14. rész

14. rész

/Gemella szemszög/

Gemella

Ahogy beértem a lakásba hangos párbeszédet hallottam, így elindultam a hang forrása felé. A férfi hangja ismerős volt, viszont seniora Fernandez igen idegesnek hallatszott. Amint a nappali fordulójába értem, megláttam a fegyvereseket és a testőröket. Fidel a teljesen eszméletlen volt, a kisasszony pedig rendkívül feldúlt. Mivel a hátsó bejáraton jöttem be, ahogy szoktam a hátuk mögé tudtam kerülni, és kihallgatni a beszélgetésüket. Nem tudtam, hogy mit kéne tennem, így csak a fal mellé lapultam és megpróbáltam mindent megjegyezni, hátha a rendőrök majd rákérdeznek valamire. Bár lehet, hogy inkább azt a szőke férfit kéne felhívnom, aki a távozásom előtt még a házban tartózkodott. Lehet, sőt biztos, hogy ő többet tud, mint én. Rég óta ismerem már a főnököm, de még soha nem kerültem vele közeli kapcsolatba és még férfit sem láttam a közelében. Mindig hidegnek és törhetetlennek tűnt, és a testőrével járkált. De amint bejött az európai és a gyerek, sokkal másabb lett… lehet, hogy a férfi gyereke Maribell és nem valami kis kaland szüleménye? Meg miért bújik mindig testőrök mögé a kisasszony?

/Norma szemszög/

-          Mégis mi a jó eget akarsz már megint, Pablo?- kiabálok

-          A cégem, mint mindig.

-          Az már rég nem a tiéd és most már esélyed sincs vissza kapni

-          A 45 %-a még az enyém- morogja

-          A gazdádé, nem? Csak ő kereskedhet és rendelkezhet vele, igaz?

-          Nem a gazdám- csattan fel és meglóbálja a fegyverét, de még idegesebb lesz, mikor ez engem teljesen hidegen hagy

-          De te nem tehetsz a részeddel semmit- vonom meg vállam

-          Odaadta valami ficsúrnak

-          A ficsúr meg nekem- vigyorgok elégedetten és remek érzéssel tölt el látni arcán a döbbenetet

-          Hogy mi?

-          Ma délután írtuk alá a szerződést, melyben az ő tulajdonában álló részek átadásáról volt szó. A cég 100%-ban az enyém, nincs több befektető, vagy részvényes.

-          És ez miért jó neked?

-          Mert esetleg… megint börtönbe juttathatlak vele… akár- rántom meg vállam és még mindig elégedetten mosolygok

-          Nem megyek oda vissza. De ha mégis oda kéne mennem… te hamarabb jössz velem a pokolba- idegeskedik

-          Nyugodj meg. Nem tesz jót az idegeknek

-          Akkor a drogból kérem a részem

-          Te hallod magad?!- nevetek hangosan- mit képzelsz, ki vagy te??? Egy utolsó senki az én szememben, nem, hogy még parancsolgass

-          Ha jól tudom, a lányod itthon van

-          Nem védtétek valami jól- rántom meg vállam- de ugye tudod, hogyha neki bármi baja esik, vagy bármelyik barátomat bántani mered, olyan halálod lesz, amilyet még egy tömeggyilkosnak is sajnálnék

-          Ugyan, mit tudnál tenni?- röhög fel

-          Nem tudod, hogy mire vagyok képes- szűröm fogaim között a levegőt

-          Bianka, hozd le a kölyköt

-          Hozzá ne merj érni!- ugrok fel, de hirtelen a két verőember visszaránt a kanapéra és erős fájdalmat érzek a hátamban. Megmozdulni sem bírok

-          Nyugi, kicsikém- nevet Pablo

-          Szánalmas, hogy egy nőtől nem tudod megvédeni magad!

-          A gyereked éppen Bianka kezében csücsül. Milyen érzés?- hajol közel hozzám, mire szembe köpöm. Nem volt nőies, tudom, de az abban a pillanatban érzett utálatom tökéletesen kifejezte- ezt nem kellett volna- törli le az arcát, majd felállít az embereivel és egy hatalmas pofont ad, amitől sajog az arcom- és most? Most hogy tetszik?- kiabál

-          Megint meg fogom tenni, ha ide hajolsz. Nem hatnak meg az ostoba, ócska és gyenge trükkjeid- válaszolom, mire kapok még egyet és még egyet

-          Be fogod a szád!- ordít, és amint meglátom a gyerekem Bianka karjaiban, rögtön kapálózni kezdek és ki akarok szabadulni, hogy megöljem őket

-          Nyugi, szépségem- veszi át Pablo a gyereket- nemsokára a gyámod leszek- mosolyog a kislányra

-          Nem olyan könnyű megölni engem

-          De az apját igen

-          Még él az apja!

-          Tényleg- sóhajt egyet és az eszméletlenül heverő Fiedel felé emeli a fegyvert, majd meghúzza a ravaszt- már nem- nevet fel és az embereit leszállítja rólam. Én azonnal testőrömhöz rohanok és könnyeim fátylában nem is látom az arcát. Megpróbálom újraéleszteni, de a lövés túl pontos volt

-          Ezt még megkeserülöd- nézek Pablora, de ekkor két erős kar megragad és bejárati ajtó felé tuszkol. Egy fekete limuzinba gyömöszölnek be, ahol már vár rám egy férfi   - magam meg kicsoda?- szállok be az autóba, ami azonnal elhajt a helyszínről

-          -  Sajnos még nem volt szerencsénk bemutatkozni…- az édesapád vagyok- nyújtja a kezét, mire én csak egy pofont tudok adni neki

****

Sziasztok!

Tudom, hogy sokat késtem, és ez sem lett valami hosszú fejezet, de azért a lényeg benne volt.. sajnos sem ihletem, sem időm nincsen, így nem tudom, hogy mikor fogok legközelebb részt hozni, bár nagyon remélem, hogy holnap! A novella pedig... még nem tudom, hogy kik legyenek a szereplők, de ígérem, nemsokára azt is meghozom!

Jó hétvégét, és köszönöm, hogy olvastok és hogy véleményeztek!!!

Pusziiii*.*