8. rész

Sziasztok!

Sajnálom, hogy nem jött össze a 3 komi, de nagyon köszönöm Doriinának, hogy szakított rám időt, és írt! És a pipákat is köszönöm:))

Ez egy kicsit másabb rész lett, inkább csak egy epizód. Sophiáról nincs kép a történetben, majd később megtudjátok, hogy ez miért van így ;) Ennyit fűznék hozzá előre, jó szórakozást.

Sok puszi, szép délutánt! :)

8.rész

A múltam

~Anna
- Eddig nem úgy volt, hogy nem szabad?- szólaltam meg, mikor már felszabadultak ajkaim
- Anna… én… nekem- kezdett el habogni- szükségem van rád, és a segítségedre

- Nem válogatok még egyszer esküvői ruhát- jelentettem ki, de a szívem már így is belefájdult
- Nem, ilyenről szó sincs!- ült le a kanapéra- csak… nem tudom, mi tévő legyek
- És tőlem vársz választ? Vedd el- rántottam meg a vállam és visszanyeltem a könnyeim
- Tudom, hogy ez neked sem ilyen egyszerű. Bevallottam, hogy mit érzek, és így sokkal könnyebb, de… tudod Hannát már elhagytam egyszer, és az rendkívül rossz döntésnek bizonyult
- Nézd… idejössz Angliába, azt sem tudom, hogy miért. Aztán meglátsz, és megkeresel, majd megcsókolsz. Aztán meg ki akarod önteni nekem a szíved, hogy végül bűntudat nélkül vehesd el a barátnőd. Sajnálom Seb, de ennyire nem vagyok erős
- Elmondom- ragadta meg a karom és lehúzott a kanapéra
- Micsodát?- értetlenkedtem
- Hogy miért nem tudok döntést hozni…


~Seb
Ott volt az alkalom. Ott ült velem szemben Anna, akinek már minden érzésem bevallottam, és az igazságra várt. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a nap. Mindig azt hittem, hogy ezt a megaláztatást már csak Hannánál kell eltűrnöm
- Nekem nagyon nehéz erről beszélnem- kezdtem bele- de mivel fontos vagy nekem, nagyon is, szeretném, ha tudnád…


