3. rész

3.rész

Szinte álomba sírtam magam, és reggel azt sem tudtam, mihez kezdjek. Jaime-t nem akartam felhívni, mert biztos meg van neki a baja, más barátom, vagy barátnőm meg nem igazán volt… sőt. Egyáltalán nem volt.
Csak akkor jöttem rá, hogy Sandra volt az egyetlen ember az életemben, vagyis az eddigi életemben, akire számíthattam. De… lehet, hogy az, hogy kidobott, számomra ad lehetőséget az újrakezdésre és a megújulásra.
Még csak akkor volt dél, de máris untam magam. Elővettem a laptopom, és kiadó lakások után néztem. Az első, amin megakadt a szemem, egészen Zug belvárosában volt, mindenhez közel. A bérleti díj kicsit sok volt, de összeszámolva a Sandrától elhozott pénzt, kijött a kaució ára. Még nézegettem pár lakást, de egyiket sem találtam olyan jónak, mint azt, így hívtam is a tulajt, és még aznap délutánra megbeszéltünk egy találkát.
- Jó napot kívánok- köszöntött egy öltönyös férfi
- Jó napot- nyújtottam kezet- Kristen Dawson
- Frederich Baum. Ön szeretné megnézni a lakást
- Igen, nagyon kíváncsi vagyok rá

- Rendben, akkor parancsoljon- engedett be és fellépcsőztünk a 4. emeletre. Egy egészen egyszerű, de mégis csodálatos lakás tárult elém. Ahogy beléptünk, a nappaliba érkeztünk, amelynek fala hófehér volt, és a fa bútorok fehér kárpittal voltak bevonva, rajtuk pedig több, kisebb nagyobb párna. Az erkélyre rögtön rá lehetett látni, mely előtt az étkezőasztal volt. Az erkély pici volt, de pont elég pár növénynek, és egy kicsi fotelnak. A konyhát csak egy ajtókeret választotta el a nappalitól. A falak ott kicsit koszosabb fehérre és barnára váltottak. A konyhabútor egyszerűen meseszép volt, és a felszerelés is igen modern. A konyha után a hálószobát mutatta meg nekem a tulaj. Egy közepes méretű szoba, mely szintén fehér és világos. Benne egy nagy franciaágy és szintén színes párnák és pokrócok dobták fel a hangulatot. A szobából egy hatalmas gardrób nyílt, mely pont elég volt a ruháim számára. A nappaliból nyílt még a fürdőszoba és a WC is, melyek szintén gyönyörűek voltak. Hatalmas fürdőkád és extrás zuhanyzó. Két csap és egy hatalmas tükör is elfért még a fürdőben… És az utolsó szoba, mely már biztossá tette számomra a választásom, a dolgozószoba volt. Kis asztal, Egy fekete- fehér szobában, melyben egy hatalmas könyvespolc, egy kanapé és egy asztal foglalt helyet. Az íráshoz nem is találhattam volna tökéletesebb helyet…- nos, itt ér véget a körbevezetés- tértünk vissza a bejárati ajtóhoz
- Kiveszem- vágtam rá rögtön
- Rendben, akkor itt is van a szerződés, kérem, írja alá, és ha a pénz itt van, már most is átveheti
- Igen, itt van nálam- kotortam elő táskámból a vaskos borítékot- annyi van benne, amennyi az interneten van meghirdetve-nyújtottam át
- Igen, az az ár nem változott- számolta át gyorsan és elégedetten nyújtotta át az aláírandó papírlapot- remélem otthon fogja érezni magát- tette el aktatáskájába az iratokat
- Biztosan- mosolyogtam rá, majd visszamentem a kocsimhoz és el is hoztam az összes cuccom
Rendeztem a panziós számlát, és beköltöztem új lakásomba.
    A dolgozószobát azonnal berendeztem és laptopomat felcsapva már kutakodni is kezdtem a munkák után. Az újságírás mindig is vonzott, de az, hogy mások életében turkáljak, egyenesen taszított, így a novella írásra, a versek és mesék írására „specializálódtam”.
Már majdnem feladtam a reményt, mikor megtaláltam egy egészen tűrhetőnek tűnő hirdetést. Felírtam a címet, de mivel már elég késő volt, gondoltam csak holnap telefonálok.
