10. rész

10. rész

-          Nos, most, hogy ezt megbeszéltük, azt hiszem fel kéne öltözni- mutatok végig magunkon

-          Igen, szerintem is- húzódik huncut mosoly arcára, mikor végigmér

-          Nem azt mondtam, hogy kezdjük előröl- forgatom szemeim

-          Szerintem se kezdjétek- jön le a lépcsőn Fiedel, mire Seb hirtelen az összes párnát magára teszi

-          Mikor edzettél utoljára?- néz rám Fiedel, mikor felállok

-          Nem tudom… talán 2 hete. Miért?- nézek rá értetlenül és a melltartóm meg a bugyim után nyúlok

-          Kezdesz pocakosodni- kuncog, mire leveszek egy párnát Sebről és hozzávágom

-          Hallgass. És minek is vagy itt?

-          Vendégeink érkeztek

-          Kik?- veszem fel végül pólóm és így teljesen kész vagyok

-          A tegnapi vendégek

-          Megölöm- indulok el idegesen a bejárat felé, de Fiedel visszafog

-          Nem, nem ölöd meg. Ő tudja, hogy hol van Maribell

-          Akkor szedjük ki belőle- szólal meg Seb, már teljesen felöltözve

-          Gyors vagy- biccentek

-          Levenni gyorsabb- vigyorog kajánul és mellém lépve belemarkol fenekembe

-          Ha szeretnél még versenyezni, ép kezekkel, akkor engedd el- szólal meg Fiedel

-          Félek- suttogja fülembe, majd egy puszit ad az arcomra és ellép mellőlem

-          Fiedel, fogadjuk kedvesen a vendégeket. Rendben?- nézek rá- Seb, kérlek menj fel az emeletre és ne lássanak. Oké?- fordulok felé

-          Miért nem maradhatok?

-          Nem akarom, hogy veszélybe kerülj és ha látod, mit teszek… nem vagyok elég… agresszív

-          Értem- fordul sarkon és felmegy az emeletre

-          Nos, beengeded a vendégeket?- kérdezem Fiedelt

-          Persze, csak előbb ezt tedd el- nyújtja át kedvenc fegyverem, amit én gondosan eltűntetek fölsőm alatt

-          Hát megint látjuk egymást- lép be vigyorogva Pablo és mögötte Bianka

-          Bianka- szólítom meg- Fiedel is az enyém, ne ábrándozz- rázom fejem, mikor meglátom, hogy végigméri és szinte már csurog a nyála

-          Nem kell az ostoba kis testőröd- legyint

-          Remélem is, mert az ágyban nem testőr, hanem király- kacsintok, mire sikerül felhúznom. Imádom vele ezt játszani- nos, mi járatban vagytok?- ültetem le őket az egyik kanapéra, míg Fiedel és én állva maradunk

-          A gyereked…gondolom hiányzik

-          Mari… igen- válaszolom higgadtan, hisz elég jól ismerem. Amíg nem mutatok érdeklődést a dolgok iránt, addig az őt idegesíti. De tudom, hogy ezt Seb is hallja, és nem hiszem, hogy ő a dolgok mögé akar majd nézni, mielőtt cselekszik

-          Kérem a vállalatom és tiéd a gyerek

-          Az a baj, hogy ez 2 okból sem fog menni- sóhajtok- az első, hogy mint tudod, nem osztozkodom. A második, meg hogy a cég, nem is a tiéd.

-          Miről beszélsz?

-          Tudom, hogy nem a tiéd a vállalatod, hanem valami feltörekvő idiótáé, aki a helyemre akar lépni, se perc alatt. Hát üzenem neki, hogy ne próbálkozzon, mert én vagyok a főnök és az is maradok. Akár tetszik, akár nem

-          Hát tudod ez vicces, mert pont most mondta, hogy feleségül veszi a lányodat

-          Hogy mi van? Felejtse el. Nem fog hozzámenni egy újszülötthöz, hogy a végén majd az övé legyen az irányítás. Akkor inkább ölje meg. Legalább a gyerek se szenved- rántom meg a vállam és félek Sebastian reakciójától

-          Mitől félsz, Dezideráta?- kérdezi Pablo- csak nem itt van a kis szőkéd?

