2. rész

Sziasztok!
Először is: Uram Atyám!
Álmomban sem mertem volna gondolni, hogy már az első nap több, mint 100 látogatója lesz az oldalnak és 5 állandó olvasója... és még nincs vége a napnak! És az 5 komment... komolyan mondom, hogy majdnem sírtam! :$ 
Köszönöm mindenkinek a segítségét és az érdeklődését. Nagyon kedvesek vagytok! És most tudom, hogy az összes eddig felállított szabályom felrúgom, de amiért ilyen kedvesek voltatok, itt a következő rész! :D Jó szórakozást, remélem jó hála :) <3

2. rész

Legyen, vagy ne legyen..?

            Reméltem, hogy a fiúk csak szórakoznak velem, de tényleg nem. Mikor megláttam a házam tágra nyíltak a szemeim. Az egész úton csöndben voltam

-          Ennyire azért nem kell örülni- szállt ki Seb és kisegített az autóból

-          Egyébként Kimi Raikkönen- nyújtotta felém mosolyogva a kezét- de látom, tudod ki vagyok

-          Gréta Bánfy

-          Hallod, hamarabb felismert téged, mint engem- háborodott fel Seb és az ajtóhoz lépett

-          Rendben Sebastian Vettel, most állj meg!- kiabáltam rá, mire ijedten nézett vissza rám. - Már nem akarok semmi mást, csak leülni az asztalomhoz és megvacsorázni. Bár lehet, hogy már ahhoz is túl fáradt vagyok. Kérlek, add ide a cuccaim, már nem megyek utánad, nem csinálok meg neked semmi mást

-          Jól van, jól van- jött vissza- csak véletlenül maradt a kezemben… már hozzám nőtt- kacsintott

-          Nagyon vicces, kac-kac- vettem a poént és elővettem a cigim- ha ezt nem vettem volna meg, most tuti, hogy a konyhakésért mennék

-          Mégis miért?- nézett rám ijedten a kicsi német, de aztán látta rajtam hogy egyáltalán nem gondolom komolyan, csak vicc

-          Az ember öngyilkos lesz tőletek- nevettem el magam és rágyújtottam egy szálra- nos én megyek is, akkor majd holnap biztos látjuk még egymást- fejeztem be a mondatot és a kapuhoz léptem

-          Még 4 napot vagyok itt, Kimi már holnap haza utazik- hangzott a válasz

-          Mikor mész Kimi?- fújtam ki a füstöt és ránéztem

-          Szerintem olyan délután 4-5 óra fele…miért?

-          Majd kijövök elköszönni- mosolyogtam és beléptem. A kapu be volt nőve sövénnyel, ők pedig nem látták, hogy megálltam a „zöld kerítés” mögött

-          Tőled el akar búcsúzni, hozzám meg alig szól- durcizott be Vettel és elindult befelé

-          Hé, haver!- szólt utána Kimi- szerintem nagyon kedvel…de a boltban valamivel nagyon elrontottad, ami tetszett neki

-          Mi? ezt nem értem… elrontottam, de tetszett neki?

-          Igen… azt mondta, hogy nem jó, de igazából hagyta

-          Mindenre ezt csinálta- válaszolta flegmán és belőlem majdnem kibuggyant a nevetés- bár várj… mikor jöttünk ki, a bugyijához csúsztattam a pénzt

-          Még le is fizeted- veregette meg Kimi (szerintem a vállát, ha jól hallottam) és bementek

Nem tudom, hogy mit hadobál itt ez a finn. Még hogy tetszett?..  Teljesen kínos volt. Bár igaz, ami igaz, legalább 6 hónapja nem volt senkim, és jól esett egy apró érintés.

Megvártam, míg bemennek és utána én is a házhoz léptem. Nagy nehezen betaláltam a kulcslyukba és a cuccokat a konyhába tettem. Gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem és éhesen bár, de halál fáradtan az ágyba dőltem és elaludtam.

            Reggel a madarak csicsergésére ébredtem. Még legalább 30 percet lustálkodtam, mikor nagyot korgott a gyomrom és a „konyhába parancsolt”. Még mielőtt ettem volna, megnéztem az időt. 11:30. Ennyit a reggeliről, ebédeljünk.

 Kinyitottam a hűtőt, kivettem a tegnap vásároltakat, csináltam még egy kávét és összedobtam a szendvicset, majd kimentem a hátsó teraszra reggelizni. A kilátás gyönyörű volt. Nem véletlenül szerettem bele ebbe a házba.. bár az ára igen borsos volt.

Kimentem, szippantottam egy nagyot a friss, svájci levegőből és leültem a kis asztalhoz.

