46. rész
Egy egyszerű hétvége
Az este
szinte csigaléptekkel vánszorgott én pedig csak forgolódni tudtam. Szinte
percenként pillantottam a telefonom kijelzőre, és nyitott szemmel meredtem a
sötétben a fehér színű plafonra. Hajnali 3 körül már untam, hogy semmit nem
tudok csinálni, így gondoltam egy merészet és felhívtam Sebet.
-
Még
nem alszol?- vette fel suttogva a telefont
-
Ezt
én is kérdezhetném…
-
Most
indulunk Austinba. Pont most végeztem a pakolással
-
Nem…
akarsz átjönni?- kérdeztem feléve
-
Itt
több is történt, mint amit Hanna elmondott…
-
Kérlek,
gyere át- jelent meg pár könnycsepp a szememben és nem tudtam őket
visszatartani
-
Indulok
is- tette le a telefont, amint meghallhatta, hogy sírok. Nem telt el több, mint
10 perc és máris az ajtón kopogtatott
-
Te
hogy vezettél?- kérdeztem szipogva a szememet törölgetve, de csak becsukta maga
mögött az ajtót és szorosan átölelt. A hátamat kezdte el dörzsölni és teljesen
biztonságban éreztem magam. Olyan volt, mint mikor a riadt kislány az
apukájához szalad. Érzi, hogy biztonságban van, és semmi baj nem történhet
-
Megnyugodtál?-
kérdezte suttogva, mire én csak még jobban pólójába fúrtam arcom és csak húztam
magamhoz- héj- szólt rám elmosolyodva- kinyújtod a pólót
-
Bocsi-
engedtem el és az én arcomon is megjelent egy halovány mosoly
-
Nem
jössz velem Austinba?
-
Mi?...
Nem úgy volt, hogy Brazíliába megyünk ki együtt?
-
De…
csak tudod… furcsa lenne, ha egy idegen csajjal állítanék be a világbajnoki
címem megvédésekor, nem pedig a terhes menyasszonyommal…
-
Persze,
megértem… de nem kell most mennem, ugye? Elég… péntek délután, ha kiérek…
-
Ha
nem akkor jössz, mikor szabadedzés van, akkor tökéletes
-
Akkor
lehet, hogy kimegyek
-
Nagyon
örülnék- adott egy csókot a számra
-
Mikor
kell menned?
-
Ha
megkérem Christ… akkor kb. 30 perc
-
Nem
maradnál itt velem addig? Csak… amíg elalszom…
-
De,
persze- mosolyodott el és egy gyors telefon után máris az ágyban voltunk és
átölelhettem. Kb. 3 perc alatt elaludtam és még csak azt sem hallottam, mikor
elment.
Reggel a
telefonom csörgésére ébredtem és eléggé fájós fejjel. A készülék után nyúltam,
de már akkor tudtam, hogy bárki is az, leordítom a fejét…
-
Készen
állsz a hétvégére?
-
Dávid?-
morogtam
-
Csak
nem aludtál?- nevetett fel
-
Kösz
az együttérzést…
-
Szóval…
most hétvégén mit csinálsz?
-
Nem
vagyok szabad
-
Meg
jókedvű sem
-
Emiatt?
-
A
viselkedéseden is múlik, hogy fáj-e a barátod feje…
-
Oké,
mit szeretnél?
-
Miért
nem jó ez a hét?
-
Kimegyek
Sebbel Austinba
-
Értem.
A kis gerlepár ott fog turbékolni
-
De
azért nagyon érdekelne, hogy Hanna honnan tudja ezt…
-
Lehet,
hogy kicsúszott a számon- kuncogott
-
Kurva
vicces…
-
Ne
legyél már morcos. Akkor jövő héten együtt leszünk. Ja! És mielőtt még
elfelejtem… Hozz magaddal fürdőruhát, mert Brazíliában leszünk
-
Mi?-
állt el még a lélegzetem is, de ő addigra már letette a telefont.
Nem voltam
meggyőződve tetteim helyességéről, de nem hagyhattam, hogy a csapat bármi kárt
szenvedjen, részben miattam…
Már nem bírtam visszaaludni, így
megreggeliztem, majd felkapva pár ruhadarabot, az egyetemre mentem. Fanni nem
volt benn, mert ultrahangra ment, így az egész napot végig punnyadtam.
