8. rész

8.rész

Nagyjából fél hónap telt el a Seb-Fer jelenet óta. Fernando nem jelentkezett, Sebastiannal viszont gyakran ébredünk egymás mellett…
A munkám jól halad és egyik nap Sandrának is visszavittem a pénzt, amit még a múltkor nyúltam le. Le fogom zárni a múltam. Érdekes képet vágtam, mikor megláttam, mivel volt lakótársam várandós. A férjével boldogan élnek, és mindkettőjüknek jól megy a munka. Kibékültünk… így hivatalos is vagyok ma délutánra, egy vacsorára.
Jaimevel beszéltem párszor és vele is minden rendben. Legalább is látszatra. Látom rajta, hogy még mindig bántja az, amit tettem, és tudom is, hogy nem volt szép, de Fernando… néha még mindig összeszorul a szívem mikor eszembe jut, hogy megint át vert. Harcolni fog értem… megint nem tett semmit. A szavak mindig a fülemben csengenek és ilyenkor jó, hogy már nem dőlök be neki. Vagy igen? Hisz megint rajta kesergek…
A fiúk Koreában vannak, így nekem is több időm van. Sebastian tőlem indult még pár napja, így megkapta a szerencse-pusziját is, az érméi mellé…
Sandra meghívott magukhoz, hogy töltsek velük egy estét, hogy megismerjem a párját és bemutathassa nekem a legtehetségesebb tervezőjét is… Nem is akartam először hinni a fülemnek, hogy Sandra valakit jobbnak tart magánál, vagy szinte ugyanolyan jónak. Végül rábólintottam az ajánlatára így megvan a ma esti programom. Pénteken sosem dolgozom, így mikor Seb nincs itthon gyakran elmegyek a munkatársakkal iszogatni. Ma őket egy olyan személyre cseréltem, aki megbántott, de sosincs késő az újrakezdéshez…
Nem strapáltam túl magam, egy könnyű smink volt rajtam és kivasaltam a hajam. Egy szép krémszínű mini ruhát vettem fel, és egy őszi kabátot. Október révén kivételesen melegnek mondható volt az időjárás én pedig nem vagyok valami fázós.
Hamar kocsiba ültem és a megszokott úton vezettem. Másfél óra alatt ott is volt, tettem még egy kis kitérőt, hogy vehessek egy kevéske ajándékot. Végül egy üveg borral, egy bonbonnal és egy aranyos, fehér színű babaruhával érkeztem meg.
- Szia- ölelt meg Sandra, amint kinyitotta az ajtót
- Szia- öleltem meg én is és átadtam az ajándékokat
- Nagyon kedves vagy, köszönöm- nézett bele a zacskóba és azonnal kivette a ruhácskát- ez nagyon édes- ölelt át még egyszer és egy puszit nyomott az arcomra.
Beljebb mentünk és az orrom megtelt finom illatokkal. Ugyan úgy nézett ki az a ház, mint mikor én is ott laktam, de valahogy teljesen idegennek tűnt. A régi bútorok a helyükön voltak, de jöttek új kiegészítők és volt a nappaliban vagy 4 próbababa
- Ezek hogyhogy itt vannak?- mutattam a bábúkra
- A dolgozószoba lesz a gyerekszóba- válaszolta Sandra
- És mi van azzal a szobával, amelyikben én voltam?
- Ott most Hanna lakik. Összeveszett a barátjával, de már vissza fog költözni. Már holnap. Minden rendbe jött köztük, szerencsére
- Ha minden jó, akkor remek- ültem le a kanapéra, de Sandra olyan volt, mintha nem is ismertem volna és nem éreztem magam otthon. Egyáltalán nem
- Kristen ő itt Hanna- jött ki a szobából egy szőke, középmagas lány. Nem volt semmi kivetnivaló rajta. Kedvesen mosolygott rám, majd kezet nyújtott és én viszonoztam. Fehér fogai szinte világítottak és kék szemeiben egy már látott tűz szikrázott
- Találkoztunk már valahol?- kérdezte Hanna
- Nem tudom. Talán a boltban- válaszoltam mosolyogva és megkönnyebbültem, mikor ezt el is hitte
Amint rájöttem, hogy ki az a Hanna, aki kibékült a barátjával, teljesen megrökönyödtem. Sebastian nem is említette, hogy beszél vele, vagy hogy tartják a kapcsolatot. Egész vacsora alatt próbáltam rájönni arra, hogy mi lehet az igazság, de a legjobb, ha majd megkérdezem… valamikor
Lehet, hogy Sandra azért hívott, hogy megismerjem a férjét, de őszintén szólva, ebben a pillanatban még a neve sem jut eszembe. Szimpatikus, és ha Sandra kedveli, akkor minden oké. Sokkal de sokkal jobban érdekel Hanna, és hogy miért beszél és békül ki Sebastiannal.
