6. rész

Sziasztok!

Remélem, jó meglepetést hoztam! ;)

Volt egy kis időm, szóval gyorsan összeraktam nektek egy kis olvasnivalót a hét közepére. Remélem, mindenki jól van, és jól érzi magát, és kibírja még ezt a 2 napot!!

Köszönöm nagyon a komit, és a pipákat, remélem erre is kapok ugyanannyit, vagy egyszer annyit..:$

2 komi esetén pénteken jön az új rész! 

Hajrá, de mindenek előtt, jó olvasást!

*Chrisee

 6.       rész

- Biztos, hogy el akarsz költözni?- huppant le mellém a kanapéra Zane és mélyen a szemembe nézet
Nagy levegőt vettem, de mielőtt válaszoltam volna, tekintetem végigszaladt rajta. Haja már ősz volt, pedig még nagyon fiatal. Vagyis… eléggé. Bár, Tessa mellett nem csodálom, hogy ez történt vele. Egy fekete öltönyt viselt és egy krémszínű inget, vöröses nyakkendővel. Szája kicsit ki volt száradva és homloka ráncos volt, bár az is igaz, hogy párat ő maga keltett, a kérdése feltevése során. Szeméből még mindig ugyanaz az a féltés sugárzott felém, mint mikor először meglátott. Sosem felejtem el, hogy amint beléptem az ajtón, magához ölelt, majd magasba emelve kezem megpörgetett a tengelyem körül. Nem voltam boldog, mikor megérkeztem, de akkor kicsit felvidultam, és amint szemébe néztem, tudtam, hogy meg fog érteni. Így is volt. Mindig mindenben segített, és megértett. Habár nem volt része a mindennapjaimnak, mégis a legfontosabb döntéseket miatta hoztam meg
- Még itt vagyok két teljes hétig. Aztán akkor jössz át, amikor akarsz, meg amúgy is, itt van neked Tessa és…- elhalkult a hangom
- Miért hagyott itt?- temette arcát két kezébe
- Vissza fog jönni- simogattam meg a hátát- de be kell látnod… amit tettél, az nagyon is elítélendő
- Te mit tennél a helyében?- nézett fel rám kétségbe esetten, de nem akartam neki hazudni
- Menten elhagynálak. De én fiatal vagyok, nem vagyunk házasok már majd’ 20 éve, és nincsenek közös emlékeink. Ti annyi mindent átéltetek, hogy az más embereknek szinte elképzelhetetlen. Diana most… kicsit kiengedi a gőzt, de el ne felejts érte minden nap harcolni!- emeltem fel mutató ujjam fenyegetés képen, és egyáltalán nem viccnek szántam
- Nem felejtem- csóválta meg a fejét- minden nap küldök neki egy csokrot, a kedvenc virágjából
- És?
- Mi és?- kérdezett vissza
- Ha valaki megcsalna, és azt akarná, hogy bocsássak meg neki azért, mert minden nap küld nekem egy halom virágot, azt hinném, hogy csak azért kéri a bocsánatom, hogy ne legyen lelkiismeret furdalása.
- Akkor mit tegyek?- kérdezte tehetetlenül
- Van kedvenc könyve, verse, vagy idézete? Biztos nagyon örülne, ha a virágok mellé küldenél neki egy-egy idézetet. És akkor tudni fogja, hogy milyen jól ismered, és valóban érdemes visszajönnie hozzád. Aztán megkérdezheted, hogy elviheted-e vacsorázni, vagy csak egy randira. Az a lényeg, hogy mikor már a közelében vagy, hogy te úgy érzed, hogy már megbocsájtott, akkor ne vágj bele a közepébe, hanem akkor is maradj szépen a lassú tempónál, és akkor gyorsíts, ha Ő úgy akarja, vagy, ha célzást ad rá
- Oké… megjegyzem- bólintott- de milyen célzás?
- Nem ismerem őt ennyire- mosolyogtam- ezt neked kell meglátnod- fogtam meg a bal kezét, majd megszorítottam- nálad ez csak kapuzárási pánik, túl leszel rajta, remélhetőleg. De ha még egyszer ilyen hülyeséget csinálsz, velem gyűlik meg a bajod, és azt hiszem, azt nem akarod- nevettem fel
- Nem, azt biztos nem- mosolyodott el végre ő is
- Na, de most mennem kell, mert vár a munka. Túl sok bűnös ember van- sóhajtottam egy nagyot színpadiasan, majd otthagyva Zanet kimentem a konyhába
- Nelly, vacsorára kérhetnék egy kis stake-et?- mosolyogtam a nőre
- Persze- bólogatott helyeslően- mikor érsz haza?
- Olyan fél 6, 7 körül
- Rendben, addigra készen lesz. És milyen köretet adjak hozzá?

- Nem tudom- ráztam meg a fejem- te mit szeretnél hozzá?
- Sült krumpli, zöldséggel?
- Tökéletes. Na, de indulok, mert a végén tényleg elkések
Viszonylag meleg volt, így a kosztümömre felkapott kis kabátka elégnek bizonyult. Új őrületemnek, a kiegészítőknek hódolva magamra aggattam vagy húszat, aztán felvettem a táskám és a slusszkulcsom, és indultam is. Még a garázsban sms-eztem egyet Patriciának, hogy készítsen elő pár iratot, és egy bögre kávét, mire odaérek.
Az autóm mindössze annyit változott, hogy kékesebb árnyalatú lett, és egy újabb modellre cseréltem a régi infinitim. Annyira megbízhatónak találtam, és annyira a szívemhez nőtt, hogy nem kérhettem mást a diplomaosztómra…
Lassan haladtam Chicago belvárosa felé, mivel hatalmas volt a dugó! Ezt valahogy minden nap megéltem, munkába menet, és jövet is. Bár, ez a legkevesebb, hisz a belváros másik végében, egy nagyon jó környéken van az irodám. Sokat kell kacsázni, de a helyből is látszik, hogy egy jól menő ügyvédi irodát vezetek. Lehet, hogy ezt a gazdagoknak hoztam létre, és szemétnek könyvelt el mindenki, de tervben van, hogy egy kisebb költségű irodát is nyitok, ahol az emberek elfogadható áron kaphatják meg a védelmet. Mindenhez pénz kell, én pedig nem akartam Zanetől és Dianától kérni.
Fél 10 volt, mire beevickéltem. Beálltam a parkolóba, majd a recepción át az irodámba lifteztem. Patricia már nagyban gépelt valamit a gépén, így csak gyorsan köszöntem neki, hogy ne zavarjam meg a munkában. A kávé, illetve a papírok, amelyeket még reggel kértem, szépen sorban az asztalomon voltak, titkárnőm jóvoltából. Megpróbáltam őket olyan hamar letudni, amennyire lehet, de így is vagy 5 óra volt, mire az utolsó dossziét lecsukhattam.
A gyomrom már hangosan ellenezte az étel hiányát a szervezetemből, hisz vagy 7 órája ettem utoljára, és akkor is csak rántottát és egy kevés müzlit. Épp álltam fel, hogy mára végre magam mögött hagyhassam az irodát, mikor megszólalt az asztalon a telefon. Vonakodva bár, de felvettem, és Patricia kedves hangja csendült fel benne. Ő még itt van?
- Elnézést a zavarásért, asszonyom, de egy nagyon fontos hívást kell közvetítenem- hadarta
- Épp most indultam enni…- dünnyögtem. Ha éhes vagyok, morcos is
- De ez nagyon-nagyon fontos- biztosított a dolog súlyáról
- Rendben, kapcsolja- sóhajtottam egy nagyot
- Személyesen vannak itt- remegett a hangja. Csak most hallottam meg, hogy végre már nem hadart
- Jó, akkor engedje be az ügyfeleket- tettem le a kagylót, majd megigazítottam a kosztümöm
Lassan nyílt aztán a nagy faajtó, és két férfi, majd Patricia léptek be a terembe. A hasam hangosan kordult egyet, mire teljesen elpirultam. Megpróbáltam köhögéssel csillapítani, de szinte csak jobban leégettem magam. De már nem érdekelt, mikor megláttam, kik is lesznek az ügyfeleim…
- Asszonyom, Mr. Christian Horner, és Mr. Sebastian Vettel- mondta kicsit akadozottan titkárnőm
- Köszönöm, Patricia- bólintottam- mára köszönöm a munkád, hazamehetsz
- Viszont látásra, szép estét- köszönt is el, és már itt sem volt