~2010
A világbajnoki trófeát tartom a kezemben, a német himnusz szól a győzelmemnek köszönhetően. Az első világbajnoki címem! Lettem valaki, már nem vagyok egy zöldfülű. Érzem, ahogy egy-egy könnycsepp végigfut az arcomon, de nem zavar. Azt akarom, hogy a rajongóim nagyobb képet kapjanak belőlem, hogy vannak örömkönnyeim, hogy tényleg örülök annak, amit elértem, amiért megdolgoztam. 
Kicsit homályosan látok, de ott van Hanna a tömegben, és velem együtt örül. Szőke haja kicsit kócos a véghajrá izgalmai miatt, de őt ez nem érdekli. Természetes, és gyönyörű, mint mindig. Szerelmünk már majd’ 10 éve tart, és ezt feladni, vagy elfelejteni… sosem tenném. 
Az interjúk után vagyunk, épp a home-ba tartunk visszafelé Tommival. Összefutnunk még pár újságíróval, és válaszolok egy-egy kérdésre, de az örömöm persze töretlen. Beérve a főhadiszállásra mindenki gratulál, majd egy koccintás után mindenki megy a dolgára. Jól tudom, este buli lesz, amit nem fogok kihagyni!
Hanna a pihenőmben vár, és ki van virulva. Nem igazán szereti az autósportot, de az évadzáróra kijött, mert tudta, hogy meg fogom nyerni. Legalább is ő ezt mondta, és mint látszik, bevonzotta nekem. 
- Ügyes voltál, kicsim- ugrik a nyakamba és egy hatalmas puszit ad a számra
- Köszönöm, hogy itt vagy nekem, és támogatsz- ölelem át szorosan 
- Mi más lenne a dolgom?- kérdezi kacagva
- Lenne még egy ötletem- csúsztatom tenyerem fenekére
- Seb… ezt nem hiszem, hogy most kéne
- Ugyan már!- kezdem el csókolgatni a nyakát- be lehet zárni az ajtót, és itt még nem is csináltuk
- Sosem… nősz fel?- kérdezi szaggatottan, mert mindig megtalálom a gyenge pontjait
- Én? Biztos nem
Felkapom derekam köré, majd az ágyra fektetem. Csókolgatom, és simogatom, ahol csak érem, de persze az adrenalin is dolgozik még bennem rendesen. Nem tervezem túl érzékire ezt a szeretkezést, de Hannának sikerül azzá tennie. Mindig is tudott befolyásolni, és ezzel én tisztában is vagyok. Végig engedi, hogy az én kezemben legyen az irányítás, de valahogy mégis azt érzem, hogy azt csináljuk, amit ő akar. Ez persze nekem nincs ellenemre, hiszen az a lényeg, hogy vele lehessek. 
Lassan húzom végig kezem combján, majd melleihez érek. Hirtelen hatolok belé, és hangos sikolyát csókomba folytja. 
Pihennünk még egymáson 10 percet, majd felöltözünk. Pont időben kapjunk össze magunkat, mert megjelenik Ecleston úr. Elbeszélgetünk vele egy keveset, majd mikor kimegy, Hannával összenézünk, és nevetni kezdünk
- Be sem zártad az ajtót- üt egyet karomba
- Így izgalmasabb volt- kacsintok rá, majd átkarolom és visszamegyünk a szállodába
A szálloda előtt is sok rajongó vár, és nagyon örülök nekik. Míg Hanna fölmegy, én képeket készítek velük és autógrammot osztok. Nagyjából fél órát vagyok lenn, majd fölmegyek. Hanna már készülődik
- Most küldött egy sms-t Tommi, hogy buli lesz. Megyünk?
- Persze- adok neki egy puszit
Gyorsan összekapom magam, majd a mélygarázsban találkozunk a kis bulis csapattal. Chris és Adrian nincsenek ott, de ők általában nem jönnek. 
A szórakozóhely remekül néz ki. Fél órára van a szállodától, és közel a városhoz. Benn hangos zene szól, és rengeteg táncoló ember van. A VIP részleghez vezetnek minket, majd italokat adnak. Elszürcsöljük szerelmemmel, és a táncparkettre lépünk. Nagyjából éjjel fél 2, mikor visszaértünk a hotelbe. Egy gyors zuhany után mindketten az ágyba dőlünk és reggel fél 10-kor kelünk az órára. 
Egy nagyon hosszú repülőút után érkezünk meg Svájcba. Apa is leszáll velünk, majd visszaszáll a Németországba induló repülőgépre. Mi is megyünk majd, csak pár nappal később. Amíg apa gépét várjuk, beszélgetünk, és osztok pár autógrammot. Nagyjából délután fél 2-kor érünk a ház elé szerelmemmel. 
- Nem kellett volna hazamennem?- kérdezi, mikor már kiszedtem a két csomagot
- Úgy nézek ki, mint aki azt akarja, hogy menj?- terül el hatalmas vigyor képemen
- Nem, de… 
- Aludj itt- ajánlom fel, de ez inkább egy kijelentés volt- és egyébként is, már elgondolkozhatnánk komolyabb dolgokon is- csukom le a csomagtartó tetejét
Hanna nem válaszol, csak előre megy. Nála van a kulcs, így szabad utat enged nekem a lakásba, a nehéz csomagok cipelése miatt. Bent ledobom a bőröndöket az első üres felületre, majd leheveredek a kanapéra. Hanna elém lép, majd leveszi a fölsőjét. Erre persze rögtön felülök, de kérdezni sincs időm, máris ölemben ül, és az ajkaimat falja.
- Én még nem is tudtam gratulálni- suttogja fülembe, majd máris átadjuk magunkat a szenvedélynek.
A szex és a repülőút eléggé kifáraszt mindkettőnket. Lezuhanyozunk, majd lefekszünk aludni, és reggel hatkor ébredünk először. 
Úgy beszéltem anyuékkal, hogy szerda reggel indulunk Németországba. Van még egy kis időnk magunkra, mielőtt a szülők is kínoznának…
- Sebi, merre vagy?- hallom meg Hanna hangját az emeletről
- A nappaliban
- Mit csinálsz?- simít végig vállamon, és édes illat árad belőle
- Lefoglaltam a két jegyet holnapra- élvezkedem masszázsa közben- reggel 9-kor indulunk
- Jó- kerülte mega kanapét, majd az ölembe ült
- Mi ez mostanság? Teljesen elkényeztetsz- mosolygok és adok egy puszit ajkaira
- Nem tudom- rántja meg a vállát kislányosan- szeretlek- ad egy puszit ő is
A nap aztán hamar eltelik, és másnap máris repülhetünk anyuékhoz. Már rég voltam otthon, hiányzik öcsi, és a családi légkör, meg persze a házi koszt! Hanna nem főz rosszul, de azért csak nem anyué, amit eszek!
Minden köszönésen és gratuláción túlesünk. Jó együtt lenni velük. Mindenről kifaggatnak, megint előkerül a babatéma, meg a házasság. Elmondjuk Hannával, hogy összeköltözünk, de ez még nem teljesen biztos. Majd ahogy alakul. 
4 napot töltünk a szüleimnél, majd átmegyünk Hannáékhoz. Ott vagyunk még 2 napot, majd amíg ő marad, én visszarepülök Svájcba. Nem is kell az, hogy összeköltözzünk, de legalább lakjunk egy országban! Nagyon szereti a szüleit, de néha nem értem… bármit megadhatnék neki, ő mégsem él ezzel…
Ismét szerda, pont egy hétig nem voltam itthon. Délután érkezik meg Tommi, majd előkerül a titokzatos barátnője is. Nagyon kedves lány, jól elvagyunk. Tommira már ráfért egy komoly kapcsolat. Nem, mintha eddig bármilyen kapcsolata lett volna…
Este fél 9 körül kopognak. Kinyitom, és Kimi Raikkönen áll velem szemben
- Hello- nyújt kezet, amit persze viszonzok is- gratulálok a címedhez- vereget vállba, ami kicsit fáj, de állom a sarat
- Kösz- mosolyodok el- nem jössz be?
- Nem, csak gondoltam gratulálok- motyogja és megrántja a vállát- na de megyek is
- Oké… köszi, még egyszer- intek neki, majd ő is visszaint, és már ott sincs
Péntek este repülünk Tommival Angliába, a gyárba. Kell egy kicsit szimulátorozni, meg a csapatot sem láttam a győzelmem óta. Van egy fél órás kis beszédem érkezéskor, amiben megköszönöm a komoly munkát a gárdának, majd visszamegyünk a hotelbe. Tommi már a barátnőjével van, míg én Hannával telefonálok.
Este fél 7 körül befejezzük, és lemegyek valami ennivaló után nézni. Az étterem szinte teljesen tele van, mindössze egy asztal van szabadon. A pincérhez megyek, aki az ajtóban áll, és megkérdezem, hogy szabad e az asztal. A válasz nemleges, de aztán érdekes dolgok történik.
- Miss. Dunbar- szólal meg mellettem a pincér- hadd kísérjem az asztalához
- Rendben- csilingel a hang- de az úr mire vár?- fordul felém
- Mr. Vettel egy asztalra vár, kisasszony
- Nem akar csatlakozni?- kérdezi tőlem, amivel eléggé meglep- úgy sincs vacsorapartnerem
A végén elfogadom a meghívást, és leülünk vacsorázni. A beszélgetés és a bor folyik, az étel remek. Sok mindent megtudok sokoldalú partneremről. Igazán kedves, csinos lány, talán hibátlannak mondhatni. 
Egy vörös estélyiben ül előttem, amely szépen kiemeli melleit. Teljesen természetes, biztos, hogy nincs plasztikázva. Szőke haja, göndör fürtökben omlik vállára, karja egészen vékony, de edzett. Hatalmas, barna szemei elkápráztatnak, de a jobb megfigyelés révén észreveszek egy apró hibát… nagy az orra. Abban a percben ez mit sem érdekel. Túl tökéletes kevés sminkben és természetes viselkedésével. 
Reggel arra ébredtek, hogy besüpped mellettem az ágy. Először fel sem tűnik, de aztán hirtelen pattan ki a szemem. Sophia fekszik mellettem az egyik ingemben, és éppen a reggeliét fogyasztja. Mikor meglátja, hogy ébren vagyok, rám mosolyog
- Jó reggelt! Pirítós?- tol elém egy tányér meleg kenyeret, vajazva
- Nem- köhögöm és eltolom- mi történt az este?
- Nem emlékszel?- horkant fel- pedig nagyon jó voltál
- Nézd… nekem barátnőm van
- Mi??? Ezt meg miért nem mondtad?- pattant ki az ágyból
- Azt hittem, tudod! És a vörös mini ruhácskád, valahogy nem engedte, hogy emlékezzek!- leszek ideges, de rájövök, csak miattam van az egész
- Sebasitan Vettel, egy undorító disznó vagy!- kapja fel a ruhácskáját, majd magára húzza
Ledobja ingem a földre, majd kiszalad a szobából. Abban a percben mindent megbánok, amit tettem, és gyorsan összekészülök. Magánélet gondokra hivatkozva kijelentkezek a gyárból és azonnal Németországba utazok. 
Hannához vagy 7 óra alatt sikerül odaérnem, és egyre bizonytalanabb vagyok a dolgomban. Lehet, hogy nem kéne elmondanom… dörömbölésbe kezdek ajtaján, majd lassan, de kinyitja az ajtót. Álmos tekintete értetlenül mered rám, mire szorosan magamhoz ölelem
- Mi a baj, Seb?- kezdi el simogatni a hátam 
