5. rész

5.rész

Reggel kisírt szemekkel ébredtem, de muszáj volt munkába állnom. Mivel még csak péntek volt, elég sok megrázkódtatás vár még rám, főleg, hogy mindig szembe találkozok majd Jaimevel.
Letusoltam, majd komótosan megreggeliztem és szépen felöltöztem. A szokásos smink és haj, és fotós társammal az aulában találkozva már indultunk is. Hamar kiértünk a pályára, és folytattuk munkáinkat. Egy darabig elmentem vele fényképezgetni és pontosítottam a képekhez való elvárásaimat. Amint megláttam Sebet, elköszöntem Franktól és a pilótához rohantam
- Esedékes lehetne most az interjú?- lihegtem egy kicsit
- Csak nem futottál- nevetett fel
- Haha- mosolyogtam szarkasztikusan- akkor? Van egy kis időd?
- Ha vársz egy pillanatot, elintézem, hogy a tiéd lehessek- kacsintott rám
- Ne kezd előröl…- dorgáltam meg
- Igen is- szaladt egy szőke nőhöz, majd pár perc múlva vissza is tért- 20 perc elég?
- Bőven
- Akkor gyere, bemegyünk a pihenőmbe, ott mégis kényelmesebb
- Nekem oké- rántottam meg a vállam és követtem a szőkét. Nagyjából 10 perc séta után értünk a Red Bull home-hoz és onnan már csak pár lépés volt Seb pihenője- nagy- nyögtem be, mikor megláttam a szobát
- Pedig kis helyen is elférek- nevetett fel- akkor kezdjük? Nem akarlak feltartani, meg gondolom inkább Jaimevel vagy- mondta kicsit csalódottan
- Már nem vagyunk együtt- csúszott ki a számon, pedig reggel elhatároztam, hogy nem mondom el neki
- Valóban?- csillant fel a szemiben a remény- szabad tudnom, hogy miért?
- Tegnap este lefeküdtem Fernandoval és kidobott- mondtam nemes egyszerűséggel
- Most nem is tudom, min legyek kibukva… hogy megcsaltad, vagy hogy Fernandoval, vagy hogy ilyen egyszerűen veszed ezt az egészet
- Amúgy is dobni akart. Gondolom én…
- Akkor már szabad voltál?
- Nem… csak nem éreztem magam lekötve
- És miért pont Fer?
- Mert van közös múltunk és felidéztük- forgattam meg a szemeim- kezdhetjük?
- Csak egy utolsó kérdés- mosolygott de nagyon- te együtt voltál Alonsoval?
- Miért, nem nézed ki belőlem?
- Hány éves is vagy?- mért végig
- Ilyet nem illik megkérdezni egy nőtől
- Tudom, hogy nem fogod letagadni
- 24…
- De mikor voltál együtt vele? Meg én miért nem emlékszem rád?
- Mert mikor én vele mászkáltam a padockban, te még csak álmodozni mertél az F1-ről
- Hány évesen voltál együtt vele?
- 16- válaszoltam, mire a szájában lévő vizet félrenyelte- akkor még ő sem volt idős…
- De az akkor is sok idő- mondta szaggatottan és köhécselt
- Most én vagyok a téma, vagy te?
- Te érdekesebb vagy, mint én- vigyorgott- nincsenek ilyen „tini-kalandjaim”- mutatott macskakörmöt
- Vicces, Sebastian- hangsúlyoztam a teljes nevét
- Ne- vett vissza a mosolyából
- Akkor kérdezhetek?- vettem elő a tollat meg a papírt
- Bármit- készült neki, és az interjúval 15 perc alatt végeztünk
- Nagyon köszönöm- nyújtottam felé a kezem a beszélgetés végén
- Nem kaphatok olyat, mint Fernando?- nézett kölyökkutya szemekkel
- Fogd be, Vettel- csaptam a hasára és kiviharzottam a helységből.
Hamar megkerestem kollégám és visszamentünk a hotelbe. Elkértem a képeket és ismét dolgára engedtem, míg én összeszerkesztettem a két interjút, meg a képeket. Nagyjából három, vagy négy oldalnak kell lennie, mivel minden héten van egy melléklet, és F1 hétvégéken a melléklet a pilótáké, meg a versenyeké…
Sokat dolgoztam, és mikor az órára pillantottam, az már 11-et mutatott. Felhozattam a vacsorát, és amíg az megérkezett, letusoltam. Ám a párolt csirkemellem nem egyedül érkezett…
- Mégis mi a fészkes fenét csinálsz itt?- kérdeztem kicsit ingerülten, de Fernando beljebb noszogatott
- Hiányoztál- rántotta meg a vállát és megkóstolta a vacsorám
- Egy, az az enyém, mert ma még nem is ettem semmit. Kettő, normális magyarázatot várok, és három, neked a versenyre kéne készülnöd alvással, nem pedig engem szórakoztatnod
- Egy, éhes vagyok, mert nem nagyon ehetek semmit, kettő, nincs jobb magyarázatom, három, veled jobban megy az elalvás- nézett rám édesen
- Nem maradhatsz- jelentettem ki
- Miért nem? Ideáig bujkáltam, csak miattad. Tudod milyen nehéz volt ellógnom a főnököm, az edzőm, a sajtósom és a riporterek elől?
- Nagyon nagy áldozat- csapom össze a két kezem- ha idáig tudtál osonni, menni fog visszafelé is
- Jó, az az igazság, hogy beázott a tetőm
- Egy felhő nincs az égen, egy luxusszállodában laksz, a legfelső emeleten… túl sokat pisilt a madár?- néztem rá csípőre tett kézzel
- Jó, tényleg hiányoztál- karolt át- és ez is- adott a számra egy apró csókot
- Nem mondom, hogy rossz volt, de ebből ne csinálj rendszert- mosolyogtam és én is megpusziltam száját, mire ásított egyet
- Látod? Máris fáradt vagyok- vigyorgott

- Feküdj le, megvacsorázok és én is megyek
- Jó, de siess- puszilta meg nyakam és bement a hálóba.
Nagyjából 10 perc alatt vacsoráztam, majd megmostam a fogam, és befeküdtem a már édesen szuszogó Fernando mellé. Amint besüppedt alattam az ágy, azonnal átkarolt, és be kell, hogy valljam, én is könnyebben el tudtam aludni…
Reggel, vagyis nekem inkább hajnalnak tűnt, de hangos ajtóverés keltett fel. Fernandoval fáradtan és tanácstalanul néztünk egymásra. Lassan kimásztam az ágyból és felkaptam magamra egy köntöst. Az ajtóhoz vonszoltam magam és kinyitottam
- Jesszus. Neked nem kéne energiaitalt innod- engedtem be a németet
- Nagyon vicces. Beszélnünk kell…- tördelte az ujjait
- Mi a probléma?- dörzsöltem meg szemeim és a pultnak támaszkodtam
- Ugye tegnap adtam az interjút és azt le fogod adni…
- Igen, miért? Valami nem stimmel vele? Nem engedélyezed, hogy leadjam?
- A párkapcsolatban él részt írd már át arra, hogy egy hűtlen ribanc élettársa volt
- Parancsolsz?- ébredtem fel rögtön
- Most kaptam egy hívást Melanietól, a testvéremtől, hogy Hannaról valami képek vannak a neten, egy másik fickóval
- Seb, én ezt akkor fogom leírni, ha biztos lesz. Ha meg tényleg nagy felhajtást akarsz, akkor jobban fog jönni, ha most ezt írom le, és a pozitív mellé tudják tenni a negatívot
- De ez nem ilyen egyszerű!- csattant fel és megemelte hangját- házasok vagyunk. Minél nagyobb a sajtó szele, annál hamarabb mondja ki a bíróság, hogy elváltunk
- Várj, ezt nem is mondtad- ráztam a fejem összezavarodottan
- Persze, akkor még jobban elítélsz azért, amit tettem…
- Mit tett?- jött ki Fernando felöltözve
- Bocs, hogy zavarok- hajtotta le német fejét- de akkor meg tudnád oldani, hogy minél botrányosabbnak tűnjön?
- Nézd, Seb… én nem vagyok egy szennylap írója, sem szerkesztője, sem semmi… amit megtehetek, azt beleírom, de nem fogom ócsárolni azt, akit nem ismerek
- Nem tennéd meg értem?
- Nem, Sebastian. Ezt senkiért nem tenném meg
- Én is kérdeztem valamit…- kezdett rá megint Sebastian
- Sok sikert holnap- mondta a német a vetélytársának és ki is viharzott
- Mi volt ez?- tagolta a szavait Fer
- Tegnap csináltam egy riportot vele, de most azt kérte, hogy javítsam ki- néztem értetlenül még mindig az ajtó irányába
- És mi volt az, amiért el kéne ítélned?
- Mikor először találkoztam vele, a barátnőjével volt, én meg Jaimevel. Egyszer megcsókolt, és nekem azt mondta, hogy a lány a barátnője, nem pedig a felesége
- Uh, ez bonyolult nekem, korán reggel- vakarta meg a tarkóját és adott egy csókot
- Tudom, neked nem is kell ezzel foglalkoznod. Hátha megfájdul a fejed- kuncogtam
- Hé, ez nem volt szép- kapott fel derekára
- És mi lenne szép?- csókoltam meg ismét
- Azt megmutatom- vitt vissza a hálóba, és egy kicsit elszórakoztattuk egymást…
Nem sokkal 10 óra után kikeltünk az ágyból és egy gyors reggeli után a pályára mentünk. A kis német tényleg hajnalban tört ránk és meg sem lepődtem, mikor megláttam, hogy már a mérnökével beszélget…
- Ügyes legyél- csókoltam meg lopva Fert, majd a sajtós részlegre mentem. Ott találtam meg Frankot is- bocsi, hogy nem voltam lenn- nyújtottam át neki egy kávét
- Ez egy bocsánatkérés?- kérdezte mosolyogva
- Olyasmi- nevettem fel- miről maradtam le?
- Oh, egy érdekes veszekedésről. Sok képet csináltam róla.
- Kik vitáztak? És mikor?
- Ma reggel, nagyjából egy órával ezelőtt. Sebastian, meg az edzője. Nem tudom, min kaphattak össze, de elég durva volt… Seb megütött egy biztonsági őrt
- Hol van most?- kérdeztem kétségbe esetten
- A pihenőjében, gondolom… miért? Meggyünk kutakodni?- dörzsölte össze a tenyerét,egy sunyi mosollyal
- Te maradsz, a sunyiságoddal együtt- utasítottam, majd lerohantam a RB home-hoz. Amint szembe találtam magam a szőke nővel, akihez a múltkor Seb odarohant, hogy velem jöhessen, azonnal megszólítottam- Britta?- kérdeztem félve
- Igen?- fordult hátra
- Nem mint újságíró, hanem mint egy barát… hol van Sebastian?
- Te vagy Kristen, igaz?- hunyorított
- Igen, én- válaszoltam kicsit bizonytalanul
- Győzd meg kérlek, hogy az élet nem áll meg. Hátha rád hallgat- sóhajtott egyet és el is ment. Gyorsan benyitottam az ajtón, és nem érdekelt, ki milyen furcsán nézett, rohantam Sebhez
- Mi történt- rontottam be hozzá
- Menj el- ült az egyetlen ép tárgyon a szobában
- Ezt te csináltad?- néztem körbe- lakásdekorálónak ne menj…- jegyeztem meg, mire egy halovány mosoly jelent meg az arcán- ugyan már- ültem le mellé a kanapéra- egy megcsalás nem ilyen durva
- De… hazudtam. Nem megcsalt…
- Hát akkor? Mi olyan szörnyű, hogy még az edződdel is összeveszel?- tettem kezem vállára, majd hátára csúsztattam és bízatóan simogatni kezdtem
- El fogok válni tőle, és nem érdekel, hogy mit mond Tommi. Amit tett, az megbocsáthatatlan
- Mit tett? Ezt próbálom kiszedni belőled… ha nem mondod el, nem tudok segíteni…
- Elment abortuszra… nélkülem, és az én beleegyezésem nélkül. Mesterségesen vetette el a babánkat
- Seb…én- rökönyödtem meg a hír hallatán. Köpni nyelni nem tudtam, és elképzelni sem azt, hogy most mit érezhet a német- minden rendben lesz- suttogtam- melletted vagyok
- Komolyan?- kérdezte halkan
- Most is itt vagyok, nem?
- De. És olyan jó- gördült végig egy könnycsepp az arcán
- És ne add fel most. Ki kell menned, és versenyezned. Egy remek szezonod van, ne dob el, egy ilyen dolog miatt. Lehet, hogy durva, ami történt, de te erősebb vagy ennél
- Köszönöm- fogta meg a kezem és egy puszit adott az arcomra- igazad van- állt fel
- És ki fog rendet rakni?- kérdeztem nevetve, mire csak megrántotta a vállát - Gyakori eset?- nevettem fel megint, de ismét egy borús pillantást kaptam- hééé- megígérted, hogy nem csinálod ezt
- Megígértem, hogy versenyzek. Azt nem, hogy mosolyogni is fogok
- Hát, Vettel, akkor nem látsz többet
- Miért nem?- nézett kétségbe esetten
- Mert ha nem mosolyogsz, nem is látlak… hol is vagy?
- Nem vagyok kisgyerek- öltötte rám a nyelvét
- Fél fokkal jobb
- Lesz jobb is- ölelt meg szorosan- még egyszer köszönöm. És sajnálom, hogy ilyen gyengének látsz
- Nekem az őszinteség mindig fontosabb volt, mint az erő. Meg abból van elég a bikádban- adtam arcára egy puszit nevetve- na de menjünk, és nyerd meg a versenyt- csaptam a fenekére
- Ez mi volt?- nevetett fel
- Ne kérdezz, köszönd meg
- Köszönöm, hogy megversz
- Én? Sose bántanálak- léptünk ki nevetve a szobából, majd a ki a home-ból.
Szinte végig hangosan nevettünk, és ezt persze mindenki észrevette. Sokan megbámultak és a csapatnak is lent volt az álla, hogy milyen más Sebi
- Mit tettél a kölyökkel?- jött oda Britta a verseny előtt
- Csak beszéltem vele- rántottam meg a vállam mosolyogva
- Nagyon bevált. Már csak rendet kell raknom- sóhajtott
- Ne csináld meg. Majd ő megcsinálja
- Mi?- nevetett fel- az én dologm
- Összerakni azt, amit ő szétszedett? Ha rajtam múlik, ő fogja megcsinálni- kacsintottam a szőke lányra- de most megyek, várnak egy másik bokszban
- Másik boksz?- kérdezte kicsit értetlenül
- Fernando a… nem tudom mim. Csak vele vagyok- mosolyogtam
- Ja, persze. Menj csak. És még egyszer, köszönöm
- Nincs mit- öleltem át végül barátságosan, majd Nandohoz mentem
Adtam az arcára egy szerencsepuszit, de végül a versenyt persze Sebastian nyerte meg. Boldogan repültem vissza Svájcba, mert az anyagot sajnos nagyon hamar vinnem kellett. A repülőgépen még átdolgoztam párszor az anyagot, majd leszállás után egyből a munkahelyemre mentem. Leadtam a 3 oldalas beszámolót, mire a főnök csak elismerősen bólintott…
Végül hazatértem a lakásomra, ahol végre egyedül lehettem. Lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Teljesen nyugodtan telt a délután és az este, másnap reggel 9-kor ébredtem.