10.rész
Ma este ismét láttam az álmom. A tópart, a nyári zápor, a férfi… minden ugyanaz volt. De már láttam. Miután elengedetten, nem tűnt el egy pillanat alatt, a szemeimbe nézett. Ott álltunk, egymással szembe, hosszú másodpercekig. És én ismerem. Sebastian tekintete meredt rám. Kétségbeesett volt, de beteljesült. De mikor tekintem elkaptam vallató pillantása elől, Fer testét láttam. Engem ölelt. Sebastian eltűnt, és a férfi, aki eddig ott állt, ugyan az volt, csak a szemei változtak meg. Végig Fernando teste volt ott, de Sebastian szemei. Mit jelent ez az álom?...
Egy hirtelen mozdulattal riadtam fel a rémálmomból és egyből Fernando ölelésébe gurultam. Édes mosollyal nyitogatta ki szemeit és egy hatalmas mosoly terült el az arcán, mikor meglátta, hogy körém fonta karjait. Szinte már reflexből
- Már nagyon régen vágytam arra, hogy egy reggel így ébredhessek- puszilta meg arcom óvatosan
- Csak rajtad múlik, hogy milyen gyakran lesz ez. De ha nem borotválkozol meg, puszit nem ígérhetek- böktem oldalba és kiugrottam az ágyból, mielőtt visszaránthatott volna
- Gonosz vagy- húzta a fejére a takarót morogva- mennyi az idő?
- Fél 6- sóhajtottam
- Nem jössz vissza?- húzta le magát a takarót, mikor már vagy egy perce csak az órára bambultam
- Nem vagyok álmos- rántottam meg a vállam- de te aludj, mert fontos nap van
Odasétáltam hozzá és egy puszit nyomtam a szájára
- Egy kicsit lemegyek futni, oké?
- Minden rendben?- fogta meg kezem és tekintete aggodalmas lett. Most először láttam ilyet tőle. Tényleg aggódik értem?
- Persze, minden rendben. Ne aggódj- simogattam meg az arcát- egyszerűen csak szükségem van arra, hogy fussak egyet. Nagyjából egy óra és vagyok. Hozok reggelit is, ha gondolod
- Nálad jobb reggeli nincs- adott egy puszit a kézfejemre, majd elengedte és megfordult a hatalmas franciaágyon.
Visszamentem a szobámba és gyorsan felkaptam egy rövid sortot és egy trikót. Elővettem a telefonom, beledugtam a fülhallgatót, felkötöttem egy copfba a hajam és a lifthez mentem. Lelifteztem az alaksorra, majd a futógépekhez mentem. Nem számítottam arra, hogy lesz társaságom. Tudomást sem akartam róla venni. Míg Sebastian a medencében úszta a hosszokat én elindítottam a gépezetet és betettem a fülembe a zenét.
Csak futottam. Járt a lábam, bal, jobb, bal, jobb. Nem törődtem a valósággal, teljesen ki tudtam zárni azt. Csak a tükröt bámultam. Azt, amelyik pont úgy helyezkedett el, hogy láthassam, ahogy Sebastian hosszról hosszra egyre jobban lassul a fáradtság miatt. Mikor kiszállt, elkaptam a tekintetem és már csak a falra meredtem, és így futottam tovább. Csak akkor eszméltem fel, mikor valaki megérintette a derekam. Azonnal megálltam.
Megszólalni nem tudta, csak a lihegésem lehetett volna hallani. Arcomról, mellkasomról, hátamról, combjaimról, mindenhonnan izzadtságcseppek csurogtak le rólam. Csak akkor kezdtem el gondolkozni azon, mennyit is futhattam. Lassan vettem ki a zenét a fülemből
- Mit szeretnél?- kérdeztem, mikor már kicsit nyugodtabb volt a szívverésem és össze tudtam tenni a szavaim
- Az elején még jó volt nézni, ahogy futsz, de fél óra ilyen sprint után már féltelek
- Nem kell féltened, és nem most kezdtem. De kösz az aggódást- erőltettem magamra egy mosolyt
- Szeretném, ha tényleg meg tudnánk beszélni
- Nézd, Sebastian- szálltam le a futópadról- én már minden elmondtam, amit akartam. Egyáltalán nem haragszom rád, megértem, amin keresztülmész. Csak azt kérem, hogy vigyázz Hannával
- Erről akartam veled beszélni ma reggel, de nem voltál a szobádban…
- Fernandoval töltöttem az estém
- Szerintem jól tudod, hogy mi a válaszom- mentem a zuhanyzóba, de még akkor is követett
- Nem tudtam semmi jót kitalálni, mialatt úsztam- támaszkodott neki a falnak, ami a zuhanyzóval szemben volt. Felszisszent, mikor meztelen háta a hideg csempének ért
- Én viszont tudom, hogy jó lenne, ha kimennél, és hagynál fürdeni
- Minek? Már úgyis mindent láttam- rántotta meg a vállát, és mintha az előbbiek el sem hangzottak volna, egy helyben maradt és gondolkodott
- Mit szeretnél?- vettem le a fölsőm, és kibújtam a nadrágomból
- Hogy ezt ne hagyd abba- utalt a vetkőzésre egy kaján vigyorral
- Arról csak álmodhatsz- dobtam hozzá vizes felsőm- Hanna lefeküdt valakivel- mondtam félve és közben Sebre néztem
- Tudom- sóhajtott- a gyereket is azért vetette el… mert nem az enyém volt
- Még mindig azon a véleményen vagy, hogy megérdemel? Tudod, ha az ember kimondja a valóságot, néha rádöbben, hogy melyik döntés a helyes
- Tudom, de… Hanna az életem. Ő a szerelmem. Nem tudok mást tenni.
