11. rész

11.rész

A szobámban még kicsit gondolkodtam azon, hogy miket vágtam Fernando fejéhez, és hogy ő miket az enyémhez. Régen is mindig veszekedtünk, most is túl tudom tenni magam ezen.
Ki kellett öltöznöm, hiszen csak egy redbull partyra megyek, így előkerestem a legjobb ruhám. A hajam begöndörítettem, és egy szép magassarkút választottam. Nem volt kétség, jól néztem ki a tükörben, de úgy éreztem, valami nincs rendben. Egy furcsa érzés kerített hatalmába és nem hagyott nyugodni. Próbáltam elfelejteni, nem figyelni rá, de mindig felötlött bennem.
Egy halk, de annál türelmetlenebb kopogás rántott vissza. Az ajtóhoz siettem és Sebastian állt ott. Egyszerű farmer volt rajta, egy sima pólóval. Mosolya, arca, gesztusai most is olyanok voltak, mint mikor először találkoztunk.
- Csinos vagy- szólalt meg először ő
- Köszönöm- habogtam, mert még mindig nem voltam biztos semmiben
- Valami baj van?
- Nem, csak… olyan furcsa- sóhajtottam- de mehetünk- léptem ki a szobámból és a lifthez mentünk. Előre engedett, majd mikor meg akarta nyomni a gombot én gyorsabb voltam
- Ki szeretnél ugrani a 24. emeletről, hogy arra megyünk?- nézett rám kérdő tekintettel
- Nem, csak meg kell néznem Fernandot. Bocsi, hogy ezzel húzom az időt, de szerintem nincs rendben vele valami- ráztam a fejem hevesen és szinte kitörtem a liftből, mikor kinyílt az ajtó. Sebes léptekkel igyekeztem a szobája fel, majd szinte berontottam. Nem volt sehol. Megnéztem a fürdőben, a többi helységben, de sehol nem találtam. Még az erkélyen sem volt
- Szóval?- kérdezte óvatosan Seb, aki a rohangálásom végig az ajtóból figyelte
- Nem tudom Seb- sóhajtottam és leültem az ágyra
- Mi a baj?- jött utánam és ő is az ágyra ült. Átkarolta a derekam
- Te… Hannaval vagy. Fernando eltűnt… annyira bonyolult ez az egész. Megint azt érzem, mint régen. Lehet, hogy van munkám, és saját életem, de ez mégis olyan bonyolult. Azt hittem, egyszerű lesz. Majd rám talál a szerelem, és rendes munkám lesz. Családot alapíthatok és minden megy rendesen. De nézz rám. 26 éves vagyok, egy ostoba srác után rohangálok és egy olyat kedvelek, akiről tudom, hogy sosem lehet az enyém. Egyedül élek, nincs családom, csak pár barátom. Van egy munkám, aminek semmi értelme, ugyanis nem ezért fizetnek. Csak miattad jöttem el, mégis másért aggódok
- Miattam jöttél?- szólalt meg először, mióta leült mellém
- Hanna szájából hallani a sztorit, hogy ti újból együtt vagytok, megterhelő volt… gépre szálltam, hogy megtudjam, mi az igazság. Őszintén szólva először nagyon reméltem, hogy Hanna csak blöffölt. De aztán te is mondtad, és… és szinte minden remény elveszett. Már csak az kéne, hogy terhes legyek- nevettem szarkasztikusan
- Nem tudok mit mondani erre, sajnálom. Szeretem, és ez valószínűleg így is marad
- Miért nehéz minden?- kezdtek el potyogni a könnyeim
- Talán ha olyanokkal kezdenél, akik nem kötődnek a múltadhoz…
- Én nem akartam ezt. Egyszerűen… csak megtalált
- Gondolom a mai bulinak lőttek- sóhajtott
- Menj, miattam ne maradj itt. Amúgy meg a magyarázatod már kurvára nem érdekel- álltam föl és nekidobtam a táskám. Azt ajtóhoz léptem- viszlát, Vettel

- Ne csináld ezt- lépett elém- Magyarázatot ígértem, szóval…reggel azért rohantam el, mert már nem tudtam tovább a szemedbe nézni. Igazad volt, és igazad is van. Hanna megcsalt, de szeretem. De már nem úgy, mint régen. És igen, félek a változásoktól. És azért nem számítottam arra, hogy odajössz, mert aki eddig nekem változást ígért, az sosem tartotta be. De azzal, hogy odajöttél, valami elindult. Valami új, amit neked köszönhetek
- Ha a lelki percnek vége, távozhatsz- néztem töretlenül mellkasát
- Szóval te is cserbenhagysz?- kérdezte lemondóan
- Te rontottad el, nem én- néztem fel rá
- Kapok még egy esélyt?
- Már ez is túl sok volt- csuktam be az ajtót
Pár másodperc álldogálás után az ágyhoz sétáltam, ahol a táskám volt. Fel akartam hívni Fernandot, hogy megkérdezzem, merre van, de nem találtam a mobilom. Kiborítottam a táska tartalmát, de még mindig nem volt sehol. Lerohantam a szobámba, hátha ott felejtettem, de mikor beértem, meglepetés fogadott
- Komolyan gondoltad azt, amit írtál?- nézett rám Fer
- Miről beszélsz?- léptem oda hozzá lassan és leültem mellé az ágyra
- Szerintem tudod- sóhajtott és átnyújtotta a telefonját. Egy SMS volt benne
- Biztos, hogy nem én írtam- mondtam elolvasás nélkül- nincs meg a mobilom
- Ugye nem ezt gondolod rólam?- késztetett ezzel a mondattal arra, hogy elolvassam az üzenet tartalmát
- Nem!- jelentettem ki, mikor az üzenet végére értem- de tudom, hogy ki írta…
- Szeretlek, Kristen- fordult felém és megcsókolt
Fernando mindig is szenvedélyes volt, de így talán még sosem csókolt meg. Tudtam, hogy Sebastian vette el a mobilom, de nem akartam elhinni, hogy ilyeneket ír. Fer végig csókolt, és legalább 2 percbe telt neki, mire sikerült kizökkentenie a gondolataim menetéből. Felkapott, majd a fürdőbe vitt. Letett a zuhanykabin előtt és megnyitotta a vizet. Egy percig sem engedett el. Lassan vetkőztetni kezdett, majd mikor már nem volt rajtunk ruha, beálltunk a zuhany alá. Szomorú voltam, mert csalódtam Sebastianban. Sosem gondoltam, hogy képes lesz valaha is ilyet tenni velem. Az üzenet tartalma már engem bántott, nem még azt, akinek valójában szólt…

