2012. augusztus 27., hétfő

8. rész

          Sziasztok! Meghoztam nektek az új részt!:) Jó olvasást, remélem tetszik.:D

8. rész
Ismerkedés a többiekkel

Mikor reggel felkeltem hihetetlenül boldog voltam és kielégült. Ezt Seb is látta és mikor felkelt, rögtön egy puszit nyomott a számra, majd visszabújt a takaró alá. Lustálkodtunk még vagy fél órát, aztán kimentem pisilni és nem tudtam visszaaludni.
Még mielőtt visszamentem volna Sebhez megfésülködtem és megmostam a fogam. (Seb tanácsára tegnap vettem magamnak egy fogkefét, hogy amikor átjövök, tudjak fogat mosni. Nem mintha nem 1 percre laknánk egymástól..)
A fürdőből kiérve láttam, hogy a kis szöszi még nagyon fáradt, így hagytam aludni. El is hiszem, hogy az, mivel még csak most lesz 8 óra.
Lementem és kisé körbekémleltem a lakást. Megtaláltam a lenti fürdőt, meg a további 3 szobát, ami szinte üres volt. Csak egy ágy, meg egy szekrény volt bennük. A pincében volt egy elég nagy edzőterem, ami nagyon megtetszett. Tudom már, hogy ma mire veszem rá a német pilótámat.
Persze a mosókonyhát is megtaláltam, ami tele volt Seb szennyesével. Beraktam egy mosást, majd kiteregettem. Még mindig aludt.
Kezdtem éhes lenni, így visszamentem a konyhába és csináltam tojásrántottát, meg egy bögre kakaót. Felmentem Sebhez, hogy szóljak neki, de már nem volt az ágyban. Biztos a fürdőben. Kiabáltam neki, hogy jöjjön, és 5 perc múlva a konyhában is volt
-          Bocsi, csak kimentem fésülködni- mosolygott, majd egy puszit nyomott az arcomra- az a kakaó az enyém?- kérdezte csillogó szemekkel és felém fordult
-          Persze, hogy a tiéd- mosolyogtam és kaptam egy hatalmas csókot
-          Mit terveztél mára?- kérdeztem, miközben elpakoltam magunk után és Seb a kakaóját iszogatta
-          Semmit- jelentette ki határozottan- ma egész nap lustálkodni fogok.
-          Tényleg?- néztem rá boci szemekkel és lefelé hajlott a szám
-          Miért? Mit akarsz csinálni?- kérdezte kedvetlenül, mert gondolom rájött, hogy mozogni akarok
-          Ma reggel, mikor te még aludtál, én körbenéztem a lakásban. És a pincében megtaláltam a konditermet.. Neked nem kéne egyébként is edzened?
-          Ezt most komolyan gondoltad?- kerekedtek ki a szemei- ma kondizni akarsz?
-          Igen- bólogattam hevesen, majd odasétáltam mellé - de ha gondolod, utána mást is csinálhatunk- kacsintottam rá és a nadrágjára mutattam
-          Ó..- kezdett el gondolkozni- ez így már egészen máshogy hangzik. Megyek és átöltözöm, jó? Te is vegyél fel valami… valami rövidet- kacsintott rám és mikor felállt rácsapott a fenekemre és kajánul vigyorgott.
Még jó, hogy sportcuccot is vetettem vele, most nem lenne mibe futni, meg erősíteni.

