17. rész

17. rész

Végül mikor megnyugodtam visszamentem Sebastianhoz és mintha mi sem történt volna, befeküdtem mellé. Rajta látszott, hogy ideges és kimerült, de próbálta nem mutatni. Kisebb nagyobb sikerrel…

            Reggel 8-kor ébresztett kislányom, így megetettem, és már nem is feküdtem vissza. Csináltam valami kis reggeli szerűséget és elmentem átöltözni

-          Hogy van az én barátnőm?- jön be Seb a fürdőbe és hátulról átkarolva belecsókol a nyakamba

-          Ne hívj így- lépek k öleléséből- kész a reggeli- indulok kifelé

-          Most mi a baj, Norma?- kérdezi, de mintha nem is hallanám- Norma!- fogja meg a csuklóm és visszaránt- mégis mi a franc bajod van??

-          Szerintem te azt pontosan tudod! Lehet, hogy a gyereked nem árván fog felnőni, de apa nélkül! Most azonnal takarodj ebből a házból!

-          Hadd…

-          Nem kell megmagyarázni semmit – vágok közbe kiabálva- nem tudom, hogy mibe keveredtél, de nem az én saram. Megvan millió más dolgom, nem tudok veled foglalkozni, főleg, hogy akárkivel is üzletelsz, megkért, hogy ölj meg engem

-          Ez… annyira…

-          Nem érdekel, ha más, ha bonyolult. Az, hogy elmenj, telesen egyszerű, és végrehajtható. Menj vissza száguldozni, meg parádézni és dugd a kis szőke csajodat. De ide ne gyere vissza és még a város nevét is próbáld el elfelejteni

-          Nem hiszem el, hogy megint ezt csinálod

-          Mindig te kezded. És remélem nem akarod, hogy elnézzem, ahogy a gyilkosom mellettem eszik, alszik és még le is fekszik velem

-          Sosem tudnálak megölni

-          Ha van elég motiváció…

-          Figyelj már!- kiabál rám- megmagyarázom

-          Ne beszélj hozzám így még egyszer… és semmit nem kell megmagyaráznod. Szépen hazamész. Ez már meg van magyarázva

-          Akkor is meg fogsz hallgatni- ránt vissza a fürdőbe és ránk zárja az ajtót

-          Szóval?- ülök le a szennyes tartó tetejére- képzeld, éhes vagyok, úgyhogy siessünk

-          Mikor Gemella felhívott, hogy elraboltak, azonnal utánad jöttem. Először a házatokhoz mentem, hogy megkérdezzem a házvezetőnőtől, hogy mit látott, de mikor odaértem mások is voltak a házban. Akiket még soha nem láttam. Úgy tűnt, mintha lekéstek volna valamiről… Szóval bementem és 4-en voltak, 3 testőr és egy fejes féle. Még soha nem láttam őket, de ők ismertek engem. Azt kérték, hogy adjam át, hogy „örülünk, hogy kiderült az igazság” vagy mit, de aztán mondtam nekik, hogy már nem beszélek veled és nincs köztünk semmi, csak az egyik ruhámért jöttem, amit itt hagytam. Aztán itt abba maradt a dolog, majd beszélve Gemellával nem tudtam, merre induljak. Teljesen kétségbe voltam esve. De aztán jött egy telefon a házhoz és engem kért. Egy férfi volt a vonal túlsó végén, rekedtes hanggal. ezer közül is fel tudnám ismerni. Azt mondta, hogy a céges bulin vagy, és ha nem sietek, az életednek vége. És így jutottam el hozzád, és láttad… majdnem elkéstem- hajtja le a fejét

-          Ennyi a mese, vagy még szeretnél kitalálni valamit?

-          Nem hiszed el, amit mondok?- néz fel hirtelen

-          Tegnap a mobilodon hívtak…

-          Igen, mert… amint le akartam volna tenni, a pasas azt mondta, hogy ezért a szívességért cserébe ő is kér valamit, de majd később. És adjam meg a számom. Én meg örültem, mint macska a farkának, hogy végre megtaláltalak és láthatlak, nem hogy még olyanokon gondolkozzak, hogy ez jó ötlet lesz-e

-          Aha…

-          Kérlek hidd el, hogy ez az igazság. Nem akarlak elveszíteni. Itt maradok veled. Téli tesztelések vannak, de… szerintem fel tudom bontani a szerződésem a csapattal

-          Te normális vagy? Hallod, hogy mit beszélsz?? Nem hagyod ott az álmod. Szépen versenyzel, én meg intézem az itten dolgokat

-          Egyszer kijöhetnél Európába- mosolyodik el óvatosan

-          Majd még meglátom. Amint Mari járni tud, mindenképpen kimegyek pár futamra

-          Rendben. De akkor… nem kell haza húznom, ugye?

-          Talán maradhatsz. De még mindig nem vagyok meggyőzve

-          Tudom…

-          Egyszer találkozz azzal a pasassal, és majd akkor követlek

-          Az az igazság…

-          Már megvan a találkozó??

-          Igen. Délután 2 óra

-          És most mennyi az idő?

-          10

-          Akkor van 4 óránk kitalálni valami jó tervet. Hol találkoztok?

-          Az egyik kávézóban, a rakparton.

-          Gondolom pénzes pasas, szóval tudom, hogy melyikre gondol. A védelmet megoldom, te csak legyél természetes. Kapni fogsz egy fülest és egy mikrofont, hogy minden lássak és halljak

-          Nem gondolod, hogy…

-          Nem túl sok!

-          Leszokhatnál arról, hogy mindig a szavamba vágsz

-          Bocs- szaladok le a lépcsőn és a konyhában összefutok Gabriellel és Biankával

-          Szia- köszönnek egyszerre

-          Sziasztok- mosolygok- le egy apró dolog ma délutánra

-          Még pedig?

-          Segítség kéne… Sebastian elmegy valami találkozóra és be akarom biztosítani. A terv már megvan, de a kivitelezéshez ember kell, az én embereim pedig eltették láb alól…

-          Persze, segítünk. Hol találkoznak?

-          A tengerparti kávézóban, a Pata Negraban

-          Ismerem azt a helyet, sok üzleti vacsora folyik ott

-          Asztalfoglalás kell?

-          Igen, ha jól tudom

-          Akkor 4 asztalt foglaljunk le, egy- egy személyre. De ne mindig ugyan az hívja őket. Egyszer én, egyszer te, egyszer Bia, egyszer pedig… hát akkor Sebastian

-          Tényleg mindenre megtanított- mosolyog Gabriel

-          Nem is gondolod, hogy mennyi mindenre

A délután aztán hamar eljött és minden a helyére került. Egy bébiszitter átjött Marihoz így mindannyian el tudtuk hagyni a házat. Először Gabriel ment el Biankával, majd én indultam útnak Sebivel. A kávézó előtt kiraktam, majd tovább hajtottam. Benézve az emberek már a helyükön voltak. Gabriel és Bianka az emeleten ebédeltek, én pedig a mellettük lévő ruhaüzletbe mentem be „vásárolni”. Összeszedtem pár göncöt, majd bementem az egyik próbafülkébe. Elővettem a mikrofonom és a fülesem és végül Sebastianra kamerát is tettünk, így mindent láthattam.

            Végig nagyon résen voltam, de Sebnek igaza volt, hogy még sosem láttam őt. Nagyjából másfél órán át beszéltek, és igen érdekes dolgokról. Amint véget ért a találkozó vártam egy picit, majd kimentem az üzletből és felvettem Sebet

-          Egész ügyes voltál- ismerem el már hazafelé

-          De nem ő volt az

-          Kicsoda?

-          Aki most eljött a találkozóra… Mondtam, hogy ezer közül is megismerném a hangját. Az az ember nem az volt, akivel telefonon is beszéltem.

-          De ő nem jött rá, hogy tudod?

-          Nem, próbáltam feltűnés nélkül…

-          Végül is a drogról kérdezett, hogy miért nem adom át, meg a cégről és a részvényekről. Ezeket neked honnan kéne tudnod?

-          Gondolom azt hitték, ha kapcsolatban vagyunk, minden tudok

-          Pedig nem…- sóhajtok egy nagyot

-          Nagyon nem- néz rám kicsit mérgesen Seb

-          Azt mondod, hogy a férfi hangja rekedtes volt?- fékezek le

-          Igen… de miért álltunk meg?- néz értetlenül de én csak vissza fordulok és elmegyek egyik nagyon régi ismerősömhöz. Gyorsan kipattanok és Sebbel együtt a kaputelefonhoz lépek és csöngetek

-          Halló, Martinez ház

-          Szia Pam- köszönöm vidáman

-          Szia- örül meg a hívásnak- mit szeretnél?

-          Segítséget kérnék… úgy kéne odavinned Ramónnak a telefont, hogy ne tudja, hogy én vagyok… vagyis csak annyit szeretnék, hogy szóljon bele. Semmit több

-          Rendben, pillanat- mondja Pam és a cipőkopogás után hangos ajtónyílás, majd egy mély és rekedtes férfihang. Egyből Sebastianra nézek, aki nagyon fülel, majd tágra nyílt szemeit rám meresztve bólint egyet

-          Haló?- szól bele idegesebben

-          Martinez… Tudom. És eljövök, ígérem. Ha menekülni próbálsz, megtalállak. Ha maradsz, meghalsz, ha ellenem próbálsz tenni valamit, nagyon megfizetsz. A lélegeztetőn töltött utolsó napjaidban szorgosan gondolj a halálodra, mert bármikor bármit ártasz, én leszek az utolsó ember akit látsz, amint leszerellek a csövekről

-          Norma?- nevet bele gyengén a telefonba- tényleg nem az apádra ütöttél. Jó volt neked Diego

-          Te is tudtad?

-          Persze, hogy tudtam, de most látom… jó erős lettél. Minden megvan benned, ami kell a vezetéshez

-          Akkor miért akarod elvenni? És miért nem adod oda a maffiát? Diego legjobb barátja voltál

-          Kicsi lány… ez bonyolult. De jegyezz meg most valamit. Aki engem fenyeget, az az életével játszik.

-          Nos, akkor induljon a játék, de a végén… enyém lesz a győztes ütés, és tiéd a vesztes feje

***

Sziasztok!

Bocsánat a késésért, de tényleg nincs semmi időm, és nem tudom, mikortól tudom majd megint hozni a heti 2 részt. De addig is köszönöm, hogy olvastok, hogy kommenteltek és a novella is hamarosan készen lesz.

Mindenkinek millió puszi a hétvégére és a jövő hétre és kitartás, mert nemsokára ismét minden hétvégén a képernyőkre lehet tapadni, és már csak 70 tanítási nap a nyári szünetig!!! :D

Sok- sok puszii *.*