2012. december 29., szombat

1. rész



1. rész


   Mikor lesztek kész?- kérdeztem Carlost
Norma Lúcia Dezideráta Fernandez
         A csomagolás még 2 óra, a kiszállítás már csak a többieken múlik
        Nem akarok pontatlanságot- adtam kezébe a címeket
        Nem lesz - jelentette ki, mire én elhagytam a régi gyárépületet
Kilépve a Nap még mindig erősen tűzött és meg lehetett fulladni Caracas párás levegőjétől. Habár itt születtem, hozzá is szoktam az időjáráshoz, de mivel a marihuána csomagolásához kicsit alacsonyabb hőmérséklet kell, jó volt benn a hűvösben.
             Venezuela az egyik kedvenc latin- amerikai országom, így amint átvehettem az irányítást, ide helyeztem a „központot”. A zsaruk nem keresnek egy kábítószer csomagoló üzemet a fővárosban. Szerencsére van pár emberem is a szervezetben, így teljes biztonságban érezhetem magam.
            Végezve az üzleteléssel hazafelé vettem az irányt. A meghitt kis otthont számomra ne képzeljétek el. A kábítószer-kereskedelem fejeként, vagy, ahogy jobban ismert vagyok, az „alvilág királynőjeként” nem lehet családom. Nem is tervezem, hogy alapítok, de egy társat a jövőben jobb lenne elképzelnem. Nem vagyok egyedül, hisz gyakran testőrök vigyáznak rám, bár én nem akarom. Az apám volt az elődöm, és ameddig olyan él, aki őt szerette és ez által engem is, addig körülöttem vigyázók fognak ugrálni. Mindenre ő tanított, és ezt sosem fogom elfelejteni.


*15 évvel ezelőtt*

        Norma, gyere, kérlek- hallottam meg édesapám érdes hangját az iskolából hazaérve. Letettem a táskám a dolgozószobájának ajtajába és odamentem hozzá
        Itt vagyok- mosolyogtam és az arcára nyomtam egy puszit
        Komoly dologról kell beszélnünk- fújta ki columbiai szivarjának füstjét, melyet én oly annyira szerettem
        Igen, Papa?
        Tudod, hogy miből van ez a ház?- mutatott maga köré
        Téglából, azt hiszem- mondtam félénken, mire csak elmosolyodott
        Ez a ház pénzből épült, de ez a pénz törvény által nem jogos
         A törvény ostoba, a szabályok megszeghetők- reagáltam rögtön. Apám, kiskorom óta ezt a szabályt tanítja nekem. Ez az első és legfontosabb
         Így van. De a lényeg, hogy mikor majd nagyobb leszel, azt szeretném, ha átvennéd a helyem. Mivel te vagy az egyetlen gyermekem, és az egyetlen, akiben igazán megbízom, neked kell majd folytatnod azt, amit nekem is kellett, még 20 évvel ezelőtt.
        És mi az, Papa?- néztem nagy szemekkel, hisz apám szavait mindig csak ittam magamba, de sosem tudtam betelni velük.
        Majd ha nagyobb leszel, megtudod. De szeretném, hogyha én már úgy látom, hogy már érett vagy a feladatra, akkor biztos személynek adjam át a pozícióm
        Értem- bólintottam
        Mindig nagyon figyelj arra, hogy én mit csinálok és jegyezd meg. Ígérem, mindenre megtanítalak, Hercegnőm
        És Papa?- néztem fel rá ismét, de ekkor felkapott az ölébe
        Mondjad
        Ha majd én fogok ebben a székben ülni, lehetek királynő?- kérdeztem, de erre csak ismét elmosolyodott és ezt a mosolyát soha nem feledem


*Jelen*

            Nos, most már tudjátok, hogy miért is lettem én a királynő, és nem valami kis névtelen senki. Aki engem ismer, tudja, hogy milyen vagyok. Magabiztos, nem ijedek meg a munkától, de a vértől sem. Apám becsületének eleget téve már volt, hogy el kellett tennem embert láb alól, de a mai napig sem bánom. Ameddig a tanított úton járhatok, addig úgy érzem, eleget teszek elődöm kérésének.
        Merre voltál?- kérdezte Gemella
        El kellett intéznem pár dolgot
        Munka ügy?- puhatolózott, mire csak bólintottam
Házvezetőnőm kicsit kíváncsi, de szinte minden latin- amerikai ilyen.
            Napjaim egy szokásos emberéhez hasonlón történnek, leszámítva azt, hogy én éjszaka élek igazán. Néha kilátogatok az ültetvényekre és a szállítást intézem, de van, hogy Európába megyek új üzleteket kötni. Apám kissé maradi volt, így nekem jutott részül a terjeszkedés. Egyre jobban megy az üzlet, és a nyomaim is egyre ügyesebben tüntetem el.
        Minden rendben, miss Fernandez?- kérdezte testőröm, mikor autóm felé vettem az irányt
        Persze, Fiedel. Minden a legnagyobb rendben- mosolyogtam rá
        Hová igyekszik?
        Soha nem fogsz megválni a kérdéseitől és leszokni a magázásról?- léptem hozzá közelebb
        Ez a munkám- húzta ki magát
        Elmegyek az egyik barátnőmhöz. Este jövök, de lehetséges, hogy csak holnap reggel
        Ne menjek magával?
        Köszönöm Fiedel, de ez egyedül is menni fog- simítottam végig álla vonalát, majd beülve fekete ferrarimba a város szíve felé vettem az irányt
            Nati egészen a főváros szívében lakott és imádtam az éjszakai életet. Főleg szakmámból adódóan… A ház mélygarázsába leparkoltam autóm, majd felmentem a lakásba. Az ajtó nyitva volt, így beengedtem magam. Nem találtam senkit
        Natália- kiabáltam, mire a válasz a fürdőszobából jött- szia- nyitottam be helységbe
        Szia- mosolygott és átölelt- ne haragudj, de mint látod, épp nagy munkában vagyok
         Látom- mosolyogtam és beszálltam a hajvasalásba. Natáliának fogalma sincs arról, hogy én ki is vagyok…


