23. rész
Reggel, vagyis inkább hajnalban
felriadtam egy álomból. Természetesen ugyan az az álom, amely hetek óta kínoz…
Sebastiant még mindig nem találtam meg, és kezdek elveszni. Nincs senki, aki támogasson,
vagy egyáltalán beszéljen velem. Marit hazaküldtem, amíg én Sebet keresem, de
nem bizonyult jó ötletnek, ugyanis nagyon magányos vagyok…
Épp, mikor
a kávém iszogattam, kopogtak az ajtómon. Már szinte reménykedtem, hogy valaki
olyan lesz, aki elvisz és nem kell törődnöm másokkal, sem magammal, azt tesznek
velem, amit akarnak. De ahogy kinyitottam, sajnos pont az ellenkezőjével
találtam szemben magamat
-
Te meg hogy
nézel ki?- lök félre Bianka és beengedi magát
-
Neked is szia-
morgom és visszaülök a kávém fölé
-
Ez ma hányadik?-
kérdezi csípőre tett kézzel
-
Honnan számoljuk
a mát?- nézek fel rá, és érzem, elhagy az erőm
-
Úgy nézel ki,
mint aki 20 napja nem aludt
-
Csodálkozol?
-
Segítek- huppan
le mellém
-
Azt hiszem…-
kezdenék bele, de mintha nem is hallaná a hangom, folytatja a saját
mondanivalóját
-
Amíg nem voltál
otthon, kicsit átvettem a cég irányítását. Remélem nem gond- pakol ki az
asztalra vagy 5 vaskos dossziét- amúgy egész jól megy- vigyorog
-
Engem már nem
érdekel- sóhajtok- odaadom, nekem már nem kell
-
Fejezd már be-
lök rajtam egyet, de majdnem leesek a székről- nem kell az önsajnálat, meg az
egyebek. Felnőtt nő vagy, otthon vár a lányod és igazán lehetne benned némi
kitartás. A boldog élet szenvedésekkel jár. Na de most nem ez a lényeg- rázza
meg picit a fejét, hogy visszajöjjenek a gondolatai és folytatja előbbi
beszámolóját- szóval jól megy a cég, nem kell aggódni. A red bull-os befektetés
még mindig megvan, nem mondtam le, ahogy kérted. Apa jól van, köszöni a
kérdésed. Mari pedig már hiányol
-
És hol itt a jó hír?
-
Én vagyok-
vigyorog- na jó, nem
-
Visszavehetnél
egy kicsit- nézek rá
-
Jó, de most jön
a lényeg. Ugye szó volt arról, hogy akik elvitték Sebastiant, azoknak kell a
birodalom része. Vagy az egész… na de mivel megölted Ramónt, a fejet, aki nem
választott még magának utódot, ezért most nagy harcok vannak a helyért. De én,
mint megmentő és tökéletes nővér- fényezi magát- én vagyok most a vezetőjük
-
Hogy mi???-
köpöm ki a kávém
-
Nyugi, csak az
előnyödre válik
-
Te hülye vagy??
-
Nincs benne a
kezük Sebastian elrablásában és a szervezet minden erejét arra fordítom, hogy
megtaláljuk Sebet
-
És ha
megtaláljuk, utána mi lesz?
-
Apa onnantól
mindent elintéz
-
Ugye tudod, hogy
ebből nagyon rosszul fogtok kijönni?
-
Semminek nem
örülsz?
-
Hogy örülnék annak,
hogy megöletitek magatokat??
-
Te mit csináltál
itt 3 hétig?- néz rám kérdőn
-
Ez most egy
beugratós kérdés, ugye?- kérdezem majdnem sírva
-
Nem, mert én
otthonról többet derítettem ki Sebastianról, mint te…
-
Tudsz róla
valamit?- csillannak fel fáradt szemeim
-
Igen, méghozzá
ezt- vesz elő egy rendőrségi aktát
-
Mégis mi a fene
ez???
-
Gondolod, hogy
egy eltűnt személyről nem tartanak nyilván aktát?
-
De akkor… ha ez
a rendőrségé, mit keres nálad?
-
Gondoltam te
akarod elkapni azokat, akik elrabolták… és amúgy meg egy kis bájjal bármit el
lehet érni… és mindig van sajnos, hogy eltűnik egy-egy bizonyíték...-sóhajt
-
De ez szinte az
egész élete- lapozgatok bele
-
Hát… ez is
bizonyíték- mosolyodik el
-
Nagyon köszönöm-
pillantok rá és szorosan magamhoz ölelem
-
Semmiség, de
sietni kell az elkapásukkal, mert a rendőrség már észrevehette, hogy nincsenek
meg ezek az adatok…
-
De még mindig
nem vagyok megbékélve azzal, hogy mit csinálsz Carracasban…
-
Ja, igen, ez a
másik…- bámulja a padlót
-
Mi a másik?
-
Már nem
Carracasban vagyunk. Hanem Panamában
-
És mi van az
ültetvényekkel, meg raktárakkal?
-
Azokat nem
tettük át, helyi ellenőrzőket raktunk ki…
-
Ha hazamegyek,
lesz reform rendesen- nézek rá mérgesen
-
Szerintem jobb,
hogy megszereztem ezt a pozíciót és így tudok segíteni Sebastiannak
-
Tök jó tudni,
hogy azok állnak mögöttem, akik eddig a leginkább meg akartak ölni…
-
És van még
valami- szólal meg, mielőtt eltűnnék a szobámban
-
Igen?- fordulok
vissza
-
Tudom, volt az a
barátnőd… Catalina… szóval benne van Seb elrablásában
-
Gondoltam-
sóhajtok- meg egy Zane nevű fickó is, igaz?
-
Igen, de ezt
honnan…
-
Jók a
megérzéseim- rántom meg a vállam- de most lefekszem aludni
-
Jobb is, mint a
koffein…
-
Megpróbálom
kialudni magam, azután indulhatunk, rendben?
-
Oké, de
figyelmeztetlek, hogy már 2 hete nem dolgozom vasárnaponként, és sosem kelek 8
óra előtt- nevet fel
-
Semmi baj,
holnap vasárnap, de akkorra marad a terv elkészítése. Oké?
-
Rendben, és
aludj jól. És szólj, ha kell egy ölelés- kiabál utánam, mire bevetem magam az
ágyba és végre először, 3 hét óta, alszom.
Reggel madarak csicsergésére ébredtem. Ilyen is régen volt,
mivel eddig mindig a rémálmaim sikolyai visszhangzottak a fejemben. A Nap cirógatta
arcom és egy igazán szép napra ébredtem
-
Jó reggelt-
mosolygok Biankára, aki a kávéját iszogatja és újságot olvas
-
Szia,
álomszuszi- nevet fel- mikor indulunk?- teszi le az újságot
-
Vasárnap nem
dolgozol, nem igaz?- nyitom ki a hűtőt, mivel farkas éhes vagyok
-
Vasárnap nem, de
hétfőn igen…
-
Mi?- nézek rá
értetlenül
-
Hétfő van,
Lúcia. Átaludtál egy egész napot
-
Komolyan?-
képedek el
-
Nem akartalak
felkelteni, szóval… jobb is így. Már a terv is megvan, nézd meg, memorizáld,
aztán induljunk
-
Még eszek- húzom
el a szám és kipakolok magam elé egy csomó mindent
-
Azt mind meg
akarod enni?- nevet fel
-
Már 3 hete nem
ettem semmit…
-
Kész vagy?-
kérdezi Bianka kicsit idegesen
-
Igen, kész
vagyok- lépek ki a fürdőből
-
Még nem is
láttam ezt a farmerruhád…- dobol a lábával- de csinos- jegyzi meg mosolyogva-
akkor minden tiszta a tervben?
-
Igen, minden
olyan, mint a Nap
-
De ugye tudod,
hogy csak mi ketten leszünk, én pedig nem ölök embert
-
Tudom, te nem-
sóhajtok, mert ezt már elmondta vagy százszor- mivel megyünk?- kérdezem már a
fölszinten
-
Arra gondoltam,
hogy azzal- mutat az egyik ferrarira, ami a parkolóban áll
-
Biztos ez? Egy
red bullost akarunk megmenteni egy ferrarival?- nevet fel, majd végül beszállok
és az adott címre hajtok
-
Biztos, hogy
felkészültél?
-
Tudod, hogy
mióta várok erre
-
De… és ha
Catalinát kell megölnöd?
-
Sebastianért
bárkit megölök?
-
Még engem is?
-
Téged
megfontollak- nyomok egy puszit az arcára, majd kiszállok a luxusvilla előtt
-
Mr. Trouben-hez
jöttünk- mondja a kaputelefonba Bianka, mire az ki is nyílik és szabad előttünk
a pálya
-
Ki ez az ember?-
kérdezem
-
Majd ha vége,
mindent elmondok
-
Bianka- öleli
magához nővérem egy kövér fickó, majd megcsókolja. Próbálom visszafogni magam,
de úgy érzem, nemsokára kergethetem a rókát…
-
Titi- köszön
Bianka is, és még egy puszit ad a pasasnak
-
Kit hoztál?- néz
rám
-
Ő az, akiről
meséltem. Szép, nem? Beveszed a csapatba
-
És a szőke
gyereket kell cserébe fizetnem?- vakarja az állát
-
Nem érné meg?
-
De, valóban-
bólint, mire én teljesen elképedek. Semmi ilyenről nem volt szó, hogy csere
lesz, vagy ilyenek, Volt egy teljesen pontos tervünk, és azt kellett volna
alkalmazni… De végül is, most ehhez alkalmazkodom
-
Gyerek, Dezi-
nyújtja felém kezét Bianka, és akkor jövök rá, hogy ez tényleg csak játék
-
Nos, mikor
szeretnéd lebonyolítani a cserét?
-
Szeretném, ha
Cata is megnézné a lányt.. vagyis várj. Inkább ő hozza ide a fiút. És ha neki
megfelel Dez, akkor biztos jó
-
Zaneben is
bízom- fontolgatja a fickó
-
Jöjjön ő is-
ajánlja fel Bianka
-
Rendben…- hümmög
a pasas és nemsokára megjelenik Seb, és a két jómadár. Szegény teljesen sovány
és álmos. Kócos, nem is tudja, hol van…
-
Te.. ez… ez egy…-
kez habogni
-
Bedrogoztad?-
fogom rá a fegyvert
-
Persze, hogy be.
Az én ötletem volt- henceg Zane, de nem ér vele sokat, mert egy gyors golyót
kap a mellébe
-
Hogy… szerettem
őt!- sikít Cata
-
Én is szeretem
őt- bökök Seb felé. Meg azt a sportot is szeretem, amit űz, de lehet, hogy már
nem tud, ha túl sok drogot kapott
-
Ezért még úgyis
drágán megfizetsz
-
Ha majd nekem is
itt lesz az idő, hogy utánad menjek, remélem tárt karokkal fogsz várni a pokolban-
húzom meg a ravaszt és Catalina pár másodperc múlva a földre rogy
-
Vigyél ki innen-
utasítja a kövér pasi Biankát, mire ő csak eláll mellőle- te csapdába csaltál?
-
Van ez így-
rántja meg a vállát- de mondtam, hogy még fizetni fogsz érte
-
Megérte megölni
a kis nyápicot- röhög fel, mire bokán lövöm és ordítva a földre esik
-
Kérj bocsánatot-
állok fölé mosolyogva
-
Soha- szűri
fogai között a levegőt
-
Van még két
golyóm… ha gondolod, Bianka játszik veled egy kicsit
-
Öld meg, Lúcia,
kérlek- lábadnak könnybe a szemei, mire teljesítem, amit kér
-
Vége van-
suttogom és szorosan magamhoz ölelem- vigyük Sebet- rohanunk oda hozzá és
kitámogatjuk az autóhoz. Visszavisszük a szállodai szobámba és beadom neki az
ellenanyagot
-
Ezt honnan
szedted?- kérdezi Bianka a fiolákra nézve
-
Még azt a adták
be neki, amelyiket én fejlesztettem ki utoljára. Ha gyártok egy drogot, mindig
van hozzá ellenanyagom
-
Értem… de honnan
tudtad, hogy azt adták be neki?
-
Mert… egyszer
Catalinát majdnem megölték ugyanezzel. Gondolta majd így áll bosszút, mert
elhitették vele, hogy én akartam megölni
-
És valójában?
-
Valójában adni
akartam neki egy kicsit, hogy immunis legyen rá… de valaki kicserélte a
poharakat és én ittam meg, és ő lett bedrogozva. Az egy fenyegetés volt nekem,
hogy megölhetnek
-
Történtek nálad
lopások?
-
Nem mindig a
legjobb embereket vettem fel- sóhajtottam majd, ledőltem a kanapéra
-
Lefekszem
aludni, reggel… majd eldöntjük, mi lesz, rendben?
-
Persze- adok
neki egy puszit és ő el is megy
Hajnali 3 körül még mindig csak a kanapén feküdtem és a
plafont bámultam. Mikor mocorgást hallottam Seb szobájából azonnal felugrottam
és odaszaladtam
-
Sebastian-
suttogtam és éreztem, hogy hangom nem az igazi
-
Norma?- kérdezi
erőtlenül
-
Igen- suttogom
-
Mit tettél
velem?- nyitogatja szemhéját
-
Seb, most ne
beszélj, még be vagy drogozvaSzi
-
Szomjas vagyok-
köhögi
-
Hozok vizet-
pattanok fel és fél pillanat múlva már ismét előtte állok és itatom
-
Mi történt?
-
Majd
megbeszéljük, ha jobban leszel. Most aludj
-
Hol van Mari?
-
Otthon van, de
ne félj, te is nemsokára otthon leszel
-
Megígéred?-
szorítja meg kezem amennyire tudja
-
Ígérem
-
És azt is, hogy
ő az én lányom?
-
Seb…- suttogom
sírva
-
Megígéred?-
kérdezi megint, de szemei már csukva vannak
-
Igen- lehelem,
de nem is tudom, mit tegyek. Megcsókolom ajkait, majd visszamegyek a nappaliba.
Kicsit kutakodok Bianka dolgai között és érdekes dologra bukkanok
-
Ezt mégis mikor
akartad elmondani??- robbanok be ordítva a szobájába hajnali 4-kor és a
villanyt felkapcsolva a kezemben tartott papírlapot magasra emelem
-
Te turkáltál a
cuccomban?
-
Ez a te
aláírásod?
-
Meg tudom
magyarázni…- habogja
***
Sziasztok!
Ez lett volna a rész, bocsánat a rengetek csúszásért, de ha minden igaz, ezen a hétvégén hozok még részt, és az is lehet, hogy az lesz az utolsó.
A blog pedig megmarad, és nem tudom, hogy mikor, de új történettel és novellákkal fogok jelentkezni! :)
Puszii, és nagyon szép estét!! (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése