9. rész

Sziasztok!

Ahogy ígértem, új résszel jelentkezem!:D

Remélem, elég hosszú lett, és a tartalma is megfelel:) A vége felé van egy +18-as rész, remélem senkinek nem lesz sértő. Gondoltam előre szólok :D

A szavazást ne felejtsétek el, nagy szükség van a szavazataitokra!:DD 

Mindenkinek szép napot, és most szeretné megköszönni a 3 kommentet az előző részhez <3

Ezer csók:*

9.rész

Leleplezve

~Heikki

Seb nagyjából 20 perce hívott, hogy nagyon fontos lenne beszélnünk… Az a gyerek teljesen kikészít, és ha nem a főnököm lenne… már rég megkapta volna a magáét! De persze csöndben maradok, ahogy Britta is teszi. Együtt hallgatunk.
- Szia- mosolygott rám, majd kezet ráztunk a gyár parkolójában
- Seb, mit szeretnél?- sóhajtottam fel. Biztos, valami hülyeséget!
- Találkoztam Annával…
- Nem csoda, ha gondod van, mindig magadnak csinálod- jegyeztem meg cinikusan, de szokás szerint elengedte a füle mellett
- Megcsókoltam és elmondtam neki mindent. Sophiát, hogy miért nem akarok hozzámenni Hannához. És hogy szeretem
- Seb… azért maradtam itt Angliába még egy napot, hogy ne veled kelljen foglalkoznom, hanem Brittával. Hannának meghagytam, hogy mit tegyen eléd reggelinek, gondolom ez meg is történt. Na, erre fel te ide utazol, hogy összekuszáld az életed, és még az én időm is vesztegeted
- Lehetnél megértőbb- rivallt rám
- Az edződ vagyok, nem a pszichiátered!- vágtam vissza
- Ne veszekedjünk, csak segíts
- Seb- tettem a vállára a kezem higgadtan- szerintem tőlem is azt a választ kapod, amit Annától, vagy akárki mástól. Nem döntök helyetted
- Miért nem?- csattant fel
- Mert ez a saját életed! Határozottnak kell lenned. Nem bújhatsz az anyukád szoknyája mögé
- Ez jó- csettintett egyet- elmegyek anyuékhoz
- Persze! Hogy tele zabáld magad, meg gyanús legyél Hannának. Ezt nem engedem
- Akkor mit tegyek?- szontyolodott el
- Menj vissza a hotelbe, aludj egyet, és holnap, edzés alatt mindent megbeszélünk
Sebet sikeresen leráztam, és sikerült visszaérnem Brittához. A lakása nagyon otthonos és aranyos, ha Angliában találkozunk, mindig ide jövök, és itt töltjük az időt, együtt.
Mikor megláttam, már akkor is vonzónak találtam, de nem gondoltam volna, hogy valaha is összejövünk, vagy, hogy ennyire komoly lesz a dolog.
A lakásba érve ledobtam az esernyőt a földre, és beszaladtam hozzá. A nappaliba ült, és a gépével babrált. Köszöntöttem egy csókkal, majd visszamentem a vacsihoz, amit Seb miatt hagytam abba. Nagyjából még vagy másfél órán keresztül főztem, majd végre tálalhattam. Brittának nagyon ízlett, és ezt az ágyban is megköszönte…
- Mi volt Sebbel?- kérdezte, mikor már kipihentük magunkat
- Semmi… hezitál
- Nem tudom, mit kéne tennie…- sóhajtott
- Nem is kell tudnod. Az ő dolga
- De gondolj bele, ha a helyében lennél… Mit tennél?
- Téged választanálak- húztam magamhoz és megcsókoltam
- Szóval a szívedre hallgatnál?
- Az eszem is azt súgja, hogy te vagy a mindenem- vigyorogtam
- Ahogy érzem- mozgatta meg a csípőjét- a tested is kíván- kacagott fel és máris fölém került és egy újabb aktus következett.
Szombat reggel együtt jöttünk el Brittával, és mentünk a gyárba. Míg ő az irodájában intézte a telefonokat, én Sebastiant pesztráltam. Nem volt hajlandó semmire, és állandóan csak csacsogott, amitől kétszer annyira kimerült
- Végem… van- lihegte
- Persze, mert állandóan beszélsz- forgattam meg a szemeim
- Nem… is… érdekel… hogy… miket… beszélek
- Igazad van, nem érdekel. MOST nem. Dugulj el, és fuss még, aztán beszélünk.
Sértődött pillantást vetett rám, én pedig még kettővel feljebb kapcsoltam a futópadon. Pillantása ez után már mérges volt, de legalább sikerült meggátolnom, hogy beszéljen.
Készen lettünk, és ő egyenesen zuhanyozni ment. Nagyjából fél óra múlva jött vissza, telefonnal a fülén
- Igen, Hanna… nem, megvagyok, köszi… most lett vége… enni… nem, nem tudok róla… tőlem hupi lila is lehet… komolyan veszem!... a sárga tetszett… minek kérdezed, ha úgyis a zöldet rakod be??... időm van, idegzetem nincs… nekem is fontos, hidd már el!... a meghívók? Milyen meghívók?.... mi az, hogy nekem kellett volna feladni őket anyuéknak?... nem, mint hallod nem tudok semmiről… nem hiszem, hogy hogyha felhívod őket, akkor majd azt mondják, hogy nem jönnek, mert nincs meghívójuk… a sajtó nem lesz ott… ez a lényege a titkos esküvőnek… nem fogják megtudni… nem tudom, hogy Anna jön-e, de szerintem nem- itt kicsit komorabb lett a hangja- hogy… hogy legyen a koszorúslányod?- habogott- nem, szerintem nem vállalja… gondolom otthon… felhívom én!... mennem kell… majd este beszélünk… de sietek, a sok dolgot majd este megbeszéljük… én is téged… igen… igen… nem… talán… nem… kéne?... igen… meg… be… jól… na de tényleg szia!- hadarta a végét, majd gyorsan kinyomta, mire csak felnevettem
