14. rész

Sziasztok!

Hoztam nektek egy új részt, remélem tetszeni fog!:) Köszönöm az előző részhez a komit Doriinának, és a többieknek pedig a pipákat! :*  Ha minden jól megy, holnap, vagy holnapután lesz folytatása a törinek, vagyis szeretnék hozni nektek frisset, de nem tudom, hogy lesz időm :S A szavazás nemsokára lezárul, és ahogy látom, nem lesz meg a 45 szavazat... de majd legközelebb! ;) Jó tudni, hogy mi tetszett nektek a legjobban.

Nem dumálok többet, jó éjszakát, és jó olvasást! :)

Csókpussz.

14. rész

Átlagos

~Anna
Seb ötlete, miszerint menjünk el Kimihez pár napra meglepett, de jónak találtam. Rábólintottam, és reggeli után már küldött is egy sms-t a finnek, hogy megyünk.
- Kedvelem- szólaltam meg a gyár felé tartva
- Ennek örülök- mosolyodott el- Kimi jó srác
- I lov… I mean Kimi is a good gay. erre gondolsz?- nevettem fel. Ezt a mondatát sosem felejtem el
- Ezt te olvastad?- csodálkozott- pedig reméltem, hogy el fogják felejteni
- Tévedsz- nevettem hangosan- de aranyos, hogy szereted- cirógattam meg az arcát
- Nem szeretem! Csak kedvelem…
- Aha, persze. Szereted- öltöttem rá nyelvet
- Ezt ma még visszakapod- húzódott huncut mosoly ajkaira
Egész hamar megérkezünk a gyárba. Ma annyi Seb feladata, hogy egy fél órás bemelegítés után a szimulátorban teszteljen. A belga nagydíjat nagyon szereti, és számára fontos, hogy jól felkészüljön.
Amíg ő a gépben volt, én Heikkivel beszélgettem, meg Brittával is egy keveset. Mikor magamra hagyott a párocska, bementem Seb szobájába és elővettem a laptopom. Húgom pont fenn volt, így tudtam vele beszélni skypon.
- Szia- köszönt
- Szia. Na, mizujs?
- Semmi különös… most értem haza Németországból. Nagyjából 2 órája…
- Tetszett?
- Igen, de már voltam ott- emlékeztetett
- Ja, persze! Na és mi a terved a jövőre?
- Nem tudom- vont vállat- az eltiltás után lehet, hogy már nem fogok versenyezni
- Ez durva, hogy fűért eltilthatnak… de megértem, hogy miért nem szeretnél
- És te? Meg Katy? Rég nem láttam
- Mi megvagyunk. Bár, ha minden igaz, megüresedik egy szoba a Budapesti lakásunkon. Vagyis, a lakásomon
- Micsoda?- lett egyből jobb kedve
- Katy Angliába költözik a barátja miatt és ott fejezi be a sulit. Én meg egyedül maradnék…
- Én szívesen leszek a társaságod- nevetett fel
- Jó, mert én is erre gondoltam
Addig csacsogtunk, míg megérkezett Seb, és indulni akart. Összepakoltam amíg lefürdött, majd emlékeket idéztünk az ágyban… az első alkalomról
- Emlékszel?- cirógatta vállam Seb az ágyban fekve
- Igen- mosolyodtam el- de remélem, ha most kimegyek, nem fog megpofozni Hanna
- Biztos nem- nevetett fel- olyan jó veled
- Veled is- adtam egy puszit a szájára- és végre, szabadok lehetünk
Fél7 körül értünk vissza a hotelbe. Felhívtuk Kimit és megbeszéltük vele, hogy holnap indulnánk, ha neki jó. Rábólintott. Ha minden a terv szerint halad, hétfőig maradunk, és utána, míg Seb és Kimi Spa-ba mennek, és Budapestre. Így még lesz időm elintézni a sulis dolgokat, meg felköltöztetni Dorinát.
Sebbel elhatároztuk, hogy egy étterembe megyünk vacsorázni. Még nem igazán mutatkoztam a nyilvánosság előtt, de mindketten azon az állásponton voltunk, hogy újságírók bizony nem ronthatják el az örömünket. Egy előkelő, de mégsem luxus, és teljesen giccses éttermet választott párom.
