8. rész

Sziasztok!

Tudom, hogy sokára jövök, de remélem kárpótol picit Titeket a rész. :) A hétvégi verseny valami hatalmas volt, óriási gratula Sebastiannak a győzelméért. Remélem, mindenkinek annyira tetszett és annyira izgult, mint én! :)

Szóval köszönöm a komit és a pipát az előző részhez! Lassa jön a blog szülinapja, majd kaptok valami meglepetést! ;) 

Legyetek elég rosszak, élvezzétek a nyarat, most pedig jó olvasást! 

Ezer csók Nektek, Drága Olvasók!

*Chrisee

8. rész

Újabb érzelem, újabb konfliktus

~ Loren
Jó volt, hogy Sebastian sokáig marad Angliában. Jó volt vele időt tölteni, jól elszórakoztunk és nem is igen akartam elengedni. Szerda délután épp az irodámban beszéltünk meg pár dolgot, mikor bejött Britta
- Szia!- ugrott fel azonnal Sebastian és szorosan magához ölelte a nőt- minden rendben?- kérdezte és végigsimított a vállán
- Nem mondanám- rebegte a szőke- de majd rendbe jövök- erőltetett magára egy mosolyt- itt minden rendben?- kérdezte, miután megrázva fejét végre összeszedte magát
- Persze- válaszolta Seb- Loren nagyon jól ellátta a munkáját
Mit ne mondjak, dagadt a mája, de már örültem, hogy Britta visszajött, mivel teljesen kész voltam ettől a hülye munkától. Mindenkivel telefonálgatni kellett, meg lerendezni a hülye újságírókat, akik sosem hagyták nyugton az én Sebastianom.
Elbeszélgettek vagy egy órát, majd épp indultam, mikor Seb is bejelentette a távozását
- Haza mész?- kérdezte a liftben
- Igen
- Én is. Elvigyelek?
- Annak örülnék- küldtem felé hálás pillantást
A hazafelé út csöndben telt. Én csak azon kattogtam, hogy este elutazik, és még semmit nem haladtam előre az ügyünk érdekében
- Mit csinálsz ma este?- kérdeztem végül
- Szerintem pakolok, hajnalban indul a gépem
- Nincs kedved eljönni velem ma este iszogatni? Aaron is jön. Tudtommal ti jóban vagytok
- Igen. Hát…
- Na, kérlek!- vágtam bele könyörgésemmel a nemleges válaszba
- Jó, legyen- bólintott- mikor?
- 6-kor találkozzunk a lakásom előtt. Ha két-három órát eliszogatunk, akkor sem lesz késő, ki tudod magad pihenni az útra
- Rendben.
Mikor kiszálltam rohantam az emeltre hogy fürödjek, és átöltözzek. Csodálatos sminket varázsltam, egyszóval puccba vágtam magam, majd hat után pár perccel mentem le. Seb már ott várt az ajtóban
- Szia!- köszöntem
- Szia!- köszönt- csinos vagy, de… nem fogsz fázni?
Végigmértem magam. Egy fekete mini ruha volt rajtam. Éppen, hogy az anyag a fenekem takarta, és a szivacsos melltartó miatt a melleim is szépen kiemelte. Belül mosolyogtam, és tudtam, hogy dögös vagyok
- Nem. Maximum majd Aaron odaadja a pulcsiját- vontam vállat
- Ő hol van?
- A bárban találkozunk vele. Mehetünk?
A pub meglehetősen tele volt, de Sebastiant kevesen ismerték meg. Lecsaptam az egyik sarokkanapéra és betuszkoltam a németet a belső részre. Elpötyögtem a telefonommal, mintha Aaronnak írnék. Persze, neki fogalma sem volt arról, hogy ma Sebbel vagyok.
- Aaron késik- vágtam fancsali képet- de addig igyunk valamit