- Csak… - habogom, de nem bírom elmondani az igazat- az a rossz érzésem volt, hogy történt veled valami. Ennyi
- Nekem semmi bajom- mosolyog- alvás?- mutat a háló felé
- Mindenképp- csókolom meg, majd zuhanyzás után mellé fekszem
Másnap visszautazok Angliába, és folytatom a munkát, telve bűntudattal. Egyedül Tomminak mondom el, mert tudom, hogy ő minden titkom megtartja.
Nagyjából egy hónappal vagyok túl a megcsaláson, és kezd halványulni az emlék. Hanna a cuccait pakolja, mivel az újévet és a karácsonyt már egy lakásban szeretnénk tölteni. Szerelmem a lakásán pakol, én helyet csinálok neki. Ebben félbe szakít a csengő. Megyek ajtót nyitni, de mikor meglátom, ki keres, még a szívem is megáll egy pillanatra
- Sophia- habogom- mit keresel itt? Honnan tudod a címem?
- Unatkoztam, és gondoltam megkereslek. Baj?- veszi elő csábos nézését, ami felidéz bennem egy-két dolgot arról az elfeledett éjszakáról 
- Barátnőm van
- Azt hittem már elmondtad neki, és a csaj meg kirakta a szűröd
- Nem, ez nem így van
- Megbocsájtott?- húzza fel a szemöldökét, de nézésem láttán elneveti magát- nem is tudja! 
- Nem, de azt akarom, hogy ez így is legyen. Menj máshova!
- Ne!- löki vissza az ajtót, majd bemegy a lakásba. Ledobja magáról fehér vászon kabátját és egy fehérneműben, meg egy csizmában áll előttem- hol csináljuk?- néz körül
- Mondtam, hogy nem- hajtom be az ajtót, de kezdek elgyengülni. Férfiból vagyok, és nagyon jól néz ki
Végül aztán minden megismétlődik, de most az én házamban. Hanna bármelyik percben betoppanhat és ez meg is történt. Mikor ránk nyit, tekintete kétségbe esetté válik, és eldobja a kezében lévő képet. Elrohan, majd hangos ajtócsapódás, amit utoljára hallok
- Most dobott ki- jegyzi meg Sophia
- Ez miért volt jó?- kérdezem fájó szívvel. Tényleg szeretem Hannát
- Azt hiszem... beléd szerettem- mosolyodik el, de én nem tudom hova tenni
Erősködésem ellenére sem hagyja el a házam, és végül megkedvelem. Gyorsan telnek a hónapok, és már csak azt veszem észre, hogy teljesen belehabarodtam Sophiába. Együtt élünk, és szinte mindent megosztunk egymással.
Az év aztán gyorsan megy. Mindig ezt mondják, ha valami jól alakul, nem? A világbajnokságot nagy fölénnyel vezetem, egy verseny, és ha az jól sikerül, az enyém lesz ismételten a trófea!
Egy pont… ezt az egyet bukom el, de Sophia feledteti velem a bánatom. A következő versenyhétvégén viszont már világbajnokká avatnak. 
Hamar lemegy a szezon, de még mindig együtt vagyunk Sophiával. Már megvettem a gyűrűt, amivel örök hűségre szeretném kötelezni őt, mikor egyik este egy érdekes dologgal áll elém
- Mit szólnál, ha közös lenne a bankszámlánk?
- Micsoda?- kérdezek vissza- Ennek semmi értelme… És nekem több is van
- Tudom, de jobb lenne, ha egy helyen lenne az összes, nem? Nem kellene mindig a bankszámlaszámot keresgélni, és minél nagyobb az összeg, ami a számlán van, annál nagyon hitelkeretet ad a bank
- Igen, de ez miért jó?- visszakozok még mindig 
- Mert, ha jönne egy baba…- teszi kezét hasára és máris megenyhülök
- Terhes vagy?- nevetek fel és felcsillannak szemeim. 
Mindössze egy bólogatással és egy könnyes mosollyal igazolja előbbi kérdésem. A legboldogabb vagyok, egész életemben! 
Másnap összevonjuk a számláinkat és megemeljük a hitelkeretet. Boldog vagyok, szinte kiugrok a bőrömből. A kezének a megkérésével várni akarok szombatig, hiszen aznap lesz egy éve, hogy először találkoztunk. 
Péntek délután mind Sophiának, mind a telefonomnak nyoma veszik. Biztos tervez valamit, de nem akarok kíváncsiskodni. Este hazaér, majd visszaadja a telefonom.
- Ez miért volt nálad?
- Reggel kikerestem egy számot a telefonodból, és a nagy rohanás közepette az én táskámba dobtam. Most haragszol?- néz rám egy kislány tekintetével
- Nem, dehogy- legyintek rá és megpuszilom
Másnap reggel egész korán kelek, hogy mindent elő tudjak készíteni a nagy kérdéshez, de Sophia már nincs mellettem. Mindenhol keresem, de nem találom és a mobilja is ki van kapcsolva. Egy sms érkezik a telefonomra. A bank küldte. Gyorsan megnyitom, majd olvasni kezdem. „A tegnapi, Ön által kívánt tranzakszió befejeződött. A számlán levő teljes összeget átutaltuk az Ön által megadott bankszámlára, így a számláján található összeg: - 2 321 123 svájci frank…”
Az üzenet további rész nem érdekel, mindössze azt szeretném tudni, mégis mi a fene történt. Kiszaladok a teraszra, majd körbenézek, hátha Sophia itt van, és tud valamit erről az egészről. Az asztalon meglátok egy cetlit. Elegem van az üzenetekből! Olvasni kezdem
„Sajnálom… jó srác vagy, ne vedd a szívedre. És egyébként meg hamar pótlod majd az összeget