Amíg ő kitipegett az irodámból, én kezet ráztam a két férfival, és bemutatkoztam… az egyiknek.
- Elmehetünk enni, ha gondolod- vigyorgott a német
- Már rég otthon ehetném a stake-em, ha nem az utolsó pillanatban állítasz be- meresztettem rá villámokat szóró szemeket
- Ha éhes vagy, ideges is. Ebben nem változtál- kacagott
- Nem, úgyhogy térjünk is a tárgyra- mutattam a bőrszékek felé, majd helyet foglaltunk- miben segíthetek?
- Sebastiannak segítségre lenne szüksége- kezdte a férfi- arra kérnénk Önt, hogy segítsen nekünk
- Szeretném, ha tegeződnénk. Az ügyfeleimmel mindig személyes a kapcsolatom- mosolyogtam Christianra, aki csak bólintott- másodszor pedig, nagyon szívesen segítek. De milyen típusú ügyről van szó, és miért pont engem választottak?
- Egy fotós olyan fényképet hozott le, amit nem lett volna szabad…- kezdte a lehető legburkoltabban Sebastian
- Ez… nem segített sokat, de akkor gondolom, egy feljelentésről van szó…
- Igen- bólintott Christian- és ezután csend támad
- Sebastian, tudnom kell a részleteket- szólaltam meg ismét, mielőtt ugyanezt még a gyomrom tette volna
- Milyen pontossággal?- kérdezte, és ha jól láttam, elpirult
- Akármennyire is kínos neked, a legpontosabban
- Nem ismerhetsz ennyire- mosolygott fejét csóválva, de aztán elkomorodott- Hannával épp a szállodai szobánkban voltunk tegnap délután, mikor egy paparazzi lefotózott minket, és lehozott rólunk egy cikket
- Azt hiszem, ez nem törvénytelen…
- De… mi úgy voltunk a képen… hogy éppen… hát tudod- döntötte félre a fejét, és fancsali képet vágott
- Nem, Sebastian, nem tudom – ráztam a fejem, mivel fogalmam sem volt, hogy mire gondol
- Épp szexeltünk, Brook! Mi a fene van veled, még szűz vagy?- akadt rám ki teljesen és felemelte a hangját
- Először is, nem tudhatom, hogy neked éppen a „hát tudod”- mutattam macskakörmöt- mit is jelenthet, másodszor, egy egyszerű szexért nem lesz könnyű megnyerni a pert, harmadszor, pedig ha még egyszer így beszélsz velem az irodámban, vagy akárhol máshol, örökre elfelejthetsz
- Jó, ne haragudj- vett nagy levegőt és bűnbánóan nézett- de nem hiszem, hogy amit mi csináltunk, az egyszerű szex volt…
- Nézd, Sebastian- szűrtem fogaim között idegesen a levegőt - ha harapófogóval kell kiszednem belőled az infókat, nem érünk haza fél 11-re se, pedig én éhes vagyok. És azért jöttél ide, gondolom, mert úgy vélted, előttem nem kell szégyellned, amit tettél. És ez helyén is van, ismerlek, bármit elmondhatsz. Szóval?
- Hannával éppen egy ablakban csináltuk, úgy, hogy őt az üvegnek döntöttem, vagyis a képen az egész teste látszik, meztelenül, én pedig éppen hátulról elégítettem ki a szükségleteink- hadarta, és egyre vörösebb lett
- Ha akkor jó volt, most se szégyelld- vontam meg a vállam- legalább jó volt?- kérdeztem rá, mire elmosolyodott
- Aha- bólogatott hevesen
- Nos, ezekkel az infókkal már könnyebben tudok gazdálkodni. Most az lesz a legjobb, ha leírod a telefonszámod, és a további elérhetőségeid, meg, hogy kivel tudok konzultálni az üggyel kapcsolatban, illetve a másik fél nevét, és elérhetőségeit
- Ezt a sajtósom mind tudja
- Akkor miért nem ő jött?- kérdeztem rá
