suttogta a „csúnyábbik” szót – legyél. Mindössze éreznie kell, hogy a Red Bull-nál megkapja a pénzéért azt, ami jár. – gondolkodóba esett szúrós nézésem láttán- basszus! Ez megint rosszul jött ki. Tudod, hogy hogy értem, én csak…
- Úgy érted- vágtam közbe- mint ahogy én a masszázst
- Tényleg bunkó voltam- vakarta meg a tarkóját
- Ha holnap meglepsz valamivel, kvittek vagyunk
- Rendben, akkor holnap biztos összefutunk. Egyébként pedig gyere fél 8-ra a gyárhoz, mert a legtöbben onnan mennek a pályára…
- Tudom, Britta mindent leírt. Nagyon aranyos, kedves és segítőkész
- Ennek nagyon örülök
- Nos, Seb… jó éjt
- Neked is- ölelt át, ami úgy ért, mint… nem is tudom. Nincsenek rá szavak. Még megmoccanni sem tudtam- látom, még haragszol…
- Nem… nem- makogtam- csak olyan… megleptél- pirultam el
- Miért pirultál el?- kérdezte vigyorogva
- Mint már említetted, egy köntös, meg egy tigrises mamusz van rajtam…
- Semmi más?- komolyodott el egy kicsit és nyelt egyet
- De, még van egy nagyibugyi, meg három melegítő, két melltartó és három póló…
- Viccelsz
- Biztos?
- Tuti
- Egy hálóing van rajtam, hogy megnyugtassalak. Na szia, Seb, fáradt vagyok
- Holnap én is korán megyek. Ne ugorjak be érted?
- Ne, mert a többiek többet fognak gondolni, mint ami valójában van
- Nem érdekelnek a többiek- kacsintott, majd elment
Még a kocsija ajtajából visszakiabált, hogy reggel 8-ra itt van értem. Bólintottam, majd visszamentem az emeletre. Ki a franc vagy, és mit akarsz? Menyasszonya van… nem akarhatok tőle semmit! Mindössze barát. Barát. Barát. Barát. Ezt a szót hajtogatva aludtam el, de álomföld ugye messze van a valóságtól…