*6 évvel ezelőtt*

        Hova megyünk bulizni?- ült fel ágyamra Nati vigyorogva
Natália Catalina Trajano
        Nem tudom- rántottam meg vállam, de egy mosoly húzódott meg arcomon
        Naa- dobott meg egy párnával Nati- a 18. születésnapodon nem akarsz menni sehova?
         Igaz- sóhajtottam és úgy érezem, hogy ő jobban felnőttnek érzi magát, mint én. Bár ezt meg is értem, hisz rám nagy feladatok várnak- menjünk a Havannába?- ajánlottam kedvenc helyem
        Tetszik- ugrott fel és a szekrényemhez lépett. Órákon keresztül válogatott, mígnem előhúzott egy cipőt, meg egy apró ruhácskát
        Apa abban meg fog ölni- mutattam a ruhára
        Majd megmagyarázzuk neki, hogy most vagy nagykorú- kacsintott
        Legyen- vettem nagy levegőt és belebújtam szettembe
            Aznap nem volt jó a közérzetem és úgy éreztem, valami nagyon rosszul fog elsülni. Natinak a kedvét viszont nem akartam lelombozni, így belementem és megpróbáltam elhessegetni a buta gondolataim.
            A szórakozóhelyhez érve nagy tömeg fogadott, de engem szerencsére már ismertek. Hamar bejutottunk és kezdődhetett a 18. szülinap. Nem nagyon ittam, mert mint mondtam nem volt kedvem és már csak otthon akartam lenni. De be kell valljam, vicces volt nézni azt, ahogy Nati részegen táncol…      
            De kb. 11 körül a jókedvem rögtön letört. Kaptam egy hívást, hogy apámat elrabolták, és a váltságdíj én magam vagyok. Akkor kezdtem el kapizsgálni, hogy miért vigyáz rám napi 3 őr. Apa a legnagyobb a szakmában, és mint ismert, én az ő eszességét és ravaszságát örököltem. És mos, hogy szinte már az összes tapasztalatát megosztotta velem, semmi nem állhat a terjeszkedésünk útjába.
            Hamar visszamentem a házamba és az autóval a garázsból kiállva a megadott címre mentem. Cipőm sarka kopogott a kövön, de nem éreztem semmi ijedtséget. Apám mindene megtanított, és tudom, talán jobb tanító, mint az élet. Egy profi higgadtságával sétáltam az elhagyatott raktárépület felé. Mikor az ajtóhoz értem, hallgatózni kezdtem. Nem voltak egyedül a támadók, de apám már egyértelműen haldoklott. Apró mini ruhámban és 15 centis magassarkúmban lassan és magabiztosan indultam meg. A két férfi felkapta fejét a kopogásra
        Mondtam, hogy eljön- biccentett felém vigyorogva az egyik
        Szóval, én kellek?- kérdeztem- hol az apám?
        A mennyországban- röhögött fel az egyik
        Rossz válasz- rántottam meg a vállam, és eddig a bal kezemben tartott fegyvert felemeltem, kibiztosítottam, becéloztam az előbbi szemétládát és lőttem. Mindezt a másodperc tört része alatt. Apám mindenre megtanított, és ez a pontosság őket is ledöbbentette. 18 évesen hidegvérrel öltem meg egy embert, de megérdemelte…- szóval. Kezdjük előröl- engedtem le a fegyvert, amelybe még 5 golyó volt bekészítve- hol az apám?
        Arra- bökött reszketve az egyik sarok felé, de mikor megpillantottam apám félholt állapotban, és tudtam, hogy rajta már semmi nem segít, becéloztam a másik kettőt is, és 2 dörrenés után a sarokba rohantam. Az előbbi erős nő teljesen megtört és csak egy síró kislány lettem. Abban a pillanatban megfogadtam, hogy a drogvilág élére állok és megkeresem apám gyilkosát, és én magam fogok végezni vele, bármi áron…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése