15. rész

15. rész

-          Nem így kéne üdvözölni a rég nem látott apádat- mosolyog

-          Maga nem az apám!- ordítok

-          Biztos vagy benne? Mit tudsz az anyádról?

-          Szinte semmit… csak azt, hogy az olyanok miatt halt meg, mint maga

-          Hát ez pedig hazugság. Az apád ölette meg, mert rájött, hogy anyád engem szeret és te is az én vérem vagy

-          Hazugság- szűröm fogaim között a levegőt

-          Téged is meg akart ölni, de Maria felajánlotta a saját és az én életemet, érted. Ezért lehetsz még életben és vagy az, aki vagy

-          Soha nem voltam a maga gyereke és nem is leszek. Bár igazán… a lányom  nem kellett volna elraboltatnia

-          Elrabolták Maribellt?- kerekednek ki szemei

-          Ne játssza a hülyét! Tudom, hogy maga adta ki a parancsot

-          Én biztos nem. Sosem ártanék az unokámnak

-          Tehát még mindig ragaszkodik a hazugságaihoz?

-          Ki rabolta el?

-          Pablo. Bár tudom, hogy ezt maga is tudja és nem értem, hogy minek a színjáték. Nem kap meg semmit

-          Álljunk meg, Juan- szól előre a sofőrnek, mire az lelassít. A férfi kiszáll és hosszú léptekkel indul a mögöttünk haladó másik autó felé. Mivel érzem, hogy történni fog valami én is kipattanok az autóból és a háttérből figyelem az eseményeket- te elraboltad az unokám?- kérdezi dühöngve Pablótól, és kirángatja a kocsiból

-          Én csak…- kezd mentegetőzni, de még a mondatot sem tudja befejezni, mert a férfi azonnal lelövi. Tátott szájjal állok az egyik fa mögött és nem is hiszek a szememnek. Pár ember gyorsan kezelésbe vesz Pablo hulláját, majd mind visszaszállunk az autókba és tovább hajtunk

-          Ennyire nem kell a színjátszás- folytatom- nem kellett volna megölnie az egyik emberét

-          Amit tett, elfogadhatatlan. Elrabolta azt, akit szeretek

-          Nem is ismeri a lányom és ne merje ezt mondani!- ordítom neki

-          Az anyád tüzességét örökölted- bólint nevetve

-          Ne merje még egyszer a családom a szájára venni- fenyegetem meg ujjammal- és különben is… ha annyira az apám lenne, miért kell elrabolnia? Miért kellett megölni a testőröm????

-          Sajnálom a halálát, és arra adtam parancsot, hogy senkinek se essen bántódása

-          És hol a lányom?

-          A másik kocsiban, mögöttünk jön. Biankánál van, jó kezekben

-          Bianka egy…- kezdeném el szidni, de csöndre int

-          Bianka azért vette fel veled a kapcsolatot, mert én úgy akartam. Akármi történt köztetek, az miattam volt. Bianka a testvéred…

-          Hogy mi???? Most volt elég a hazugságokból!!

-          Ez nem hazugság. Nem akarok neked többet hazudni. Amint odaérünk a házamba, mindent bebizonyítok

-          De mégis ki maga?- nézek könnyes szemekkel

-          Az első ember az itteni maffia ellen. A nevem Gabriel López

-          Ma…maga- habogom- az apám már mesélt magáról, de… nem… már nem emlékszem pontosan

-          Diego nem volt az apád!!- emeli meg a hangját, de aztán megnyugszik

-          Én annak tekintettem, mert ő nevet fel és gondoskodott rólam. Ha maga annyira a helyébe akart volna lépni, megtehette volna!

-          De hidd már elé, hogy az életemmel játszottam volna!!!

-          Az apám már 6 éve halott!

-          Nem tudtam, hogy kéne eléd állnom…

-          És 6 év alatt az elrablásom volt a legjobb ötlet? De nem is ez a lényeg. Egyet mondjon meg… a maga emberei ölték meg őt?

