17. rész

Sziasztok!

Tudom, hogy leállást ígértem, de úgy alakult, hogy tudtam részt hozni! Remélem, tetszeni fog, és kapok komikat :) A folytatásról semmi biztosat nem tudok mondani, de igyekezni fogok, és ha ismét időm szabadul fel, Ti lesztek az elsők!

Sok puszi nektek, és szép estét:)

*Chrisee

17. rész

Eljegyzés

~Anna
Kedd délután értem haza. Először lepakoltam otthon, majd átmentem anyuékhoz. Jó volt újra látni őket, és beszélni pár szót. Rávettek, hogy aludjak ott, így Dorinával persze átcsacsogtuk az egész éjszakát…
- Na, és milyen Seb?- kérdezte kint ülve a kertben
Elmosolyodtam a kérdésem. Amíg a dolgokat összeszedtem a fejemben, a tücskök ciripelését hallgattuk
- Sebastian…- kezdtem bele- … igazán kedves, vicces és aranyos. Előzékeny és segítőkész, minden megvan benne, amit kívánhatok. Tetőtől talpig tökéletes számomra
- Szereted?- tette fel a kérdést
- Igen- vágtam rá gondolkodás nélkül és belül melegség árasztott el
- Ígérem, őt nem fogom elvenni tőled- sóhajtott
- Ha el is akarnád… Seb nem adná magát. Tudom, hogy ő is szeret engem, és sosem bántana
- Ennyire bízol benne?
- Mint mondtam, nekem tökéletes. A múltját nem részletezi, de tudom, hogy mit tett. És pont azért nem tenné meg még egyszer
- Szerencsés vagy- mosolyodott el
- És neked? Nincs senki?
- Senki- sóhajtott egy nagyot lemondóan
- Majd keresünk neked egy szerelőt, vagy egy gazdag befektetőt, vagy egy pilótát a padockban- kacsintottam rá, mire felnevetett
- Nekem is kéne már egy komoly kapcsolat
- Ha itt lesz az ideje, el fog jönni
- Igazad van
Még vagy fél 1-ig beszélgettünk, de aztán annyira lehűlt a levegő, hogy bementünk a házba. Mikor felálltunk, augusztus lévén, láttam egy hullócsillagot. Sok mindenre gondoltam abban a pillanatban, de kívánni csak addig lehet, amíg látod. Az első gondolat bukott ki belőlem: boldogság. És, habár akkor még nem tudtam, de a kívánságom teljesült… de minden csoda 3 napig tart…
- Kívántál?- kérdezte Dorina
- Igen
- Mit?
- Tudod, hogy nem mondhatom meg
- Teljesülhet?
- Igen
Még jóéjszakát kívántunk egymásnak, aztán a szobáinkba vonultunk, és elaludtunk. 10 után ébredtem meg pár perccel, majd még lustálkodtam vagy fél órát. Beszéltem Sebbel több, mint 20 percet, aztán csináltam reggelit. Már a repülőtéren volt a kis szőkém, mikor tárcsázott. Nem akart úgy elmenni, hogy ne köszönne el. Hátha történik valami… Utálom, mikor ilyeneket mond! De így legalább hallhatom a hangját, szóval nem panaszkodom.
Egy szalámis és egy májkrémes kenyér után ittam egy teát és jóllakva beültem a TV elé. Össze- vissza kapcsolgattam, mire találtam rendes műsort. Azt néztem, majd akkor eszméltem fel, mikor húgom lehuppant mellém
- Jó film?- kérdezte, miközben a szája tele volt müzlivel
- Most van vége…
- Kapcsolt a comedire. Most megy az Így jártam anyátokkal
- Már az összes részét láttad- forgattam meg a szemeim
- Nem baj. Az mindig jó- vont vállat, majd addig nyaggatott, míg nem átkapcsoltam
Fél 6 is volt, mire bepakoltuk a bőröndöket és a dobozokat a kocsiba, tele cuccokkal. Minden csecsebecse és ruha és könyv és sporteszköz bekerült a pakolás során, szóval a lakás tele lesz… még jó, hogy van gardrób is, külön!
Katy már 3 napja kipakolt mindent, és hazaköltözött. Szomorú ez nekem, hisz már olyan volt, mintha a testvérem lenne. Vagyis, igazság szerint az is… Szóval nehéz tőle megválnom, de kellenek a változások, és biztos túl fogom élni. És muszáj, hogy több időt töltsek Dorinával, hisz most az élete egy fontos és legmeghatározóbb szakaszába lépett…
Este 10-re lettünk kész a bepakolással, és csak nagyjából rendezkedtünk be. Rendeltünk két gyrost, majd megágyaztuk húgom szobáját és fürödni mentünk. Egy fürdő van, de ahogy tesókám ismerem, sose fogunk találkozni, mert neki az én életritmusom túlzottan ismeretlen…
Csütörtökön ment a berendezkedés, meg befizettem a tandíjat az egyetemre. Utolsó év… aztán a mesterképzés, és máris van diplomám! A nyelvvizsgát októberben csinálom, angolból, már jelentkeztem is rá. És ha Seb mellett maradok, a németet se ártana megtanulnom…


~November
Két futam… ennyi maradt hátra az idényből. Még bármi megtörténhet, Seb és Alonso között fog eldőlni a világbajnoki cím sorsa… Austin a következő futam helyszíne, de úgy láttam Seben, hogy nem igazán akar menni, vagy valamiért vonakodik.
- Seb- cirógattam meg az arcát az ágyban- miért nem akarsz menni?
- Mi? Én akarok- vágta rá és megpuszilta a kezem
- Nekem nem tudsz hazudni, ismerlek, mint a tenyerem. Ha már a házadból nem akarsz kimozdulni, az azt jelenti, hogy tartasz valamitől
- Ilyen jól ismersz?- mosolyodott el
- Igen, és mivel már elég rég óta vagyok a barátnőd, tudom, ha gondod van, elmondod nekem, és együtt megoldjuk
- Ezt nem tudjuk- sóhajtott lemondóan
- A munkával van baj?- kérdeztem, találgatni akartam
- Nem fogom elmondani, és ígérem, minden rendben lesz- mosolygott- így jó?
- Három napot kapsz, Sebastian. Ha azután sem leszel jobban, én jövök
- Nem értelek- csattant fel és kiszállt mellőlem az ágyból.
Felhúzta az alsónadrágját, majd a szekrény elé lépett. Kikapkodott pár ruhadarabot, majd magára aggatta. Csöndben figyeltem.
- Majd jövök- lökte oda és már el is tűnt a szobából
Még hallottam, ahogy ledübög a lépcsőn, kivesz valamit a hűtőből, majd kimegy az ajtón. Minden mozdulatában éreztem a felszültséget, és aki nem ismeri, az is rájöhetett volna, hogy ideges, hisz végig csapkodott.
Amint elment, én is belebújtam egy hosszú nadrágba és egy fölsőbe, majd lecsoszogtam a földszintre. Öntöttem magamnak egy pohár teát, majd felhívtam Kimit
- Szia, hol vagy most?
- Szia- köszönt vidáman- itthon, miért?
- Itthon, mint Svájc, vagy Finnország?
- Segítség kell?
- Nagyon…
- 20 perc, és ott vagyok
- Imádlak! – letettem a telefont, majd mire elfogyott a meleget adó nedű, kopogtak az ajtón
Sebes léptekkel mentem, hogy kinyissam, majd amint megláttam a finnt, szorosan magamhoz öleltem. Kezeit óvatosan derekamra tette, majd magához szorított. Kicsit megemelt, majd beljebb lépett hármat és becsukta maga mögött az ajtót.
- Ezt ne csináld többet- fenyegettem meg ujjammal nevetve
- Finn vagyok, de azért néha én is fázom… és ahhoz képest, hogy ősz van, hideg is…
- Kérsz egy teát? Kapsz bele vodkát, vagy rumot… És ne csodálkozz, hogy fázol, mikor még kabát sincs rajtad!
- Vodkával jó lesz, köszönöm
- Kocsival jöttél?
- Nem- rázta meg a fejét, de egyértelmű volt a válasz- ezért nem volt rajta kabát sem…
- Kapsz teát, piával, de akkor ma aludj itt
- Ennyire összevesztetek?- kerekedtek ki a szemei, majd leült a konyhapulthoz, míg én forraltam a vizet
- Nem, csak nem mond el valamit, és ez idegesít. Az austini futam nemsokára itt lesz, és amióta benne van a fejében ez a dolog, állandóan feszült
- És nem mondja el?
- Nem. De biztos, hogy nem az a baja, hogy új a pálya és fél rajta menni, vagy az, hogy elveszítheti a bajnoki címet. Valami más van a dologban, és nem tudok rájönni, hogy mi
Miközben beszéltünk, kész lett a tea, és átmentünk a nappaliba. A kandallóban ropogott a tűz, a tea pedig jó forró volt, felmelegítette kicsit elgémberedett ujjaim. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen hideg, ősz végén.
- Legyél vele türelmes, mindenképp. Egyébként is. Hol van?
- Nem tudom –rántottam meg a vállam- gondolom futni ment. Mostanában egyre gyakrabban. És ha ő fut, az azt jelenti, hogy gondolkozik, vagy valami gyötri
- Friss levegő kellett neki
- Nem. Nem tudok rájönni, hogy mi a baja, és ez már megőrjít!- csaptam le a bögrét az üvegasztalra, mire az összetört. A tea kiömlött a padlóra és arcom tenyereimbe temettem
Halk zokogásba kezdtem, de nem sokkal később puha kezet éreztem meg bal, majd jobb vállamon. Gyengén nyomkodni kezdte a hátam, majd belecsókolt a nyakamba. Arca kisé borostás volt, tudtam, kiről van szó
- Mit szeretnél?- álltam fel és vele szembe fordultam. Letöröltem könnyeim
- Mi a baj?- kérdezte kicsit még ziláltam. Igazából… szó szerint lihegett
- Nagyon jól tudod- vágtam neki oda
- Sajnálom, de ez a dolog nem tartozik rád
- Azt hittem, mi mindent megosztunk egymással- csattantam fel
- Ehhez az egy dologhoz semmi közöd