Egy óra alatt elkészültem, és persze Seb is megdicsért, hogy milyen jól nézek ki. Míg ő egy egyszerű szövetnadrágot vett fel egy fehér inggel, meg egy kék nyakkendővel, addig én egy fehér ruhát, egy rózsaszín táskával és sok kiegészítővel. Seb már az ajtóban toporzékolt, mikor én még csak a cipőim válogattam. Végül egy feketébe bújtattam bele a lábam.
- Biztos, hogy jó ez a cipő?- kérdeztem a taxiban
- Biztos- sóhajtott- szép vagy- adott a számra egy puszit
- Ha nem siettettél volna, most biztos lennék abban, hogy minden tökéletes rajtam
- Te mondtad, hogy hívhatom a taxit
- Ne hárítsd rám a felelősséget!
- Nagyjából egy hete vagyunk együtt, és máris veszekszünk- mosolygott
- Ne tereld a témát- nyújtottam ki rá a nyelvem
- Szeretlek
- És mindig megtalálod, hogy mivel tudok mindent elfelejteni- kuncogtam- én is szeretlek
10 percet autókáztunk, majd egy szép étterem előtt szálltunk ki. Kisegítettek az autóból, majd megvártam, amíg Seb fizet és mikor mellém ért, belekaroltam. Így mentünk be az előkelő helyre, ahonnan lágy zene szűrődött ki.
A hely egészen tele volt, talán két, vagy három szabad asztal lehetett összesen, de a kint várakozókra pillantva gondolom már azokat is lefoglalták. Seb kihúzta alattam a széket, majd betolta, és így ült le velem szembe. Édes mosolya megint levakarhatatlan volt, és ettől nekem is mosolyognom kellett.
- Szép hely- néztem körbe- fincsi kajákkal- nyitottam ki az étlapot
- Gondoltam, hogy tetszeni fog
- Már olyan jól ismersz- ráztam meg a fejem, mire nevetni kezdtünk- te mit eszel?
- Még nem tudom, de egy jó bort mindenképpen rendelek
- Rendben, Mr. Vettel. Ennek semmi akadálya
- Nagyon jól érzed magad
- Így igaz- nevettem
A pincér hamar felvette a rendelést, majd hozta a bort, 15 perccel később pedig az előételt. Valami leves volt, nem jegyeztem meg a nevét, Seb kérte. Én is azt ettem, amit ő. Az étlapból nagyjából 2 dolgot ismertem, a csirkét, meg a marhát, de a köreteket, meg a mártásokat sem ettem még, szóval páromra bíztam magam.
A desszert végén már biztos volt, hogy Sebnek jó ízlése van, és hozzám való. Minden, amit elém tettek, nagyon ízletes és finom, na meg persze gusztusos volt. A borok is finomak voltak, de én azért berendeltem magamnak egy martinit is, a vége felé.
Az édességünk közepénél jártunk, mikor ismerős arcok jelentek meg az ajtóban. A pincér köszöntötte őket, majd az üres asztalhoz vezette őket, amely mellettünk volt. Nem akartam szólni Sebnek, de nem is kellett. Magától kiszúrta a párocskát.
- Nem adta alább- jegyezte meg Seb, és megropogtatta a nyakát
- Komolyan ezt szeretnéd csinálni?- tettem le a villát és ránéztem
- Sajnálom- vett egy nagy levegőt
- Nem akarok menni, azért mert ők itt vannak. De ha neked kellemetlen, most menjünk
- Nem, és sajnálom. Szeretlek
Nagyjából fél perc alatt le is ültek a mellettünk lévő asztalhoz, és bort rendeltek. Ők is felismertek minket. Seb és én nem ismertük Hanna kísérőjét, mindössze az arcát láttuk. Egyszer, a templomban.
- Sziasztok- köszönt nekünk Hanna fennhéjázó stílusban. Annyira hasonlít Sebre!!
- Sziasztok- köszöntem, majd Seb is követett. Igen higgadt volt- Hanna, nem mutatsz be minket?- kezdtem a társalgást, hogy még jobban kiakasszam, mivel Sebastian semleges köszöntése nagy érvágás volt számára
- De, persze- vont vállat- Travis, a szőke srác Seb, a volt vőlegényem, a szőke lány pedig Anna, az exem kurvája- úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna

Travis

- Nagyon örülök- mosolyogtam- nem is tudtam, hogy ennyire szereted a pénzt- töröltem meg a szám a szalvétába és kicsit felé fordultam
- Igen. Tudod, ez már csak így megy
- Ja, persze. Amit egyszer megszokik az ember!- kacagtam fel halkan. Élveztem a kínzásának minden egyes pillanatát!
- Mikor érkeztetek?- kérdezte Hanna
- Arra vagy kíváncsi mikor megyünk?- mentem elébe a dolgoknak- nemsokára, ugyanis holnap utazunk el
- Valóban?- lepődött meg, és már látszott rajta, hogy nagyon vissza akar vágni- Hova lesz az út?
- A nászutatok…- kezdtem bele
- Lehet, hogy nem volt szép, amit Sebbel tettem, de legalább a nászutunk emlékét, vagy tervét ne mocskold be!- emelte meg a hangját
- Olyan türelmetlen vagy- csóváltam a fejem- szóval mivel a nászutatok fuccsba ment, arra gondolt Kimi, hogy meghív magához minket pár napra, Finnországba
- És te is mész?
- Igen. Miért olyan meglepő?
- Kimi nem szereti, ha nő van a házában
- Talán csak téged nem szeretett- jegyeztem meg gúnyosan
- Csak olyan nők vannak a házában, akikkel lefekszik. Aztán kiteszi őket
- Ez esetben én biztos kivétel vagyok, ugyanis utoljára én tettem ki az ágyamból
- Seb, téged ez nem zavar?- nézett Hanna hüledezve Sebre
- Tudod, mi megbeszéljük a dolgokat
- Tud Sophiáról is?
- Hát persze- válaszolta Seb- és én még többet tudok Sophiról- nézett szúrósan Trevisre- Kicsim, mehetünk?- fordult most felém- holnap majd kelni kell
- Persze, menjünk!- mosolyodtam el- meg ők is biztos éhesek, mi meg nem hagyjuk őket választani- legyintettem egyet kezemmel és halkan felkacagtam
- Nos, további jó étvágyat, sziasztok
- Sziasztok- köszöntem én is, majd elhagytuk az asztalt
A pultnál mindent kifizettünk, majd kimentünk a parkolóba. Megfogtam Seb kezét
- Sajnálom, oké? Nem tudom, hogy mi ütött belém!
- Semmi baj- cirógatta meg az arcom
- De én azt kértem, te ne tedd, erre én meg csinálom…
- Láttam, hogy rosszul esett az, ahogy beszél veled, meg az, ahogy kezel. És szépen visszavágtál
- Sajnálom, hogy felhoztam Kimit…
- Befejezhetnénk a bocsánat kérést, és elindulhatnánk? A hotelben majd beszélünk mindent, csak kicsit fázok
- Ja, persze
Adtam az arcára egy puszit, majd beszálltunk a taxiba, ami éppen akkor érkezett meg. 10 perc alatt felértünk a szobába és lefürödtünk. Beszélgettünk még pár percet, majd szinte mindkettőnket egyszerre nyomott el az álom.
A bőröndök már készen álltak az utazásra. Kíváncsi vagyok Finnországra, és a finnre is. Hogy milyen a háza, hogy hogyan él. És arra is, hogy Hanna igazat mondott-e. Remélem, nem akar majd visszakapni, vagy csak még egyszer megkapni, mert nem akarok több kísértést! Szeretem Sebastiant, ez teljesen kétségtelen.