- Nem, Sebastian. Fiatal vagy, egyszerűen csak félsz a változástól. Itt lenne az ideje, hogy eldöntsd, kockáztatsz-e. Hanna ott használ ki, ahol tud és akar.
Nem válaszolt. Egyszerűen csak lehajtotta a fejét és egy sóhaj közepette elsétált. Legszívesebben utána rohantam volna, de rájöttem, hogy szinte semmi ruha nincs rajtam, így egy hideg zuhannyal lehűtöttem magam.
Az időt nem nagyon érzékeltem, de a Nap már jóval feljebb volt, mint mikor lejöttem. Átöltöztem a szobámba, és felmentem Fernandohoz, hátha még ott van. Lassú léptekkel közelítettem meg az ajtaját és mikor odaértem, bekopogtam
- Gyere- húzta a fejére szürke pólóját és se puszi, se semmi a konyhába rohant. Ivott egy bögre kávét, és evett egy szelet pirítóst, mindezt állva, nagyjából fél perc alatt
- Egy sportembernek nem így kéne- jegyeztem meg mosolyogva az ajtónak támaszkodva
- Azt hittem, hogy csak fél órára mész, és majd mikor visszajössz, felkeltesz. Nem gondoltam volna, hogy két és fél órán keresztül fogsz fáradni- morgott egy kicsit
- Két és fél óra?- kérdeztem hangosan
- Miért, mit hittél?
- Nem tudom… csak úgy repült az idő. Egyszerűen futottam
- Régen is ilyen voltál- jött oda és adott a fejemre egy puszit- indulhatunk? Így is késésben vagyunk, ugyebár…
- Persze- kaptam össze magam és kiléptünk az ajtón. A folyosón összekulcsolta ujjainkat és így léptünk be a liftbe. Nem kis meglepetés ért
- Jó reggelt- köszönt Fer és elengedte a kezem, míg lepacsizott Sebbel
- Szintén- válaszolta kicsit egyhangúan, mikor meglátott minket- késésben, mint én?- kérdezte, de ez inkább egy negatív hangvételű, perverz megjegyzés volt- Kristen futott- adott egy puszit a fejemre Fer
- Igen, volt szerencsénk találkozni- mondta Seb
- Nem is mondtad- nézett rám furcsán Fernando
- A két pirítós meg a kávé között, amit fél perc alatt ettél meg, pont elfelejtettem elhadarni. Úgyis azt akartam, hogy félrenyelj- mondtam műmosollyal, mire Fernando egy „értem, miért nem mondtad” bólíntással nyugtázta a válaszom, de Sebastian hátul vagy ideges volt, vagy nevetett
A liftút, ami egyébként 20 másodperc szokott lenni, most 20 órának tűnt. Feszült volt a hangulat, és Sebastian a fütyülésével ezt egyáltalán nem tudta feloldani. Megváltásként tekintettem a lift megérkezését jelző 0-ás számra.
Egymás mellett ment a két fiú, de szinte tudomást sem vettek egymásról. Fernando fogta a kezem, Sebastian pedig nem sokkal a kiszállás után elhagyott minket, mert megtalálta az edzőjét, aki Brittával várt rá.
Mi Ferrel egyből a pályára mentünk, majd mindketten végeztük a saját munkánk. Ő versenyzett, én pedig újságíróskodtam. A fotós megint sokat várt rám, de remélem ezt holnapra már megszokja. Leadtam neki a „rendelésem” a képekkel kapcsolatban és már el is rohant. Az aznap kiszemeltjeim Kimi Raikkönen és Paul di Resta voltak.
Mindkettőjükkel megcsináltam az interjút, az egyikkel a 3. szabadedzés végén, a másikkal pedig az időmérő kezdete előtt. Eddig mindegyik pilóta nagyon kedves volt, jó ez a környezet. A száguldó cirkusz valóban egy cirkusz. Nem csak a neve árulkodik erről, hanem a benne szereplők is. Kezdve Sebastiannal…
Mi? Nem! Ráztam meg a fejem kicsit feltűnően, aztán mikor láttam, hogy furcsán néznek, úgy tettem, mintha egy bogár támadott volna meg. Nem lehet, hogy Sebastian járjon a fejemben, nem gondolhatok rá. Fernando a párom, rá kéne gondolnom, ő kéne, hogy hiányozzon, érte kéne aggódnom.
