12. rész

12. rész

Amint hazaértünk, azonnal kihívtam az orvost kislányomhoz. Nem is mertem elhinni, hogy valóban velem van. Ameddig az orvos vizsgálta Marit, Fiedel csinált vacsorát. Szerencsére semmi baja nem esett csemetémnek, így lefektethettem aludni. Bár egyáltalán nem mertem kiengedni óvó karjaim közül.

-          Elaludt- mosolygok Fiedelre a konyhában

-          Remélem, érzi, hogy már otthon van

-          Biztos vagyok benne. De most már elmesélhetnéd, hogy hogyan sikerült visszaszerezned

-          Mondtad, hogy menjek, nézzek körül a háza között. Emlékeztem, hogy hol lakik Bianka és ott néztem meg először. Bementem a lépcsőházba és az egyik ajtó előtt gyereksírást hallottam. Bekopogtam és valami férfi nyitotta ki nekem az ajtót. Kitaláltam, hogy én vagyok a gyámügyes és valaki gondatlanságot jelentett nálunk. Lassacskán bár, de beengedett és jól hallottam a kislány sírását, Mari volt ott. Közöltem velük, hogy elviszem, de aztán nem engedték, így… nem jutottak jó sorra

-          Megölted őket?

-          Igen

-          Akkor már csak azokon a sor, akik elrabolták- szűrtem fogaim közt a levegőt

-          És már tudom is, hogy mit csinálj

-          Mit?- teszem le az utolsó tányért, végezve a terítéssel

-          Adj kimenőt ma estére

-          Ez csak természetes- mosolygok- mikor mész?

-          2 perc múlva

-          Mi?...de…- értetlenkedem- akkor minek terítettem két személyre?

-          Nem velem eszel- vigyorog mindent tudóan

-          Áthívtad Sebet?- kérdezem, de nem bírom elrejteni örömöm

-          Felcsillant a szemed, láttam- mutat rám és felnevet- igen, őt hívtam, csak még nem ért ide...- néz kicsit mérgesen órájára

-          És mikor…- szakítja meg kérdésem egy kopogás- szervezted meg?

-          Csak mikor meg lett Mari

-          De…- indulok az ajtóhoz, hogy beengedjem Sebet- mit keres itt ilyen hamar?

-          Gondolod, hogy elment?- nevet fel- végig itt volt. A szomszédban

-          Ez komoly?- nézek rá, de aztán kinyitom az ajtót és a szőkém nyakába ugrok

-          Nagyon hiányoztál- visz be az ajtón

-          Te is nekem- szorítom még mindig

-          Kaphatok levegőt?- lihegi

-          Egy darabig még nem- csüngök rajta tovább

-          Akkor én megyek is- szól közbe Fiedel

-          Nagyon hálás vagyok neked- pillantok rá könnyes szemekkel- mindenért

-          Ez a munkám. Te pedig vigyázz rá- fenyegeti meg ujjával Sebet, majd kilép az ajtón

-          Szeretlek- fordít magával szembe Seb és arcán huncut mosoly jelenik meg

-          Én is téged. Nagyon- tapasztom ajkaim ajkaira és el sem akarom engedni. Már nagyon rég óta vágyom rájuk, de még mindig nem tudom, hogy mi legyen Zannel…- megyünk enni?

-          Igen- bólogat és az asztalhoz ülve falatozni kezdünk- még hogy nem tudsz főzni- hümmög

-          Fiedel csinálta- kacagok fel, mire még a villa is megáll a kezében- nyugi, nem tett bele mérget, vagy ilyenek. Tudja, hogy szeretlek és neki az én boldogságom a legfontosabb.

-          Remek testőr- eszik tovább

-          A legjobb- mosolygok és innentől csöndben eszünk

Vacsora után még táncoltunk egy kicsit, majd mikor kislányunk felsírt megnéztük őt. Megetettem amíg Seb lefürdött, majd amíg ő az ágyban feküdt én is lefürödtem. Visszamentem hozzá és szorosan hozzábújtam. Perc pillanat alatt elért az álom és csak akkor ébredtem meg, mikor Mari felsírt. Szerencsére mind a 3 alkalommal Seb ment be hozzá, mert volt még a hűtőben anyatej. Reggel azonban már én etettem meg, és amíg altatgattam, lementem keresni valami reggelit. Amint elaludt Mari, visszavittem a kiságyába és felvittem Sebnek egy kis harapni valót. Olyan édesen aludt, hogy én is visszabújtam mellé, és megint elért az álom.

-          A francba!- hallom meg Seb mérgelődő hangját

-          Mi a baj?- riadok fel

-          Ne, haragudj, nem akartalak felkelteni, de…- törölgeti a lábát, mire az ágy szélére mászok, hogy megnézzem, mi történt vele

-          Bele léptél a lekvárba?- kérdezem kacagva

-          Nem vicces- néz rám mérgesen

-          Reggelinek hoztam, csak visszabújtam melléd és elaludtam

-          Finom volt- mosolygott- de megyek Marihoz

-          Rendben, addig lenn csinálok valami valóban emberit- kacsintok

Kiment a szobából és én is lefelé vettem az irányt. Lehozta a kislányt és megmelegítette a tejet és megetette. A reggeli is pont elkészült, mire a csöppség visszaaludt

-          Itt vagyok- húz magához Seb egy csókra

-          Nagyon örülök neked- csókolom meg megint

-          Mi a mai program?- viszi ki a kaját az asztalra

-          Beszélni… szeretnék veled- mondom félénken

-          Jó, rendben- ül le

-          Majd reggeli után

-          Ennyire rossz?