-          A kis szőkém, már a múlté. Csak egy játék volt. Most itt van nekem Fiedel- megyek oda hozzá és megsimogatom- és tudod, hogy nem tudsz kihozni a sodromból. Ismersz és én is téged. Akkor vagy a legjobban befolyásolható, ha ideges vagy. És én ezt kezdem elérni- vigyorgok rá és próbálok úgy beszélni, hogy Sebastian megértse a reakcióim

-          Próbálkozz csak, nem fog menni

-          Tényleg? Most is olyan féltékeny vagy, hogy még a vak is kiszúrja- nevetek fel

-          Nem vagyok féltékeny- morog

-          Tényleg?- lépek oda Fiedelhez és gyengéden megcsókolom. Tudom, hogy ez az egyetlen lehetőségem arra, hogy visszakapjam Maribellt, és nem érdekel, hogy Seb megbántódik. Most az egyszer nem

-          Még jó, hogy a gyereked olyan helyen van, ahol még a sírása sem hallatszik- beszél nekem, de én figyelmen kívül hagyom, és csókolom tovább Fiedelt. Ha féltékeny, megered a nyelve, csak hogy rá kelljen figyelni-   A kikötőben, a halak között ki keresne egy újszülött bőgőmasinát? Majd a cápák fogják ízlelgetni- röhög, mire bennem teljesen felmegy a pumpa, elengedem Fiedelt és egy határozott és laza mozdulattal Carlos fejéhez emelem a fegyvert

-          Hol a lányom?- kérdezem idegesen, mire arcára teljesen kiül a rémület

-          Nálam- szól közbe Bianka, de nem tűnik biztosnak

-          Nézd… ha te nem mondasz igazat, akkor te is meghalsz vele együtt. Ha megmutatod, hol a lányom, életben hagylak, és talán még ezt is- nézek undorral Pablora

-          Nem hazudok- rázza a fejét- tudod, hol laktam régen, nem? A kikötőtől nem messze. Oda vittük

-          Csapdák, csapdák…- sóhajtok fel- milyen kár, hogy a hazugságért golyók járnak. Ez neked hányadik is, Bianka?- kérdezem a lánytól, mire teljesen megrémül. Bia mindig is félt a haláltól, vagy a fájdalomtól

-          Nem hazudik- helyesel Pablo

-          Tudtátok, hogy minél jobban erősítitek egymást, annál biztosabb vagyok a saját igazamban?- fordulok az előbb szóló felé- Van egy ajánlatom. Holnap reggel itt lesz Maribell, vagy holtan végzitek. Mind a ketten. És esetleg járulékos veszteség lesz egy- egy családtag is….

-          Tudom, hogy nem mernéd megtenni- rázza a fejét Bianka

-          Ha majd lesz egy gyereked, persze ha csak megéred, akkor hidd el, bármire képes leszel. És a ti családotok a legkevesebb

-          Rendben, elhozzuk- nyel egy nagyot Bianka, mire Pablo felháborodottan áll fel

-          Ne higgy ennek a kis hülye libának! Nem kapod vissza a gyereked addig, ameddig az enyém nem lesz a cég!

-          Te még szeretnél gyereket?- irányítom a fegyvercsövet férfiasságára, mire teljesen megrémül- na, most pont olyan vagy, mint egy kislány- nevetek fel- akkor jó a holnap reggel 9 óra?- mozgatom csuklóm, amibe a pisztoly van

-          Tökéletes- válaszolja hebegve Pablo és Biankával együtt kisietnek az ajtón

-          Nem értem, hogy miért nem maradnak soha- fordulok Fiedel felé- talán rossz a vendéglátás?- kérdezem ártatlan arccal, de aztán kitör belőlem a nevetés

-          Nekem el kell mennem egy kicsit. Elengedsz? Te nézd meg Sebastiant

-          Persze, és köszönöm, hogy mellettem vagy. Mikorra várhatlak?

-          Nagyjából 1 óra. Maximum 2. És ez a dolgom, ezt sose feledd- puszilja meg homlokom, majd kimegy az ajtón.

Amint kilépett, utamat az emelet felé vettem, de akárhol kerestem Sebastiant, nem találtam. A végén már kétségbe esetten szaladtam végig az egész házon, csak hogy megtaláljam

-          Sebastian!- kiabálom, de semmi válasz nem jön. Utolsó reményem a terasz marad, így afelé veszem az irányt. Már kezd sötétedni... El sem hiszem, hogy ilyen gyorsan megy az idő a lányom nélkül- Sebastian- ejtem halkan a nevét, mikor meglátom a medencében. Azonnal rohanni kezdek felé. Mikor meglátja, hogy megyek, kiszáll a vízből és úgy vár- Sebastian- ugrok karjaiba és semmire nem vágyok, csak az ölelésére

-          Norma- simítja meg fejem búbját- mi a baj?- próbál eltolni magától, hogy a szemembe nézhessen, de én nagyon erősen szorítom magamhoz. Innentől már nem is ellenkezik, csak ő is ölel- most már elmondod, hogy mi a baj?- tol el és a szemébe nézek- mi történt?

-          Seb… ne csinálj többet ilyet, oké? Megértetted? Halálra aggódtam magam miattad!

-          Jó, de ki kellett jönnöm. Már nem bírtam azt a színjátékot

-          Sajnálom, hogy látnod kellett a csókot Fiedellel, de csak így…- akarom folytatni, de belém fojtja a szavakat

-          Mégis milyen csókot? Mi történt, Lúcia?

-          Már… nem hívsz Nomának. Miért?

-          Mi történt odabenn?- kezd el kiabálni, de én gyűlölöm, mikor valaki velem beszél hangosan

-          Velem ne beszélj így!!

-          Úgy beszélek, ahogy akarok! És válaszokat akarok! Miféle csók volt odabenn???

-          Ameddig így kiabálsz, nem fogok mondani semmit!

-          Akkor inkább haza megyek!

-          Jó, ez az. Gyerünk. Szedd a cuccaid és takarodj a házamból!

-          Megyek is. És csak hogy tudd, már tudom, hogy Biankának igaza volt!

-          Áj- fordítom magammal szembe, mert már el akar menni- mit mondott neked az a némber?

-          Hogy egy felelőtlen és megbízhatatlan nő vagy, akibe semmi hűség nem szorult. És igaza van. A szemem előtt akartál volna megcsalni?

-          Igen, ott!! Mert már idegesítesz és máshogy nem tudom elérni, hogy elmenj végre

-          Hát most sikerült- fordít hátat és dúlva- fúlva megy fel az emeletre. Hangos csapkodások hallatszanak, majd 10 perc után lejön a lépcsőn- megyek is- húzza a kis bőröndjét

-          Megmutatom, merre van az ajtó- nyitom ki és kifelé mutatok- ott tágasabb

-          Most komolyan kidobsz? Az éjszaka közepén?

-          Te akartál minden áron menni

-          Miért csaltál meg?

-          Miért nem hallgatsz végig?

-          Nem vagyok kíváncsi a hazugságra

-          Akkor meg mit keresel még itt?? Mert ebben a házban hazugságot nem fogsz találni!!

-          Még hogy nem találok?- nevet fel színpadiasan- akkor éppen csak elfelejtve lett, hogy egy drogokkal kereskedő nő vagy. Ja, meg a legcsekélyebb, hogy van egy lányom!!! Lúcia! Ezt hogy titkolhattad el?

-          Féltelek és a lányom is. Aki mellesleg most Isten tudja, hol van és utánam sír

-          De még a liftben is hazudtál! Az egész hétvégén!

-          Mondtam, hogy csak téged akartalak megvédeni!

-          Hát ilyen védelemből köszönöm, de nem kérek!

-          Akkor, el is lehet menni- nyitom ki még jobban az ajtót

-          Utállak- megy ki az ajtón

-          Nálam nem jobban- csapom rá, majd könnyeim zuhataga elindul

Mikor elindultam, hogy megkeressem az azért volt, mert szükségem lett volna egy ölelésre, ami azt mondja nekem, hogy nem lesz semmi baj és Mari elő fog kerülni. Nem tudom, hogy miért veszekszem vele állandóan, és miért nem férünk meg egymás mellett… Lehet, hogy ez csak egy felelőtlen szerelem? Egy fellángolás… de miről beszélek? Nincs köztünk szerelem. Csak egy gyerek köztünk a kapocs. Nem várom el, hogy megértse az én szakmám, de részben behozta a fényt az életembe. Itt parádézik nekem mindig, mikor vele vagyok és egyszerűen mosolyognom kell. De az is igaz, hogy ő okozza nekem a legtöbb keserűséget az életemben...