- Ha veled, vagy velem kapcsolatos, simán van hozzá közöm!- sikítottam
Már a legrosszabb dolgok is megfordultak a fejemben, hogy mi lehet a baj
- Mi a bajod, Sebastian?- néztem a szemeibe kétségbe esetten, és homályosan láttam kék ragyogását a könnyeimtől- megcsalsz, vagy el akarsz hagyni? Vagy… nem akarod, hogy veled menjek a versenyekre? Vagy már nem szeretsz többé?
- Ilyenről szó sincs- mosolyodott el halványan, majd közelebb lépett hozzám és átölelt- holnap van a szülinapod. Tudsz addig várni?
- Holnap akarsz szakítani?- kérdeztem keserves sírásba, mire Kimi halkan felnevetett
Szúrós pillantásokat küldtem felé, mire visszahőkölt és elkomorodott. Nem állta a pillantásom, elnézett az óra felé
- Holnap meglátod, rendben? Bízol bennem?- kérdezte megnyugtató mosolyával Seb
- Bízom benned- suttogtam, majd szorosan megöleltem és arcom nyakába fúrtam


~Seb
- Uh, ez szoros volt- suttogtam Kiminek a nappaliban, mikor Anna elment aludni
- Olyan hülye vagy! Mit készít ki ez az egész?
- Nem akarok olyat, mint a tiéd volt… „Kell?”
- Így kérdeztem?- lepődött meg
- Azóta ezen a videón röhögök- vigyorogtam
- Honnan van neked ilyen videód?
- Neked is van mivel zsarolnod- nevettem fel- kvittek vagyunk
- Jó, zárjuk le a témát. Ügyes legyél holnap, ne szúrd el- veregette meg a vállam
- Nem tervezem…
Lezuhanyoztam, majd bebújtam Anna mellé. Szorosan magamhoz húztam, és addig lélegeztem be mélyen illatát, ameddig el nem nyomott az álom.
Másnap isteni illatokra keltem. Lassan nyitottam fel pilláim, de mikor megláttam a mellettem édesen szuszogó Annát, sok kérdés merült fel bennem. De az első… Ki van a konyhámban?
Szép csendben kiosontam a szobából, majd lementem a földszintre. Két finn ált a konyhámban, talpig tojásban és lisztben
- Mi folyik itt?- kérdeztem mérgesen, mikor hallótávolságon belülre értem
- Meglepjük Annát- jelent meg Britta a nappaliból- szia- ölelt át
- Szia. És mivel lepjük meg?
- Te benne sem voltál!- öltött rám nyelvet Kimi, mire Heikki telibe nyomta az arcát liszttel
- Ti fogtok takarítani- mutattam körbe
- Mi nem- nevettek egyszerre és Brittára mutattak
- Nem kisangyalok- sóhajtott egyet a lány és felnevetett
Egy óra alatt elkészült az amerikai palacsinta, a tojásrántotta, a bundás kenyér, a tea és a gyümölcstál. Együtt vittük fel Annának, aki felkontyolt hajjal ült az ágyon, egy pólóban és egy kisnadrágban.
- Boldog szülinapot!- kiabáltuk egyszerre, mire hirtelen felénk fordult
Laptopját gyorsan lecsukta és könnyes szemekkel nézett ránk. Felállt, majd mindenkit egyesével megölelgetett. Kimi suttogott valamit a fülébe, de ezt már nem hallottam



~Anna
- Szexi vagy pisziben- suttogta fülembe pimaszul Kimi
Kérdően szemeibe néztem, majd sok jót nem sejtető vigyor jelent meg az arcán.
A reggelimet elfogyasztottam, ami igazán ízletesre sikerült. Kaptam pár ajándékot, majd, sajnálattal bár, de elbúcsúztunk Heikkitől és Brittától, mivel ők mentek vissza Angliába dolgozni… a sok papírmunka.
Kimi még kora délutánig maradt. Addig filmeztünk, teniszeztünk, és sokat nevettünk. Olyan 2 körül már ő is lelépett és Sebbel kettesben maradtunk
- Fura ez a csend- karolt át a kanapén ülve
- Miért?- kérdeztem nevetve- mit akarsz hallani?
- A kéjes nyögések azt hiszem, jók lesznek
Kaján vigyorát nem tudtam letörölni fejéről, mivel ajkait egyből enyéimnek szegezte. Lassan és óvatosan munkálkodott, majd minden mozdulatából sugárzott: Ez a szeretkezés csak értem van.
A végén persze mindketten kielégültünk és így pihengettünk a kanapén. Ötig is eltartott az egyik film, amit aztán a TV-ben néztünk, majd feltápászkodtunk és felmentünk az emeletre
- 2 óra, és indulunk- szólalt meg Seb
- Hova?
- Jaj, nem mondtam?!- csapott a homlokára- vacsorázni megyünk egy étterembe, elég puccos hely
- Nincs semmi ruhám- mérgelődtem
- Boldog szülinapot- jelent meg egy hatalmas dobozzal a kezében, majd átnyújtotta nekem
- Ez… -habogtam. Nem bírtam szóhoz jutni
- Ez a tiéd és vedd fel, mert szerintem csodásan festesz majd benne
- Köszönöm- hosszan megcsókoltam, majd kibontottam a dobozt. Egy ruhacsoda hevert előttem
Hajam először begöndörítettem, majd laza kontyba tettem fel, egy-egy tincs kihagyásával. A sminkem egészen egyszerűre sikeredett, igazán természetesnek hatott. A ruha pedig, amit Seb adott… egyszerűen gyönyörű volt! Az egész ruhát csipke borította, és testhez simuló volt. Nagy dekoltázsa kiemelte felsőtestem, és a ruha, habár csöppet sem tűnt egyszerűnek, nekem mégis az volt. Egyszerű, és nagyszerű. Kicsit talán esküvői beütése volt, de ha Seb egy ilyen ruhát vesz nekem… az étterem biztos, hogy nagyon puccos. Pedig rá nem jellemző ez a rongyrázás… nagy dologra készül, és remélem arra, amire gondolok.
Egy fehér magas sarkú cipőt vettem fel hozzá és egy fekete kabátot. A fehér táskám az iratokat, a telefonom, és némi pénzt tartalmazott. Mikor Seb meglátott tátva maradt a szája, de az enyém is, mikor a tükörben néztem magam
- Egyszerűen csodás vagy- adott egy puszit, majd kikísért az autóhoz.