A keresés kicsit kifárasztott, és átöltöztem és leszaladtam a boltba, hogy enni is tudjak valamit. Vagy 3 szatyorral tértem haza, és kicsit lihegtem, mikor végre a 4-re értem. Az ajtót tágra nyitottam, ledobáltam mindent, majd a vásárolt élelmiszereket kipakolva főzőcskézni kezdtem. Éppen a krumplit pucoltam, mikor megcsörrent a telefonom
- Szia, Jaime- vettem fel vidáman
- Jó kedved van, hallom. Kibékültél a barátnőddel?- kérdezte vidáman
- Nem, kidobott otthonról
- Saj… sajnálom, de ha kidobott… miért vagy ilyen vidám?
- Nem akarsz átjönni? Akkor mindent el tudnék mondani. Meg amúgy is… ismerd az új címem- nevettem
- Máris elköltöztél?
- Igen, albérletbe. Ma délután… nem volt sok cuccom, úgyhogy gyorsan ment minden
- Ez igen… Akkor mondd a címet
- Mittelstrasse 4/B 4. emelet, 20.
- Most viccelsz?- nevetett fel
- Nem, miért?- kérdeztem értetlenül
- Én a 3-on lakom
- Ez komoly? Akkor nem nézel el, ha késel- nevettem fel
- Jó, mikorra érjek oda?
- Most főzöm a vacsorát, szóval… mondjuk 1 óra múlva?
- Nekem megfelel
- Jó, akkor várlak. Szia
- Szia- letettem a telefont.
Miután elköszönt, kicsit gyorsabban kezdtem pucolni a krumplit. A menü rántott hús volt, krumplipürével. Ezt még Magyarországon tanultam, és azóta, az egyik kedvencem…
Amint már szinte miden renden volt, elszaladtam felöltözni. Választásom egy fekete mini ruhára esett, és egy fekete magas sarkúra. Hajam egyszerűen kivasaltam, és egy enyhe sminket tettem fel.
A terítés gyorsan ment, de mivel csak most költöztem, gyertyát sajnos nem találtam, és annyira nem volt fontos, hogy még a boltba is leszaladjak érte…
Pont kész voltam a húsok kisütésével, mikor csöngetett Jaime. Az ajtóhoz siettem és vidáman fogadtam
- Gyönyörű vagy- lépett beljebb és szenvedélyesen megcsókolt- ezeket neked hoztam, szóval legyél üdvözölve, mint új lakó- nyújtott át egy nagy tálca süteményt
- Nagyon köszönöm- adtam egy puszit az arcára- de a kezed miért van bekötve?
- Sütibaleset- vakarta meg tarkóját nevetve
- Ekkor áldozat nem kellett volna csak miattam- öleltem át
- Szívből adom- nevetett és becsukta magunk mögött az ajtót
A vacsorát aztán elkezdtük, és én minden részletét elmeséltem az összeveszésnek, meg a költözésnek. Elmondtam, hogy mi a munkám, és hogy mit akarok majd csinálni holnap, meg mik a terveim a jövőben… vagyis nagyjából vázoltam neki, mert még magam sem tudom, hogy mit szeretnék csinálni.
Ő is sokat mesélt magáról, és igazán izgalmas élete van. A versenyzés sok idejét elveszi, de nagyon jó látni azt, hogy mekkora lendülettel hódol élvezetének. Nem is tudtam, hogy ilyen sok dologgal jár együtt a versenyzés… mikor Fernandoval voltam, talán még neki sem volt ennyi dolga, mint Jaimenek. Előkerült a DJ munkássága is, és arról is nagy élvezettel mesélt. Egy igazán jó vacsorát töltöttünk együtt, és imádom, hogy mindig kellemes hangulatot tud teremteni körülöttem.
- Segítek- pattant fel ő is, mikor elkezdtem leszedni a tányérokat
- Te itt vendég vagy, nem kell csinálnod semmit- indultam befelé a két tányérral- és szerintem nem nagy dolog elmosnom 2 tányért, meg 3 tálat…
- Jó, de ha segítek, hamar végzel, és hamar a magaménak tudhatlak- karolt át hátulról mosogatás közben
- Ez igaz- nevettem- látod, máris kész- zártam el végül a csapot, de mosogatás alatt egy pillanatra sem engedett el. Sőt… egészen más tájakon barangolt keze- ha ezt tovább folytatod- haraptam alsó ajkamba és felé fordultam
- Akkor mi lesz?- markolt bele erősen fenekembe és egy kicsit arrébb mentünk.
Bár tudtam, mire készül, hagytam, hogy azt tegye, amit jónak lát… Erősen neki nyomott a pultnak, és csókokkal bombázott. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, így levettem pólóját, melyet a konkrét célzásnak vett, így még szenvedélyesebb lett. Felültem a pultra, de csókjai még ott sem szűntek még, és ott, azon a pult magáévá tett.