Már egészen sokat ittunk, mikor Sebastiannak feltűnt, hogy Aaron még mindig nincs a köreinkben. Több percnyi győzködés után, hogy már valóban csak 10 perc, és megérkezik, leszállt a témáról. Inkább én dobtam be egy másikat.
- Na, és Sophia előkerült?- kérdeztem sajnálkozó tekintettel, de belül valójában mosolyogtam
- Nem, még nem- sóhajtott és nagyot kortyolt az éppen aktuális italából- és Anna is mintha már hiányozna. Megviselt, hogy elveszítette a babánkat, még ha én nem is emlékszem rá
- Nehéz lesz elfelejteni- sóhajtottam és kicsit közelebb húzódtam hozzá
- Tudod, Sophia az életem, és nem tudom, hogy valami baja esett-e, vagy egyszerűen csak eltűnt az életemből. Hiszek a barátaimnak és a családomnak, akik elmondták nekem, hogy mit tett Sophia. És, még ha azt mutatom, hogy nem hiszem el amit állítanak, valahol, mélyen legbelül tudom, hogy ők azok, akik sosem hazudnának nekem. Szóval hiszek nekik. Csak nehéz feldolgozni ezeket a dolgokat
- El kéne felejtened Sophiát- suttogtam, mert már annyira közel voltam, hogy ezt is hallania kellett
Felém fordult, és arca olyan közel volt az enyémhez, mint még soha. Kék szemei kérdően belém vájtak, rajtam pedig enyhe reszketés futott végig és libabőrös lettem. Bal kezemet óvatosan végigfuttattam a karján, amire semmit nem reagált, így folytattam tovább. Ujjaim végigszántottam a szőke tincsekben, majd egyre közelebb hajoltam hozzá, végül összeért a szánk. Először csak óvatosan, majd egyre jobban egymásra hangolódtunk. Épp kicsit komolyabbra akartam volna fordítani a csókot, de erre leállított.
- Ezt nem szabad- tolt el magától- ez nem én vagyok
- Csak mutattam egy módot, hogy lenne a legkönnyebb elfelejtened- vontam meg a vállam és legbelül büszke voltam magamra
Már nagyon közel éreztem magam Sebhez, és ahhoz, hogy megszerezzem őt, csak magamnak.
- Aaron… nem tudom, hogy kéne neki elmondani… én…
- Sehogy!- vágtam rá
Már csak az hiányzik, hogy ez az idióta kifecsegje. Nekem akkor tuti annyi
- Most szépen hazamegyek, és te is visszamész a szállodába. Összedobálod a holmid, és elgondolkozol ezen a dolgon. Hogy így is lehet felejteni. Szia, Sebastian. Majd találkozunk
Intettem neki, majd megfordultam és kisétáltam a helyről.
A levegő már hideg volt kint, rajtam pedig csak egy aprócska ruha volt. A hideg érzetét pedig felhevült testem is fokozta. Olyan volt Sebbel csókolózni, mintha az egyik álmom vált volna valóra. Bár, mostanában egyre gyakrabban történnek ilyen dolgok. Megfogtam Aaront, és azóta van pénzem. És amióta van pénzem… beteljesült álmaim is vannak.
A lakásomon átöltöztem egy inkább hétköznapi ruhában, majd taxit hívtam és átmentem Aaronhoz
- Szia- köszönt vidám és megcsókolt- milyen volt a munkavacsora
- Fárasztó- hazudtam- és persze unalmas- akaszkodtam a nyakába- neked milyen napod volt?
- Egész nap dolgoztam- mondta, majd szorosan magához húzott és felkapott a dereka köré
- Tudod, desszertre már nem nagyon volt idő…
- Hát, ez a legnagyobb hiba. Szerintem be kell pótolni. Nehogy hiányt szenvedj valamiben
Ajkaink vad táncba kezdtek, s testünk szinte egész éjjelre összeforrt.


