3. rész
„Kérlek, dönts,
mert már nem bírom…”
Majd egy erős szorításra és egy ziláló testre lettem
figyelmes. A szemem nem nyitottam ki, csak éreztem, ahogy hideg lesz, majd rám
terítenek egy törülközőt. Mikor kinyitottam a szemem, egy aggódó szempár meredt
rám.
-
Mit
történt?- kérdeztem nagyon halkan, szinte semmi erőm nem volt, de nagyon
kellett köhögnöm
-
Sajnálom,
nem kellett volna, hogy elengedjelek- jelent meg egy könnycsepp a szőke német
szemében
-
Miért
sírsz, Sebastian?- néztem kérdően
-
Nem
is emlékszel, hogy mi történt?- kérdezte csodálkozva
-
Nem-
ráztam meg a fejem óvatosan, mert nagyon fájt- az utolsó emlékem, hogy
veszekszünk…de már nem tudom, hogy miért… és a nézésed… megbántottalak, igaz?
-
Nem,
nem bántottál meg. Csak kicsit rosszul esett az, amit mondtál, de igazad volt…-
mosolyodott el- Nem akartalak elengedni, mikor ott voltál nálunk, de valahogy
nem tehettem mást. Aztán azt éreztem, hogy valami bajod eshetett és gyorsan
átrohantam hozzád. Kopogtam, csengettem, de nem válaszoltál, így betörtem az
ajtót és gyorsan keresni kezdtelek. Mikor megtaláltalak, a víz alatt voltál,
szinte nem is lélegeztél. Gyorsan kikaptalak a kádból és ébresztgetni
kezdtelek. Azt hittem, hogy elveszítelek- gördült végig az előző könnycsepp az
arcán
-
Aranyos
vagy- simítottam végig a kezem az arcán, és letöröltem a könnyeket. Most
megkérhetlek arra, hogy beviszel az ágyba?
-
Hát
persze- mosolygott és rögtön felkapott, majd az ágyra tett. Betakart és indulni
akart
-
Várj,
Seb- szóltam utána és aggódva fordult vissza- mikor megy Kimi?
-
Nagyjából 10 perce ment el…mielőtt átjöttem
hozzád. Tudom, hogy nem tudtatok elbúcsúzni- hajtotta le a fejét
-
Nem baj, gondolom még úgy is látom- húzódott meg
egy apró mosoly az arcomon- én azt akartam kérdezni, hogy nem maradnál itt
velem? Jól esne, ha lenne velem itt valaki- és felemeltem a takarót.
Először még gondolkozott, de
aztán befeküdt mellém. Hátulról átölelt és irtó jó érzés volt. Éreztem az
illatát, a mozdulatait, mindet. Mikor arccal felé fordult a heves szívverésére
aludtam el. Félálomban még éreztem, hogy ad egy puszit a fejem búbjára, majd
kimászott mellőlem, Később visszajött és ő is elaludt.
Mikor
reggel felkeltem már nem fájt a fejem és egész vidám voltam, főleg, mikor
megláttam egy mellettem édesen szuszogó, kócos, német pilótát.
Kikászálódtam
az ágyból, hogy véletlenül se keltsem föl és a fürdőbe mentem. Akkor láttam meg
a kádat, teli vízzel és minden eszembe jutott. Kicsit elmerengtem és csak arra
eszméltem föl, hogy egy puha kéz megérinti a vállam, és ad rá egy puszit
-
Minden
rendben?- kérdezte Seb
-
Persze,
csak eszembe jutott, hogy mi történt tegnap… hogy mit tettél értem- hajtottam
le a fejem, majd felé fordultam és mélyen a szemébe néztem- köszönöm
-
Igazán
nincs mit- mondta komolyan, majd megölelt. Nagyon jól esett- nekem az a
legfontosabb, hogy Te biztonságban legyél
Elengedett,
majd kiment a fürdőből. Egy gyors fésülködés után én is utána mentem. A
konyhában találtam rá, a hűtőt bújta.