- Sajnos nem ért rá. De amint találkozok vele, szólok, hogy küldjön el minden adatot. De add meg az e-mail címed, és a telefonszámod
- Egyszer már megadtam- jegyeztem meg csalódottan
- Anya kimosta a nadrágom, nekem pedig nem sikerült leírni- kontrázott. Érezhette a hangomban a csalódottságom
- Ezen a számon és címen elértek, és itt van a fax számom is- adtam át egy névjegyet, amin minden kellő adat rajta volt
- Köszönjük, nem is szeretnénk tovább fenntartani- állt fel Christian és kezet nyújtott felém
- Igazán semmiség- ráztam vele kezet- segítek, ahol tudok
- Én is köszönöm- mosolygott rám Sebastian, majd óvatosan megölelt
Megint nagyon jól esett, de mivel ezt az egészet Christian is látta, nem olvadhattam el, mint egy tini lány, tartanom kellett magam.
- És csak e miatt utaztatok át 3 államon?- kérdeztem mosolyogva, de majd megpukkadtam a nevetéstől
- Látom, hogy mindjárt felnevetsz, engem nem verhetsz át- mutatott rám Sebastian mosolyogva- de igen, ahogy mondtam, benned bízom meg a legjobban
- De ha az a kép Austinban készült… mikor lesz a tárgyalás?
- Reméltük, hogy meg tudod sürgetni. Még a hétvégén le kéne rendezni
- Seb, kedd van… maximum, következő hónap 3. hétvégéjére lesz meg az időpont- hitetlenkedtem, hogy mennyire nem érti, milyen sok, más fontos ügy van
- De te olyan tehetséges és okos vagy, hogy ezt megteszed értem- mosolygott kisfiúsan
- Van olyan, amire én sem vagyok képes- csóváltam a fejem-de legalább oda kéne utaznom, és ott töltenem az egész hetet
- A repülőutat és a szállásod, a legnagyobb kényelemben, mi álljuk- vigyorgott
- Várj, te ezt tudtad! Hogy lehetsz ilyen szemét?! Nem megyek!
- Na, légyszi. Ma egy közeli hotelben alszunk Christiannal, és holnap megy a magángépünk. Kérlek, gyere el. Nagy szükségem van a segítségedre
- Jó, legyen- egyeztem bele
- Istennő vagy!- csapta össze 2 tenyerét- ezért elviszlek vacsorázni
- Köszönöm, de nem. Várnak otthon. És csak, hogy tudd, most miattad 1 hetet fog csúszni a költözésem…
- Akkor majd segítek, amiben csak kell. Van pénzem- mutatott a már ajtónál ácsorgó Christianra
- Nekem is- mutattam körbe az irodába, majd elégedetten felnevettem- na, de menjünk, mert éhen halok
- Hazaviszlek, legalább- mondta Seb a liftben
- Nem, köszi. Kint parkolok
- Az inifinti?- húzta mosolyra száját
- Igen. Valami baj van vele?
- Nem. Sőt! A lehető legjobb választás
Végül nagy nehezen hazajutottam, és már csak a friss marhahús lebegett a szemem előtt. Volt, vagy fél 7, mire behajtottam a kapun, majd beálltam a garázsba. Bementem a lakásba, de nagy csalódás ért, mikor nem éreztem a húsom finom illatát
- Itt meg mi történt?- mentem be a konyhába, és akkor láttam meg Tessát, ahogy befogja Nellyt
A nő csak bocsánatkérően nézett rám, majd szeletelte tovább a zellert
- Te meg mi a szart csinálsz??- akadtam ki teljesen- ő nem egy csicska- mutattam a vörös hajú nő felé
- De, pont, hogy az- válaszolta elégedetten- és most pont a munkáját végzi
- Nem, a te szarod csinálja helyetted- kiabáltam
- Megnyugodhatsz, ezzel nem mész semmire. Nem érdekel, ha kiabálsz
- Te örült vagy- tagoltam a szavakat, majd felszaladtam a szobámba.
Megnyitottam a vizet, majd gyorsan ledobáltam magamról a ruhákat. Beálltam a forró víz alá, és addig voltam a meleg sugár alatt, ameddig szinte már teljesen kiázott a kezem. Megtörölköztem, majd kibontottam kontyba kötött hajam, amely kivételes csillogással omlott vállamra.
Kimentem a szobámba, felvettem egy bugyit és egy melltartót, és megálltam a szekrényem előtt. Kirángattam egy fekete, nagyon szoros farmert, hozzá egy bordó pulcsit, és az asztal mellől magamra húztam a csizmám. Még sminkeltem egy nagyon keveset, majd keresve egy nagy táskát beledobáltam pár ruhát, meg iratokat. Letrappoltam a lépcsőn, és a fogas elé dobtam a táskát
- Szia. Sebastian vagyok, és Brookot keresem- hallottam meg a legkellemesebb hangot a világom, és közben majdnem megfojtottam magam a sállal, amit a nyakam köré próbáltam tekerni
- Nahát, te vagy Sebastian. Brook sokat mesélt rólad- nyávogta Tessa.
 Leverem a csajt!!
- Gyere be, biztos itt lesz valahol. Én Tessa vagyok - csukta be az ajtót- kérsz valamit, amíg várakozol? Tudod… a nővérem szereti várakoztatni az embereket
Gyorsan magamra kaptam egy zöld színű kabátot, majd kiléptem az előszobába, ahol a párbeszéd folyt
- Most nem kell sokat várni- néztem szúrósan Tessára. Annyira elegem van már belőle!!
- Nahát, hova mész?- kérdezte Seb- nem úgy volt, hogy ma itthon vár egy steak?- mosolygott kedvesen
- De, csak a házban trónoló, önutáló ribanc… Tessa a konyhából zöldségkertet varázsolt, és Zanen kívül az egyetlen normális embert rabszolgává tette- mondtam gyorsan, hogy a végére érhessek, és végre kimehessek
- Tehát még nem ettél semmit… Elhoztam a sajtósomtól az adatokat- adott át egy mappát, terelés képen
- Nagyon köszönöm- vettem el a mappát- de ha most megengeded, elmennék enni valahova
- Meghívlak- ajánlotta fel, mire Tessa visszafordult az ajtóból
- Nem, inkább legyél Hannával, gondolom ő most nagyon kivan
- Amint meglátta a cikket, hazautazott… egyedül vagyok
- Akkor, legyen- mentem bele és elindultam az ajtó felé
- Seb!- kiáltott Tessa, mikor épp kiléptünk volna- óvatosan vele, mert még szűz- kacsintott a szőkeségre, majd eltűnt a sötét folyosón
Nagyon nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ne menjek vissza, és pofozzam fel. Nem elég, hogy a vacsorámat tönkretette, az estémnek is fuccsba kell mennie miatta… remek!
- Szóval igazam volt…- szólalt meg halkan Seb, mikor elhagytuk a házat
- Miben?- néztem rá kérdően
- Hogy… még szűz vagy
- Nem, nem vagyok az. Tessa imádja ezt hajtogatni. És csak azért mondja, mert hozzá képest én egy Szűz Mária vagyok…
- Nem kedveled túlzottan
- Hidd el, meg van rá az okom – motyogtam
- Pedig azt mondta, hogy „a nővérem”... biztos, hogy inkább te nem akarod közel engedni magadhoz?- puhatolózott
- Ő bárkinek el tudja adni magát, és nem fogom újrakezdeni azt a vitát, amit már vagy 10 éve lezártam magamban. Nem bírja elviselni, hogy nem ő az egyetlen, és hogy én eredményesebb vagyok, mint ő
- Remélem, neked van igazad- mosolygott rám, majd kezét combom felső harmadára helyezte
- Seb…- suttogtam alig hallhatóan és alsó ajkamba haraptam