44. rész

44. rész

Minden ember változik

-          Akkor miért akarsz elhagyni?

-          Tommi elmondta?- csuktam be mögötte az ajtót és a kanapéra ültem

-          Igen… és azért jöttem, hogy megakadályozzak egy rossz döntést.

-          Nem lesz ez rossz döntés- mosolyodtam el és megsimogattam arcát

-          El akarsz hagyni. Ez hogy ne lenne már rossz?!

-          Nem akarlak elhagyni, csak barátként… viselkedni

-          Most is a barátom vagy

-          Tudod, hogy hogy értem- néztem rá kicsit mérgesen

-          De Hanna nem tudja…

-          És neked milyen érzés lenne, ha én megcsalnálak téged?

-          Nem csaltál meg?- kérdezte szinte már lenézően

-          Nem, ellentétben veled én nem csaltalak meg

-          Christian?

-          Bocsánat, hogy a 18 éves kislányt meglátva kiakadtam

-          16 volt…

-          Mi?- pattantam fel

-          Most mi van? Ő is akarta

-          De Sebastian!! 16 éves volt!!

-          Éreztem…

-          Ezt hogy érted?- rémültem meg

-          Még szűz volt- rántotta meg a vállát

-          Te nem vagy normális… ezek után most tényleg menj el!

-          Addig nem, ameddig nem mondod el, hogy mi volt Christiannal

-          Hát az nem a te dolgod

-          De igen is, az enyém!- kezdett el kiabálni

-          Lefeküdtem vele. És segített abban, hogy helyes döntését hozzak

-          És mi lett a „helyes döntés”- kérdezte egy kislány hangján

-          Hogy legyünk barátok, és semmi többek. Nincs szex, csak barátok vagyunk

-          Te sem ezt akarod- volt még mindig teljesen kedvetlen

-          De, akarom. Nem akarom tovább bántani Hannat

-          Amit nem tud, az nem fáj neki.

-          És ha megtudja?

-          Elmondanád neki?

-          Akár…

-          Úgyse mered

-          Majd meglátjuk- nyitottam ki az ajtót, jelezve, hogy már nem tartok igényt a társaságára

-          Ezt nem fogom hagyni

-          Szia- csaptam be mögötte az ajtót és elmentem aludni.

Egy jó darabig csak forgolódtam, majd hajnali 2 körül sikerült elaludnom. Reggel sem volt valami túl jó a kedvem, így nem mentem be a suliba. Tanultam tovább és reménykedtem abban, hogy sikerülni fog felkészülni. A tanár azt mondta, hogyha valakinek ez a Zh 97% felett sikerül, akkor annak ebben a félévben már nem kell bejárnia. Persze, hogy kapok az alkalmon!

            Csináltam magamnak egy finom szendvicset és egy cuki melegítőben leültem a kanapéra és kb. délután 2-kor álltam fel. Már teljesen tele volt az agyam, így gondoltam kikapcsolódok egy kicsit és felhívtam Claut. Felajánlottam, hogy jöjjön át, vagy menjünk el valahova, de végül aztán én mentem át hozzá.

            Nagyon jó volt látni őt is, és a kicsiket is. Egyre nagyobbak és szebbek. Kimi nem volt otthon, így Claudiával azt csináltunk, amit akartunk. Elmondtam neki mindent a hétvégéről, meg a tegnap esti veszekedést. Csak hümmögött, aztán nagy tanácsként azt mondta, „neked kell döntened”… utálom az ilyen tanácsokat! Kiderült, hogy ő beszélt anyával, és minden rendben van otthon. Azon gondolkoztunk még, hogy hogyan kéne megszervezni az ünnepeket… Itt vannak a kertek alatt és még semmi ajándékot nem vettem, sőt, még a naptáram sem vettem elő. Clauval végül arra jutottunk, hogy szenteste előtt 2 nappal hazautazunk mind a négyen, és az utána következő nap meg jövünk vissza. Nekem tetszett ez az ötlet, bár egyre erősebben kezdek azon gondolkozni, hogy hazaköltözöm… nem nagyon meg ez már nekem. Itt van Seb, aki állandó kísértés, meg Dan, akit mindenben Sebhez hasonlítok. A hazaköltözés nem biztos, de az, hogy másik országba menjek, egyre csábítóbb

-          Min gondolkoztál el?- jött Clau és átadta nekem a teám

-          Lehet, hogy elköltözöm…

-          Szóval feladod

-          Nem, nem adom fel- kérem ki magamnak, de megint kezdem belátni, hogy igaza van…

-          Nem hiszem el, hogy az a szöszi ennyire ellenállhatatlan- kacagott fel

-          Pedig az- kortyoltam egyet

-          Legyél erős

-          Kösz… könnyű mondani… és hogy vagytok Kimivel?

-          Megvagyunk- mosolygott

-          Ez a mosoly sokat sejtet- böktem oldalba

-          Hát… megvolt az első együttlétünk- pirult el

-          Na- kezdtem vigyorogni- milyen volt?

