2. rész

2.rész

Jaime végül hazavitt, de remélem sem sértődött meg, mikor nem invitáltam be. Sebastian emléke még mindig élesen benne volt, és nem tudtam hova tenni… Mivel kedd éjszakai párommal tettünk egy kis kitérőt az egyik bárba, kisé részegen is tértem haza. Reggel a telefonom csörömpölésére ébredtem
- Haló?- szóltam bele rekedten
- Nem mentél el az interjúra, ittál és cigiztél- korholt egy hang
- Ha az anyámat akarnám hallani, az lenne a csengőhangom, hogy „ne vedd fel”
- Tehát igazam van?
- Békén hagynál?- keltem fel álmosan és a szemeim dörzsölgettem
- Nem, mert ha nem vagyok otthon, mindennel elúszol
- Leszarom- rántottam meg a vállam és nyújtóztam egy hatalmasat
- És mégis mi a jó eget csináltál tegnap éjjel?
- Tegnap a vizsgaközpontban összefutottam egy sráccal. Elmentünk iszogatni. Hazahozott és vége e mesének
- Megcsaltál?
- Soha nem is voltunk együtt- forgattam meg szemeim
- Ezt… meg hogy érted?- csuklott el a hangja, és éreztem, nemsokára ebből sírás lesz
- Sosem mondtuk ki, hogy egy pár vagyunk
- De… neked nem jelentettek semmit azok a…
- Nem, semmit- vágok szavába, mielőtt még befejezné a mondatát Sandra
- Jó, ez esetben lehet távozni a házamból. Holnap délután 2-kor otthon vagyok. Egy rongyodat nem akarom a házamban látni
- Te most komolyan beszélsz?- kerekedtek ki a szemeim- a saját házamból dobsz ki?
- Az az én házam, már megbocsáss. És biztos találsz menedéket, némi ágydíjért cserébe- csapta rám a telefont
- Hát ez se normális- mondtam hangosan, majd felkeltem, hogy igyak egy kávét, meg bevegyek egy aszpirint
Mivel a kelés 8 óra helyett délután 2-kor keletem, vagyis keltettek az állásinterjút már meg sem mertem kockáztatni. Bár úgy sem tetszett a munka… lehet, hogy újságíró a végzettségem, de sosem szerettem… Sandra találta a munkát is… még nem tudom, mit kezdjek magammal.
Összedobtam egy gyors szendvicset és a bárpulthoz ülve megeszegettem. Befeküdtem a kádba és elolvastam pár magazint. Kikentem a körmeim és vártam, hogy történjen valami, de végül semmi nem volt. A telefonom után kaptam és tárcsáztam Jaimet.
- Igen?- veszi fel spanyolul
- A tüzes lányod unatkozik- válaszoltam szintén spanyolul, de nem nagyon bírtam ki kuncogás nélkül
- Nagyon vicces- folytatta már angolul- csak nem unatkozol?
- Hogy jöttél rá?
- Pont az a típus vagy, aki csak akkor hív, ha társaság kell neki
- Ez nem igaz!- kértem ki magamnak- arra gondoltam, hogy ma megtehetnénk azt, amit tegnap ígértél
- Mikor, és mit ígértem?- kérdezte vissza, de hallottam a hangján, hogy közben elmosolyodott
- Hát… még a vodka és a tequila előtt volt… - nevettem- kérem a kulcsaid
- Jó, emlékszem. Fél óra múlva nálad?
- Várj… fél óra?- kaptam a fejemhez
- Gondolod, hogy elfelejtenélek- tette le a telefont, mire egy hatalmas vigyor terült el arcomon
Gyorsan felkaptam pár göncöt és hajam egy laza kontyba kötöttem. Nagyon meleg volt, így természetesen a „pár gönc” kifejezés egy rövidnadrágot és egy pólót takart. Gyorsan ittam még egy reggeli turmixot, majd felkaptam egy pár zoknit, megy egy cipőt és a spanyol már csengetett is
- Ismét pontosan – nyitottam ki, és nyakába kapaszkodva percekig el sem engedtem ajkait
- Ha ezt tudom, hamarabb jövök erre a címre- viccelődött a köszöntésem miatt- indulhatunk?
- Már a cipő is rajta van- böktem oldalba és egy gyors zárás után már indultunk is.
- Szóval… biztos, hogy tudsz vezetni?- kérdezte félve
- Profiktól tanultam- nevettem
- Kiktől?- fordult felém, de mikor látta, hogy kissé elszontyolodom, kezét combomra tette- most nem fontos. A lényeg, hogy tudsz annyira vezetni, hogy ne tört össze?
- Egy infinitit? Soha- nevettem már ismét és beindítottam a motort.
Mentem pár „bemelegítő kört”, majd rákapcsoltam a gázra. Vicces volt figyelni Jaime arcát, ahogy a kanyarokra és a még nagyobb sebességre reagált. Mivel nagyon szép, erdős tájon voltunk, lekanyarodtam egy földútra, és persze a sebességből is visszavettem.
- Hova megyünk?- kérdezte izgatottan
- Az egyik kedvenc helyemre- kacsintottam rá, de nem is kellett már sokat menni, mert megérkeztünk
- Hát ez valóban… gyönyörű- álmélkodott
- Mindig lejövök ide, ha kell egy kis nyugalom, vagy gondolkodnom kell, de van olyan is, hogy lefutok ide

- Futni? Ide? De… ez legalább…
- Oda vissza 32 km- mosolyogtam
- És te ennyit futsz?
- Szeretem… kikapcsol és megnyugtat. És kellően lefáraszt
- Leülünk a padra?- mutatott egy kidőlt fából faragott ülőalkalmatosságra
- Hogyne- indultam meg, és útközben összekulcsolta ujjaink
- Nagyon… különleges vagy- simított ki egy tincset arcomból, már a rönkön ülve
- Csak ne akarj ennél jobban megismerni, mert akkor elveszik a varázs
- És ha akarom?
- Akkor kösd fel a gatyát, tüzes spanyol- adtam szájára egy puszit
- Akkor… hol tanultál így vezetni?
- Hazudtam…
- Mi?- néz rám hatalmas szemekkel
- Hazudtam, mikor azt mondtam, hogy nem ismerlek. Kíváncsi voltam, hogy mennyire leszel beképzelt, mikor arra kerül sor, hogy bemutatkozzunk. És amiatt is féltem, hogy felismersz. Bár mikor én a padockban jártam, te szerencsére még nem
- Te… voltál már kinn futamon?
- Igen, és nagyon is szeretem. És a kérdésedre a válasz, hogy ki tanított vezetni… Fernando. Ő tanított meg mindenre
- Várj… Alonso?
- Igen, ő- bólintottam és egy mosoly húzódott végig az arcomon- jó volt fiatalnak lenni, és azt hinni, hogy az mind igaz
- De te milyen kapcsoltban álltál vele? Vagy… most is vele vagy?
- Nem, már nem. Még vagy 8 évvel ezelőtt volt… Nagyon fiatal voltam, és Fernando.. pedig jóképű és elvált
- Már nem azért, de 8 évvel ezelőtt hány éves voltál?
- 16
- És… annyi idősen voltál Fernando barátnője?
- Nem… csak azt hittem, hogy az voltam. Párszor lefektetett, meg kivitt pár versenyére. De benne semmi nem történt. Viszont én teljesen belehabarodtam… de aztán vége lett, mert el kellett válnunk.
- Mást nem is ismersz? Más pilótát?
- Nem igazán mutogatott… bár gondolom megérted, hogy miért
- Hát… igen- mosolyodott el- de végül is azért szereted a forma 1-et?
- Minden futamot megnézek, és ha tehetem, még ki is megyek rájuk. Mikor nagy a tét, mindig kimegyek
- Vagyis mikor Fernando világbajnok lett, mindig ott voltál?
- Nem Fernando a kedvenc pilótám- mosolyogtam- most már nem- néztem rá és megcsókoltam.
