8. rész
/Sebastian szemszög/
-
Na, mit
mondott?- kérdezi mosolyogva Bianka
-
Semmi különöset…
megint veszekedett velem, de azért megbeszéltük, hogy jövő héten találkozunk-
próbálok feltűnés nélkül hazudni, mivel Norma szavai még mindig a fejemben
motoszkálnak
-
És hol?
-
Miért érdekel?-
kezdek puhatolózni
-
Csak… ismerem a
várost, szóval tudok segíteni, ha esetleg csak egy címet mond
-
Még nem
beszéltünk meg semmi pontosat. Csak az a biztos, hogy a szünetben megyek…
-
A jövő héten
valamikor- teszi hozzá, de én legszívesebben hazaküldeném.
Az utolsó futamom is lefutottam és világbajnok lettem. Ez a
harmadik címem, 2010 óta mindig az én nevem áll a kupán. A barátnőm is kinn
volt a futamon, és próbáltam vele foglalkozni, de Norma szavai állandóan
szekáltak és próbáltam elkerülni Biankát és akkor utazni, amikor ő nem lát.
-
Ügyes vagy-
csókol meg Hanna a pihenőmben
-
Köszönöm- ölelem
át, és fogadom a többiek gratulációit.
Este még bulizni mentünk, majd megkértem a csapatot, hogy
Hannaval együtt menjenek haza. Mikor úgy éreztem, Bianka nem figyel, kiosontam
a repülőtérre és felszálltam az első Caracasba tartó járatra. Félúton
értesítettem Normát, hogy már felé tartok és meggyőztem arról, hogy senki nem
tud az utazásomról.
/Norma szemszög/
Nem tudom, hogy miért, de Sebastian bejelentése, miszerint
ide tart, gyermekei örömökkel töltöttek el. Olyan voltam, mint egy kislány, aki
végre megkapja a születésnapi óriásmaciját, melyet egy életen keresztül
szeretgethet és ölelgethet.
Pár órával
Seb hívása után Fiedellel és Rodrigoval karöltve elindultam a repülőtérre. Az
egyik terepjárómmal mentünk, melyet Fiedel vezetett. Ezzel is szerettem volna
jelezni Sebnek, hogy amit mondtam, az egyáltalán nem játék
-
Szia - fogadom
mosolyogva, mikor a gép leszállása után kijön a terminálból
-
Beteg vagy?-
fogja meg ijedten a homlokom, de csak kérdően nézek rá- nem úgy köszöntöttél,
„te meg mit akarsz?”- húzódik gyermeki vigyor a szájára, de én csak adok neki
egy taslit- gyengébb nem lettél- ismeri el, majd odasétál a bőröndjéhez, melyet
már Fiedel és társa elhoztak
-
Sebastian, ő itt
Rodrigo, a testőröm- mutatom be őket egymásnak, mire kezet ráznak- ő pedig
Fiedel, de őt már ismered
-
Szintén testőr-
teszi hozzá Fiedel, mire Seb lefagy
-
Igen, ezt nem
mondtam- nézek gyilkosan Fiedelre, mire csak elkezd vigyorogni. Gyorsan
beszállunk a kocsiba és elindulunk a kb. 15 perces útra
-
Örülök, hogy
látlak- suttogja a fülembe Seb
-
Nem kell tőlük
félni, lehet, hogy engem védenek, de nem tőled- mosolygok rá, de mikor
felfogom, hogy mit mondtam, elpirulok
-
Tehát… akkor
csinálhatok veled bármit?- suttog továbbra is
-
Amíg minket nem
zavar- szól közbe a volán mögül Fiedel
-
Ezt meg hogy
hallotta?- suttogja megint fülembe Seb, majd rémült arccal arrébb húzódik
-
Túl jó a füle,
de csak azt hallja, amit szeretne- nevetek, és közelebb csúszok Sebhez
-
Mégis idejössz?-
mosolyog édesen
-
Én…én csak…-
nézek mélyék szemeibe, de nem tudok választ adni
-
Egyszerűen ilyen
vagyok- vesz mély levegőt nagyképűen majd fejemet gyengéden mellkasára hajtja
-
Héj!- kapom el
fejem- ki mondta, hogy ezt akarom??- kérem ki magamnak
-
Élvezted-
vigyorog
-
Mégis miből
gondolod?
-
Mikor így
kitörsz, az azt jelenti, hogy élvezted
-
Még jó, hogy
jobban ismersz engem, mint én magamat- puffogok
-
Csak én tudlak
elviselni- rázza fejét
-
Na majd
meglátjuk- húzódom arrébb
-
Kérdezhetek
valamit, Fiedel?- szegezi testőrömnek a kérdést- mikor nálam voltak, valóban
háromszor szeretkeztek egymás után?- na erre a kérdésre elöntött a vörösség.