A pulcsit az elején még felvettem, de miután már kb. 20 perce futottunk és a pincében elég meleg volt, levettem. Sebbel egész jól tudtam tartani a tempót, csak az erősítős feladatokból csinált kétszer annyit, mint én. Mikor fekvőzött egyszer ráültem a hátára, de úgy is ki tudta nyomni. Nagyon büszke volt magára.
Mivel ma az volt, amit én akartam, megbeszéltük, hogy holnap az lesz, amit ő szeretne. Mikor ezt kitalálta, el sem kellett mondania, hogy mit szeretne majd. Már tudtam. Egész nap az ágyban fogunk dögleni, és 2-3 óránként boldogítjuk egymást testi örömökkel. Habár csak most találkoztunk, kinézem belőle, hogy ezt fogja csinálni…
Edzés után még kimentünk a medencéhez és úsztunk pár hosszt.
Seb kitalálta, hogy versenyezzünk és én rábólintottam. Ha ő nyer, megyek vele holnap után Milton Kays-be, ha én nyerek, akkor kényeztetve leszek 1 hétig… Ő nyert, így kezdhettem gondolkozni, hogy miket vigyek.
A medencében még bepótoltuk a „csalit”, mi szerint Sebastian ma velem edzett. Érdemes volt ebbe belevinni.
Hihetetlenül jól telt a nap további része. Filmeztünk, beszélgettünk, csókolóztunk. Nem is kellett nekem már semmi más. Este még megfürödtünk, majd egy kis TV nézés után mindketten álomra hajtottuk a fejünket.
-          Jó reggelt, édesem- ébredtem Seb lágy hangjára és simogatására
-          10 perc -húztam a fejemre a takarót és majdnem visszaaludtam
-          De fel kell kelned, nemsokára indulunk- kelt fel mellőlem az ágyról és átjött az én oldalamra. Egy könnyed mozdulattal lerántotta rólam a takarót
-          Mi?- kezdtem nyitogatni a szemeim- te ma menni akarsz valahova?
-          Miért?- mosolygott - mit hittél?
-          Őszintén?- keltem ki és belebújtam a papucsomba- hogy egész nap feküdni fogunk, lustulni és szeretni egymást
-          Hát ezt rosszul gondoltad- nyomott egy puszit a számra és a fürdőbe terelt- gyorsan öltözz, reggelizünk és utána indulás
-          Jó- mondtam egyhangúan, mert még nem fogtam fel, hogy tényleg megyünk valahova.
Lehet, hogy félreismertem.
Mikor leértem, láttam, hogy egy tál gőzölgő amerikai palacsinta és egy bögre friss kávé vár. Nagyon meglepődtem. Nem tudtam, hogy Seb tud főzni, azt meg végképp nem, hogy még kávét is csinál. Főleg, hogy nagyon nem szereti. Leültem mellé a pulthoz, megreggeliztünk, majd jól felöltöztetett Seb és az ajtóhoz mentünk.
                        Nem tudtam, hogy mi várhat rám, mivel gyalog indultunk el és Sebnél volt egy hatalmas kirándulótáska. Kb. 10 percet mentünk, mikor a kis szőke végre megállt és én lihegve utolértem.
-          Köszi, hogy megvártál- lihegtem neki és mérgesen néztem rá
-          Jól van, bocsi- nevette el magát- csak ne nézz így.. félek
-          Jó- enyhültem meg és én is megengedtem egy mosolyt. – Most mire várunk?- néztem rá kérdően, mert egy mező szélén álltunk és egy hegy lábánál.
-          Arra- mutatott Sebastian a levegőbe és nagyban integetni kezdett
Én csak bámultam tátott szájjal, mint aki még sosem látott repülőt. Ott álltam és néztem, ahogy leszáll, majd mikor Seb kicsit megrángatott visszatértem és elindultunk a repülő felé.
-          Szia haver- köszönt a szőke férfi, majd megölelte Sebet és lesegítette a barátnőjét a gépről
-          Sziasztok- köszönt Seb és felém mutatott. – Tommi, Sandra, ő itt Gréta a barátnőm. Gréta, ő itt Tommi, a személyi edzőm és a barátnője, Sandra
-          Sziasztok- integettem magamon kívül egy műmosollyal a fejem. Kicsit meglepett, hogy Sebastian az utolsó napját nem csak velem tölti
