45. rész
Nem mindig az "első sok" benyomás a döntő
A
reggelem pocsékul indult és tetézte az a tény, hogy egy rendkívül fontos
dolgozat előtt állok. Megreggeliztem, ittam egy Red Bullt, majd felkapva egy
egyszerű kis szerelést, elindultam. Ilyenkor már csak a vizsgaidőszakok vannak,
így egy kissé kihalt az egyetem. Még vártam 10 percet, majd beültem a 2 órás
Zh-ra. A kérdéseket sorra olvastam és tudtam is rájuk a választ, de a kezem
egyszerűen nem engedett leírni egy szót sem. A dolgozat kérdéseire tudtam a
választ, de a sajátjaimra nem tudtam felelni. Végül aztán rákényszerítettem
magam az írásra és a vége előtt 15 perccel beadtam, és kisiettem. Egyszerűen
nem bírtam tovább… teljesen feszélyezve éreztem magam, és szükségem volt egy
kis levegőre, és időre. Sokáig sétálgattam a parkban, de még mindig nem jutott
eszembe semmi észszerű. Még soha nem voltam ilyen helyzetben és őszintén
reméltem, hogy sosem fogok belekerülni…
Gondolkoztam Dávid viselkedésén, Seb
reakcióján, Christian közelségén, Dan jelenlétén, de valahogy mindegyik után
arra jutottam, hogy jobb lenne elköltözni. De ekkor persze bevillantak húgom
szavai, hogy megint feladom. És ebben teljesen igaza volt. Sebbel muszáj
megtartanom a baráti viszonyt, hisz nem akarok fájdalmat okozni Hannanak.
Christiant össze kéne hozni a régi barátnőjével, hisz ő is megérdemli a
boldogságot. Dávid… jól tudja, hogy meg fogja kapni azt, amit kért tőlem, mert
mindig betartottam a szavam. De ebből megint Dan jön ki rosszul, aki az
egészben az áldozat, semmiről nem tehet, és mégis mindig más mellett kell
látnia. Már vagy délután 3 óra is elmúlhatott, mikor az éhségemre lettem
figyelmes. Gondolataimat megpróbáltam figyelmen kívül hagyni és egy döntés felé
terelni magam, így felhívtam Hannat, hogy lenne-e kedve velem ebédelni. Mármint
ha ezt annak lehet nevezni… Persze rábólintott, és felajánlotta, hogy menjek
át. Elfogadtam a meghívást, bár az elején kissé visszakoztam.
-
Szia-
adtam neki két puszit és belépve a lakásba körbe vett a finom meleg
-
Örülök,
hogy hívtál- vette el kabátom és a fogasra akasztotta. Nem, mintha nem én éltem
volna itt vagy egy hónapig…- és hogy jutottam eszedbe?- ült le az étkezőbe
-
Beszélnünk
kéne… valakiről- mentem utána én is
-
Kiről?-
lett kíváncsi
-
Dan-
mondtam nemes egyszerűséggel, de őt mintha sokkolta volna a hír
-
Igen…
mit szeretnél tudni?- tördelte ujjait
-
Honnan
ismered? És Mel miért bántotta meg ennyire?
-
Nem
tudsz többet, ugye? Csak… csak hogy Mel megbántotta
-
Nem-
ráztam a fejem, de feltűnt, hogy elég feszült és talán fél is, mikor róla kell
beszélnie
-
Még
régen, Németországban ismertem meg, mikor oda járt egyetemre. Már nem is tudom,
hogy hozott minket össze a sors- lett egy mosoly arcán, ami nekem elég sokat sejtetett-
Mikor bemutattam Melanienak, ő szinte azonnal belehabarodott Danba. A srácnak
még kellett egy kis noszogatás, de aztán egymásra találtak… Egészen jól
megvoltak, csak aztán Mel terhes lett, Dan elköltözött, meg nem kereste és így
vége lett a kapcsolatuknak
-
És
a ti kapcsolatotok?- kezdtem el puhatolózni
-
Ezt…
hogy érted?- jött megint zavarba
-
Hanna!
Szerintem itt több van, mint amit te elmondasz nekem
-
Muszáj
ezt most megtárgyalni?- tördelte ismét ujjait- Seb bármikor hazajöhet
-
Most!-
csaptam idegesen az asztalra, mire megéreztem egy szorító kezet vállamon
-
Mi
a baj, Gréta?- kérdezte Seb és magával szembe fordított
-
Csak…
játszottunk- improvizáltam
-
Azt,
hogy halálra rémíted a menyasszonyom?
-
Melletted
meg kell szoknia- adtam egy puszit az arcára, köszönésképpen
-
Kész
a vacsi?- ment Hannahoz és felhúzta a székből, majd adott neki egy csókot- éhes
vagyok
-
Máris-
mosolygott a lány és egy kérlelő pillantást vetve rám, besietett a konyhába
-
El
is hiszem, hogy ehhez kell az izom- jegyeztem meg
-
Mit
keresel itt?- jött közelebb és neki támasztott a falnak. Elég ideges volt
-
Hanna
meglát- próbáltam eltolni, de nem engedett
-
A
tegnapi után miért vagy itt?
-
Hannahoz
jöttem, nem hozzád
-
Meg
mondtam, hogy nem fogom hagyni, hogy elmondd neki… bármi áron
-
Te
normális vagy? Eszem ágába sincs elmondani neki!- akadtam ki, és legszívesebben
kiabáltam volna, de muszáj volt suttogni- ennyire még te sem lehetsz hülye
-
Belőled
bármit kinézek- engedett el és elfordult
-
Ezt
meg mégis hogy értsem?- simogattam csuklómat, amin rajta volt még szorításának
a nyoma- ez rohadtul fájt!
-
Bocs-
lökte oda- akkor minek vagy itt?
-
Hanna
szerintem többet tud, mint amennyit elmond…
-
Mivel
kapcsolatban? Nem vagy te egy kicsit skizofrén?
-
Nem!-
kértem ki magamnak- Danről tud valamit, amit nagyon nem akar elmondani…
-
Ez
a te dolgod nem az enyém- mentünk vissza az étkezőbe és örömmel láttam, hogy
Han nem vette észre, hogy vagy 5 percre eltűntünk
-
Már
itt is van- hozta a nagy fazekat, valami levest csinálta
-
Majd
segítek- ment elébe Seb és kivette a kezéből a fazekat és az asztalra tette
-
Köszönöm-
adott egy csókot Han Sebnek és leültünk az asztalhoz. Pont úgy viselkedtek,
mint egy igazi párocska, de mindkettőjüknek volt mit rejtegetni. Sebnek ott
voltam én, meg a viszonyunk, Hannanak meg Dan. Valahogy… muszáj kiderítenem,
hogy mi folyik itt, és Dan meg tuti nem mondja el, mert ahhoz még nem ismer
elég jól…
-
Nagyon
finom volt- törölgettem a szám mosolyogva
-
Köszönöm-
viszonozta a mosolyt Hanna- nemrég tanultam ezt a receptet. Odaadjam? Kint van
a konyhába- állt fel, és ez inkább volt kényszerkérés, mint hogy önszántából
adná, vagy én önszántamból mennék ki- szóval?- kérdeztem karba tett kézzel már
a konyhába
-
Nem
szeretném, ha Seb látná, hogy furcsán viselkedsz velem, mert akkor
kérdezősködni fog. Ígérem, hogy holnap mindent elmondok, de addig ne kelts
feltűnést. Kérlek.
-
Nem
keltek- kaptam ki kezéből a papír fecnit, amin a leves volt- Már megyek is-
villantottam egy mosolyt és az ajtó felé indultam. Még elköszöntem Sebtől,
aztán hazafelé vettem az irányt. Kb. 8-ra értem haza, és a mai nap után csak
lefürödtem és az ágyba dőltem. Az álom nagyon hamar rám talált.
/Hanna szemszög/
-
Miért
volt ilyen furcsa Gréta?- kérdezte Seb pakolás közben
-
Nem
tudom- rántottam meg a vállam és próbáltam nem a szemébe nézni. Világ életemben
rosszul hazudtam
-
Mit
terveztél ma estére?- támaszkodott neki a pultnak a kis németem és csak engem
nézett
-
Nem
szeretem, mikor nézel- pirult el
-
Pedig
nagyon szép vagy- kapott fel dereka köré
-
Seb-
kezdtem el ellenkezni- ezt nem szeretem- jelentettem ki, majd letett, de elég
morcos volt az ábrázata
-
Miért
vagy ilyen?
-
Milyen?...
-
Gátlásos
-
Nem
vagy gátlásos
-
Áh.