Az aktus heves volt, és gyors, mind a ketten vágytunk már erre. Nem volt rossz, egyáltalán nem… sőt. Fantasztikus volt, főleg, hogy már legalább másfél éve nem voltam senkivel…
- Eléggé tüzes?- csókol bele nyakamba, de még erősen zilál
- Nem is kicsit- nevettem fel és egy csókot nyomtam szájára
Bementünk a hálószobába és én gyorsan átvettem a cuccaim… vagyis belebújtam egy bugyiba, meg egy bővebb pólóba. Letelepedtünk a TV elé, és beraktunk egy DVD-t, amit Jaime hozott fel a lakásából.
Éppen a film negyedénél jártunk, vagy talán még ott sem, mikor a spanyol telefonja zenélni kezdett
- Ki az?- kérdeztem, mikor megláttam érdekes ábrázatát
- Seb…- mondta csodálkozva és felvette a telefont, amíg én megállítottam a filmet- Szia, gyorsan mond, mert nem érek rá… miért?... hát most nem ott… itt? Ennyire fontos?... jó, akkor gyere egy emelettel feljebb, a 20-ba. Itt vagyok… jó, megyek, kinyitom
- Na, mit akar?
- Ide jön- állt fel egy nagyot sóhajtva
- Hogy mi?? Ide? Most?
- Igen. Nem tudom, mit akar, de gyorsan lerázom- adott államra egy puszit és már ment is ajtót nyitni, de a szőke német nemes egyszerűséggel rontott be és még csak nem is köszönt, vagy kérdezett- mi ilyen fontos?- kérdezte flegmán Jaime
- Nem tudom mi lehet olyan fontos, hogy nincs rám 10 perced
- Ő- bökött felém Jaime, mire Sebnek egy pillanatra leesett a szája, mivel még mindig egy bugyiban, meg egy pólóban voltam
- Szia- köszönt kicsit akadozva
- Hello- mentem közelebb- kérsz valamit?- lettem hirtelen udvarias
- Egy pohár víz jól esne- mosolyodott el
- Igen… fárasztó ez a négy emelet- nevettem fel, mire kicsit sértődötten nézett rám. Kimentem a konyhába, amíg a fiúk üzleteltek, majd 3 perc múlva tértem vissza a vízzel, de meglepődtem, nem is kicsit…- hol van Jaime?- kérdeztem értetlenül Sebet, miközben átnyújtottam a vizet
- Kicsit el kellett szaladni, azt mondta, addig maradjak, és szórakoztassalak
- Úgy, mint a liftben?- forgattam meg szemeim
- Ő… amiatt szeretnék elnézést kérni. Kicsit be voltam csípve, normál estben sosem tennék ilyet. Szeretem a barátnőm és nem akarom megcsalni, de… olyan más voltál…
- Hogy más?

- Más, mint akiket ismerek
- Értem- bólogattam, majd a kanapéra invitáltam
- Bocsi, hogy megzavartam az estéteket- szégyelli el magát
- Semmi baj- fogtam meg kézfejét, de rájöttem, rossz ötlet volt, és hirtelen elkaptam- ne haragudj…- kezdtem mentegetőzni- nem is tudom, mi ütött belé- ráztam meg a fejem
- Az, ami belém, abban a liftben- csúszott közelebb
- Nem azt mondtad, hogy sosem csalnád meg a barátnőd?
- Mi számít megcsalásnak?- hajolt egyre közelebb
- Én Jaimevel vagyok- suttogtam, de vastag, piros ajkai túl csábítóak voltak, így engedve a kísértésnek, megízleltem azokat…





- Sebastian, ezt neked is most kell kitalálnod?- bosszankodtam, mikor mondta, hogy a főnök beszélni akar velem személyesen és sürgősen
- Igen… sajnálom, de azt mondta, hogy azonnal, viszont nem akar bejönni, mert nem sérti meg a magánéleted…
- Vagyis lusta gyalogolni három emeletet- forgattam meg szemeim- de akkor megyek, gyorsan elintézem. Addig itt maradnál Kristennel? Mond meg neki légyszi, hogy mindjárt itt vagyok, csak elintézem a dolgot a főnökkel
- Persze, menj csak- mosolygott, mire én azonnal rohanni kezdtem, le a lépcsőn, ki a házból. A főnököm ott várt, és már kicsit ideges volt
- Hol voltál ennyi ideig? A nagyanyám leérne ennyi idő alatt!