Sandra a tányérokat szedte, míg a férje kiszaladt a desszertért
- És hogy van a baba?- kérdeztem rá egyenesen, de kimondva rájöttem, hogy mennyire is kemény voltam. De már nem vonhattam vissza
- Te vagy az- nézett rám szúrós tekintettel és fogai között szűrte a levegőt- nem érdekel, hogy ki vagy, de Sebastianról szállj le. Ő az enyém
- Nem akarom rávetni magam, mint az anyatigris, vagyis te, de azért a gyerekét sem ölném meg
- Te ezt honnan tudod?
- Elmondta- rántottam meg a vállam
- Mikor?
- Írtam róla egy cikket. És szerette volna, ha azt írom, hogy egy utolsó kis ribanc vagy. De nem tettem meg, mert nem szeretek olyanokat ócsárolni, akiket nem ismerek. De ha most kéne írnom, biztos hogy beleírnám. Miért feküdtél le vele?
- Te mégis mi az égről beszélsz?
- Sebastian a liftben úgy nézett rám, akkor este, mint ahogy Paul néz most rád. És nézd, mi lett abból
- Sebastian nem szeret téged- kiabált, amennyire engedték a falak. Nem akarta, hogy Hanna meghallja
- Veled is csak szánalomból van. Paul tudja, hogy férjed? Nem?- kérdeztem rá egy ördögi vigyorral- akkor itt az ideje, hogy megtudja
- Ne!- állt fel hirtelen, de én meg sem mozdultam. Csak játszok vele egy kicsit, csak hogy tudja, kivel van dolga- úgyis elmegyek, holnap. Sandra pedig gyermeket vár. Ezt nem szabad most megtudnia. Ha elmondod Paulnak, ő kiakad és mindent kitálal Sandrának. Nekem viszont kell ez az állás. Ez az utolsó reményem- nézett rám kérlelően és megesett rajta a szívem
- Jó- mondtam egyszerűen- de kérek valamit
- Igen?
- Mikor békültél ki Sebastiannal?
- Talán három, vagy négy napja. Miért?
- Most én kérdezek. Hol találkoztatok?
- Egy kávézóba hívott, hogy beszéljünk. Nagyon boldog voltam, mikor felhívott, mert tényleg nagyon csúnya dolgot tettem. Nem is gondoltam, hogy ilyen következményei lesznek, azt hittem…
- Azt hitted, hogy nem tudja meg?- vágtam a szavába, mire egy aprót bólintott- annyira szánalmas vagy! Meg sem érdemel téged. Nagyon becsüld meg magad, hogy egy ilyen remek férjet találtál, mert ha a helyében lennék, már rég külön utakon járnánk
- Féltékeny vagy?- kérdezte szinte már nevetve
- Egy szőke, elkényeztetett, hűtlen, tehetségtelen, német kurvára?- tettem fel a kérdésem, és láttam, hogy minden jelzőnél sikerül jobban és jobban megbántanom- nem, nem vagyok féltékeny. A férjed akarom- álltam fel- és kérdezd meg Sandrát, hogy mostantól mennyire vigyázz Sebastianra, mert én mindent elérek, amit csak akarok- mentem ki a konyhába és dolgomra hivatkozva elhagytam a vendégséget.
Nagyon ideges voltam, és első dolgom volt, hogy bementem az irodába. Végig reménykedtem abban, hogy az a munkamániás idióta még mindig ott van és szerencsém volt.
- Kérem a munkát- estem be ajtaján kopogás nélkül, mire meglepődve nézett fel rám
- Újra elvállalod nekem?- vigyorgott- pedig a múltkor…
- Nem érdekel, mit mondtam akkor- vágtam a szavába- kérem a jegyeket és a fotósom és pár nap múlva a legjobb riportját fogja kapni. Kivesézem magának a két pilótát, ezt megígérem
- Most zaftosabbnak kell lennie- nyújtotta át a borítékot már komolyan
- Vettelről olyat kap, hogy olvasás közben még a lap is kicsúszik a kezéből- kaptam ki kezéből a papírdarabot és az akkori fotóst hívva siettem haza összeszedni a cuccaim. Éjjel 2-kor már a Koreába tartó repülőgépen ültem.
***
Sziasztok!
Ez lett volna az új rész, ezt tegnapra terveztem, de sajnos nagyon sok dolgom volt :S Megpróbálok majd még hét közben jelentkezni valamikor, de sajnos semmit ígérhetek semmi biztosat. 
Jövő héten már futam, és nagyon várom, bár gondolom nem csak én vagyok így ezzel...:D 
Nagyon szép vasárnap délutánt kívánok! :)
Ezer puszi, meg még egy ;*


U.i.: Bocsánat, hogy ilyen rövid lett :$$