Ekkor Fiedellel összenéztünk a tükörben és megértve egymás pillantását,
válaszolt
-
Ha jól
emlékszem, négyszer, de ha esetleg Lúcia nem emlékszik az egyikre…
-
Norma- néz rám
Seb, de látom a szemein, hogy féltékeny és csalódott
-
Mi van,
Sebastian? He?
-
Látom visszatért
a régi éned- vigyorog
-
Látom te még
mindig idegesítő vagy- szállok ki a kocsiból, mivel megérkeztünk a házhoz.
Testőreim előre mentek a csomagokkal és én megvártam, hogy Seb kikászálódjon a
kocsiból
-
De szexi-
suttogja fülembe, majd az egyik bokor mögé behúzva megcsókol. Először
ellenkezem, és nem hagyom magam, de egyszer csak felolvadok, és elkezdem
élvezni puha ajkainak kényeztetését- ezt nem akartam a testőrök előtt- vigyorog
rám- és már hiányzott- simít végig fenekemen
-
Hülye- csapok rá
mellkasára és kiviharzok a bokor mögül. Fiedel és Rodrigo furcsán néznek rám,
de mikor meglátják utánam jönni Sebet kaján vigyorral, egyből leesik nekik a
tantusz
-
Most miért
sietsz ennyire?- szalad be utánam nevetve- aszta- szólja el magát és körbe
pillant
-
Berepül a galamb
a szádba, ha nem csukod be- szólok neki oda a kanapéról, mire feleszmél, és
arcán édes mosoly terül végig és gyengéd vonások jelennek meg arcán
-
Ő…ő…- jön felém
bizonytalanul
-
Ő Maribell
Angelita Fernandez- mosolygok kislányomra, aki pont karjaimban szenderedett el
-
Miért adtok
mindenkinek 8 nevet?- kérdezi kisebb fintorral az arcán. Neki biztos nehezére
esik megjegyezni ezeket…
-
Ha nem tetszik,
nevezd el te- forgatom szemim
-
Megtehetném?- ül
le mellém
-
Felajánlottam-
rántom meg vállam és átadom neki a kislányát
-
Nagyon tündéri-
csillognak szemei és arcán a mosoly őszintébb nem is lehetne
-
Miért örülsz
neki ennyire?
-
Mert te sokkal
boldogabb vagy- néz rám, mire elpirulok. Megint…- és vicces, hogy vele
kapcsolatban mindig zavarba tudlak hozni- kuncog, majd elkezdi ringatni Marit
-
Azért… ugye
tudod, hogy meg kell beszélnünk egyet s mást?- hozom vissza a mi világunkba,
mivel teljesen belefeledkezett kislányunkba
-
Tudom- sóhajt
nagyot- de előbb kérdezhetek valamit?- néz rám
-
Persze- bólintok
-
Miért adtad
rögtön a kezembe, és most miért nem Fiedel ringatja
-
A házvezetőnőm
nem tud semmiről, és mivel ő itthon van, nem akarom, hogy megtudja, Fiedelé a
kisbaba
-
És mit mondasz,
mikor megkérdezi?- kíváncsiskodik
-
Hogy becsúszott-
rántom meg a vállam
-
És mi van, ha
ilyenkor nem is hazudsz?- néz rám, de tudom, akármennyire is szeretné hallani,
hogy a gyerek az övé, hazudnom kell
-
Hazudom és ezt ő
is tudja, de megszokta, hogy amit mondok, azt nem kell firtatni
-
Hol a
kislányom?- jön mosolyogva Fiedel. Gondolom meghallotta az előbbi beszélgetést
-
Seb. Odaadod
kérlek az apjának?
-
Hogyne-
válaszolja és kelletlenül bár de odaadja testőrömnek. Szemei szinte izzottak a
dühtől, mikor átadáskor arra gondolt, hogy az a gyerek az övé is lehetne, és
hogy Fiedel hozzámérhet a nap bármely szakában
-
Mit mondott
Gemella, mikor jön?- fordulok Fiedel felé, aki apai szeretettel ringatja
csemetém
-
Csak holnap
délután. Az édesanyjával akadtak problémák, ha jól tudom
-
Akkor felhívom,
hogy ne jöjjön addig, ameddig az édesanyjának szüksége van rá
-
Ez kedves tőled-
mosolyog rám Fiedel
-
Ha megkérlek,
berakod a kiságyba? Beszélnem kell Sebbel
-
Persze- bólint
Fiedel- engedelmükkel- hagyja el a szobát
-
Mi ez az
engedelmes baromság?- förmed rám Seb
-
Az én házamban,
és ebben az országban ez a szokás. Ha kritizálni valód van, akkor akár haza is
mehetsz- ugrok fel a helyemről
-
Jó, ne haragudj-
halkul el és mögém sétál- de már tudni szeretném, hogy miért vagy veszélyben
-
Seb- fordulok
meg hirtelen, de közelebb vagyok ajkaihoz, mint hittem
-
Igen?- suttogja
-
Komolyan kell
beszélnünk- lépek hátrébb- engem soha ne félts, de magadat annál inkább. Rám
vigyáznak, és én is tudom, hogy mit kell tennem, ha veszélyben vagyok. De te…
mióta mondtad, hogy Bianka felkeresett, a nap minden perce aggódás számomra
-
De miért aggódsz
miattam? Én csak egy senki vagyok számodra, nem?
-
Ahogy te is
mondtad már egyszer… te is különleges vagy számomra. És soha nem bocsájtanám
meg, ha bajod esne
-
De akkor mondd
el, hogy mi miatt kell óvatosnak lennem!- fogja meg könyököm, és szemeiben
elszántságot látok a válasz után
-
Igen, barátnőm.
Mondd csak el neki- hallok meg egy ismerős, női hangot
-
Bianka?-
kerekednek ki szemeim, és valamilyen ösztöntől vezérelve, hirtelen beugrok
Sebastian elé
-
Milyen fontos
neked. Ilyet nem tettél volna értem- jegyzi meg Pablo
-
Na te meg mi a
francot keresel itt?
-
Örülök, hogy nem
csak velem vagy ilyen- jön mögülem egy mondat, de csak még jobban visszafogom Sebet
-
Be sem mutatsz minket?-
ül le a kanapéra Pablo
-
Nem kínáltalak
hellyel- vetek rá semmirekellő pillantást- de mit várhat az ember egy ilyentől?
-
Több
tiszteletet- kéri ki Bianka
-
Csak nem mondod,
hogy összeesküdtetek ellenem?- csapom össze tenyerem vigyorogva- gratulálok!-
tapsolok elismerően
-
Elég a színjátékból-
áll fel Pablo és közel jön hozzám- tudod, miért jöttem, nem igaz?
-
Persze, hogy
tudom, de te meg süket vagy. Megmondtam, hogy semmi esélyed, amíg így játszol.
És lehet, hogy ezután sem. Ezek szerint fél év sem volt elég, hogy megismerj
-
Hozzád fél élet
is kevés lenne- szól bele Sebastian
-
Seb- fordulok
felé kicsit idegesen, de valójában csak őt féltem- kérlek, maradj ki ebből
-
Nem kell neki
ezt mondanod, mivel pont, a közepébe csöppent bele- kötegszik Bianka
-
Nagy szavak egy
kis embertől- mosolygok rá- mivel már van pénzed, meg némi neved, gondolom már
keresed, hogy kivel csalhatod meg Pablot. De megnyugtatlak. Seb nem olyan
-
Ch- teszik karba
kezeit, és épp megsértődősét játszik
-
Térjünk a tárgyra-
szólal meg ismét Pablo- a cégemet akarom visszakapni, és a részesedést az
üzletből
-
Gondolod, hogyha
valakivel osztoznék, akkor úgy hívnának, hogy királynő?
-
Most már maximum
alkirálynő lehetsz
-
Héj!- sikít bele
Bianka
-
Al- alkirlyné-
javítja ki magát Pablo
-
Nagyon nagy itt
a befolyás- nevetek fel- de ne feledjétek. Az én házamban vagytok, és jól
tudjátok, hogy sehol nem bírom a zsarolást, nem hogy még az otthonomban!
-
Az őröket
kiiktattuk kicsi szívem- vigyorog Bianka
-
Komolyan? És meg
is számoltátok őket?
-
Hányan voltak,
Po?
-
Po??- kacagok
fel- ennél röhejesebb nevet nem kaphattál volna
-
Mindenkit
kiiktattunk, még a drága Rodrigodat is- terel
-
Na ha ő meghalt,
ti is- jövök dühbe. Nem tudhatják, hogy Fiedel még az én emberem, de jobb is, hisz nála jobban már csak valóban Rodrigot féltem
-
Hát, akkor nagyon
ügyesnek kell lenned- kacag Pablo- mert már tényleg nincs embered
-
Egyet neked-
mutatok az emeletre, ahol éppen Fiedel áll, kezében egy fegyverrel, melyet
Biankának szegez- és egyet neked- tartom a fegyverem Pablora, melyet a fiókból vettem
elő, mikor egyik sem figyelt
-
Ficsúr- tör ki
Pablo
-
Hűséges ficsúr-
javítom ki
-
Úgysem tennéd
meg- kekeckedik
-
Gondolod?
-
Amíg itt van ez
a szőke gyerek, nem mered meghúzni a ravaszt- biccent fejével Sebastian felé
-
Ő?- kezdek el
nevetni- ne röhögtess. Mi közöm ehhez az elkényeztetett idiótához? Ő lenne az
utolsó, aki megállíthatna abban, hogy végre megöljelek
-
Ezt… komolyan
gondolod?- kérdezi remegő hangon Seb
-
Teljesen- nézek
mélyen Pablo szemébe. Muszáj látnia rajtam az elszántságot, hogy nem rémít meg,
de ha Sebastian valóban ismer, érzi hangomban a remegést, a komolytalanságot,
amellyel kimondom a szavakat és nem veszi fel mondandóm
-
Hát így állunk-
fúj egyet, majd odasétál Fiedel mellé- képes lennél megölni úgy egy embert,
hogy a lányod is hallhatja?- néz rám elképedten
-
Hogy… hogy a lányod?-
csillannak fel Pablo szemei
-
Ha bántani
mered, olyan halálod lesz, amit még magam sem tudok elképzelni
-
Kösz a tippet,
öcsi- biccent Sebastian felé, majd felveszi a táskáját a kanapéról- mi megyünk
is. Igaz, Bianka?- fordul a szőke felé
-
Igaz- bólint
egyet, de szerintem még mindig nem találta meg a fonalat. Ez a szakma nem neki
való…
-
Köszönöm, a
szíves vendéglátást, Lúcia- megy az ajtó felé- és az infót is- nevet fel, majd
Biankával együtt elhagyja a házat
-
Mégis… mi a
franc volt ez?- kérdezi Seb
-
Mit nem értesz
azon, hogy maradj csendben?- ordítok vele, majd fegyverem az asztalra vágva
elindulok fel- Fiedel- nézek kétségbeesetten testőrömre- Hozd le Marit, kérlek.
Magam mellett kell tudnom
-
Máris- bólint,
és otthagy minket
-
Mégis mi a
fészkes fene volt ez? Válaszolnál?- követ szemeivel Seb, mivel fel és alá
járkálok
-
Hogy mi volt ez?
Ez?- mutogatok és közben ordítok- most írtad alá a halálos ítéletedet. A
sajtod, az enyém, és a gyerekét
-
Mégis… miről
beszélsz?
-
Mit gondolsz, mi
folyik itt? Papás mamást játszunk, meg vízi pisztollyal hadonászunk??
-
Látom, hogy nem…
de akkor mi volt ez?
-
Nézd, Sebastian…
Mikor én Európába mentem, az azért volt, mert… az egyik szállítmányom elakadt a
vámon, és az egyik sofőr, Adam segített rajtam
-
Mégis… miféle
szállítmány?
-
Drog, Sebastian.
Marihuána, de leginkább tabletták és heroin
-
Hogy…
kábítószer?- képed el, és azonnal leül- mégis mi közöd van neked ehhez?
-
Ez vagyok én. Az
egész közép- amerikai, és részben amerikai és európai kábítószer-szállítók feje.
Én vagyok… az alvilág királynője
-
Hogy mi vagy?-
szűkíti össze szemeit Seb- te csak egy lány vagy, aki túl agresszív, és nem
tudja, hogy miket beszél
-
Miért nem hiszel
nekem?- képedek el
-
Mert ez nem te
vagy
-
Márpedig ez
vagyok én, és nem az, akinek te megismertél. Nekem ez az életem. Drogot adok el
és tisztára mosom a pénzt. Ez az én világom, a megélhetésem. És most már te is
benne vagy, de ígérem, hogy kiszedlek belőle. Akárhogy is, de kiszedlek!
-
Ezt… most
tényleg komolyan mondtad?
-
Szerinted??? Épp
szappanoperába képzelem magam és arra várok, hogy megvágjanak, vagy mire
gondolsz??
-
Én csak… csak…
-
Te csak semmi!
Majd én szépen elintézek mindent, te meg addig bújj el, vagy mutatkozz olyan
helyen, ahol rengeteg ember van. Azok a kis pipogyák nem mernek majd nyílt
terepen támadni
-
Lúcia- szól le
az emeletről Fiedel, de mikor ránézek, látom, hogy baj van- Mari eltűnt- sokkol
a hírrel és én nem tudok mozdulni
-
Nem… nem!-
sikítok- nem vihették el
-
Megtaláljuk- jön
oda hozzám Fiedel
-
Nem… Fiedel… én
nem fogom tudni még egyszer átélni azt… azt, amit az apám elvesztésekor… ez
nekem… nekem már nem fog menni- rázom fejem és könnyezni kezdek
-
Segítek, ahol
tudok- szól higgadtan Seb
-
Hogy segítenél?
Mi? Mégis hogy?- ordítok vele- a gyerekem, az egyetlen, aki valaha szeretetre
tudott tanítani, és elvették tőlem. És ennek is te vagy az oka. Takarodj el,
Sebastian, nem akarlak látni!!
-
Nem megyek, amíg
nem lesz meg
-
Hát akkor örökre
itt maradsz, mert az esélye annak, hogy még viszont látjuk Marit, olyan kicsi,
mint egy porszem
-
Akkor is
megtalálom…
-
Nyugodj meg, Lúcia-
jön mögém Fiedel- minden rendben lesz
-
Hozd nekem
vissza, Fidel. Ő a lányom- nézek rá kérlelően, és olyan vagyok, mint egy
megszállott őrült
-
Visszahozom,
megígérem. De te is ígérd meg nekem, hogy nem csinálsz ostobaságot és megvárod,
hogy én kerítsem elő
-
Mond, hogy nem
lenne szívük megölni egy csecsemőt- beszélek neki, de amit az előbb mondott,
meghallani sem akartam
-
Nem tudom…
tényleg
-
És ugye őt sem
hagyod, hogy bántsák?- utalok Sebre
-
Tudom, hogy meg
tudod védeni magad- emeli fel a hangját Fiedel- az apád erre tanított? Hogy
hátrálj meg? Hogy hagyj mágra mindent és a saját kétségeid között veszíts el
valakit?
-
Nem- rázom a
fejem
-
Akkor meg lássam
az igazai Normát!
-
Rendben, ígérem,
mindent megteszek. De egyet… egyet ígérj meg nekem- nézek mélyen a szemeibe- ha
te kapod el előbb… szólj nekem, mert én akarom megölni.
-
Gyilkos vagy?-
néz rám lenézően Seb
-
Nem hiszem, hogy
te kevesebbet tennél meg a lányodért- vetem oda, majd a szobám felé veszem az
irányt
-
A lányom?-
kérdez rá Seb utánam kiabálva
-
Az- motyogom,
majd bezárkózva a szobámba mély álomba merülök.
***
Sziasztok!
Nos, így a hétvégére remélem meghoztam az elég izgalmat...:)
Remélem mindenkinek olyan lett a félévije, mint amilyet szeretett volna, vagy esetleg jobb ;)) Ha meg rosszabb, akkor még mindig van fél év kijavítani!!
Nos nem beszélek többet, mindenkinek nagyon szép és tartalmas hétvégét!!
Puszi :*
***
Sziasztok!
Nos, így a hétvégére remélem meghoztam az elég izgalmat...:)
Remélem mindenkinek olyan lett a félévije, mint amilyet szeretett volna, vagy esetleg jobb ;)) Ha meg rosszabb, akkor még mindig van fél év kijavítani!!
Nos nem beszélek többet, mindenkinek nagyon szép és tartalmas hétvégét!!
Puszi :*
Szia! :)
VálaszTörlésIzgalmas kis rész lett! :) És Seb végre megtudta h az ő lánya! :)
A félévim mondhatni tökéletes lett, de a félév lezárás viszont borzalmas...
Neked milyen lett? :)
Hozd hamar a folytatást! :)
Údv. Lili
Szia!
TörlésLesz ennél még izgalmasabb is, úgyhogy ne nyugodj meg! ;)
Gratulálok a félévidhez és hát az enyém is viszonylag jó lett, de a 6 igazolatlan órám miatt 4-es a szorgalmam...XD meg persze a késsek és a beszélgetések... na nem is ragozom :D
Sietek a folytatással, szerintem vasárnap lehet, hogy kész lesz :)
Köszönöm, hogy írtál :) <3
Puszii.
Szia:)
VálaszTörlésÓóó..nagyon tetszett. Imádtam! Kíváncsi vagyok Sebbel, hogy beszélik meg a dolgot hisz Lúcia/Norma a végén csak elszólta magát nem tudom, hogy direkt vagy véletlen..
Szóval nagyon várom a folytatást!!! :DD
Apropóó félévi..én hiányoztam egész héten úgyhogy esélyem sincs javítani, de a 4-es átlag simán meglesz :P
Várom a fristst!
Puszika