Alig telt el 2 perc és a szomszédból egy hatalmas csobbanás hallatszott. Persze, hogy Sebastianék.

            Mikor Seb jött ki a nagy ugrása után a vízből, meglátott a teraszon és rögtön integetett. Persze visszaintegettem neki, de csodálkoztam, hogy nem üvöltötte körbe a fél völgyet és a hegyet, amin a házak álltak.

Nyugodtan megreggeliztem, majd bementem. Gyorsan felmentem fésülködni, hátha valamelyik fiúnak kedve támad átugrani. Igazam lett. Seb csengetett, hogy menjek át hozzájuk fürdeni. Hát ez hülye, gondoltam, magamban, kint, kb, 15 fok van.. nem tudom, hogy nem fagy meg

-          Gyere be, mert meg fogsz fázni- kezdtem el neki az ajtóban. Adok valami meleget

-          Szóval adsz valami meleget, hogy ne fázzak addig, amíg átveszed a fürdőrucid?- vigyorgott kajánul

-          Nem tudom Seb... nem akarok beteg lenni

-          Na, gyere már, ne kelljen könyörögni. Kimi is nagyon akarja és ott eszünk, grillezünk egyébként és aztán ő már megy is el. Akkor elbúcsúzhatsz

A tegnapira gondoltam vissza, mikor mondta, hogy a finnt jobban kedvelem, mint őt. Jól van, gondoltam, kicsit húzom az agyát- Jó, hát ha Kimi is szeretné, akkor megyek- ült ki nagy vigyor a fejemre, ami neki cseppet sem tetszett. Nem tudom, miért volt jó érzés ezt tenni, de az volt. 2 perc múlva már fürdőruhában jöttem le és neki tátva maradt a szája. Egy egyszerű bikini volt rajtam, de itt most a test volt a lényeg, és láttam is rajta, hogy őt is inkább csak az érdekli…

-          Kimi szereti a sárgát?- húztam még jobban az agyát, de már kezdtem sajnálni

-          Szerintem igent- ébredt fel, és a pokrócot, amit adtam neki, rám terítette- ne fázz meg- mosolygott, majd kikísért az ajtón

-          Bebújsz alá?- kérdeztem kedves mosollyal

-          Köszi, hogy megkérdezted.. mindjárt ide fagyok- nevetett fel, és a pokróc alatt átkarolt. Nagyon jól esett az érintése, de ezt megpróbáltam nem mutatni. Mikor átértünk Kimi már nagyban ült a jó meleg vízben és minket várt.

-          Kérsz egy RedBull-t?- kérdezte meg Seb, mikor ő is csobbant a barátja mellé

-          Igen, köszi- és félénken bár, de tudván, hogy nem nézek ki valami rosszul bemásztam.

Nos a „bemásztam” nem sikerült, mivel mikor az első lépcsőfokra léptem, Seb berántott a vízbe. Azt hittem, hogy megütöm! De jobb ötletem támadt

-          Köszi Sebastian a gyorstalpaló leckét, hogyan jussunk vízbe- mosolyogtam rá és odaúsztam Kimihez. Kicsit tettem neki a szépet, de tudtam, hogy vágja, mit akarok

-          Nos, Seb, hol az ígért RedBull-om?- fordultam az irigykedő szőke német felé és közben elfoglaltam a helyem a finn ölében

-          Hozom- morogta Seb és kiment a vízből, be a lakásba. Elég dühösnek tűnt, jobbnak láttam leállni. Mikor visszajött, már nyugodtan nyugtázta, hogy nem ülök Kimi ölében és a finn éppen kifelé tart

-          Hova megy?- kérdezte tőlem Seb, mikor hozta nekem az italt

-          Szerintem WC-re mosolyodtam el és egy kicsit hozzábújtam

-          Aha, szóval ezt csinálod- nézett rám lenézően

-          Mit?- kérdeztem értetlenkedve

-          Ha Kimi nincs, jó vagyok én is. Ne csináld ezt, Gréta- most először szólított a nevemen- fejezd be a játékot, mikor megismerkedtünk, nem gondoltam volna, hogy ilyen vagy.. Főleg, hogy neki- mutatott az ajtó felé- FELESÉGE van.

-          Tudom jól- mosolyodtam el azon, hogy féltékeny- nem vagyok olyan, jól ismertél meg. Hallottam, hogy mit beszéltetek tegnap este és csak húzni akartam az agyad a bugyis akciód után. Úgy látom, hogy sikerült- mosolyogtam és adtam az arcára egy apró puszit, majd a medence másik felébe úsztam, remélve, hogy követ. A számításom bejött

-          Szóval te végig hazudtál?

-          Nem hazudtam, csak feléd nem mutattam ki az érzelmeim

-          Vannak felém érzelmeid?- termett velem szembe és az arca nagyon közel volt az enyémhez

-          Nem tudom.. nekem ez nagyon furcsa. Érzek valamit, de még nem tiszta. Nem hiszem, hogy lehetne kapcsolat egy állandóan utazó forma1-es pilóta (akit mellesleg zabálnak a csajok) és egy helyhez kötött egyetemista között.

-          Te már gondolkoztál ezen?- képedt el Seb és elmosolyodott- én még abban sem voltam biztos, hogy komolyan szóba állsz-e még velem

-          Persze, szimpatikus vagy, német, szőke, kék a szemed és a RedBull a kedvenc csapatom

-          Hát ennek örülök

-          Mikor eszünk?- dörzsölte össze a tenyerét az éppen visszaérkező finn, és egy nagyot csobbant a medencében. Seb egy csúnya nézéssel nyugtázta akcióját, főleg, mivel szétrezzentünk, és szerintem mást akart, nem enni. Bár ha enni is, szerintem engem, vagy minden esetre rólam…

A 2 srác 10 perc után kimászott a medencéből és elkezdte csinálni az ebédet… fél három múlt.

-          Gréta- jött ki a házból kérdő tekintettel Kimi, és jött mögötte Seb is- tudom, hogy este majd Seb kolbászát szeretnéd megkóstolni, de most egyet kérsz, vagy kettőt?- kicsit az arcomra fagyott a mosoly a kérdése hallatán, de Seb egy elég erős ütéssel a tarkóján jutalmazta a kérdést. Gondoltam viccelek, és a szemem kettőjük férfiassága között ingázott

-          Ha itt maradnál ma estére, lehet, hogy kettőt kóstolnék- mondtam megnyalva a szám szélét, és a fenekemet kitolva kimásztam a medencéből és a két bálvánnyá dermedt közé álltam. – De mivel te elmész, ezért estére tényleg csak Sebastiané marad, úgyhogy most kettőt kérek. – Majd a fenekemmel megérintettem Seb ágyékát, ami igen kemény volt, főleg az utolsó „akcióm” után

-          Hát haver- fordult Kim Seb felé, míg én a mellékhelységet kerestem- ez a csaj jobb, mint amiről álmodtál.. Hanna után ő a tuti.. ne sírj már utána. A medencében majdnem megvolt, este vidd a célig- kacsintott, majd a grillhez lépett

Vigyen a célig? Felejtse el Hanna-t? Hogy mi van?! Ezt már nem bírom tovább. Elmentem pisilni és irtó dühösen értem vissza hozzájuk és azonnal kérdőre vontam őket

-          Szóval, Seb- fordultam felé- elfelejtetted már a barátnőd?- mind a ketten furcsán néztek. Gondolom nem számítottak arra, hogy hallom. Egyik sem válaszolt, így már kiabáltam és könny szökött a szemembe- elfelejtetted már, vagy még tegyek érted valamit?

-          Gré, várj, hadd magyarázzam meg- habogott Seb, Kimi csak elfordult

-          Nincs mit megmagyarázni. Jó lettem volna emléktörlőnek. Hát akkor ez volt az oka a visszakozásomnak. Pedig már tényleg majdnem.. majdnem.. igaz is, mindegy. – fordítottam hátat, és indultam el a kapu felé, de utánam rohant és erősen megfogta a kezem

-          Ereszd el a kezem, ez fáj!- ordítottam, de csak még erőseben fogott

-          Nem mert butaságot csinálsz

-          Hát azt már megtettem- néztem mélyen és kitartóan a szemébe- mikor a kenyeret megpróbáltam megfelezni veled

Ekkor elengedett. Láttam a szemében a csalódást, és hogy valahol ő is komolyan gondolta azt, ami a medencében történt, de jelen helyzetben nem volt semmi erőm elhinni neki bármit is, vagy bocsánatot kérni. Elrontotta. Ez tény, de nekem sem kellett volna olyan gyorsan felkapnom a vizet. Most legszívesebben hozzábújtam volna, de akkor hülyének néz, így inkább csak kisétáltam és hazamentem. Otthon ledobtam a vizes cuccokat, megengedtem egy kád forró vizet és csak behunytam a szemem. Gondoltam a semmire és a mindenre. A halálra és az életre, de nem tudtam dönteni. Gondoltam a nélküle lévő életre, hogy mi lenne, ha csak ismerném, ha barátok lennénk, ha együtt lennénk, ha házasok lennénk, ha gyerekünk lenne, de nem jutottam semmire és egyszer csak sötét lett minden.