-          Ki vagy te?- kérdezem magamtól hangosan

-          Kihez beszélsz?- jelenik meg egy árnyalak a sötétben

-          Ki vagy?- kelek fel rémülten a földről, ahova Sebastian távozása után ültem le

-          Csak Fiedel- kapcsolja fel a villanyt és arcom láttán eltűnik a mosoly az arcáról- mi történt?- kérdezi kicsit ijedten- Bántott az a szemét?

-          Nem Fiedel… csak az élet- sóhajtok egyet és leülök vele a kanapéra- nem tudom, hogy mi van velem- hajtom fejem mellkasára

-          Segítsek megfejteni?

-          Nem tudom, hogy miért szerettem belé- rázom fejem

-          Én sem. Pedig én még akartam is…

-          Hogy mi?- kelek fel és a szemébe nézek

-          Mikor elkezdődött köztünk ez a viszony szerűség, akkor én teljesen beléd estem…

-          De… ezt… miért nem mondtad?- nézek értetlenül

-          Nem tudtam, hogy hogy kezdjek hozzá

-          És te végig tűrted, hogy más karjában láss?

-          Igen, mert még így is jobb volt, hogy csak néha lehetek veled, mint hogy egyáltalán…

-          Fiedel…- nézek rá

-          Most is… szeretlek- suttogja

-          Sajnálom, de Sebastian… elrabolt, és nem hiszem,  hogy egyhamar elenged- hajtom le a fejem

-          Megvárlak- fogja meg állam és a szemébe kell, hogy nézzek- ahogy eddig is. Ezt is ki fogom bírni

-          Nehéz lesz neked. Nagyon

-          Nem érdekel. Nekem elég, ha láthatlak

-          Köszönöm- suttogom

-          És ugye tudod, hogy soha nem árulnálak el?

-          Tudom- ölelem meg és fejem vállára hajtva elnyom az álom

Reggel az ágyamban ébredtem és nem tudtam, hogy hogyan kerülhettem ide. Kicsit még lustálkodtam, mikor nyílt az ajtó

-          Jó reggelt- dugta be a fejét Fiedel és egy tálcával lépett be- itt a reggeli

-          Köszönöm- nézek rá hálásan és felülök

-          Tegnap olyan édesen aludtál, hogy inkább nem akartalak felkelteni, ezért felhoztalak

-          Köszönöm- puszilom meg arcát, mikor leül mellém, majd falatozni kezdek

-          Mi a terved mára?

-          Nem tudom… talán…

-          Talán bocsánatot kérsz Sebastiantól?

-          Mi?? Hogy én kérjek bocsánatot? Ő volt hülye! Ha akar valamit, majd idetolja a seggét és bocsánatot kér. Addig engem nem érdekel. A tervem, hogy megkeresem a lányom. Akit elraboltak. Nem is értem, hogy hogy tudok ilyen nyugodt lenni…

-          Ismered azokat, akiknél van és tudod, hogy nem eshet baja, mert képtelenek lennének bántani

-          Tudom, hogy a gyerekemről van szó, de… nem akarom az egész eddigi életem a semmibe dobni. Szerinted hibát követek el azzal, hogy nemet mondok az ajánlataikra?- nézek rá kétségbe esetten

-          Te tudod, hogy mi a helyes, nem én küzdöttem magam idáig

-          De ők is tudják, hogy akármennyire is az alvilág vezetője vagyok, nincsenek meg a mocskos kapcsolataim

-          És lehet, hogy pont ez zavarja őket…

-          Akkor mától viszont nem fogják zavartatni magukat, mivel… felszámoltatom az összeset

-          Biztos vagy ebben? Nem lenne jobb inkább… tényleg csatlakozni hozzájuk?

-          Nem tudom Fiedel- sóhajtok nagyot- de az biztos, hogy kell szereznem egy másik céget, mert Pablo meg a mögötte állók már nagyon közel vannak ahhoz, hogy beadjam a derekam…

-          Ezt most… most komolyan te mondtad?- néz hatalmas szemekkel- visszaadnád neki a vállalatot, amit mi fejlesztettünk tökéletesre?

-          Ugyan, Fiedel. Nem vagyok hülye! Előbb kicsit leamortizálom, aztán visszaadom. De ha meg én alapítok egy vállalkozást, azt meg túl sok idő… és hol abban a móka?- mosolyodok el ördögien

-          Visszatért a régi Norma- bólint elismerően

-          Milyen ágban szeretnél utazni?- szállok ki az ágyból és az asztalhoz megyek a gépemért. Kihúzom a töltőt, majd visszafekszem az ágyra

-          Nem ettél valami sokat- fintorog testőröm

-          Ne szólj bele- mosolygok rá és adok egy puszit az arcára- szóval?

-          Nem is tudom… mindig is érdekeltek a repülők

-          Repülők?- csodálkozom el- nem tudom, hogy azon keresztül mennyire lehetne pénzt mosni… de én gondoltam egy pékségre, azt saját magunk alapíthatjuk, meg mondjuk egy vegyipari vállalat?

-          Az előbb azt mondtad, hogy nem akarsz sajátot…

-          De most gondold el… milyen jól nézne ki egy táblán F&Fe logó…

-          F&Fe?- kérdez rá

-          Fiedel és Fernandez- mosolygok

-          Tetszik- bólint

-          Akkor? Mikor kezdünk hozzá?

-          Akár most… de ki legyen az, akitől a vegyiparit veszed el?

-          Nem tudom… el kéne menni egy rendezvényre. A terhességem miatt már rég voltam, és sokan hiányolnak…

-          Ha jól hallottam, ma este lesz egy összejövetele az egyik kedves ismerősödnek… Daniel Suareznek.

-          Dani… Ez jó- ugrok fel- sokat mesélt nekem az egyetemi éveiről és az egyik csoporttársa vegyipari céget alapított. Ennél jobb már nem is lehetne! Mit szólsz, Fiedel? Belevágunk?- mosolygok testőrömre

-          Hiányzott már az izgalom

-          Szólom kéne, hogy megyek, nem?

-          De lehet, hogy nem jól hallottam…

-          Ugyan- legyintek- mindjárt kiderül- veszem el telefonom a szekrényről és tárcsázom Dani számát. Pár másodperc után fel is veszi

-          Haló, tessék, Suarez

-          Szia, Dani, Lúcia vagyok- mosolygok

-          Szia!- köszön, és hallom hangján, hogy elmosolyodik- miben segíthetek?

-          Nagyon rég nem beszéltünk és annyi mesélni valóm van… nem tudnánk valamikor összejönni? Meg felőled sem hallottam, mióta végeztél az egyetemen…

-          De. ez tényleg jó ötlet. Ma este lesz nálam egy kis buli. Nem akarsz eljönni?

-          Tényleg? Ez remek!- tettek és Fiedelnek már mutatom is, hogy sínen vagyunk- szívesen elmegyek

-          Ennek örülök- a kikötőben lesz, este 7-től

-          Tökéletes időzítés, mint mindig- dicsérem egy kicsit, majd még pár perc nyáladzás után leteszem a telefont.

-          A kikötőben lesz…- kezdem harapdálni számat

-          És?

-          Pablo azt mondta, hogy a kikötőbe vitték Marit

-          És ebben ennyire biztos vagy?

-          Nem, de… nem akarnál nekem körbe szimatolni, amíg én bepasizok?

-          Csak egy feltétellel- húz az ölébe

-          És mi lenne az?- támasztom kezem mellkasának

-          Megígéred, hogy nem szeretsz bele

-          Soha- nevetek fel- tudod, hogy üzletben nem ismerem a szerelmet. Sebastian… egészen más

-          Biztos?

-          Teljesen. És mielőtt mondod, vigyázni fogok magamra- csókolom meg, melyet  ő elmélyít, de tovább aztán nem jutunk.

Mivel kicsit késve keltem és Fiedellel is elszórakoztuk az időt, épp itt volt az ideje elkezdeni készülődni. Próbáltam minél jobban kinézni és kívánatos lenni, bár nálam ez néha már teljesen alap dolog volt.

            A választásom végül egy fehér mini ruhára esett, hogy egy kicsit szűziesebb legyek. Felvettem egy fekete magas sarkút, meg egy fekete táskát hozzá és a hajamat csak egyszerűen kifésültem. Teljesen jó „préda” voltam az ottani milliomosok számára. Csak kár, hogy ők nem tudták, hogy pont én vagyok a vadász…
***
Sziasztok! 
Ez lett volna a rész, remélem megfelelt. Köszönöm az előző részhez a komikat, remélem ehhez is kapok ugyanannyit...:$ :D 
Megint kíváncsi vagyok a véleményetekre, szóval szavazzatok! :DD
Mindenkinek jó délutánt 
Puszii :*