- Az autóm gyorsaságáért fizetnek, nem az enyémért
- Na az ilyen szemtelenség az, amit nem tűr a csapat! Gondolkozz a viselkedéseden, ha még továbbra is ülést szeretnél nálunk
- Komolyan este fél 10-kor kell magának a szerződésemről beszélnie?
- Talán baj? Egy jó pilótának mindig van ideje a tárgyalásokra
- Időm van… kedvem nincs
- Ezt majd egy tárgyalás keretében megvitatjuk… de ne legyenek nagy reményeid a jövő évi üléssel kapcsolatban
- Ennyit szeretne? Mert akkor mennék, mert dolgom van
- Igen, és még annyit, hogy jövő hét csütörtökön be kell jönnöd a gyárba
- Jó, nem felejtem el. Viszont látásra, szép estét- szaladtam máris az emeltre és meg sem vártam Robert válaszát. Lihegve értem az ajtóba és loholás miatt, de mikor beértem, kicsit elkeseredtem… Kristen szája épp Sebastian ajkára volt tapasztva és szinte éreztem, hogy izzik köztük a levegő. Nem mentem oda, hanem csöndben megbújtam, és figyeltem, mikor veszik észre magukat
- Ez igen- mondta először Seb
- Én… nem akartam- jött zavarba Kristen, és csak ekkor esett le… ő kezdeményezte a csókot
- Nekem jól esett- vigyorgott Sebastian, de legszívesebben betörtem volna az orrát
- Sebastian, menj el… Jaime bármikor visszajöhet, és… ezt meg kell beszélnem vele
- Te el akarod neki mondani?
- Igen- bólintott Kristen magabiztosan, és ezzel kicsit meg is győzött a megbánásáról
- Oké, de remélem, még látlak- állt fel Sebastian
- Erre nem tudok mit mondani- rázta meg fejét lemondóan Kristen és mikor Seb megfordult, idejét láttam annak, hogy leszaladjak az első lépcsőfordulóba. Mikor odaértem, ismét fölfelé indultam, hogy Seb lássa, csak most érkeztem
- Máris mész?- kérdeztem tőle, mintha semmit nem tudnék
- Igen, és ne haragudj a zavarásért- erőltetett egy mosolyt és már el is tűnt a lépcsőház végén
- Itt is vagyok- léptem be vidáman a nappaliba és egyenesen Kristenhez mentem, várva, hogy elmondja, mi történt, de az este csak pergett és pergett, ment a film, beszélgettünk, és mikor a lefekvésről lett szó, nem bírtam tovább…- láttam- jelentettem ki, mire arca elborzadt
- Sajnálom, el akartam mondani, de… nem volt erőm
- Miért tetted?
- Nem tudom… annyira csábító volt. Valahogy… olyan ellenállhatatlan
- Kérdezhetek még valamit?
- Igen- bólintott, és arcán legurult egy kósza könnycsepp
- Ha most nem kérdezek rá, elmondtad volna?
- Igen- válaszolta magabiztosan- csak nem ma este akartam… mert ez így olyan szép…- jelent meg arcán egy halovány mosoly- te vagy az egyetlen, aki igazán ébresztett bennem valamit, másfél év óta
- Akkor az a másfél év még kicsit kitolódik- álltam fel kicsit sértődötten és az ajtóhoz mentem- majd… majd hívlak- mondtam neki háttal állva és kimentem az ajtón.
Leértem a lakásomhoz és bezárva magam mögött az ajtót letusoltam és ágyba bújtam. Eléggé megbántott az, amit Kristen tett… még csak alig ismerem, de máris képes ilyesmire?
Éppen elaludtam volna, mikor hal kocogtatást hallottam az ablakon. Felkapcsoltam az ágy melletti állólámpát és csak akkor láttam meg, hogy Kristen van az ablakban… Odarohantam és azonnal beemeltem aprócska szobámba
- Te meg vagy húzatva?- öleltem magamhoz szorosan- le is eshettél volna
- Tudom, de így talán elhiszed, hogy valóban megbántam, amit tettem, és nem akarlak elveszíteni
- Tudom- csókoltam meg szenvedélyesen és miután becsuktam az ablakot, amin keresztül bejött, karjaim közt hajtotta álomra a fejét, de az éjszaka közepén ismét elszomorított, mikor Sebastian nevét sikítva riadt fel álmából.

***
Sziasztok!
Meghoztam gyorsan a frisst, egy ilyen izgalmas verseny után!:)
Gratulálok Sebnek a remek teljesítményhez, bár az egész mezőny remekelt. Remélem mindenki jól szórakozott és ha még van sulitok, akkor kitartás, de ha már most is szünet van, jó pihenést, és használjátok ki! :)
Puszii:*