-          Igen- bólintok

-          Hajjaj- harap bele a pirítósba és csöndben falatozunk egymással szemben- na, halljam- tolja el maga elől  tányért, jelezve, hogy végzett

-          Muszáj lesz kitúrnom a cégtől a vezérigazgatót, aki, mint tegnap este kiderült, az egyik régi barátom

-          És?

-          És kéne alapítanom egy céget, és szereznek egy másikat

-          Befektetek neked szívesen, csak mondd meg, hogy melyikbe

-          Ez nem ilyen egyszerű- rázom fejem és próbálok olyan mondatokat alkotni, amelyeken keresztül nem tűnik annyira rémesnek a tervem- nekem egy komplett, már kiépített, nyereséges vállalkozás kell. Van már egy jelöltem, de ennek az a lényege, hogy én összejövök a pasival, befolyásolom, a cégnél sikkasztok, de azt a pénzt félre teszem. Szólok a zsaruknak és rákenem az igazgatóra, majd, mint derült égből villámcsapás betérek a köztudatba, mint jóságos megmentő és visszahozom a céget, a pénzzel. És ezzel enyém egy teljesen jó profitot hozó vállalkozás, alkalmazottakkal, jó névvel.

-          Rosszabb vagy, mint gondoltam- rázza a fejét

-          Nem… nem is kiabálsz, és mondod, hogy milyen vagyok?- lepődök meg

-          A te dolgod, hogy mit, hogyan szerzel meg. Tény, hogy nem esik jól, amit csinálsz, de ha te így látod jónak az erőd fenntartását… nem akadályozlak

-          A srác, akié a cég nagyon rendes és kedves. Könnyű dolgom lesz vele

-          Tehát már tudod, hogy ki az áldozat?

-          Csak a tegnapi partin találkoztam vele. Nem is akarja a céget, szóval lehetséges, hogyha szépen nézek rá, nekem adja…

-          Belemegyek, tégy, amit akarsz, csak vigyázz magadra és ne felejts el

-          Soha nem tudnálak kiverni a fejemből- ülök bele az ölébe és hosszasan megcsókolom. Felkap, majd felvisz az emeltre és hálószobámba betérve hosszasan kényeztetjük egymást.

Megvolt a reggeli utáni torna, majd ismét kislányom sírása választott el minket. Mind a ketten mentünk hozzá, és amíg én megetettem, Seb lement edzeni egy kicsit. Az etetés után én is csatlakoztam hozzá. Futottunk együtt pár kilométert, majd a kanapéra letelepedve egyszerűen élveztük egymás társaságát. Most nem Mari, hanem Fiedel szakított meg minket.

-          Sziasztok- jön be az ajtón nagy vigyorral

-          Szia- köszönünk egyszerre Sebbel

-          Mi ez a jó kedv?- kérdezem- csak nem csaj van a dologban?- kacsintok

-          Nem, tudod… hogy miért nem. Egyszerűen csak jó napom van. Ennyi.

-          Durva egy ilyen pasit így látni- mondja Seb

-          Milyen az az ilyen?

-          Csak… olyan keménynek meg törhetetlennek tűnsz… pont, mint Norma- csókol meg

-          Nem is vagyok törhetetlen- kezdem a veszekedést

-          Nekem nem voltál az- simogatja meg vállam és ad rá egy puszit

-          Felmehetek hozzá én?- kérdezi Fiedel, mikor meghallja Mari sírását

-          Persze, nyugodtan. Úgy is rég látott már, meg hallott spanyolt- nevetek

-          Maradsz vacsorára, Sebastian?- kérdezi, mielőtt még elindulna

-          Nem, sajnos el kell mennem

-          Mi?- fordulok felé kérdően

-          Én akkor megyek, nem zavarok- szalad fel Fiedel az emeletre és nem sokkal később kislányom máris megnyugszik

-          Szóval?- nézek mérgesen Sebre

-          Tudod, hogy van egy életem, amit nem hagyhatok ott. Nekem tesztelésekre kell járni, és otthon… barátnőm van. Ezt ne felejtsd el.