-          Jött kínozni- mutatott nevetve a finn felé és a kezemet megragadva beszaladtunk a hegy lábánál lévő erdőbe.
 A gép - amint leszálltak újdonsült vendégeink- ment is tovább. Ha jól láttam, a RedBull magángépe volt az, amivel jöttek. Már egy kicsit előrébb tartottunk, mikor Seb megszólalt
-           Látom, hogy bánt az, hogy nem csak veled foglakozom. Ígérem, hogy valamikor bepótoljuk, de már nagyon rég láttam Tommit és Sandrát és csak most volt esély arra, hogy találkozzunk. Így, négyen. És Tommi nekem mondhatni a legjobb barátom Kimi után. Mindent tud rólam, rosszat és jót. Velem van, mikor kell. És nagyon fontosnak találtam, hogy bemutassalak neki, minél előbb. Mert a legfontosabb dolgokat az életemben ő ismeri. És nekem te is az vagy- mosolyodott el, majd hátra fordult, mert beért minket a másik pár.
-          Szia- nyújtottam a kezem mosolyogva Sandra, majd Tommi felé. – Bocsi, hogy ez elmaradt az előbb, de ez az őrült itt mellettem futásra kényszerített- böktem Sebastian felé és egy őszinte mosoly jelent meg az arcomon
-          Jó kondiban vagy- mért végig Tommi, mire a barátnője megütötte a tarkóját
-          Ezt megérdemelted- mondtuk egyszerre Sandrával, majd hangosan nevetni kezdtünk. Erre Tommi előre sétált Sebhez és beszélni kezdtek. Elindultunk a hegynek föl.
Elöl a 2 fiú ment, mögöttük pedig mi, Sandrával. Nagyon jól beszélgettünk. Sok érdekességet mesélt magáról és még az is kiderült, hogy a dédnagyapja magyar származású volt. Elmondta még, hogy már majdnem 2 éve együtt vannak Tommival és már örülne, ha megkérné a kezét. Gyerekeket is szeretne. Jelenleg még főiskolán tanul, de a mostani év lesz neki az utolsó és ügyvédnek áll.
-          Jól elvagytok?- kérdezte Seb mosolyogva, csípőre tett kézzel a hegy tetején
-          Igen- vágtuk rá mindketten és az utolsó métereket még kisajtoltuk magunkból. Én jól bírtam, mert hozzá vagyok szokva a sok edzéshez, de Sandrát azért támogatni kellett egy kicsit.
-          Nézz oda, kicsim- húzott föl Sebastian egy magas szikla tetejére és megfogta a kezem. – Ott van a házunk- mosolygott és a nyakamba csókolt
-          A házunk?- néztem meglepetten Sebre, mire kicsit meghátrált és próbálta menteni a helyzetet. Ezt a beszélgetést Tommi és Sandra szerencsére nem hallották, mivel kerestek egy nagyobb követ, amire San le tudott ülni. Szegény tényleg elfáradt
-          Nem úgy értettem- hajtotta le a fejét Seb és leugrott a szikláról
-          De, Sebastian, úgy értetted- néztem rá és utána mentem
-          Nem tudom, hogy mi ütött belém- kezdett mentegetőzni mikor megfogtam a kezét és visszarántottam. Ezt már Tomék is észrevették.
-          Nem azzal van a bajom, hogy azt mondtad, amit- néztem mélyen a szemébe - hanem azzal, hogy meg akarod magyarázni. Kimondtad. Kész, ennyi, vége. Nem akarom meg nem történté tenni ezt az egészet, mert jól esett, hogy így tekintesz rám. Hogy van jövőnk. Csak nekem ez még gyors. - hajtottam le a fejem. 
-          Tudod, hogy várok- mondta megkönnyebbülten és szenvedélyesen megcsókolt
-          Mi miért nem csináljuk ezt?- hallottam Tommi hangját, de nem tudta befejezni a mondatot, mert San gyorsan megcsókolta.
Még ott voltunk pár órát, beszélgettünk, ettünk, kártyáztunk. Már 4 óra körül járhatott, mikor elindultunk visszafelé. Nagy szerencsénk volt, mert egyszer sem borult be az idő, és végig elég volt egy hosszabb nadrág és egy ujjatlan fölső. Sandra ruhája nagyon tetszett és ezt persze vele is megosztottam.

