5. rész

Sziasztok!

Tudom, hogy hévégére ígértem, de így jött össze. Nem tudom, hogy mennyire fog tetszeni ez a rész, mert őszintén, siettem, hogy tudjam hozni, de remélem, hogy nem lett összecsapott! És nagyon köszönöm a kommenteket, és a pipákat! Szuperek vagytok!

Szóval, jó olvasást, csók nektek :*

5.rész

Aaron

Egy szép lányt megismerni mindig jó dolog. De ha valaki okos is, és szép is, az maga a főnyeremény.
Új részvényesként, apám segítségével persze, tegnap a Red Bull-nál jártam, és megismertem egy igen különleges, és csábító hölgyet. A neve, Loren. Egész nap a fejemben cseng a neve, és nem tudom kiverni a fejemből mosolyát és szemeit. És persze azt sem, ahogy arra a tökéletes, mindenszent Sebastianra néz. Szinte már komolyan szerelmes! Csodálja, nem is tud néha szóhoz jutni, ha mellette van. Az a gyerek meg teljesen félvállról kezelni, totál bunkó vele. Remélem, én meg tudom neki mutatni, hogy mit is érdemelne. Csupa törődést, és kényeztetést szeretetet, meg persze szerelmet.
Szerda délután, mikor kisétáltam a gyárból, anyuékhoz mentem. Már rég voltam náluk, és gondoltam mesélek nekik, meg talán tudnak szolgálni pár hírrel… Felhajtottam a feljáróra, majd leállítottam a motort. Kiszálltam, felszökkentem a lépcsőkön, majd köszönve Georg-nak, aki az ajtót nyitotta a nappaliba mentem. Pont teaidőben trappoltam be. Anya ma szerencsére nem hívott semmiféle barátnőket, így apát kínozta heppjeivel.
- Sziasztok!- léptem be vigyorogva, majd egy-egy puszi után leültem velük szembe- hogy vagytok?
- Mi jól- mosolygott anya- csak nem valami lány van a dologban?
- De- bólintottam, és töltöttem magamnak egy kis teát
- Honnan ismered?
- Ma találkoztam vele. A gyárba. És egész hétvégén mellettem lesz
- Tehát… nem közülünk való- komorodott el rögtön anya
- Nem akarom ezt kezdeni- állítottam meg már most, nehogy folytassa
Még nagyjából 5-7 évvel ezelőtt, megismerkedtem egy lánnyal. Nagyon kedves, csinos, és aranyos volt. Szinte teljesen egymásba szerettünk, ami azért elég fura volt, mert addig szinte nem is jártam sehova. Vagyis mindig volt velem valaki. Vagy az öcsém, vagy valami idióta, akivel elhitették a szüleim, hogy szükségem van rá. Vagy pedig az éppen nekem beszervezett lány. Aki csak azért volt velem, mert a „körünkből való”. Az összes olyat a mai napig gyűlölöm…