-          Pedig valahogy mindig sikerül…

-          Sajnálom, de ígérem, megoldom…

-          Nem csinálj semmit, így nekem is könnyebb lesz a saját dolgom végezni

-          Redben, de tudd, bármi van, hívj és jövök. És valószínűleg minden hétvégét itt töltök majd, vagy legalább is pár napot biztosan. És mielőtt még megszólalsz- teszi ujjait számra, melyet pont a visszaszólás miatt nyitottam ki- miattad is jövök majd, nem csak Mari miatt

-          Szeretlek- bújok karjai közé

-          Én is téged- ad egy csókot fejemre és így nézünk végig egy teljes részt egy spanyol szappanoperából

A délután aztán hamar elrepült és Sebnek már mennie kellett haza. Fiedel kivitte a repülőtérre, és amint visszaért nekiállt vacsorát készíteni. Úgy látszott azokban a pillanatokban, hogy minden visszaállt a régi kerékvágásba. Pedig ez cseppet sem volt így…

/Daniel szemszög/

A belvárosi lakásomba beérve ledobtam a kulcsokat az asztalra, majd felkapcsoltam a villanyt. Már szinte rutinná vált, hogy egyből az italos pulthoz megyek, így elővéve egy poharat töltöttem magamnak egy kis tequilát és leültem a kanapéra. Gépemet bekapcsolva megnéztem pár információt a cégemmel kapcsolatban, de a csengő félbe szakította ezt a tevékenységem. Az ajtóhoz sétáltam, majd kelletlenül kinyitottam

-          Szebb üdvözlést várnék, fiam- veregeti meg a hátam apám

-          Szia, Papa. Gyere beljebb- tárom ki az ajtót és amint belép, rögtön be is csukom azt- kérsz valami inni?

-          Nem. Vezetek. Beszélgetni jöttem- helyezi kényelembe magát a kanapén

-          Nem halaszthatnánk holnapra? Ma volt az első napom és nagyon fáradt vagyok- vágok fancsali képet

-          Mától kezdve minden nap így fogod érezni magadat. És most jól figyelj- áll fel és közelebb lép hozzám. Az alkalmazottaival szokott így viselkedni, de velem még sosem- az a bizonyos „társtulajdonos”- mutat macskakörmöt- Lúcia Dezideráta Fernandez. Tudod, hogy jól ismered

-          Lúci?- képedek el- ő még a légynek sem tudna ártani- legyintek nevetve

-          Pedig tud. És te minden erőddel azon leszel, hogy a legrosszabb napjait töltse el abban a cégben. Add vissza neki azt, amit ő is adott nekünk!

-          Ugyan, Papa. Lúci nem tett semmit, tudom, hogy sosem kedvelted, de ennyire… nem értem, hogy miért vagy ezen ennyire fennakadva

-          Az a cég téged illet fiam!

-          De nem erőszakkal veszem el. Majd behívom egy tárgyalásra és elosztjuk a részeket

-          Azzal a kis kurvával nem lehet beszélni!- csattan fel, de nem hagyhatom, hogy így beszéljen róla

-          Nem beszélhetsz így róla! Megtiltom!!- üvöltöm szinte- mikor te éppen az aktuális kis cafkáiddal enyelegtél, engem ő vígasztalt. Mindig mellettem volt, és támogatott

-          És most mindent elvesz tőled!- kiabál ő is

-          Amíg a házamban vagy, nem beszélhetsz így sem róla, és az ilyen hangnemet meg végképp kikérem magamnak!

-          Még te kéred ki?- jön oda hozzá, és megfogja öltönyöm és kicsit felemel- Te kis taknyos vagy, és az is maradsz! Az én házamban vagy, és az én cégem vezeted! Legyél már észnél mikor velem beszélsz!

-          Tévedsz, Papa- lököm el magamtól- ez az én házam

-          A te neveden van, de én vettem

-          Nem. Az az eggyel alattunk lévő lakás. Az éppen… üresen áll. Ezt én vettem magamnak, mert már elegem volt, hogy egész életemben tőled kellett, hogy függjek! Lúcia adott pénzt arra, hogy ezt meg tudjam venni, és mindenre ő tanított. Ő adott nekem bátorságot az élethez. Ő bátorított engem! Pedig ez a te feladatod lett volna!

-          Hát nem látod? Szétválaszt minket, Fiam- akarja megfogni vállam, de én kihúzom magam kezei alól- most menj el. Nem akarlak itt látni

-          Nem, amíg nem fogtad fel, amit akarok

-          Ne akarj semmit. És ha így folytatod… a céget is visszaadom

-          Nem teheted- rázza a fejét- de legyen, elmegyek- indul meg az ajtó felé- de most, mondom, hogy én figyelmezettelek. Az a lány, rosszabb, mint a tűz. Még csak játszani sem kell vele ahhoz, hogy megégessen

-          Nem érdekel a véleményed Lúciáról!!- csapom be mögötte az ajtót és beállok egy hideg zuhany alá. Sokáig folyatom magamra a vizet, majd az ágyamba fekszek. Forgolódok, és nem bírok elaludni, így írok egy SMS-t Lúciának, hogy holnap találkozzunk nála. Tudom, hogy nem igaz az, amit apám mondott. Biztos, hogy hazugság! Meg kell győződnöm erről. 

***
Sziasztok!
Ez lett volna mára a rész, és mivel holnap nem megyek suliba, lehet, hogy hozok még egy részt, vagy a novellát. :)
Köszönöm, hogy olvastok, és szép estét, meg kitartást a napokhoz! :)
Csóók :*