A suli után átmentem Claudiához, aki
szívesen látott és jót beszélgettünk. A kicsik egyre nagyobbak és szebbek és ők
is kezdenek összeszokni Kimivel. Egy fontos eszmecserénket a csengő szakította
félbe és amint láttam, hogy ki húgom vendége, hirtelen lett valami dolgom és
haza siettem. A másnap is ugyanígy telt el, de akkor már még jobban vártam,
hogy Sebbel lehessek. Egyre izgalmasabbak a péntekjeim, állapítottam meg reggel
a tükör előtt. Persze suli után még hazajövök átöltözni. A nap megint gyorsan
telt és Fanninak sokat tudtam mesélni. Ez a pár napom nagyon érdekes és
kimerítő volt, így már vágytam egy jó kis hétvégére. Persze az előző sem volt
semmi…
A repülőgépem délután 5-kor indult,
így volt bő 5 órám a suli után. Hazamentem, ettem egy keveset, bepakoltam, majd
egy nagyobb bőrönddel együtt, elindultam. Végül maradtam a télies öltözetemben,
hiszen ma egy elég hideg nap volt. Majd meglátom, hogy milyen az idő Austinban,
és ahhoz képest öltözök át. Jó tervnek tűnt, így lementem a taxi elé, majd a
reptérre. Gyorsan a gépen lehettem, és elnyomott az álom. A leszállás előtt fél
órával keltem fel és érdeklődtem az időjárás felől. Azt mondták süt a Nap, és
száraz az idő… gondoltam gyorsan átöltözöm. Mikor leszálltunk, áldtam az eszem,
hogy egy vékonyabb pulóvert is magamra vettem. Azt, hogy Seb hogy került ki a
repülőtérre, arról fogalmam sem volt, mivel próbáltam úgy tervezni, hogy a 2.
szabadedzésre érjek ki. Pont a kettő között ért be a gépem
-
Szia-
adtam puszit arcára nagy mosoly kíséretében
-
Örülök,
hogy megjöttél- vette át a csomagokat és egy fekete infinitihez vezetett-
milyen volt az út?- kérdezte már az autóban
-
Fárasztó-
döntöttem neki fejem az ablaknak, mikor megéreztem hideg kezét belső combomon-
mit csinálsz?- kaptam fel a fejem
-
Gondoltam,
hogy erre felébredsz- jelent meg kaján vigyor az arcán
-
Egy
csomó fotós van…
-
Még
jó, hogy volt olyan okos ember, aki feltalálta a sötétített üveget- nevetett
fel
-
Hova
megyünk?- kérdeztem, de mintha az előbbit meg sem hallotta volna, tovább
simogatta belsőcombom
-
A
szállodához viszlek, kivesszük a szobád, és ha fáradt vagy, maradj aludni, de
ha még bírod, kijössz velem a pályára. Jó lesz?
-
Aha-
bólintottam egy aprót- Seb, meddig akarod még csinálni?
-
Nem
tetszik?
-
Rád
vetem magam- nevettem fel
-
Már
nem kell sokat várni- vette el végül kezét és a kormányra tette.
Lefordult a mélygarázsba, kisegített az
autóból, kivette a csomagokat és hívtuk a liftet. Ott persze nem maradhatott el
a kellő üdvözlés. Azonnal a lift falának nyomott, és heves csókcsatába
kezdtünk. Éreztem, hogy ennek lesz folytatása a szobámban…
Kikértük a kulcsokat és kiderült,
hogy a szobám pont Sebé mellett van. Micsoda véletlen… Felérve a 19. emeletre
az ajtóm felé vettem az irányt, mire Sebastian magával húzott és az ő
szobájában kötöttek ki a csomagjaim. Nem hiszem, hogy azt a szállásom fel fogom
avatni…
Végül aztán csak leraktam a
holmijaim, kicsit rendbe szedtem magam és mentünk vissza a pályára. Seb így is
késett egy kicsit, de mikor Chris meglátott azonnal elszállt a haragja és Seb
meg elment a mérnökével. Megismerkedtem a csapat pár tagjával és nagyon
kedvesek és segítőkészek voltak. Vicces, bolond egy csapat, mondhatom. Szinte
végig a tároló dobozok tetején üldögéltem és még fülest is kaptam. Jó volt
hallani Seb hangját, még soha nem hallottam olyan nyugodtnak és koncentráltnak,
mint akkor. Nagyon pontosan kellett mindent figyelnie, mondta, hogy mi jó, mi
rossz, igazi csapatmunka volt aznap, és már értem, hogy miért tudnak nyerni
hétről hétre. Szinte teljesen ismerik egymást, Christian és Seb mérnöke fél
szavakból megértik egymást. Ez a világ nagyon tetszett, bár a sajtó már kevésbé
volt élmény. Mindenhol ott voltak, és akármikor megláttam egyet, kicsit
elfintorodtam. Seb jókat nevetett rajtam, de végül aztán mondta, hogy ezt nem
nagyon veszi jó néven. Biztos volt benne, hogy rólam is kérdezni fogják,
ugyanis sokszor látott a nagy kivetítően. Remek. Gondoltam magamban. Arra
számítottam, hogy eljövök pihenni, erre meg magyarázkodnom kell…
A délután aztán hamar elment, a
srácok leadták az interjúkat, nagyon sokat beszéltem, meg hülyültem Markkal.
Rég nem láttam, és azért vele is történt egy pár dolog…
Kb. este 7-re értünk vissza a
szállodába és én elég fáradt voltam, ez persze Sebről is elmondható volt
-
Utálom
ezt az időeltolódást- dobtam le a cipőm és az ágyra vetettem magam
-
Meg
lehet szokni- rántotta meg a vállát és egy puszit adott kulcscsontomra
-
Ez
jó volt- mosolyogtam
-
Kérsz
még?- kérdezte kaján vigyorral és lassan elkezdte lefejteni rólam a nadrágot
-
Seb,
mit csinálsz?- próbáltam ellenkezni, de nagyon bele volt már merülve a dolgokba.
Már pont előttem térdelt és lábaim terpeszbe nyitotta, mikor azt ajtó nyílt és
mi szétrezzentünk
-
Seb,
ezt a pár papírt még át kéne nézned- jött be az ajtón Chris a papírjait bújva
-
Szia-
köszöntem félénken, mire egyből fölkapta a fejét. Addigra persze bebújtam a
takaró alá, így nem nagyon vehetett észre semmit. Feltéve, ha nem Seb nadrágját
nézte, amely már erőteljesen kezdett domborodni és oldalról még jobban láttam
-
Mit
keresel itt?- nézett rám
-
Szomszédolok-
vigyorogtam
-
Most…
menj be a saját szobádba
-
Hát
az nem fog menni- pirultam el és kellett pár másodperc Chrisnek, hogy leessen
neki a dolog
-
Oh…
értem- vakarta meg a fejét és zavarba jött ő is, mikor tekintete Seb
pillantásával találkozott- itt vannak- lépett a némethez és gyorsan adta oda a
papírokat- nézd át, fontosak- indult meg az ajtó felé, de mielőtt még kiment
volna, visszafordult- a szembe szoba az enyém, szóval légyszi, ne legyetek
hangosak
-
Úgysem
fogsz aludni kuncogott Seb, majd amint főnöke kilépett, bezárta az ajtót- ezt
legközelebb ne felejtsük el- célzott a zárra
-
Szerintem
sem- húztam a fejemre a takarót, majd Seb is befeküdt mellém. Nem történt
semmi, csak szuszogtunk egymás mellett, és mikor már majdnem elaludtam,
eltessékelt fürdeni. A végén persze együtt tusoltunk és fáradtan estem be az
ágyba. Ő még beszélt 20 percet Hannaval, majd visszajött hozzám. Jó érzés volt
ismét karjaiban elaludni.
Szombat
reggel egészen korán keltünk, mivel neki kezdődött a 3. szabadedzés. Sűrűn
bocsánatot kértem és maradtam aludni. Dél körül persze már én is csatlakoztam
hozzá, és együtt ebédeltünk. Jól volt együtt lenni vele, egy másik
környezetben, de szinte megőrültem, hogy nem foghattam meg a kezét, nem
simíthattam meg az arcát, nem csókolhattam meg. Nagyon hiányzott, és ha nem
lenne Hanna, már tudnám, hogy milyen változtatásokkal tudnánk egy boldog
kapcsolatot kialakítani. Bár nem is boldogot, hanem inkább kiegyensúlyozottat,
veszekedés nélkül.
Az időmérő jól sikerült, megszerezte
a polet. Amíg ő kinn rótta a köröket, én a sajtósával, Brittával beszélgettem
és megismerkedtem vele. Nagyon aranyos, és kedves, mindenben Seb mellett áll, és
csodálom, hogy képes elviselni őt a rosszabb napjain… bár ilyenek a barátok.
Bármi van, kitartanak egymás mellett…
Sebastian leadta az interjúkat és
délután 5-kor már a szobánkban lehettünk
-
Na,
mit tervezel mára?- csukta be magam mögött az ajtót
-
Nem
is tudom. Az első helyen te állsz- léptem oda hozzá
-
És
ez nekem…- húzott magához és megfogta a fenekem- jó?
-
Szerintem
igen- mosolyogtam és egy puszit adtam a kulcscsontjára, amibe beleborzongott
-
Mostanában
olyan bújós vagy- jegyezte meg mosolyogva, ahogy a hűtőhöz lépett
-
Mert
nagyon hiányzol, és szeretlek- mondtam lesütve szemhéjaim, mert tudtam, hogy
nem helyes, amit teszek
-
Én
is szeretlek- ült le mellém a kanapéra egy üveg ásványvízzel- de mióta Hannaval
beszéltél, olyan furcsa vagy nekem…
-
Lehet,
hogy olyat tudok, mait nem kéne… és ez most bánt
-
Mond
el, és lehet, hogy tudok segíteni
-
Nem
tehetem- gyűltek könnyek a szemembe
-
Ennyire
rossz?- csúszott közelebb
-
Sajnálom,
hogy ezt csinálom, de egyszerűen már nem tudom tovább játszani
-
Nem
is kell- karolt át- velem mindig legyél őszinte
-
Oké-
bólogattam, fejem sötétkék pólójába fúrva
-
Jobb
már?- kérdezte pár perc után
-
Szeretlek-
suttogtam ajkaira, majd óvatosan megcsókoltam.
Mikor
összeértek ajkaink, szinte fájt csókja, de mégis akartam még belőle. Tudtam,
hogy nem lehet elmondanom neki a Hanna féle dolgot, de egyszerűen úgy éreztem,
hogy becsapom. De ha már Hanna elvette tőlem, akkor csak néha néha legyen az
enyém. Nem? Minden estre nem gondolkoztam ezen többet és lassan haladtunk az
ágy felé. Óvatosan húzta le ruháimat és én is róla. Egy fantasztikus éjszakát
töltöttünk együtt, és talán most először, vagyis nagyon ritkán, de éreztem,
nagyon jól éreztem, hogy szeret és ez nem csak szex volt, hanem valódi
szeretkezés.
Reggel Heikke törte ránk az ajtót és
nem nagyon érdekelte, hogy egy szál semmiben fekszem, és Seb sincs éppen
túlöltözve… Gyorsan kiparancsolta a srácot az ágyból és elvitte. Én még pihentem
fél órát, aztán mentem a pályára. Jó, hogy minden nap el tudtuk kerülni a
pályára való közös érkezés, mert így nem néztek furán a fotósok…
- Ügyes
voltál- adtam Seb szájára egy puszit, mikor visszaértünk a szállodába
-
Ez
csak a második hely- rántotta meg a vállát
-
Jövő
héten meg már a világbajnoki győzelem lesz- cirógattam meg a borostás arcát
-
Ne szóld el- mosolygott
-
Tudom,
hogy meg tudod csinálni- csókoltam meg most már igazából, és persze megint az
ágyban kötöttünk ki.
Reggel
még élveztük egymás társaságát, majd a Red Bull magángépével hazarepültünk. Seb
az utat végig aludta, én pedig tudtam beszélni Christiannal
-
Szia-
mentem oda hozzá és adtam neki egy puszit- zavarhatlak?