-          És gondolod, hogy megkéri a kezed?- kérdeztem meg San-t, mikor a fiúk már megint előrébb voltak.
-          Nem tudom - szontyolodott el- holnap leszünk 2 évesek és nagyon szeretném
-          Akkor biztos meglesz- próbáltam vigasztalni, de nem segítettem. Remek! Megint elrontottam…- gyakran hordasz gyűrűt?
-          Igen. Mindig van rajtam.
-          Mindig?- lepődtem meg és már tudtam, hogy miért nem kéri meg a kezét Tommi. Az a srác hihetetlenül bele van esve ebbe a szőke szépségbe itt mellettem. - Szerintem nem meri megkérdezni, mert mindig látja, hogy az ujjadon van valami. Lehet, hogy azt gondolja, még nem állsz készen „a gyűrűre”- mondtam a végét nevetve
-          Lehet, hogy igazad van- helyeselt nekem és sokkal vidámabb lett.
Mikor már beértük a fiúkat, a ház előtt toporogtak. Sebnek pisilnie kellett. Én még játszottam egy kicsit a lassú csigát, de mikor rájött, hogy eszem ágában sincs bemenni a lakásba, rám zárta a kaput. Végül San engedett be. Mikor beértünk, jót nevettünk Seb megkönnyebbült fején és az én házba jutásomon.
                        Már sötétedett, mikor San és Tom elindultak egy közeli szállodába. Nem tudom, hogy miért nem maradtak itt, de ezt nem akartam felhozni addig, amíg itt vannak. Sebbel kikísértük őket a ház elé, majd jött értük a taxi. Ma még itt vannak, majd holnap ők is jönnek Milton Kays-be. Mármint azt nem tudom, hogy San is jön-e, de mindenesetre örülnék neki.
                                   Sebbel visszamentünk a lakásba és én ledobtam magam a kanapén. Nagyon elfáradtam. Mikor meglátta, hogy kivagyok, leült a lábamhoz és masszírozni kezdte
-          Ez nagyon jó, Seb- élvezkedtem csukott szemmel. – Csak ne hagyd abba.
-          Nem tervezem - vigyorgott, majd váltott a másik lábamra
-          Egyébként miért nem maradtak?- néztem fel Sebre
-          Tommi…meg akarja kérni Sandra kezét, mert holnap lesznek 2 évesek. Eddig nem merte, azt mondta fél, hogy San nemet mond, meg hogy mindig van valami az ujján és az ő gyűrűje biztos nem hiányzik neki
-          De meggyőzted, hogy kérje meg, ugye?- kerekedtek ki a szemeim és felpattantam a helyemről
-          Persze- mosolygott Sebastian – ti is erről beszéltetek?
-          Igen- nevettem el magam és beültem Seb ölébe
-          Mi lenne- kezdte el csókolgatni a nyakamat- ha most a nap végéig azt csinálnánk, amit szerinted mára terveztem?
-          Nagyon örülnék neki Seb- mentem hozzá nagyon közel és éreztem, hogy kezd ébredezni- de most muszáj hazamennem, kimosnom és bepakolnom, mivel rávettél, hogy utazzak veled
-          Ne már- kezdett el hisztizni, de nem engedtem
-          Nekem is van mosógépem- pattan ki a fejéből- nagyjából 3 napra megyünk, szóval nem kell sok ruha, amiket vettél, azok úgy is itt vannak és végső soron meg átrohanhatsz a bőröndödért
-          Te sosem engedsz el?- kérdeztem tőle, de csak egy csókkal válaszolt.
Végül persze az lett, amit ő akart. Gyorsan beraktam egy mosást és átrohantam a bőröndömért. Mikor átértem, akkor láttam, hogy tele van a postaláda. Kiürítettem, majd a lakásban egy 20 perces rendrakás után visszasiettem Sebhez, aki már aggódott értem.. Mi lesz vele, ha én elkezdem az egyetemet?!... nem is akarom tudni.
                        Érdekes érzés volt megint nálam lenni. Sok minden felmerengett bennem. Seb időzítése, Christian csókjai… most először gondolok rá azóta, hogy elment. De holnap megint látom, és valószínűleg sokat leszek vele. Nem tudom, hogy hogyan fogom kibírni. Az a kapocs, ami köztem és Seb között van sosem lesz meg Chris és köztem. De egy olyasmi kialakulhat és az a baj, hogy még nem vagyok tisztában az érzéseimmel. Egyik fiú iránt sem.
-          Még a padlást is kitakarítottad?- kérdezte vigyorogva, de aggódva Seb, mikor visszaértem
-          Ha- ha nagyon vicces- mutattam egy műmosolyt, de aztán csak igazi lett belőle
Gyorsan lementem a mosókonyhába, kiszedtem a ruhákat és ki is teregettem őket. Ez alatt az idő alatt Seb összedobott egy vacsit, amit nagyon jó ízűen ettünk meg, de utána rám is és rá is várt még a pakolás. Megegyeztem vele, hogyha ő elpakol a konyhában, én bepakolok helyette. Rábólintott. A mosógépből még kipakoltam és kiteregettem és vasalni kezdtem. Seb nagyon aranyos volt, látta, hogy teljesen el vagyok havazva, így bepakolt magának. Persze engesztelést és kárpótlást kért érte. Gondolom, hogy mi lehet az, mivel mikor mondta egy hatalmas, kaján vigyor volt a képén.
Mikor befejeztem a vasalást egy közös zuhanyra még volt energiám, de Seb a végén így is azzal cukkolt, hogy most olyan volt velem, mintha egy vasalódeszkával lett volna. Na, köszi Sebi. De nem volt energiám vitatkozni vele, így csak befeküdtem az ágyba és egy jó éjt puszi után álomra hajtottam a fejem hajnali fél 2-kor. Az a tudat, hogy maximum 8 órát aludhatok, eléggé elkeserített, de reggel mégis fitten és frissen ébredtem, kis izomlázzal a vádlimban, a tegnapi túra után.
                        Sebet még hagytam aludni egy kicsit, de 10:30-kor már tényleg fel kellett kelnie, mert nélkülünk megy el a gép. A forgalmat sem ismertem, így nem tudtam, hogy mennyi idő alatt érnénk ki a reptérre, és gondolom, Seb nem úgy vezet itt, mint a versenypályán.
                        Mindent bepakoltam és már majdnem készen álltam az indulásra, de nem tudtam eldönteni, hogy melyik cipőm vegyem föl…

