6. rész

Sziasztok!

Nos, újabb részt hoztam, remélem mindenkinek tetszeni fog! :) Igazából nincs mit hozzáfűznöm a részhez, remélem, hogy mindenkinek jól telik a nyár, és sokat pihentek, olvastok, sportoltok, napoztok! 

Köszönöm a komit és a pipákat az előző részhez, remélem, hogy ehhez is kapok párat.

Ezer meg ezer csók Nektek, Drága Olvasóim!

*Chrisee

6. rész

Változások

~Anna
Miután a garázsban sem találtam a keresett személyt, felhívtam Sebastiant. Nem sok kedvem volt hozzá, de kicsit sajnáltam, hogy az a ribi megint átverte.
- Sajnálom Seb, sehol nem találtam- közöltem vele mogorvábban, mint akartam
Fel akartam venni a „kedves Anna” arcot, de egyszerűen nem voltam rá képes. Nem tudtam magamra erőltetni, hiszen egy olyan nőre akart bukkanni, aki elvette tőlem a szerelmem, a vőlegényem és a gyerekem apját. Erre a gondolatra görcsbe rándult a gyomrom és égtek a szemeim a ki nem törő könnyektől.
Sebastian hallgatott egy darabig a másik oldalon, csak a mély lélegzetvételeit hallottam. Én is hallgattam vele.
- Biztos, hogy mindenhol megnézted? – kérdezte végül
- Igen, teljesen biztos. De azt hiszem, hogy az egyik kocsid is elvitte… Vagy te mentél ki az A5-ös Audiddal?
- Nem, taxival mentem a reptérre – mondta gyorsan- szerinted…- kérdezni akart valamit, de nem fejezte be.
Láttam a szemeim előtt a kedves és aggódó arcát, ahogy egyből csalódottba megy át. Ott hagyta már megint az a némber és én nem tehettem ellene semmit. Oda akartam menni hozzá és átölelni, megsimogatni az arcát és azt mondani neki, hogy minden rendben lesz. Meg akartam nyugtatni, elhitetni vele, hogy semmi rossz nem törtéhet addig, amíg engem lát. De ez nem történhetett meg. Több kontinens választott el minket, mint valaha, és úgy éreztem, hogy nem kíváncsi rám. És engem is egyre inkább Kimi érdekelt, nem pedig Sebastian.
- Köszönöm, hogy megnézted- mondta végül- tudom, hogy nehéz ez most neked…- hangjából sütött az együttérzés és én elérzékenyültem.
Az én Sebastianom…
- Katyvel amúgy sem volt mit tenni- hazudtam, de a hümmögéséből azt vettem le, hogy tudja, hogy lódítottam.
- Nem kértelek volna meg rá, ha lett volna a közelben valaki más- folytatta végül
- Semmi baj. Itt vagyok, megtettem érted. Szerintem lapozhatunk
- Veled minden rendben?- kérdezte és aggodalom volt a hangjában
- Igen, persze, de nem kell velem foglalkoznod. Szólj, ha még segíthetek valamit
- Miért segítenél továbbra is? Nem is szereted- mondta őszinte csodálkozással
A válasszal még vártam egy keveset, mert felkavarodtak bennem az érzelmek. Nem tudtam, hogy leordítsam a fejét, vagy sírásban törjek ki. Végül nagy levegőt vettem és becsuktam a szemem. Magam elé képzeltem azt az estét, amikor önfeledten táncoltunk egymás karjaiban, miután megkérte a kezem
- Mert szeretlek- suttogtam

 ~ Sebastian
- Mert szeretlek…- mondta Anna, és mire beleszóltam volna a telefonba, már csak pityegést hallottam.
Letette a készüléket.
Ott álltam a szoba közepén, és alig tudtam elemelni fülem mellől a telefont. Egyszerűen annyira mélyen megérintett az, amit mondott. Akkor jöttem rá, hogy az a lány valóban szeret engem, és hogy én mindig egy ilyen kapcsolatra vágytam. Amiben a két fél odaadás nélkül szereti egymást…
Aztán eszembe jutott, hogy miért is telefonáltam. Sophia eltűnt, és nekem lövésem sem volt, hogy merre keressem. Üzenetet nem hagyott hátra, így nem tudtam, mit kéne gondolnom.
Mivel a barátaim azt mondták, hogy Sophia anno meglopott engem, egyből lekértem a számlám adataid, de azon minden rendben volt. Nem volt pénzmozgás, senki nem akart levenni róla pénzt. Gondterhelt lehetett az arcom, ugyanis mikor Heikki belépett az öltözőmbe, azonnal rákérdezett
- Spohia eltűnt- mondtam végül keserűen és próbáltam elkerülni az „én megmondtam” arcát
Ehelyett azonban leült mellém a kanapéra és a kezét a vállamra tette
- Biztosan tudod, hogy eltűnt? Attól még, hogy nem veszi fel a telefont, lehet, hogy még a házban van
- Nincs ott- jelentettem ki- Anna megnézte a kedvemért
- Anna?- kérdezte elfojtott hangon, s amint ránéztem nagy szemekkel meredt rám
- Tudom, hogy buta ötlet volt- ráztam meg a fejem- Loren erőltette
Edzőm egy jó darabig egy szóval sem méltatott mikor végre kicsúszott pár hang a torkán.
- És Anna mit mondott?
- Azt, hogy szeret. Aztán letette- mondtam kicsit csalódottan, hogy még a reakcióm sem várta meg
- Ezt eddig is tudtad- mondta
- Miért mondod ezt ilyen meglepetten?- kérdeztem vissza
- Csak…- mindegy, hagyjuk- legyintett- és azonkívül talált valami jelet, hogy merre lehet Sophia, vagy hova mehetett?
- Nem, semmit- sóhajtottam- és ez eléggé aggaszt. Azt mondta, még a ruháit sem vitte el. Vagyis, nem látszik, hogy bármit összepakolt volna
- Értem- hümmögött egyet a finn- akkor most azt fogjuk csinálni, hogy holnap még szépen letolod a versenyt és amint hazaértünk, elkezdünk Sophiával foglalkozni. Miután meglátogattad Annát és megnézted, hogy hogy van
- Oké- sóhajtottam nagyot
- Nem lesz semmi baj- veregetett vállba- na de gyere, menjünk enni!


~Heikki
Amint Sebastian a szállodai szobájába ment, én is rohantam az enyémbe és már tárcsáztam is szerelmem. Hamar felvette, de hangja fáradt volt, álmos és gondterhelt.
- Szia! Hogy vagy?- kérdeztem rögtön
- Hát, nem valami jól- mondta szomorúan- megvisel a nagyi halála, és az még jobban, hogy anyuék nem hajlandóak segíteni. Pedig az ő szülei- csattant fel
Vagy fél órán keresztül csitítgattam és adtam igazat a családi problémákkal kapcsolatban, mikor végre rátértünk a „miért hívtál?” részre.
- Képzeld, történés van- lett egy hatalmas vigyor a fejemen- Sophia eltűnt
- Hogy mi?- hallottam Britta hangjában a meglepetést és talán egy kis örömet is. Sikerült kiszakítanom a gondolataiból
- Sebastian ma felhívta Annát, aki megnézte Seb házát, de Sophia nem volt ott és semmi jelet nem hagyott, hogy merre ment
- Seb számlája?- kérdezte egyből
- Semmi változás nincs rajta- mondtam- felhívta a bankot, de elvileg semmilyen utalást nem indítottak el rajta. Ja! – kaptam észhez- és képzeld, mikor Seb Annával beszélt, a lány azt mondta neki, hogy szereti
- Ezt eddig is tudtuk…
- De Sebastian arca valami mást tükrözött
- Mi az, hogy valami más?- kérdezte ingerülten Britta
- Nem tudom, én nem ismerem az arcait betéve- forgattam meg a szemeim- de olyan volt, mintha emlékezne valakire, vagy aki rádöbbent, hogy Anna tényleg szerette…
- Nem tudom mire gondolsz a te pasi logikáddal, de majd én kiderítem- kérte ki magának szerelmem- de most mennem kell, ma kell elintéznem a sírhelyet, meg papot kell szereznem a szertartáshoz
Az elbúcsúzás nehezen és hosszasan ment, de végül letettük. Én még letusoltam, majd eltettem magam másnapra, a verseny napjára.
Amint vége lett a hétvégének én nem haza, hanem Brittához utaztam, hogy támogassam őt. Azért is szervezte hétfőre a temetést, hogy én ott lehessek mellette, és bármikor átölelhessen. Sebastiannak Angliába kellett mennie, Christian utasítására.

~ Loren
Amikor Chris közölte velem, hogy Sebastiannak Angliába kell utaznia, majdnem kiugrottan a bőrömből. Főnököm előtt persze tartottam magam. Szombat este mosolyogva hajtottam álomra fejem, hogy vasárnap közölhetem a számomra remek, Sebastian számára azonban lesújtó hírt.
Hétfő reggel kirobbanó formában voltam, míg Sebastian álmosan és nyúzottan lépett ki a liftből az aulába
- Jó reggelt- daloltam, mire csak intett egyet- gyere mennünk kell, mert a végén még lekéssük a gépet
Az odafelé út csendben telt, ahogy maga a többórás repülőút is. „Véletlenül” az én helyem pont Sebastian mellett volt a repülőn. Közel lehettem hozzá, érezhettem az illatát, és mikor elbóbiskoltam, fejem pont az ő vállára hajtottam. Éreztem, ahogy megfeszült, de végül ellazult és hagyta, hogy fejem a vállán nyugtassam. Egész Londonig csöpögött a nyálam az illata, a puha pólója és az erős vállán nyugvó fejem miatt.
Mikor leszálltunk, álmosságot színlelve elnézés kértem, hogy egész úton rajta aludtam. Csak elmosolyodott és már szállt is le a gépről. Egy taxiba pattantunk be. Ő a szállodába ment, én pedig a lakásomra. Odaadtam neki a kétnapos tervet, aztán továbbhajtottam a fekete járművel.
Kedden viszonylag korán keltem, hamar beértem a gyárba. Sebastian még nem volt bent akkor. Délután háromkor álltam fel az asztaltól. Az idegeim már kivoltak, vártam, hogy Britta végre visszahúzza a valagát és folytatódjon a nyugis életem. Sebbel  a büfében futottam össze. Leültem mellé, de arca gondterheltnek tűnt
- Mi a baj?- kérdeztem és megsimogattam a hátát
- Annyi dolgom lenne otthon, erre itt kell baszakodni- válaszolta ingerülten és majdnem az asztalra csapott
- Ja, persze. Wiliammal van találkozód, igaz?- kérdeztem keserűen
- Igen. Jobb lett volna, ha nem teszed bele a programomba- sandított rám mérgesen
- Sajnálom, Christian mondta, hogy benne kell lennem- vágtam szomorú képet
- Persze, ne haragudj- simított végig kézfejemen, és én erre megborzongtam
- Bocs, a késésért- hallottam meg Bill hangját- nagy volt a dugó
- Na, én megyek is- álltam fel- akkor délután még látlak- küldtem Seb felé egy biztató és egyben együtt érző mosolyt, majd az ebédem maradék részét az irodámban ettem meg.

~Anna
Örültem, hogy vége lett annak a hétnek, melyet Kimi nélkül kellett töltenem. Kedden, hajnali fél 3-kor arra ébredtem, hogy megmozdul alattam az ágy, de nem azért, mert én mozgok. Hirtelen felültem, mire elfojtott kuncogást hallottam.

- Nyugi, csak én vagyok- suttogta Kimi- hazaértem
- Még jó- dünnyögtem és kezemmel kitapogattam a karját, majd kirántottam a feje aló- tudod, hogy utálom, mikor nézel- folytattam és elhelyezkedtem a mellkasán, majd lábam átvetettem a derekán- szóval most te leszel a párnám- fúrtam bele orrom puha pólójába, majd elfordítottam a fejem és szinte azonnal álomba merültem.
Mikor felébredtem éreztem, hogy egy kéz simogatja az arcom és turkál a hajamban. Nagy nehezen felnyitottam nehéz szemhéjaim, majd eszembe jutott, hogy Kimi fekszik alattam. Hümmögtem egyet.
- Jó reggelt- mondta mély, és rekedt hangján
Ő is elaludt
- Ennél jobb nem is lehetne- öleltem át szorosan- milyen volt az út?
- Hosszú és unalmas- sóhajtott egy nagyot - de haza kell mennem. Csak pár napra
- Ő… oké. Katy már tegnap hazament… lehet, segítenem kéne Sebnek…
- Mi?- csattant a hangja- eszemben sincs itt hagyni. Jössz velem Finnországba- jelentette ki
- Gondolom nem is érdekel, hogy akarok-e menni- tettettem sértődöttséget
- Úgyis tudom, hogy jönni akarsz- húzott fel magához, majd hosszú és édes csókot nyomott ajkamra