12. rész

Sziasztok!

Nem tudom, mi van velem, de teljesen megszállt az ihlet..:D 

Köszönöm a a komit lindusnak az előző részhez! És a pipákat is. Ahogy látom a közvélemény kutatás nem igazán kapós, de jó tudni, hogy mi tetszett nektek a legjobban :) Persze megvárom a végét, azért őszintén remélem, hogy megpróbáljátok összehozni a 45 voksot:)

Nem húzom az időt, jó olvasást mindenkinek, és szépséges délutánt!!

Cupp:*

12. rész

Szertartás

~Anna
Abban a percben minden porcikám azt súgta, fordítsam a képernyőt Seb felé, és vessek véget az esküvői procedúrának. Amint megmutatom, az enyém lesz, csak az enyém, és végre a szerelmem teljes lehet. De nem, én az eszemre hallgatok, az egyetlen józan szervemre!
Továbbra is magam felé fordítva tartottam a képernyőt, hogy Seb ne vethessen rá egy pillantást sem.
- Mit kaptál? Mi ennyire titkos?- kérdezgette egyre idegesebben és el akarta venni a telefonom
- Csak… csak egy kép rólam és Williamről. Ő küldte. Vissza akar kapni…
- Biztos?
Jól sikerült a hazugságom! Fejlődök… Csak bólintottam. Sebastian aztán már nem is foglalkozott ezzel. Lassan Kimi is kikászálódott a szobájából és a kávéért jött. Belépve a konyhába meglátott engem, majd Sebet. Kedvesen rám mosolygott
- Köszi a kávét
- Nincs mit- rántottam meg a vállam és kortyoltam egyet
- Mi a mai terv?- kérdezte és leült az egyik bárszékre
A másikon Sebi ült, én a pulton, amin az előbb a kávét csináltam
- Nagyjából van fél órátok hogy hazamenjetek- kezdett bele Seb- ha még akartok egy gyors menetet, a szoba szabad
Kimi meglepődve nézett rám, mire csak megrántottam a vállam. Kajánul kezdett vigyorogni, de én csak megráztam a fejem. Míg Kimi vigyora lehervad, Seb ajkai mosolyra húzódtak
- Aztán elkészültök max 2 óra alatt, és fél 1-kor a lakáson találkozunk
- Lakás… 9 millió van! Melyiken?- kérdeztem
- Ahova szerdán mentél
- Oda nem megyek be
- Muszáj lesz velem hazajönnöd, mivel ott van a ruhád nálunk
- Hozd el nekem
- De Hanna csinálja a hajad, meg a sminked… Így még csak haza sem kell menned- gondolkozott el
- Az a kurva nem nyúl hozzám!- tört ki belőlem, de aztán kicsit elszégyelltem magam
- Még mindig a béranyás dolog a gond?
- Igen- vágtam rá Seb kérdésre- nem jöhet rá, hogy mit kaptam a húgomtól…
Lassan megiszogattuk a kávét, és ettünk mellé pár falatot. Mindenki összekészült, meg nagyjából rendet raktunk a szobában…
Az egész tegnap este úgy nézett ki, hogy Kimi bérelt egy szállodai szobát a fővárosban, hogy minden luxus legyen, és igazából messze legyünk Hannától… vagyis a menyasszonytól, hisz ez az utolsó nap, hogy így nevezheti a csajt Seb.
A főváros egy órára volt Heppenheimtől, de rá kellett jönnöm, hogy csak Hanna tempójában. Kimivel 35 perc alatt ott is voltunk. Kitett minket a lakásnál, majd Sebbel felmentünk. Hanna elég másnapos volt, ahogy szinte az összes barátnője. Hozzájuk képest remekül néztünk ki…
- Szia. Mikor találkoztatok?- kezdte Hanna- Seb elment érted?
- Nem. Együtt voltunk tegnap este- válaszoltam
- Szóval a legénybúcsúba te is belekeveredtél?- kérdezte kicsi gúnnyal a hangjába
- Igen. Szeretem a tánctudásom kamatoztatni
- Seb, ez nem igaz, ugye?- nézett a fiúra kétségbe esetten
- Persze, hogy nem!
- De azokon a combokon még dolgozni kéne- jegyeztem meg, mire Seb megragadta a karom és az egyik szobába rángatott
- Mi a bajod?- förmedt rám- eddig nem voltál ilyen
- Sajnálom, oké?- támasztottam homlokom mellkasának- de most érzem igazán, hogy elveszítelek
- Nem fogsz elveszíteni- emelte meg a fejem államnál fogva
Átölelt, majd ennek hatására sikerült lenyugodnom. Habár szúrós tekintetekkel, de Hannát is sikerült elviselnem, és tűrtem, hogy megcsinálja a hajam és a sminkem. De az biztos, hogy a ruhát tökéletesen csinálta meg, és kedves volt tőle, hogy rám szabta…
Az egész ruha mélyvörös volt, akárcsak a rózsák, melyeket majd elé fogok szórni. Nem volt amolyan igazi koszorúslányruha, de én egyből beleszerettem. Félvállas volt, és jobb lábam teljesen kilátszott, ha léptem benne. Egy öv volt még a derekam körül, illetve egy vörös  magas sarkú cipő a lábamon.
Rajtam bíbelődtek egy órát, majd Hanna következett. Mialatt őt szépítették, mi elmentünk Sebbel a templomba, hogy megnézzük, minden rendben van-e. Előtte még hazaugrottunk a fekete kistáskámért, és fél 3-kor a templomba léptünk be. A főhajó és a mellékhajó is fel volt már díszítve, az oltár előtti asztalon szokás szerint ott volt a Biblia. Katolikus szertartás lesz… Mikor beléptem, láthatóan elfintorodtam
- Mi a baj?- kérdezte Seb, majd felfelé vettük az irányt
- Bocsi, csak nem bírom a katolikus templomokat
- Mert?
- Szépek, meg minden, de túl csicsás
- Szóval vallásos vagy?
- Azt nem mondanám, de reformátusnak kereszteltek
Ezt a pár szót váltottuk, majd megnéztük a fönti két szobát. Az egyik Sebié volt, a másik Hannáé. Náluk is élt az a hagyomány, hogy a vőlegény nem láthatja a menyasszonyt az esküvő előtt.
Bementünk a Seb által kiválasztott szobába. Ő leült az ágyra, míg én magamat nézegettem a tükörbe
- Nagyon szép vagy- mosolyodott el
Felé fordultam.
- Nem kéne öltöznöd?- ültem le mellé- a szmokingod ott lóg
- De, igazad van- nagyot sóhajtott és felhúzta magára a ruhadarabokat
Bekötötte a cipőjét, megkötötte a nyakkendőt, majd leült mellém. Egymás mellett voltunk, nagyon közel, és annyi mindenről kellett volna beszélni, de egyszerűen nem ment. Csak csöndben voltunk. Jó volt mellette lenni, nem is kellett más. Ha beszéltünk volna sem értettük volna jobban egymást, mint a csönd hallgatása alatt. Én megtörtem a csendet. Meg kellett tennem
- Nagyon fogsz hiányozni- kezdtem halkan, alig hallhatóan
- Te is nekem. De ígérd meg, ha megszületik a baba, láthatom. És… esetleg lehetnénk a keresztszülei?- nézett ártatlan tekintettel
- Seb…- elmosolyodtam- nem vagyok terhes. Csak haragudtam rád. Ezért mondtam
- Jó, megnyugodtam- törölte meg a homlokát

Anna ruhája

- De reggel hazudtam- hajtottam le a fejem és a táskám után nyúltam.
Előhalásztam a kis készüléket, majd megnyitottam a képet. Nem szóltam semmit, csak átadtam Sebnek.
Kíváncsi tekintettel fürkészte, mit csinálok, majd mikor a kezébe vette telefonom, eléggé ledöbbent.  A képen egyébként, amit Dorina küldött Hanna volt, ahogy egy szőke hajú férfival csókolózik, de nem akárhogy…
Amint láttam a német csalódott ábrázatát megsimogattam a hátát.
- Ilyenkor már nem gyötör a lelkiismeret, amiért lefeküdtem veled- mosolyodott el gúnyosan
- Most ne ezzel foglalkozz- kaptam ki a kezéből- csak azt akartam, hogy tudd
- Reggel miért nem mutattad meg?
- Több okból is… Először arra gondoltam, hogy megmutatom, mert akkor majd nem veszed el, és velem élhetsz boldogan. De aztán rájöttem, hogy egy csók mit sem jelent 10 év után, így… nem gondoltam döntő fontosságúnak. És nem akartam elrontani a napod. És most azért mutattam meg, mert ha egyszer meglátnád, és mégis meghátrálnál, akkor nem akartam én lenni a hibás
- Köszönöm. de igazad van… túl késő, hogy visszalépjek
- Mi van Sophiával? Azóta sem beszéltél róla…- tereltem a témát
- Arra gondoltam, adok neki még egy esélyt. Lehet, hogy sok idő után tudtak csak felkaparni a padlóról, de most, hogy megmutatta magát… ha még egyszer látom, biztos, hogy elmegyek a rendőrségre feljelentést tenni, de addig had éljen boldogan
- Annyira szeretném, ha most kézen fognál és elvinnél innen
- Tudom. Én is egyre jobban akarom. A rajtnál nem izgulok ennyire- nevetett fel
- Minden rendben lesz, ott leszek melletted
- Köszönöm- ölelt át és egy óvatos puszit lehelt ajkaimra

Hanna ruhája

Egy órát töltöttünk még együtt, majd kezdődött a szertartás. Sebastian az oltárhoz ment, míg én a zene kezdetére elkezdtem a kosárkámból a rózsákat szórni. Lassan végigértem, mögöttem folyamatosan jött Hanna. Csodálatos volt a menyasszonyi ruhájába, és Sebastian is szépségként tekintett rá. Kimi állt mellettem, ő volt Sebastian tanúja.
A szertartás kezdetét vette. Mivel az egész németül zajlott, Kimivel csak fintorogtunk és próbáltuk visszatartani a nevetésünket, de nem igazán sikerült. Számunkra az egész halandzsa volt. Szerencsére Hanna tanúja értette a szöveget, így mikor felállt átadni a gyűrűt, Kimi is csinálta azt, amit a lány. Elérkeztünk hát a döntő részhez. A szavakat nagyjából kivettem ebből a részből, Sebbel a szobájában, a maradék fél órában ezt gyakoroltuk.
Az igen részhez érkeztünk. Elismételték mindketten, amit a pap mondott. Először Hannát kérdezték, aki mosolyogva, de mintha hezitálva igent mondott. Sebastian jött. Mikor mondania kellett volna, felém pillantott. Rám nézett. Olyan volt, mintha egy utolsó búcsúpillantást vetett volna rám. Szóra nyitotta a száját
- Ááááálj!!- hallatszott hirtelen a hátsó sorokból
Mindenki odafordult, de Sebastian torkán kicsúszott egy szó
- Nem