- Ő aztán tud beszélni- bólogattam kacagva és a büfé felé vettük az irányt
- Ne is mond- csóválta a fejét- azt akarja, hogy Anna szórja előtte a szirmokat
- És ezzel mi a gond?
- Hogy Anna szerelmes belém, és szerintem hamarabb szórna aknákat Hanna elé a templomban, mint rózsaszirmot…
- Anna nem olyan- grimaszoltam
- Tudom- sóhajtott- de néha jó lenne tudni, mit tenne meg értem…
- Ez válasz a kérdésedre?- mutattam az aula felé, ahol éppen Anna és William léptek be kézen fogva
- Nem!- pattant fel, de visszafogtam
- Mit akarsz csinálni?
- Beszélgetni- villantott egy bárgyú vigyort
- Majd ha feljönnek, beszélgetünk
- Na majd meglátjuk- bosszankodott
Végül aztán nem történt semmi. Seb elfogyasztotta a tonhalas salátáját, majd már csak azt láttuk, hogy az előbb érkező párocska távozik. Seb nagyon szereti Annát, de nem is értem, miért nem jönnek végre össze. Egymást kínozzák, és a legvégén Hannát fogják megbántani, de őt a legjobban. Lehet, hogy már tényleg meg kéne hallgatnom a szöszit…
Délután fél 3 felé Britta is végzett, legalább is, nagyjából. Elrángattam a helyéről, és hármasban mentünk el vacsorázni. Egy nyugodt kis étteremet választottam, méghozzá abból a célból, hogy Seb Britta szemszögéből is ismerje a véleményeket. Vagyis női szemszögből. És remélem, kedvesem is az én pártomat fogja majd. Legalább is a késő éjszakai beszélgetéseinkből ezt szűrtem le…
- És te fizetsz?- kérdezte Seb, mikor végig olvasta az étlapot
- Igen- rántottam meg a vállam- talán te szeretnél?
- Nem…- rázta meg a fejét és visszabújt az étlap mögé
- Gondoltam- morogtam bosszúsan, mire Britta oldalba bökött
- Szóval, miért is vagyunk itt?- kérdezte, mikor már rég a desszertet fogyasztottuk
- Szeretnénk meghallgatni, és segíteni neked. Együtt- fogtam meg Britta kezét, mire egymásra mosolyogtunk
- Aranyosak vagytok, srácok, de már nem szükséges- mosolyodott el élettelenül
- Ugye nem akarod csak azért, dacból, teszem hozzá elvenni Hannát, mert ma láttad Annát és Williamat?- bökte oda a kérdést Britta
- Nem, azért akarom elvenni Hannát, nem dacból, mert szeretem, és mert Annát és Williamat EGYÜTT láttam
- Gondold végig. Egy életre szóló lesz majd ez az egész…
- Tudom- sóhajtott- de valami nem hagy nyugodni. A minap megint Sophiával álmodtam, és olyan érzésem van, mintha megint találkoznék vele… majd a közeljövőben
- Felejtsd el azt a ribit- kontrázott rögtön Britta- Hanna aranyos, de Anna… ő különleges. De lehet, hogy csak azért, mert még nem ismered. Erre nem gondoltál?
- De hisz ismerem! Rengeteget voltunk együtt már azóta, hogy megismertem. Hogy nekem szaladt. Mikor ránézek, tudom, mit érez, mit gondol
- És mit gondolsz?- kérdeztem rá
- Hogy szeret, de nem akarja megbántani Hannát, így Williammal próbál elfelejteni
- Nekem az a negyven dekás gyémántgyűrű nem tűnt próbának- nyögte be cinikusan Britta
- Hogy mi?- pattant fel Seb- mikor tegnap beszéltem vele, még csak nem is volt az ujján gyűrű!!
- Pedig már vagy egy hete jegyben járnak… azt hittem tudod- szégyellte el magát Britta, mire megsimogattam a hátát
- Nem hiszem, hogy ezt önszántából teszi- kezdett rögtön elméleteket gyártani
- Holnap beszervezek nektek egy találkozót, mindent beszéljetek meg. Rendben?
- Azt nagyon megköszönném- küldött felém hálás pillantásokat, majd a hátramaradt időben már jegelve lett ez a téma.
Nagyjából fél 7-re értünk haza, Sebastian már nem volt velünk, ő egyenesen a szállodába ment vissza. Mi még tettünk egy kitérőt az egyik boltba. Megvettünk mindent, ami még hiányzott a hűtőből, vagy a szekrényből és elpakoltuk őket. Két nap, és ismét el kell válnom a csodás barátnőmtől… nem szeretem azokat a napokat, mikor már ilyenekre kell gondolnom, mert akkor már az együttlét sem olyan felhőtlen. Benne van a hangulatban, hogy megint nem láthatjuk és érinthetjük egymást vagy fél hónapig… sosem tudom kibírni, főleg szünetekben nem! Bár Brittát egyre gyakrabban engedi el Chris, szóval… köszönettel tartozom neki, azt hiszem.


~Peter
Minden reggel csodás, mikor felkelhetek, de még csodásabb, mikor az én édes Kellymmel a karjaim között tehetem ezt.
A Nap még éppen, hogy csak felkelőben volt New York házai felett, mikor nekem kipattant a szemem az ébresztőre. Mint egy vonatfütty a néma éjszakában hasított az álmaimba az óra zöreje. Morcosan nyomtam ki, majd óvatosan keltem ki Kelly alól. Láttam, hogy ő is megébredt, de azért próbáltam minél csöndesebben közlekedni. Mire mindennel készen lettem, ő is felült az ágyban.
- Akkor ma délután, igaz?- kérdeztem a nyakkendőmet igazítva és közben fülig ért a szám
- Ühüm- bólogatott, majd elnyomott egy ásítást
- Szóval, akkor ma költözés, holnap pedig a családom- nyomtam egy puszit a fejére
- A családod?- ébredt fel rögtön
- A bátyám- javítottam ki magam- te még nem állsz készen anyuékra- nevettem fel, de nevetésembe egy csöppnyi szomorúság és keserűség is vegyült
- Szerintem nagyon nagy dolgot értél el, és ezért csak büszke lehetsz magadra. És amúgy is, a családját senki nem válogatja- mondta kicsit sejtelmesen
- A bátyám biztos, hogy szimpatikusnak fog tartani, és ő is bemutatja a barátnőjét. Azt hiszem, Lorennek hívják
- Oké, akkor nem leszek egyedül- kelt ki az ágyból és mellém lépett- vigyázz magadra, délután a dobozokkal várlak
- Be se mész ma dolgozni?- adtam egy puszit a feje búbjára
- Nem- rázta meg a fejét- mára szabadságot veszek ki
- Oké. A kampány úgyis jól halad az újságban
- Igen… a cikked is kész lesz, igaz?
- Igen, ha visszaértem a suliból, összedobom- akartam megcsókolni, de eltolt megától, majd a hasamba boxolt, ami meglehetősen fájt
- Nem dobsz össze semmit! Az igényes munka az egész világ alapja
- Mmmm- morogtam, és egy cifra káromkodást fojtottam magamba. Olyan ártatlanul nézett, nem tudtam ellenállni neki- jó, nem dobom össze- sóhajtottam, majd végre megcsókoltam és kiléptem az épületből.
Az iskolából hamar kiértem, már alig vártam, hogy ismét Kellyvel lehessek. Délután már végleg átköltözünk a közös lakásunkba, holnap pedig repülünk Angliába, hogy meglátogassuk a bátyám, és a barátnőjét. Szerintem ott fogunk tölteni vagy három, négy napot. London…
Mikor visszaértem a lakásba, szerelmem a nyakamba ugrott. Össze-vissza puszilgattam, majd a költöztetők előtt még egy gyors szeretkezés is belefért. Ő eladta a saját lakását, én pedig felmondtam az albérletem. Így lett az, hogy egy csodás, közös otthonba költözhettünk.
Nagyjából három hónapja voltunk együtt, mikor ezt elhatároztuk. Sokan korainak tartották, de én úgy éreztem, hogy Kelly az igazi. Mindent megosztunk egymással, nem titkolunk el egymás elől semmit. Annyira őszinték és nyíltak vagyunk, hogy szerintem már épp itt volt az ideje egy ekkora változásnak. Akármelyik kapcsolatom tartott évekig, ilyet még sosem éreztem.
Délután fél 5 körül értünk az üres lakásba, majd vagy fél órán keresztül rendezkedtek a szállítók. Az üres, kietlen, fehér és lélektelen lakásból kész szentélyt varázsoltunk magunknak. Aznap este már ott hajtottuk álomra a fejünket. Az első, közös lakásunkban, az ágy felavatása után.
Vasárnap reggel szerencsére nem kellett korán kelni. Nagyjából fél 11-kor másztunk ki a friss lepedők közül, és pár dobozon átbukdácsolva kávét főztem, majd kenyeret pirítottam. Megreggeliztünk, majd amíg én mindent bepakoltam, Kelly elszaladt még pár dolgot elintézni. A munkahelyén leadta a feladatokat, kinevezte az ideiglenes főnököt, és elment az útleveléért. Fél 2-kor ért haza, mikor is én már a taxi felé vittem a csomagokat.
Bepattantunk a sárga autóba, majd a reptérre fuvaroztattuk magunkat. Kicsit izgultam, hogy Aaron mit fogsz szólni Kellyhez, és persze én is kíváncsi voltam arra a bizonyos Lorenre. Annyira sajnáltam, hogy nem lehettem mellette, mikor Tiát elveszítette, de ez már a múlt. Talán akkor látta be, hogy nekem volt igaza a szüleinkkel kapcsolatban.
Rengeteget repültünk, és a felét bohóckodással, a másik felét pedig alvással töltöttük. Mikor végre leszálltunk London repterén, Aaron már várt minket, egy Infinitivel. Meglepődtem az autóválasztáson, de aztán rá sem kérdeztem. Biztos van valami új autóheppje. Ezt régen is mindig csinálta, akkor is csak nevetni tudtam.
- Aaron, ő itt Kelly, Kelly, a bátyám, Aaron
- Nagyon örülök- ráztak kezet, majd beültünk az autóba
Aaron lakása teljesen a belvárosban volt, így nem is értettem, miért egy külső kerület felé haladtunk. Mikor elhagytuk a London táblát, jobbnak láttam rákérdezni a történtekre
- Hova megyünk?
- Ne haragudjatok, nem is mondtam- mosolyodott el- Lorennek sajna ma még dolgoznia kell, és mivel nincs kocsija, gondoltam elmegyünk érte. Itt dolgozik, nagyjából még 3 perc, egykor végezne, pont időben vagyunk- pillantott az órájára
- Oké…
- Szeretek utazni, és úgysem ismerem Angliát- fűzte hozzá szerényen Kelly
Az út végig kellemes csevegéssel telt, majd Aaron leparkolta a kocsit a Red Bull gyár parkolójában. Ismertem ezt a helyet, voltunk már itt, és bátyám is magyarázott róla a telefonban, nem is keveset. És persze apa is nagy befektető, szóval ismerem Sebastiant. Nagyon is jóban vagyunk.
- Ha szólsz, hogy ide hozol…- vakartam meg a tarkóm nevetve és kisegítettem az autóból Kellyt. Elég kelletlenül mozgott…- Kicsim, van valami baj?- kérdeztem megtorpanva az út közepén, mikor már úgy éreztem, én húzom őt
- Nem, nem… semmi… csak… kicsit… már minden rendben- mosolygott rám erőltetetten, de mivel Aaron előtt nem akartam jelenetet, beletörődtem a válaszba.
Beléptünk az ajtón és ugyanaz a vitrin fogadott, mint 4 évvel ezelőtt, csak vagy nyolcszor annyi kupával. A recepciós megismert, mondanom sem kell, magyarázkodhattam is Kellynek, mivel Mendivel elmentem egyszer randizni, és „elfelejtettem” felhívni. Végül is kedves volt, és már nem is neheztelt ránk. Simán bemehettünk, nem volt semmi fennakadás.
A lifthez léptünk, majd amint nyílt az ajtó beléptük és a 3-ra mentünk. Balra fordultunk, mikor Chris jött velünk szembe
- Peter- szólított meg, majd kezet ráztunk- jó látni! Mi van veled?
- Szia, Chris. Ő itt a barátnőm, Kelly- mutattam még mindig ideges páromra- egyébként pedig Amerikában élek, újságíró vagyok
- Ez remek! Jössz Austinba?
- Igen, együtt megyünk- szorítottam meg szerelmem kezét, aki ezáltal kicsit felébredt