Egy limuzin állt a lépcső alján, és arra várt, hogy beszálljunk. Szerelmem besegített az autóba, majd a másik oldalról ő is beszállt.
- Olyan… furcsa vagy- mosolyogtam. Kicsit erőtlenre sikeredett, mert a ruhában nem igazán kaptam levegőt…
- Csak ki akarom fejezni, mennyire szeretlek- csókolt meg
Autókáztunk, közben pedig pezsgőztünk. Az idő gyorsan haladt, így fogalmam sincs, mennyi idő után kiszálltunk az autóból, majd ismét Sebastianba kartoltam és így mentünk be.
Azonnal kaptunk asztalt egy külön teremben, amely igen tágas volt. A falon tükrök voltak, és egy hatalmas csillár lógott le középen. Az asztal pont a csillár alatt állt. Rajta egy vázában három szál rózsa, és teríték két személy részére
- Milyen helyre hoztál- suttogtam Sebnek, miközben a mennyezetet csodáltam
- Neked csak is a legjobb jár- húzta ki nekem a széket, majd leült velem szembe
A vacsora kellemesen telt, és Sebastiannal ellentétben én meglepetten nyugodt voltam. Ittam, ettem, nevettem, köszöntem, beszéltem ha akartam. Nem volt kellemetlen és feszélyezett, hisz emberektől elzárt helyen voltunk. A vége felé párom még idegesebb lett, már rendesen lehetett látni az izzadtság cseppeket a homlokán.
Meghoztak egy csokor rózsát, majd átnyújtották nekem. Én elvettem, és először beleszagoltam, majd jobban megnéztem a rendezést. Sebastianra pillantottam, aki csak mosolygott.
- Az 5 szál rózsa…- kezdte Seb- tudom, hogy még fél éve sem vagyunk együtt, de én mindennél jobban szeretlek. Az elmúlt időben azért voltam annyira feszült, hogy ezt összehozhassam neked. Vagyis nem az összehozás volt a stresszes, hanem a mostani rész. A középső rózsa az 5. hónapunkat jelképezi. Ha szétbontod a csokrot, meglátod, hogy miért is vagyunk ma itt
Próbáltam visszanyelni örömöm és higgadtan bontottam szét a csokrot. A sok levél közül előkotortam egy gyémánt gyűrűt, amely aranyba volt foglalva. Mellette apróbb kövek ékeskedtek. Az egész ékszer olyan volt… olyan, mint én.
- Nos, mit mondasz?- termett mellettem és letérdelt
Kivette kezemből a gyűrűt, majd ujjam felé tolta
- Csakis igen- mosolyogtam, majd megvártam, míg felhúzza ujjamra a gyűrűt és megcsókoltam
- A menyasszonyom vagy- sóhajtott és a magasba emelt, majd megpörgetett
- Csak a tiéd vagyok- néztem mélykék szemeibe, majd a zene ritmusára ringatózni kezdtünk