Óvatos puszim szenvedélyes csókba ment át, majd már csak akkor eszméltem fel, mikor egy nadrágban ültem az ölében
- Várj- állítottam le- ezt nem kéne
- Nem… nem akarod?
- Nem erről van szó, csak én mindig mindent elkapkodok… lehetne, hogy ezt ne? Mert ha komolyabban tervezzük… - néztem rá félve
- Részemről rettenetesen komoly. Hogy te hogy vagy vele… azt ma akartam megkérdezni. Szóval akkor. Kristen, leszel hivatalosan a barátnőm?
- Van egy kis bökkenő- húztam el a szám- az az igazság, hogy én egy másik lánnyal élek együtt, és… ő azt hiszi, hogy együtt vagyunk…
- Várj...  miért is hiszi azt?
- Mert, ő…- kezdtem el habogni és éreztem, hogy arcom lángol- mert volt pár kalandunk
- Vááárj- tette ujjait nevetve számra- te… leszbikus vagy?
- Nem…- válaszoltam furcsa hangsúllyal
- Most nem, vagy igen?
- Talán…
- Ez hogy lehet talán?
- Hogy pszichológusok szerint csak a tudatalattim szüleménye az érzelem, amelyet egyes lányok iránt érzek
- Vannak mások is?
- Volt már pár… de csak az elmúlt 1 évben
- És én legyek megtisztelve, hogy rám nem hat a tudatalattid?- vigyorgott
- Nem legyél szemét- csaptam meg csupasz mellkasát
- Jó, jó… de akkor.. hajj- sóhajtott egyet- egy agybeteggel összejönni biztos biztonságos?- nevetett rám, majd mézédes csókjaival kényeztetett
- Kezdek fázni- toltam el magamtól
- A pólód nem kapod vissza
- Hogy mi? Akkor… legalább a melltartóm kérem- néztem rá
- Talán… de nem is tudom…
- Az egyiket, különben itt hagylak, és jöhetsz gyalog
- 16 km…. itt a melltartó- tartotta felém, majd gyorsan felvettem- szóval akkor mit kell tennem?
- Nem mondjuk el az újságoknak, oké? Jó lenne, ha nem is látnának együtt. Főleg, hogy reggel Sandra azzal keltett, hogy ki vagyok dobva, amiért elmentem veled inni…
- Komolyan ilyen?
- Rosszabb is tud lenni- mosolyogtam
- Akkor miért vagy vele?
- A maga módján kedves, és nagyon sokat segített, mikor szükségem volt a segítségre
- Szóval olyan, mintha a családod lenne?
- Igazából… ő a családom
- Ezt majd elmondod?
- Nem most… ehhez még én sem vagyok kész, és te sem
- Persze, mikor jónak látod- kulcsolta össze kezeinket a sebességváltón és így kanyarogtunk a sötét úton hazáig- nos, jó éjszakát- puszilt meg az ajtóban
- Nem azért nem hívlak be, mert bunkó vagyok, hanem azért, mert ha bejössz, tuti, hogy rád vetem magam és mikor holnap Sandra hazaér, itt leszel és nem fogja bevenni a mesém
- Milyen mese?
- Hogy megbántottál azzal, hogy megcsaltál, és ezt igazán nem gondoltam volna és ja… ez most jut az eszembe. Hívogathatnál párszor, hogy még hitelesebb legyen a dolog
- Miért hazudsz neki?
- Mert nem fogom lekötni magam mellé, és ameddig nincs állásom, nincs hol laknom
- Nagy házam van- rántotta meg a vállát
- Tehát azt mondod, hogy ne szexeljünk, de máris költözzek oda?
- Jó, ez igaz- mosolyodott el- akkor holnap hívogatlak- csókolt meg még utoljára, majd egy gyors zuhany után eltettem magam másnapra.
