2013. március 30., szombat

Szenvedélyek rabságában


3.rész
 Daria


Dallam. Számomra ez az élet. Ahogy a szél fütyül a fák között, ahogy néhány autós a forgalom miatt az autó dudáján tölti ki haragját, ahogy a hajók verte hullámok nekicsapódnak a falnak, ahogy a sirályok járják égi táncukat és ahogy a gitárom hangja beteríti a móló szinte egész részét.
Ma kivételesen egy parkba mentem zenélni, mivel a szél feltámadt. Nem szeretek ilyenkor a part közelében lenni. Ilyenkor mindenki feszült… a vitorlások örülnek, de még ők is csak egy kicsit.
Nem vagyok utcai zenész, de semmire sem szakosodtam. Magam az emberek szórakoztatása miatt élek, így a kedvenc elfoglaltságom, a zenélést össze tudom vonni az életemmel. Tudom, nem egy cél, hogy örökké az utcán üldögélek és zenélek, de megtehetem. A szüleim jókora vagyona miatt költöztünk Monte Carloba. Eredetileg Franciaországban éltünk, de aztán megunták az Eiffel-torony nézegetését, így a tenger mellé költöztünk. Egy percig sem mondom, hogy nem bánom. Imádom a tenger illatát, az itt pihenő és élő embereket. Lehet, hogy gazdagságuk miatt nagyképűek és beképzeltek, de pár órácskán keresztül minden ember elviselhető.
Jómagam nem vagyok az a fajta, aki szeret jópofizni. Megmondom, amit gondolok. A drága ékszerek és ruhák számomra mindennaposak, bár sokak szerint az ízlésem néha csorba. Ezt én is ki szoktam fejteni másokról, de ezt szemtől szembe teszem, nem az illető háta mögött. Gondolom már mindenkinek leesett, hogy miért vagyok a gazdag fattyaknak unszimpatikus. Mikor kimondom a „gazdag fattya” szóösszetételt, mindig mosolyra húzódik a szám. Hisz én is az vagyok. De nem szégyellem. Sőt, még szeretem is.
A szüleim gyakran kényszerítettek olyan helyzetekbe, melyekhez kedvem sem volt, de általában ezek nem tartottak 3-4 évnél tovább. Annyit meg kibírok, csak néha morgom meg azt, ami számomra nem kedvező. Mivel minden vagyon az enyém lesz, mert nincs testvérem, ezért már sokan környékeztek meg. Férfiak, nők, nem számított nekik semmi, csak a vagyonom. Életem nagyjából 3 éve az ilyenekkel való játszadozással telt. De már kezdtem unni, így nyílt lettem, és így adtam ki az útjukat.
Kedd délután 4 órakor fejeztem be a zenélést. Vannak emberek, akik még nem ismernek, így adományoznak nekem néhány aprót. Ezt mindig kedves mosollyal fogadom, majd a nap végén beadom egy alapítványnak.
Hazafelé sétáltam, és az óceán illata töltötte meg az orromat. Ez már azt jelentette, közel vagyok a házamhoz. Betöltve a 18. életévem elköltöztem otthonról. Már 2 éve élek egy kedves kis lakásban, a legjobb barátommal, Sebastiannal.
Igazi baráti viszony van közöttünk. Gyakran hoz fel hozzám lányokat és ő az az egy éjszakás típus. Mikor valaki nem akar lekopni róla, akkor jövök én. Pont, mint az „Így jártam anyátokkal” című sorozatban, Lili és Barnie. Nálunk is elterjedt, és mind a ketten imádjuk
- Megjött a dalos pacsirta- ölelt át, mikor beléptem. Drága öltönyt viselt, és illatozott a parfümjétől. Mikor átöleltem, még a tusfürdő illatát is éreztem a nyakán
- Használhatnál kevesebbet- legyeztem meg orrom előtt kezem, fancsali fejjel
- Neked nem jön be, de a többi csajnak igen- vigyorgott
- Csináltál kaját?
- Nem
- Csináljak?
- Nekem nem fontos- rántotta meg a vállát- jön valamelyik szexi kis barátnőd?- kacsintott rám
- Te beteg vagy. Most mész megint „vadászatra”- mutattam macskakörmöt- nem elég az neked?
- Még egy olyan hármasban, mint a múltkor benne lennék- nevetett fel
- Még jó, hogy nem voltam itthon- forgattam meg a szemeim
- De komolyan. Nem akarod áthívni az egyiket?
- Még meglátom, attól függ, hogy viselkedsz- vigyorogtam
- Ez zsarolás?- csatolta fel óráját és megnézte magát a tükörben. Fekete szövetnadrágot és világoskék inget viselt. Szemeit nagyon jól kihangsúlyozta az a ruhadarab. Emlékszem, azt még tőlem kapta tavaly karácsonyra. Mikor „nagy bevetésre” megy, mindig azt veszi fel. Erre vett fel még egy fekete zakót, majd haján igazított még egyet- na, milyen?- rántott vissza gondolataim tömkelegéből
- Aki az inget választotta, nagyon jó lehetett- próbáltam komolyan mondani, de belenevettem
- Az én beképzelt lakótársam- nevetett fel- de most komolyan
- Nem kell nekem hívnom ide senkit… Mindenki rád fog ragadni. Olyan ez a parfüm meg az ing, mint a légypapír
- Gondolkoztam- sóhajtott- komolyra kéne váltanom
- Hogy mi? Jól hallok?- vigyorogtam. Ilyet még sose mondott. Mindig is ő volt az, egész életemben, aki kerülte a komolyságot
- Komolyan. 25 éves vagyok. Már itt lenne az ideje, hogy találjak magamnak valakit- sóhajtott ismét
- Akkor van egy tanácsom- léptem hozzá közelebb és egy kicsit igazítottam az ing gallérján- ne a szupermodellek és a gazdagok között keresgélj- adtam egy puszit arcára, ami olyan sima volt, mint a babapopsi. Főleg innen lehetett tudni, hogy csajt akar. Nem a kedvenc időtöltései közé tartozik a borotválkozás
- Mit szólsz egy volt forma1-es feleséghez?
- Volt? Mi? Ezt nem értem- ráztam a fejem, mert fogalmam sem volt, hogy mit akar
- Azon mindig tök jó nők flangálnak- rántotta meg a vállát
- Amíg a külső alapján ítélsz, nem fogsz találni magadnak senkit. Bár olyat igen, aki mindenkivel lefekszik…
- Mint te?- emelgette szemöldökeit
- Miről beszélsz?- csaptam rá hasára, de a kezem zsibbadásából úgy ítéltem meg, hogy nekem jobban fájt mint neki. Izmos hasa olyan volt, mint a beton- ne feszítsd be!- sziszegtem, mert még mindig fájt a kezem. A hangyácskák csak lassan akartak lemászni róla…
- Bizony. Minden pasi, aki bejön neked, megkap
- Ugyan már- legyintettem- kívánatos vagyok- kezdtem sorolni ujjaimon- fiatal, szabad, elkötelezetlen, gazdag- emeltem ki a legfontosabbat- és szeretek szórakozni, meg szeretem a szexet- vigyorogtam a végén
- Igazi Daria válasz volt- vigyorgott- na, majd reggel jövök, ne várj meg
- Te meg ne legyél megint hangos a csajjal. A múltkor is a nyögésekre kelte- forgattam meg szemeim, de közben picit elmosolyodtam
- Ha legközelebb ez van, gyere át harmadiknak. Tudom, hogy akarod- nevetett fel, majd hatalmas mosolyát a kerek fenekét rugdosva taszítottam ki a lakásból.
Miután végre csend honolt a lakásban, összedobtam egy kis vacsorát, majd kiültem az erkélyre. Imádom ezt a lakást. Rá lehet látni a tengerre, a kikötőre, a jachtokra, és persze minden év májusában alattunk dübörög el a forma1. Imádom. Más szó nem írhatja el ezt a helyet. Mikor apa megvette nekem ezt a lakást, ki tudtam volna ugrani a bőrömből. Mikor megcsináltam nekik azt, amit kértek, kaptam cserébe valamit. De egy ilyen lakásra sosem számítottam volna.