- Na ez jó hír, akkor majd ott összefutunk. Minden esetre, most rohanok, mint mindig- nevetett fel- örülök, hogy találkoztunk- nézett Kellyre- ha akarsz találkozni Sebbel, a büfét ajánlom. Mindig ott lebzsel
- Oké, ezt még megfontolom- ráztunk kezet ismét, és már el is tűnt a csapatfőnök
Amíg én Christiannal bájcsevegtem, Aaron máris előkerült a csodálatos Lorennel. Az a lány tényleg olyan szép, mint amilyennek bátyám elmondta, de az én Kellymet… senki nem múlhatja felül!
Bemutatkoztunk egymásnak és úgy véltem, a szimpátia kölcsönös. Felhoztam, hogy menjünk be a büfébe, de Kellyt megint kiverte a víz. Nem szólt semmit, így igazán nem is foglalkoztam azzal, mit akar. Rég láttam már Sebet, és pár évvel ezelőtt, mikor még itt éltem, nagyon is jóban voltunk egymással. Még Sophiáról, és a válságáról is hallottam, és tudtam. Szegény, segíteni akartam neki, de nem engedte. Remélem, azóta rendeződött az élete!
A másodikra lépcsőztünk, majd egyenesen a pulthoz mentünk. Kértem pár szendvicset, és mindenkinek egy energiaitalt. Leültünk szinte a büfé közepére, és ott kezdtünk el enni, és beszélgetni. Nem sokkal ezután befutott Seb és egy ismeretlen figura.
Azonnal felálltam és elé siettem. Mikor felismert, örömmel ölelkeztünk, és bemutatott újdonsült fizikoterapeutájának. Csak névről ismertem, személyesen addig csak Tommival találkoztam. Sebastian kedveli a finneket… ez már teljesen biztos!
Odahívtam őket az asztalunkhoz, de mikor be akartam nekik mutatni Kellyt, nem találtam sehol
- Hol van Kelly?- kérdeztem Aaront, és helyet foglaltunk Sebbel együtt
- Kiment a mosdóba. Legalább is, valami ilyesmit habogott- mondta Loren, de szinte le sem vette a szemét Sebastianról. Ez eléggé meglepett
- Egyébként ti milyen kapcsolatban vagytok?- kérdeztem Lorent, mivel kezdtem unni, hogy csak Sebastianra mered
- Barátok vagyunk- mondta Seb egyszerűen- Britta segítője leginkább, meg Aaron vezetője volt az angol futamon
- Most voltál kint először?- csodálkoztam
- A bátyád később ér- nevetett fel Seb
- Az autók mindig is érdekeltek, de a forma1… kicsit más világ. De már csak Loren miatt megérte- mondta Aaron
Kelly vagy 10 percig távol volt, mire ezt megelégeltem, és a mosdóhoz mentem. Az ajtó előtt álldogált.
- Te meg mit csinálsz?- kérdeztem rá- rosszul vagy?
- Nem mehetnénk?- nézett rám kétségbe esetten
- De, persze. Indulunk is
Visszamentem a többiekért, és elköszöntem Sebtől. Kellyt nem tudtam neki bemutatni, mert ő csak a büfé bejáratáig jött el. Távolról intett egyet Sebnek, de szinte rá sem nézett a szőke pilótára. Olyan volt, mintha rejtegette volna előle az arcát, vagy én nem is tudom…
Hamar leértünk a lifttel a földszintre, majd megfogtam szerelmem kezét, és így sétáltunk az aulában, a kijárat felé. Még egyszer felpillantott az emeletre, ahol a büfé volt. Utána én is oda néztem, de csak Sebet láttam a korlátnak támaszkodva, megrémült arccal tátogni valamit. Nagyon furcsa volt ez az egész. Olyan arckifejezéssel meredt Kellyre, mint aki rémet látott. Fel akartam hozni az esetet, de mikor láttam, hogy Kelly már sokkal jobban van attól, hogy kijöttünk és hazafelé megyünk, inkább hanyagoltam a témát.


~Heikki
- Jó fej ez a Peter- fogtam meg Seb vállát a korlátnál, de mikor magam felé fordítottam, megrémültem- Seb, mi van?- kérdeztem rögtön, de még mindig nem reagált.
Meredt maga elé és tátogott.
- Seb, ha mondani akarsz valamit, hangot is préselj ki magadból. Megijesztesz- noszogattam tovább és próbáltam kizökkenteni, de ő csak fojtatta azt, amit az előbb is csinál- Seb!- emeltem meg kicsit a hangom, mire értelmet véltem felfedezni a szemeiben
- S…Sop…Sophia- lehelte


~Anna
Befelé menet majdnem elgázolt egy csapat ember. Észre sem vettek, úgy löktek félre az ajtóban, majd vissza sem néztek rám, hogy egyáltalán jól vagyok-e. Sok gazdag tahó!
Amint beértem, köszöntem Mendinek, majd felmentem a büfébe. Heikki azt mondta, hogy beszélni akar velem… remélem, nem valami komolyról van szó. Meglátva Sebet, azonnal hozzá rohantam. Tekintete üveges volt, szinte nem is volt magánál. Mintha transzba került volna…
- Mit tegyünk?- nézett rám Heikki
- Eddig nem mondott semmit?- kezdtem el pofozgatni a pilótát
- Csak azt motyogta, hogy Sophia…
- Seb- szóltam a szőkéhez- láttad őt?- kérdeztem, mire bólintott egyet- most?- kérdeztem ismét, mire megint csak bólintott
Nem tudtam mit kéne tennem, így csak szorosan magamhoz öleltem. Vagy 3 percig szorítottam, mire megéreztem puha tenyerét derekamon. Egészen megkönnyebbültem. Kibontakoztam öleléséből, hogy szemébe tudjak nézni. Már teljesen jól volt.
Abban a pillanatban nem is érdekelt, hogy mit akart Heikki, bár szerintem azt, hogy beszéljek Sebastiannal. William gyűrűjét felhúztam az ujjamra, sérelmeimet pedig le a WC-n. Dorina megbántott, és szerintem Bill is tudja, hogy mi addig leszünk együtt, amíg Seb ki nem mondja Hannának az igent, a násznép előtt. Bár ahogy most állunk… örökre viselni fogom a gyűrűm.
Szerencsére megnyugodott a szőkeség és ismét szorosan magamhoz szorítottam. Már nem is érdekelt, hogy mit akartam kérdezni, vagy, hogy éppen mondani akart-e valamit. Jó volt tudni, hogy nyugtató hatással vagyok rá, és ha velem van, semmi rossz nem történhet.
- Oké… mi történt az előbb?- kérdezte félve Heikki
- Láttam Sophiát. Itt volt az előbb
- Sebastian- simítottam meg az arcát- nem hiszem, hogy őt láttad
- De, biztos, hogy ő volt! Az aulából nézett fel rám- állította
- És milyen ruha volt rajta?- kérdezte Heikki, de valamit sejthetett
- Te is tudod, ki volt ő… Peter barátnője
- Kelly?- kérdezte meghökkenve Heikki
- Ha most így hívják- rántotta meg a vállát Seb
- Miről maradtam le?
Mindenbe beavattak. Nem ismerem sem Petert, sem Aaront, de arról tudok, hogy Katynek vannak itt rokonai, akiket Peternek és Aaronnak hívnak. Az unokatestvérei. Bár ebben az országban több millió ilyen nevű ember él…
Seb lassan teljesen normális lett, de én még mindig sajnáltam. Hétfő délután fél 2-volt, és szegény teljesen le volt strapálva…
- Szerintem túl sokat edz- szúrtam oda Heikkinek
- Szerintem ne szólj bele- kérte ki magának, de elnevette magát. Tudta, hogy csak poén volt
- Miről akartál beszélni?
- Igazából…- kezdte Seb- velem kéne beszélned. Vagyis egymással kéne beszélnünk
- Oké. Hol?
- A szobámban- állt fel a székről, majd elköszöntünk Heikkitől és Seb szobájába mentünk- egyik nap beszéltem Hannával- ült le az ágyára- és érdekes dolgot kért tőlem
- Hallgatlak- ültem le mellé
- Arra kért, kérjelek meg, hogy a templomban szórd előtte a rózsaszirmokat…- mondta félve
- Nincs más csicskása? Kedves gesztus, de nem
- Mondtam neki, hogy nem…
- Oké
Néma csönd következett. Tudtam, hogy mit akar kérdezni, de a válaszom még nem találtam ki rá. Bár az lett volna a legjobb, ha akkor, abban a pillanatban kimegyek a szobából, de minden máshogy alakult. Nem számítottam arra, amit akkor, abban a percben Seb szájából hallottam, és ha hallottam is volna, meg kellett volna állnom. De nem tettem.
- Tudod- kezdte sejtelmesen- szeretném, ha az én gyűrűm lenne az ujjadon
- Ezt már megbeszéltük- sóhajtottam- mindig ezt mondod, de egyikünk sem tesz semmit
- Tudod, nem értelek. Megcsalt a húgoddal, és te még így is felhúzod a gyűrűjét?
- Ezt honnan tudod?- vetettem rá meglepett pillantást
- Tudom, és kész. De kérlek, válaszolj