Sikerült délben ébrednem, így volt időm előkészíteni a terepet. Az egyik bőröndöm telve volt ruhákkal, a másikból ki volt hajigálva pár a földre és a szekrénybe is volt pár begyűrve. A párnámra tettem egy elkent sminkfoltot, magamat is kikentem, majd összekócoltam a hajam és egy finom reggeli után vártam haza Sandrát. Mikor megérkezett, a kulcs levágásából hallottam, hogy nem örül annak, hogy itt vagyok, így felvettem a magzat pozíciót és bőgni kezdtem
- Mit keresel még itt?- jött be idegesen, de mikor meglátott, azonnal odarohant hozzám- mi történt
- Megcsalt- bőgtem- azt hittem, hogy ő most más lesz… de mégis megtette. Teljesen félre ismertem, de ez alatt a pár nap alatt annyira megkedveltem, hogy szinte még elengednem is lehetetlen
- Akkor miatta csörög kinn a telefonod?
- Ő hív- pattantam fel egy apró mosollyal, mire visszanyomott az ágyba
- Majd én lerázom, te csak pihenj. Sajnálom, hogy olyan goromba voltam veled tegnap. Egyébként ha jobban leszel, szeretnék neked bemutatni valakit, rendben?
- Jó, de most alszok egy kicsit- szipogtam
- Persze- adott egy puszit fejemre és már ki is ment
Nem is volt nehéz, de annál hatásosabb. Mindent elhitt és végre a helyem is biztos maradt a házban. Ne akartam megbántani, hisz ő a legjobb barátnőm, de csak nem köthetem le magam mellette… és csak most Jaime mellett döbbenek rá, hogy amit iránta érzek, az nem is szerelem, hanem csak szeretet
3 óra műszenvedés után megmosakodtam és felöltözve kimentem hozzá. Ami ott várt… a nappaliban, a kanapén ült egy pasas ölébe és csókolgatták egymást
- Itt vagyok- szólaltam meg, mire mindketten felém fordultak
- Kristen, ő itt a párom, Paul- mutatott egy fiatal, egész helyes pasira
- Örülök- ráztam vele kezet, de Sandrat abban a pillanatban kihívtam a konyhába- és velünk mi lesz?- néztem rá hatalmas szemekkel- mi van azzal, hogy mi együtt vagyunk?
- Tegnap ideges voltam, mert nem jött össze túl jól a divatbemutató. Paul az ottani főnököm és nagyon jóban lettünk

- Szóval 2 nap után hazahozod?
- Nem most találkoztam vele először… ő az egyik régi partnerem
- És mit keres itt?
- Ez a másik. Nem viccből kértem, hogy költözz el. Összeházasodunk- mutatott vigyorogva gyűrűsujjára, amelyen egy hatalmas kő díszelgett
- Te csak… úgy kidobsz?- habogom
- Ha most lenne munkád, lenne házad. Én mondtam, hogy menj el arra az interjúra, te nem tetted. Többet nem tehetek érted
- Te mégis milyen barát vagy?- kérdeztem könnyezve
- Most nekem ő a legfontosabb
- Akkor jól jegyezd meg az arcát, mert mikor legközelebb rám gondolsz, lásd őt. Lásd őt mindenhol, mert engem többet soha nem látsz viszont
- Nem kell ennyire drámaian felfogni. Csak azt kértem, hogy költözz el. Nem azt, hogy öld meg magad
- Tudod, hogy hányan mondták már ezt nekem, és most te is… de ha ez az én végzetem… megyek
Bementem a szobába és a félig összeszedett cuccaim bedobáltam a bőröndökbe. Kivettem Sandra összes tartalékpénzét és kimentem a garázshoz. Szerencsére az autót még én vettem, így nyugodt szívvel tudtam elhozni. Nem mintha a pénze egy percig is bántott volna. A kulcsokat a kezeibe adtam és minden szó nélkül beültem az autóba és Zugba mentem. Kerestem egy aranyos kis motelt, ahol megszállhattam és amint kivettem a szobát, álomra hajtottam a fejem. Megint kezdődik minden előröl? Miért nem bírok én 3 évnél tovább élni bárhol is?
***
Sziasztok!
És, a második rész. Igazából nincs semmi hozzáfűzni valóm, remélem, majd ti hozzá tesztek :)
Jó hétvégét, és jó szurkolást!
Puszi! :*