Az egyik kedvenc könyvem volt a kezemben, és egy üveg martini az asztalon. Szívtam be a friss tenger illatát, és kortyonként fogyasztottam el az alkoholt az erkélyen. Este 11 óra lehetett, mikor bementem, letusoltam és eltettem magam másnapra. Minden este úgy fekszem, le, hogy egy nappal közelebb van a futam. Ma is lehúztam egy számot a naptárból, így már csak valóban 14 nap volt hátra az őrületig.
Lakótársam szerencsére már kitessékelte az aktuális nőjét, mire felkeltem.
- Elég csendben voltam?- kérdezte pimaszul
- Úgy aludtam, mint a bunda- vettem elő a tejet, majd egy bögrébe töltve leültem vele szembe az asztalhoz- na de mi történt?- kérdeztem, mikor ránéztem fancsali képére
- Dolgozni kell mennem és másnapos vagyok- hajtotta le a fejét
- Nem, ma nem ugrok be helyetted- jelentettem ki
- Ugyan már. Csak még egy alkalmat. Kérlek- nézett kutyus szemekkel
- De… tudom, hogy direkt csinálod! Már biztos, hogy 3 nappal előre szóltak, hogy menned kell
- Igen, de Samantha tudod, milyen ellenállhatatlan
- Megint azzal a ribanccal voltál?- forgattam meg szemeim
- Tudom, hogy ribanc, de legalább jól végzi a munkáját- rántotta meg a vállát- kérlek- állt fel és mögém settenkedett, majd masszírozni kezdte a nyakam. A vállam felé halat, majd még bal keze maradt a vállamnál, jobb keze lefelé kezdett el vándorolni- kérhetsz bármit- suttogta érzékien. Nekem szemim már csukva voltak, és jól tudta, hogy ezzel eléri azt, amit akart. Nem tudom, hogy miért, de sose tudtam ellenállni, egyetlen férfinak sem
- Jó- löktem el kezeit és felálltam a székről
- Nem akarod, hogy befejezzem?- vigyorgott, de komorra váltott, mikor a bögrémben maradt maradék tejjel szembe locsoltam
- Tartsd távol tőlem a mocskos kezed- mentem be a konyhába
- Pedig a múlt héten élvezted- kiabált és bement a fürdőbe
Apró mosoly kúszott a számra, mert eszembe jutott, mit műveltünk múlt hét vasárnap. Kicsit merengtem, majd megpofozgatva magam felszaladtam az emeletre és készülődni kezdtem. Tavaszinak mondható volt az időjárás, mivel májusnak már az elején jártunk. Egy kardigánt még azért betettem és hosszú nadrágot húztam.
Lementem a nappaliba, ahol Sebastian már leírta, hogy mi is lenne a mai dolga. Egész szórakoztatónak tűnt, így felkapva a cetlit meg a táskát lesétáltam az autómhoz és a forgatás helyszínére mentem
A kellékes, meg a sminkesek már tudták a mi titkunkat, hogy néha én ugrok be Sebastian helyett. Megint kicsit mérgesen néztek rám, mire csak megrántottam a vállam. A bukósisak alatt úgysem látja senki, hogy ki van ott.
Sebastian izmos volt, de egyben vékony is, így, habár melleim kicsit kiadta a ruha, nem lehetett felfedezni nagy különbséget. Felvettem az overált, majd a bukósisakot, és így léptem ki a rendezők elé. Valami reklámfilmet forgattak, amibe kellett egy jó sofőr. Sebastian jól vezetett, és szerencsére rólam is elmondható volt. A forma1-et ezért is szerettem… azt az útszakaszt zárták le, amelyen a monacói nagydíjat szokták megrendezni. Ismert volt már a hely, hisz a legtöbb reklámforgatás szintén itt szokott zajlani. A rendezővel bukósisakban beszéltem, és kitaláltam valami olcsó kifogást, hogy miért nem akarom levenni.