~Anna
Vasárnap délután értünk haza Finnországból. Életem legcsodásabb napjait töltöttem el Kimivel a házában, bár pár rosszabb emlék is visszatért. Azokat próbáltam legyűrni, de volt egy, amit sehogy nem sikerült elfelejtenem.
Kimi továbbra is úriemberként viselkedett, vagyis egyáltalán nem szerelmeskedtünk. Ez viszont elég nehéz dolognak bizonyult, mivel mind ő, mind pedig én rendszeresen egymást izgattuk, persze szándékosan. És, akármennyire is ő a férfi, érzem, hogy én nem fogom kibírni ezt a maradék egy hetet…
- Kipakolunk?- kérdezte, mikor már egy kávé után ültünk a kanapén, egymás karjaiban
- Nincs kedvem- fintorodtam el- majd holnap… vagy azután- vontam vállat
- Akkor, mit csináljunk ma?
- Nem tudom. Át kéne menni Sebhez- sóhajtottam, mire éreztem, hogy Kimi egész teste úgy megmerevedett, mint a kő- valami rosszat mondtam?
- Én… én csak…
Nem tudott megszólalni, vagy mit mondani, csak a hajammal játszadozott
- Kimi- fogtam meg a kezét, majd felültem, hogy vele szemben legyek, egy magasságban- nem lesz köztünk már semmi- mondtam ki azokat a szavakat, amiket hallani akart, de mégsem úgy sikerült, ahogy akartam
Meggyőző voltam. És nem csak Kimit akartam meggyőzni, neki sosem tudtam hazudni. Olyan volt a hanglejtésem, hogy már magam is elhittem: vége mindennek. És ez megrémített.
- Komolyan mondod?- kérdezte és felcsillantak a szemeim
- Azt… azt hiszem igen- dadogtam
- Nem kell ezt most eldöntened. Tudom, hogy még friss a dolog- erőltetett egy mosolyt
- Ne játszd meg magad- ráztam meg a fejem és végig simítottam az arcán- nekem is nehéz, de nem akarok titkokat és megjátszott érzelmeket
- Rendben. Akkor elmondom, hogy zavar, hogy Sebastian mindig is közénk fog állni
- Ezt hogy érted?- teljesen fejbe ütött az, amit mondott- most mondtam, hogy…
- Hallottam, hogy mit mondtál- intett le- és azt is, hogy meglepődtél a saját hitelességeden. Ismerlek Anna, és ezt szeretem is benned. De te annyira szereted a németet, hogy sosem fogod majd elfelejteni
- Szerinted nem próbálom?- álltam fel a kanapéról és hangom jobban csattant, mint azt akartam volna
- Lehet, nem próbálod eléggé- dünnyögte, mire bennem teljesen felment a pumpa
- Baszd meg, Räikkönen
Elviharzottam a kanapétól, belekapaszkodtam a táskámba és a kisebbik bőröndömbe, majd bevágtam magam után az ajtót. Bevágódtam a kocsiba és a városba hajtottam, némi megnyugvást remélve, de sehogy nem találtam.
Nem akartam visszamenni a finnhez, nem bírtam volna újra a szemébe nézni, azok után, amiket mondott. Tudom, hogy kétségek gyötrik, ahogy engem is, de azokkal a szavakkal megsebzett és nagyon durván fejezte ki magát. Még ahhoz képest is, amit már megszoktam tőle.
Egy parkolóban gondolkoztam ezeken a dolgokon, majd úgy határoztam, hogy meglátogatom Sebastiant, aztán majd kiveszek egy szobát, valami szállodában, és ott leszek egy, vagy két napig. Vagy, ameddig teljesen meg nem nyugszom.
Sebastian bejárati ajtaja nyitva volt, ahogy a kapu is. Ez az egy dolog nem jellemző a németre. Ledobtam a kocsi kulcsait meg a táskámat a komódra, bezártam a bejárati ajtót, majd elindultam keresni a szőkeséget. Az emeleten egyáltalán nem találtam, így a fölszint, és a pince maradt csak, kizárásos alapon. Az egyik vendégszobába nyitottam be éppen, mikor megtaláltam a pilótát az ágyon heverni. Szét volt terülve, és a szobában terjengett a pia szag.
Próbáltam minél kisebb levegőket venni, ugyanis már a levegő is annyi alkoholt tartalmazott, hogy be tudtam volna tőle csiccsenteni. Sebastiant átcibáltam a szobához tartozó fürdőbe, de persze fel sem ébredt. A kádba már nem lett volna erőm betuszkolni, így csak megnyitottam a hideg vizet, és egyenesen Sebastian arcába locsoltam. Azonnal felébredt és kezeivel kapkodni kezdett maga előtt. Jót nevettem rajta. Mikor már láttam rajta a józanság szikráit, elzártam a vizet.
- Na jó reggelt- köszöntem, de alig tudtam visszatartani a vihogást- te meg hogy nézel ki?
- Vizesen- dünnyögte sértődötten
- Tusolj le, én csinálok neked valami kaját. 10 perc
Csak bólintott, és én ezt annak vettem, hogy felfogta, amit mondtam. A konyhában meglehetősen sok üres piásüveg fogadott, ami négy szemeteszsákba fért csak bele tisztességesen. Egy tojásrántottát csináltam három tojásból, meg előkerestem a fejfájás csillapítót és töltöttem egy nagy pohár vizet, meg lefőztem egy nagy adag kávét. Pont készen lettem ezekkel, mikor jött Seb, egy szál törölközőben
- Gondoltam fel is öltözöl…
- Ja. Az emeleten van a cuccom- motyogta- nem ehetek először?
- De, persze. Addig hozok neked valamit
Egyet hümmögött, majd leült a tányérjához, és falni kezdte a tojásokat.
Az emelet tiszta kupi volt, és meglepetésemre még jó pár üveget találtam. Elővettem neki egy tiszta alsót, egy pólót meg egy nadrágot, és levittem neki. Az asztalra tettem.
- Itt van minden. Öltözz fel, aztán beszélni akarok veled
- Jó. Ez az enyém?- mutatott a vízre
- Minden a tiéd. A gyógyszert is vedd be
Beültem a kanapéra a nappaliban, majd Sebastian is jött, nagyjából negyed óra múlva. Sokkal jobban nézett ki, mint mikor rátaláltam.
- Sajnálom- mondta rögtön és tudtam, hogy teljesen józan
- Hogy gondoltad, hogy ennyi pia nem fog kiütni?- kérdeztem, miközben leült mellém, majd felém fordult
- Reméltem, hogy ki fog ütni
- Ó, Sebastian- sóhajtottam, majd megsimogattam az arcát- mi van veled?
- Annyi minden történt, és el akartam neked ezeket mondani. Vagyis, hogy Sophia eltűnt. Meg, hogy mennyire sajnálom, hogy elment a babánk. És, hogy annak ellenére, hogy csúnyán bántam veled, te mégis ugrottál, mikor arra kértelek, hogy keresd meg Sophiát. Aztán Angliában voltam, ott kellett maradnom, pedig haza akartam jönni hozzád. És ott meg Loren megcsókolt. És nem tudom, mit kéne vele kezdenem. Azt mondta, azért tette, hogy így lépjek tovább
- Jó, Sebastian, lassíts! Ki ez a Loren?
- Britta segítője. Tavaly óta dolgozik a csapatnál
- Nem ő volt az, aki azt mondta, hogy én nézzek utána Sophiának?
- De, ő volt. Azt sem kellett volna- rázta a fejét- sajnálom
- Semmi baj- mosolyogtam rá, majd közelebb csúsztam hozzá és átöleltem- már itt vagyok, szóval elmondhatsz mindent
- Miért nem vagy Kimivel?
- Kimi és én… mi összevesztünk. Egy kicsit
- Akkor, egy pár vagytok?- kérdezte és elkeseredettséget éreztem a hangjában, és a szívem majd’ megszakadt, mikor a szemébe néztem. Olyan fájdalom ült bennük
- Mi… nem tudom, hányadán állunk- hazudtam, mégis ez tűnt most az igazságnak
Finnországban megbeszéltük, hogy egy párt alkotunk, és a legközelebbi alkalommal, ha kimegyek a pályára ezt a sajtónak is bejelentjük
- Kicsit örülök ennek- mondta és ismét meghatódtam attól, hogy milyen őszinte is tud lenni- és annak nagyon örülök, hogy most itt vagy velem- mosolygott és a kék szempár ismét belém mélyedt
És jött az érzés. Ismét visszarepültem az időben, mikor minden rendben volt. Mikor egy pár voltunk, Sebastian ugyanezzel a tekintettel fürkészte az enyémet, így nézett rám, mielőtt megkérte a kezemet, és így nézett rám, mikor először szeretkeztünk.
- Emlékszel?- kérdeztem halkan és a hangom remegett
- Nem- suttogta csalódottan - de egyre jobban emlékezni akarod rád. Ránk
- Menni fog?
- Lehet