-
Persze.
Ülj csak le. Örülök, hogy itt vagy
-
Nem
dolgozol, ugye?- néztem rá gyanakvóan, mivel az asztal tele volt tervrajzokkal
-
Dehogy-
legyintett, de aztán persze vigyorgott
-
Beszélnünk
kéne…- fogtam komolyra pár percnyi viccelődés után
-
Megijesztesz
kicsit… nem vagy terhes, ugye?
-
Mi?
Nem! Nem vagyok hülye…
-
Jó,
én értem, csak mi nem védekeztünk a múltkor…- mondta félve
-
Szedek
fogamzásgátlót
-
Jó,
akkor megnyugodtam- vett egy nagy levegőt- hallgatlak
-
Hanna
elmondott valamit, amit Seb nem tudhat meg, így kérlek, kezeld diszkréten a
dolgot… Nekem viszont muszáj elmondanom valakinek, mert már nem bírom…
-
Oké,
halljam
-
Nem
biztos, hogy Hanna Sebtől terhes. Lehet, hogy Dantől, vagy valami másik
pasastól. És mondtam, hogy segítek a részvényekkel, igaz?- erre csak bólintott
egyet- Dávid olyan dolgot kért tőlem, ami nem igazán publikus… de a lényeg, hogy
Hanna tudja. Szóval Dáviddal is jóban van. És nem tudom, hogy mit gondoljak…
-
Dávid
bármit kér, ne tedd meg. Te sokkal fontosabb vagy, mint pár papír fecni. És ami
meg Sebet illeti, szerintem hagyd kettőjükre. Ha nem hasonlít majd a gyerek
Sebre, úgyis lesz majd egy apasági vizsgálat. És megnyugtatlak, habár ez engem
kicsit felkavar, de mindegy, hogy Seb soha nem fog visszaszeretni Hannaba, mert
téged mindennél jobban szeret. Csak rólad beszél, mindenhol te vagy neki. De a
sajtó előtt meg nem akar felhajtást, tudod, hogy milyen kis… visszahúzódó
-
Tudom-
bólintottam egy apró mosoly kíséretében
-
Most
hol van?
-
Alszik,
de szerintem mindjárt felkel, szóval odamegyek hozzá
-
Rendben,
és amíg nem látlak, vigyázz magadra
-
Igen
is, apuci- álltam mellé és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.
Visszasétáltam
Sebhez, de ő még édesen aludt. Beültem vele szembe és egészen Zürichig néztem,
ahogy alszik. Leszállás előtt még elköszöntünk egymástól és hazavitt, majd ő is
ment a maga útjára és én is.
***
Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem a résszel, de a hetem nem úgy alakult, mint ahogy terveztem :$
Nem szeretnék tovább sajnálkozni, szóval remélem tetszett a rész és köszönöm, hogy olvastok ! :D
A következő futam pedig már egyre közelebb van, és bocsi, hogy nem hoztam semmit mikulásra, de majd karácsonykor bepótolom ;)
Puszii.
Szia :)
VálaszTörlésnagyon jó rész lett :)
azért nem volt ez egy egyszerű hétvége, mint ahogy azt a cím is mutatja :D
Grétát egyre inkább összeroppantja az, amit megtudott múltkor Hannától. oké, hogy nem szeretne ebbe beleavatkozni, hogy az igazságot eltitkolja Seb elől, de ezzel több rosszat csinál. ha Seb rájön mindenre, még Grétire is meg fog haragudni.:/
remélem Christian tudott hatni a lányra valamilyen szinten és nem fog bele menni abba a dologba, amit Dávid kért tőle...
siess a folytatással :)
puszi
Szia:)
VálaszTörlésSzerintem sem volt egy egyszerű hétvége, de azért aranyosak voltak Sebbel. Én is úgy gondolom, hogy el kellene mondania Grétának az igazat minnél előbb. Valahogy majdcsak megoldják együtt :)
Reménykedjünk, hogy nem teljesíti Dávid kérését.
Jó lett nagyon várom a frisset :)
Pussz