Csak öleltem Fernandot, ő pedig simogatott. Nem történt köztünk semmi, egyszerűen csak lehűtöttük magunkat. Azokban a percekben egyikünk sem lett volna képes józanul gondolkodni. De tényleg megnyugodtam a karjai között.
Vagy 20 percig folyattuk magunkra a vizet, és gondolkoztunk. Úgy éreztem, ismét véget ér valami. Elmúlt az egész estén át tartó furcsa érzésem. Túl gyakran hagyatkozom az érzéseimre. Ha ma este hidegen hagy ez az érzés, akkor most valószínűleg hangos zenére táncolnék, nem pedig az elválást fontolgatnám…
- Az ilyen pillanatokat midig is szerettem veled- adott egy puszit a fejemre Fer, mikor már a szobában voltunk, felöltözve
- Csak… mond ki- szorítottam össze szemhéjaim
- Nem tudom, mit szeretnél…- mondta bizonytalanul
- Tudom, hogy mit akarsz mondani, ismerlek. Az van, mint a múltkor. Megismertél egy lányt, aki más mint én. Jobb, mint én. És most vele szeretnél lenni. Sajnálom Kristen, már nem érzem azt, mint rég. Ez van. Igaz?- néztem fel rá
- Igen, de… ő most tényleg komoly. Ő létezik, valódi, és… nekem egy egyszerű kapcsolat kell. Amiben nem kell mással rivalizálnom. Biztos, hogy te is megtalálod, aki kell neked, de nekem Dasha az igazi
- Mióta ismered?
- Nagyjából fél éve
- Akkor miért akartad, hogy együtt legyünk???
- Nem tudom- rázta a fejét- azt hittem, azt érzem, mint rég
- Elegem van a felszínes dumákból, a hülye érzéseidből! Mindenki ezzel baszogat. Nem érdeke, hogy mit éreztek, végre egyszer azt akarom, hogy az legyen, amit én akarok. Menj el Fernando- fordultam az ajtó felé
- Saj…
- Ha kimondod- vágtam közbe- az ablakon váglak ki!- trappoltam ki az ajtón és Sebastian szobája felé mentem.
A szoba ajtaja elé érve kéjes nyögéseket hallottam, de ez sem tántorított el. Leszaladtam a recepcióra és elkértem egy pótkártyát. Még jó, hogy egy fiatal srác állt ott… Visszalifteztem Seb szobájához, ahol még mindig ugyanazok a hangok keveredtek. Kinyitottam az ajtót és beléptem a nappaliba. Az egyre erősödő hangok irányába mentem. Kinyitottam a szobájának az ajtaját és feloltottam a villanyt. Először Sebastian kapta fel a fejét, majd még egy szőke buksi bújt elő a takaró alól.
- Nem akarok zavarni, csak a telefonomért jöttem- léptem beljebb fél lépést
- Kimennél?- kérdezte Hanna
- Te csak fogd be, nem hozzád beszélek. Sebastian, a telefonom
- Nincs nálam, és nem kell megjátszani. Megválogathatnád a hozzám eső szavaid
- Mi van?
- Igen, megkaptam a kedves üzeneted és cseppet sem esett jól
- Szóval ezért dugod Hannat? Szép dolog bosszúból kefélni. Mert ez az, igaz? Nem is szereted, csak szánod. Mert tehetségtelen, és más nős férfiakkal fekszik le. Na de ha nem nálad van a telefonom, hát majd megkeresem- intettem egyet és kimentem a szobából.
Ha nem Sebastiannál van a telefonom, és nem ő írta Fernandonak azt az üzenetet, és ráadásul még ő is kapott egyet, akkor… ki az, akit ennyire megbántottam, és tönkre akar tenni?... Jaim…. nem, ő biztos nem! Vagy mégis?...

***

Sziasztok!

Örülök, hogy még a futam előtt tudtam jelentkezni, és jó szurkolást tudok Nektek kívánni ;) 

Kicsit szomorú vagyok azért, amiért az utolsó két részhez nem érkezett komi. De minden estere azért remélem, tetszik a történet. Ha javaslataitok vannak, azokat szívesen fogadom! 

Az új rendszeres olvasómnak nagyon örülök, és remélem, jól érzi magát.!:) 

Sok puszi, és kellemes vasárnap délutánt! *.*