Nem szeretkeztünk már azóta, mióta terhes vagy. Nem voltál előttem meztelen,
mióta megint együtt élünk, de emlékeszem, volt olyan nap, hogy ruha sem volt
rajtunk
-
Az
csak te voltál…- törölgettem a pultot
-
Miért
vagy ilyen távolságtartó?- kapta el a kezem és szorosan magához húzott és a
szemébe kellett, hogy nézzek
-
Egyszerűen
ilyen vagyok- hazudtam tovább- Gréta előtt elfogadtál ilyennek- csúszott ki a
számon és láttam rajta, hogy ez nagyon fáj neki
-
Ebbe
ne keverd bele őt. Semmi köze az egészhez
-
Igazad
van, sajnálom- simogattam volna meg arcát, de eltolta a kezem
-
Elmegyek
Kimihez, ne várja meg, későn jövök… lehet, hogy csak holnap reggel
-
Ne
hagyj itt- nyúltam utána könnyes szemekkel, de már késő volt
Amint
becsapta maga mögött az ajtót, újra elkezdődött a szokásos program. Amióta itt
lakom, egyik estét sem töltöttük együtt. Nekem viszont voltak kísértéseim, és
az ilyen estéken, mikor végig egyedül voltam, nem tudtam nekik ellenállni, de
ma… ma az éreztem, hogy túl kockázatos lett volna magamra vállalni a feladatot,
így lemondtam a „randevútm”…
Másnap reggel egyedül ébredtem a
nagy franciaágyon, Sebe sehol nem találtam. Lecsoszogta a konyhába, majd jól
bereggeliztem és gondolkozni kezdtem, hogy Grétának mit kéne mondani… A teljes
igazságot? Muszáj lesz, ugyanis ő mindig kiszúrja, ha valami nincs a helyén…
Nem tudtam, hogy meddig van ma az egyetemen, ezért csak tippeltem egy időt és
felhívtam. Álmosan szólt bele
-
Haló?
-
Szia.
Hanna vagyok- köszöntem félénken- nem akartalak felkelteni
-
Úgy
is visszaaludtam- nyújtózott
-
Akkor
ma mikor tudnánk találkozni?
-
Nem
tudom… mondjuk egy óra múlva?
-
Innen
nem kelsz ki két órán belül sem- hallottam meg egy férfi hangot, ami túl
ismerősnek tűnt. A vonal túlsó végén síri csönd uralkodott. Gréta bizonyára rászólt
„vendégére”
-
Ne
haragudj, nem akartalak zavarni- vörösödtem el teljesen
-
Nem…
én sajnálom. Akkor az jó, ha egy óra múlva találkozunk? Most van… fél 11
-
Rendben,
nekem megfelel. És hol?
-
Itt,
a szálloda közelében van egy nagyon jó kávézó… nagyjából tudod, hogy merre van?
-
Hát…
nem igazán
-
Kérdezd
meg Sebet… gondolom úgy is csak most kel fel- hallottam hangján, hogy
elmosolyodik
-
Nem…
ő nincs itthon
-
Máris
edz?- lepődött meg
-
Nem…
csak… majd megbeszéljük délután, jó? Majd valahogy odatalálok. Szia- tettem le
mosolyogva a telefont, de még mindig nem tudott nyugodtan hagyni az a férfi
hang. Ha Gréta azt hiszi, hogy Seb itt van, akkor ki lehet vele?
Mivel Gréta fél 12-re tette a találkozót volt időm nyugodtan
összekészülni és gondolkozni. Beraktam és kiteregettem még egy adag ruhát is. A
GPS-be bepötyögtem a címet és az okos kis szerkezet 20 perc alatt elnavigált a
kívánt helyre.
/Gréta szemszög/
-
Te
normális vagy?- vágtam mellkasba Sebet, mire feljajdult- Hannaval beszéltem!!
-
Bocs,
nem tudtam… De be kell ismerned, a békülős szex a legjobb- lett kaján vigyor az
arcán, majd felálltam és a tükör előtt gumiztam össze a hajam
-
Elismerem-
nevettem én is, majd a konyhába léptem. Tettem, vettem, mikor megjelent Seb, és
esze ágába sem volt elengedni engem a találkozónkra, hanem inkább
visszacsábított volna az agyába- ne, készülnöm kell- próbáltam eltolni, de puha
keze már fenekemet markolászta és ajkai nyakam kényeztették
-
Késel
egy kicsit. Majd megvár
-
Rád
mindig vár… legalább én ne várassam meg. Főleg, hogy teljesen átverem…
-
De
jó terelés volt- engedett el és beállt mellém felvágni pár zöldséget
-
Remélem
tudod, hogy nem lesz még egyszer ekkora
szerencsénk? Simán felismerheti a hangod. Sőt… szerintem fel is ismerte
-
Majd
megtudjuk- vonta meg a vállát és leültünk az asztalhoz.
Komótosan
ettünk, aminek a vége egy asztalon lévő szeretkezés lett, majd miután
összeszedte a dolgait elment, én pedig készülhettem az „igazságra”.
Megmosakodtam, megcsináltam a hajam, és mivel a közelben volt a kávézó, tényleg
megpróbáltam nem elkésni. Végül aztán 11:40-re odaértem…
-
Szia-
ültem le vele szembe, egy ablaknál lévő kis asztalkát választott
-
Reggel
ki volt veled?- jött az első kérdés, amire persze számítani lehetett volna, de
nem készültem fel rá… Improvizál… gyerünk… valami hihetőt!
-
A
tegnap este után elmentem egy bárba és találkoztam egy kedves sráccal. Azért is
késtem, mert tőle jöttem
-
Ja,
értem. Csak… olyan volt, mintha Seb lett volna…
-
Sebbel
nincs köztünk semmi… Mióta megtudtam, hogy megcsalt veled…- játszottam a
hülyét, mintha nem tudnám, hogy 4 hónapos terhes…- próbálom úgy kezelni, mint
egy barátot, de nagyon fáj, amit tett- drámáztam, és úgy láttam, bevált- De
miért is vagyunk itt?
-
Hogy
elmondjam az igazat…- vett nagy levegőt, mire megjelent a pincér
-
Mit
hozhatok?
-
Én
egy cappucinot és egy ásványvizet kérek. Te, Hanna?- néztem a szőkére
-
Egy
szelet csoki tortát-mosolygott művien a pincérre, majd mikor visszafordult
felém, ismét tördelni kezdte ujjait- szóval… Mikor Dan elvált Meltől, nem
szakítottam meg vele a kapcsolatot. Szinte napi szinten beszéltünk, és volt,
hogy hetente többször találkoztunk. És akkor együtt voltam Sebbel, de neki
állandóan versenyei voltak, és nem nagyon akarta, hogy elkísérjem rájuk…
Egyszerűen csak magányos voltam- szakította meg egy kicsit a mondanivalóját,
ameddig letette a pincér a rendelést, majd tovább ment- és egyre jobban kezdtem
megkedvelni, míg végül… megtörtént. Lefeküdtem Dannal és nem is egyszer.
Szeretem Sebastiant, de akkor… nagy szükségem volt valakire, aki mellettem van
-
Oké.
Ezt értem, megcsaltad anno. Nem tudja, ez is oké… de akkor a szomszédos sztori
igaz, ugye?
-
Te
mindig átlátsz a szitán?
-
Nem
igaz?- kérdeztem meghökkenve
-
Muszáj
volt kitalálnom valamit, hogy Seb visszavegyen, főleg, miután Olaszországban
együtt voltunk, és terhes lettem és…- itt kezdett betelni a pohár
-
Ne
kertelj Hanna, Seb elmondta, hogy 4 hónapos terhes vagy. Itt vége van a
játszadozásnak. Mindent tudni akarok!
-
Oké…
szóval tudod, hogy nem Olaszországban voltunk együtt… Akkor még nem ismerted…
és… szóval nyilvánosságra került a videó, és abban az volta a rossz, hogy még
csak nem is Dan volt a férfi, akivel azon vagyok… ez a videó készült kb. 4
hónapja. És ekkor volt kb. 3 vagy 4 nap, mikor voltam Sebbel is, és Dannal is.
És nem tudom, hogy ki az apjuk…- gyűltek könnyek a szemébe
-
Ne
játszd meg magad! A te hülye kis hiányod, meg játszadozásaid miatt ment tönkre
a kapcsolatom Sebbel. Mégis mit képzelsz magadról?!
-
Ha
tudod, hogy 4 hónapos a baba, akkor te is beszélsz Sebbel… és reggel sem az
idegentől jöttél, ugye?
-
Mégis
mit tenne szegény ember, ha nem áll mellette senki?? Tegnap este teljesen
megsajnáltam, olyan állapotban jött át hozzám. Mi tegnap előtt összevesztünk,
csakis miattad. Mert én nem akartalak tovább bántani azzal, hogy Seb még mindig
nincs túl rajtam. De tudod mit? Megérdemled azt, ami veled történik, és amit
megfőztél magadnak, azt edd is meg!- álltam fel és ledobva pár papírpénzt az
asztalra, kiviharzottam.
Nem tudom, hogy Hanna mit csinált akkor, de én
hazarohantam. Otthon elővettem egy üveg vodkát és ismét inni kezdtem. Tudom,
nem szép dolog, hogy az alkoholba fojtom a bánatom, de valahogy megnyugtatott.
Mikor elővettem a telefonom, Hanna neve állt a kijelzőn és egy boríték
villogott. Akkor még nem ittam sokat, így szinte józan állapotban olvastam: „Ne
mond el Sebnek, mert ezzel tönkre tennél mindent. Nem akarlak megzsarolni, vagy
ilyenek… de ha keresztbe teszel, Seb meg fogja tudni, mi az ára a Red Bull
Racing részvényeinek… Csókpusz: Hanna”.
Megrökönyödtem, mikor az üzenet végére értem
-
Ezt
meg honnan tudja?- kérdeztem magamtól félhangosan és a kanapéra rogytam. Még az
ivástól is elment a kedvem, és csak meredni tudtam magam elé...
***
Sziasztok!
Nos, ez lett az új részt, és elnézést, ha akadt benne helyesírási hiba, de megszállt az ihlet és a hiba a fél üveg vodka miatt van, amit suli közben ittam...:$ tudom, nem lehetne, de jól esett és így kibírtam egy német teadélutánt! Köszönöm Andinak, h kitartott mellettem :$ <3
És nektek is köszönöm, hogy olvastok, és hogy hozzászóltok/ értékelitek kreálmányom.
Kitartást, már csak pár nap :P
Puszii.
***
Sziasztok!
Nos, ez lett az új részt, és elnézést, ha akadt benne helyesírási hiba, de megszállt az ihlet és a hiba a fél üveg vodka miatt van, amit suli közben ittam...:$ tudom, nem lehetne, de jól esett és így kibírtam egy német teadélutánt! Köszönöm Andinak, h kitartott mellettem :$ <3
És nektek is köszönöm, hogy olvastok, és hogy hozzászóltok/ értékelitek kreálmányom.
Kitartást, már csak pár nap :P
Puszii.
Szia :)
VálaszTörlésez a rész az összes eddigit felül múlta, valami kegyetlen, hogy mik derültek ki...
Hanna, akit eddig sajnáltam, most hirtelen egy gyökér nő lett a szememben! képes Sebit magához láncolni úgy, hogy nem is tudja, kitől terhes?? hát milyen nő az ilyen??
őszintén sajnálom Sebit! Mostmár örülök, hogy kibékült Grétával! szegény Gréti... ismét meg van kötve a keze, sarokba szorítják folyton. ha elmondja Sebinek azt, amit most megtudott, akkor... akkor megint ő issza meg a levét mindennek.
de én vagyok olyan gonosz nő, hogy kitálalnák a németnek, elválasztanám őt Hannától, elárulnám azt is, hogy mit kért Dávid a részvényekért cserébe!! xDDD
siess az új részel :D
puszi
Reny
Szia.
VálaszTörlésHát meglepődtem a végén kissé hogy mik derültek ki. Hannat megismertük hogy valójában milyen is. Akkor vajon most kitől is terhes Sebi vagy Dan. Grétának most nem könnyű ha elmondja a dolgokat csak ő jár rosszul.Kíváncsian várom a folytatást.
Szia!
VálaszTörlésHát aztamindenitneki..nem is tudom, mit írjak nekem is nagyon tetszett ez a rész és még jobb volt az is, hogy egy csomó mindent megtudtunk :))
Hannat én is sajnáltam eddig, de most már elérte, hogy tovább ne tegyem ..és ezek..után nem is fogom...
Én is Grétát sajnálom, mert tényleg szegény már megint pácban van :S és kíváncsian várom, hogy mászik ki belőle :)
Nagyon-nagyon siess a folytatással, mert nagyon-nagyon várom :DDD ;D
Puszi