-
Második
polc- mosolyogtam, majd odaléptem hozzá és kivettem neki azt, amit akar- éppen
csak a szemed nem szúrja ki- nyújtottam ki rá a nyelvem és a kezemben lévő
vajat a magasba emeltem, de könnyedén kivette a kezemből. Nem vagyok valami
magas
-
Úgy
látom már jobban vagy- vigyorgott, de mikor meglátta az arcom elkomorodott
-
Seb-
kezdtem neki félénken- ugye nem gondolod, hogy én… hogy én öngyilkos akartam
lenni
-
Ez
megfordult a fejemben- vallotta be- de mikor kivettelek a kádból és a karomban
tartottalak egyből elszállt ez a gondolta. Tudom, hogy csak baleset volt.
-
Ugye
Kiminek nem mondod el?- néztem rá, majd a fejrázása után felsóhajtottam
-
És,
mit tervezel mára?- kérdezte már megint vigyorogva. A jókedve állandóan
átragadt rám
-
Milyen
nap van ma?.. és egyáltalán mennyi az idő?- néztem rá kérdőn, majd kinyitottam
egy ivójoghurtot és szürcsölni kezdtem
-
Augusztus
5. 2 óra múlt pár perccel. Miért?
-
Basszus!-
kaptam a fejemhez és rohantam az emeletre készülődni
-
Mi
az?- jött utánam kétségbeesetten, de mikor meglátott fehérneműben elpirult és
nehezen bár, de elfordult
-
Ugyan
már, Vettel!- szóltam neki rohanás közben- mikor a kádból kiszedtél semmi nem
volt rajtam..
-
Ez
igaz- helyeselt- de mégis hova rohansz?- még mindig háttal állt
-
Ma
be kell mennem az egyetemre, mert ma van a beiratkozás.. Jeszus!. 15 perc múlva
ott kell lennem és még azt sem tudom, hogy mit veszek fel
-
Nyugodj
meg- mondta higgadtan. - Én mindenhonnan elkések- vigyorgott, majd mögém
lépett- Elviszlek kocsival. Én úgysem megyek be veled, szóval mindegy, hogy én
miben vagyok, Te pedig abban a ruhában gyere- bökött az egyik kiakasztott mini
ruhára a szekrényajtón. Nem is volt buta gondolat.
Gyorsan felkaptam magamra, felvettem hozzá a barnás topánkám
és némi ékszert, beledobáltam pár dolgot a táskámba, majd a jelentkezőlapot, és
a felvételt igazoló lapot a kezembe vettem.
-
Mehetünk-
mondtam Sebnek és még egyszer visszanéztem a lakásba. Reméltem, hogy nem hagyok
itt semmit és bezártam az ajtót, majd az autóhoz siettem, ami már a ház előtt
állt. - tényleg, nagyon köszönöm- fújtam ki a levegőt és bekötöttem az övem.
Sebastian gázt adott
-
Igazán
nincs mit, már mondtam. Itt vagyok kéznél, elviszlek- mosolygott rá és az utat
figyelte.
Az út végig csöndben telt, már az a 10 perc, mire odaértünk,
mert Seb nem igen vette figyelembe a táblákat. Tényleg sietett, hogy időben
odaérjek, és ez nagyon jól esett nekem. Ez végül is a törődés első jele, nem?
-
Grétaaa-
rángatott meg kicsit Seb, mikor az egyetem elé értünk, mert elkalandoztam
-
Oké,
megyek- motyogtam és kinyitottam az ajtót. Mielőtt kiszálltam volna, Seb
megragadta a karom.
-
Amíg
benn vagy, én elmegyek vásárolni, kb. 15 perc. Itt foglak várni- nézett rám, és
mikor látta, hogy vissza akarom utasítani kijelentette, hogy nincs semmi
apelláta, és megkérdezte kell-e valami a boltból.
Én félve léptem be az egyetemre, hisz ez egy egészen másik
hely. Nekem először a „központba” kellett mennem, ott lehetett intézni a
beiratkozást. Már voltak páran az épület előtt, de reméltem, hogy ők már
végeztek. El sem hiszem, hogy itt vagyok. Egész idáig ezért küzdöttem és most
megvalósulhat. Remegő térdekkel és gyomorral mentem föl a lépcsőn, majd be az
épületbe a, titkárságot keresve.
Hamar megtaláltam az irodát, mert végig táblákkal jelezték
az utat. Mikor odaértem várt ott 3-4 ember. Mind beszélgettek, majd mikor
észrevették, hogy egyedül leültem tőlük nem messze, rögtön odajöttek.
-
Szia,
én Laura vagyok- mutatkozott be az egyik lány, és nyújtotta a kezét.
-
Gréta
Bánfy- nyújtottam viszont, és mosolyogtam
-
Nem
német vagy, igaz?- nézett rám kérdően majd megráztam a fejem- honnan jöttél?-
kérdezett rá, de mire válaszolni tudtam volna, egy férfihang közbeszólt
-
Hagyd
szegényt, csak most jött, új ez még neki. Először mutasd be neki a többieket-
jött közelebb felém. Magas volt, barna hajú és zöld szemű. Elég helyes volt.. -
egyébként meg magyarnak nézem- mosolyogott és nyújtotta a kezét- a nevem
Stephan Gross
-
Gréta
Bánfy- nyújtottam a kezem majd felálltam. –igen, magyar vagyok.. de honnan
tudtad?
-
Csak
a magyar lányok lehetnek ilyen szépek- bókolt, majd egy kicsit elpirultam.
Igazán kedvesnek találtam
-
Ne
higgy neki- nevetett Laura- melegebb, mint egy júliusi nap a Karib- szigeteken
Egy kicsit ledöbbentem, hát persze, miért is ne…vagy buzi,
vagy van barátnője. Megszokhattam volna. De ilyen az élet.
-
És
sokat járok Magyarországra- tette hozzá, majd leült velem szemben
-
Ők
itt még egyébként Sophie, Anne és Katy- mutatott végig a mellettük álló
lányokon.
A neveket próbáltam megjegyezni, de ez sosem volt az
erősségem. Az volt a jó, hogy szinte mind különböztek. Laurának szőkés barna
volt a haja és kék a szeme és egészen magas volt. Sophie szőke volt, alacsony,
barna szemekkel. Katy pedig középmagas volt, szép alakkal, vörös hajjal és kék
szemmel. Ő volt a legtermészetesebb, neki nem volt festetve a haja és a smink
is kevés volt rajta. De valahogy nem is kellett neki. Különleges volt nélküle
is. Már elsőre is nagyon szimpatikus volt, de mikor beszélgetni kezdtem vele
már biztossá vált számomra, hogy ebből barátság lesz. Végül Anne. Fekete hajú, barna szemű.
Közülünk a legidősebb. Azt hiszem eddig modellként dolgozott, csak már megunta
és beiratkozott az egyetemre.
Már vagy 20 perce
beszélgettünk és elmondtam magamról szinte mindent, mikor Stephan kérdezett
-
És
egyébként mire vársz?
-
A
beiratkozásra jöttem. Ti már voltatok, vagy még a sorotok várjátok?
-
Mi
már beiratkoztunk- legyintett Anne és nevetett
-
Melyik
szakra mész?- kérdezte Laura
-
Az
orvosira- mondtam természetes hangon, mire mindhármuknak leesett az álla.
Stephant nem láttam
-
Egy
okos magyar- szólt közbe Stee és nevetni kezdett
-
Mikor
mehetek be akkor, ha ti már végeztetek?
-
Most
van benn egy lány, de kijön és mehetsz is utána- mosolygott Katy, majd számot
cseréltünk és munkára hivatkozva elment.
-
Tehát
akkor- kezdte az összegzést Laura- magyar vagy, most kezded itt az egyetemet és
orvosi szakra mész. Baar-ban van egy bérelt lakásod és 3 nyelven beszélsz
-
Hát
majdnem- mondtam neki, mikor a nyelv témát említettük. Katy-vel csak angolul
tudtam beszélni, mert francia volt és a német még nem ment neki. Ő is csak
nemrég érkezett
-
Milyen
nyelven beszélsz még?
-
Egy
kicsit spanyolul- mosolyodtam el- tetszik nekem a nyelv
-
Egy
nagyon okos magyar lány- nevetett fel megint Stee
-
Ha
most jöttél, akkor gondolom nem ismersz erre senkit és semmit- kezdte Anne
-
Hát..
a szomszédomat már ismerem- mosolyodtam el- de a várost még nem nagyon. Eddig
csak kétszer jártam itt
-
Mit
szólnál hozzá, h este eljönnél velünk bulizni?- csillantak fel Laura szemei-
erre szinte minden nap van valami jó kis szórakozási lehetőség
-
Hát
nagyon szívesen mennék, de a ma este nem jó. Mit szólnátok a holnaphoz? Péntek
este.. mondjuk fél 9? Nálunk általában akkortájt kezdődnek a bulik
-
Remek-
csapta össze a tenyerét Stee
Mielőtt bementem volna Laura és Anne is elmentek, mert
vásároltak. Szobatársak voltak a Campusban. Stee még maradt, nem tudom, hogy
mire várt. A viselkedése alapján nem tudtam elképzelni, hogy tényleg meleg
legyen… Legalábbis amit mutatott, az alapján nem.
Végre bementem
beiratkozni. Nagyjából 30 perc volt. Beszéltem egy kicsit az igazgatóval,
átvettem a könyveket, beadtam a lapot az ösztöndíjról és boldogan láttam, hogy
a tankönyveim is finanszírozva vannak. Mikor kiléptem a kezem tele volt
tankönyvvel és az ajtó előtt Stee várt rám
-
Majd
segítek- mosolygott és elvette a tankönyveim
-
Köszönöm,
életet mentettél- viszonoztam a mosolyt és egy kicsit rendbe szedtem magam.
Mikor az ajtóhoz értünk drága barátom már bele is rakta a könyveket egy
zacskóba. Hogy honnan szedhette?! Na mindegy is, nagy segítség volt!-
telefonszám?- néztem rá, mire már elő is vette a telefonját.
-
Ez
meg is volt- bólintott és már az ajtó előtt adta vissza a telefonom. Ő írt
mindkét telefonba, mert az én kezem ugye tele volt.
Ezzel nem is lett volna baj, csak a végét már Seb is látta a
kocsiból. Nem gondoltam volna, hogy bármi baj lesz, így 2 puszival elköszöntem
Stephtől és beültem Seb mellé. Egész úton nem szólt hozzám, és a lábát szinte
le sem vette a gázpedálról. Nem értem, hogy miért ilyen furcsa.
-
Nem
jössz be?- kérdeztem, mikor megállt a ház előtt
-
Nem,
kösz- rázta meg a fejét, majd már nagyon várta, hogy becsukjam az ajtót. De nem
tettem
-
Azt
mondtad, hogy ne mondjak mindenre nemet, erre meg most Te csinálod ezt.. Gyere
már. Iszunk valamit együtt.
-
Legyen-
szállt ki kelletlenül az utóból és hátra nyúlt a nekem vásárolt dolgokért.
Szerettem volna nem észrevenni, hogy látványosan szenved, de valahogy nem
tudtam kizárni.
-
Mi
a bajod?- ripakodtam rá, ami kisé megijesztette.
-
Semmi-
vonta meg a vállát és az ajtóhoz sétált
-
Nem
értem, hogy mi bajod.. Reggel még aranyos voltál, segítőkész meg az életemért
aggódtál, erre most meg nem is szólsz hozzám, teljesen ellenséges vagy-
beengedtem a lakásba
-
Csak
ilyen a kedvem- mondta kedvtelenül és flegmán, majd lepakolt a konyhába- ha
csak ennyi lenne, én mennék is
-
Nem
ennyi!- csaptam le a kulcsot a pultra- magyarázd meg nekem Vettel, hogy mi a bajod!
Elrontottam valamit?
-
Ki
volt az a pasi, akivel kijöttél az egyetemről? Kis puszipajtás. Gondolom rögtön
megkapott, mert gazdag és egyetemre jár
Nagyon kevés hiányzott, hogy felpofozzam.
-
Steph,
csak egy barát- magyaráztam neki, de hidegen hagyta. Pont mondani akart
valamit, mikor csörgött a telefonom a konyhapulton. Seb hamarabb nézett a
kijelzőre. Persze, hogy Stee volt az…
-
Na,
tessék- 20 percet nem bír ki a kurvája nélkül- nézett a kijelzőre Seb és hozzám
vágta a telefonom
-
Ezt
most vond vissza- üvöltöttem neki, de meg sem rezzent. Felvettem a telefont és
beszéltem Stee-vel.
Megpróbáltam minél nyálasabban és „már voltunk együtt”
szövegekkel lekötni telefonos barátom, csak hogy Sebastian agyát húzzam. Nagyon
megbántott. Még hogy én kurva?! Mikor letettem visszafordultam Seb felé
-
Szóval,
ott tartottunk, hogy vond vissza- mondtam higgadtabban, mert Stee megnyugtatott
egy kicsit. Már a hangját is elég volt hallani.
-
Ezt
csináltad Kimivel is- mutatott végig ujjával a testemen és lenézően a szemembe
nézett.
-
Kimi
az a bugyis akciód miatt volt és az nem jelentett semmit, csak viccelődtünk
veled, Stee pedig meleg. Érted? Homokos. Langyi. Homár
-
Tényleg?-
nézett rám Seb elszégyellve magát
-
Komolyan-
néztem rá teljesen biztos tekintettel- és most takarodj a házamból Sebastian
Vettel, mert véletlenül felhívom az újságírókat, hogy egy kurva házában vagy
-
Én..
én.. sajná.. sajn.. - habogott össze-vissza, de az ajtó felé toltam és
kizártam.
Mikor kiment, lerogytam az ajtónak háttal és sírni kezdtem.
Felhívtam Stee-t, hogy beszéljek valakivel. Úgy éreztem, hogy Ő megért engem és
igazam is volt.
-
Nem
tudom, hogy mi legyen- zokogtam a telefonba, mikor Stee felvette
-
Gréta?
Mi a baj? Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. Odamenjek?
-
Nem,
nem kell, csak beszélni akartam veled. Úgy gondoltam, hogy te tudnál segíteni
-
Miben?-
kérdezte és én elmondtam neki az egész „viszonyt” köztem és Sebastian között-
hát, érdekes- kezdte a mondandóját - de mindenképpen magadban döntsd el
először, hogy mit akarsz
-
Rendben-
tettem le szipogva a telefont és a konyhába léptem.
Minden második
percben sírva fakadtam és felhívtam Stee-t. Mikor már legalább huszadjára
hívtam volna, valaki csöngetett. Az ajtóhoz léptem, és egy ziháló férfi állt az
ajtóban. Nem köszönt, csak betolt a lakásba és mélyen a szemembe nézett
-
Kérlek
dönts, mert már nem bírom
-
Döntöttem-
mondtam komolyan és tényleg megvolt a döntés, hogy mit kell tennem.
Szia!!
VálaszTörlésNana, csúnya dolog volt így abbahagyni!! Mit kell tennie? Milyen döntést hozott? Jaj, ezt velem nem szabad játszani, annyira kíváncsi vagyok!! Légyszi nagyon siess a folytatással!!
És szuper rész volt, az elején megijesztettél, aztán meg olyan jó volt, aztán meg megint rossz. És most a vége....ah, még rosszabb. Izgulok!!!! Tényleg nagyon siess!!
Puszi
Szia :D
VálaszTörléshúú remek rész lett,izgi.
örülök,hogy Seb megtalálta Grétát.és milyen édesek voltak,ahogy egymás mellett aludtak ^^
aztán mikor megismerkedett Gréta azzal a pár fitallal az is jó volt,.kellenek a barátok az egyetemen,egy teljesen új közeg,mindenki ismeretlen és kell barátokat szerezni.kiváncsi vagyok,hogy Gráta milyen döntést hozott meg :)
siess a frissel.puszi
Szia! Van számodra egy meglepim!! Nézz be hozzám!
VálaszTörlésPuszi
sziasztok! Nagyon köszönöm a visszajelzéseket, igyekszem hozni csütörtökön a friss részt!
VálaszTörlésÉs Brigi... nagyon köszönöm a jelölést, de az az igazság, hogy még sosem volt blogom, így nem igazán tudom, hogy mit kell tennem...:$ kérnék egy kicsi segítséget...:$$ :)
Szia.
VálaszTörlésSebastian aranyos volt az a lején,de az a féltékenykedés amit csinált azzal elrontott mindent,meg Grétának azt mondta hogy k..va az nem volt szép dolog tőle.