Tia

Szóval teljesen beleszerettem Tia-ba. Egyszerűen el sem tudtam képzelni, hogy lehetne olyan nap, mikor nem beszélünk, vagy találkozunk. Minden nagyon jól alakult. Fél év után elhatároztam, hogy bemutatom otthon is, mert anya már erősködött, csak mert nem mondtam neki, hogy átlagos. Aztán mikor meglátta, teljesen lefagyott a mosoly az arcáról. Nem szólt semmit, de Tia persze érezte, és kicsit meg is romlott közöttünk a kapcsolat, de végül túl tettük rajta magunkat. Boldogok voltunk együtt, összeköltöztünk, és még egy baba is becsúszott. Nem gondoltam volna, hogy már 20 évesen apa leszek, de rendkívül örültem. Eljegyeztük egymást, de mikor anya mindent megtudta, teljesen kiakadt. A tudtomon kívül fizetett Tia-nak, hogy vetesse el a babát és költözzön messzire, mert ha nem teszi, biztos, hogy nem lesz jövője, és képes lehetne még az enyémet is derékba törni. Tia, pedig amiért annyira szeretett, egy búcsúlevelet hagyva elment. Ez volt 3 éve, de még sokszor mindig eszembe jut, milyen különleges volt együtt. De akármennyire is próbáltam megkeresni, azóta sem bukkantam rá. Remélem, anya nem tett semmilyen ostobaságot
- Már nem teheted ezt velem többé. Tia után nem érdekel, hogy mit teszel, nem fogok hinni neked- idegesedtem fel- és azt sem tudod, hogy milyen barátnője van most Peternek. Bár lehet, hogy nekem is követnem kellett volna a példáját
- Beszélsz zöldségeket!- vágott vissza anya- sose lennél arra képes. Neked szükséged van ránk
- Nektek is rám. Úgyhogy ne akarj beleavatkozni az életembe!
- Nyugodjanak meg a kedélyek- mondta apa higgadtan- senki nem megy el, és senki nem bánt senkit. És ha ilyeneket mondasz- fordult felém- gondolom te sem tudsz semmit Peter-ről
- Nem. Szerintem még a régi barátnőjével van, ugyebár- néztem szúrósan anyára- nem tudom, mit csinálhat most New York-ban
- Biztos élei az életét, boldogan
- Hogy nem tud gondolni ránk?- szontyolodtam el. Nekem az öcsém nagyon sokat jelent.
Sokkal érettebb volt, mint én, és persze ezt mindig érzékeltette is. Vagyis… nem is kellett. Elég volt annyi, hogy ő elment a barátnője után, én viszont hallgattam a szüleimre.
Aznap este nagyjából fél 6-ig voltam anyuéknál, aztán átmentem a lakásomra. Megfürödtem, felhívtam Dean-t, és amint készen voltam, elindultunk bulizni. Amióta Tiát elveszítettem, a party-drogok tartanak életben, és persze az aznapi lányok.
A mai este sem volt különb. Bementünk a helyre, bevettem a két kis tablettát, ittam rá egy kicsit, majd hajnali fél 2 körül egy lánnyal távoztam. Felvittem a lakásomra, szexeltünk, majd reggel fél 11-kor felébredve már nem volt mellettem. Szeretem, ha a csajok tudják, mikor kell lépniük
Bevettem egy aspirint, majd elővettem a telefonom. Egy ismeretlen szám villogott a kijelzőn, hogy már 4-szer keresett. Gyorsan összekaptam magam, hogy indulhassak a pályára, majd beleültem a Bugattim-ba, és kevesebb, mint fél óra alatt a pályára értem. A biztonságiaknál vártam vagy 20 percet, mire küldtek valakit a belépőkártyámmal. De nem is akárkit…
- Szia- vigyorogtam, mikor megláttam a lányt
- Ne késs ennyit- akasztotta a nyakamba a kártyácskát, és megcsapott édes illata
- Ez milyen parfüm?- érdeklődtem vidáman
- Szerintem nem olyan, mint amilyet a barátnőid használnak- indult meg a home felé
- Most mi a baj?- szaladtam utána, de már csak az épület előtt értem utol

Épp megragadtam a karját, hogy végre beszélhessünk, mikor Sebastian lépett ki az ajtón. Pillantása szinte szikrákat vetett, és a szavakat a fogai között szűrte
- Engedd el!
- Ebbe ne szólj bele- válaszolt helyettem még mindig idegesen Loren. Valamin tuti összekaptak
- Akkor igazam volt? Igazam volt ma reggel?
- Mégis hogy a jó égbe mondhatsz ilyet?!- Loren szinte már sikított- egy utolsó hűtlen, szemét disznó vagy- vágta oda a szőkének, majd elviharzott
Sebastian még rám nézett, majd dühösen visszament oda, ahonnan éppen az előbb jött ki. Rendes fejtörést okoztak nekem, így a legjobbnak láttam, hogy megkeressen Lorent.
Nagyjából fél órát keringtem az ismeretlen helyen, mikor szembe sétált velem. Szemei vörösek voltak, és kisírtak, de nem is akart észrevenni. Nem akart beszélni, és ezt láttam is rajta, így csak elé álltam, és megöleltem. Amint megérezte a biztonságot karjaim között, erősen a pólómba kapaszkodott és ismét zokogni kezdett.
Leültünk egy csöndes kis sarokba az egyik büfében, majd rendeltem magunknak egy kis kávét, meg egy- egy szendvicset. Mire megebédeltünk, kicsit neki is jobb kedve lett
- Mi történt?- kezdtem óvatosan- persze, ha csak nem tolakodás
- Elegem van már az olyanokból, mint Seb. Meg úgy egyáltalán a pasikból! Vagy csak meg akarnak dönteni, vagy kihasználni. Nem értem, miért nem születhet csak egy normális a földre, akivel én is találkozhatok- nagyon elkeseredett volt a hangja
- Van még esélyem? Vagyis… én még nem tudok arról, hogy már eljátszottam volna

- Kérlek! Itt flangálsz a flancos kis ruhádban, a drága parfümödből öntöttél magadra egy litert, amitől szinte már bűzlesz. A hajad a trendek szerint vannak belőve, és ahova mész, pénz terítenek a lábad elé. Nekem ez sosem fog megadatni, de nem is igazán vágyom rá
- És ha én megadhatnám?- nyeltem le az összes sértést, amit eddig a fejemhez vágott
- Nem lennék képes arra, hogy szeresselek
- Csak az nem képes szeretni, aki sérült, vagy már szerelmes
- És szerinted melyik a kettő közül?- nézett rám kétségbe esetten
- Sebastian- suttogtam, és ökölbe szorultak a kezeim- megölöm
- Mit mondtál?- eszmélt fel a siránkozásból- mégis miért tennél ilyet?
- Mert te sokkal többet érdemelsz
Nem érdekelt már semmi, mindössze felálltam, és pár fontot az asztalra hajítva kisétáltam a büféből, majd a pályáról, és haza mentem. Otthon még elég ideges voltam, így ittam pár pohárral, majd elővettem a gépemet. Nem tudtam dolgozni, pedig az általában megnyugtatott. Félretoltam mindent, és egy üveg wisky-vel az ágyhoz sétáltam, majd a hátamra feküdtem, és a plafont kezdtem bámulni. Fél óra után, mikor már ment le a Nap, a telefonomhoz nyúltam, és tárcsáztam testvérem számát. Háromszor kicsöngött, majd felvette.
- Peter- szólt bele
- Én vagyok- sóhajtottam
- Ittál- állapította meg- milyen tanács kell?- jött a kérdése egy magamból kipréselt hang után, ami talán egy nyögéshez, vagy inkább egy nyüszítéshez hasonlított
- Van egy csaj…
- Anya?- vágott közbe
- Nem. Egy másik srác
- Ki?
- Sebastian Vettel- mondtam undorral a nevét
- Várd meg Austint. Ott találkozunk, és mindent elintézek neked
- Kijössz egy futamra? Nem New York-ban vagy?
- De, de találtam munkát és annak keretében kell oda mennem
- Nem bírok várni addig. Az még majd’ 5 hónap!!- szörnyülködtem- de téged mindenképpen jó lesz látni
- Jó, akkor majd még beszélünk, és akkor ütközünk. De hazajött a barátnőm, szóval megyek
- Van? És hogy hívják?- vidultam fel
- Egy átlagos Kelly
- Ne hozd haza- nevettem fel, majd köszönés után bontottuk a vonalat
Aznap még sokáig nem bírtam aludni. Forgolódtam Loren miatt, és ki kellett találnom valamit, amivel el tudom nyerni a bocsánatát, az elrohanásom miatt. De aztán eszembe jutott, hogy a legjobb dolog, ha őszinte vagyok…
Szombat délelőtt pontban fél 12-kor már a pályán voltam. A pilótákat lefoglalta a kocsikázás, így volt bőven időm nyugodtan beszélni Lorennel.
Mikor meglátott, elmosolyodott, majd a szemeit ismét a képernyőre szegezte, amelyen persze Egyeskét mutatták. Mikor végre nem ő volt a főszerepben, végre rám nézett.
- Szia- köszönt vidáman
- Szia- mosolyodtam el- szeretnék elnézést kérni- makogtam
- Én is. Kicsit ki voltam borulva tegnap… és… mindenért bocs, amit mondtam…
- Meg akarom magyarázni, hogy miért rohantam el tegnap- fordítottam magam felé, amin meglepődött- nem akarok hazudni, mert… akarok nálad egy esélyt. Nagyon kedvellek
- De hiszen… még csak azt sem tudod, milyen körülmények között élek
- Nem érdekel. Az az anyám, nem pedig én. Kaphatok esélyt?- néztem rá nagy szemekkel
- Azt… azt hiszem igen- habogta, majd elmosolyodott
Az angol hétvége végül jól zárult. Hogy Vettel hol végzett, arról fogalmam sincs, de arról igen, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy Lorent magam mellett tartsam és semmiben ne kelljen hiányt szenvednie.