Lassan felém hajolt, és ajkai enyémhez értek. Finoman vette birtokba a gyenge kis bőrt, s úgy ízlelgette az ajkaimat, mint ahogy az első szeretkezésünk előtt végigcsókolta testem minden porcikáját. Ismét elöntött az iránta érzett szerelem ereje, és szorosan a nyakába kapaszkodtam és magamhoz húztam.
Ő sem hagyta abba, kezeit combjaimra csúsztatta, én pedig lovagló ülésben ráültem. A csókok egyre hevesebbek lettek, levettem pólóját, s vizes hajáról még pár vízcsepp lecsorgott a mellkasán és a hátán. Ő is megfosztott a pólómtól és még inkább transzba estem, mikor a nyakam puha húsát kezdte el harapdálni és szívogatni
- Hiányoztál, Sebastian- nyögtem, miközben nyelve már domborulataimat kényeztette és keze a fenekemet markolászta
- Hmm- morogta Seb, s csak ekkor tértem magamhoz
Eltoltam magamtól, majd kipattantam az öléből, és a pólóm után nyúltam, amit az asztalra hajított. Értetlenül és ziláltan meredt rám a kanapéról
- Te nem is tudod, hogy nekem ez milyen. Hisz nem is emlékszel semmire!- rivalltam rá
Igazából magamra volta mérges, amiért megszegtem az ígéretem, amit magamnak és Kiminek tettem.
- Hisz nem emlékszem semmire!- emelte fel a hangját már Seb is- szerinted nem gyötröm magam minden nap azért, hogy legalább csak egy apró darab beugorjon a közös életünkről?
- Tudom, hogy még mindig Sophiát szereted, és őt akarod visszakapni. De velem ne játszadozz, Sebastian!
- Vissza akarom kapni, de…
- De nincs de! Ő a menyasszonyod. Rólam el sem hitted, hogy az voltam. Az lesz a legjobb, ha békén hagyjuk egymást. Örökre. Nem akarlak látni többet
Kirohantam az előszobába, és csak a kulcsot és a táskám magamhoz véve bevágódtam a kocsiba és könnyekkel telt szemekkel elhajtottam. Még hallottam, ahogy Sebastian utánam kiabálja, hogy „Itt nincs vége, látni fogsz még, ígérem”, de nem volt erőm megfordulni.
Elvezettem Kimi házáig, majd zokogva léptem át a küszöböt. A finn még mindig ott ült, ahol jó pár órával ezelőtt hagytam, mindössze annyi változás volt, hogy felkapcsolta a villanyt, ugyanis kint már besötétedett.
Alig bírtam visszafojtani a könnyeim, de igazából nem is akartam. Ott álltam, a nappali közepén, néztem őt a kanapén, és csak zokogtak. Ő is nézett engem, de nem mozdult. Mikor megindultam felé intett, hogy maradjak, ahol vagyok. Megálltam. Elém sétált, de csalódottságot láttam a szemében
- Vele voltál?- kérdezte, mire csak bólintottam
- Történt is valami?
Ismét csak bólintani tudtam.
Kimi szemei hirtelen szikrázni kezdtek. Felemelte az öklét, én pedig behunytam a szemem, hisz azt hittem, engem akar megütni. Ehelyett az ököl a falban landolt. Egy hatalmas horpadás és piros foltok torzították el világossárgára festett falat, Kimi ökle azonban több sebből is vérzett. Riadtan néztem fel a kék szemekbe, azok pedig némi megvetéssel, de még több izgalommal néztek vissza rám.
- Te az enyém vagy- tagolta lassan Kimi, majd felkapott a vállára és elindult velem az emeletre