-          A jobb oldalit vedd föl- mosolygott Sebastian és levitte a bőröndöket. Mikor leértem, a magas sarkú volt rajtam. – én a másikra gondoltam- mért végig Seb és lehajtotta a fejét.
-          Gondolod, hogy hallgatok rád, miután megint a kék cipődet vetted föl?- nyújtottam ki rá a nyelvem és megcsókoltam.
Még utoljára visszanéztünk a lakásba, a csomagok már az autóban voltak. Sajnos Londonban is ugyanolyan időt jósoltak, mint itthonra, csak ott még esik is. Remélem, Seb rakott be egy esernyőt.
            A repülőtéren biztonsági emberek kísértek a magángépig, ami ránk várt. Mikor felszálltunk csak Tommi és San voltak fenn. Hihetetlenül boldogak voltak. Tom tényleg megkérte San kezét, aki egyenesen ragyogott. Egész repülőút alatt arról áradozott, hogy mennyire boldog és végre beteljesült minden kívánsága. Ő is nagyjából úgy öltözött fel, mint én, csak valamivel már rutinosabbnak számított és esernyőt is hozott magával.

Mikor leszálltunk a gépről, azonnal autóba ültünk és a gyárba mentünk. Volt némi idő eltolódás és a gyárban még csak pár szerelő volt benn, mivel még elég korán volt… Chris szerencsére még nem volt jelen. Seb látta rajtam, hogy egy kicsit feszengek, de végül nem kérdezett rá, csak megfogta a kezem és bevezetett a gyárba.
                        Mikor beértünk Tommi és San elmentek a büfébe, hogy elhíreszteljék az eljegyzést. Engem addig Seb körbevezetett és bemutatott a főmérnöknek és a csoportvezetőnek, akik (mindössze ők ketten) már nagyban dolgoztak. Sebbel még beszéltek pár szót, majd mi is a büfébe mentünk. Az idő múlását csak az a tény éreztette, hogy egyre hangosabban kell beszélni, mert nagy a zsibaj. Egyre többen érkeztek, míg végül az egész büfé tele lett szerelőkkel, mérnökökkel, kollégákkal. Mark Webber is betoppant, de Christiant még mindig nem látta senki. Ezen persze mindenki csodálkozott.
                        Seb bemutatott a „fontosabb” embereknek, de a többi szerelővel is találkoztam, bár csak futólag.
-          Kérsz valamit inni?- kérdezte Seb, mikor leültünk az egyik asztalhoz Sandrával és Tommival
-          Igen- mosolyogtam rá- hoznál nekem egy RedBullt?- nem válaszolt, csak bólintott és máris elindult. Pont elkezdtünk egy érdekes beszélgetést, mikor hirtelen minden elsötétült
-          Na, ki vagyok?- kérdezte egy torz férfi hang, kezét a szemem előtt tartva, hogy ne lássak
-          Christian?- törtem ki nagy örömömben és azonnal hátra fordultam, de csak egy meglepődött németet láttam.
Christian ezt az egész jelenetet a háttérből figyelte és már csak akkor lépett közbe, mikor kínossá vált a helyzet köztem és Seb között.  
U.i.: Most is várom a véleményeiteket! :)
U.i.2: Mit szóltok az új fejléchez?:$ Csak őszintén! (azok, akik eddig még nincsenek a szereplők között, de a fejlécen szerepelnek, nemsokára felkerülnek!)

4 megjegyzés:

  1. Szia!!
    Huha, Christian?? Szegény Seb...istenem, hát ez nagyon nem kellett volna!! Remélem azért nem kapnak össze ezen!!
    És nekem nagyon tetszik a fejléced, jó hogy az összes szereplő felfért rá!! M
    ár nagyon várom a folytatást!! Siess vele!!
    Puszi

    VálaszTörlés
  2. Szia Chrisee:)
    Wááóó milyen jó kis hosszú részt hoztál nekünk, de jóó :)
    Imádtam olvasni, tök jó volt, hogy görgettem még lejjeb és még mindig volt mit olvasni:)Örülnék ha a holnapi is ilyen hosszú lenne, örömmel olvasnám:D
    DE a TE részeidet mindig örömmel olvasom, mert annyira jó:)
    Na jól van nem nyáladzok itt tovább..
    Szóval a rész Seb és Gréta nagyon aranyosak és végre úgy tűnik összejöttek, VÉGRE!!
    Sandra és Tommi is nagyon aranyos párocska, de Seb és Gréta jobb náluk xD
    Jajj, ne mért kellett Christiant mondani??? Ezt nem tudom, hogy fogja kimagyarázni Gréta..Azért jó kis csattanó lett a végére :D
    Nagyon-nagyon várom a holnapi frisst!!
    Puszika

    VálaszTörlés
  3. Örülök Brigi, hogy tetszik a fejléc, reméltem, hogy elnyeri néhányotok tetszését:)) Lesz a történetben egy kis csavar, de nyugi...;) A következő részek szerintem nem lesznek ilyen hosszúak (sajnos), de pár részt megpróbálok majd ilyen hosszúra!:) Remélem nem zavar titeket a sok szó...:DD Holnap jön a folytatás, már nem kell sokat várnotok :DD
    pussz.

    VálaszTörlés
  4. Szia :)
    aztaaa ez nagyon jó rész lett :D örülök,hogy végül Tommi megérte Sandra kezét :) hát igen,az látszik,hogy Gréta nem tudja eldönteni,hogy most melyik férfit is szereti jobban.azért a vége az kemény volt,kiváncsi vagyok Seb hogyan fog erre reagálni a későbbiekben.nekem is tetszik a fejléc :)
    várom a folytatást.
    puszi

    VálaszTörlés