2012. december 24., hétfő

50. rész

És az utolsó rész :)
Jó olvasást!:D

50. rész
Végkifejlet

Jó érzés volt Dávidot rács mögött tudni és szabadon élni. Senki nem volt veszélyben és ez mindenkin látszott. Seb dolgozott, én suliba jártam, Claudia gyerekeket nevelt és nagyon boldog volt Kimivel és Sebastianék is várták a gyereküket. Dan és én egyre jobban megismertük egymást, így ő rábeszélt engem egy műtétre. Az elején eléggé hessegettem a témát, de aztán csak meggyőzött


***Február

A műtétig már csak pár nap maradt, de jó volt tudni, hogy biztos kezekben vagyok, hisz Dan végzi a beavatkozást. Hanna pocakja már egyre nagyobb és Kimi bemutatta Claudiát a „közönségnek”. Mindenki elcsodálkozott, bár Kimitől nem vártak többet… Sebastiannak is jól mennek a tesztelések és készülnek a 2013-as szezonra.
-          Kész vagy?- fogta meg kezem Dan a műtét előtt
-          Azt hiszem- szorítottam meg kézfejét
-          Bízol bennem?
-          Hát persze- csókoltam meg, majd beadtak egy injekciót és rám tették az altatómaszkot.
Pár másodperc múlva elaludtam és egy kórteremben ébredtem. Sebastian ott ülte mellettem és szőke fejét karomon pihentette
-          Héj, álomszuszi- keltegettem
-          Fenn vagyok!- pattant fel és dörzsölgette a szemit
-          Látom- nevettem, de ez egy kisebb fájdalommal járt- miért nem vagy tesztelésen
-          Nem emlékszel?
-          Mégis mire?
-          Komplikáció lépett fel és te kómába estél
-          Hogy mi? És mennyi időre?
-          Gréta… október van
-          Mi?- akartam felkelni, de Seb nem engedte-
-          Nyugodj meg, pihenésre van szükséged
-          Hol van Dan?
-          Felmondott
-          Mégis miért?
-          Ő műtött és…
-          Hív ide, most- fojtottam belé a szót
-          Rendben- hajtotta le a fejét és elindult
-          Seb, várj!- szóltam utána, mire megfordult- köszönöm, hogy itt voltál és… csókolj meg- suttogtam
-          Nem lehet
-          Miért?- kezdtem el könnyezni
-          Dan… eljegyzett
-          Nem érdekel. Mi házasok is voltunk- húzódott mosoly az arcomra, és erre csak egy édes csók volt a válasz
-          Megyek Danért- adott egy utolsó csókot, majd kilépett az ajtón


***December

            Dan végül visszajött hozzám és én is rendbe jöttem. Hanna már anyuka volt és unokaöcséim is betöltötték az első életévüket. Sajnáltam, hogy halasztanom kellett egy évet, de végül is, így kellett lennie valamiért.
            Dannal tartottunk egy eljegyzési vacsorát és hazamentünk Magyarországra. Anyuék nagyon megkedvelték és ennek örültem. Én is meglátogattam a családját és a húga nagyon aranyos. A karácsonyt együtt töltöttük, én pedig igazán boldog voltam.


***2020.

-          Ügyes vagy- csókolt meg Dan, majd Sebtől is kaptam egy puszit az arcomra és mindenki megölelgetett
-          Dr. Gréta Bánffy- hajolt meg előttem Seb
-          Ne hülyülj- csaptam mellkasára nevetve
Végül aztán, egy évvel később bár, de befejeztem az orvosit. Gyógytornászként kezdtem el praktizálni és Dan jóvoltából szinte azonnal szereztem munkát. Jónak bizonyultam, így gyakran jártam el konferenciákra és üzleti utakra.
-          Beszélhetnénk, Drágám?- kérdezte komolyan Dan
-          Persze- ültem le mellé vidáman
-          Én már szeretném, ha… papíron is magam mellett tudhatnálak
-          Én is- mosolyogtam és megcsókoltam- el kezdjük tervezni?- kérdeztem, mire csak hevesen bólogatott


*** 2021. július

Egy gyönyörű nap, és az életem fordulópontja. Hátrahagyok minden eddigit, minden eddig magányt és tépelődést, és hozzámegyek ahhoz a férfihoz, akit nagyon szeretek. Nem merem kimondani, hogy a legjobban, hisz Sebastian örökre a szívemhez nőtt, és megbántani sem akarom, hisz ő szinte leszögezte, hogy soha nem fogja elvenni Hannat. Remélem, hogy nem fog csalódni bennem, de kell nekem egy olyan támasz, mint Dan, hisz fogy az időm, elméletileg már csak 4 évem van hátra…
-          Gyönyörű vagy -dugta be fejét Sebastian a szobába
-          Köszönöm- pörögtem- nem hiszem el, hogy férjhez megyek…
-          pedig egyszer már megtörtént
-          Igen. De erre emlékezni is szeretnék- nevettem fel
-          Ez azt jelenti, hogy most már semmi esélyem nálad?
-          Le kell zárnunk, mert szeretem Dant
-          Tudom. De engem is
-          Téged a legjobban- mentem oda hozzá
-          Mennyi idő van még az esküvő kezdetéig?
-          3 óra. Miért?
-          Hát…- lett kaján vigyor a fején és elkezdte lefejteni rólam a ruhát
-          Seb!- kiáltottam egy aprót, mikor megéreztem kezét legérzékenyebb pontomon


***2026. július

-          Boldog évfordulót, kedvesem- csókolt meg Dan
-          Neked is- mosolyogtam és ahogy kinyitottam a szemem egy hatalmas tál reggeli várt rám- ezt te csináltad?- csillantak fel szemeim
-          Én bizony- húzta ki magát
-          Látom dagad a mellkasod- nevettem fel és együtt megettük a reggelit
Szinte egész nap minden szép és jó volt, de vacsorázni indulva elkezdtem rosszul lenni. Éles és nagy fájdalmak gyötörtek és nem maradtak abba. Dan egyből kórházba vitt és fájdalom csillapítót adtak, de én tudtam, hogy most jött el az időm. Megpróbáltam erősnek tűnni Dan előtt és megvártam, amíg elalszik. Az órát végig néztem, hogy nehogy az évfordulónk napján veszítsen el. 2026 Július 23-án lehunytam szemeim és örök álomba merültem.
            Az élet nem volt mindig kegyes hozzám, de élveztem minden egyes akadályát. Ledöntögettem az előttem álló falakat, nem pedig megkerültem őket. Sokat küzdöttem, de végül elértem, amit akartam. Kaptam barátokat, sikeres életet, és férfit, aki mindig szeretett és egy örök szerelmet, ami soha el nem múlt. Sebastian belém vésődött és soha nem fog belőlem kitörlődni. Ahogy sikeres karriert fut, annyira örülök, hogy ez nekem is sikerült. Végül aztán elvette Hannat és most várják a második gyereküket. Az első, a kis Isabell nagyon aranyos, de a második nemét még nem lehet tudni.
            Kimi és Claudia együtt élnek és nevelik a gyerkőcöket. Már nagyon nagyok és el sem tudom képzelni, hogy én hogy bírhattam ki egészen idáig egy aprócska utód nélkül


/Dan szemszög/

Az álmomba éreztem… elment. Elhagyott és tudtam, hogy ez valamikor be fog következni, de nem értettem, hogy miért most. Annyira boldogok voltunk, 5 éves házasok és semmi más nem kellett volna, csak egy kisbaba. Megértettem Grétát, hogy nem szeretne kisbabát, hisz tudja, hogy anya nélkül nőne fel, de nekem akkor is kellett volna egy darabka belőle
            Nem mertem kinyitni a szemem, mert magam előtt akartam látni életerős arcát és édes mosolyát. Nagy levegőt véve mégis felnyitottam szemhéjam és Gréta ott feküdt az ágyon, egy apró mosollyal az arcán. Szemeimből azonnal potyogni kezdtek a könnyek és habár tudtam, hogy Gréta szíve örökké Sebastianért dobogott, örültem, hogy megkaphattam egy apró darabkáját
            Kimentem és szóltam a nővéreknek és az orvosnak, a történtekről. Sebastian és szinte mindenki azonnal jött a hívásomra. Az orvos délután 5 körül lépett oda hozzám
-          Jó napot kívánok!- köszönt mindnyájunknak- nem tudom, hogy ez mennyire fogja megnehezíteni a gyászukat, de úgy gondolom, hogy jogukban áll tudni… a kisasszony… 3 hónapos terhes volt.



Vége

***
Sziasztok!
Nos, véget ért a történet, remélem jó befejezést adtam neki. Aki teljes happy and-et várt, annak sajnos most csalódást kellett, hogy okozzak. Köszönöm, hogy olvastatok, hogy egyre csak gyarapodtatok. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyenbe belekezdek és még be is fejezem. Köszönöm nektek!
A különkiadás pedig pár nap múlva érkezni fog, de addig is mindenkinek nagyon boldog Karácsonyt!!!
<3

3 megjegyzés:

  1. Szia Chrisse :)
    Nagyon röstellem magam megint :DD
    De tudod karácsony van :DD Vendégek..blahhblahh
    De legalább együtt van a család pár nap erejéig:)
    Bocs, hogy így kifejtettem :DD

    Vége?? Vége??!!! NE máár :'( :(((
    Nem happy end??? !! Sebaj én akkor is nyomtam egy tetszik gombot :DD , mert így is nagyon tetszett .. Ilyen lett és kész vagyis így akartad, hogy ilyen legyen :)
    Örömmel olvastam minden egyes részt és örülök, hogy megosztottad Velünk :)
    Kíváncsian várom a másik történetet :)
    Utólag is : Boldog Karit :))) <3
    Pusziika

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Semmi gond, mindig örülök, hogyha írsz, akármilyen időközönként is :PP
    Hát a történetnek végül is nem a teljes happy and volt a lényege, bár tudom, sokan azt szerettétek volna... de másra gondoltam, így ahhoz tartottam magam. A legközelebbibe majd kicsit beleszólhattok ;)
    Köszönöm szépen a jókívánságot és neked is nagyon boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet Kívánok!! :) <3

    VálaszTörlés
  3. Szia :)
    Így megkésve, de boldog karácsonyt és egy sikerekben gazdag 2013-at kívánok neked :)
    Kicsit sajnálom, hogy nem lett happy end, én is azt vártam volna, de ettől függetlenül tetszett a rész nagyon is, nyomtam egy hatalmas tetsziket :)
    én mindig örömmel jöttem olvasni, bár néha hanyag és lusta voltam, de remélem megbocsátod ezt nekem :$
    szívesen olvasom majd a következő történeteted, biztos azis ennyire jó lesz és ugyan ennyire fogom majd szeretni :)
    az élet sem fejeződik be happy end-del, az élet menete az, hogy meghalunk egyszer. ki huszonévesen, ki 80 évesen vagy annál idősebben. Gréta egész élete során küzdött, de megérte. lett férje, megismerte legnagyobb szerelmét Sebastiant. azt hiszem már ezért megérte nem kikerülni az elé táruló akadályokat :)
    puszi
    Reny

    VálaszTörlés