Nagyjából 15-20 kört mehettem, és kész is voltunk. Azt mondták, majd ők összevágják, de nem tudtam megállni, és a kamerák leállítása után köröztem még párat, nem is kicsi sebességgel. Jó volt kihasználni, hogy most legálisan tehettem… a köridőt mérte a kellékes, és mikor kiszálltam, elégedetten néztem az órára. Még mindig azt figyelgettem, mikor figyelmes lettem arra, hogy hátrál és furcsa az arckifejezése. Nem is értettem, hogy mire véljem, így hátra fordultam. Akkor pillantottam meg Christian Hornert, és az egyik pilótáját. Vettelt.
Felém jöttek, így gondoltam, hogy engem keresnek. Mikor odaértek, Horner azonnal kezdet nyújtott, amit én próbáltam a legférfiasabban viszonozni. Ezután Vettel jött, aki már kicsit furcsán fogadta a hangom. Sosem voltam jó hangutánzó, nem értem, hogy mit várnak. Szerencsére Horner kapott valami telefont, így mennie kellett. Megnyugodtam, hogy nem bukok le, de Sebastian ott maradt. Ez meg mit akar?
- Vedd le a sisakot- mondta, de én csak megráztam a fejem. Mikor a bukóm után nyúlt, elhúztam a fejem és rácsaptam a kezére. Nagyon erőszakosnak látszott, így az öltöző felé kezdtem el húzni. Minden erőmet bevetve rángattam, de alig akart megmozdulni. Mint nő, sosem voltam egy túl erős típus. Beérve magammal szembe fordítottam
- Mit akarsz?- kérdeztem még mindig elváltoztatott hangon
- Amit kint is- rántotta meg a vállát. Erre már nem tudtam mit lépni. Csak nincs olyan spicli, hogy beköpjön, így levettem a sisakom. Gondoltam adok drámai hatást is, így csukva volt a szemem, mikor leemeltem a fejemről, majd megráztam barna hajam, mely a vállamra omlott. Mikor kinyitottam a szemem, kicsit meg volt lepődve
- Egész kívánatos vagy, ahhoz képest, hogy Sebastiannak hívnak- nevetett fel
- A Sebastianok már csak ilyenek- utaltam arra, hogy ő sem néz ki rosszul és egy mosollyal tudtomra adtam, hogy érti, mire gondolok- miért voltál rám ennyire kíváncsi?
- Új csapattársat keresnek nekem, és Spanyolország előtt ide reptettek, hogy nézzem meg, szimpatikus vagy-e. Webber után erre is figyelnek
- És?
- Nagyon szimpatikus- harapott bele alsó ajkába és felnevetett
- Az az igazság, hogy a lakótársam full másnaposan jött ma haza. Így átvettem a helyét
- Ahogy látom, nem most először
- Hát nem- ráztam meg a fejem kicsit bosszúsan
- De ő már fiú, igaz?- kérdezte puhatolózva
- Igen, ő már Sebastian- nevettem fel- én pedig Daria vagyok
- Ez a név nagyon tetszik- villantott ismét egy mosolyt- akkor most mi legyen? Kérdezni fogják, hogy mit gondolok rólad
- Szerintem Sebastian akarna versenyezni, de csak fele olyan jó, mint én, szóval mond azt, hogy nem jöttetek ki
- Igazán biztos vagy magadban- mosolygott
- Ez az igazság- rántottam meg a vállam nevetve- nem lenne képes komoly munkát elvégezni
- És te? Nem akarnál te jönni?
- Nekem ez csak egy kisegítés. Nem ez az életem, meg az álmom, mint nektek, versenyzőknek
- Pedig jól fizet
- Hidd el, a végrendelet jobban- nevettem fel, de aztán rájöttem, hogy egy kicsit morbidra sikeredett- a szüleim gazdagok- kezdtem a magyarázkodást- és én vagyok az egyetlen gyerek
Bólintott
- Akkor mit mondjak majd?
- Nem voltam szimpatikus
- Pedig az vagy- mosolygott csibészen és lassan tolni kezdett a sminkes asztal felé. Lehúzta rólam overálom, majd felültetett az asztalra- nem vagy az az ellenkező típus…- mosolygott töretlenül
- Gyengéim a szőkék, meg a kék szeműek- túrtam bele hajába
- Ennyire nem vagy szégyenlős? Még alig ismerlek, és már képes lennél?
- Nekem egy szemkontaktus is elég- rántottam meg a vállam és ujjaim összekulcsoltam tarkója mögött
- Ezt a választ vártam- suttogta és egy puszit nyomott a számra, majd elkezdte levenni maradék
ruhadarabom.
Lefejtettem róla pólóját, és mivel már nem volt olyan ruhadarab, amelynek levétele gátolta volna szánk összetapadását, nyelveink vad és ritmusos táncba kezdtek. Olyan volt, mintha nem most lennék együtt először. Ajkaink és nyelveink azonnal összehangolódtak, csak bizonytalan mozdulatainkból lehetett volna kivenni, hogy most találkoztunk először.
Végig erősen tartott és mindent irányított. A saját mozdulataimról sem mindig tudtam eldönteni, hogy azokat most ő idézte elő, vagy én akartam. A kis helységbe, ahova még az előbb húztam be nagyon meleg lett. Arca verejtékezett, hisz mindent ő mozgatott és egy- egy kósza tincse a homlokához ragadt. Ahogy testünk összeért, verejtékeink is összemosódtak. Mikor éreztem, hogy gerincem megfeszül, lábujjaim pedig merev görcs után ellazulnak, Sebastian már nyakamba szuszogott. Őt kicsit hamarabb érte el a gyönyör, de töretlenül hajszolt engem is afelé, hogy érezhessem azt, amit ő. És sikerült elérnie. Fantasztikus orgazmusom volt.
Percekig pihegtünk egymáson, és izzadtságcseppjeink együtt folytak végig testünkön. Percekbe tellett, mire mindketten szabályozni tudtuk lélegzésünket és eltávolodott tőlem. Amíg ő alsóját vette fel, én megkerestem rendes ruhadarabjaim és visszaöltöztem civilbe. Némán öltöztünk egymás mellett
- Gondolom, nem én vagyok az első, aki mondja, de megjegyzem, hogy nagyon jó voltál- vigyorgott
- Te sem panaszkodhatsz. Szerencsés a barátnőd- mosolyogtam, és felvettem a melltartóm
- Amit nem tud, nem fáj neki
- Jó gondolat
- Nem fogod elmondani neki?
- Nem is ismerem. És biztos, hogy nem. Én élveztem. Hátha még egyszer párszor előfordulhat. Nem szeretem rontani a saját esélyeim
- Így még sose fogtam fel
Magához húzott, mikor már teljesen fel voltam öltözve. Szenvedélyesen megcsókolt, és az a csók perzselte ajkaim. Olyan volt, mintha parazsat tettek volna a számba. Égetett, de nem volt fájdalmas. Sőt, élvezetes volt. Nyelveink még eljárták utolsó táncukat és kicsit olyan volt, mintha úgy váltak volna el egymástól, mint költöző madár és a fészke… Ha más nem veszi el tőle, a tavasz beköszöntével ugyan oda költözik vissza.
***
Sziasztok!
Ma kaptatok egy meglepetést részt, és mivel a novellához jött össze komi, úgy gondoltam ez jobban érdekel titeket :)
A meglepetés oka pedig: Nagyon nagyon köszönöm a látogatásokat, már túlléptük a 20 000-et! Elmondhatatlanul boldoggá tettetek ezzel!!
Ismét nagyon köszönöm a komikat, amiket kaptam a novellához.
Mindenkinek nagyon kellemes ünnepeket és szép hétvégét kívánok!
És hogy kísértsem a szerencsétek, sok locsolót ;D
Csók:*

1 megjegyzés:

  1. Szia :)
    Én már nem tudom, mit írhatnék igazából..
    Hát fantasztikus lett :D
    Bármelyik folytatást nagyon várom !!
    Puszii < Kellemes ünnepeket Neked is !!

    VálaszTörlés