A szombat aztán hamar elrohant, és máris a vasárnapi futamon találtam magam.
- Mindjárt kezdünk- vette kezébe Fer a sisakját. Pont kezdés előtt 10 perccel rohantam ki a pályára elköszönni tőle
- Ügyes legyél, és vigyázz magadra
- Meglesz- adott egy puszit a számra, majd felhúzta a sisakot és már be is ült az autóba
Még álldogáltam pár másodpercet Fer mellett, mire eldöntöttem, hogy Sebtől is elbúcsúzom. Gyorsan előrementem és pont elértem, hogy még nem volt rajta a sisakja
- Sok sikert- hadartam el
- Köszi- mosolygott rám meglepetten, valószínűleg nem számított rám
- Miért nem gondoltad, hogy idejövök hozzád is?- kérdeztem, mikor a fejére akarta húzni a sisakot
- Fontos ezt most megbeszélni?- biccentett a hátsó sorok felé, ahol már mindenki más az autójában ült
- Nem- ráztam meg a fejem- legyél ügyes- adtam egy gyors puszit az arcára és el is mentem
A verseny végül szokásos menetben zajlott: Kerékcserék, előzések, pódium, sajtó tájékoztató. Volt vagy 6 óra, mire a szállodába értünk. Fáradtan dobtam a táskám az ágyra, ami mellé végül Fernando vetődött.
- Mi legyen ma este?- könyökölt fel és rám nézett
- Nem tudom- rántottam meg a vállam, de csörögni kezdett a telefonom- kiveszed a táskámból?- kértem meg Fernandot, amíg elmentem egy üveg vízért. Mikor visszaértem, idegesen méregette a készüléket- ki az?- kérdeztem
- Vettel- morogta
- Kérem- mentem oda, és kinyújtottam a kezem, de nem akarta odaadni- Alonso, kérem a telefonom- szóltam rá erényesebben, és el is értem, amit akartam- szia, mit szeretnél?- vettem fel
- Lesz egy jó buli ma este. Gyere el, megmagyarázom a délutánt, és a reggeli rohanásom
- Fáradt vagyok Seb
- Egy red bulltól majd felpörögsz- hallottam hangján, hogy mosolyog, de nem volt időm analizálgatni, mivel letette a telefont
- Mit akart?- kérdezte kedvetlenül Fer
- Elhívott a red bull buliba- kortyoltam bele a vízbe
- És?
- És elmegyek. Megyek is készülődni- nyúltam a táskám után, de megfogta a kezem és erősen szorított
- Mi az, hogy elmész?
- Fernando, először is, ez fáj- kaptam ki kezem a szorításából- másodszor pedig nem akarok veszekedni, és nem nyitok vitát arról, hogy miért megyek el. Megbízhatsz bennem, és különben sem kéne ennyire gátolnod. Ennyi szabadság nekem is jár
- De nem Vettellel!- csattant fel
- Azzal vagyok szabad, akivel akarok- válaszoltam higgadtan és elemeltem a táskám- ha gondolod, jöhetek ide is hajnalban- fordultam felé
- Persze, Vettel ágya után majd az enyémet is melegítheted
- Ezt meg sem hallottam- csuktam le egy pillanatra a szemem, hogy benntartsak egy könnycseppet
- De, komolyan gondoltam- morogta
- Jó, akkor úgy lesz, ahogy szeretnéd. Mert Mr. tökéletesnek mindig más a hibás, sose saját maga
- Mindig ezzel jössz
- Mert ez az igazság. Tanulj meg veszíteni. Attól még, hogy nem te nyertél, és a ferrari szar, nem a red bull csal
- Védjed a németet, ez az! Nem is vártam többet
- Akkor minek akartál velem lenni?
- Jó ötletnek tűnt- rántotta meg a vállát
- Két nap múlva úgyis könyörögni fogsz- forgattam meg a szemeim- szóval megkíméllek a szenvedéstől és most mondom, hogy ezt beveszem az adrenalinnak és a fáradtságnak. De legközelebb nem nézem el. És majd hajnalban jövök. Vettel ágyából- csaptam be magam mögött az ajtót és lelifteztem a szobámba.
***
Sziasztok!
Ahogy ígértem, itt a folytatás, remélem mindenkinek elég izgalmas a történet :)
Nem tudom, hogy a héten tudok-e majd még jelentkezni, ez csak a tanárokon múlik...:D
De minden esetre nagyon szép vasárnap éjjelt, és szép hetet kívánok!
A versenyről annyit, hogy Sebastian nagyon ügyes volt, ahogy mindenki más a mezőnyben. Érdekes kis versenyt raktak össze nekünk a srácok ;) Kíváncsi vagyok, mi lesz a jövő héten :D
Sok ezer puszi mindenkinek :* :* :* :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése