Karácsonyi különkiadás

Sziasztok!

Előre mondom, hogy ez elég beteg rész lett, de most valahogy ez jutott eszembe. Nem tudom, hogy  az agyam melyik bugyrából tört elő ez az iromány, de valamiért úgy éreztem, ezt le kell írnom nektek. A történet lényege a szerelem volt, és hogy gyakran van úgy, hogy akit szeretsz nem lehet veled, és ezt el kell viselned. Az élet döntések sora, és nem mindig hozzuk a helyes döntést. Ha rátaláltok a szerelmetekre, ne engedjétek el, és ha valami történne, jusson eszetekbe a történetem és ez a rész.

Ennyit szerettem volna mondai, nagyon köszönöm, hogy olvastok, és örülnék pár véleménynek:$

Nagyon boldog új évet kívánok nektek, előre is!

Csók- puszi :* 

Ha Ő úgy akarja...

Itt, a mennyben igazán más az élet… nyugalom, és béke honol mindenütt és szerencsére mindenkit látok odalenn. Idefen találkoztam a nagymamámmal és a nagypapámmal, akiket még kicsi koromban veszítettem el. Nagyon jó érzés volt velük lenni, de iszonyatosan hiányzott Sebastian és Dan. És azt megtudni, hogy terhes voltam… még csak fel sem tűnt…

            A temetésem végül nagyon szép lett, Dan és Sebastian együtt intézték el az egészet. Nagyon rossz volt látni, ahogy Dan magába roskad, de pár év után jött egy nagyon kedves lány, aki meghódította a szívét. Láttam rajta, hogy szereti és habár sokszor engem vél benne felfedezni, mindig megmosolyogom őket.

            Sebastian és Hanna mindent rendeztek. Hosszas órákat beszélgettek a halálom után, és ismét olyanon voltak, mint régen. Han elmondta, hogy mik is történtek vele a szakításuk ideje alatt, és én gyakran elszörnyedtem. Tudom, hallgatózni nem szép dolog, de mikor testiségről volt szó, leléptem.

            Megsirattam bár, de örültem, mikor Sebastian felhozta az esküvő ötletét, Hanna nagyon boldog volt, és szinte sugárzott. Isabell egy tünemény, és olyan sok szeretetet kap, mint még soha, senki. Sebastian családján meglepődtem, hisz ők is ott voltak a temetésen és látván Sebastian bánatát, együtt éreztek irántam. Édesanyjával kibékültem, bár azt inkább mondhatjuk úgy, hogy ő békélt meg velem. Az apja és Fabi is nagyon rossz passzban voltak, pedig csak egyszer találkozunk. A nővérek pedig összetartottak, és Melanie sokat segített testvéreinek. Igen, őt nem rázta meg annyira a halálom…

Az évek teltek, de az én emlékem még mindig erősen élt a családokban. Unokaöcséimre mindig vetettem pár pillantás, hisz ahogy nőttek, annál nagyobb rosszcsontok lettek. Claudiát nagyon megviselte a halálom, de Kimi mellette állt, és ezt sosem fogom neki elfelejteni. Néha benéztem hozzájuk is, és a legtöbbször úgy láttam őket, hogy Kimi vigasztalja húgomat.

            Sebastianéknál a második baba kisfiú lett és a Mathias nevet kapta. Seb szemei csillogtak, mikor megszületett és állandóan vele volt. A sajtó figyelmét is felkeltette, hisz lehet, hogy a következő Vettelt kapta meg a formula 1. Ahogy cseperedetek, igazán érdekes változások mentek végbe rajtuk. Amennyire Isabellt kezdte el érdekelni a versenyzés, Mathias annyira a tudományok és a tanulás felé orientálódott. Sebastian váltig állította, hogy kisfiát én küldtem hozzá. Lehet, hogy nem tévedett sokat…

            Minden egészen idillinek tűnt, mintha csak egy filmben lennénk. Amíg ők élték az életüket, én föntről vigyáztam rájuk. Egyszer azonban olyan történt, mely megváltoztatta mindenki életét… még az enyémet is.

            Az események gyorsan peregtek, és ahogy követtem őket, feleszméltem a következményekre. Hirtelen felpattantam, és a kapuhoz szaladtam, amelyen a halottak lépnek be új életükbe

-          Ezt mégis hogy képzelted?- kiabáltam, mire csak szorosan átölelt. Nem hittem el, hogy újra itt van, itt van mellettem, csak az enyém, és senki másé- miért csináltad, Sebastian?- toltam el, hogy szemébe tudjak nézni, de könnyeimtől nem láttam őt

-          Baleset volt- suttogta- és mikor… mikor megláttalak idefenn, nem gondolkoztam, csak jöttem. Annyira hiányoztál

-          De ezt akkor sem teheted meg a gyerekeiddel. A feleségeddel. A barátaiddal. A munkatársaiddal. A szerelmeddel- kiabáltam vele a végén

-          Komolyan? És te? Neked mi a mentséged??? Ott hagytál, egyedül, nem volt velem senki. És még én mit képzelek?

-          Igen, te! Neked ott volt a gyereked, a jövendő gyereked, a feleséged. De ki van Hannak?? Ott hagytad őt 2 ártatlan gyerekkel, egyedül. Ezt nem érdemelte meg- ráztam fejem hevesen

-          Szeretlek- fogta meg hirtelen arcom és én csak meredni tudtam mélykék szemeibe- amióta elmentél, arra vágyom, hogy ezt elmondhassam

-          És miért nem tudtad… korábban?- sírtam továbbra is, de ez már inkább volt hiszti

-          Most… ugye azért vagy ilyen, mert ennyire örülsz, hogy látsz?- mosolyodik el egy pillanatra, de mikor belebokszolok karjába, felszisszent- ezt igennek veszem

-          Ezt akkor sem kellett volna megtenned

-          És mi van, ha…

-          Ha?- kérdeztem idegesen és elkezdtem lábaimmal dobolni

-          Hol vagyok egyáltalán?

-          Na ez az! Még azt sem tudtad, hogy mire vállalkozol!

-          Ebből is látszik, hogy mindig olyan hülye vagyok, hogy csak téged követlek

-          Ez a menny- mutattam magam mögé- arra pedig- böktem balra- az új életed van. Persze, csak ha akarsz

-          Mi van? Ez hülyeség- hitetlenkedik, mire belecsíptem egy nagyot- áuu!- szisszen fel- ez meg megint miért kaptam?

-          Ez most számodra a valóság. Itt vagy fenn, velem és mindent láthatsz, ami lent történik

-          Szóval… te is láttál engem?

-          Igen- bólintottam

-          Még a zuhany alatt is?- vigyorgott kajánul

-          Neked még itt is csak ezen jár az eszed?- csapok rá a mellkasára és elindulok befelé

-          És most hova megyünk? Egy fogadóban?- poénkodik

-          Nem vagy vicces. Mi nem szoktunk aludni

-          Szóval akkor mindig van energiád mindenre?- vigyorog töretlenül

-          Itt… nem… nem működik…

-          Micsoda?- néz értetlenül

-          Az- mutatok férfiasságára, de aztán elnevetem magam

-          Most komolyan mondod?- képed el

-          Szerinted miért látsz itt szinte csak nőket?- nevetek fel

-          Ez rémes- rázza a fejét

-          Akarod tudni, hogy mi van Hannaval, meg a gyerekeiddel?

-          Igen- bólintott, majd levittem az egyik felhőre

-          Ez hihetetlen- álmélkodik

-          Ugye? Mióta meghaltam, minden nap innen figyeltelek titeket

-          És láttál mindent- mosolygott, de mikor megpillantotta Hanat és a gyerekeket, könnybe lábadtak a szemei

-          Nem szabadott volna otthagynod őket- hajtottam vállára a fejem

-          De veled jobb- simította meg arcom- és ez örökké tart?

-          Igen, ha szeretnéd- bólintottam

-          És… ha Hanna is itt lesz?

-          Akkor vele kell lenned

-          Miért?

-          Mert ami a földön Isten által volt összekötve, az a mennyben is Isten által van összekötve

-          De akkor… most rossz szemmel nézi azt, amit mi csinálunk?- néz körbe félve, de én csak felnevetek

-          Nem. Most, amíg nincsenek itt a párjaink, mindent szabad

-          És valahogy fel lehet bontani ezt a köteléket?

-          Csak akkor, ha olyan emberrel születsz újjá, akit szeretsz, és a földi életed során is vele leszel

-          Akkor kell lemennem balra?- vakarta meg fejét

-          Igen, akkor balra- nevetek fel

-          És akkor gyerekként majd emlékezni fogok arra, ami itt történt velem?

-          Nem

-          De akkor… hogy találom majd meg azt, akivel élnem kell? Aki miatt új életet kezdhettem?

-          Ezt megérzi az ember… lehet, hogy mi is ismerhettük már egymást idefenn. Nem gondolod? És általában akkor van a korai halál, ha nem azzal élsz, aki neked rendeltetett

-          Akkor te…

-          Nekem nem Dávid volt az igazi, de ezt későn vettem észre

-          Menjünk együtt- fordult hirtelen velem szembe és szemeiben remény sugárzott- én is korábban haltam meg és földi életem során beléd szerettem. Ha most újra kezdjük, akkor nemsokára megint együtt lehetünk, de akkor már sokáig

-          Nem tudom Sebastian… nekem is ez minden vágyam, de félek, hogy ismét elkövetem majd a hibámat… hogy nem várlak meg

-          Akkor majd megint találkozunk itt, ezt újra megbeszéljük és megint elkezdjük. És ígérem, addig próbálkozunk, amíg egyszer össze nem jön. És amint az életben összejön, nem kell többet újjászületnünk. Akkor már együtt élünk itt, örökké

-          Bízom benned- sóhajtottam és elindultunk a lejárat felé

-          Szeretlek, ezt jegyezd meg örökre- csókolt meg, és én szenvedélyesen viszonoztam- kár, hogy nem működik- húzta el a száját, de ismét felnevettünk és egy utolsó csók után együtt ugrottunk a jövőnkbe.

Nem tudom, hogy az égiek mennyire kedveltek meg minket, de mindketten Svájcban születtünk újjá, és egymás szomszédjai lettünk.