-          Nem… minden ilyen ellen vagyok. Pablo is azért halt meg az előbb, mert tudom, hogy a maffia egyik fő tagja. És annak a feje ölte meg a Diegot… és habár ő azt mondta neked, a drog a tiéd… valójában az egész alvilág az övé volt, de nem merte rád hagyni, azért valaki másra, egy nagyobb emberre hagyta. Te sem tudtál róla mindent, ahogy egyikünk sem…

-          Hogy érti, hogy egyikünk sem?

Maria, Lúcia édesanyja fiatalon 

-          Megérkeztünk-száll ki az autóból, de é szorosan követem, hogy végre megkapjam a válaszaim. A nappaliban Bianka átnyújtja nekem Marit, majd leülve a kanapéra Gabrielre meredek, aki pedig elkezdi a mesét- Diego és én… mi testvérek vagyunk. Mikor az apánk meghalt, Diego nem tudta feldolgozni és mocskos ügyletekbe keveredett. Amint viszont kiderült, hogy remek üzleti érzéke van, a nulláról a csúcsra tornázta magát és mindig sikerült ott tartania magát. Soha nem érdekelte más, csak magával törődött. A mi kapcsolatunk is megromlott, majd egyszer, mikor kibékülni mentem át hozzá, az anyád sírva rohant ki tőle. Akkor már terhes volt, de Diego… nagyon dühös lett és annyira megverte, hogy elvetélt. Ezek után én segítettem neki, mert Marianak semmije sem maradt, mert mindent elvettek tőle. Egymásba szerettünk, de Diego felkereste és erőszakkal tartotta magánál. És ebben az időben estél teherbe… Bianka pedig abban a 2 évben, mikor anyád és én együtt voltunk. Őt én neveltem fel, de te akkor tájt fogantál, mikor Diego visszavette a mamád. És így lettél abba a házba született. Amint megtudtam, hogy Maria terhes rögtön találkozgatni kezdtem vele, de ezt persze Diego nem tűrte. Amikor megszülettél, átmentem hozzátok, hogy megnézzem a lányom, de Diego észrevett minket és nem volt sok esélyünk. Anyáddal el akartam menekülni, de ő nem hagyott ott téged. Akkor még nem ölte meg, de aztán mégis megtette. Ekkor kellett eltűnnöm mindenki életéből. Titkon éldegéltem és bujkáltam az emberei elől, de mikor meghallottam, hogy meghalt, azonnal fel akartalak keresni, de a maffiát mint megtudtam, nem te kaptad. És ezért tudtalak csak most, és ilyen körülmények között a magaménak tudni.  És aki el akar kapni az az, akinek az apád a maffiát odaadta… nem elégszik meg, neki a drog is kell. Őt akarom elkapni.

-          Tudom, hogy az ki- rebegem és könnyeim nem tudom megállítani

-          Komolyan? Segíts nekem elkapni őt!

-          Nem biztos, hogy ő, de az igen, hogy ő is benne van az ilyen dolgokban

-          Bárki, akinek köze van hozzá, az jó nekem. Hol találom

-          Nem beszélhetnénk ezt meg holnap? Eléggé elfáradtam… És Mari is

-          Persze, a szobádat már előkészítettük. De… esetleg… nem fektethetném le én a kicsit?

-          Még nem mondtam, hogy hiszek neked- állok fel, de ő csak elmosolyodik- ez miért vicces?

-          Nem vicces, csak… eszembe jutott, hogy anyád is ugyan ilyen makacs, önfejű és óvatos volt

-          Volt kitől örökölnöm- indultam meg a lépcső felé, majd be a szobámba. Megetettem, megfürdettem és lefektettem kislányom, majd magam is rendbe tettem, és pillanatok alatt elkapott az álom

Reggel Mari sírására ébredtem és megetetése után felöltöztem és lefelé vettem az irányt. Mivel nagyon meleg volt, csak egy ruhát vettem fel, és egy kényelmes szandált, meg egy karkötőt. Nem is voltam biztos benne, hogy ami tegnap történt, az valóság volt. Szerettem volna, ha most Fiedel mellettem van, és észhez térít, vagy legalább is átölel és megnyugtat

-          Jó reggelt- mosolyog rám Bianka a konyhából

-          Szia…

-          Tudom, hogy csak tegnap tudtad meg az igazat és… nekem nagyon nehéz volt annyiszor megbántani és elárulni téged. Tényleg sajnálom, de Gabriel kérte és az ő kéréseinek eleget teszek

-          De hát ő az apád… nem a főnököd

-          De mindent megtettél Diegonak?

-          Igen…- suttogom

-          akkor szerintem érted, miért tettem… De látom, még mindig nem hiszed el

-          Csak tudod… nagyon furcsa. Hogy pont, mind egyszerre robbantok be az életembe

-          Apa azt mondta, így hihetőbben fog tűnni…

-          És ki volt az a család, akinek bemutattál, még 5 éve?

-          Ők… színészek voltak. Nem árulhattuk el még akkor az igazat

-          És hol van Gabriel?

-          Kiment a temetőbe… ma van Diego születésnapja

-          Akkor ő vitt mindig virágot?- gondolkozom el

-          Szinte minden hónapban kiment hozzá. Akármennyi rosszat is tett, szerette a bátyját

-          Értem…

-          Kérsz valamit enni?

-          Egy tea jól esne…

-          Ilyen melegbe?- csodálkozik Bianka

-          A tea mindig jót tesz

Hamar megcsináltam magamnak a teát és a nappaliba leülve beszélgetni kezdtünk. Nem is gondoltam volna, hogy Bianka hazudott nekem akkor, mikor barátok voltunk. De azok a dolgok, amiket most megtudtam róla, szinte mind az ellentétei azoknak, amiket eddig tudtam róla.

            Amint megittuk az italainkat felmentünk Marihoz és kivittük őt a levegőre. Sétáltunk egy hatalmasat és mikor visszaértünk, már egészen más szemszögből láttam Biankát

-          Sziasztok, lányok- köszönt minket Gabriel, mikor beérünk a házba

-          Szia, Papa- ugrik nyakába Bianka

-          Szia- köszönök neki, majd lányom kiveszem a babakocsiból

-          Merre voltatok?- kérdez minket

-          Csak elmentünk sétálni egyet. Nagyon édes az unokahúgom- vigyorog

-          Ennek örülök

-          Ma este megyek el Joséval

-          Ki az a José?- kérdezem

-          A barátom

-          Várj… te nem…

-          Pablo? Nem. Ő csak az álca volt.

-          Aha…

-          És hova mentek?- kérdezi Gabriel

-          Lesz egy céges buli. José az I-ron-nál dolgozik és megünneplik az új vezetőséget

-          A francba- csapok a homlokomra- teljesen elfelejtettem

-          Mit?

-          Én … én vagyok az I-ron új igazgatója

-          Ez komoly?- néz Bianka hatalmas szemekkel

-          Igen, ezért akart megölni Pablo is… Daniel minden részvényét nekem adta. Még csak részvényeseink sincsenek… de most már kéne szerezni párat

-          Akkor te is jössz este?- örül meg Bianka

-          Igen, nagy valószínűség szerint…

-          És hogy megy a drog?- kérdezi Gabriel

-          Egyre jobban. Terjeszkedünk, bár most a saját gondjaim miatt rég nem voltam ellenőrzésen és még csak új utakat sem építettem ki. De jó az új szállításvezetőm és eddig minden rendben ment

-          Akkor jössz- tapsikol Bianka- majd kerítünk neked valami jó pasit- kacsint

-          Arra nincs semmi szükség- mosolygok

-          És ki az apja Marinak?

-          Egy foram 1-es pilóta… a neve Sebastian Vettel

-          Európai?

-          Igen, német

-          És jól megvagytok?

-          Féltem az életét, így nem vagyunk együtt. De tud a gyerekéről

-          Értem…- bólint Gabriel

-          Na gyere- ragadja meg a karom Bianka és az emelt felé húz- válasszunk valamit, húgi- nevet és nekem a szívembe hasítanak a szavai. Még soha, senki nem becézett így…

A délután aztán hamar elment a készülődéssel és mindketten nagyon jól néztünk ki. A haj, a smink, egyesével volt fél óra, de megérte. Míg Bianka egy fekete fehér, pöttyös ruhácskát vett fel, egy fehér cipővel, addig én egy aranyos barack színű mini ruhát. Este fél 7-kor José várt minket és vele mentünk el. Marit addig Gabrielre bíztam, bár azért volt benne egy kis visszakozás.

            Bianka barátja nagyon aranyosnak bizonyult és boldogsággal töltött el, hogy láttam őket, bár valójában nem étem, hogy miért. Amint odaértünk, kiszálltunk és én az irodám felé vettem az irányt. Nagyon ritkán járok be, de szeretem, ha van saját helyem. Gyorsan összeírtam pár sor beszédet, majd 8 körül köszöntöttem a vendégeket és kezdetét vette a vacsora. A rendezvényszervező cég, amelyiket megbíztam nagyon jó munkát végzett és igazán kitett magáért. Amint véget ért a vacsora, mindenki társalgott tovább, de én egy pillanatra visszamentem az irodámba, hogy helyzetjelentést kérjek Mariról.

            Belépve máris pötyögni kezdtem a telefonomba, és csak a kislámpát kapcsoltam fel az asztalnál.

-          Elővigyázatosabb is lehetnél- közeledik felé egy árnyalak az egyik sarokból

-          Ki maga?- kezdem el keresni a fegyverem az asztal alatt, de nem találom

-          Ezt keresed?- lóbálja meg kezében

-          Igen…- morgok, mire felkapcsolja a villanyt és teljes egészében látom- Rodrigo?- nézek értetlenül

-          A kis Fiedel volt mindig az első testőröd. Vele ágyba bújtál és bármit megkaphatott, míg én voltam a tartalék

-          Soha nem kaptad meg azt, amit akartál

-          Soha nem lehettem az első- ordítja- de most… én lehetek az első, aki megöl téged

-          És annak… mi értelme lenne?- próbálom húzni az időt, hogy kitalálja valamit

-          Innen nem menekülsz!- vigyorog és felém tartja a fegyvert de hirtelen felé  ugrok és kilököm a kezéből- ez nem ment meg- vesz elő egy másik fegyvert és azzal is rám céloz- nagyon sokat szolgáltam magának, de szerintem most pont itt az ideje, hogy én legyek a csúcson- biztosítja ki, de valamiért nem érzek semmit. Nincs az, hogy lepereg előttem az életem filmje, meg egyebek, de azért a félelem rendesen dolgozik bennem- viszlát- mondja vigyorogva, mire szorosan becsukom szemeim majd egy hangos dörrenés, de nem történik semmi. Mikor felnyitom szemhéjaim Sebastiant látom ott, kócosan és ziláltan, amint egy elsült fegyvert tart a kezében

-          Seb!- rohanok hozzá- nem lesz semmi baj- ölelem át szorosan

-          Meg… megöltem- habogja

-          Miattam tetted- veszek arcát tenyereim közé- nem tettél semmi rosszat!

-          Megöltem egy embert- gördül végig egy könnycsepp az arcán

-          Nem, engem védtél meg! És nem fogja megtudni senki… próbálom nyugtatni, de szemeiben a kezdeti megbánás kezd eltűnni… túl gyorsan… - nem! Nem lehetsz te is az alvilágé!- suttogom és könnyes szemekkel és arcom nyakhajlatába fúrom 

***

Sziasztok!

Nagyon sajnálom a késést, de sajnos nem volt időm. Remélem a rész elég hosszú lett és tartalmas ahhoz, hogy ne haragudjatok rám, és kapjak pár komit!

Mindenkinek szép hétvégét!

Pusziiiii *.*