-          Eszméletlen- ért fülig a szája és csak áradozott a péntek éjszakáról

Amint befejezte monológját megláttam az időt és szinte rohantam haza. A köszönés nagyon gyors volt, mert a buszom is ment, és már rég sötét volt. Szerencsére 30 perc alatt hazaértem, és még be tudtam térni a sarki boltba, hogy vegyek magamnak valami vacsorát. Nem nagyon volt kedvem főzőcskézni, így csak bedobtam egy csomag kenyeret, meg pár darab gyümölcsöt és zöldséget. A szállodába jó volt beérni, mert meleg fogadott és a liftben már gomboltam ki kabátom. A kulcsokat keresve haladtam a folyosón és mikor felnéztem, eléggé megijedtem

-          Ilyen ijesztő vagyok?- mosolygott

-          Nem, csak… nem számítottam rád- adtam puszit arcára és beengedtem magunkat a lakásba

-          Szép hely- bólogatott elismerően

-          Seb vette- rántottam meg a vállam

-          Nem nagyon izgat, ahogy hallom…

-          Az viszont igen, hogy Te mit szeretnél itt…

-          Látni akartalak…

-          Miután szabad lettem, itt vagy…

-          Megígértem, hogy jövök

-          Dávid… ezt ne kezdjük. Ha akkor nem működött, miért gondolod, hogy most menne?

-          Mert te is megváltoztál és én is- jött közelebb

-          Szerintem ezt ne ma este vitassuk meg. Holnap fontos dolgozatot kell írnom- indultam meg az ajtó felé

-          Várj- kapott karom után és egyszer csak ölelésében találtam magam- a telefont megmagyaráznád?

-          Részeg voltam- rántottam meg a vállam

-          Tehát nem emlékszel semmire?

-          Nem- ráztam a fejem

-          Akkor jó- puszilta meg fejem búbját és elengedett

-          Miért, mit csináltam?- kezdtem el félni, hogy a Heikki féle incidensnél lehet, még rosszabbat csináltam

-          Semmit… - rázta a fejét

-          Héj! Ismerlek. Mit csináltam?

-          Hát… miután elhordtál mindennek, és felsoroltad az összes hibámat, megkértél arra, hogy jöjjek át, és legyünk újra együtt

-          Ugye tudtad, hogy részeg voltam?

-          Őszintén?- lépett közelebb- reméltem, hogy nem

-          Ma… ehhez nincs kedvem

-          És mikor lesz?

-          A jövőben nem igazán…

-          Tehát akkor mi legyen a kéréseddel

-          Ne teljesítsd- rántottam meg a vállam

-          És a jövőben?

-          A távoli jövőben… maximum

-          Hát legyen- nyitotta ki az ajtót és menni készült

-          De várj!- szóltam utána

-          Igen?- fordult meg

-          Ne bontsd fel a szerződést a Red Bull Racinggel…

-          Miért is ne?

-          Mert Christiannak elég nagy fejfájást okoznál ezzel…

-          Ugye tudod, hogy mit kérsz?

-          Igen, tisztában vagyok vele

-          Itt milliárdok forognak kockán…

-          Tudom. Máshogy nem kérném

-          És ugye azt is tudod, hogy mindennek ára van...?

-          Ezt hogy érted?- képedtem el, mert nem hiszem el, hogy ezt komolyan az ő szájából hallottam

-          Egy hétvége- mosolygott- velem töltesz egy hétvégét és a részvényeim maradnak a Red Bull Racingnél

-          Ezt te sem kérheted komolyan- döbbentem le

-          Fontos neked?

-          Ez tényleg te vagy?

-          Mondtam. Változtam… És tudom, hogy te is, és meg fogod tenni a barátaid érdekében. Úgyhogy… a pontos dolgokról majd még beszélünk- adott egy puszit az arcomra és kiment.

Én ledermedve álltam a szoba közepén, és nem akartam hinni a fülemnek. Az az ember, akinek egyszer a gyerekeit hordtam a szívem alatt, arra kér engem… arra… hogy kényszerből töltsek el vele egy hétvégét?? Nem gondoltam volna, hogy ennyire megváltozott, azt meg végképp nem, hogy ilyen irányba…

Sokáig nem tértem magamhoz, de aztán beláttam, hogy igazat mondott. Megváltoztam én is, és az életem középpontjába a barátaim kerültek. És a legjobb barátaimért tényleg megteszek bármit… Bármit, ami az ő javukat szolgálja… 

***

Sziasztok!

Nos, ez lett volna a friss, nem tudom mennyire lett értékelhető...:$ 

Nem nagyon tudok hozzá fűzni semmit, de remélem ti igen ;)

Köszönöm mindenkinek, aki eddig szavazott! <3

Szép hétvégét és kellemes decembert! *.*

Puszii.