   Sophi”

A levelet összegyűröm, és minden izmom megfeszül. Átvert az a ribanc!!


~Napjainkban
- Ezekre a dolgokra a legszörnyűbb visszaemlékeznem. A férfi hibáimból veszítettem el Hannát és a teljes vagyonom- keseregtem tovább Annának
- Szóval ezért vagy ilyen?
- Igen… előbb meg akarlak ismerni, de úgy érzem, már ismerlek, és tényleg szeretlek. De nem lehetek kegyetlen Hannához, megint
- Nézd- fordította fejem maga felé- én csak annyit tudok mondani, hogy nem vagyok olyan, mint ez a Sophia. Én nem mondom, hogy kell, ha te nem akarod. De nem fogom kényszeríteni, hogy válassz engem. Szeretlek. És Hanna is. Te is szeretsz mindkettőnket. Döntened kell Seb, és ebben én nem tudok segíteni. És mivel Hanna kezén van a gyűrű… azt hiszem, ő közelebb van a célhoz, mint én
- Mit tegyek?- kérdeztem magamtól hangosan
- Nem tudom Seb, de nem én leszek az, aki megmondja. Sajnálom, hogy ilyen dolgokat kellett átélned
- Ne is mond! Még jó, hogy nem meséltem el, hogy könyörögtem vissza magam Hannához- mosolyodtam el fancsalian
- Nem is érdekel. És most menj haza, nem akarlak befolyásolni
- Köszönöm
- Nincs mit- rántotta meg a vállát
- Akkor megyek- álltam fel, és az ajtóhoz mentem, ahol ő is állt- köszönöm, még egyszer
- Holnap gondolom találkozunk
- Remélem- adtam egy puszit a homlokára, majd kiléptem a szobából
Semmivel nem lett könnyebb, viszont egy nappal kevesebb van az esküvőig.