Anna ruhája

- Ha nem áltatnál állandóan, és kínoznál minden szarsággal, nem az ő gyűrűje lenne rajtam- emeltem meg a hangom és éreztem, egyre idegesebb leszek. Nem bírtam magamban tartani egyetlen sérelmem sem, mindent a fejéhez vágtam – nem volt jó érzés látni, ahogy éppen a húgomba élvez, és az ocsmány gyűrűjét is kínszenvedés hordanom, de mivel te képtelen vagy bármiféle döntést egyedül meghozni, gondoltam majd én átvállalom. Ha tudod, hogy gyűrű van a kezemen, legalább bosszúból igent mondasz Hannának, és a több hónapja tartó szarakodásod véget ér a templomban- fújtam egyet
- Sajnálom, hogy te így éred meg az esküvőm- mondta higgadtan
- Én meg sajnálom, hogy úgy érzed, mindenkinek hazudnod kell. Beléd látok. Szenvedés neked ez az egész! Nem tudsz dönteni, és ameddig nem akarsz megbántani valakit, engem sebzel, és mi ketten pedig Hannát!
- Tudom- bólintott- tudom mit kéne tennem, de… nem merem
- Seb- sóhajtottam- 330-al száguldasz egy autóban, szinte minden hétvégén. Mi az, amit te nem mersz megtenni?
- Nem merek a szemedbe nézni, és azt mondani, hogy kívánlak. Hogy legszívesebben itt és most levenném rólad ezt a szoknyát, és a fölsőt, és apró csókokkal térképezném fel a tested minden egyes porcikáját. Hogy amikor csak meglátlak, minden eddigi érintésed felmereng bennem és elég egy pillantásod ahhoz, hogy teljesen felizgass
- Önuralmad tényleg van- próbáltam vélemény nélkül hagyni az előbbi monológot, de a hangom elárult.
Egész testemben remegtem, ugyanis én is ezeket érzem, mikor a közelében vagyok. Nem bírtam megállni, hogy valamilyen módon ne tudassam vele, hogy kívánom, hogy most azonnal magamban akarom tudni
- A hangod az, ami először megfogott, és ami mindig elárul- simította meg az arcom
- Veled olyan könnyű- mosolyodtam el- beszélnem sem kell, te tudod, mit érzek, mit gondolok
Seb nem szólalt meg, csak közelebb húzódott hozzám. Leheletét már éreztem arcomon, mikor ajkait enyéimre tapasztotta. Lassan kezdtek el ismerkedni egymással, pedig nem most voltak együtt először. Seb lassú tempót diktált, nyelveink játéka azonban egyre vadabb lett. Jobban belemelegedve ölébe ültem, és folytattuk csókcsatánkat. Pólómat és szoknyámat mohón tépte le rólam, egyáltalán nem úgy, mint ahogy az előbb megígérte. Mikor már vízszintes pozícióban voltunk az ágyon, kicsit félbe szakítottam a csókokat.
- Visszavonom. Nincs önuralmad- nevettem fel
- Komolyan? Így gondolod?- jelent meg sejtelmes vigyor a fején
Kezeimet fejem fölé kényszerítette és csuklómnál lefogott. Elől kapcsos melltartómat szinte letépte rólam, de végig csak a fogával és a szájával dolgozott. Nyakamat, kulcscsontomat borította be csókokkal, majd haladt lefelé. Először bal, majd jobb mellem kényeztette, melyekkel halk nyögéseket csikart ki belőlem. Mikor ott végzett, elengedte kezem, és hasam vette birtokba. A csókok nem maradtak abba, puha ajkai bizsergő érzést váltottak ki egész testemben. Csípőmhöz érve kezdtem egyre jobban megbánni, hogy beleszóltam a dolgába. Egyre lassabb és lassabb lett, ahogy legérzékenyebb pontom felé közelített. Csípőm után lábaim következtek, majd lassan lehúzta rólam a bugyit és a szoba egyik sarkába hajította. Mikor már a belső combomnál tartott, legszívesebben magamba parancsoltam volna, de tudtam, ha megszólalok, csak még inkább lelassítana. Amint nyelvével átszántott csiklómon testem hirtelen görcsbe rándult. Már így is alig bírtam magammal, de Seb még mindig képes volt tetézni a dolgokat. Puha ajkai végig izgattak, de már csak nyelvére tudtam figyelni, ahogy bennem jár. Hirtelen abbamaradt a kényeztetés, majd fölém hajolt. Csókolózás közben szabadítottam meg alsójától, és alig kellett pár másodperc, merev férfiasságát máris megéreztem magamban. Arcára pillantottam, és olyan élvezet ült ki rá, amilyen az enyémre is. Csókot váltottunk, majd lassan mozogni kezdett bennem. Szinte végig a lepedőt markoltam, és már egyáltalán nem bírtam magammal. Ahogy hajszolt minket a gyönyörök felé, úgy lett egyre gyorsabb, és én egyre hangosabb. Mikor már nem bírtam tovább, halk sikollyal adtam tudtára, hogy eljutottam a csúcsra. Neki is már csak pár lökés kellett, mire elérte az orgazmust. Még mozgott bennem egy kicsit, majd mellém gördült. Fejem mellkasára hajtottam. Csöndben, pihegve feküdtünk, majd én törtem meg a csendet
- Nekem ez volt az első- mosolyodtam el és fölé hajoltam. Ártatlan tekintete kicsit riadttá vált
- Élvezted?- kérdezte halkan- nem okoztam fájdalmat, ugye?- simította meg vállamat
- Már nem voltam szűz… vagyis… már lefeküdtem egy sráccal, de az hiba volt
- Ezt sosem mesélted
- Tudom… ezt nem szeretem elmondani. Pár hónapja Katyvel voltam Horvátországban és már elegem volt, hogy még mindig szűz vagyok. Így kicsit becsíptem, és megtörténtek a dolgok. Ha valaki, akkor azt mondta volna nekem, hogy nemsokára jössz te… biztos, hogy ott hagyom a srácot
- Szóval élvezted?
- Nagyon- adtam a szájára egy puszit és elmosolyodtam
- De mire mondtad, hogy ez volt az első?
- Az orgazmusra
- William?
- Még sosem feküdtem le vele. Úgy tudja, hogy szűz vagyok, és fogadalmat tettem az esküvőig…
- Ezért… ezért kérte meg a kezed?- csodálkozott
- Gondolom igen- húztam fel óvatosan a vállam, majd mellkasát kezdtem simogatni- nem akarom, hogy ennek vége legyen
- Én sem- suttogta- így még nehezebb
- Sosem mennék hozzá. Remélem tudod- néztem Sebre
- Tudom, Kicsim, tudom- adott egy puszit kézfejemre, amellyel eddig mellkasát simogattam
- Ha kimegyünk innen, minden olyan lesz, mint régen- szomorodtam el egy kicsit
- Ez nem igaz- mosolyodott el
- Mire gondolsz?- kérdeztem rá mosolyára
- Már tudom, hogy nem azért vagy Williammal, mert megbántottalak, és azt is, hogy nem feküdtél le vele. Ekkor áldozatot vállaltál be értem, amit nem is tudom, hogy tudok majd neked megköszönni
- Most azt akarom, mindennél jobban, hogy fújd le az esküvőt. De tudom, hogy nem teheted
- Mindenre van megoldás
- Arra nincs, hogy szeretlek- néztem fel rá
- Én is téged- adott egy puszit
- Nem azt kértem, hogy nehezítsd meg, hanem azt, hogy találj valami megoldást
- Tudod… Sophia teljesen felkavart
- De miért nem veszed észre, hogy én nem vagyok ő??
- Én tudom, hogy te nem vagy ő. Szerintem… halasztani fogok az esküvőn
- Mond le
- Anna…
- Ne Annáz!- térdeltem föl- mindig ez van! Én vagyok a fiatal lány, akit kedvedre kihasználhatsz, mert még butácska. Hát velem ne játszadozz
- Eszemben sincs! Hogy gondolhatsz ilyenekre?
- Az elmondottak alapján… azt hiszem bőven van okom ilyeneket gondolni
- Szeretlek
- Akkor dönts, hogy kit jobban! Nem akarlak látni addig, amíg nem döntöttél
- Akkor lehet, hogy csak egy esküvői fotón láthatsz majd
- Jobb is lesz úgy. Legalább akkor szakíthatok Billel
- Nem kell ezt tenned
- Játszol velem. Amióta ismersz. Nem is értem, hogy gondolhattam, hogy ez működhet. És ezzel az előbbivel… csak tetézted a dolgot.
- Akkor most mit akarsz tenni?
- Kitöröllek
Felpattantam majd a szoknyám és a fölsőm felhúzva kiviharzottam a szobából. Leszaladtam a lépcsőn, mivel a lift foglalt volt. Csak szabadulni akartam. Még a recepció előtt megálltam egy pillanatra, hogy megnézzem, a melltartóm és a bugyim kivételével ott hagytam-e valamit abban a szobában. Mikor megbizonyosodtam arról, hogy minden rendben van, épp ki akartam lépni az ajtón, de megláttam Hannát keresztülviharzani az aulán.
- Hanna. Mi történt?- kérdeztem előre, de mikor elég közel ért, észrevettem könnybe lábadt szemeit
Könnyed ruhájában és lapos talpú cipőjében pár pillanat alatt elért hozzám, majd válasz helyett egy hatalmas pofont adott. Fejem egy pillanatra elmozdult eredeti helyéről, és arcom a dühös menyasszony keze nyomán égett.